Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-02 / 153. szám
Szolgáltatások Minden negyedik forint Az életszínvonal emelkedésével, az életforma változá-' sával egyre nagyobb szerephez jutnák életünkben a szolgáltatások: minden negyedik forintunkat szolgáltatások vásárlására fordítjuk, s ekkor még nem is szóltunk az ingyenes vagy igen kedvezményes társadalmi juttatásokról, szolgáltatásokról. A szolgáltatások növekvő fontosságát felismerve a kormány 1968-ban hozta emlékezetes 1038-as számú határozatát, amely megszabta a fejlesztés általános céljait, elveit, módszereit, a fejlesztés érdekében teendő intézkedéseket, s az ebben részt vevő szervezetek feladatait. Mi valósult meg az 1968- as es az azóta hozott 1971. es 1973. évi kormányhatározatokból? A IV. ötéves terv időszakában intézkedések egész sora segítette a szolgáltatások tervszerű fejlődésének megalapozását, a központi szolgáltatásfejlesztési koncepciók és a tanácsi tervek végrehajtását. A megvalósítás eszközrendszeréhez tartoznak a különféle közvetlen és közvetett állami támogatások, kedvezmények. Mmdezt szervezeti intézkedések Í6 alátámasztották; köztük az érintett minisztériumok, főhatóságok részvételével megalakított Központi Szolgáltatásfejlesztési Bizottság, amely a napokban értékelte a IV. ötéves terv időszakában elárt eredményeket Az árbevétellel mert teljesítmény öt év alatt mintegy 40 százalékkal emelkedett. A negyedik ötéves terv időszakában a szolgáltatások fejlesztésében kiemelt szerep jutott a lakosság gyarapodó tartós javai (lakás, gépkocsi, háztartási és elektroakusztikai készülékek) javításának és a textiltisztításnak. Az előbbi csoportban a szolgáltatások teljesítményértéke több mint kétszeresére emelkedett, ezen belül a gépjárműjavításé több mint háromszorosára, az elektromos háztartási berendezések javításáé 34 százalékkal, az öngyilkosjelölt kerékpárosok. Fel sem tételezik magukról, hogy azok, hiszen ők semmit nem tesznek olyan szándékkal, hogy azzal életük biztonságát elvessék. Ök csak ügyeskednek. Behajtani tilos? Nem számít. Majd bolondok lennének még egy tömböt megkerülni, amikor a saroktól a második házba igyekeznek. Záróvonal? Ugyan, nem betonból készült fal az, a kerék gyorsan és könnyedén átsiklik rajta. Stoptábla? Majd vigyáznak azok, akik a főútvonalon közlekednek, utóvégre a kerékpárnak alig kell hely. Tilos a 3-as úton kerékpározni? Valaki kitalálta, hogy bosszantsa a kerékpárosokat. Az a valaki úgysem látja őket, ha a tiltó tábla ellenére is vígan bicikliznek a 3-ason. Az este kivilágítatlan kerékpár, a vázon vagy a csomagtartón vitt pótutas, akinek a lába befelé lóg az úttesten, mindez már anyagira megszokott, hogy csak egy futó pillantást váltanak ki a többiekből. Aztán itt vannak a gyerekek. Nem a tizenévesek, mert ök a kerékpárról átnyergeltek a kismotorra. Űk már nagyok, alattuk már több lóerő bömböl, kelt olyan fülrepesztő hangot, ami különösen az esti csendben érvényesül kitűnően. Több utca távolságából meg lehet hallani, hogy most melyik srác érzi magát mo- tocross versenyzőnek — az aszfalton. nSm 6k, hanem azok a tfMfc at óvoda* építőipari szolgáltatók pedig 20 százalékkal növelték teljesítményüket. A textiltisztítás teljesítménye 60 százalékkal, az áruszállításé kétszeresére, a kereskedelmi szolgáltatásoké 50 százalékkal nőtt. A tervidőszak végéig ösz- szesen 1000 kisebb-nagyobb szolgáltató létesítmény alakul. Ehhez az állami költségvetés 3 milliárd forint közvetlen és kb. 2,5 milliárd forint közvetett támogatást nyújtott. Több szolgáltató agban befejezéshez közeledik a teljes országos hálózat kiépítésé (elektromos háztartási berendezések javítása, személyi szolgáltatások, ruházat). Nagy az előrelépés az autójavításban és a textiltisztításban. A tervidőszakban 185 autószerviz rekonstrukciója, illetve építése valósult meg; 8 új mosoda és 80 textiltisztító szalon épül az országban. Országos gond maradt az építőipari szolgáltatások szűkös kapacitása. Ennek fő oka, hogy a szolgáltatók továbbra sem érzik „szívügyüknek” a javító-karbantartó tevékenység bővítését. Közismert, hogy más ágazatokhoz hasonlóan utan- pótlásgondókkal küszködnek a kisiparosok is. Különösen ott 67x>rongat a tanulóhiany, — elsősorban községekben és falvakban, ahol a különféle szolgáltatások ellátását a lakosság — állami vállalat, szövetkezet híján á helybeli kisiparosoktól várja. Éppen ezért biztatóak azok a kezdeti sikerek, amelyeket a KIOSZ egy közelmúltban tett intézkedése eredményezett. Három hónapja a KIOSZ elhatározta, hogy tíz, különösen fontos szakmában a szervezet saját erejéből is hozzájárul az utánpótlás nevesek.' Nekik még egyedül nem volna szabad kerekezniük, ha nem töltötték be a hatodik évüket, de úgy sla- lomoznak az autók között, hogy akrobatikus mutatványuk igazán elismerésre méltó. Valami baljós magatartás kezd elterjedni a kerékpárosok és a kismotorosok körében. Hiába érkeznek hírek tragédiákról, ők fittyet hánynak KRESZ-táblának, közlekedési rendnek, és játszanak. Az utcán, a forgalmas közutakon, szülői beleegyezéssel, hiszen minden szülő jól tudja, hogy a gyereke sem a kerékpárral, sem a kismotorral nem az előszobában akar körözni, amikor bejelenti: „Kimegyek egy kicsit bicajozni.” A szülő felelőssége tehát kétségtelen a gyerekek esetében. Valamiféle nagyzás miatt mostanában már kismotort kap a gyerek, nem magnót és nem tollaslabdát. , De kikre lehet áthárítani a felelősséget a KRESZ-re fittyet hányó felnőttek esetében, akik úgy mennek el a tiltó táblák mellett, mintha szemüket hályog fedné? Rendőr pedig sehol, vagy csak olyan ritkán látható a gyöngyösi utcákon, hogy a közlekedési rend ellen vétőket semmi sem tartja visz- sza — „ügyeskedésükben”, vagánykodásukban, abban a felelőtlen hányavetiségben és nemtörődömségben, amely csak tragédiákhoz vezethet. Hátha ezt a figyelmeztetést mindenki magára veszi, akit Ü,let. C—CWj hiszen az építés iránt is nagy a kereslet, és ez sokkal kifizetődőbb. Egyes könnyűipari szolgáltató ágakban alacsony a műszaki színvonal és a kiszolgálás kulturáltsága (cipójavítás, személyi szolgáltatások). Eddig nem sikerült megfelelő módon fejleszteni a háztartási munkát megkönnyítő takarító szolgálatot. Az elmúlt esztendőbem fejlődés közepette mérséklődött az ellátás területek közötti korábbi szintkülönbsége. Az egy lakosra jutó szolgáltatások teljesítményértéke öt év alatt országosan 35 százalékkal emelkedik; ezen belül a jobban ellátott Budapesten csak 26. az ország többi részében 40 százalékkal. A további bővítést sokszor akadályozzak létszámgondok, ezért a jövőben többet kell foglalkozni az egyszerűbb, a rugalmasabb — és nem utolsósorban olcsóbb — szervezeti formák elterjesztésével, például a mellékfoglalkozásban, vagy nyugdíjasként szolgáltatást végzők számának és tevékenységének bővítésével, S. G. lésének előmozdításához. Azokat a tanulókat, akik e szakmák valamelyikének elsajátítását ez év szeptemberében kisiparos műhelyében kezdik meg, havi 250 forint ösztöndíjban, míg az őket oktató mestereket havi 300 forint képzési pótlékban részesíti. A KIOSZ-hoz -most sorra befutó jelentések tanúsítják, hogy a biztatásnak megvan a foganatja: rendre érkeznek be a szerződések. A legtöbbet eddig a bádogos szakmában kötötték, de vannak fiatalok. akik a manapság hi- hányszakmának számító cserépkályhásnak, kádárnak jelentkeztek. Egyébként a legtöbbet eddig Szabolcsban tették az utánpótlás ilymódon történő biztosításáért, de eredményesen haladnak a szerződéskötések más megyék mellett Zalában is. (MTI) VOLT 1DÖ, kezdő újdondász koromban, amikor még én adtam az aszfaltról termett tanácsokat a magyar parasztnak, hogyan és mikor kell- vetnie, meg aratnia. Akkortájt, ha jól emlékezem, a 12 mázsás holdanként! búzatermést elért gazdát illett megírni az újságban: követendő példának. Jó szívvel, jó szándékkal lelkesítettem hát kaszára, ke- nyémekvalót aratni, kévébe kötni, s a keresztekbe rakott kévéket — dehogyis kereszteknek írni, mert az klerikális dolog lett volna, hanem képének nevezni — időben szemveszteség nélkül a cséplőgépre vinni, erre írtam, ezért írtam akkortájt serény buzgalommal. így volt akkor a „divat”. — Mi az, hogy kereszt? — kérdem a fiamtól. — Ami az öreglányok nyakán lóg — mondja magától értetődő természetességgel.. ■. — Mi az, hogy kasza? — kérdem a srácot, aki az országút mellett stopra vár, háta mögött a sárgába forduló búzatengerrel. — Miért, ha nem tudom, nem vesz fel? Ez a fizetség? — vigyorog, én meg vissza. Már a kocsiban magyarázza : — Olyan izé, amivel a füvet nyírják... — Maga pesti? — Dehogy vagyok — tiltakozik — Kazincbarcikai. Odavaló vagyok. Vegyésztechnikus lessek — teszi Ha egysser tilosJ... Kisiparos-utánpótlás — tanulmányi ösztöndíj Harminc éve, 1945. júli us 3-án indult meg Budapest en az autóbusz-közlekedés. A BNV-re elkészült IKARUS-gyárban az IK 270 autóbusz prototípusa (balra), amelyen sejtszerkezetes energiaelnyelő ütközőrész szolgálja az utasok biztonságát. (MTI fotó: Bar a István) SzakmuÉásavató Petifibányán ( Tudósítónktól): A Mátraalji Szénbányák Vállalathoz tartozó vörösmajori Iparitanuló Intézetben 121 szakmunkás végzett az idén. A fiatal szakembereket — elektro-lakalosokal, hegesztőket, autószerelőket, forgácsolókat és szerkezeti lakatosokat — ünnepélyesen köszöntötték a petőíibányai művelődési házban. Cyőry Sándor, a vállalat igazgatója tartott beszédet, majd átadta a szakmunkás- bizonyítványokat a végzett tanulóknak. Az új szakmunkások közül Czinkóci Gyula, Ármány Miklós és Kerek Janos elektro-lakatos, Földi István villanyszerelő és Berta István lakatos jó tanulmányi eredménye es szorgalma alapján elismerésben részesült, Tóth Lajos' Termesztési, nemesítés! tanácskozás Fertődön Űj, nagy hozamú- bogyós gyümölcsök — szamóca . málna- és ribiszkefajták — kinemesítéséről, elterjesztése ről és korszerű termesztési módszereik kialakításáról tanácskoztak kedden a szakemberek a Kertészeti Kutak« intézet fértődi állomásán. A keddi tudományos ülésszakon nagy figyelmet szenteltek a bogyósgyümölcsök zárt rendszerben való termesztésének, mert mint hangsúlyozták, ez a termelési biztonság megteremtésének a feltétele. Az idei nyáron például a feketeribiszke szedésének gépesítésére nagyszabású kísérletsorozatba kezdtek. Több géptípust próbálnak ki és alkalmazásukra javaslatokat dolgoznak ki. A tudományos ülésszak keretében nyílt meg a fertő- di Eszterházy-kastély bemutatótermében a Kertészeti Kutatóintézet 25 éves évfordulójára rendezett kiállítás. Mi az, hogy kasza? hozzá büszkén, tökéletesen megfeledkezve immár aiTÓl, hogy részletesebben is szóljon a kaszáról. Amely olyan izé, amivel a füvet nyírják. A számára: ez. Megértük, hogy derékkoní nemzedékünk életében majdhogynem múzeumi tárgy lett az, ami egy évtizede tán ott pengett, villogott a költő lelkét lelkesítőén, a paraszt derekát, hátát, életét nyomo- rítóan a pipacsos búzamezőkben. Az ám: a pipacs. MONDOM AZ ELNÖKNEK, hogy milyen szép a pipacsos rét, s hogy tudomány ide, tudomány oda. de csak volt azért valami megkapó líraiság abban. hogy vérvörös pontokat hintett az aranysárgába a természet, a nagy festőművész, nehogy unalmas legyen a szín monotóniája. — No hiszen —; döcög az elnök — az kellene még csak. Mehetne a mezőgazdász Kukutyimba pipacsot hegyezni... Mert még ott se kapna, de még zabot se a keze alá. Méghogy szép — csóválja a fejét és most, hogy nézem a hatalmas táblákat itt, a hatvani határban, amint rezzenéstélen aranyszálakból álló kohors- ként, mint az éhség elleni küzdelem legyőzátetelten — mégis de sok helyen vereséget szenvedő — római légió, sűrű, áthatolhatatlan sorokban szemeznek a nappal, most adok igazat az elnöknek. Csodálatos ez a látvány. Fáj a szívem valóság-' gal; hogy jön a gép és máris... Megint ez az átkozott romantika. A gabona azért van, hogy a kombájn levágja, kicsépelje, gyorsan, ha nem is könnyű munkával — álljon csak a gépre, aki azt hiszi, hogy kombájnosnak lenni leányálom ■— és a teherautó a magtárba, onnan malomba, amonnan meg a pékhez szállítsa. A kenyér- nekvalót. A Balatonon voltam. Én, a városa ember. Az urbánus íirkász. Tehetem, nekem nem csúcsidőszak az aratás. Buszok jönnek, buszok mennek, különautóbuszok persze, s tömegével ontják az embereket forró magukból, kiket a Balaton hűs vizébe, kiket a borkóstolók, halsütők illatos, ízes világába. Parasztokat. Szövetkezeti gazdákat. Volt kaszásokat és egykori marokszedőket. Ök is tehetik, nekik sem csúcsidő az aratás. A termelő szövetkezetnek igen. Az el nőknek i§. A mezőgazdaság gépi szakmur&as&inak is. A iBagtáiosaak is a gépkocsivezetőknek, az agronömus- .nak és az újságok fotósainak is. De nekik, a volt kaszásoknak, marokszedőknek most van egy szusszanásnyi idejük. Éppen most, aratas közvetlen előtt, alatt. Volt idő. kezdő újdondász koromban, amikor én adtam aszfaltról termett tanácsokat — mert akkor az volt még a szokás — én, a magyar parasztnak, hogyan és mikor kell vetnie és aratnia. , Akkor nagjr nevű gazdának számított, aki egy holdról tizenkét mázsát takarított be. Ma a szakemberek adják a tanácsot a szakembereknek. akik a mező- gazdaság munkásai mindinkább, és most, ha még mindig holdban számolnánk, a 40—50 mázsa búzatermés sem lenne elájulni való dolog a termelőszövetkezetben. Ennyi történt csak egy-kél évtized alatt... — Nos, mi az, hogy kasza? — kerdem újra alkalmi útitársamtól. Kínlódva néz rám. Mit akarhat ez az ürge azzal az istenverte izével? ‘— Mondtam már, hogy olyan valami, amivel a füvet ... EBBEN maradtunk! Gvurkó Géza 1975. július ‘L, szerdái
