Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-19 / 168. szám

20.00 Klasszikusok tévérilmen Vizkereszt, vagy amit akartok Shakespeare víg játékának angol—NSZK tévéfümválto- zata. Reneszánsz életöröm, fel­szabadult vidámság és a hűséges szerelmi érzés dicsé­rete árad Shakespeare e farsangi komédiájából. A fordulatos cselekmény során mindenki megszégyenül, aki embertársait vagy önmagát meg akarja téveszteni; az önző akarnok, aki valódi szándékait álszent puritánság mögé rejti, a szenvelgő sze­relmes, a kegyeletet mérték­telenül túlzó gyászoló. Olivia grófnő kezéért töb­ben vetekednek — Orsino herceg, a vidék ura, Nemes Keszeg András, a „gügye lo­vag” és a puritán erkölcsű Malvolio, a grófnő udvar­mestere. Ám Olivia egyikü­ket sem szerette viszont. An­nál jobban megtetszik »néki Cesario, az apród, aki nem más, mint a fiúruhába öltö­zött Viola. A helyzetet Viola ikertestvére, a halottnak vélt .Sebastian menti meg, aki nő­ül veszi a grófnőt. Igv Viola szerelme is beteljesülhet, őt Orsino henceg vezeti oltár elé. Végül le győznek az igazi emberi érzelmek, az őszinte szerelem és a hűséges barát­ság. Kifogyhatatlan témát kí­nál a háború. Még most, há­rom évtized múltán is lehet újat mondani, ismeretlen vagy még inkább feledésbe merülő oldaláról bemutatni a második világháborút. A művészet gyakran él a téma kínálta lehetőséggel és szen­vedéllyel idézi a múltat, amelyet nem lehet, amelyet nem szabad elfelejteni. Bertha Bulcsu is a felka­varó emlékeztetés szándéká­val írta meg Tűzgömbök cí­mű regényét, amely a fel- szabadulás 25. évfordulójára meghirdetett irodalmi pályá­zaton első díjat nyert. A je­les író abból az egyszerű igazságból indult ki, hogy mindazok, akik végigélték a háborút, kitörölhetetlen em­léket, gyakran gyógyíthatat­lan lelki sérülést hordoznak magukban. De vajon milyen emléket őriznek azok a mai felnőttek, a negyven év kö­rüliek, akik tízéves gyerek­fejjel szenvedték el azokat a borzalmas napokat? Mert az erőszak tombolása közepette éppen a gyerekek voltak leg­jobban kiszolgáltatva. Szá­mukra nem a hadüzenettel vagy a behívókkal kezdődött a háború, hanem akkor, ami­kor úrrá lett rajtuk a féle­lem, amikor értelmetlenné vált számukra a körülöttük zajló világ. A regény szokat­lan aspektusból szól a hábo­TűzgőnM Magyar film rúról; egy gyermek szemé­vel láttatja az eseményeket. Az író forgatókönyvvé for­málta a regényt, Fehér Im­re pedig vállalva a benne megfogalmazott gondolatokat az emlékezés és az emlékez­tetés igényével rendezte a filmet. A film hőse is Thali Ambrus, akit a háború viha­ra sodor a bombázások elől falun élő nagyszüleihez, majd a városi rokonokhoz. A hábo­rú utolsó hónapjait járja, s mindenki kap valamilyen se­bet, aki átélte azokat a na­pokat. A kisfiút is megrendí­tő élmények veszik körül’ meghal az édesanyja, a kis- húga, a falu felett félelmetes dübörgéssel húznak el a ne­hézbombázók, s amikor az egyik lelőtt gépből ejtőernyő­vel leereszkedik Jim, a néger pilóta, a felbőszült falusiak ott, a gyerek szeme láttára megölik. Jó érzékkel fogalmazza filmszalagra a rendező azo­kat az -életképeket, amelyek oly elválaszthatatlanul hozzá­tartoznak a kegyetlen háború drámájához. A falusi postás, aki jó és rossz hírt is hozhat a távoliakról, a senkit sem kímélő nyilas körzetvezető, az üldözött kislány, a tétova ro­konok, a menekülés nehéz órái, kitörölhetetlen emléke-1 két vésnek Ambrus leikébe. I S mert értelmetlenné vált szá­mára a világ, képzelgésekb menekül, kialakítja a magi álombirodalmát, f A film is a fiú szemével igyekszik láttatni a reális va­lóságot s ugyanakkor finom költői lebegéssel mutatja fel az emlékezés, az álmodozás lí­ráját. A valóság és a képzel­gés ötvözetét azonban nagyon nehéz megteremteni, nem si­került ez teljes mértékben Fehér Imrének és alkotótár­sainak sem. A Tűzgömbök el­beszélő stílusa helyenként ugyan felkavarja az érzelme­ket, de nélkülözi az igazi drá­mát, amelyet éppen az álom­világ kedves lebegése nem enged kibontakoztatni. Az álom világban Ambrus tatár szülők gyermekének képzeli magát, édesanyja lovon vág­tat a mezőn, a megölt Missis­sippi Jim tovább él é6 jó ba­rátja lesz, a gonosz'körzetve­zető pedig vadászrepülővel üldözi az ártatlan gyerekeket. Ezek a film legszebb és leg­sikerültebb részei, kicsendül belőlük a humanitás; egy gye­rek vívja harcát a háborúval. Es nagyszerűek a befejező képsorok is: a kisfiú és a megmentett kislány játékos érdeklődéssel szemléli az új élet első napjait, a romokat takarító emberek munkáját. Már nem félnek... Szép film, s figyelemre mél­tó emberi vallomás a Tűz­gömbök. Más kérdés, hogy iz­galmasabb és egységesebb fil­met vártam Bertha Bulcsu nagyszerű regényéből és a te­hetségét egyszer már bizonyí­tó rendezőtől. Igaz, Fehér Im­re nevét a Bakaruhában cí­mű film ismertette meg a kö­zönséggel és azt a sikert bi­zony nagyon nehéz megismé­telni. A rendező Szűcs Gábor sze­mélyében tehetséges kisfiút talált Ambrus alakjának meg­formálására. Néhány jelenet­ben Kállai Ferenc, Váradi Hé­di, Káldi Nóra, Solti Bertalan és Mészáros Ági nyújtott ér­tékes alakítást. Illés György operatőri munkájából elsősor­ban a lírai töltésű álomképek­re emlékezünk szívesen. Márkusz László A fő szempont: a neyelés A társadalmi bíróságokról Utazunk Soha ennyi ember nem utazott még. mint napjainkban, Bécs, Moszkva, Róma, Prága, sőt Madrid. Helsinki, de van­nak, akik Afrikába, Amerikába -repülnek. Utazni, világot járni valóban nagyszerű, elvégre illik, hogy az ember meg­ismerje a planétát, ahol él. — Hová utazik az idén? — Svédország, Dánia, Hollandia. — Tavalyelőtt hol járt? — Spanyolországban. — Azelőtt? — Algírban. Tudja, gyermekkorom óta hobbym az uta­zás. Szinte ettem az útleírásokat és ha csak tehettem, ipar­kodtam túljutni a falum határán. Amióta a magam embere lettem, minden spórolt pénzemet utazásra költőm. Nekem nincs autóm, nem adok pénzt drága gépekért, én minden megtakarított filléremet elutazom. Miközben beszél, csodálatosan szép fényképeket vesz elő, meg apró emléktárgyakat. Torreádor-figura Madrid­ból, japán kimonó Tokióból, teknösbékakagyló a Csendes­óceán homokjából. — Szép, okos hobbyja van! — Én, kérem, úgyszólván ebből élek. Már úgy értem, hogy az utak után egy félévig rendezgetem, rakosgatom az emlékeket, a másik fél évig pedig készülök a következő út­ra. Térképek, vázlatok, útikalauzok beszerzése és egyebek foglalkoztatnak. Szavai közben nem is tudom miért, eszembe jutott egy bizarr kérdés: f — Mondja! Járt már Gyulán? Kőszegen? Látta már az őserdőt a Bükk-fennsíkon? Meglepi a kérdé6. Zavarából ő is egy kérdéssel vágj* ki magát: — Ügye, maga irigy rám? * — Miből gondolja? — Mindig az irigyeim szokták megkérdezni tőlem, ami­kor Tokióról mesélek nekik, hogy jártam-e már a diósgyő­ri Vasgyárban? Kezd érdekessé válni a beszélgetés. — Nézze! Nem tagadom, bizonyos jó értelemben Vett irigység van bennem, bár — hogy őszinte legyek — magam is sok helyen jártam már a világban. Ugyanakkor tisztelem a hobbyját! Elvégre teljesen magánügy, hogy ki mire költi a keresetét. Ilyen alapon maga is irigyelheti az autómat. De a kérdést nem ilyen megfontolásból tettem fel. Csak úgy! ■ Hogy. te mondjam? Mint egyik magyar a másiknak. Boldog vagyok, hogy megért. Nem irigység, nem elszá­moltatás, nem felhányás, nem szemtelen alkalmatlankodás. Hálából, kávézás közben eltűnődve, lehet, hogy csak meg­nyugtatásomra, meg is jegyzi: — Jövőre még elrepülök Dél-Amerikába, de utána való­ban tervezek egy hazai körutat... Kiiszom a kávét, felhajtom a málnaszörpöt és búcsú­zóul biztatom: — Nézze csak meg Magyarországot is! Meglátja, tet­szeni fog.— * 4 Szalay István ' • Milyen ügyek elbírálása tartozik a társadalmi bíró­ságokra — erről érdeklő­dött az illetékes igazságügyi szerveknél az MTI tudósító­ja. Röviden a válasz: a tár­sadalmi bíróság olyan ügyek­ben jár el, amelyeknek tár­sadalmi elbírálása különösen alkalmas a felelősségre vont személy és a többi dolgozó nevelésére. A társadalmi bíróságok hatáskörébe tartozik; a mun­kafegyelmet és a szocialista együttélés szabályait sértő cselekmény, magatartás, valamint a munkahelyen el­követett tulajdon elleni sza­bálysértés; az ügyész vagy a bíróság által elbírálásra a társadalmi bíróság fórumára áttett, kisebb jelentőségű bűncselekmény; a vállalat dolgozói közötti becsületsér­tés, rágalmazás és a könnyű testi sértés; valamint a vál­lalat dolgozóinak egyes anya­gi természetű vitás ügyei. Ezekben a témákban a tár­sadalmi bíróság a vállalat bármely dolgozójának az ügyében eljárhat. Nem járhat el a társadal­mi bíróság olyan ügyben, amelyet bírósági, szabálysér­tési vagy fegyelmi eljárás so­rán érdemben már elbíráltak. Ez azt jelenti, hogy ha az ügyben más hatóság első fo­kon már döntött, akkor a társadalmi bíróság az eset­ben sem járhat el, ha az ügyet a társadalmi bíróság is eldönthette volna. Ez a rendelkezés — helyesen — kizárja azt, hogy ugyanazon cselekményért az elkövető­vel szemben kétszer induljon eljárás. Ha a társadalmi bí­róság valamely ügyet a tör­vények megtartásával már elbírált, akkor már más szerv előtt sem indulhat eljárás. A szakszervezeti bizottság elsősorban azoknak az ügyét utalja a társadalmi bíróság elé elbírálás végett, akik iszákos, züllött életmódot folytatnak, családjukkal nem törődnek, gyermekeik neve­Sk. -.4 léséről, eltartásáról kellően nem gondoskodnak, támoga­tásra szoruló szüleik segíté­sét megtagadják. Ugyancsak a társadalmi bíróság elé ke­rülhetnek, akik a munkafe­gyelmet megsértették, a munkaidőre előírt szabályo­kat többször megszegték, munkájukat hanyagul vagy az anyagot pazarolva végez­ték, a dolgozók egészségét és testi épségét védő szabályo- • kát nem tartották meg. Nem­különben, akik: a szocialista együttélés szabályait sértő cselekményt követtek el (például botrányt okoztak), a tőlük elvárható segítséget ön­ző módon megtagadták, mun­katársaikkal, különösen a nőkkel vagy a fiatalkorúak­kal szemben méltatlan ma­gatartást tanúsítottak.. Ugyancsak felelősségre von­hatja a bíróság a munkahe­lyen fegyelmi vétséget is je­lentő, tulajdon elleni vagy más szabálysértést elkövető­ket, továbbá azokat, akiknek az esetében a nevelés vagy a megelőzés indokolttá teszi ügyük tárgyalását a dolgozók előtt. Az ügyész és a bíróság olyan ügyeket utal a társa­dalmi bírósághoz, amelyek miatt az eset összes körül­ményére — például az oko­zott sérelem nagyságára és az elkövetés módjára — te­kintettel, nem létezik szűk ségesnek a büntető eljárás lefolytatása. A társadalmi bíróság a sértett dolgozó panasza alap­ján jár el ezekben az ese tekben. A panasz a cselek­mény elkövetésétől, illetőleg az elkövető személyének tu domásra juttatásától számí­tott 30 napon belül kell elő­terjeszteni. Kizárólagos hatáskörébe tartozik a társadalmi bíró­ságnak a vállalat dolgozói közötti — 10OQ forintot meg nem haladó — anyagi termé­szetű vitás ügyek elbírálása is (például: pénz, ingóság visszakövetelése). Ezeket az ügyeket is a vállalat dolgo­zói terjeszthetik a társadal­mi bíróság ele. A panaszt, illetőleg az utóbbi esetben a követelést, a társadalmi bíró­ság elnökénél' kell. ©Lőtérjesz- tenú HEGEDŐS GÉZA» Vihorláti rejtelmes kalandja Valló Bonifác újabb történeteiből Ez a Vihorláti mindig lér pest tart a divattal. Kisisko­lás korunkban, amikor mi többiek még rövid nadrágot viseltünk, neki már osatos lengvelnadrágja volt. Ké­sőbb ő kezdte először hátra­fésülni a haját. Az ötvenes évek elején lódenkabáto* és lapos sapkát hordott. Most meg fülcimpáig eresztett oldalszakáll kerete­zi az arcát, az inge tarka, nyakkendője szélesre csomó­zott. Gyermekkorunk óta is­merem. tehát idestova fél évszázadja, de sohasem tud­tam, hogy megrögzött hazu- dozó-e, vagy elvetélt költő. Annyi bizonyos, hogy törté­netei általában meglepően érdekesek, de úgy keveredik bennük lehetséges valóság és nyilvánvaló képzelődés, hogy már régóta nem hiszem el, amit élete fordulatairól mond, ha véletlenül összeta­lálkozunk. Ha hinni lehetne neki, eddig ötször vált el, ronsX — túl a hatvanadik évén — akar éppen hatod­szor nősülni. Menyasszonya 29 éves afgán régész, Lon­donban, a British Múzeum asszír emlékei közt ismerked­tek meg, ahol Vihorláti se­gített neki az ékírásos szö­vegeket megérteni. Nehezen tudom elképzelni, hogy Vi­horláti valóban el tud olvas­ni egy ékírásos szöveget, hi­szen jogásznak indult, de abbahagyta, s azóta volt új­ságíró, ingatlanügynök, rek- iámgrafikus; a háború elől bölcsen megszökött, s az itt­honi vészes évek alatt — sa­ját elbeszélései szerint — volt tevekaravánvezető a Szaharában, majd különböző dél-amerikai álkumokból csempészárukat közvetített a hivatásos csempészek) és a zott. A felszabaduláskor ha­zajött, egyszerre több pártba is belépett, mire valameny- nyiből kizárták (ez adatsze­rűén igaz, akkoriban a lapok is megírták), később benne volt egy nagy valutabotrány­ban is, de megúszta; orvosi­lag megállapították, hogy nem beszámítható, néhány hónapot elmekórházban is töltött utána. Ezután külön­féle vállalatok anyagbeszer­zője volt, köbben azonban egy könyvkiadó is jól tudta használni propagandistának. Igyekszik mindig olyan mun­kát vállalni, hogy alkalma legyen össze-vissza utazni az országban, és ha lehet, kiül-' földön is. Azt mégsem hi­szem, hogy ki tudja olvasni az asszír ékírásos szövegeket, és azt is nehezen hittem el, hogy létezik az afgán régész­lány. Annyi bizonyos, hogy amikor tegnap egy nagykör­úti eszpresszóban megint ta­lálkoztam vele, nem te em­lítette az asszír ékírást, és csak legvégén az afgán menyasszonyt. Látható öröm­mel átült mellém, hozván a már kavargatott feketekávét, és azonnal beszélni kezdett : — Jó, hogy látlak; alig vártam már, hogy ismerőssel találkozzam. Olyan kalan­dom volt a múlt héten, ami­lyet még magam sem éltem át Kíváncsian néztem rá. Vi- horlátinak mindig érdekes kalandjai vannak. Intett a pincérnek, kért egy pohárka rumot és még cukrot. Ma­gyarázta is, hogy így szereti legjobban a feketét: sok cu­korral és bőséges rummal. — Ha magam főzöm ott­hon, akkor szegfűszeget is forralok a kávéba. Ezt Tu­niszban tanultam olyan ha­jósoktól, akikről mindenki tudta, hogy kalózkodással foglalkoznak. Állítólag regi kaiózbagyonumg-a--szegfvrtze­Rágyújtott egy túl illatos, füstjéről ítélve amerikai ci­garettára, és már benne is tart (At a történetben: — Képzeld csak el, a múlt héten Sopronban volt dol- gom, író-olvasó találkozókat szerveztem az ország nyuga­ti városaiban. Szeretem eze­ket a nyugati városokat: Ma­gyaróvárt, Sopront, Kőszeget, Szombathelyt. Igazi városok, évszázadok szagát lehet érez­ni az utcákon, itt-ott évezre­dekét. És talán éppen a soproni házak között várha­tó leginkább, hogy egyszer­re csak az ember elé lép valaki a város formálói kö­zül, talán az az építőmester, aki a Kecske Templom gó­tikus látványát rakta fel, vagy maga Lackner Kristóf, az az igazi reneszánsz szel­lem, aki egyszerre volt jog­tudós, ötvösművész, a város bölcs polgármestere, és ma­ga tervezte saját házát, ép­pen szemben a Kecske Templommal. No, hát éppen säen £ téren álltam, alko­nyatikor, amikor jobban ér-í ■vonalai, mint a részletei. És egyszerre csak úgy tűnt, hogy a sarkon Lambert Se­bestyén áll, ott áll és engem néz. Emlékszel, ugy-e, Lam­bert Sebestyénre? Mindig buta fiúnak tartottuk, aki belevigyorgott a semmibe; nem volt se jó tanuló, se rossz tanuló, és tornaórákon ő volt a legügyetlenebb. Ke-' sőbb soha nem akadt egy rendes nője, azután még a háború előtt eltűnt, senki se tudta, hová. De a háború után egyszerre híre jött, hogy Svájcban, méghozzá Olasz-Svájcban él, és Sebas- tiano 'Lamberti néven híres zenetörténész, egy olasz gróf­nőt vett feleségül és Luga- nóban fényűző kis palotája van. Még később a nyugati újságok azt is megírták, hogy Sebastiano Lamberti rejtelmes módon eltűnt, ta­lán szerencsétlenség érte és beleveszett a Luganói-tóba, de holttestét a víz soha sem vetette ki. No, hát én Lam­bert Sebestyénre azóta sem gondoltam, amióta tudomá­sul vettem eltűnése hírét. És most ott áll a soproni térem a templom oldalánál induló utca sarkán, és néz engem. Alkonyati megvilágításban is nyilvánvaló volt, hogy ő az. Meg is indultam féléje, de akkor megfordult és las­san menni kezdett az utca­soron. Olyan sétálva lépege-: tett, mint aki azt akarja; hogy utolérjem. Egy ház ka>- puja előtt meg is állt. — Szervusz, Vihorláti — mondta, amikor odaléptem. Ez olyan igazi régi iskola­társ megszólítás: tegezni és vezetéknevén szólítani. — Szervusz, Lambert —* mondtam én neki. — Azt hittük, hogy már rég nem élsz. Azt irtaik, hogy bele­vesztél a Luganói-tóba. de előbb világhíres zenetörté­nész lett belőled. Hát mégis élsz? Kezet nyújtott és nevetett. A haja ősz, arca erősen ba-i rázdás, a kézfogása férfiasán kemény volt: ez nem kísért tét, hanem élő ember. — Hát mi. történt velea. hogy kerülsz ide? — érdek­lődtem. köveikeéiliS i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom