Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-01 / 152. szám

Ä kereskedelem holnapja

f A hazai kereskedelem prog- i ujözisa szerint, a következő másfél évtizedben az élelmiszerek és az élvezeti cikkek forgalma az öt esztendővel ezelőttinek a háromszorosára növekedhet s ezekből a lakossági szükséglet mintegy

70—75 százalékát a boltoknak, vendéglátóipari üzleteknek kell kielégíteniük. Ugyanekkor az iparcikkekből több mint négyszer annyi vásárlás várható mint 1970-ben,

Ilyenekre gondolván igen nyugtalanító, hogy a kereskedelmi hálózat jelenlegi

helyzete nem sokkal bíztat, miáltal az említett követelmények teljesítésének meglehetősen kicsi a valószínűsége. Egy-két év előtti felmérés szerint például az élelmiszer - boltok mintegy fele csupán 40 négyzetméteres s így az átlagos alapterületük is alig haladja meg a 70 négyzetmétert. A korszerűnek mondható, nagy árudák részaránya ■mindössze négy százalékos, s igen kevés az igazán modem iparcikk-áruház. A tüzelőszer- és építőanyag-telepek mintegy 60 százaléka nem felel meg napjaink követelményeinek sem, s szűkében állunk a minden tekintetben ideális raktárházaknak is.

A kereskedelmi egységek alapterületben felszereltségben egyaránt alulmaradnak a fejlett országokéval szemben.' S ha a szakma a jelzett igények teljesítésére alkalmas akar lenni: az elkövetkezendő tizenöt esztendőben az említett külföldieknek legalább a jelenlegi szintjét el kell érnie.

Nos, a feladattal — mint lapunkban is hangot adtunk már ennek — foglalkoznak, A Belkereskedelmi Minisztérium kezdeményezésére, a KERORG széles körű, igen alapos tájékozódást folytatott az elmúlt hónapokban s a szakma számos fővárosi és vidéki képviselőjéből válogatott öt munkabizottságban — intézményekkel, országos szervekkel, vállalatokkal, intézetekkel konzultálva —,-ki is dolgozta már részletes koncepcióját a jövőre.

Eszerint hazánkban, a z

előttünk álló másfél évtizedben elsősorban a fogyasztók •vásárlását megkönnyítő, széles választékbt kínáló, korszerű üzem- és munkaszervezést biztosító üzlettípusok, az ÁBC-áruházak hálózatának fejlesztését tervezik. Az elképzelések szerint a szakmai ésszerűség alapján, illetve a településhálózatban végbement vagy bekövetkező változásokhoz igazodva harma- dávál csökkentik a szakosított élelmiszerboltok számát, de ezek alapterületét a jelenleginek összesen kétszeresére változtatják. S a követelmények lényegében hasonló utat diktálnak az iparcikk kereskedelemnek is, amelyre jellemző például, hogy a közepesnek mondható, az 1501—3000 négyzetméter alap- területű áruházak száma a mostani hatvanról százra növekszik, összesen pedig több mint 80 ilyen, kisebb és nagyobb új áruház épül. Miközben az egyes szaküzletek szá- rpa lényegesen nem módosul, legfeljebb egyik vagy másik profilban szűkül észrevehetőbben. S a felsőruházati valamint a divat-rövidáru boltok alapterülete nő átlagosan 20, négyzetméterrel.

Az egykori kis szatócsboltok felől tehát a megfelelőbb szakárudák, a nagyobb alapterületű áruházak felé vezet á f ejlődés. S a tervek szerint a kereskedelemnek a modern eladási formák, az önkiszolgálás, önkiválasztás mostaninál erőteljesebb elterjesztésére van szüksége. '

Lényeges előbbre lépést szorgalmaz a koncepció a bol- •ft technikában is. Vonzóbb, szebb, főleg pedig praktikusabb berendezések kellenek. Különösen az élelmiszerüzletek hűtőkapacitásának bővítésére — az élelmiszer-gazdaságnak, a fogyasztónál végződő hűtőláncok általános- sabb kiépítésére — van szükség. Miután a hűtött, kiváltképpen pedig a mélyhűtött termékek iránti kereslet lényeges megélénkülésére van kilátás.

Elgondolkodtató, egyszersmind pedig cselekvésre keli. hogy serkentse a szakmát a jelenlegi helyzet. Amíg például a fejlett ipari országokban a korszerű élelmiszerüzletek már jelenleg is hűtött berendezéseken biztosítják ■‘forgalmuk mintegy felét, addig hazánkban e téren inkább csak próbálkozásokról, törekvésekről beszélhetünk. Húsféléknél és -készítményeknél, tejnél, tejtermékeknél, mirelit-áruknál még csak találkozunk a kívánalmaknak megfelelőbb tárolási, kiszolgálási móddal, az italféléknél — sajnos, még az üdítőknél is — vagy éppenséggel a zöldségnél, gyümölcsnél sajnos már sokkal ritkább az ilyesféle tapasztalat. Valahogy nehezen sikerül érvényt szerezni az olyan előírásoknak, mint például az, hogy a cola- félék csak bizonyos hőfokon élvezhetők igazán. Nehezen sikerül felismerni, hogy a hűsítő melegen nem hűsítő, a zöldáru, a gyümölcs pedig például a szedés után is tovább él bizonyos ideig. A zöldségben, gyümölcsben fennmarad az életfolyamatok egyensúlya, amit kellő hűtéssel nyilvánvalóan megőrizhetünk még egy darabig.

A korszerű tárolók, állványok, pultok mellett megoldandó feladat a jövőben az anyagmozgatás és a raktározás nagyobb gépesítése is, a kereskedelemben. Az elképzelések szerint a mostaninál gyakoribbá válnak például a konténerek, amelyek a szállítást és az átvételt egyaránt gyorsítják, s lehetővé teszik, hogy az eladónak több ideje jusson a vásárlóra. A kiszolgálást több automata mérleg alkalmazásával, megfelelőbb pénztárgépekkel, szállítószalaggal egybeépített pénztárfülkékkel, pénzvisszaadó készülékekkel kívánják gyorsítani, hogy csak néhányat említsünk.

A felsorolt berendezés., és gépszükséglet természetesen nem kis anyagi erőfeszítéseket követel, másrészt pedig csak részben beszerezhető idehaza. Nehezíti a helyzetet, hogy a vállalatok fejlesztési alapjai az elkerülhetetlen beruházásoknak, csupán kis hányadát fedezik — az államnak pedig nyilvánvalóan egyéb gondjai, feladatai is vannak, mint az említettek biztosítása. A téma azonban mindenképpen napirendre kerül. A technikai megoldásról pedig a közeli hónapokban KGST-szinten döntenek, miután a problémák hasonlóak s így a tennivalók is közösek. A tanácskozások alkalmával számba veszik a helyi lehetőségeket s az érdekelt országok megegyeznek abban, hogy ki, miben segít, mire szakosodik. Aztán pedig mielőbb a gyakorlati megvalósítás útjára terelik az elképzeléseket.

Hogy a kereskedelem holnapjának előnyeiből — jusson azért a mának is.

Gyóni Gyula

A „klasszikus időkben” a

termelőszövetkezet viszonylag egyszerűen tudott földet szerezni a gazdálkodáshoz. A föld tulajdonjogát azonban nem szerezhette meg. A gazdálkodás alapja vagy állami, vagy magántulajdonban volt, szövetkezeti földtulajdonnal csak ritka esetben találkozhattunk.

Ezt a helyzetet változtatta meg az 1967. évi földtörvény, amely célul tűzte ki a a szövetkezeti földhasználat és földtulajdon egységének megteremtését. A kiinduló helyzet: a téeszek mintegy öt és fél millió hektár földjének kereken a fele a tagok tulajdonában; kereken egynegyede az állam tulajdonában; ugyancsak egynegyede pedig kívülálló magánszemélyek tulajdonában volt.

Ebben az utolsó kategóriában tették meg az első lépést az egység irányába. A téesz ugyanis, a törvény előírásainak megfelelően, megváltotta a kívülállók földjeit. Ez hosszadalmas és nagyon aprólékos munka volt, hiszen kilencszázezer (!) tulajdonos mintegy másfél millió • katasztrális hold földjének tulajdonjogát kellett először tisztázni, majd a megváltási eljárást lebonyolítani. Mentesítés, vagy személyi földhasználat címén alig tizenhétezer hold föld maradt meg a kívülállók kezén, a többit megváltották. Szerény áron, holdanként átlagosan 1000— 1100 forintért. Ezt a pénzt azóta már ki is fizették, ezek a területek alapozták

A tejtermelés növekedése

1973. szeptember 1-től lehetővé tette a fogyasztói tej, a vaj, a tejföl és a félzsíros tehéntúró zsírtartalmának nö- \ eléséi Ezeknek a termeiteknek fogyasztói árát akkor nem emelték, tehát az értékesebb termékek változatlan áron jutottak el a lakossághoz.

A termelés és a növekvő tej- és tejtermék-fogyasztás közötti összhang érdekében a tejipar 1975. július 1-től a tej és a vaj zsírtartalmát eredeti szintre állítja vissza. Eszerint a tej zsírtartalma újmeg voltaképpen az egységes szovtíutifczeü íüiuiui.ij- dont.

a kezükre adott állami földeket a termelőszövetkezetek lényegesen egyszerűbb módon, igazán jelképes térítés ellenében válthattak meg. Az akció elég nehezen indult, a szövetkezetek kezdetben nem túlságosan érdeklődtek a lehetőség iránt, de magatartásuk később megváltozott. Ekkor azonban helyenként és esetenként a tanácsok részéről ellenállással találkoztak. A legfőbb akadályok azonban itt is elhárultak, a téeszek tulajdonukba vették az állami földek túlnyomó részét, ma már csupán háromszázezer hektár olyan terület van a szövetkezetek használatában, amely állami tulajdont képez.

Ma tehát annak a földnek, amin a téeszek gazdálkodnak, 4 százaléka állami tulajdon, 43 százaléka szövetkezeti tulajdon. A legnagyobb hányad még mindig magántulajdonban van,

ugyanis 2,9 millió hektár, a terület 52 százaléka változatlanul a tagoké. A földtörvény elvileg arra is lehetőséget nyújtott, hogy a téeszek saját tagjaiktól megváltsák a földet. Lényegesen magasabb térítés ellenében, de szigorúan az önkéntesség kölcsönös elve alapján. Tehát a tag nem köteles felajánlani a földet, a atéesz pedig nem köteles átvenni a felajánlott területet.

Sokan arra számítottak, hogy ebben a kategóriában is lényeges mozgás indul

ra 2,8 százalékos, a vaj zsír- tartalma pedig 80 százalékos lesz. A fogyasztói ár ezúttal is változatlan marad. A többi tejtermékek (tejföl, túró, stb.) valamint a 3,6 százalékos zsírtartalmú tej továbbá az utalványos tej zsírtartalma nem változik, ugyanúgy természetesen az ára sem módosul.

A takarékosság indokolja, hogy a már meglévő tej és vaj csomagolóanyagokat felhasználják, így ezeken átmenetileg a korábbi, magasabb zsű'tartalmat mutató értékek szerepelnek.

majd meg. ' Különösen a-J idős tagnak valóban elől', ös lehet, ha az évenkénti L'ld- járadék helyett egy üst- g- ben megkapja tulajdonának nem jelentéktelen megváitá- si árát és fölélheti. Iíyen lépésekre azonban csak elvétve, és országosan is alig néhányezer hektár erejéig került sor,

A földprobléma tehát úgy ahogy nyugvópontra jutott. Feszültséget három, méreteiben nem nagy, de néha bosszantó területen lehet tapasztalni., Ezek: a nagyüzemi táblák közé ékelődő idegen területek; a nagyüzemi- leg nem használható, de té- esz-tűlajdonban álló területek; és a különböző külső szervek földigenyei.

A táblák közé ékelődő területeket elvileg el lehet cserélni, vagy meg lehet vásárolni. Az eljárás azonban rendkívül körülményes, nehézkes. A nagyüzemileg nem. használható dirib-darab föl- decskéktől a téesz szívesen megszabadulna, de itt az eljárás még körülményesebb és sok a tiltó rendelkezés.

Pontosan fordított a helyzet a külső szervek földigényével kapcsolatosan. A tanácsok, intézmények, vállalatok ugyanis az esetek döntő többségéiben azért akarják megszerezni a földet, hogy azon a termelést megszüntessék és beépítsék vagy más módon hasznosítsák. Sajnos ijesztő folyamat ez; százezer hektárszámra vonják ki a mezőgazdasági művelésből a semmivel nenv pótolható termőföldet egy ilyen kicsi országban, mint a miénk! Es sajnos a téesz- területek megszerzése’ még mindig túlságosan egyszerű és olcsó vállalkozás. Ha pél dául a téesz használatában még van állami terület, akkor egyszerűen visszavonják az állami föld használati jogát és a téesz vagy kap kártérítést, vagy nem. Ha a téesz vagy a tagok tulajdonában lévő területet vesznek el, a kisajátítási összeg általában akkor sem pótolja a szövetkezetét és a mezőgazdaságot ért károsodás valóságos értékét. Itt határozottan szigorításra, de legalábbis az érvényes jogszabályok betartására lenne szükség

Földeáki Béla

Palackozzák a gyógyvizet

Kevesebb lesz a tej zsírtartalma

Az évszaktól függően, váltakozó mennyiségű gyógyvíz tör fel a parádsasvári forrásból. A Mátra gyomrából táplálkozó természetes kút fölé épült palackozóüzemben ebben az évszakban napi 2400 fehér üveget töltenek meg a nagy gyógyhatású vízzel. A zöld üvegben forgalomba kerülő, szénsavval dúsított Parádi-vízből a napi műszak után 4500 palackkal szállítanak az üzletekbe. Mint Szántay László egységvezető elmondta, negyedévenként hozzávetőlegesen 370 ezer üveg gyógyvizet palackoznak Parádsas- váron. Az igényeket még ennek ellenére sem tudják kielégíteni ezért főként a gyógyszertárakba és a kórházakba küldik .7 jellegzetes illatáról ismert forrásvizet.

Kénünkön Juhász Andrásné látható, amint a fehér üvegekbe tölti a Parádit.

(Fotó; Szabó Sándor}

Ä törvény betartatott...

„TULAJDONKÉPPEN

nem történt velem semmi törvényellenes. Amikor lejárt a hároméves gyermek-' gondozási segélyem, annak rendje és módja szerint bejelentettem, hogy visszajövök dolgozni. Örömmel tudomásul vették, s amikor munkába álltam, akkor közölték velem, hogy sajnos, oda, ahol a szülést megelőzően dolgoztam, nem tudnak visszatenni, átszervezések és egyéb miatt, de hasonló munkakörben, kapok más beosztást, és természetesen a fizetésem is olyan mértékben emelkedik, ahogyan a többieké.

Miért kell nekem más helyre mennem? — kérdeztem, és megmondom őszintén, nagyon rosszul esett, hogy nem a régi helyemre kerültem vissza. Egy kicsit féltem is az új kollektívától. Meg kell mondani, nagyon kellemesen csalódtam, nagyon kedvesen fogadtak, eléggé könnyen beilleszkedtem az új helyen — ahogy azt mondani szokás, mégis maradt bennem valami kis keserűség. Nem történt én- velem semmi törvénytelenség, hiszen amikor reklamáltam, nagyon udvariasan elmagyarázták, hogy a rendelet úgy szól; a gyermekgondozási segélyről visszatérő nőt régi munkakörébe kell visszahelyezni, vagy azonos munkakörbe, hogy hátrány ne érje. Valóban nem tettek velem semmit, ami a törvényt sértette volna, Del

Most már jó ideje dolgozom az új helyen, megszoktam es talán engem is megszerettek. Hiszen ezt megérzi az ember. Most újra kisbabánk lesz. Vele is ki akarom majd venni a gyermekgondozási segélyt. De mi lesz ha visz- szajövök? Újra egy másik helyre tesznek — átszervezés miatt? Újra kezdhetem elölről az egészet, ismerkedést az új környezettel es az új emberekkel? És ha az új helyen nem találok olyan megértésre? S ha ehhez meg hozzáteszem, hogy a helyemen egy kislány maradt, akit az én helyettesítésemre vettek fel, amíg én szülési és gyermekgondozási segélyen voltam, kétszeresen igazságtalanságnak érzem. Hát nem az lett volna a természetes és az igazságos, ha őt, a helyettest teszik új környezetbe és nem engem, aki a szülést megelőzően már hat éve dolgoztam azon a helyen?”

A PANASZOS MONOLÓGOT egy fiatal asszonytól hallottam, s a neve azért nem fontos, mert nagyon sok asszony nevében beszélt. Mert egyáltalán nem ritkaság, hogy egy gyermek- gondozási segély miatt huzamosan távol levő dolgozó nő nem kerül vissza helyére, mert az új „jól bedolgozta már magát...” Uram bocsá’, még olyan hátsó gondolat is van, hogy az még lány — vagy már nagyobb a gyereke, és nem marad minduntalan otthon, bevesebb baj lesz vele, kevesebbet kell. helyettesíteni. Meg a háromesztendős távoliét alatt meg is szakadt egy kicsit a kapcsolat a régi munkahely és az édesanya között. Való igaz, arra .még nem volt példa, vagy legalábbis nem nagyon esett még szó róla, hogy hátrányos anyagi helyzetbe került volna a gyes-ről visszatérő. A törvén}', hogy úgy mondjuk, betartatott.

Ám nyugodtan mondhatjuk, csak a törvény betűje. A törvény szelleme, amely mélységesen emberséges, valahogy nem egészen azt diktálná, hogy a réginek kell megválnia a korábbi megszokott helyétől és munkatársaitól, hanem az újnak, aki csupán. helyettesíteni jött. Nagyon sok asszonynak marad tüske a szivében, azért, mert ha nem is keres kevesebbet, az új környezetében óhatatlanul» aA érzi, hátrányos helyzetbe került, „büntetik”, mert gyermeket hozott a világra és azt maga nevelte három esztendős koráig.

nem Ártana alaposabban megvizsgálni, amikor egy-egv üzembe, irodába visszatér a gyermekgondozási segélyen levő, hogy valóban őt szükséges-e új helyre tenni. Ha beszélünk arról, hogy az anyákat megbecsülés illeti, akkor ebbe beletartozik ez a kérdés is. A gyermekgondozási segély három esztendeje — hacsak nem olyas szocialista ongádból. van távol az anya, ahol megszokás és íratlan törvény a távollevővel is törődni, amúgy is nehézséget okoz az első napokban maga az a tény, hogy a gyermeket reggel az óvodában kell hagyni, s vissza keil allnia a régi megszabott időkeretek közé. Miért kell ezt sokszor még azzal is tetézni — és nem is mindig alapos okokkal —, hogy új környezettel, új emberekkel kell megismerkedni. Az új munkafolyamatokról azért nem beszélünk, mert az állandóan fejlődő, változó technológia ezt amúgy is hozza magával. Üj emberek köze kerül, akik nem ismerik annyira emberi gyengéit, s talán máshogy is ítélik meg — magyarán, alapos hátránnyal kezd újra munkához.

Élő és mindennapi probléma ez, hiszen alig van i olyan hónap és olyan üzem, hogy ne térnének vissza kismamák, es alig van üzem és iroda, ahol ne mondhatnának el hasonló panaszt a fiatalasszonyok.

TALÄN éppen ezért,

egy kicsit erre is figyelni kellene. Mert hozzátartozik a nők helyzetének javításához, a nőpolitika mindennapi feladataihoz, és nem utolsósorban a jó munkahelyi légkör biztosításához is.

Deák Rózsi

Uünüimfí

1973, július l* iedé

4

Földtulajdon és földhasználat