Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-27 / 175. szám
Ba rác ko rszá g ba n, Baranyában DIÁKLÁNYOK, HA FELÉBREDNEK HARC A BARACKÉRT DcKOF?ÁLT BLÚZOK V ALLOMÁSA „.. ÉS EGY ÁGY LESZAKADT NEM, NEM, NEM! „VÁLOGATÓS” LÁNYOK MŰTÉT UTÁN; MUNKA VAGY MEGROVÁS Hajnali öt óra. A környéket végigverő éjszakai zivatar és jégverés után, most köd ül a fák között, s ködből tekint ki a közeli falu templomtornya is. A Baranya megyei Vokány —Grécpusztán vagyunk, a Kállai Sva Ifjúsági Építőtáborban. A mintegy 400 kilométeres távolságot, amely Alkalmi kóstoló..* ezt a kis, határközeli települést Egertől elválasztja, szűkén számítva is 11 óra alatt tettük meg. Ez alatt az ■ idő alatt volt „szerencsénk” hőségtől fulladozni, lehűlni és fázni. Végül pedig megázni és eltévedni. Szerencsére, ez esetben is érvényes a mondás: minden jó, ha jó a vége — s mi más is lehetett volna a vége útikalandjainknak, minthogy szerencsésen megérkeztünk a táborba. Igaz, csak a -portáig jutottunk, de a gazdaság és a lányok szigorú őre megengedte, hogy egyszemélyes viskójába mi is bepréseljük magunkat és ülve vagy bogarak közé, a földre feküdve, kipihenjük magunkat. Köszöntük szépen. És elérkezett végre a hajnal, az a bizonyos,, amikor köd ült a fák között... Kiálltunk a portásiak ajtaja elé, nyújtóztattuk összetört tagjainkat és gyönyörködtünk az ébredő reggelben, amely beragyogta a hatalmas, 500 holdas gazdaság gyümölcsösét. Az első ember, akivel találkoztunk, Villányi Judit, az egri főiskola IV. éves hallgatója, az egyik tábor - vezető-helyettes, még kissé, álmosan, de mosolygó csodálkozással kérdezte: — Miért nem jöttetek be? Van itt hely húsz ember számára is, nem kettőnek... Ezzel szerencsére be is fejezte hajnali bosszantását és OíSÜBkM *»& »Mm ag, 1más®#® éboresztőkörútra indult. Miután kidörzsölte szeméből az álmot, sorba benyitott a szobákba: — Szióka. Szia, kislányok, keljetek fel. S csodák csodája, «erre a katonásnak aligha nevezhető ébresztőre — álomittasan megmozdulnak a takarók. Egyre több szobából hallatszanak ki az ébredés hangjai: ásítás, nyögés, kis kiáltások, mindenféle neszezés. Hiába, a korai kelés most még mindenkinek szokatlan, hiszen az ifjúsági építőtábor 1*77 lakója középiskolás lány — tudvalevőleg vakációról érkeztek — és vakációban nem szokás hajnali 5-kor kelni. Itt azonban igen. Lassan a zuhanyozó felé bandukolnak. Papucsok cso- szognák-kopognak a folyosón, és a következő percekben az ébredő tábor hangjaiba belevág egy új, a zuhany zenéje. Korai szertartásuk közben nem illik zavarni ifjú hölgyeket, vegyünk hát rövid búcsút tőlük, s nézzünk szét, milyen is a tábor ? ★ Akádcmbos, kaviccsá. feü- szórt udvar. Egyelőre még minden vizes az éjszakai esőtől: a pingpongasztal is, meg az árbocrúd is, melynek csúcsában táborzászió, vörös selyemből, rajta az aranyló betűk: Kállai Sva Ifjúsági Építőtábor. — A Villány—siklósi Aöa- nai Gazdaság gyümölcsösének közepén vagyunk — magyarázza Jutka, aki már felébresztette a lányokat. — Nehéz dolgunk van. A munkaidő napi hat óra. őszi- és kajszi- barackot szednek a kislányok és a minőségi válogatás is az ő dolguk. A gyümölcsöt több országba exportálják, így a munka minden fázisában különös figyelemre van szükség. Mert a gyümölcs könnyen megsérül, „törik”, márpedig a ládákba osak kiváló minőség kerülhet. Ez tehát a lényeg, ezért dolgoznak most itt a Heves megyei lányok, na meg azért, mert a gazdaságnak mindössze 35 embere lenne őszibarackszüretre. Ők aligha birkózhatnának meg ezzel a feladattal, a szedés viszont nem tűr halasztást: amikor megkezdődik az érés, a szó szoros értelmében versenyezni kell az idővel. Harc folyik itt a barackért. (Egyik nagy szállítógépkocsi vezetője mesélte: tavaly egész rakományt küldtek vissza az egyik távoli átvevőhelyről. A szemre szép gyümölcsöt még cefrének sem vették át. Végül is az egészet hazafuvarozták és egy alkalmas helyen kiöntötték.) helyére munkaruha került. Ez különben tetszik a lányoknak, . főleg azért, mert a nadrág nagyon jó farmer- anyagból készült, a blúzokat pedig mindenféle rajzzal, irkafirkával lehet dekorálni. Ezzel a lehetőséggel élt Guliner Sva és Orbán Zsuzsa, a gyöngyösi Berze Gimnázium immár harmadik osztályos tanulói. Éva blúzán ez olvasható: „I remember for you”. Ez költői — és angol nyelven annyit tesz, hogy „Emlékezem redd”. Ami természetesen elengedhetetlen feltétele minden komoly szerelemnek. A másik kislány blúzán egyetlen, „pártos” szó áll: OMEGA. Aztán jönnek mások is. Beszélgetnek, kiáltoznak. — Helló, a követ felmostátok? — Nézd a nadrágom.. „ gomb, az egy se rajta. Egy Tötyi feliratú kislány, élénk arckifejezéssel: — Most mi legyen, leszakadt egy ágy a szobánkban... Kuncognak, kacarásznak a baleseten, mi pedig további hallgatózás helyett az ebédlőbe megyünk. Az étel- kiadó ablak előtt hosszú sorban, kezükben tálcával állnak a lányok. A mai reggeli: főtt krinolin mustárral és citromos tea.„* — ízlik? Nem is felelnek, csak a szájúkat húzzák el.. („Munka után, jó éhesen hazajöttünk — írja egyik kislány a szüleinek —, de olyan rossz volt a kaja, hogy csak egy kicsit ettem. Pedig tudjátok, hogy nem vagyok nagyon, válogatós.”) isméteken eligazítja a lánysereget: — Nem dobjuk, nem rázzuk, nem kocsánnyal szedjük, nem körömmel. Meg vagyok értve?’. Igen. Igen, a bácsi „meg van értve”. És a délutáni szabad időben írt levélbe ez így kerül be: „öcsikének pedig üzenem, hogy egyáltalán nem köny- nyű a munka. A 6 óra alatt nem szabad beszélni, se énekelni, sem leülni. Szóval, csak dolgozni lehet, de azt gyorsan. Mindennap a munkaidő vége felé már nagyon fáj a derekam, de azért utána, amikor lezuhanyoztam, és azt csinálok délután, amit akarok, az azért jó." A levél így szól, de azért Öcsikének sem kell megijednie, nem olyan komoly az a „csendrendelet”. Sok helyen énekelgetnek, beszélgetnek, ugratják egymást a lányok, és az sem számít főbenjáró vétségnek, ha a fiúkról filozofálgatva meg- megállnak néhány percre. Ennek ellenére: dolgozni kell, mert az őszibarack nem vár, és egymással is versengenek a brigádok. És a perzselő melegben egri, gyöngyösi, hatvani és hevesi kislányok dolgoznak — távol otthonuktól, szüleiktől — derekasan. Egyikük, Mikó Ildikó megáll, kiválaszt egy szép őszibarackot, leszakítja az ágról, rqajszolni kezdi. — Nagyon szeretem —* mondja —, nem tudom megunni. Az 5-ös brigádnál Dér Enikőről készül fénykép. Tetszik neki a dolog, de kicsit zavarja is. Ar Egyelőre azorifoan 'hagyjuk a gondokat. A lányok már ■túljutottak a zuhanyozás örömem, elült a fogkefék, szappantartók lármája; a könnyű pizsamák, hálóingek Dolgozni viszont keményen kell. Az éjszakai eső után most legalább két napig bokáig, térdig érő sárban. .. És már indulnak is vödrökkel, létrákkal, vizeskannákkal felsorakoznak, és az egyik gazdasági dolgoz^ tom ■, i — Még híres ember leszek — mondja nevetve a többinek, azonban majdnem megjárja, mert pózolás közben lepottyan a fáról. —• Segítsetek, lányok! — kiált a többinek —, mert még egy kis szellő, és már lent is vágyóik. ■ Azonban marad — ez a jobbik eset 1— és szedi a gyümölcsöt. ★ Nincs ilyen gondjuk a ba- rackválogatóknák. Dénes Zsuzsa, Ozsvárt Anna, Nagy Erzsébet és Berecz Klára — valamennyien az új-hatvani gimnázium leendő harmadikosai — stabil talajon állnak. Pedig a gazdaság vezetői szerint az ő feladatuk a legnehezebb, órákon át egy helyben állva válogatják az őszibarackot. A barna hajú Nagy Erzsiké mondja: — Éppenséggel ki lehet bírni, de nem lehet szövegelni és rágyújtani sem. Igaz, így lehet haladni. Volt már olyan nap, hogy megcsináltuk a 260 százalékot. Közben a gazdaság dolgozói, amúgy, féiteéíásaiis Ha úgy hozza a helyzet — a létra tetejére is fel kell néha mászni. — Figyelni, lányok, mindig figyelni! Nézzétek csak, az ilyen csúnya barackot, az ilyen nyomorék, zöldes vacakot nem felülre tesszük, hanem .alulra, világos? —-Aztán komolyan.- — -Szóval, csak az egészség« kerülhet ládába, jó, gyerekek? A diákok bólintanak, tudják már, mi a dolguk. Közben a tábor vezetői, a frissdiplomás Lajkó Júlia és két helyettese, Villányi Jutka és Horváth Ernő gyors megbeszélést tartanak dr. Kocsy Zsuzsa tábororvossal és Gaszt Ármin telepvezetővel. A téma: munkakörülmények, egészségügy. Van mit megbeszélni, akad bőven orvosolnivaló. Rossz például az erősítő berendezés, ha össze akarják délután hívni a gyerekeket —- tehénko- lomppal jeleznek. A rendelőben nincs desztillált víz, így az injekciós fecskendők fertőtlenítése úgyszólván megoldatlan. ★ Gaszt Ármin ígéri, rövidesen segítenek a bajon.-— Arról viszont már nem mi tehetünk, hogy néhány gyerek nem megfelelő fizikai állapotban érkezett a tó- borba. Van egy kirívó és felháborító eset is, a gyöngyösi Füleki Erikáé: miután vakbélműtéten esett át, bement az iskolába, és elmondta, hogy bár jelentkezett a táborba, friss sebbel nem tud elutazni. Jól van — mondták, neki —, de akkor igazgatói megrovást kapsz. — Most itt van a táborban, de dolgozni természetesen nem engedjük, hanem hazaküldjük — mondja a doktornő. Szerencsére ez valóban egyedülálló eset, a két hét amelyet itt töltenek, nagyon hasznos a gyerekek számára is. Mindenekelőtt azért, mert megtanulnak dolgozni, munkát megbecsülni és közösségben élni. Szabad idejükben érdeklődési körüknek megfelelő előadások, foglalkozások között válogathatnak. Minden napra jut valami érdekes esemény: tábortűz, népdalverseny, ki mit tud, élménybeszámoló, játékok, műsoros divatbemutató stk, .. _____-________ U gyancsak a hét végi szabad időben nyílik alkalmuk a gyerekeknek arra, hogy megismerkedjenek Baranya megye nevezetességeivel. Egyik csoport a megyeszék- - helyét, a másik ' Siklóst és í nagyharsáiiyi ' ' - szabadtári szobrásztelepét1 látogatta meg. Legjobban mégis & gazdaság vezetői által tolmáEz is a versengéshez tartozik. De kapus legyen a talpán, aki ezt kifogja. (Fotó: Szabó Sándor: csőit elismerésnek örültünk: — Sok csoport dolgozott már nálunk, de a Heves megyeiek mind közül kitűnnek szorgalmukkal, munkaszeretetükkel. Máskor is örömmel és jobb munkakörülményekkel várjuk őket. A kislányok ezt, persze nem hallották. Ök a folyosón kifüggesztett plákátnyi kartont állták körül, amely teljesen üres volt, kivéve ezt a néhány szót: VÉLEMÉNYEM A MAI NAPRÓL, Egyik kis nyelves a tán sálhoz fordul: — Lányok, odaíriamt 1ÍLL„... & Kim Ti*«® ' A baracknak sem árthat néha egy kis napozás.^
