Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-27 / 175. szám

;..hogy érdemes lenne szót ejteni az időjárásról. Bosszul írtam: az idő járásáróL így, két szóban. Mert nem kell ahhoz különösebb filológiai készség, hogy megértsük és kiértsük a lényegét, mi a különbség az időjárás és az idő járása között. A magyar nyelvben az is ilő, ha a meteorológiai jelentést fogalmazza ma­gában újra az ember, miszerint átfutó záporok, vi­harfelhők nélkül: ám az is idő, amikor még vihar­felhők is jöhetnek, de az idő múlásáról, a percekről az órákról van szó. Nekünk mindig járja az idő, ha nem is járja mindig a jó: sem meteorológiai, sem az érák mérete értelmében. Az idó járásáról akarok tehát néhány szót írni amely idő oly megfoghatatlan, hogy mire kimondom: pillanat — már az el is múlt. Az időről, amelynek há­tán a múltból a jelenen át a jövőbe jutunk, az idő­ről, amely annyi gondot okozott a költőknek, a nőre váró szerelmes férfiaknak, fizikusoknak, csillagászok­nak, filozófusoknak és a normásoknak. Pardon: idő­elemzőknek. Mert az idő eljár felettünk, sőt ahogyan rezignáltan mondani szokták, múlt időben is szokták mondani: eljárt felettünk. És megérintjük őszülő tin­cseinket, vagy biliárdra kopott egykori hajtartónkat, keserű mélázással nézünk ki az üzem, vagy az iroda ablakán, ha van ablak, és nézünk ki egy képzelet­beli«, akkor is ha nincs, — mert az 'idő múlásáról rezignáltan, ablak nélkül, nem is lehet beszélni. Az idő pedig múlik. A szovjet—amerikai űrprog­ramban ezredmásodpercre hangolták össze a moszkvai és a washingtoni időt, mert az idő múlik, de az már nem mindegy, hogyan. Ezredmásodperc. A földi fo­galmak, még közelebbről, a laikus földi fogalmak sze­rint ezredmásodperceit csak leírni lehet, gyakorlatban nincs értelme. Hogy erre mit mondanának az űrhajó­sok, ne firtassuk. Fogadjuk el, hogy az átlag ember valóban nem tud mit kezdeni az ezredmásodpercek- kel. Még a fogalmukkal sem. A földi ember, a ma­gyar földi, nem tud mit kezdeni a másodpercekkel sem. A percekkel sem... Kiverték a balhéi, mert öt percet késtem — méltatlankodott a minap hazai gyárunk még ifjú, de már nem újonc szakmunkása és arcán a sértődöttség mellett ott honolt az az értetlenség is, amellyel mond­juk a pápua földi civilizációt szemléljük: né, hogy ilyenek még vannak?! Az ember hajdanán — minél hajdanibban volt ez a hajdanán, annál inkább — időtlenül élte az életét, végezte a munkáját. Időtlenül, mert a* percek, az órák futásának számára nem sok értelme volt, életét pontosabban társadalmát legfeljebb a napszakok, de még inkább az évszakok szabályozták. És ez a szabá­lyozás akkor tökéletesen meg is felelt a kor és embe­rek fejlettségi fokának. Ma is, a világ sok pontján bennünket, a magas, vagy magasabb fokú, de min­denképpen technikailag is, munkamegoszíásilag is szer­vezett társadalmak fiait, leányait, értetlenül szemlélik azok, akik nem a türelem készségével megáldottak, mint inkább a cselekvés kényszere iránti érzéket­lenséggel megátkozottak, Ma az idő: pénz. Ma a pénz: idői ' Bár még én sotíse hallottam, hogy va'laM e he­lyett a mondat helyett: — Lenne két perced a szá­momra? —, ezt mondta volna: — Lenne egy forint huszonöt filléred a számomra? — Mert mi még csak odáig jutottunk el javarészt, hogy felismertük e ma­gyar földön, hogy az idő pénz, de még odáig nem ju­tottunk el, vagy legalábbis sokan nem jutottak el, hogy a pénz is idő. Tehát, hogy nemcsak az idő drá­ga, de a pénz is, amely időt, emberi, vagy társadal­mi időt jelenít, fejez ki. Öt perc. Mi az? Valóban. A gyár, ahol dolgozik az egymondatos szereplőm, több ezer főt foglalkoztat, a napi műszakok leegyszerűsít­ve és kereken összesen 24 ezer órát jelentenek. És ek­kor öt percért „kiverik a balhét...” neki. Agyrém. Háromezerszer öt perc — dehogyis öt! — inkább csak egy, egyetlen perc is háromezer perc naponta, ötven óra, hat