Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-15 / 112. szám

I Szerda esti külpolitikai kommentárunk: | Harc az olasz viksekért 'í BAR A TÖRVÉNYHOZÁS a gazdasági nehézsé- | gekre való tekintettel a pártok figyelmébe ajánlotta a í fokozott takarékoskodást, alighanem mindez falra í hányt borsó. A június 15-én esedékes olasz tartomá­nyi választások — mint minden hasonló alkalommal — most is felkorbácsolják Itália közvéleményét. Hasztalan az intelem: a nagyvárosok utcáin máris tömérdek a röpcédula és a házak falát plakátok ezrei borítják. Heves csatározás kezdődött a pártok között. Annál is inkább, mert áz idén már az urnák elé járul mintegy hárommillió új választó, a 18—21 évesek se­rege. (Jellemző arra, hogy a fiatalok mennyire fontos szerepet játszanak az eddigi arányok felbomlásában, egy milánói közvéleménykutatás szerint Lombardia székhelyén az Olasz Kommunista Párt végez majd az első helyen, miután az OKP számíthat ott a legtöbb fiatal szavazatára.) AKÁRCSAK A MÚLT ÉVBEN rendezett válási referendum kampányában, most is hozzátartozik az olasz közvélemény szenvedélyeinek fölcsigázásához az erőszak, a terror. Tavaly Sossi bírót rabolták el, az idén Di Gennaro bíró esett egy szélsőbaloldali terror­szervezet fogságába. Bár az emberrablók előszeretet­tel használják csoportosulásuk nevében a „proletár” szót, valóban semmi közük a forradalmi munkásmoz­galomhoz, az igazi baloldalhoz. Sokkal valószínűbb — mint arra Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára szerdán tartott sajtókonferenciáján rámutatott —, hogy mind­ez egy széles körű provokációs hadjárat részét képezi, amelynek célja, hogy „a munkásmozgalom zászlóját besározzák, lejárassák”. Az OPK főtitkára felhívta a figyelmet a keresz­ténydemokrata vezetés szélsőséges jobboldali irány­zatának veszélyeire. Fanfani mesterkedéseire is. A kereszténydemokraták főtitkára — akárcsak 1972-ben, most is — minden oldalról biztosítani akarja a vökso- kat pártjának. Még a jobboldali fordulat lehetőségét is kilátásba helyezi, amivel éppen ő kacérkodik a leg­inkább. Ez a politika Olaszország mai helyzetében a társadalmi feszültségek éleződéséhez a demokratikus kibontakozás elodázásához vezet. A VÁLASZTÁSI CSATÁROZÁSOK tehát máris megkezdődtek. Az olasz helyzetről alkotott véleményt azonban majd június 15-én a választók mondják ki. Ünnepségek a Varsói Szerződés 20. évfordulóján (Folytatás az 1. oldalról) A Varsói Szerződés jelen­tőségét méltatva az ország- gyűlés elnöke egyebek között kijelentette: a szocialista épí­tésben elért eredményeink jelentős mértékben annak köszönhetők, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak kö­zös erőfeszítésével és kezde­ményezésére sikerült véget vetni a hidegháborúnak és biztosítani a békés építőmun­kához szükséges nemzetközi légkört. Apró Antal a továbbiakban hangsúlyozta: „Ä kormányoknak és né­peiknek még sokat kell ten­niük a további enyhülésért, azért, hogy Európa a béke kontinensévé váljék. Mai találkozásunk megerősíti azt az elhatározásunkat, hogy ebből a munkából a Varsói Szerződés legfelsőbb népkép­viseleti és alkotmányos tör­vényhozó testületéi i& kive­szik a részüket.” MH» iJMk Ünnepi találkozó Varsóban. Képünk a magyar küldöttséget örökítette meg, Apró Antallal, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjával, az országgyűlés elnökével. (Népújság teleíotó—MTI—KS) Jubileumi megemlékezés a Parlamentben §P ORTJHíNTffUNK KEK-döntó: Dinamó Kijev—Ferencváros 3:0 (2:0) A kitűnően játszó kijevi csapat megérdemelten nyerte a döntőt. Felszabadulási Kupa elődöntő: Újpesti Dózsa—Bp. Honvéd 4:3 Vasas—Videoton f 4:0 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a Magyar Nép- köztársaság Minisztertaná­csa a Varsói Szerződés 20. évfordulója alkalmával szer­dán jubileumi megemléke­zést rendezett a Parlament kongresszusi termében. Az ünnepség elnökségé­ben helyet foglalt Fock Je­nő, a Minisztertanács elnö­ke, Biszku Béla, dr. Ma- róthy László, Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai. Gyenes And­rás, az MSZMP KB titkára, Borbándi János, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, Pú­ja Frigyes külügyminiszter, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke, Cséimi Károly altábornagy, honvédelmi mi- nisTrtériuroi államtitkár, Se­bestyén Nándorné. az Or­szágos Béketanács főtitkára. Az elnökség tagja volt B. P. Ivanov vezérezredes, az ide­iglenesen hazánkban állo­másozó szovíet déú hadse­regcsoport parancsnoka és Belvedere — két évtized A BELVEDERE-PALOTA parkjában, Bécs szivében húsz esztendővel ezelőtt, 1955. május 15-én emelte magasra sokezres újjongó tömeg előtt Figl akkori oszt­rák külügyminiszter az osztrák államszerződést tar­talmazó bőrkötéses mappát. Az okmány, amely akkor megszületett, a négy nagy­hatalom és az Osztrák Köz­társaság képviselőinek alá­írását viselte, s egy körül­belül nyolcesztendös politi­kai kötélhúzás végére tett pontot. Az álamszerződés helyreállította Ausztria szu­verenitását, s Európa szívé­ben új, semleges országot hozott létre. Röviddel az ál­lamszerződés megkötése után az osztrák parlament alkotmánytörvényt fogadott el, amely meghirdette Auszt­ria örökös semlegességét, megtiltotta a csatlakozást bármely katonai szövetség­hez és kimondotta, hogy külföldi támaszpontok nem létesíthetők osztrák terüle­ten. Az osztrák államszerződés legfőbb rendelkezéseinek ez a puszta leírása magyaráz­za: miért tartott nyolc esz­tendeig a megállapodás lét­rehozása. (Az államszerződés megkötésére vonatkozó tár­gyalások ugyanis a Szovjet­unió kezdeményezésére már 1947 márciusában megkez­dődlek a négy nagyhatalom külügyminisztereinek moszk­vai konferenciáján.) Az államszerződés megkö­tését annak idején az Egye­sült Államok hidegháborús cyMmsm tik. tsätörtök stratégiai és politikai irány­vonala késleltette. Washing­ton olyan szerződést akart kötni, amely Ausztriát az 1949-ben létrehozott Atlanti Blokk integráns részévé tet­te volna. A Pentagon azzal érvelt, hogy egy semleges Ausztria, amely határos az ugyancsak semleges Svájc­cal, beékelődik a NATO stratégiai összekötő vonalai közé. (Az elmélet legszél­sőségesebb képviselői egye­nesen Ausztriában látták azt az „alpesi erődöt”, amely a NATO keleti ' bástyájának szerepét töltötte volna be.) A NYOLCÉVES HUZA­VONA UTÁN a hideghábo­rú híveinek végül is azért kellett lemondaniuk Auszt- ria-koncepciójukról mert a nemzetközi erőviszonyok megváltoztak, s az új erő­viszonyok fényében az ame­rikai stratégiának reálisab­ban kellett felülvizsgálnia egész Európára vonatkozó elképzelését. B felülvizsgá­lat eredményeként 1955-ben (ha problémákkal és vissza­esésekkel terhesen is, de) már kezdett kibontakozni az európai enyhülés áramlata. Ez az erőviszonyok megvál­tozásában gyökerező nem­zetközi légkörváltozás :ette lehetségessé, hogy a szovjet politika szívós erőfeszítései végül is eredményt hozza­nak. Már az első évek megmu­tatták, hogy a döntés viiág- politikailag helyes volt. Az Osztrák Köztársaság persze tőkés állam maradt. Nem maradhatott érzéketlen a semleges Ausztria az időn­ként ránehezedő politikai és Gazdasági nyomástól. sem. Am Ausztria kormányainak hivatalos politikája az el­múlt húsz évben a semle­gesség megőrzésével. «* időnként megújuló amerikai, nyugatnémet vagy éppen közös piaci politikai be­avatkozási kísérleteknek a visszautasításával kiállta az idő próbáját. A semleges Ausztria nem­zetközi tekintélye megnőtt, kapcsolata a Szovjetunióval és az európai szocialista or­szágokkal fokozatosan .meg­javultak, s Ausztria számot­tevő tényező lett*az európai beke és biztonság védelmé­ért folyó küzdelemben. Ez az utóbbi évek során egyre világosabban bebizo­nyosodott. Köztudott, hogy néhány év alatt a két né­met állam, valamint Nyu- gat-Németország és a Szov­jetunió illetve az európai szocialista országok között a szerződéses megállapodások egész sora jött létre. Ezek a Berlinnel kapcsolatos négy­hatalmi megállapodással együtt történelmileg megol­dották a német problémát, amely a második világhá­ború után évekig mérgezte az európai politikai légkört. Nyilvánvaló: ha 1955-ben nem . sikerült volna a füg­getlenség és örökös semle­gesség alapján létrehozni az osztrák államszerződést, ak­kor nem jöhettek volna lét­re a következő esztendők során azok a stratégiai és politikai feltételek sem. amelvek a német problémá­val kapcsolatos szerződése­ket lehetővé tették. AZ ELMÜLT HŰSZ ESZ­TENDŐ beszédesen igazolta, hogy a szovjet diplomácia szívós erőfeszítése nem volt hiábavaló: az osztrák állam­szerződés egyik első alkotó­eleme lett az európai kol­lektív biztonság születőben levő rendszerébe«. V. K, Andrjuscsenko altá­bornagy, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erői főparancsnokának magyaror­szági képviselője is. Ott voltak a Varsói Szer­ződés tagállamai budapesti külképviseleteinek vezetői és tagjai. A magyar himnusz elhangzása után Biszku Bé­la, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a KB tit­kára mondott megnyitót­Hangsúlyozta, hogy a tör­ténelem igazolta a húsz év előtti elhatározás helyessé­gét. A Varsói Szerződés a tagállamok politikai és vé­delmi együttműködésének cialista országok egységé­nek erejétől és védelmi szervezetétől, mindenekelőtt a Szovjetunió politikai, gaz­dasági és katonai hatalmá­tól, óriási világpolitikai be­folyásától. Az objektív hely­zet kedvez mindennek a tő­kés világ reálpolitikusai is — mindinkább felismerve a valóságot, a megváltozott erőviszonyokat — külpoliti­kájukban figyelembe veszik, hogy az emberiségnek nem lehet a békével, a békés egymás mellett éléssel szem­ben más alternatívája. Biszku Béla felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a mai A Parlament Kongresszusi termében a résztvevők a Himnuszt hallgatják. (MTI fotó — Tormái Andor felv.) immár két évtizede megbíz­ható eszköze. Kiemelkedő szerepet játszik a1 szocialis­ta országok nemzetközi, te­vékenységének egyeztetésé­ben és megvalósításában. Fegyveres ereje szilárdan őrködik a szocialista közös­ség biztonságán. S ha ma megalapozottan beszélhetünk a nemzetközi helyzetben ki­bontakozott pozitív folyama­tokról, az európai biztonság és együttműködés politiká­jának térhódításáról, akkor ez elválaszthatatlan a szo­magyar nemzedék tudatá­ban van annak, hegy a szo­cialista szövetségeseinkkel megvalósuló töretlen össze­fogás, testvéri barátság és sokoldalú együttműködés ha­zánk függetlenségének és szocialista előrehaladásának szilárd bázisa, s hogy a Varsói Szerződés által lét­rehozott közös politikai front és egyesített fegyve­res erő a legszorosabban hozzá tartozik szocialista építőmunkánk nemzetközi feltételeihez. Borbándi János míniszterelnök-belyeites beszéde Bevezetőben emlékeztetett arra: harminc esztendeje múlt annak, hogy a Nagy Honvédő Háború óriási ter­heit és véráldozatát képvi­selő szovjet nép és hadse­rege kiűzte hazája földjé­ről a fasiszta betolakodókat. Szövetségben a fasizmus el­leni koalícióban résztvevő államokkal, összeroppantot- ta a hitlerista hadigépeze­tet, s ezzel a legnagyobb mértékben járult hozzá az európai kontinens országai­nak felszabadításához. Mind­ez nagymértékben növelte a Szovjetunió nemzeti tekin­télyét és befolyását. A nem­zetközi erőviszonyokban be­következett változások ha­tására az egész világon elő­retörtek a nemzeti függet­lenség, a társadalmi haladás és a béke erői. A béke napja azonban nem sokáig ragyoghatott fel­hőtlenül. A legreakciósabb imperialista hatalmak rövi­desen hatat fordítottak s 11, világháború idején létrejött antifasiszta koalíciónak és a potsdami szerződésben rög­zített elveknek. Az Egye­sült Államok tőkés kor*< nyugat-európai szövetsége­seikkel meghirdették a szo­cialista országok elleni gaz­dasági blokádot, és felszítot­ták a fegyverkezési hajszát. 1949-ben az Egyesült Álla­mok és nyugat-európai szö­vetségesei megalakították az agresszív jellegű Észak-ai-- lanti Szövetséget, melynek tagja lett a potsdami egye - mény megszegésével 1955- ben Nyugat-Németország is. így történhetett meg, hogy tíz évvel a fasizmus szét­zúzása után Európa szivé­ben újra feltámadt a német militarizmus. A szocialista országoknak sajat biztonsaguk érdekében hatékony intézkedéseket kellett tenniök. 1955. május 14-én a lengyel fővárosban barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt írtak alá, amely Varsói Szerződés néven ke­rült a történelembe. Ez a katonai-politikai szövetség válasz volt az agresszív, im­perialista köröknek a szo­cialista'országok ellen irá­nyuló terveire, és biztosítot­ta a várható támadás veszé­lyének elhárítását. Célja az volt — és ma is az —, hogy az európai szocialista orszá­gok közös erővel védelmez­zék függetlenségüket, nem­zeti létüket, szocialista vív­mányaikat és az agresszív imperialista törekvésekkel szembeállítsák egyesített ere­jüket. A Varsói Szerződés Szervezete a szoicalista ál­lamok történelmileg új típu­sú szövetsége, a szocialista országok külpolitikai tevé­kenységének fontos tényező­je, amelynek békeszerető po­litikája végső soron nem­csak a résztvevők, hanem a világ többi népeinek érde­keit is szolgálja. Borbándi János rámuta­tott, hogy a népek ma , bi­zalommal tekinthetnek a Varsói Szerződés országai­ra, mint földünknek arra a fontos tényezőjére, amely a maga .,- állandóan ... ' növekvő gazdasági és védelmi erejé­vel mindig hatékonyan fé- kentartja az- agresszív há­borús törekvéseket. A szo­cialista országok védelmi szövetségének két évtizedes története egyértelműen bi­zonyítja, hogy országaink, s ezen túlmenően a világ va­lamennyi antiimperialista. bákeszerető ereiének eddigi és eljövendő sikerei elkép­zelhetetlenek a Szovjetunió és a szocialista országok poli­tikai, gazdasági, katonai ere­je, a Varsói Szerződés tag­államainak egységes cselek­vése nélkül. A Minisztertanács elnök- helyettese befejezésül rámu­tatott, hogy most, amikor a Varsói Szerződés megköté­sének 20. évfordulójára em­lékezünk, ismételten hang­súlyozzuk, hogy a szocialis­ta védelmi koalíció létreho­zása a történelem parancsa volt, amit ránk kényszerí­tettek az imperialista körök világháborús, szocializmus- és haladásellenes terveikkel és cselekedeteikkel. Az el­mondott gondolatok jegyé­ben barátainkkal, szövetsé­geseinkkel együtt kifejezés­re juttatjukr mindent meg­teszünk azért, hogy a Var­sói Szerződés egyesített ere­je a jövőben is — a szocia­lizmus, a haladás, a világ­béke, nemzeti létünk meg­bízható védőpajzsa legyen. Az ünnepség az Intema- cionálé hangjaival ért véget. Ünnepi ülés Moszkvában Ünnepi ülést tartottak Moszkvában, a szakszerveze­tek házának oszlopcsarnoká­ban a Varsói Szerződés alá­írásának huszadik évforduló­ja alkalmából. Az ünnepség fő szónoka Andrej Gromiko, i az SZKP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere volt, aki kiemelte, hogy a szocialista közösség országai döntő mér­tékben járultak hozzá ahhoz, hogy Európa harminc éve él­vezheti a békés élet előnyeit, és hogy a világesemények menetét mindinkább a fe­szültség enyhülésének folya­mata hatja át. Az Európában végbement kedvező változások minde- tuäk előtt a Varsói Szerződés tagországainak érdeme. Ezek­nek az prszágoknak a politi­kája, valamint az NSZK és egész sor más nyugati hata­lom fordulata a realizmus politikája irányában, együt­tesen lehetővé tette az euró­pai politikai és területi rea­litások elismerését. „Az NSZK-val kötött szerződé­sünk lelke — állapította meg a szovjet külügyminiszter — a háború eredményeként ki­alakult határok sérthetetlen­ségének elismerése Európá­ban”. Óriási jelentőségű fej­leményként értékelte az eu­rópai helyzet javulása szem­pontjából Gromiko az NDK elismerését az európai . és nemzetközi élet teljes jogú résztvevőjeként

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom