Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-11 / 109. szám

/

A személyiség szocialista arculata

Amióta hazánkban is a munkásosztály került hatalomra és megkezdődött az osztályok közötti korlátok lebontása, azóta az osztályhovatartozás nem jelöli ki szinte természeti törvényszerűséggel az egyénnek a társadalomban betöltendő helyét. Neki kell döntenie, s egyre nagyobb mértékben módjában áll választani, hogy milyen helyet kíván elfoglalni.

A döntés kényszere a szocializmusban sem hiányzik, de míg más korban csaknem kizárólag külső kényszer volt, addig nálunk egyre inkább belső kényszerként jelentkezik, s egyre többen vannak, akik kedvező feltételek közt ezt tehetik és teszik. Mi több: egyre inkább igaz, hogy az egyén életének viszonylag korai szakaszában, s bármelyik későbbi szakaszában is egyre inkább beleszólhat a feltételek alakításába is, tanulással, a demokratikus fórumok kihasználásával stb.

Mindez azonban önmagában még viszonylag kevés; lehetőség mindössze arra, hogy az egyén modern emberré, a kor színvonalán álló szocialista személyiséggé váljék. E lehetőséget valósággá az teszi, hogy állandóan és tartósan hatnák rá a szocializmus viszonyai a tanulás és a cselekvés közben. Bár ellentétes irányú hatások olykor lerombolhatják ezt az eredményt, az egyén tudatosan felerősítheti, tudatossá teheti a hatásokat. Másként szólva: a társadalmi gyakorlat, s a megismerés szerves egységben formálják a szocialista személyiség arculatát

Akinek ügye, hogy képességei kibontakozzanak, személyisége teljessé váljék, az mérlegelni kényszerül. Számba kell vennie a társadalmi feltételeket és saját adottságait (mindegyiket maximális pontossággal), s ezek ismeretében dönteni. Röviden: öntudatos emberként kell cselekednie. Adottságokról, s nem vágyakról van szó. öntudatos ember az adottságok értékelése alapján engedi kibontakozni vágyait s csak annyiban lépi túl a külső és belső adottságokat, amennyiben azok céltudatos cselekvéssel megváltoztathatók.

Az öntudat nem annak, tudata, hogy mit követelhetek másoktól, mit kívánhatok a társadalomtól. Nem is egyszerűen tudása és önkéntes elfogadása annak, amit mások, a társadalom várhat tőlem, amivel másoknak tartozom. Az igazi, a szocialista öntudat e két oldal szerves egysége, szintézise. Csak az lehet öntudatos szocialista személyiség, idd tisztában van azzal, milyen viszonyok alakítják sorsát, személyiségét, milyen igényeket támaszt vele szemben a társadalom, s ugyanakkor azt is, hogy milyen saját, esetleg különös értékei vannak neki magának, mivel járathat hozná önmaga és a társadalom alakításához.'

Az ember lényege kora társadalmi viszonyainál: Összessége — mondja Marx. Minél inkább éfi át és tudatosítja magában ezek összességét, annál több tehetőséggel rendelkezik ahhoz, hogy teljes személyiséggé formálódjék. Nálunk, ahol a magántntejdon embereket megosztó és szembeállító hatása csaknem teljesen kiküszöbölődik, ahol a tulajdon társadalmi jellege a meghatározó, természetes, hogy az emberek egyre inkább szocialista módon gondolkodnak és élnek. Az ár- és bérviszonyok össztársadalmi feltételeinek alakítása személyes gonddá és megoldandó feladattá válik, társadalmi-politikai aktivitásra serkent, a félreállókat egyre gyakrabban, s egyre egyértelműbben elítéli a közvélemény.

Mindez látszólag nagymértékű korlátozás, az egyéni arculat, a tulajdonképpeni személyiség kialakulása ellen haj:, hiszen úgy tűnik, hogy uniformizál. Csakhogy ezek a viszonyok és hatásaik nem legújabb kori találmányok, ilyenek mindig is voltak. Ma azonban nálunk olyan keretet jelentenék, éppen mert szocialista jellegűek, amelyekben tág tér nyílik az egyének számára a választásra, döntésre és kezdeményezésre, az eredményes cselekvésre. Ezeket ismerve, tudva, adottság gyanánt elfogadva lehetünk szabadok, mert a szabadság —< mint Engels megfogalmazta —, abban áll, hogy hozzáértéssel dönthetünk.

A hozzáértéssel hozott döntés teszi lehetővé az eredményes cselekvést, azt, hogy befolyásolóivá és felhasználóivá válunk a természeti és társadalmi folyamatoknak, s nem a „sors szeszélye” vonszol bennünket. Illúzió, hogy lehetséges személyes szabadság a korláttalanság értelmében. Ugyanaz a kispolgári mentalitású ember, aki szabad idejében gátlástalanul sóhajtozik az „igazi”, azaz korláttalan szabadság után, a gyakorlati életben boldogan veszi tudomásul bizonyos láthatóan javára szolgáló korlátok létezéséi, mint amilyenek a közlekedési szabályok, különböző törvényes előírások, amelyek betartása őt védi, s másokat korlátoz az őellene való cselekvésben.

A személyiség, a korszerű személyiség, a kor viszonyai által alakított ember típusa nálunk a szocialista ember típusa, a szocializmus élő, ható viszonyainak összessége, a kor emberének lényege. Ezernyi lehetőség van arra. kezdve a pályaválasztástól a következetesség fokáig a szocialista életmód gyakorlásában, hogy önálló, egészen egyéni arculatot alakítson ki Egyre inkább módjában áll — s a szocialista társadalom fejlődésével e lehetőségek mindjobban növekszenek — magaválasztotta irányokban kibontakoztatni képességeit, s közreműködni mások képességeinek kibontakoztatásában, tudatosan beleszólni a meglevő létviszonyok formálásába. Amennyit és amilyen jelentősei tett mindezért, letörölhetetlen anyajegyként viseli magán saját tetteinek nyomát, s lesz „mint minden ember, fenség...”.

ÜL E } t

• jppjfH 2. világháború alatt a ' J§ . fa győzelem nélkülözhe- H 1 fi tetten kelléke volt a <111 három antifasiszta nagyhatalom szövetsé- ge. Ez a szövetség, bár nem volt problémáktól mentes, hiszen eltérő társadalmi berendezésű országok iközött létesült — végső soron kiállta a háború próbáját és döntő módon járult hozza a : tengelyhatalmak vereségéhez földön, levegőben, tengeren és tárgyalóasztalok mellett.

összeállításunkban korabeli dokumentumokból, résztvevők bizonyságtételeiből válogattunk.

„53 vagyunk szánva arra, hogy Hitlert szétzúzzuk, és szétzúzzuk mindazt, ami emlékeztet a náci rendszerre. .. Soha nem fogunk tárgyalni sem Hitlerrel, sem mással a bandájából... Minden ember és minden állam, amely a nácizmus ellen, harccá, éivezni fogja támogatósunkat .. Ebből következik, hogy megadjuk Oroszországnak és az orosz népnek mindazt a támogatást amire csak képesek vagyunk.”

(Churchill be&zéfta. W4L nimm 224

*

„Bizonyos, hogy ovilrzá-- ciónk megmentésének fő tényezője a brit és orosz nép-: nék az az elhatározása volt, hogy ellenállnak egy támadásnak, mélyben vereségük akikor elkerülhetetlennek látszott.”

(George Marshall t&bor~ nők, vezérkari jónak jelentése a kadügymintse- teraekj

j.KSszöo etemet fedezem M azért az ígéretért, hogy Anglia havonta alumíniumot repülőgépeket és harckocsikat fog küldeni megsegítésünkre.

Csák üdvözölhetem, hogy az angol kormány ezt a segítséget nem a repülőgépek, az alumínium és a harckocsik adás-vétele formájában gondolja nyújtani, hanem a bajtársi együttműködés jegyében.”

(1941. szeptember 13., Sztálin üzenete Chur_ chilinek)

„Mi igyekeztünk, habár szerény keretek között, közvetlen hozzájárulással segíteni a keleti frontot Korvett- jeink és teherhajóink ott voltak a szövetséges hajókaravánokban, amelyek az Északi-Jeges-tengeren át, a legnehezebb körülmények között szállították a hadianyagot Murmanszkba. Mivel a briteknél nem tudtam elérni, hogy a Közel-Keleten Larmi- nat által szervezett két köny- nyű hadosztályt Líbiában harcba vessék, februárban utasítottam Catroux tábornokot, készítse elő az egyik könnyű hadosztály elszállítását Irán és a Kaukázus felé. Az oroszok ugyan roppantul megörültek ennek, de az angolokat aggasztotta az intézkedés. A későbbiekben Lar- minat csapatait végül mégis hadba vetették Rommel ellen Líbiában. Ezért aztán a Normandia vadaszrepülő csoportot, később Normandia— Nyemen ezredet küldöttem Oroszországba. Repülőalakulatunk nagyszerű szolgálatot tett, és az egyetlen olyan nyugati haderő volt, amely a keleti fronton a németek ellen harcolt.”

i'

(Ch. De Gaulle Emlékiratai)

„Látom, hogy ön a béke háború utáni megszervezesé- nek kérdését is meg szeretné tárgyalni. Szándékunk az,

Antifasiszta

szövetségben

hogy a háborút Önökkel szövetségben és Önökkel való állandó megbeszélések alapján viseljük, mégpedig erőnk legmesszebbmenő megfeszítésével, és bármeddig tartson. Arra számítunk, hogy amikor majd megnyerjük a háborút, amiben biztos vagyok, Saovjet-Oroszország, Nagy- Britanmia és az Egyesült Államok találkozni fognak a győzelem konferenciájának asztalánál, mint a három fő részvevő és mint olyan felek, amelyeknek tettei következtében a nácizmus megsemmisül. Az első feladatunk természetesen annak megakadályozása lesz; hegy Németország és különösen Poroszország harmadszor is megtámadhasson bennünket Az az tény, hogy Oroszország kommunista állam, Anglia és az Egyesült Államok viszont nem ilyenek, és nem is szándékoznak ilyen állammá válni, nem akadálya annak, hogy kölcsönös biztonságunk és jogos érdekeink biztosítása céljából jó tervet dolgozzunk jki.”

(W. Churchill I. V. Sztálinnak, 194L. november

224

★

»Az Egyesült Államok januárban és februárban ese- dékés fegyverszállítmányaival kapcsolatos üzenetét megkaptam. Csak megerősíthetem, hogy éppen most, amikor a Szovjetunió népei óriási erőfeszítéseket tesznek, s a Szovjetunió hadserege minden erejét megfeszíti, hogy kitartó támadásával visszavesse a hitlerista csapatokat, az amerikai szállítmányoknak, köztük a harckocsiknak és a repülőgépeknek nagy jelentőségük van közös ügyünk, további sikereink szempontjából”

(l. V. Sztálin F. Rooseveltnek, 1942. jebruár 18.)

„Az Egyesült Államok népe nevében ki akarom fejezni a Vörös Hadseregnek, megalapítása 25. évfordulója alkalmából nagyszerű, a történelemben páratlan győzelmei láttán érzett nagy elragadtatásunkat. A Vörös Hadsereg, az anyagban, közlekedési eszközökben és területben szenvedett óriási veszté- segefc ellenére, hónapokon át meghiúsította a hatalmas erejű ellenség győzelmét. Meg- .íj^ította Leninigrádnál,

Moszkvánál, Voronyezsnyél, a Kaukázusban, s végül a halhatatlan sztálingrádi csatában nemcsak vereségeimért az ellenségre, hanem egyszersmind nagyarányú támadásba ment át, amely változatlanul sikeresen halad előre a front egész hosszában, a Baltikumtól a Fekete-tengerig. Az ellenség számára a kikényszerített visszavonulás sok ember, hadianyag és terület elvesztésével jár, s különösen súlyos kihatással van csapataink harci szellemére. Ilyen eredeményeket csak bölcs vezetéssel, szilárd szervezettel, megfelelő kiképzéssel rendelkező, s mindenekelőtt azzal az eltökéltséggel áthatott hadsereg érhet el, hogy saját áldozataira való taikintet nélkül légyott az ellenséget. Ugyanakkor ki akarom fejezni tiszteletünket

ez orosz nép iránt, amelyből

a Vörös Hadsereg származik, s amelytől harcosait és ellátását kapja. Az orosz nép is a háborúnak szenteli minden erejét, s hatalmas áldozatokat hoz. A Vörös Hadsereg és az orosz nép már egészen biztosan a végső vereség útjára kényszerítette Hitler fegyveres erőit, s hosszú időre kivívta az Egyesült Államok népének lelkes csodálatát”

(F Roosevelt T. V. Sztálinnak, 1943. február 23.)

„Kifejezzük azt, a szilárd elhatározásunkat hogy országaink együtt működnek mind a háború idején, mind pedig az azt követő békés időkben.

Ami a háborút illeti, vezérkaraink képviselői részt vettek kerékasztal-tárgyalásainkon, s összehangoltuk a német fegyveres erők megsemmisítésére irányuló terveinket Teljes megállapodásra jutottnnk a kelet, nyugat és dél felől megindítandó hadműveletek méreteit és időpontját illetően.

Itt elért egyetértésünk biztosítja számunkra a győzelmet

Ami a békeidőket illeti, bizonyosak vagyunk abban, hogy megegyezésünk biztosítja a tartós békét. Teljes mértékben elismerjük felelősségünket és az Egyesült Nemzetek felelősségét egy olyan béke megvalósításáért, amelyet a világ népeinek túlnyomó többsége megelégedéssel fogad majd, s amely nemzedékekre kiküszöböli a háború csapásait és borzalmait”

(A teheráni konferencia közleménye, 1943. december 1.)

*

„Tegnap kollegáimmal együtt megnéztem az ön által küldött „Győzelem a sivatagban” című filmet, amely igen mély benyomást kelt. Nagyszerűen ábrázolja, hogyan

harcol Anglia, s találóan jellemzi azokat a gazembereket — vannak ilyenek a mi országunkban is —, akik azt állítják, hogy Anglia nem

hadakozik, hanem csak mesz- sziről figyeli a háborút. Türelmetlenül fogom várni az Önök hasonló filmjét a tuniszi győzelemről.”

(1. V. Sztálin W. Chur- chillnek, 1943. március 29.)

„Június 10-i üzenetét ugyancsak megkaptam. Köszönöm az értesítést. Ügy látszik, a nagyszabásúnak tervezett partraszállás tökéletesen sikerült Kollégáimmal együtt el kell ismernünk, hogy a háborúk története nem ismer még egy ilyen méretű, ilyen nagyvonalúan elgondolt és ilyen mesterien végrehajtott vállalkozást Tudjuk, hogy Napóleon annak idején szégyenteljes kudarcot vallott azzal a tervével, hogy átkeljen a La Manche-csatornán. A hisztérikus Hitler, aki két éven át kérkedett azzal, hogy át fog kelni a La Manche-on, még kísérletet sem mert tenni arra, hogy beváltsa fenyegetését. Csak a mi szövetségeseinknek sikerült becsülettel végrehajtani a La Manche- on való átkelés nagyszabású tervét. A történelem a legnagyobb vívmányok közt tartja majd számon ezt a harci tettet.”

CI. V. Sztálin W Chttrchillnek, 1944, június 11.)

„A Szovjet Szocialista Köztársasagok Szövetségének miniszterelnöke, az Egyesült Királyság miniszterelnöke és az Amerikai Egyesült Államok elnöke tanácskozásokat folytattak országaik népeinek, valamint a felszabadított Európa népeinek közős érdekét, ben. Együttesen kinyilvánítják kölcsönös egyetértésüket aziránt, hogy a felszabadított Európa átmeneti bizonytalanságának időszakában a három kormány egybehangolt politikájával segíti a náci Németország uralma alól felszabadított európai népek és a tengely volt európai csatlós államainak népeit abban, hogy sürgős megoldásra váró politikai és gazdasági kérdéseiket demokratikus eszközökkel oldják meg

Európában a rend helyre- állítását és a nemzetgazdasági élet átszervezését úgy kell megoldani, hogy az lehetővé tegye a felszabadított népeknek a nácizmus és fasizmus utolsó maradványainak megsemmisítését és a maguk választotta demokratikus intézmények megteremtését.”

(A krími konferencia nyilatkozata 1945. február 11.)

*

„T. Roosevelt elnök elhunyta alkalmából küldött üzenetét megkaptam.

Franklin Roosevelt elnökben a szovjet nép olyan kiváló politikust látott, aki következetesen küzdött a három állam szoros együttműködéséért.

F. Roosevelt elnöknek ®

Szovjetunió irányában tanúsított baráti magatartását a szovjet nép mindig nagyra fogja becsülni és mindig emlékezni fog rá.

Ami személyesen engem Illet, én különösen átérzem e nagy ember — közös barátunk — elvesztésének súlyát.”

(1. V. Sztálin W. Chur- chilinek, 1945. április 15.)

Üdvözlöm önt személyesen, a dicső brit fegyveres erőket és az egész brit népét, s szívből jövő jókívánságaimat küldöm a közös ellenségünk — a német imperializmus fölött aratott nagy győzelem alkalmából. Ezzel a történelmi jelentőségű győzelemmel befejeződött a szovjet, brit és amerikai seregeknek Európa felszabadításáért vívott közös harca.

Biztos vagyok benne, hogy a háború idején országaink közt kialakult baráti kapcsolatok a háború utáni időszakban sikeresen és szerencsésen fejlődnek majd tovább.”

(I. V. Sztálin W. Chur- > chilinek, 1945. május 10.)

„A konferencia megállapodott annak a koordinált politikának politikai és gazdasági alapelveiben, amelyet a szövetségesek a legyőzött Németországgal szemben a szövetséges ellenőrzés időszakában követnek.

E. megállapodás célja a Németországról szóló krími nyilatkozat teljesítése. A német militarizmust és nácizmust gyökerestől kiirtják, és a szövetségesek, egymással egyetértésben, most és a jövőben, más olyan intézkedéseket is foganatosítanak, amelyek Szükségesek ahhoz, hogy Németország soha többé ne fenyegesse szomszédait vagy a világbékét.”

(A potsdami konferencia közleménye, 1945, augusztus 2.)

'k

„Kérem, fogadja az amerikai nép és a magam részéről hálám kifejezését szívélyes üzenetéért, amelyben szeren- csekívánatait küldte a szövetségesek Japán fölötti közös győzelme alkalmából.

A győzelemhez valamennyi szövetséges hozzájárult, olyan mértékben, amilyen mértékben erőforrásai lehetővé tették, s most valamennyien remélhetjük minden békeszerető ország tartós békéjét és újabb felvirágzását”

R Truman I. V: Sztálinnak.. 1945. szeptember &g

x