ember egész napos munkája. Agyrém? % Egy korszerű társadalom; amely mind szervezet­tebb keretek között akarja és tudja csak biztosítani tagjai számára az emberi lét szépségét, a javak bősé­gét, a gondok kevésségét és az ember színes ember­ségét, kénytelen az idővel keményen és határozottan bánni. A szervezettség, az összehangoltság csak idő­ben történhet meg. Idő nélkül semmi sem valósít­ható meg, az idők folyamatában zajlik le az életünk, az idő függvénye minden mozdulatunk, tettünk és szándékunk. Ezt lehet nem tudomásul venni, és ak­kor bele lehet bukni az emberi létezésbe is még, vagy lehet és kell e tényt szervezetten felhasználni, — s akkor a béklyóból magunk választotta, megszervez­te és felhasználta eszköz lesz. önmagunk számára! Az idő járása elválaszthatatlan a munkától, a munka szervezettségétől. Nem arannyal mérjük — ha igen, ma még csak kényszerből — a javak értékét, hanem valójában azzal az idővelis, amit az ember ere­jéből, tudásából új javak előállítására fordít. Mérté­két és értékét veszti, aki nem óhajtja figyelni az idő járását. Hanem csak az időjárást! t Igaz, a munkaidő nem hoz záporokat, zivatarokat, mint a nyári idő. • Vagy ki tudja... Mátra magas vonu­latai lankákká sze­Í- h Üdülnek, s az er­■ dóktól koszorúzott B Messzelátó heggyel " együtt szinte félté­kenyen őrzik azt a kis dombot, amely­re egykor Nána sokat emle­getett vára épült Hajdani urai — a híres Aba nemzetség tagjai és le­származottai — akkora terü­letei birtokoltak, amelynek határai egészen Eperjesig terjedtek. Talán a festői környezet csalogatta őket ide, .minden­esetre innen kormányozták hatalmas uradalmaikat itt rendezték be fényes fészkü­ket Amikor az Árpád-háznak magva szakadt, többségük Csák Mátéra esküdött, ám a család egyik ága, a Kompol- ti nevet viselő, jó lapra tett s az Anjou-kiráiy, Károly Róbert szolgálatába szegő­dött A jutalom nem maradt el/ s gazdagságuk még inkább gyarapodott... Büszkék lehettek folyvást szépülő várukra is. Az erősség helyén már a honfoglalás után jobbágyok telepedtek meg. Ide épült — A rablólovag sasfészke a XI—Kit (századba» egy kis méretű, kör alakú, a jro mán stílusjegyeket őrző plé­bániatemplom. Körülötte te­mető húzódott. A régészeti kutatások erre is rábukkan­tak, s napvilágra hozták a hallgató sírvilág titkait Az Abák, majd a Kona= poltiak lehetőségeikhez mér» ten terjeszkedtek, s védel­met nyújtó otthonuk alapjait nem sokkal a tatárjárás után rakták le. Ez aztán lassan, emberöltőről emberöltőre formálódott hamisítatlan fő­úri rezidenciává. Nevéhez nem fűződnek fényes haditettek, a kis szá­mú őrség necm állhatott ellen a messzehordó tűzfegyverek­nek, s a szemközti domb is komoly veszélyt jelentett, hiszen innen ágyúk seregé vehette volna ostrom alá. Sosem erősítették meg külső tornyokkal, rondellák­kal, bástyákkal. Magas és erős falai —■ a nyilak és a hajítógépek ide­jében — mégis biztos mene­déket nyújtottak a váratlan támadások ellen. 1» A kompoltiakat a sonczy család követte. Az ő rokonuk volt az a hírhedt rablólovag, akit a mohácsi vész után ország­szerte asttegwä emlegettek. Móré BcÉsz'® ugyarns gättaB- talanul halászott a zavaróé­ban, s kegyetlen csapatával egyaránt rabolta a magyaro­kat, a törököket és a neme» teket. A krónikások szerint óriá­si vagyont harácsolt össze, egészen addig, amíg maga ellen nem haragította a bo-. dal basát Szorongattatok at laáisaS várba menekült fiaival együtt, a keleti főűr seregei azonban ide is követték, g ® rablóvezér egy-kettőre rájött, hogy nem sokáig tarthatja magát Istvánffy Mikién, korának művelt krónikása, egy eset vetését is megemlíti. A támadók pénzéhségére gondolva, aranyakat tsóra- totí közéjük, A török mégsem torpant meg: elfoglalta Móré sas- fészkét, s őt — fogolyként — a konstantinápolyi Hétto­ronyba hurcolta. Azt mondják, mesélik ma is, hogy kincseit valahol a várban elásta. Nyomára per­sze senki sem bukkant a legenda mégis mindmáig éL Az igazi érték nem a rab­lóit vagyon, hanem a nánai erősség, amelynek feltárt romjai megőrizték a középko­ri, a KV. századi vár konst­rukcióját a kettős falgyű- rűvel övezett a palotából -a kápolnából, a lakó- és gaz­dasági épületekből álló együttest^ 2. A török feldúlta, « ezután senki sem törődött vele. A hajdan büszke falakat befedte a föld, a gótikus vár templom, s a belső kapu­torony falai omladoztak. A köveket a lakosság építke­zéshez hordta eL Kárt okoztak a leventékből ibobcezódott amatőr régészet is. íikhoe szólta®: ksMss » község vezetői. Molnár TUma vfe-'crEteár, aki Í950 óta dolgozik Kisnánán, így említi e hajdani kezde- méayezéstt — Először csät erősítést kértünk, mert az omlás ve­szélyeztette a környéken le­vő házak biztonságát, e az alkalmi látogatók testi ép­ségét Az Országos Műemléki Felügyelőség azonban sókkal többet tett: munkatársai 1962 őszén hozzákezdtek a teljes feltáráshoz. Ez elsősor­ban Pamer Nóra régész ér­deme. A helyreállítási mun­kák terveit Erdei Ferenc, Ybl-díjas építész készítette, s az OMF egri építésvezetősé­ge végezte. Ekkor bontako­zott ki a részben alápincé­zett, emeletes, két szobasor- ból állá. palota, faragott, gó­tikus kőtöredékeivel, a tég- lapadlós, a kőbordás hálóból- tozattai fedett reprezentatív helyiségeinek maradványai­val, az északnyugati sarkon meghúzódó ciszternával. Rá­találtak az udvaron elhelye­zett vörösmárvány dombor­műre is, amely a XV. századi falikutat díszítette. Előkerült igen sok használati tárgy is. 1968. augusztus negyedikén, tartottuk az átadási ünnep­séget. Ekkortól fogadjuk a hazai és külföldi látogatókat, s ezóta igyekszünk mindent megtenni azért, hogy neve­zetességünket minél többen Megismerjék. 3» Hárommilliós ajándék. Ezt kapta Kisnána. Ennyi­be került_ ugyanis a feltárás és a helyreállítás. Nem kis áldozat. A falu azonban méltónak bizonyult erre a nemes gesztusra. Megbecsülték, e igyekeztek élni az általa kínált lehető­ségekkel. Már 1969-ben el­készítették — a Heves me­gyei Tanácsi Tervező Válla­lattal a -vár környékének hosszú távra szóló beépítési tervét. Az elképzelésekkel egyetértett az Országos Mű­emléki Felügyelőség w. A jó néhány ígéretes öt­letből ad ízelítőt a vb-titkár- nő. — A Beíina-patek és m Ördögvályú-árok közötti sészt zöld területté minősí­tettük. Szeretnénk egy ezer vendéget befogadó strandot, valamint éttermet és kem­pinget létesítem. Természet tesen gondoskodunk majd a parkolóhelyekről. A var­egyik pincéjében palacko­zott borokat is lehet árusí­tani. Ezzel tulajdonképpen a helyi termelőszövetkezet jár­ma jól. — Mikor lesz mindebből valóság? — Nem megy máról hol­napra. Bízunk abban is, hogy nem maradunk, egye­dül. Az is tény, hogy ez a befektetés busásan megtérül majd a folyvást terebélyese­dő idegenforgalom révén. A változatos kínálat ugyanis vonzza a hazai és a külföldi turistákat. Remélem, akad­nak okosan számító mecéná­sok. Ez a jövő, a fanácsi veze­tők azonban gondoltak a je­lenre is, s lehetőségeikhez mérten igen sokat áldoztak a propagandára, a vendégvá­rásra. Valóban nem marad­tak magukra. A domoszló* ÁFÉSZ vállalta az ötfajta levelezőlap költségeit, s gon­doskodik az árusításról is. A Mátra-Nyugat-bükki Intézi bizottság padok vásárlására adott pénzt Megvásároltak egy két szoba-konyhás házat is — nem messzi esik a rablólo­vag sasfészkétől —, ezt tu­ristaszállóvá akarják átala­kítani. Ä kirándulókat; a zöld övezetben szalonnasütő-he- lyefc várják, s idővel eiga- retát, üdítő italt is árusíta­nak majd részükre. A nánaiák méltóak nem­csak a hárommilliós aján­dékra, hanem jó gazdái an­nak az erősségnek is, amely évszázadok előtti, névtelen építőinek hozzáértését szor­galmát hirdeti. Az ismeretekre szomjúho- zö, a múltban példát, tanul­ságot kereső utókornak. Bácsi Iswá*

Next

/
Oldalképek
Tartalom