Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-15 / 139. szám
... l’.l', hogy jó diák volt-e Einstein, vagy Napóleoni Julius Caesar, vagy Solohov, Brezsnyev, vagy Táncsics Mihály, Szent-Györgyi Albert, vagy Lenin? A kérdés sem nem akadémikus, sem nem szenzációhaj- hász — mint majd ez a későbbiekből is kiderüL Akiknek a nevét felsoroltam, s akiknek még oldalszám felsorolhatnám, mind-mind kiemelkedő alakjai voltak, vagy kiemelkedő alakjai az emberi társadalomnak, személyiségük, példájuk — ha megítélésük egyikük-; nél-másikuknál adhat is vitára okot, gondolok itt Na-i póleonra, vagy akár Julius Caesarra is — rányomta és rányomja bélyegét korukra és az utókorra, a társadalom majd minden szférájára, Lenin esetében meg éppen az egész világ jelenén túl, a jövőjére is, Milyen tanulók voltak? Milyen volt a bizonyítványuk? Buktak-e, kerül-; tek-e iskolát, vagy már kora zsengeségükben megmutatták szellemük „orossdánkörmeit” ? Ki így, ki úgy? A diák Leninről tanárai elragadtatással beszéltek, kristálytiszta logikája, szorgalma, tudásvágya és munkabírása miatt. A fentebb nem szerepelt Edison, a leleményes és zseniális feltaláló pedig hát... hm... hogy is mondjam... nem tartozott a jeles rendű tanulók közé. Sőt. Jobbára a tanulók közé sem. Hogy Einstein, vagy Brezsnyev, Táncsics Mihály, vagy Solohov milyen tanuló volt az iskolában, .azt manapság próbálják ,,kutatni” szülőik és tanulók, az év végi bizonyítványt forgatván és jeles emberekben. keresvén kölcsönösen igazolást. Ha arról van szó, hogy történelmünk, tudományos életünk, politikai közéletünk jelesei mind. kitűnő tanulok voltak, akkor a szülők adattárából kerülnek elő ezfek a nevek és személyiségek, akik már az iskolában példázták jövőjüket. Ha arról van szó. hogy ezek a jeles emberek, az iskolában, vagy iskoláikban nem tündököltek éppen, sőt egynémelyikük az itt felsoroltak, vagy fél nem soroltak közül bőven okozott mérget tanárnak, szülőnek egyaránt, akkor nyilvánvaló, hogy a nem dicsekedni való bizonyítvány védőbeszédét a diák tartja éppen a szülei előtt. Ez az évről évre, sőt évtizedről, évszázadról ép- századra megismétlődő aktus, amikor a szülő elfelejti, hogy maga is volt diák, s amikor a diák szeretné elfeledni, hogy ő még bizony nem szülő (majd megbánja néha, ha ő is az lesz, de az később lesz) mindig és újra felszínre hozza: jó tanuló volt-e, vagy sem a nagy nevű. tudós. A híres politikus. A Nobel-díjas író. És így tovább. Példák kellenek hát és ellenpéldák is persze. Érvek is és ellenérvek is. Amelyek szerint, aki jó tanuló volt az iskolában is, az a kivétel. Az a kivétel, aki már az iskolában is jó tanuló volt. Csattognak az érvek, néha még a szülői pofonok is, persze nem a jeles bizonyítványok ügyében, mint sokkal inkább a szülő által jelesnek megálmodott és a gyerek által elégtelennek megvalósított kalkulusok miatt. Mert hát a gyerek a bizonyítványával alaposan levizsgázott. Mert hogy haza se jöjjön. Mert úgyis agyonüti az apja, az anyja, az egész család. Mindenki. (Ilyen idő tájt a rendőrség" és a határőrség tudja, mi a dolga: megmutatni a világnak indulónak, hogy hol a szülői ház!) Pedig hát az az igazság, hogy ilyentájt, bizonyítványosztás idején, valamiképpen a szülő is vizsgázik. Illetőleg a gyermeke jegyeiben ott van az ő.szülői nevelésének, anyai, apai munkálkodásának a jegye is. Érdekes, hogy azon alig folyik vagy folyt vita, hogy milyen szülő volt Brezsnyev, vagy Solohov, Einstein, vagy Selye professzor apja, anyja, milyen szülő volt Marx Károly? Mert az ugyan aligha vitatható, hogy számos esetben a rossz iskolai bizonyítvány, a szülői ház negatív hatásai ellenére is valakivé vált a kis ember: nagyemberré. Ám mégiscsak az a gyakoribb, hogy elkallódott emberi értékek, ki nem élhetett tehetségek, vajúdó, és elvetélő képességek nyikorgó bölcsője is lehet a szülői ház, amely csak helyrajzilag, mintsem érzelmileg és értelmileg otthon a gyermek számára. Ha igaz, mert igaz, hogy a jó tanuló gyerek bizonyítványában — még ha veleszületett zseni is az illető — ott munkálkodik a család, benne tükröződik a szülői magatartás, akkor feltétlenül igaznak kell lennie, mint ahogyan az is: a gyenge bizonyítványért sem csak és egyedül a gyermek, a tanuló a felelős. Persze, hogy ez nem azt jelenti, mintha a bukott diák széttárhatná a karját, s kérhetné, hogy apját, vagy az anyját küldjék javítóvizsgára, vagy osztályismétlésre. Az általános iskola első osztályának „hallgatója” számára is már világosnak kell lennie, hogy bizony már neki is van felelőssége, munkája amit csakis ő, és senki más helyette el nem végezhet. De hogy ez a felelősségérzet felébredjen benne, hogy munka- és tudásszeretete, fegyelme kialakuljon, hogy botlásaiban segítséget, erőfeszítéseiben buzdítást, sikereiben az együtt örülés élményét kapja — ez bizony a szülői ház feladata. Elsősorban a szülői házé. Az iskola mellett és nem ahelyett természetesen. Milyen tanuló volt Einstein? 'Milyen volt az a társadalmi, családi környezet, mely emberré nevelte az egykori emberpalántát, nagy emberré mégpedig? Ezt a kérdést sem árt feltenni így bizonyítvány- osztás idején. Béke van Vietnamban (Fotó: Vie Nottvei Az újság, az Egri Vörös Hfe= lap ma már helytörténeti kuriózum. Az egri vármúzeum munkásmozgalmi gyűjteménye is csak néhány értékes példányt őriz belőle. Az 1919. május elsejei szám piros fejjel jelent meg. Nemzeti történelmünk első szabad munkásünnepét Koíocs- kovszky Lajos köszöntötte, lelkes hangulatú vezércikkel. A második oldal tudósításának főcímei a változatos programot idéziks „Pénzosztás a szegények között — Díszgyűlések a szak- szervezetekben — Monstre felvonulás a délutáni népgyűlésre — Az ünnepi beszédek — Ingyen előadások a mozikban — Mit üzent a HL In- temacionálé?” A szépre, a jóra, a (szabad életre szomjúhozó emberek azt hitték, hogy új, tartós fejezete kezdődik históriánknak. Talán először hallották a proletárdiktatúra szót, valószínű nem sokat tudtak a marxizmusról, azt azonban tudták: a munkáshatalom az ő jussukat képviseli. Hittek, reméltek, ám a rövid százharminchárom nap után jött a fehérterror. Pró- nayval, Francia Kis Mihállyal, S az egri klérus busszújáváL Kezemben egy színes képes-: lap. A fotó témája enyhén giccses idill. A szöveg a hátoldalon azonban tömény tragédia, kommentár nélkül is beszédes vallomás az embertelenségről, a nyomorról, a perspektívában létről. Egy tizenéves lány írt nagynéniének. A címzés önmagában is sokatmondó: „Csépányi Etel ümőrnek, Zalaegerszeg, Internáló tábor, 2. barakk.” Itt kínozták évekig azokat, akik a Tanácsköztársaság idején agitáltak, szerveztek, sha kellett, fegyverrel a kezükben harcoltak. Egy részlet a levélbőit „.. .nagy dologban fő a fejem, el akarok menni sum- másnak, de anyuék nem akarnak elengedni...” S végül jó kívánságok annak, aki Pózván aligha hallott emberi szót. Annak a nőnék, aki már az első világháború idején irányította a dohánygyári munkásnak szervezkedését, sztrájkjait. Q Kolacskovszky Lajos a vármegye börtönébe került. Ott készítette ceruzarajzát. Előtérben a rácsok, s mögötte a Lyceum épülete a csillagvizsgálóval. íme az aláírás: „A nagyvilág, börtönöm ablakából”. Innen Pózvára került, ahonnan csak 1922. február 5-én szabadult Hírről tanúskodik a Zalaegerszegi Intemálási Táborhivatal által kiállított ok. mány:-igazolvány Kotacsfeovaatar Tudósítás az arany- Yonatról Munkásmozgalmi gyűjtemény a vármúzeumban Lajos, egri lakos részére, aki a magyar királyi belügyminiszter 1922. számú rendelete alapján rendőri felügyelet mellett, mai nappal szabadságra helyeztetett...” Pecsét következik, olvashatatlan aláírással. S toldalékként egy kitétel, hogy megérkezése után azonnal jelentkeznie kell az illetékes rendőrparancsnokságnál. A történeti adattárban rendszerezve sorakoznak azok a visszaemlékezések, amelyeket Dancza János, a munkásmozgalmi gyűjtemény alapítója, lelkes gondozója készített, aki maga is cselekvő részese volt az új világért kardoskodók harcainak. ^ Akik elmondták, szovjetföL dón lettek internacionalistává, s életüket kockáztatva küzdöttek Kolcsak fehérgárdistái ellen. Néhányan még köztünk éknek, többségüket azonban már sosem láthatjuk. Csak örökségük maradt, memento" ként és tanulságként „ I Pagonyi Antalé a szó, aki 1894. január 14-én született, az egri Cifrahóstyán. Napszámos apja taníttatta, s érettségi után került az orosz 1 frontra, ahol hamarosan fogságba esett, s a szibériai fogolytáborokban sajátította el a marxizmus, a forradalmiság ábécéjét. Idővel már újságot szerkesztett Sugár Bélával, Bányai Kornéllal, Ludvig Kálmánnal, Forgács Dezsővel együtt. Barátai közé sorolhatta Ligeti Károlyt, Zalka Mátét, s találkozott Hasekkal, a. Svejk világhírű írójával is. 1919. július 31_én fellázadtak Kolcsak egyik ezredének fiatal katonái. A túlerőben lévő fehérek győzték. „Ezután következett a borzalmas leszámolás. Egy vörös téglából épült templom falánál végeztek ki több mint ötszáz fiatal gyereket. Először megásatták velük a tömegsírokat... s aztán jött a sortűz... Amikor már megunták « lövöldözést, akkor a kozák és egyéb ellenforradalmi tisztok... kirántották, a kardjukat, s úgy fejezték le a szemünk láttára az egész. „. társaságot.. „ A pópák magasra emelték a keresztet „ „ 0 a tiszti hölgyek lomyonon ke« resztül nézték a kivégzést” Egy lázadó tiszt a magyar hadifoglyok közé szökött, de megtalálták. A retorzió nem maradt el: „Kihajtották a magyar hadifoglyokat a barakkból, és megtizedelték őket” Az egri internacionalista egyike volt a legendás hírű aranyvonat kísérőinek. Erről így emlékezik meg: „Acsinszkban mi vettük át az őrizetet, mégpedig Lenin egyenes utasítására... tizen- " három hatalmas, amerikai teherkocsiban szállítottuk az aranyat... a zászlóalj parancsnoka Mihályi Kálmán volt.. politikai vezetői közé tartozott Olcsai Kiss Zoltán, a mai Kossuth-díjas szobrász- művész, Jenei Jenő, aki Le- ningrádban a Lenin-filmek egyik kiváló rendezője... Naponta kellett táviratot küldeni Leninnek arról, hogy hol vagyunk, mit csinálunk. . . 1920. május 3-án megérkeztünk Kazányba... A kirakodás négy napig tartott, mert 4474 láda arany és 2341 láda ezüst volt a kocsikban. Regénybe illő fordulatok jelzik Pogonyi Antal életútját töretlen hűségről tanúskodó pályáját Akárcsak többi társáét—* 5 K tárgyi dokumentumokat a padláson szorongó raktárban őrzik. Megannyi beszédes relikvia arról a világról, amely ismert és névtelen hősöket teremtett Emitt egy jelvény az lülíL es május elsejérőL A másik zacskóban az egri természet- barátok — a munkásság szervezkedésének sajátos formája volt ez az egyesület — hazai túráinak emlékei. Itt van az internacionalista Nagy Lajos és feleségének utazóládája, amellyel bejárta oroszföldet Sokáig őrizték Pogonyi csajkáját és derékszíját. Ezek aztán a budapesti Munkásmozgalmi Múzeum állandó kiállításán kaptak helyet S mennyi érdekesség a történész számára. Plakátok, képeslapok, korabeli sajtótermékek regimentje. Az Üj Híreket a szovjet pa-: parancsnokság jelentette meg Egerben. Az egylapos kiadvány 1944. december 16-i száma a december 12-i német terrortámadás tragikus mérlegét vonja meg. Erről tanúskodnak a fotók is. Komyev marsall gyermek- és ifjúkori fényképeit küldte el. Olvashatjuk a városparancsnok első számú parancsát: „Minden polgári hatóság folytassa kötelessége teljesítését .. Az istentiszteleteknek a templomokban és az imahár zakban nincs akadálya.” % Kincsesbánya ess «s asayags a legújabb kar búvárai hite- teles adalékok közt válogathatnak, hiszen mintegy tizenkétezer eredeti dokumentum várja őket Vajon tudnak-e róla, jönnek-e, a ha igen, kik kopogtatnak? Csiffáry Gergely történés* — segédmuzeológus, aki közvetlen az egyetemről került ide, 1972 augusztusa óta gon- . dozza, gyűjti, rendszerért a folyvást gyarapodó gyűjteményt — így összegzi három év tapasztalatát: — Helyi és tárgyi megoszlású mutatórendszereket készítettünk, hogy megkönnyítsük az eligazodást. Ezeket bárki tanulmányozhatja, a felhasználhatja szakcikkéhez vagy tudományos igényű dolgozatához. Forgathatják — a megyei múzeumigazgató engedélyével — az egyes dokumentumokat is. Ha kérik —• minimális térítés ellenében — fotólaborunk másolatokat készít ezekről vagy a képanyagokról. Alkalmanként fel is keresnek bennünket. Jönnek a fiatalok, a gimnazisták is. — Kiállítások? — Ilyet rendeztünk a dohánygyár történetéről, s megyei blokkal egészítettük ki azt a politikai vándorkiállítást, amelyet az MSZMP KB munkatársai állítottak össze. — Mennyit áldozhatnak fej^ Vesztésre? — Évi húszezer forintot. Ez nem túl sok, szerencsére a legtöbben térítés nélkül, ajándékként hozzák a forrásértékű iratanyagot. — A tusisták, az Egerbe látogatók százezrei mit sem láthatnak ezekből a relikviákból, holott az iskolai történelemoktatás során is nagyszerűen felhasználhatnák őket... — Ez így is van, de helyhiány miatt aligha tudnánk ízelítőt adni rf gyűjteményből. Nem éppen vigasztaló helyzetkép. Az sem, hogy a készülő új, reprezentatív történelmi kiállításba se sorolják be még a töredékét sem. Kár lenne erről megfeledkezni, hiszen az elmúlt évtizedek, a legújabb kor krónikája legalább olyan közel áll hozzánk, mint letűnt századok mégoly fényes históriája. Az ismert és a névtelen hősök — akik életüket kockáztatták honi földön, a Kaukázustól az északi Jeges-tengerig — eltávoztak közülünk, s hitüket, helytállásukat csak megsárgult fotók, egykori visszaemlékezések idézik. Örökségük azonban élő. Ápolni, közkinccsé tenni kötelesség, mert a mának szóló, a jövőt alapozó nemes testamentum. .. , 3*«csi István 4
