Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-15 / 112. szám

Változatlan és változó elemek politikánkban I mmár tizenkilencedik * esztendeje, hogy a megpróbáltatásból győztesen- megújulva kikerült párt a marxizmus—leninizmus el­vein alapuló változatlan po­litikát folytat, vezeti az egész népet a szocializmus egyre magasabb szinten való építé­sében. Ez az elvek változat­lanságán — mert ezen a szó­kapcsolaton van a hangsúly — szilárdan nyugvó politika elkerülhetővé teszi a na­gyobb megrázkódtatásokat, biztosítja a gazdaság ész­szerű növekedését, előse­gíti a társadalom har­monikus fejlődését. Nemcsak a kongresszusok és a Köz­ponti Bizottság soros ülései, a határozatokban megfogal­mazott kívánalmak tartják ezt a kipróbált elvi politikát tovább folytathalónak, ha­nem a pártközvélemény, az egész lakosság véleménye is azt bizonyítja, hogy társadal­munk határozottan ellenzi ennek az elvi politikának megkérdőjelezését, bármifaj­ta megváltoztatását — hiszen ez a politika képviseli és ér­vényesíti a nemzeti érdeke­ket. Az elveken belül, azok sé­relme nélkül, természetesen a körülményeknek, az egyre gyorsabban változó kívánal­maknak megfelelően alakít­juk is politikánkat, éppen ab­ból a megfontolásból kiindul­va, hogy a változó világ a po­litika gyakorlatát is változ­tathatja, és éppen az alapve­tő elvek optimális megvalósí­tásának az érdekében. Legfőbb célkitűzésünk a szocializmus építése, vagyis a társadalom jólétének, a la­kosság életszínvonalának ál­landó emelése, az osztályok különbségeinek fokozatos le­építése, egyúttal a nagy tör­ténelmi különbségek: a szel­lemi és a fizikai munka, a vá­ros és a falu, a nemek kö­zötti örökölt egyenlőtlenség csökkentése, majd megszün­tetése. Meggyőződésünk, hogy ennek elvi (és természetesen gyakorlati) feltétele, hogy társadalmunkban szilárdan és vitathatatlanul érvényesül­jön a munkásosztály vezető szerepe. A munkásosztály társadal­mi célját azonban egyedül nem érheti el. A szövetségi politika elvi alapja és értel­me éppen az, hogy a munkás­osztály a parasztsággal és az egyre inkább a két alapvető osztályból kikerülő értelmi­séggel, az egész dolgozó tár­sadalommal összefog és tel­jesíti az eredendően mun­kás, de egyre inkább össztár­sadalmivá váló feladatokat. Ebben a háromosztásos, de az összefogáson és a kölcsö­nös érdekek képviseletén ala­puló társadalmi modellben kapja meg igazi értelmét dol­gozó népünk állama, amely hatalmi, koordináló szerve­zetként biztosítja a célok megvalósítását, s egyre in­kább teret enged a politikai döntések társadalmi megala- pozódásának és ellenőrzésé­nek — a szocialista demokrá­ciának. Rendszerünknek fontos sa­játsága, és egyre inkább alap­vető követelménye, hogy mi­nél több, a szocializmust vállaló és érte tenni képes, tenni akaró ember hallassa szavát a közösség ügyeiben. (Megfelelő fórumok és mó­dok vannak már jelenleg is arra, hogy a dolgozók bele­szólhassanak a döntésékbe, előkészíthessék és alakíthas­sák azokat.) Nyilvánvaló, hogy a jövőben ez az általá­nos törekvés erősödni fog Jelenleg az üzemi demokrá­cia kialakítása, erősítése és fejlesztése a soron levő fel­adat. Ami az életszínvonal- és társadalompolitikánkat ille­ti, ezt sikeres gazdaságpoliti­kánk alapozza meg A több mint bét éve bevezetett re­form bevált, szerves része, nélkülözhetetlen kelléke a gazdaságnak. Ideje azonban, hogy ne nevezzük újnak és reformnak, hanem a gazdaság működésének célszerű és ' a követelményekhez, a változó követelményekhez igazodó el­vi alapját lássuk benne. Hi­szen már a bevezetéskor is gazdaságpolitikánk elsődle­ges meghatározójának, a tervgazdaságnak volt fontos eszköze. A gazdaság központi irányítása, ellenőrzése, terv­szerű fejlesztése pedig olyan eszköz, amely nélkül hovato­vább egyetlen modem nem­zet — vagy népgazdaság sem boldogulhat. A fő politikai irányvonal változatlansága együtt jár az új helyzetekben való újszerű cselekvéssel, a politikai gya­korlat állandó, önmagát fe­lülvizsgáló alkalmazkodásá­val, illetve az új helyzet okozta esetleges káros hatá­sok megszüntetésével. Éppen ezzel a tudatos beavatkozó tevékenységgel, az elkerülhe­tetlenül termelődő ellent­mondások állandó megoldá­sával, azzal, hogy nem en­gedjük a robbanásig felhal­mozódni azokat, biztosíthat­juk a töretlen haladást, bizo­nyíthatjuk társadalmi-gazda­sági rendünk magasabbren- dűségét. A politika csak ad­dig a pontig lehet változat­lan, ameddig megfelel a szo­cializmus céljainak, a kiala­kult és még elérendő érték­rendünk kívánalmainak. Bevált előrehaladásunk pe­dig egyre bonyolultabb, ösz- szetettebb, egyre nagyobb tu­dassál és erőfeszítéssel meg­oldható kérdések (ellentmon­dások) egész sorát állítja a politikai döntések elé, s eze­ket egyre kevésbé lehet a ha­gyományos módon, csupán a régi és akkor bevált módsze­rek segítségével megoldani. Ezek a keletkező ellentmon­dások ugyanis egyre inkább az épülő, kiteljesedő szocia­lizmus ellentmondásai. Mai viszonyaink már a szocializ­mus viszonyai, nem olyan aránylag egyszerűek és köny- nyen érthetőek, mint akár tizenegynéhány évvel ezelőtt. Az állandóan változó és meg­újuló valósághoz kell alkal­mazkodnunk, ha azt akarjuk, hogy elveink változatlanul érvényesüljenek, politikánk egyenes vonalú, egyenletes mozgásában, a szocializmus jövőjében továbbra is bízza­nak az emberek. A párt többször és fo­* ■ lyamatosan tanújelét adta annak, hogy egységben szemléli a tömegék napi szük­ségleteit és a társadalmi ha­ladás távlati igényeit. A jö­vőnek és a mának ez az ösz- szeegyeztetése, a politika vál­tozó, és változatlan elemei­nek ez a dialektikája sike­reink záloga. D. M. Vörösmajorból Afrikába Fotómontázsuríkoru mamutcső hajlítása és a légterelő elemek hegesztése. (Fotó: Szabó Sándor) Vörösmajor két évtizede még gépállomásáról, s az öreg kastélyról volt híres, amit az egyik cukorbáró birtokolt. A bárói tulajdon­ból időközben nagyszerű szakmunkásképző intézet lett, a gépállomás pedig ko­moly termelőüzemmé lépett elő. A budapesti Csőszerelő Ipari Vállalat 1967-ben itt hívta életre egyetlen jelen­tős vidéki telepét, ahol kü­lönböző nagy munkáihoz edőregyártást végeznek. Régi és újabb keletű épü­letek, csarnokok váltják egymást a gyártelken, kö­zöttük haladva elszálításra kész, ládába csomagolt áru­cikkekkel, odébb öblös csö­vekkel, szerkezeti vázakkal találkozik az ember. Tóth Mátyás üzemvezető és An­der Lajos párttitkár a ka­lauzunk, s miközben sorra vesszük a munkahelyeket, kialakul nyolc esztendő fel­ívelő termelése, s vala­mennyi gond, ami kísérő­ként jelentkezett mindmáig. Országos igény — Létünk országos igény parancsának köszönhető — mondja Tóth Mátyás. — Epre szaporodnak a táv­fűtéssel épülő lakótelepek, s velük párhuzamosan gom­bamód nőnek a nagyüze­mek, ahol vállalatunk végzi a veszélyes gázok elvezeté­séhez szükséges csőhálózat beszerelését, a spllőző be­rendezések megépítését, a hőközpontok melegének „szállításához” a távvezeték fektetését. Nos, mi nem az alapvezetéket állítjuk elő, mert azt elvégzi Dunaújvá­ros. Nálunk zömmel az olyan idomok készülnek amelyek a csőrendszer elágazásához kerülnek, vagy a hő okoz­ta tágulásból eredő kárt kü­szöbölik ki. Kezdetben csak 40 centiméter átmérőjű acélcsövek meleghajlításával Amikor a kedvezőtlen termőhely kedvezővé válik GYENGE szövetkezetek. Gyakran hallani mostanában ezt a kifejezést. Aztán ha a számok mögé nézünk, valami mást tapasztalunk. Mert ezeknek a szövetkezeteknek is vannak eredményeik, de azok az átlagosnál mégis ala­csonyabbak, nem úgy mint más gazdaságokban. Ennek elsősorban a kedvezőtlen ter­mőhely az oka, a termelést ugyanis meghatározza a föld minősége, valamint az éghaj­lati és talajviszonyok. A kedvezőtlen termőhelyi adottságú szövetkezetek hely­zete és továbbfejlesztésük szerepelt napirenden a na­pokban a megyei pártbizott­ságon tartott aktívaértekezle­ten. A tanácskozás annál is inkább jelentős, mert me. gyénkben 18 kedvezőtlen ter­mőhelyi adottságú szövetke­zet van. Az MSZMP Politikai Bizottságának 1974. június 17-i állásfoglalása alapján a Minisztertanács határozatot hozott ezeknek a szövetkeze­teknek további segítésére. A megyei párt-végrehajtóbizott­ság pedig április 8-án tár­gyalta ezt a témát, és felkér­te a megyei tanácsot, hogy te­gyen intézkedéseket az álla­mi támogatás meggyorsításá­ra. Az aktívaértekezlet megál­lapította, hogy az elmúlt négy •Bteadőbea a kedvezőtlen termőhelyi adottságú gazda­ságok is jelentősen fejlődtek. Termelésük 24,6 százalékkal, nyereségük 63,4 százalékkal növekedett. Négy év alatt csaknem négyezer hektárral csökkent a korábban ráfize­téssel művelt szántóterület. Javult az állattenyésztés, nö­vekedett a szarvasmarha-ál­lomány. A közös gazdaságok igyekeztek ésszerűen, a helyi adottságoknak megfelelő ter­melésszerkezet kialakítására. A meredek lejtőkön gyepet és erdőt telepítettek. A rossz minőségű szántókat, vala­mint legelőket az erdők vál­tották fel. A földterületeket tehát gazdaságosabban hasz­nosítják a szövetkezetek, mint négy évvel ezelőtt. A területrendezéssel együtt örvendetesen javult a vetés- szerkezet is, bár ebben is sok még a kifogásolnivaló. Első­sorban azért, mert magas a kalászosok részaránya és sok a kukorica, ezzel szemben ke­vés a pillangósok és az ipari növények aránya. Cukorré­pával, dohánnyal és zöldség­félékkel szinte egyáltalán nem is foglalkoznak. A TERMELÉS fokozását kétségtelen a műszaki fej­lesztés, a gépesítés segítette. A műszaki színvonal azon­ban még mindig nem kielégí­tő, pedig hosszú távon már csak gépekkel termelhetnek. mert nagyon sok az idős szö­vetkezeti tag, akik a követke­ző hat évben elérik a nyug­díjkorhatárt, így teljesen le­csökken a kézimunkaerő. A termelés további korszerűsí­tése tehát elengedhetetlen a következő években is. Ehhez komplex fejlesztési terveket dolgoznak ki a kedvezőtlen termőhelyi adottságú szövet­kezeteknek. A tervek ugyanis alapul szolgálnak majd a to­vábbi állami támogatás oda­ítéléséhez. Az értekezleten azt is meg­állapították, hogy a jelenleg kedvezőtlen adottságúnak mi­nősített gazdaságok közül az ostorosi Egyetértés, a gyön­gyöspatai Egyesült Mátra és a mezötárkanyi Aranykalász Termelőszövetkezetek gazdál­kodása az V. ötéves tervben várhatóan eléri azt a szintet, hogy felsorakozzanak a jól gazdálkodó szövetkezetek kö­zé. A szajlai, a pétervásári és az egerszóláti gazdaságok vi­szont az átlagtól gyorsabb fejlődéssel elérik, hogy az új ötéves terv végére hegyvidé­ki bázisgazdaságok legyenek. Az aktíva felhívta a fi­gyelmet a hat őri, a noszvaji és a bélapátfalvi körzetben levő gazdaságok fejlesztésé­nek meggyorsítására. Ehhez azonban elengedhetetlenek a komplex fejlesztési tervéki Ezek kidolgozásában közre-, A működik a Kompolti Nö­vénytermesztési és Talajvé­delmi Kutatóintézet, a Szőlé­szeti és Barászati Kutatóinté­zet egri állomása, valamint a Kertészeti Egyetem gyöngyö­si főiskolai kara is. A terve­ket hamarosan össze vetik majd Heves megye mezőgaz­daságának készülő V. ötéves tervével, s ennek alapján íté­lik oda a kedvezőtlen termő­helyi adottságú szövetkeze­teknek az állami támogatást. A FEJLESZTÉST azonban az V. ötéves tervben is az erdősítés, a gyeptelepítés, a rét- és legelőgazdálkodás, to­vábbá a szarvasmarha- és juhtenyésztés határozza meg. Ezért továbbra is keressék az üzemek a szántóföldek ész­szerű hasznosítását, a társu­lásokban rejlő lehetőségeket, törekedjenek a szakosodásra, a gazdaságosabb termelési szerkezet kialakítására. Ezek mellett nagyon fontos a szak­emberképzés is, hiszen ezek­ben a szövetkezetekben még fokozottabb jelentősége van a tudásnak, a szakismeretnek és nem utolsósorban a jó ve­zetésnek. Ezeket figyelembe véve várható, hogy néhány év alatt kellő állami támogatás­sal a jelenleg 18 Heves me­gyei kedvezőtlen termőhelyi adottságú szövetkezet is jól gazdálkodó üzem lesz. tudtunk megbirkózni. De ta­valy óta olyan technológiát vezettünk be, amely lehe­tővé teszi a 72 centiméteres csövek idomítását is! Lég­technikai, termékeink, a klí­maberendezések kellékei szintén jelentős hányadát adják termelésünknek. A fekete acéllemezből, vagy alumíniumból készülő, szögletes keresztmetszetű csatornák, amelyeket job­bára különböző szociális lé­tesítményeknél épít be vál­lalatunk, az idén például 12 millió forintot hoznak tele­pünknek. Brigád a baknál Félig szabad ég alatt, az épülő új üzemcsarnok vé­gében futunk össze a 250 fizikai munkást foglalkozta­tó üzem egyik legjobb szo­cialista brigádjának tagjai­val. Péter Tibor, Viczián Mihály és Káposzta János talán a legkényesebb mun­kát végzik Pálinkás József irányításával. Két hatalmas bakba fogva 12 méter hosz- szú, 72 centi átmérőjű, spi­rálvarratos acélcsövet hajlí­tanak. A hevítéshez szükséges acetiléngáz egy közeli bó­déból érkezik, lángját a krétával rajzolt csöfelület- re irányítják, majd az át­forrósodott hengert csőrlő­vel meghúzzák. Természete­sen kellő óvatosság, szakér­telem, türelem kell mindeh­hez. S igen sok idő! Egy ilyen hatalmas idom hajlí- tásával 20—22 óra alatt vé­gez a brigád, ami majdnem három műszaknak felel meg. Hogy milyen itt a kerese­ti lehetőség? Ennek a bri­gádnak a tagjai általában 3200 forintot tesznek zseb­re havonta. De az üzemi átlag is elérte már a 2800 forintot. Boxberg *r­Mentasz Károly Ez a Német Demokrati­kus Köztársaság egyik vá­rosa, s ott találni Közép- Eurólpa legnagyobb széntü­zelésű erőművét. Harmadik esztendeje lépett az erőmű­vel üzleti kapcsolatba a vörösmajori ipartelep, az­óta szállít partnerének hat, méter keresztmetszetű füst­gázelvezető csatornát és hoz­zá szükséges tartószerkeze­tet. Az export évente 10— 12 millió forint oevételhez juttatja őket, s jelentősen hozzájárult az utóbbi esz­tendők termelési eredmé­nyének felfutásához. Korábban Csehszlovákiá­ba is szállítottak, az udva­ron tornyosuló, gondosan csomagolt áru pedig a leg­újabb külföldi piacot jelzi. Egy nagy nyugatnémet cég rendelésére készítettek föld­hordó elevátorszerkezetet, s nyilván valamelyik afrikai államban alkalmazzák, mert arab nyelvű feliratot kellett pingálni minden hatalmas ládára. Postacímük egy ki­kötőváros! Hol dicsérik még a vörös­majoriakat? Ander Lajos szerint például Wiener- neustadthan, ahol egy nagy áruház teljes légtechnikai vezetékrendszere ebből az üzemből került ki, s csak beszerelését végezték el a vállalat központi szakembe­rei, akik a közelmúltban adták át használatra a He­ves megyei eredetű klíma- berendezést. Lehetőségek A szűkös igazgatói irodá­ban kimutatást tesz élénk Tóth Mátyás, a fiatal üzem­vezető. Tanúsága szerint a telep igen dinamikusan fej­lődik, s hét esztendő alatt hétszeresre emelkedett az itt gyártott termékek érté­ke, ami az .idén már meg­közelíti a 82S millió forintot. Még érdekesebb adatok buk­kannak szemünk elé, ami kor a kongresszusi felaján­lások teljesítését vizsgáljuk. A vörös-magon üzemegység tervszerű munkája vállalati szinten 23 millió forint be­ruházási megtakarításhoz vezetett, a beiöle táplálko­zó devizamegtakaritás ösz- szege pedig a munkaver­seny időszakában 34 millió forintra emelkedett. Mivel sikerült ezt az eredményt elérniük? Éppen a már em­legetett 72 centi átmérőjű redős csövek haj Irtásának hazai meghonosításával. Ezek az ívek tavaly még a Német Szövetségi Köztársa­ságból érkeztek méregdrága áron, s emiatt óriási mó­don megnehezítették a la­kótelepek távfűtésének épí­tését. Ami a lehetőségeket ille­ti : különböző üzemcsarno­kok, szociális létesítmények építésére 12 millió forintot áldoz a vállalat a közeljö­vőben. Ezek a beruházások megemelik a termelékeny­séget, s ahogyan a telep vezetői kiszámították, jövő­re elérhetik a 100 millió fo­rint bevételt. Ami megoldatlan Af vállalat központjának van olyan terve, hogy min­den jellegű csőhajlítási fel­adatot Vörösmajorra bíz, ott építi meg a hideg, meleg, redős és sima ívű csőtestek, idomok előállításának bázi­sát. Tóth Mátyásék nem félnek a feladattól, mert a pártszervezet inspirálása nyomán hatékonyan bonta­kozott ki a szocialista bri­gádmozgalom. Vannak azon­ban gátló tényezők, amelye­ket él kell hárítani az út­ból, ha ilyen fejlesztést ter­vez a központ. Nincs például elég vize a telepnek, ami nemcsak közvetlenül a termelőmun­kát befolyásolja, hanem a szociális létesítmények ré­vén hat a dolgozók közér­zetére. Ennél is több fejtö­rést okoz az irányítóknak a munkások bejárása, mivel­hogy többségük közelebbi- távolabbi településeken la­kik, s a Volán július elsejé­vel le akarja mondani a szerződéses buszjáratokat. Ez ügyben a vezérigazgató megígért közbenjárásától re­mélnek pozitív eredményt, de közben a kulcsfontossá­gú szakemberek letelepítésé­vel is próbálkoznak. Vége­zetül ne feledkezzünk meg arról, hogg a technika nem minden! A kapacitás növe­léséhez . emberek kellenek. S ha az említett gondokon úr­rá lesz az üzem, nincs any- nyi munkaerő-tartalék, amennyi a tervek megvaló­sításához szükséges. Ha nagymérvű fejlesztésre gon­dolnak Budapesten, számol­janak az utóbbi gonddal, különben kellemetlen hely­zettel találják szembe ma­gukat! Moldvay Győző jNwmtQ 1975. május 15., csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom