Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-04 / 129. szám
Lopótökből dísztárgyak Oberritter Antal, a hatvankét esztendős siklósi nyugdíjas cipészmester szerszámait nem küldte „nyugállományba". Mint annyi más társa, ö is talált magának elfoglaltságot. A kertjében termő lopótökökből különböző dísztárgyakat készít. Kétéves munkája- eredményeként már egész kiállításra való gyűlt össze. (MTI fotó: Bajkor József) Hiúsági klub - társadalmi munkával — Hogy mi ennek a szobának a titka? Egyszerű, nine« semmi eget rengető, nekünk mágia sokat jelent. Már régen szeretnénk egy kis helyiséget. Mindegy, ha olyan parányi i6, mint a kuckó, de az a miénk legyen. Áz álmodozásra, a sült galambra azonban nem számíthattunk. Titokban végigjártuk az épületet, benyitottunk a legeldugottab termekbe is, de sajnos, hiába. Mindegyik foglalt volt már. Nyomozásunk utolsó állomásán az ajtóról a következőt olvastuk le: barkacsműhely. Reményt vesztve toppantunk be a szobába. Bizony nem volt valami szemet gyönyörködtető, szívderítő látvány az olajosán elnyúló hatalmas gépsor, a szerteszét beverő fadarabok, a rideg, szürke falak. Mégis volt valami varázsa. Nyomban nekiláttunk a tervezget éanek, hogy a televíziót, a magnót a sarokba tesz- szük, az ablakokra szép függönyöket veszünk, a falakra lámpákat rakunk és így tovább. Iskolánk vezetői, tanárai örömmel fogadták elképzeléseinket, s mint annyiszor, most te segítettek, mellénk álltak. Hozzáláttunk a munkához. Napról napra egyre többen jelentkeztek szerszámaikkal, ötleteikkel. Voltak, akik villanyvezetéket szereltek, mások festettek, takarítottak. Reggelente az első utunk mindig ide vezetett. Es egyik napról a másikra, eltűntek a festékesdobozok, a faforgácsok, a fémhuzalok. A kék-piros falakra felkerültek a kovácsolt vasból készült modern 'lámpák, a sarokba tettük a televíziót, a lemezjátszót, elrendeztük a puffokat, a székeket, az asztalokat. Négy hónap kemény munkája után most izgatottan állunk birodalmunk ajtajában, amelyet — a képzeletbeli szalag átvágása után — most már végleg a magunkénak mondhatunk. Ifjúsági klubot avattak- a napokban az egri 212. számú Iparitanuló Intézetben. Az ünnepséget megelőző percekben a klub történetét Bokros Erika első éves nőifodrász- tanuló mesélte el. Pár perc múlva már bent voltunk a hangulatos, kedves szobában, ahol ünneplőbe öltözött lányok és fiúk megszeppenve vártak a nagy pillanatra. Valamennyi ifjúsági klubnak szól az Állami Ifjúsági Bizottság, a Kulturális Minisztérium, a SZOT, a KISZ- kb. a Honvédelmi Minisztérium, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Fejér megyei Tanács, a Magyar Rádió és a Népművelési Intézet felhívása: tegyék közkinosé jó tapasztalataikat, ötleteiket. A III. országos módszer- vásáron olyan módszerekkel Jelentkezzenek, amelyek közösségi életre, aktív működésre serkentik a fiatalokat, illetve feltárják a tartalmas kikapcsolódás, a szabad idő eltöltésének lehetőségeit, megismertetik a klubcsoportok együttműködésének módját. A módszer forgatókönyveit módszervásáron jelentethetik meg az év végéig a klubok, egyéni pályázók. Az országos terjesztésre alkalmas módszereket jövő év ; februárjában, Székesfehérvárott, országos rendezvényen mutatják be. 20.55 Thomas Mann üdvözlése Dokumentumműsor az fró születésének 100. évforduló0 197a, június i, szerda Cseh István, az intézet igazgatója köszöntötte a fiatalokat, elismerően szólt munkájukról, kitartásukról. Elmondotta, hogy ezentúl vala. mennyi KISZ-alapszervezet ebben a szobában — amelynek a KISZ-esek Kilián György nevét adták — tart ja majd gyűléseit. Most már nem akadály és nem kell messzire menni egy TIT-elő- adásért, vagy a kulturális, politikai jellegű programokért, mindent egy helyen megtalálnak a diákok. Bár kicsi a helyiség, de a fiatalok táncdélutánokat is ren dezhetnek, tévénézéssel, magnózással tölthetik a délutáni szabad idejüket. A baráti összejövetel befejezéseként a Megyei Művelődési Központ és a Népújság Rózsa Ferenc KlSZ-alapszer- vezetének képviselői aláírták azt a szerződést, amelyben kulturális programokat biztosítanak az intézet KISZ- eseinek. A lemezen rajtra készen állt a tű, s felhangzott Kovács Kati kedvelt dala, amely egy hosszú, aktív klubélet nyitányának is megfelelt. Szüle Bita. Ketten a népi elienőríik fcfízfll Juhász Íjászioné t. í ii — Es mondja, muszáj ezt megírni? — Szeretnénk. Ez a rövid kis párbeszéd abból az alkalomból hangzott el, hogy megkértük Juhász Lászlómét, mutatkozzon be röviden lapunk olvasóinak, mint népi ellenőr, aki több mint másfél évtizede társadalmi munkában végzi ezt a felelősségteljes megbízatást, méghozzá — közmegelégedésre. Ennek elismeréseként részesítették „Kiváló Népi Ellenőr” kitüntetésben. — Magam sem tudom — áll rá végül is a beszélgetésre —, hogyan jutottam el a kitüntetésig. Az igaz, hogy kezdettől részt veszek a népi ellenőrzésben, de ennél talán foritosabb, hogy miért lehettem azok között, akiket először bíztak meg ezzel a munkával. Azért, úgy gondolom, mert én mindig is a becsületes embereket szerettem, és magam is így igyekeztem élni. És így neveltem fel a két fiamat és a lányomat, s mindenki másnak csak ezt kívánhatom. A másik meg, ami szintén nagyon idetartozik, az any- nyi, hogy én nemcsak nyugodtan akartam élni a becsületben, hanem segíteni is akartam mindenkinek, akinek lehet, akinek szüksége van a segítségre. Most — így utólag — úgy gondolom, ezért is választottak ki engem. Mert aki ismert — ilyennek ismert Hogy mi a feladatom, mint népi ellenőrnek? Az, amihez a munkám révén legjobban értek: főleg üzemi konyhák és napközik pénzügyi helyzetének vizsgálata. Persze, azt még nem is mondtam, hogy mi volt a munkám: gazdasági vezetőként dolgoztam a Gárdonyi Gimnáziumban... illetve, még most is, de már csak napi négy órát, mert tavaly nyugdíjba mentem. —■ Különösen emlékezetes vizsgálat? — Nekem mindegyik az. Legemlékezetesebb mégis — amikor engem vizsgáztattak. Igaz, nem ellenőrök, hanem vizsgabiztosok az érettségin. Mert fiatal koromban nem volt alkalmam tanulni, így aztán felnőtt fejjel vágtam neki a közgazdasági technikumnak. Kérdezte is az elnök, hány gyerek mellett készültem fel az érettségire. Mondtam, hogy három, meg még 260. Mert őket, az iskolásokat is magaménak tekintettem. Az érettségi után a hároméves marxista egyetemet is elvégezte Juhász Lászlóné, de úgy, hogy közben a gazdasági munkáját is, társadalmi megbízatását, a népi ellenőrzést jára. József Attila ódájának ‘ címét választotta címül a tv- ■ műsor is, amely korabeli fényképekkel, hangfelvételekkel idézi Thomas Mann és a ; magyar szellemi élet kapcsolatát. S Major Tamás szaval- : ja el a József Attila-verset • és mondja el, hogy a korabe- ] li cenzúra betiltotta, s aztán ; néhány év múlva Hont Fe- ! rene társulatában egyszer ; mégis előadták e verset — kijátszva a cenzor éberségét. Részletek hangzanak el Thomas Mann írásaiból. A Ma- ; gyarországon járt íróról Lukács György, Bálint György, Karinthy Frigyes, Kosztoló- ; nyi Dezső, Hatvány Lajos! írásai emlékeznek. Megszólal Hatvány Lajos özvegye is, i aki személyes élményeit j mondja eL Thomas MannirohJ 19. — Hát én csak egyet láttam. Azt mondták, nyilas volt. Hazaáruló, azt mond~ ták. Maguk is tudják, hogy van az, beszélnek ilyenkor mindenfélét. Ha akasztás van. — Hol láttad? — Hát Pesten. Az utcán. Lámpavasra akasztották. Volt pedig fa is ottan, de nem arra akasztották, hanem lámpavasra. .. Egy pillanatig gondolkozott, mondja-e ezeknek, hogy a kötelet szerette volna megszerezni. Aztán mégsem mondta. — És miért? Miért ákasz~ tották fel? — Én azt nem tudhatom. Ugye, nyilas volt. Hazaáruló, ilyeneket beszéltek. Ott volt a. rengeteg ember.meg-meg asszonyok is, de rengetegen. Aztán csak kiabálták, hogy: húzd meg! húzd meg!... — Kommunisták, mi? — Biztosan komonisták. Mindenki komonista most. Odaát. A plagátokon is mindenütt az van kiírva, hogy a Magyar Kommunista Párt. — Hát ez az — mondta egy kopaszodó, kövér nyilas. — Látjátok, ez az. S fenyegető hangon a tiszt: — De aztán ne hazudozz itt nekünk, hallod-e! — Én nem hazudozok. Ez valóság, bizony isten. Kiabáltak, hogy húzd meg, húzd meg. — Te is kiabáltál, mi? — Én igazán nem. De bizony isten, én nem. Pedig kiabált. De ha beváltaná ezeknek, még csak- ■Ufij'ún MakasaUnak. is általános megelégedésre v4j gezte. Mindkettőért kapó<|l elismeréseket — így Ki véli dolgozó kitüntetést is. így, nyugdíjas fejjel sí«*' retne hasznosan élni, s munkában, népi ellenőrzésben továbbra is a becsület és a se- gitőkészség szerény szószólója lenni. (becky) Kívés Jánon Amikor ezt a kifejezést hallják: népi ellenőr, sokaknak az jut az eszébe, hogy ők azok. akik igyekeznek még a kákán is csomót találni. — Egyre többen gondolkodnak ma már úgy — mondta erre Kívés János, a nagyrédei Szőlőskert Tsz hűtőházának vezetője, aki a megyei népi ellenőrzési bizottság tagja —s hogy a mi munkánk nem a hibák feltárására irányul minden áron. Segíteni szeretnénk, rámutatni a tennivalókra és esetenként példát adni a vizsgálódásunkba be nem vont üzemeknek, intézményeknek. Hat éve annak, hogy pártmunkában népi ellenőri tevékenységet is folytat Kivés János. Ha egy-egy vizsgálódás irányítását rábízzák, akkor erre a feladatra általában kétheti munkája megy rá. Nem egyvég tében - hosszá - ban, hanem eléggé kiszámíthatatlan időközökre elosztva. Ilyenkor neki kell a programot összeállítania, azt a szakbizottság tagjaival megbeszélnie, majd a vizsgálódásba bevont népi ellenőröket tájékoztatnia, hogy a végén az összegezést tartalmazó jelentést, Ismét csak a szakbizottság tagjaival való tanácskozás után, a megyei népi ellenőrzési bizottság elé terjessze. — A mi munkánknak nem az a célja, hogy ijesztgessünk bárjait, nem is akarunk titokzatoskodni. Előre értesítjük azt az üzemet vagy gazdaságot, ahová megyünk, és kérjük a vezetőjét, hogy segítsen nekünk a feladatunk elvégzésében. Ennek ellenére is megtörténik, hogy apróbb, nagyobb akadályba ütköznek. Éppen — A zsidók kiabáltak, mi? — Háát... Én, ugye, azt nem tudom. De nemigen csak zsidók. Azt nem lehet mondani, hogy csak zsidók. A karszalagos tiszt elnyomta a cigarettáját, s hirtelen összehúzott szemmel azt kérdezte: — Te gyerek. Mit kerestél te Pesten egyáltalán? Hogy kerültél te Pestre? — Én? ... A nénimet ke. — Azt hazudtad, te csirkefogó, Németországba menekült. .. — Magda igen. De én Mari nénimet kerestem. Márta néném is ott lakik különben, Pesten valahol, iskolába jár, az egyetemre. De őneki nem tudtam a címét. Csak a Mari nénimet tudtam, Magda irta fel. De aztán ötét se leltem már odahaza, Marit. Ű meg valami zászlóssal menekült, azt mondták. — Hány nénid van neked? — Nekem hat. Testvérek vagyunk mink, a többi mind lány lett. Nevettek. — Nem vagy te cigány, te? — Nem én. Református. Ezen is mosolygott a tiszt. Aztán megint szigorúra váltott a hangja: — Egyszóval, mik vannak azokon a... plakátokon? Tudsz te olvasni egyáltalán? — Persze hogy tudok. Olvasásból kettesem volt nekem. — Miket írtak a plakátra a kommunisták? — Miket?... Hát. hogy gyűlés lesz, meg szabadság, meg ilyesmiket Meg hogy földet osztanak. — Kiknek? A zsidóknak? Ezt a nyilas kérdezte, aki bekísérte az irodára. — Lehetséges. Lehetséges, hogy a zsidóknak, én, ugye, azt nem tudhatom. Bár nemigen csak. a zsidóknak... itt se igen van, a faluban.' anv- n#i sjsudó, jnert üi- ts- tudó— nincs otthon az a személyi aki tájékoztatni tudná őket. Például, ez is előfordul. — Én magam is sokat tanulok egy-egy vizsgálatból. Nemcsak úgy, hogy esetleg bizonyos rendelkezéseket, szakirodalmat kell alaposan átvennem, hanem úgy is, hogy a máshol meglelhető gyakorlatból következtetéseket vonok le. Többször megtörtént, hogy a megye valamennyi termelőszövetkezetének eljuttattunk egy-egy tapasztalatcserének beillő anyagot a végzett vizsgálat után. — Miért lehet szépnek, vonzónak tartani ezt a tevékenységet? — kérdeztük. — Mert nagy felelősséget ró az emberre. Egy-egy központi intézkedés végrehajtását vizsgálni, feltárni xi eredményeket és az esetleges hiányosságokat is, ei hangsúlyozott felelősséggé] jár, de egy ilyen feladal bizonyos tartást is ad a? embernek. Hiszen nagyor fontos intézkedés végrehajtásában kell közreműködnöm, mint népi ellenőrnek — Hogyan ismeri el közvetlen környezete ezt a tevékenységét? — Bevallom, jó hallani amikor párttaggyűlésen sk esik erről a munkámról. A tsz vezetői maguk te fon to tisztségeket töltenek be mái választott testületekben i< tehát tudják, mit jelent $ társadalmi megbízatás, ac ezzel járó munka. Arrüko: pedig a közeli múltban t kitüntetést megkaptam Eger ben, nem titkolom, nagyot jólesett. Kivés Jánost lelkllamere- tes társadalmi tevékenységé ért Kiváló népi ellenőri kitüntetésben részesítették. (grnf) boltik... tegnapelőtt vág mikor. Hogy földreform lesi csak még hadműveleti terű let. De utána lehet íratni, tu megjön a rendelet, azt do boltik. — Itt dobolták? — Itt hit. A községház előtt. Meg a templomnál ti — Ilyesmivel aztán meg bolondítják a népet — mond ta a legidősebb, a kopaszo dó. — Nekünk kellett voln ezzel kezdeni, rögtön az ele jén. Nesztek, a nagybirtok tiétek. Felosztani mind. öl száz vagy ezer holdon félti mind. Ebből parázs veszekedő támadt. — Mi a magántulajdo alapján állunk, vagy nem? — Ohó, testvérem, a prog ramban is benne van! , nagybirtok benne van! — Most a győzelem < program! — Ez az! Épp ez «z? — Testvérek, hagy jótok ez a fenébe, nem fogjuk itt ed dönteni. Ez sokkal bottyákl tabb ügy.., A aiMMola elvettük, nem igaz? De s pa rasztnak minden ke »a — Persze hogy minden kéne. A plutokratáknak meg 4 zsidóknak is minden keU? — Testvérek, elégi Befejeztük! ... A karsza lúgos tant, moe> már kiabált. Aztán lecaende séd ve feléje biccentett, * kellemetlen hangon mondta — Nagy csirkefogó vapt te. Megérdemelnél a segged re most rögtön huszonötöt de meg is kaphatod, ha nem tanulod meg, mi a tisztesség. No, takarodj a szemen elől! Azt a tetves sapkái meg hajintsátok be a kályhába. Mert amint a mellékelt ábra mutatja... eltervez bennünket is. Csak akkor merte elbős'rti magát a saoka miatt, amikor kifordult az ajtón. III. országos módszervásár
