Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-03 / 128. szám
Üfabh hatvani összefogás f &jr®lmk, saapanodnnk 3 Ide elnöki szobában, s ahogyan fut a beszélgetés fonala, úgy sűrűsödik a dohányfüst, de úgy rajzolódnak ki egy hasznosnak tűnő hatvani törekvés fő vonalai is. A téma lényege a párt és kormány közös programjában rejlik, s a kisüzemek ésszerű összevonásával van kapcsolatban. A háziipari és a i cipész szövetkezet vezetőinek körében merült fel a gondolat, hogy érdemes lenne egyesülni, ahogyan ez a mezőgazdasági szövetkezeteknél már gyümölcsöző valósággá vált. Természetesen nem szabad elkapkodni a dolgot. A sikerhez elengedhetetlenül szükséges a tagság rokon- Kzenve, támogatása. De hát van-e, aki nem kívánja a jobbat? S most itt éppen er- iöl folyik az eszmecsere. Miért ez a kettő? Az olvasóban felmerülhet a kérdés, Hatvanban miért éppen ez a két szövetkezet gondolt az egyesülésre? Elsőrendű indokként azt vetette fel Horváth János, a cipészek elnöke, hogy gyakorlatilag kézműipari rokonszakmákról van szó, tehát kézenfekvő, ha egymást keresik. Meg aztán jó húsz esztendővel ezelőtt, ha rövid ideig is, a két szövetkezet már „házaséletet” élt. Miért ne léphetnének még egyszer frigyre? A háziipari szövetkezet elnöke, Borosi István, azt vette számba: milyen is az egyesülés gazdasági előfeltétele? Az ő idei termelési tervük 22 millió forint körül mozog, a cipészeké pedig a tízmilliót közelíti meg. önmagában egyik sem túl jelentős tehát! Viszont ha együtt tekintjük az éves hozamot, a 32 millió forintos összteljesítmény mindenképpen tiszteletet parancsol, s jobban megfelel a nagyüzemi termelőmunka követelményeinek. Tudnak gazdaságosan korszerűsíteni, de ezzel egyidőben a bérfejlesztésre is kellően összpontosíthatnak. Nem könyörület A rögtönzött vita során Dézsy Lajos, a háziipariak küszöbén? műszaki vezetője nagyon hangsúlyosan emlegette, hogy a tervezett egyesülés nem jelent könyörületet egyik szerződő fél számára sem. Mindkét szövetkezet évek óta nyereségesen gazdálkodik, hatékonysági mutatójuk szilárd alapokra vall, legfeljebb az egy főre jutó évi átlagkeresetnél mutatkozik némi differencia. A cipészeiméi ez 26 ezer forint körül van. a háziipari szövetkezet különböző részlegeiben dolgozók átlagjövedelme pedig a 21 ezer forintot közelíti meg. E különbözőségnek azonban semmiféle jelentősége nincs az egyesülés kapcsán. A cipőiparban dolgozók ösz- szetettebb, szakmailag kvalifikáltabb munkát végeznek, mint a háziipari szövetkezeti tagok, akik történetesen a textil-konfekciós ágazatban, vagy a divatkendö-festészet- ben keresik a kenyerüket. A két szövetkezet vezetőinek azonban már most az a határozott céljuk, hogy az egvesülést úgy tervezik meg, s közgazdaságilag úgv készítik elő, hogy a háziipar hat árutermelő ágazatának dolgozói — • bérfejlesztés során — előbbre lépjenek, éves átlagkeresetük a cinészek 26 átlaga felé közelítsen. Változatlan profi! Természetesen a beszélgetés során az is szóba került, ha sikerül nyélbe ütni az egvesülést, hogyan kezdjék a jövő esztendőt? Változtassanak-e a külön'bözó részlegek profilján? Véleménykülönbség sem mutatkozott a tervek megítélésében. Változatlan profillal szeretnék folvtatnl a munkát, ami annyit jelent, hogy a háziipari ágazatok továbbra is a kézi és gépi kötött divatcikkek, a csecsemő- és gyermekgarni- tirrák viszik a prímet, míg a cipészek kitartanak a munkaruházati célt szolgáló férfi tol és száras cirvők mellett illetve felsőrészt gyártanak tőkés exportra. Mi tetszett még az összegyűlt szövetkezeti vezetők • állásfoglalásában ? Mindkét vonalon nagyon fontosnak tartják e stalgáitatás jeHagű. munka intenzitásának, fokozását! Vagyis flprrnfelirfamäl: egyesülés után is a különböző méretes részlegeket, javítóműhelyeket. Korszerű feltételek Ez az, ami nélkül nehezen megy a kocsi. Az egyesülés gondolatával foglalkozó szö- vetkezeteiek tudják, hogy a termelékenység, a nyereségesség növekedése szoros összefüggésben van a munkahelyi viszonyokkal, az egyes részlegek szociális ellátottságával. S amikor e téma asztalra került vitánkban, rögtön az évek óta vajúdó hatvani szövetkezeti üzemház kérdéséhez jutottunk. Mi indokolja, hogy a Tabán utca elején már kisajátított' telkeken mielőbb meginduljon az építkezés? Az új üzemház nemcsak egészséges, modern munkatermekhez, szociális létesítményekhez juttatja az egyesült szövetkezet tagjait, s nemcsak a földszintre kerülő üzletsor növeli a gazdaságos- sági mutatót. Egyéb is arra kényszeríti a vezetőket, hogy sürgessék az építkezés ütemét. Ez pedig nem más, mint a több száz ezer forintot kitevő összeg, amit pillanatnyilag évente kifizetnek közel húsz kócerái. műhely, iroda bérleti díjaként. S amely abban a percben a kasszában marad, amikor a különböző árutermelő áva-’-a- tok beköltöznek a KTSZÖV anyagi támogatásával épölő ú j üzemháziba, s ide vonhatják össze az adminisztrációt Bevezetőben kifejtettük, nem máról. holnapra tervezett szövetkezés- egyesülés, amiről szót ejtünk. Érlelődnie kell a gondolatnak, s közös elszánás szükséges a döntő lépés megtételéhez. Ám ahogyan a termelőszövetkezeti parasztság felsorakozott a népgazdasági szempontból is döntő feladat mögé, nem féltjük Hatvan néhány száz szövetkezeS kisiparosát sem. Akkor pedig az új év új szervezeti forWMdvay Gy8*€ Bővült az ÁFÉSZ-ek ipari tevékenysége Sikerrel járnak az ÁFÉSZ- ek erőfeszítései, ipari és szolgáltató tevékenységük fejlesztésére. Ezek hasznosan egészítik ki alapvető feladatukat: tagságuk és körzetük jobb kiskereskedelmi ellátását, a vendéglátást és az értékesítést. Különösen a kenyér-, a hús- és az üdítőital-ellátásban értek el saját kisüzemeik termelése révén számottevő eredményeket. Az utóbbi néhány esztendőben az ÁFÉSZ-ek 75 sü- tőzemet hoztak létre, amelyek jelenleg évente félmillió , mázsa kenyeret, 60—60 millió darab péksüteményt készítenek. A szövetkezeti szlkvízüzemek évi 1,2 millió hektoliter szódavizet állítanak elő. Az ÁFÉSZ-ek tevékenységének egy jelentős köre az országos lakásépítési program megvalósítását segíti elő. Több szövetkezet gyárt különféle betonipari termé- keti a szövetkezeti faipari üzemekben nagy tételben gyártják a különféle szerkezeteket: néhány helyen — igy például Tolna és Baranya megyében — olyan hagyományokat újítottak fel, mint a rongyszőnyegkészítés, valamint más, régebben csupán a háziipar körébe tartozó foglalatosságokat. A szövetkezetek fontos és állandó feladatuknak tekintik, s alapszabályukba is beiktatták a szolgáltató tevéFejlődő szolgáltatások kenység fejlesztését, a lakáskarbantartás és -javítás napjainkban a legelterjedtebb szolgáltatásfajta vidéken is. Ezek mellett a vidék lakossága elvárja, hogy a szövetkezet a ■ háztartási | gépek, tv, rádió és más mű- | szaki cikkek gyors és megbízható javítását > elvállalja vagy megszervezze. Áz ÁFÉSZ-ek csaknem száz helyen saját műhelyükben látják el ezeknek a gépeknek a javítását, de ezen túl együttműködnek ipari szövetkezetekkel, megyei javító vállalatokkal, s több száz felvevőhelyet üzemeltetnek, ahol átveszik és továbbítják a javításra szorult készüléket, illetve begyűjtik a tisztításra váró ruhaneműt. A szövetkezeti építőbrigádok nemcsak a saját üzlethálózat tatarozását végzik el, hanem a tagságtól 's vállalnak különféle építő-, illetve szakipari megbízásokat. Néhány szövetkezet kismosodákat, vegytisztító szalonokat létesített. A motorizáció gyors ütemű növekedésével függ össze, hogy az utóbbi időben csaknem félszáz gépkocsiszerviz nyílt az ÁFÉSZ-ek kezelésében, A szolgaitatások közül a legnagyobb eredményeket a házhoz szállításban érték el, ami az elmúlt években megsokszorozódott. Nemcsak a nagyméretű iparcikkek, bútorok, tüzelő- és építőaaasari gök házhoz szállítását végzik el megelégedésre, hanem a tagság részére bérfuvarazást is vállalnak. (MTI) :x • :. r :->. x\v v • ••. Mint oly sok embernek hazánkban, Vaskó Mihálynak az életútja is azt példázza: hittel és akarattal, szorgalommal és tehetséggel, hűen az eszméhez, és egy pillanatra sem megfeledkezve arról, „horrnét indultam”, lehet csak felemelkedni és " jól szolgálni az ügyet. A 2. sz. választókerület képviselőjelöltje, a megyénk szülötte, és útja, — mint oly sok osztálytársának, aki gazdasági cseléd gyermekeként látta meg a napvilágot — csak 1945 után ívelhetett fölfelé. A gyermekkor. - «add Luxusbuszok Az IKARUS székesfehérvári gyárában megkezdték az IK 256-os luxus távolsági autóbuszok gyártását. Az országúti próbák után még ebben az évben 150 darabot bocsátanak útjára. (MTI Fotó — Horváth Péter felvételei — KS) A mimkaversenyben rejlő ere Lapunk hasábjain már többször beszámoltunk az országos mozgalommá szélesedett szocialista munkaversenyről. Arról a nagyszabású kezdeményezésről, amely az utóbbi néhány hónapban eredményesen kibontakozott. Megyénk szövetkezeteiben a szocialista brigádok is különböző felajánlásokkal köszöntötték pártunk XI. kongresszusát és hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját Az Eger*—Gyöngyös vidéki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének elnöksége még tavaly ajánlást tett közzé, és ezzel is igyekezett elősegítem a versenymozgalmat. Az ajánl«« a korábbiaknál kedvezőbb volt, hiszen jobban figyelembe vette a termelőszövetkezetek eltérő természeti és gazdasági adottságait A nemes vetélkedésben az elmúlt évi gazdálkodás alapján összesen hét megyei szövetkezet nyerte el a kiváló címet. Áz elnökség megállapította, hogy a gazdálkodási verseny elősegítette a termelés színvonalának növelését és jobb munkára ösztönözte a szövetkezeti tagságot. A felhívás alapján 33 tagszövetkezet tett különböző felajánlásokat, csatlakozva ezzel a kongresz- szusi munkaversenyhez. Ezek nagy része a terméseredmények növelésére, az anyag- és energiatakarékosságra, valamint a községfejlesztési feladatok megvalósítására irányult. A felajánlásokat a közös gazdaságok egész évi tervfeladataikra alapozva készítették. Több szövetkezetben a termelés fokozását irányozták elő. Ezt nagyrészl meg is valósították, amelyhez hozzájárult a tavalyi kimagasló gabonatermés is. Búzából ugyanis egy év alatt 26,9-ről 36 mázsára emelkedett a hektáronkénti átlagtermés. A szőlős gazdaságokban viszont rontotta a helyzetet a rendkívüli időjárás. Emiatt csaknem 100 milliós kiesés volt ezekben a szövetkezetekben. A közös gazdaságok sokat tettek a húsprogram megvalósításáért. Sikeresen benépesítették a pétervásári és a szajlai termelőszövetkezet szakosított szarvasmarha-telepét. A zöldségtermelés növelésére a gyöngyösi Mátra Kincsében 30 hektárral emelték a háztáji burgonyatermő területet. Pétervásárán a tartósító üzem ellátására megszervezték a zavartalan zöldségellátást. A versenyben fontos helyet kapott az anyag- és energiatakarékosság. Domoszlón például a gépek javításának költségét 6 százalékkal, az üzemanyag-felhasználást pedig 26—37 százalékkal csökkentették. A felajánlások között kiemelkedő volt a tagság társadalmi munkája is. Ezek főleg községi óvodák, bölcsődék, iskolák és sporttelepek bővítésére irányultak. A gyöngyösorosziak 550 óra társadalmi munkát végeztek a helyi óvoda építésekor, a markaziak női brigádjai társadalmi munkájukat az általános iskola központi fűtésének létesítéséhez ajánlották fel. A gyöngyöshalászi szocialista brigádok 4500 forintot adtak az óvoda bővítéséhez. Az adácsiak pedig 280 órás társadalmi munkával segítették a sportpálya javítását. A kongresszusi és a jubileumi munkaverseny első szakasza tehát eredményesen zárult. Közös gazdaságok párt- ós gazdasági vezetői jól tudatosították a mozgalom jelentőségét. Ezzel eredményesebb munkavégzésre ösztönözték a dolgozókat. A verseny azonban tovább folytatódik. A szocialista brigádok a kongresszusi határozatoknak megfelelően újabb kezdeményezéseket tettek. Ezek elsősorban kormány- programok megvalósítására, így többek között a sertés- hústermelés fokozására, a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére, a cukorrépa-, a zöldség- és burgonyatermő terület növelésére irányultak. Az üzemek természetesen to- tábbra is nagy gondot fordítanak az anyag- és energiatakarékosságra. Valamennyi szövetkezetben rendelkeznek azokkal a feltételekkel, amelyek a brigádok eredményes tevékenységét segítik. Ehhez nyújt további támogatást az Eger—Gyöngyös vidéki TESZÖV elnöksége is. (mentusz) A 2. sz. választókerület jelöltje Vaskó Mihály volt, korán munkára fogta a muszáj, az elemi iskola befejezése után elkezdte osztálya gyermekének, a nincstelen ember életének útját járni. Volt részesarató, napszámos, kubikos, vasúti munkás. Aztán szólította az a haza, amely biztonságosan és tartósan ugyan nem tudott kenyeret nyújtani, de azt elvárta, hogy fegyvert fogjanak érte. Négyéves katonai szolgálat után, 1945-ben ismét mezőgazdasági munkásként dolgozott, de ekkor mar derengett a fény, többet sejtetett, ígért az új világ. 1948- han a közösségi élet egyik csírájának, a földművesszövetkezeti mozgalomnak az erősítésén fáradozik. 1951- ben pedig megvalósul a valaha meg sem álmodhatott cél: diplomát szerez a mezőgazdasági akadémián. Ezután több mint három éven keresztül a hajdúdorogi Mezőgazdasági Szakiskola és Tangazdaság igazgatójaként bizonyítja vezetői rátermettségét, majd politikai munkásként — osztályvezető, majd titkár a hevesi járási pártbizottságon — tevékenykedik. 1957-től 1961-ig ismét gazdasági- terüteteo találjuk* irányítása alatt a Hevesi Állami Gazdaság sokat fejlődött erősödött. 1961-től napjainkig ismét pártmunkásként tevékenykedik. Néhány évig a Borsod megyei pártbizottság osztályvezetője, majd a párt- bizottság titkára, 1974 januárjától pedig az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára. A párt XI. kongresszusán a Központi Ellenőrző Bizottság tagjává választották. Vaskó Mihály, aki 1945 óta tagja a pártnak, az elmúlt három évtizedben pártmunkásként és gazdasági vezetőként egyaránt kimagasló érdemeket szerzett a part politikája megvalósításában megyénkben és a szomszédos Borsodban egyaránt. Különösen sokat tett a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért, a szövetkezetek gazdasági, politikai megszilárdításáért. Bárhová. bármilyen posztra is szólította és állította a párt, mindenkor igyekezett a legtöbbet nyújtani. Azok közé az emberek közé tartozik — és ilyen nagyon sok van —, aki nem nézi az órát. amikor dolgozik, hanem azt tartja: amit neki kell elvégeznie, azt mástól el nem várhatja. Egyszerű, közvetlen és következetes ember, aki tisztségéről azt vallja: nem a funkció, a beosztás, hanem a lelkiismeretesen, a szorgalmasan végzett munka teszi emberré az embert. A vezetők es a vezetettek kapcsola- tárói szólva, sokszor hangsúlyozza: minél több időt tölteni az emberek között, ez a „titka” az egésznek. A párt politikájának megvalósításában a legfőbb a vezetők és a vezetettek kapcsolata, és az őszinteség, a nyíltság, mégha az olykor kellemetlen is. Az a vezető, aki nem őszinte és nem követeli meg az őszinte, nyílt légkört, előbb-utóbb alkalmatlanná válik a tisztségére. Ezt a néhány gondolatot akár hitvallásának, programjának is mondhatnánk a 1 2. sz. választókerület képviselőjelöltjének, aki 1956’ után — az utolsó ciklus kivételével — mindig ott volt választói bizalmából az ország- gyűlésben. ( papp) ISIS. június 3« keéá
