Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-03 / 128. szám
A telefon áz kőnyhét&t wsgyc'teitő müvekből mutatott be részleteket e tévé pénteken. Képünkön Mesterházi Lajos, Owe sepia eM m»CCT»ck jelenetéből Kovács Károly és 1/osBtiip i Kknegr? t Nem megfi Kiment! Mármint a teéefoncsenge- «es. S így nem ment ki »dobol a műsor. A „Hóvégi hajrá" hovatovább legizgalmasabb pillanatai kosé azok a drámái-dramaturgi at fordulópontok tartósnak, amikor Antal Imre újra és újra nekiveselkedik a telefonnak, hogy a nem mindig remek, de friss ötletű válaszok gazdáit fel- és meghívja. Kimegy a csengetés, vagy nem megy ki? Kimegy-« harmadszorra, vagy harmadszorra sem? Antal Imre mélységes optimizmusa nemcsak a telefonnal birkózott meg eddig szerencsésen, de Takács Marika örök, női bizalmatlanságával, pesszimizmusával is, már ami a telefonit illeti. Marika könnyen és hamar lemondana a telefonnal való . birkózásról, női ösztönével > inkább a műsor tisztességes S es precíz, időre való befej e- > zésére törekedne. Nem így > Antal Imre, a férfi, aki ma- > kacs, elszánt és optimista, bí- £ zik a szerencséjében, hisz a í telefon-dramaturgia sarkala- í fogságában és nem kőtelke- s riik abban, hogy a technika l mégiscsak jó szolgája pz > embernek. > Még ha az egy zöld színű < telefon 1« az a szolga. k És kimegy a osengetés. És > megnyugszik a képernyő > előtt ülő néző. Mégiscsak ér- i demes küzdeni, érdemes ki- \ tartónak lenni, érdemes hin- < ni és bízni, mert lám ez az < Antal Imre milliók előtt ismét < és újfent szerencsével járt. < Kiment a csengetés. s És a műsoridő sem járt le! \ Szórakozunk — unatkozunk Az, hogy a televíziót nem > azért találták ki, hogy szóra- J koztaeson, egyszerre közhely 5 és egyszerre közvélemény- 5 borzoló megjegyzés. Legaláb- í bis a közvélemény azon ré- 1 legeinek idegeit borzolja az 1 effajta kijelentés, amelyek a < televízió műsorait két kate- < góriára osztják: unalmasra és < szórakoztatóra. Hozzá kell < tennem, hogy igen gyakran < jómagam i6, ha más indítás- < ból is, ha más alapállásból is, ; de lelkesen osztom ezt a fel- ! Cí.Mmism *t7S. június A. kedd eezJást“ egy közmű ve JőcTési, politikai adás lehet igen szórakoztató, s egy úgynevezett szórakoetatof i lm lehet igen «mintás. Tudom, ezek is közhelyek, még a példák is azok lennének, amelyeket indokolásul felhoznék, mégsem kerülhettem ezt ki, ha az újabb vetélkedőkről nem akarnák itt és most szót ejteni. „Bizonyítás” a címe az elmúlt héten a reformkorral foglalkozó új vetélkedősorozatnak, amelynek tárgya a történelem és „Ki mit lát?” a címe annak a kultúrtörténeti vetélkedőnek, amelyhez már csak egy versenyző és egyetlen zsűritag szükségeltetett. Vagy 18. — Gyere csak te vakarák bolsi a kurva anyád... — és csúnyát káromkodott. — Korán kezded a hazaárulást ... ö csak vinnyogott a markában, talán nem is a fájdalomtól, Inkább a hirtelen rémülettől, amely úgy elfogta, a térde megroggyant. Ezek most felakasztják a sapka miatt. A községi irodán egy karszalagos katonatiszt kezdte vallatni. — Zsidó vagy?. mert pénz nem jutott rá, vagy mert e kultúrtörténeti és történeti vetélkedő a televízió szerint is csak maradéka az előbbieknek. A Bizonyításnak. Az a tény, hogy a televízió változatos formákkal igyekszik történelmünkkel megismertetni a ma nézőjét és tenni kívánja mindezt úgy, hogy egyrészt nemzetközi összefüggésben tárja fel a magyar múltat, másrészt igyekszik erről a múltról lefelejteni, illetőleg lefejtetni a rárakott hamis illúziókat és megőrizni a valódiakat— nos, ez kitűnő dolog. Am a bizonyítás tudálékossága emitt, az ismétlés, a szegényesség, s a nem is halkan lengedező unalom J amott legalábbis megkérdőjelezi, hogy szórakoztató-e a két sorozat? Mert, ha nem; mert, ha nem köti le a nézők figyelmét; mert, ha nem ülteti legalábbis az e téma iránt valamelyest is érdeklődő televíziónézőt a képernyő élé; sőt, ha nem ülteti le ismét és ismét, akkor — talán erős a kifejezés —: kár • gőzért. Aligha a Bizonyításban résztvevőkért, »vagy Jól, avagy rosszul látó egyetlen versenyzőért a kultúrtörténeti vetélkedőben kerül adásra a két műsor. A nézőkért. A tudni, tájékozódni, • többet tudni akaró nézőkért, g azokért, akik a képernyő előtt kapnának rá a tudás, vagy a többet tudás nagyon jó ízére. Az unalom öl? Ritkán* Az unalom: untat. Mindig! Nem ismerem a televízió tömegkommunikációs központjának e két „vetélkedőt” illető felméréseit — nekem csak a saját felméréseim vannak meg. A szomszéd, a barát. az ismerős, az utcán rám szóló véleménye: ők unják. Lehet, hoky az ismerőseimben van a hiba. — Nem én. Református. — Hülye. Nem a vallásodra vamjok kíváncsi. Nézzétek csak meg a családfáját. Segítettek neki kigombolni a nadrágot. — Kinek a fia vagy? — Parazsa Imre. De nem idevalósi. — Hát?... Voltak még vagy hatan az irodán. Amikor a falu nevét megmondta, az egyik közbeszólt: — Micsodaa?... Hogy kerülsz te idáig? m- Miskolcon voltam, ao(gyurkől Sikeresen startolt az ünnepi könyvhét Pillanatkép a hatvani könyvsátorról. (Toto: Szabó Sándort Megyénkben is az ünnepi könyvhét jegyében telt a vasárnap, élénk érdeklődés kí18.05 Arcképvázlat — egyfajta évtizedről A Mógrád megyei Pásztó, az egykor elmaradott település, ma urbanizálódó nagyközség, fejlődő iparral. Mindezt a változást, az utóbbi tiz év fejleményeit, eredményeit viszi képernyőre Sipos József szerkesztő és Hubert István rendező dokumentumfilmje. Azt mutatja be, hogy a tudatos emberi cselekvés hogyan hat a közösségre. Azt, hogy miközben egy községben előkészítik, sürgetik, megszervezik az ipartelepítést, s amikor már folyik ez a munka meghonosodása, fejlődése — akkor ott az emberek is megváltoznak. vagyis, más életkörülmények közé kerülve megváltozik a közösség élete, a község arculata. A film riportere Vass István Zoltán. Seite a könyvsátrakat, könyvüzleteket, s a megjelent írók alig győzték dedikálni műveiket. Egerben a főiskola előtti téren a (könyv- sátrak előtt készítette legújabb felvételét a Magyar Rádió Gondolat című műsora, amelynek keretében Szállási Zoltán költő, Kormos István író, Pomogács Béla irodalomtörténész és Galsai Pongrác kritikus adtak elő írásaikból és fűztek megjegyzéseket az idei könyv- ünnepre megjelent művekhez. A műsorban fellépett Dévai Nagy Kamilla, aki megzenésített verseket adott elő és Pócsik Dezső citera- művész is. Szülővárosában, Debrecenben állította ki képeit Blaskó Janos, egri festőművész, a tanárképző főiskola tanszék- vezető tanára. A 70-es években született alkotások elismerő sikert arattak, ilyen hangvételben számol be a tárlatról a Hajdú-Bihari Napló kritikusa is Variációk problémákra című cikkében. Mint írja: „Blaskó János is a művész számára egyetlen Eger íróvendégei • Gárdonyi Géza Könyvesboltban » találkoztak az alvásokká;. Fekete Gyula, a Megyei Könyvtárban vett részt jól sikerült író-olvasó találkozón. Hétfőn Eger iskoláiban rendhagyó irodalomóra keretében találkoztak íróvendégeink az ifjú olvasókkal. A forgalom alakulásából is mérhető, hogy jól startolt az ünnepi könyvhét. Az egri könyvesboltok, valamint könyvsátrak hétfő estig több mint 150 ezer forint értékű könyvet adtak el. A sikerhez az is hozzátartozik, hogy 124 mű jelent meg az idei könyvünnepre, van tehát miből válogatni. becsületes lehetőséget választja: problémakor eső él alapvetően humanista művész. Különösen érdekli s természet sorsa, az embei belső élete és technikai fölfedezései ... Blaskó János sokféle gondolat foglalkoztatja. Sajátos, eredeti látás módja, leleményessége a biztosíték arra, hogy ezek í fontos gondolatok többnyi« művészileg is tanulságos módon valósulnak mek.” Blaskó János kiállítása Debrecenben AWS/NAAAAA'SW'VWWWWV^A^AA/V* tán nem ment vonat. Aztán a néném, a Magda, éppen menekült, én meg eljöttem vele. Aztán... ő menekült tovább. — Hová menekült a né- néd? — Ezt megint a tiszt kérdezte. De már lohadó méreggel. — Hát Németországba. Németekkel szervezkedett ott össze. De engem aztán nem messzire vittek. Én ott maradtam. — Hol? — Azt én nem tudom, honnan tudjam én azt. — Fel már nemigen akasztják. De a sapkát még elvehetik. — Egy városban hagytak ott. Annyit tudok, hogy a Duna is ott folyik. De nem Pest az még. — És ez a sapka? Megvonta a vállát. Nem válaszolt. — Egyszóval ruszkiktól kaptad. Mert dörgölőztél hozzájuk, mi? ... A nénéd menekült előlük, te meg dörgölődzői? ... — Nem dörgölödztem én. Egyáltalán. — Csak úgy a fejedre hajították. .. — Nem hajították... — Nézte a sapkát. Olyat csak nem tesznek, hogy elveszik. — Rossz sapka ez, kilóg a bele. Nem keleti ez a hadse~ regnek már... Van nekem leventesapkám, megvan az most is, de hiába, ha fázik a fülem benne... Aztán adták. Pesten meg el akarták venni. .. A társaság felfigyelt. — Pesten is voltál te? — kérdezte valaki. — Voltam, persze. Hogyne tettem volna Pesten. — Mikor voltál Peiten? —Mostanában... A télen. Üjésztendötől azt mondhatom tavaszig... Nem, még szilveszterkor nem voltam ott. De nem sokkal rá már ott voltam. Pesten. A tiszt idáig állva egrecé- rozta. Most visszaült a karosszékbe, az asztalhoz. Érezhetően megváltozott a hangja. No, rendben van őcskös, ne szarj be- Megérdemelnéd persze, hogy jól a seggedre verjünk, ha rendes magyar gyerek volnál, el sem fogadtad vojnta ezt a tetves sapkát. Ilyen korban, fiam, már tudni kellene egy magyar gyereknek, hogy mi a tisztes~ ség... — Rágyújtott, s csak úgy, az első szippantások közben, mellékesen. — No, jól van. Mesélj inkább Pestről. Mi a helyzet Pesten? Miket láttál? Bizakodni kezdett, hátha nem vennék el a sapkát. — Hát, ugye... Csúnya világ van. — No? — Ugye, össze vannak dűlve a házak, de ám a nagyok is. A legtöbb, azt mondhatom. Kapni meg semmit se igen lehet. Se bolt, se semmi. Egyszóval nagy a ramazuri. — Hallgattak, hát folytatta. — Mindenütt csak temetnek. Meg a törmeléket lapátolják. Meg az ablakokon nincsen üveg. Alig valamelyiken. — És a ruszkik? Valaki a társaságból — Eogdossák össze az embereket, mi? — Fogdossák hát. Bizony isten fogdossák. Kivált a né~ meteket viszik, akit összeszedhetnek. Rabságba. __ — A z asszonyokat i* viszik? — Lehetséges, hogy az asz- szonyokat is... Hát persze, hogy viszik. Én láttam ám hogy egy német be volt öltözve asszonynak, mégis vitték. Pedig, ugye, honnan tud' hatták azt— fejkendője it volt, szoknyája, minden. . honnan tudhatták, hogy nem igazi asszony. Csak német. — Egyszóval mindenkit visznek. Szibériába. Gyanakodva nézett körül. Nem akarják ezek őt csőbe húzni, hogy aztán lecsapjanak rá: ugye, hogy hazudsc' Lassan, meggondoltan kezdte. — Azt éppen nem lehet mondani, hogy mindenkit. A németeket leglcivált. De magyarokat is. Az biztos. Vitáik a foglyokat, bizony ütem m- szik. Tagadhatatlan... A lakosságot, ugye, azt nem tehet mondani. Legalábbis egyelőre. .. — Egyelőre* — szórta közbe valaki. — Ugye, én azt nem tudhatom, mi a szándékuk. A lakosságot egyelőre nemigen viszik. Csak németet keresnek folyton. Nyemci jeszty? Nyemci jeszty?... Meg persze a nyilasokat. Valaki: — Hát nyilván1 — Még a civilek is. Meg azok is hajkurásszák a nyilasokat. Ugye, milyen a nép, most a nyilasokat veszi elő. Ahogy azelőtt a komonistá- kat. Meg a partizánokat. Miskolcon. Láttam én. — A civilek? — Még fel is akasszák aztán. — Kiket?... — ■—..... (Folytatjuisi
