Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-14 / 111. szám

Ä Minisztertanács tárgyalta... Munkásvédelem r TAVALY Két százalékkal kevesebb üzemi baleset tör­tént, mint 1973-ban. 7,3 szá­zalékkal csökkent a halálos balesetek és 14 százalékkal a foglalkozási megbetegedések száma. Az átlagosnál is na­gyobb mértékben csökkent az 1000 munkásra jutó bal­esetek száma az állami ipar­ban, a mezőgazdaság állami szektorában és a termelőszö­vetkezetekben. A statisztikai adatok egyértelműen bizo­nyítják, hogy a munkavéde­lem fejlesztéséről szóló leg­utóbbi kormányhatározatnak volt foganatja; a vállalatok, a munkahelyek vezetői a ko­rábbinál többet, jobban tö­rődnek a biztonságos mun­kavégzés feltételeinek meg­teremtésével. De a statiszti­ka arról is beszél, hogy ta­valy, a munkahelyeken 468 ember vesztette életét mun­ka közben, s hogy a csonku­lásos balesetek «zárna ma­gasabb volt, mint 1973-ban. Nézzük, ugyancsak tény­szerűen, az okokat' a halálos végű balesetek majdnem fe­le a szállítás, az anyagmoz­gatás közben történt, s mert ez évek óta jellemző, okkal feltételezhető, hogy a szállí­tás, a rakodás, az anyagmoz­gatás fegyelmén, szervezett­ségén úgyszólván semmit sem sikerült javítani. Az el­ső számú baleseti okok közé tartozik a zsúfoltság, a mű­helyek általános rendetlensé­ge, ami megint csak össze­függ a munka szervezetlensé­gével, a balesetek megelőzé­sének elmulasztásával. Növe­kedett a daruk és az emelő­gépek okozta balesetek szá­ma, s változatlanul a munka- körülmények — legalábbis a baleseti statisztika szerint — az építőiparban, a szolgáltató vállalatoknál és egyes gép­ipari alágazatokban, ahol nö­vekedett a halálos balesetek száma. A statisztika szűkszavú; nem értékel, nem minősít, csupán a tényeket közli: egy év alatt az ország gyáraiban, munkahelyein meghalt 468 ember... Miért? A baleseti jegyzőkönyvek szerint a szakértők felderítik az okokat, keresik a felelősö­ket, néha meg is találják, rendszerint a már halott ál­dozat személyében. Ám a jegyzőkönyvek is többnyire csali az adott esetre koncent­rálnak, pro és kontra bizonyí­tékokat sorakoztatnak fel, s mégis: ha az ember végigol­vassa ezeket a szomorú do­kumentumokat, némi hiány­érzete támad s tovább kere­si a választ, hogy miért kell évről évre több száz ember­nek meghalnia a munkahe­lyén? Mert szaporodnak a gépek? Aligha! A gépek biz­tonságos kezelésének szabá­lyait meg lehet és meg kell tanulni. A MUNKAHELYEK leg­többjén a legelemibb bizton­sági előírások közé tartozik bizonyos védőeszközök hasz­nálata. S mégis: a munká­sok a megmondhatói, hogy sokan irtóznak ezektől az eszközöktől, mert védeni ugyan védi őket, de dolgozni bennük alig lehet; többnyi­re ormótlan, kényelmetlen, célszerűtlen holmikról van szó, s jól tudják ezt a műhe­lyek vezetői is. Inkább csak akkor parancsolják a munká­sokra ezeket a védőeszközö- zöket, ha valamilyen vendég vagy ellenőr érkezik a mun­kahelyre. A szakszervezetekben em-, berek százai fáradoznak azon, hogy érvényt szerezzenek a különböző biztonsági előírá­soknak. A gyárakban viszont ezrek és tízezrek dobják sut­ba ugyanezeket az előíráso­kat s általában nagy bajnak kell ahhoz történnie, hogy legalább ideiglenesen meg­szilárduljon a munkavédelmi fegyelem. S talán még na­gyobb bajnak kell bekövet­keznie ahhoz, hogy valóban felderítsék a baleset vala­mennyi, valóságos okát, s a felelőst, vagy a felelősöket keményen megbüntessék. Még mindig vannak olyan műhelyek, amelyéket elemi biztonsági okokból be kelle ne zárni, ám a szakszervezet érvelését, percek alatt lesze­relik az ilyenkor szokásos két szóval: „vállalati érdek vagy „termelési érdek”, vagy — ha szívósabb „okvetetien kedőkkel” állnak szemben — „népgazdasági érdek... ” A variációk valamelyike rend­szerint hatásos. Végtére is ke­vés munkavédelmi felügyelő veri az asztalt és követeli veszélyes munkahely felszá­molását a „népgazdasági ér­dek” ellenére. Egyszóval: a baleseti hely. zet javulása ellenére is úgy látszik, még mindig nehezen lehet érvényt szerezni az írott szabályoknak, a törvények­nek, az általános műszaki fejlődéssel együtt járó biz tonságtechnikai követelmé­nyeknek. Egy elromlott ter­melőgép rendbe hozására sokkal gyorsabban akad tmk-kapacitás, mint például egy elszivóberendezés meg­javítására. Automata csoda­gépek dolgoznak a műhelyek­ben, de a mellettük dolgozó munkás sokszor az elemi biz­tonsági szabályokkal sincs tisztában., mert nincs idő és türelem, hogy ezeket a sza­bályokat pontról pontra neki megmagyarázzák, vele meg­tanítsák. A MINISZTERTANÁCS legutóbbi ülésén — mint ezt az idézett számok is bizo­nyítják — a baleseti helyzet részleges javulásáról kapott tájékoztatót.. Ez a javulás azonban semmiféle elégedett­ségre nem adhat okot. Azok számára, akik nemcsak a ter­melési eredményekért, de a műhelyek rendjéért, az em­berek életéért, testi és lelki épségéért is felelnek, szomo­rú — s remélhetően nyoma­tékos — figyelmeztetés, hogy tavaly 468 ember halt meg a munkahelyén, baleset kö­vetkeztében. V. Cs. Nem csak az időjáráson miíft Üf remények az Egri Csillagok-han , Az elmúlt esztendőre nem szívesen emlékeznek vissza az Egri Csillagok Termelő- szövetkezet tagjai, vezetői. Amilyen jól sikerült a haj­dani négy termelőszövetke­zetet tömörítő gazdaság in­duló, 1973-as éve, olyan rosszul alakult az egyesülést, követő második. Kevesebb és rosszabb Ha a gyenge eredmé­nyek okait keressük, első­sorban feltétlenül a kedve­zőtlen időjárást szükséges megemlítem. Az őszi, rend­kívül csapadékos idő — né­hány hét alatt annyi eső esett, mint máskor egy fél év alatt — igen komoly ká­rokat okozott a szőlőtermés­ben. A tervezett 45 ezer má­zsa szőlő helyett a leszüre­telt mennyiség alig haladta meg a 30 ezer mázsát, s nemcsak a mennyiség lett jóval kevesebb a vártnál, hanem az eső és az elhúzó­dó szüret következtében saj­nos a minőség is jóval gyen­gébb lett, mint ahogy a szü­ret kezdetén kinézett. S mi­vel a szövetkezet alapvető ágazata a szőlőtermelés — 1200 hektáS* a szőlőterület — érthető, hogy az igen nagy veszteség felborította a gaz­dálkodás egyensúlyát. Annak ellenére azonban, hogy főként az időjárás húzta keresztül a szövetke­zet számításait, hiba lenne mindent az eső „számlájá­ra” írni. Mert például an­nak ellenére, hogy az állat- tenyésztés „hozta” a terve­zett forintokat, a sertéste­nyésztésnél nem. tudták el­érni a tervezett malacsza­porulatot és igen magas volt az elhullási százalék is. Mindez akadályozta a jobb eredmények elérését. Feltét­lenül hozzájárult a gondok­hoz, bajokhoz a szövetkezet beruházási tevékenysége. Az elmúlt esztendőben 31 mil­lió forint értékű beruházást kellett volna elvégezni, ehe­lyett csak mintegy 24 mil­lió forint értékű beruházás valósult meg. Több vizsgá­lati jegyzőkönyv rögzítette, hogy a beruházások előké­szítése hiányos volt, nem voltak megalapozott gazda­ságossági számítások, s ál­talában a szervezetlenség, a kapkodás volt á jellemző. S mindebből logikusan követ­kezik, hogy az elhúzódó, szervezetlen építkezések mi­att komoly veszteségek ke­letkeztek, illetve keletkez­nek. Feltétlenül meg kell említeni, hogy a számvite­li munka is gyenge és laza volt, s ez újabb gondokhoz, problémákhoz vezetett. Ai egység hiánya A nehéz, különösen az őszi időjárás okozta kritikus helyzetben a gondokat még tovább súlyosbította, hogy a termelőszövetkezet vezetői nemhogy egységesen léptek volna fel a helyzet javítása érdekében, hanem ehelyett a széthúzás, az ellenséges­kedés volt a jellemző. A ko­rábbi pártvezetőség és a gazdasági vezetők között már az elmúlt év nyarán ellentétek támadtak — s annak ellenére, hogy a vá­ros párt- és állami vezetői figyelmeztették őket, s kér­ték, hogy állítsák helyre az egységet — az ellenséges­kedés nem szűnt meg. Egy- egy létesítmény helyének kijelölésénél például nem azt nézték meg, hogy hol a legérdemesebb építkezni, ha­Nagyon kellemetlen halla­ni a választ az üzletben: „Nincs”. Jó, ha hozzáteszik: „Tessék bejönni a jövő hé­ten, akkor talán már ka­punk”. Még a pult alól sincs Ha a kedves vevő helyben lakik, még csak hagyján, va­lóban be tud nézni a jövő héten is az üzletbe. De ha csak azért utazott be a vá­rosba, nevezzük is meg: Gyöngyösre, hogy azt a bi­zonyos cikket megvegye, egy kicsit sem örül a szíves in­vitálásnak. A legszívesebben megkérdezné: „Tessék mon­dani, miért nincs? Leégett a gyár? Kirabolták az üzle­tet?” Miért is gondolna a leg­egyszerűbb okra: nem gyárt­ják. Mert nem gazdaságos. Mert „átprofilírozták” a gyárat. Mert nem szállít a nagyker. Mert szállít ugyan, de olyan kis mennyiséget, hogy percek alatt elviszik. Egyik ok sem vigasztalja meg a hoppon maradt vevőt- Nézzük hát meg, melyek azok az áruk, amelyek hiá­nyoznak a gyöngyösi és a környékbeli üzletekből ? Próbáljuk megfejteni ennek a hiányzásnak az okát is. Hat vállalatnál, de ezeken túl még számos más üzletben is széjjelnéztek a népi el­lenőrök Gyöngyösön és a já­rásban. Kíváncsiak voltak arra, melyek azok az árufé­leségek, amelyeket úgy szo­kás emlegetni, hogy „hiány­cikkek”. Találtak is ilyet, aránylag jelentős számban. Az is igaz, hogy ezek a hi­ányzó cikkek nem tűntek el örökre a pultokról. Gyakran csak a folyamatos kínálatuk hiányzik. Például ilyeneknek: különféle száraztészták, nou- gátféleségek, Venus étolaj, gyermek- és kamaszöltönyök, pamut alapanyagú alsóruhá­zat! cikkek, ágyneműanyag angin, az úgynevezett közép­áru fésűs szövetek, kis mé­retű gyermekcipők, batiszt- ezalagok, cérnagombok, zo- Wáncedenyek, gyermekbúto­rok, szekrénysorok, famentes géppapír, villanyszerelési anyagok, cipőkrémek, kerí­tésfonatok, mezőgazdasági kisgépek, fűrészelt tűzifa, épületvasalások, falburkoló csempe és így tovább. A felsorolás is mutatja, hogy a keresett és a ritkán kapható áruk sora elég hosz- szú, de megtalálhatók közöt­tük a legkülönfélébb gyárt­mányok és készítmények. Egyik sem valami különle­gesség, hanem nagyos is hét­köznapi cikk. Tehát nem valami extra igény kielégítetlensége okoz gondot — keveseknek. Hiba lenne azt a következ­tetést levonni, hogy rossz a kiskereskedelem munkája. Bizonyítsanak a tények. Ta­valy a kiskereskedelmi cé­gek mintegy másfél milliár­dos forgalmat bonyolítottak le. Ez több mint tíz százalék­kal haladja meg az egy évvel korábbit, de magasabb a me­gyei és az országos átlagnál is. Főként a szövetkezeti kis­kereskedelem forgalma emel­kedett nagyobb mértékben az említett százalékon belül. Van pénz, mondhatjuk így is. Hogy mennyi? Az OTP betétállománya több mint nyolcszázmillió- Két év alatt a növekedés 30 százalék. A/, emberek tehát nemcsak vá­sárolnak szívesen, hanem megtakarított pénzüket ka­matoztatják is. Hogy a múlt évben csak az általunk említett terület la­kói elköltötték másfél milli­árd forintot az üzletekben, azt jelenti, hogy volt mit megvenniük. Mégis: a kiske­reskedelmi árukészlet nem mindig hiánytalan. Bár gya­korlat a „helyettesítő áruk­ról” is gondoskodni, akár más tájakról, akár a határa­inkon túlról is. Gondoljunk csak a GYÖNGYSZÖV-ben megtartott NDK és lengyel kereskedelmi hétre. A nagyker. áltálában a megrendelt áruk hatvan- hetven százalékát szállítja le. A VASVILL olykor csak a harminc százalékot. Ha a boltosnak van saját autója, akkor könnyen „beugrik” a nagyker.-hez, és rendszerint' meg is kap mindent, amit kíván. Ha nem tud autókáz- ni, akkor a túrajáratra vár­hat. Ez a járat időnként ké­sik, el is marad. Az árunak’ egy részét pedig nem viszi ki. Az is megtörtént, hogy a FŰSZERT vezetői maguk is meggyőződtek: . a kért áru megtalálható a raktárban, de a túra járatokról valami ki­deríthetetlen ok miatt lema­radt. Előfordul még árukapcso­lás is. Olcsóbb vagy kelen­dőbb árut csak akkor várhat a bolos, ha átvesz olyat is, ami után nem kapkodnak. Ki gondolná, hogy a gyümölos- leveket is így adják? De a példák sorát lehetne folytatni. A kiskereskedők egész listát sorolnak fel, ha nem kell attól tartaniuk, hogy magukra zúdítják a ko­csikísérők haragját­A fiatalember számára far­mert kémek a boltban a szülők. Garmadával rakja a pultra a különféle farmere­ket az eladó. Az ifjú illedel­mesen megköszöni, majd sajnálkozva közli: ez egyik sem megfelelő. — Ezt nem is veszi meg senki — jegyzi meg csende­sen az egyik tanulókislány — Nem a francia szabású kell, hanem az angol. .4 norvégzsebes farmerok a di­vatosak. Ezek pedig itt, már a múlté valamennyi. Itt ma­rad a nyakunkon az egész, majd meg tetszik látni! A felnőtt szakmabeli ja­vára írható, hogy meglepet­ve vette tudomásul a farme­rok minősítését és megígér­te» hogy legközelebb a ta­nulót is magával viszi a‘ nagyker.Thez, ha tinédzserek­nek vesz árut. A példa egyértelmű. Ha­sonlót lehetne említeni a ci­pőknél is, a divatáruknál is, de még a legkülönbözőbb egyéb cikkeknél is. Egy do­log vitathatatlan: az ízlés, a divat óriási befolyással van mindenre. Ezt látni és kö­vetni kell, ha nem akarnak „elfekvő” árukat és „hiány­cikkeket” a boltvezetők. Ha az állami kereskedelem megalakulásának időpontjá­val vetjük össze a mai ke­reskedelmi hálózatot, a bol­tok számát és a felszereltsé­get, akkor szinte meghök­kentő adatok derülnek ki. Alig van több üzlet, mint húsz évvel ezelőtt volt. A „mindent” árusító egy- és kétszemélyes boltok idejét­múltak. Ezekből pedig na­gyon sok van. Szakosítani kell az üzleteket, hogy az áruválaszték hiánytalan le­hessen­A domoszlói ÁFÉSZ bolt­jaiban összesen két mirelit hűtőpultot lehet találni. Gon­doljuk el, hogyan lehet itt a félkész és a mélyhűtött áruk kínálatát biztosítani? De az eladók sem mind egyformák. Hovatovább el­terjed az a nézet, hogy csak az idősebbek a készségesek,- udvariasak. Bár ellenpéldánk is kerül. Éppen közülük való volt az, aki a vevő érdeklő­désére azt mondta a farmer­anyagra, hogy az Kamcsat­kából való kanadai gyárt­mány. És maga is jót neve­tett szellemes „bemondá­sán”. Az ilyesfajta „bratyi- zás” egy teljesen ismeretlen személlyel, sehogysem írha­tó a figyelmesség ismérvei közé. De hogy a vevők sem mind angyalok, említhetjük azt is, aki a vállfával támadt rá az eladóra hirtelen mérgében. mert szerinte udvariatlan volt a gyermekéhez. A má­sik vevő pedig legalább húsz percig válogatott a törülkö­zőkben, mire egyet becsoma- goltatott, majd azzal is visz- szafordult az ajtóból és kije­lentette, hogy ő tulajdonkép­pen nem is ezt a türülközőt akarta megvenni, hanem azt a . .. Kinek vannak hajókö­télből az idegei? Fogadjuk azonban el az ősi követelményt: csak az menjen kereskedőnek, aki türelmes és udvarias ember, aki szeret a vevőkkel foglal­kozni, mert ha a hajnali busszal bement valaki Gyön­gyösre, hogy a kiscipőt meg­vegye a gyerekének, de ab­ból a számból, amit keres, egy darab sincs, még mindig könnyebb elviselnie ezt az érthetetlen állapotot, ha azt hallja: — Nagyon sajnálom, de nem tudok adni. Nem ka­punk belőle eleget. Elnézést kérjük! Mibe kerül ez? Hol van tehát a nyitja az untig hangoztatott kérdésnek: miért nem lehet esetenként a legegyszerűbb árut sem megkapni? A labda elindul: a kiskereskedelem a nagy- ker.-re hárítja, a nagyker. az iparra, az ipar a nyersanyag- termelésre, a termelő a munkagépek hiányára, hogy se vége, se hossza ne le­gyen a sornak. Es mindegyiknek van iga­za is. Amiből az is kiderül, hogy soha nem lesz olyan paradicsomi állapot, amikor mindenből lesz elegendő a boltokban- De hogy a mosta­ninál jobb legyen az ellátás, abba belejátszik olyan is, hogy az olcsóbb cikkeknek kisebb az árrése. Tehát „nem érdekelt” az eladó az árusí­tásában. Jó volna, ha az okos ma­gyarázatok helyett a bő áru- választékban válogathatna a kedves vevő. G. Molnár Ferenc nem aí volt a döntő, hcgjf melyik volt tsz majorjában legyen._ Akiknek az lett vol­na a feladatuk, hogy a ko­rábbi külön-külön szemlé­let helyett pontosan az egyesült gazdaság érdekeit képviseljék, azok igyekez­nek az erőket megosztani. A vezetők széthúzása sze­rencsére a tagságra nem Íra­tott komoly mértékben. A nehéz ősz idején is szorgal­masan, kitartóan dolgoztak, a segítségükre sietett városi munkásokkal, diákokkal igyekeztek a termést men­teni. A gondok, a bajok elle­nére feltétlenül ki szükséges hangsúlyozni, hogy az egye­sült termelőszövetkezet a tagságnak normális munka­bért tudott fizetni. Igaz, hogy a tartalékok nagyrészt kimerültek, <ie az egy mun­kanapra jutó munkadíj nem csökkent lényegesen az 1973. évihez képest. A kibontakozás körvonalai A termelőszövetkezet te­hát igen nehéz helyzetben kezdett hozzá az idei gaz­dálkodási évhez. Mégis, van remény arra, hogy az idén megszilárdítsák a gazdálko­dást. Az előbbre lépéshez — a város vezetőinek segítsé­gével — már megtettek né­hány intézkedést. Az állat- tenyésztési ágazatot például összevonták a növényter­mesztéssel, így a két ágazat egységes vezetés alá került. A szőlőtermesztésben -— a nem kielégítően működő ke­rületi rendszerrel szemben — szintén az ágazati irá­nyítást vezették be. A ke­reskedelmi tevékenység irá­nyítását egy rátermett szak­ember vette át. Miután a beruházási tevékenység az elmúlt évben akadozott, az idén külön beruházási cso­portot alakítottak. Felszá­molják a veszteségesen mű­ködő mérleg javító tevékeny­séget, s ami különösen fon­tos: új főkönyvelő került a pénzügyi „vonal” élére, s most folynak a tárgyalások, hogy a termelés irányítása is megfelelő szakember kezé­be kerüljön. Bizonyára az új pártvezetőség is kellő összhangot alakít ki majd a gazdasági vezetőkkel. A kulcsfontosságú poszto­kon megvalósított, vagy megvalósítandó szakember­cserék remélhetően hozzá­járulnak ahhoz, hogy egy sokkal szélesebb látókörű és ahogy , a szövetkezet elnöke megfogalmazta, egy korsze­rűbb vezetési stílus alakul­jon ki a megyeszékhely szö­vetkezetében, ami aztán ki­hat a gazdaság egészére is. Erre igen nagy szükség is van. Hiszen a megyeszék­hely egyetlen, immár nagy mezőgazdasági termelőszö­vetkezetének méltóvá kell válnia Eger, de az egész megye hírneves szőlő- és borkultúrájához, a mai kor szintjén kell folytatni azt, amit az elődök századokkal ezelőtt elkezdtek. S azt is el kell mondani, hogy ehhez minden alap meg is van. A vezetés megszilárdításával, a hibák felszámolásával le­het és kell is jobb ered­ményeket elérni. Azt még a korábban kételkedők is el­ismerik, hogy a tavalyi ked­vezőtlen év ellenére, értel­me volt az egyesülésnek, a valódi nagyüzem kereteinek megteremtéséhez. Ez pedig lehetővé teszi, hogy — cél­tudatos munkával — dina­mikusan fejlődő termelő- szövetkezete legyen a me­gye székhelyének. Kaposi Levente rM-SmítSn, 19-75. május 14,, szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom