Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-11 / 109. szám

Tudományos tévedések A nemzetközi tudomá­nyos élet az elmúlt évben* szokásosnál jóval több té­vedést és misztifikáció* könyvelhetett el. A miszti- •kácíók sorában első hely­re kívánkozik az úgyneve­zett S urrwnarlin - ügy. A vi­lághírű New Yojrk-i Sloan- Kettering Institute biológu­sát az a vád érte, hogy a kísérleti egerek bőrén fes­tékkel igyekezett elérni azt, arai bőrátültetéssel nem si­kerűit. Megemlítheti» dr. WOB- *m Levy csalását i*. Levy a világhírű para pszichológus kutató, Joseph Rhine nws- katársa volt. Ebben az ügy­ben a patkány volt a onrpue delicti: Levy azon mester­kedett, hogy olyan ideg- reaikciókat mutasson ki a patkányokról, amelyek az előéraet Jellemzői. Bgy »túl­ságosan anépnek" tűnő kí­sérleti eredmény láttán Rhi­ne gyanút fogott és tn flag­ranti érte Levyt, aid mani­pulált a kísérleti mérómű­Továbbns w a panpaad- ehológia területén maradva megemlíthetjük azt a nevet séges vusatáneolást, amety- re azok a tiszteletre méltó twdósnfc kényszerülitek, akik megpróbálták igazán Úri Geller extravagáns mutatvá­nyait. A *_ J»--t .. - _ A.M .. »/ .. M KiUxIjttll^JS ycSs sorában elsőként Albert Sa­bin, a gyermekbénulás el­leni vakcina feltalálójának esetét keD említenünk. Sa­bin egy időben azt állítatta.-fiCMinn rl riiw ^ l-t-fUU twRf lewaes, <* jwoopo maga Sabin is «Bemarta, hogy melléfogott A legutóbbi todományos tévedés Indiában született. Montomba Swamánataan doktor a Sonora 64 gab» nafajtából kikísérletezett egy új fajtát, amelyet Sherbati Sonoranak nevezett eL Vé­leménye szerint ez a gabo­nafajta minden eddiginél több lizint tartalmaz. Az egyik indiai egyetem két kutatójának ellenőrző vizs­gálata során kiderült, hogy az új gabonafajta még any- nyi lizint sem tartalmaz, . mint a Sonora 64. Ebben csak az * vigasz­tald, hogy mindezekre a té­vedésekre más tudósok hív­ták fel a figyelmet. Ez is a latin mondást igazolja: „tévedni emberi, a tévedés mellett kitartani ördögi do­log.” Ökörsirató Végh Antal úi novelláskötetéről EMLÉKEZÉS (Totó: NSZK—MTI —KS) Esek is világrekordok As «M gftSterbteás hsjót 1694-ben építették az angttai Wurthuraberiandbcn- A 30 méter hosszú hajó 44,5 torma naüítéscs vök lllalws „flégynyelvir komputer BgyesOH ATlsmok egyik település mindössze 700 tulajdonát képezte. Az 1999-ben elhunyt » mffihó dollárra becsünk. 600 emberi tetepüTés az tudományos kutatóállomása. A vau a Déli-sarktól. A vili* első számítógépét I verték Özembe. A technika és tezttlvegyésset, a textilgépipar és s ruhásak ipar teljes letét tárolja. A vflág államba* épük n .......jtprt „,triu , JK MjWn OKürn több samt 33 Franciaország legrégibb, 1345-be« épült aaBlocttJa roueni »La Court»ne”. A vBág legmagasabb állata a aau'áf Az eddigi leg­magasabb (6 méter 80 centist példányt 1930-ban fogták be Kenyában. * Az angfiat Sussexben 1979, jűílua 9. ée n. között megrendezett maratoni tancversenyt Juliet Reece és Vie Jones nyerte. A két fiatal T4 órán át ropta a különböző Óránként M perces szünetet tartottak. A Tttus pu terhez Belgium bau. Ang­liában, Olaszországban, Spa­nyolországban, a* Egyesült Államokban. Dél-Amerikába« és NSZK-ban nyolc két kapcsoltak. A komputer franciául, as­zóiul. spanyolul és németül nyelvtanilag helyes monda­tokban „beszél’*. Egyelőre 50 000 Információt tároL Az adatbankot azonban évente további 20 000 új információ­val fogják bővíteni. A kom­puter hasznosságára rávilá­gít as a tény. hogy a vilá­gon évente mintegy 190 000 publikáció jelenik meg a textilagar-atban, és ezek ftsr- szeeen SÍ millió szóból *11­Vtgh Antal novelláinak világát a felnevelő szatmári táj emlékképei teszik sajá­tossá s egyben vonzóvá. Már a Nyugtalan homok írásai­ban is látszott: akkor van igazán elemében az író, ha a hazai tálról választja hő­seit. A szülőföld iránti erős vonzódás máig megmaradt Végh Antalnál, ezt példáz­za a minap megjelent ökör­sirató c. szép elbeszélés- gyűjtemény is. A húsz írást tartalmazó kötet tematikailag lényegé­ben két körre oszlik. A no­vellák egy részének hősei már nem a szatmári—sza­bolcsi tájon mozognak, jó részük paraszti származású értelmiségi, de kötődésük a gyermekkor világához nyil­vánvaló, sok szempontból meghatározó. Ahogy a kö­tet fülszövegének frója — okkal és találóan — mond­ja: jakad köztük, akit ál­maiban kísértenek maka­csul as otthoni udvar ké­pei, másoknak pedig érzek találását ható­mé* * gyerekkorból átmentett közős emlékek." A másik kör novelláinak szin­tére a hazai táj. az egyko­ri és a mai fafa. Nem ta­gadjuk: számunkra es utób­bi Írások a vonzóbbak. Nem a puszta témaválasztás okán, sőt egyáltalán nana azért, hanem mert ágy találjuk: Végh Antal Itt tudja adni igagi önmagát. Minden so­rából látszik: ez az 6 vilá­ga. Ügy ismeri minden zs- géi mgát. saint a bennszü­löttek a magukét. De ismeri múflt jst és jelenét is, örö­meit és gondjait egyaránt. Alighanem azért lett a kö­tet eímadója is az Ökör si­rató e. árán es a szülőföld gyerekkori emlékeit-ízeit be­lénk varázsoló vallomás, mely épp vallomáaoasága ál­tal lesz izzóvá, élménydús olvasmánnyá Benne egy ne­héz, gondokkal küszködés­sel teli, de már a múltba vesző életforma kel életre az emlékezés síkján, a 9* lusi gyermekkor tengernyi szépségét, apró örömeit is felvillantva. Nosztalgia ez, de a legszebbek közül való, mely mögött ott húzódik a felismert törvényszerűség is: x „Tudom, hogy mindennek úgy kellett történnie, ahogy történt”, a régi falunak el kellett tűnnie, hogy helyé­be sarjadjon a másik, az új, a boldogabb életet ígérő... Portrékat is rajzol az íré, Kettőt is rak egymás mel­lé az utolsó ciklusban — jellegzetes falusi alakokat örökítve meg bennük. Jó­násáé és Doma alighanem a legemlékezetesebb novel­lahősökként maradnak meg bennünk a kötet elolvasá­sa után. Olyan emberek ők, akikkel .majd minden falas­ban találkozó a tik az em­ber. A tegnapban és a má­ban is. Jónásné „örökkéva-i lósága" számomra sem Is­meretien, mondhatja a falut ismerő olvasó, de * Döméé sem, a ni falunknak is megvolt vagy megvan a maga sohasem öregedő, időt­lenséget árasztó Jónásnéja— Sokszor felvillanó élmény a kötet novelláiban ax öreg parasztember heJyzete-aor- sa is. A magára maradotté, akit a kirajzó gyereksereg trtán magára hagyott — mert meghalt — a férj la, s aki — mert ereje fogytán már — lassan megválni kényszerűi jószágaitól is. És marad körötte a magány, mely nyomasztó, s félelmei nevel fel benne... Fény- és árnyoldalak vó tűinek elénk az Ökörsirató írásaiban, tárgyilagosságra törekvőén, a segíteni aka­rás szándékával. Talán ezért is motiválják gyakran a kö­tetet a szociografiktnaág szí­nei, olykor a riportszefű frisseeeg, Végh Antal közis­merten kedvelt műfajainak elemei. Jó szívvel ajánljuk az ökőrsíratót minden ol­vasónak ... L0KÖS ISTVÁN aAAAAaaoaaa «.« « «■» **»»« «..«-« « «.«. P f*«yi nrtfl iTgWV pjüifir A háború véget ért Estefelé n teöd és aproszemö eső hul­lott. Csendes, ráérős eső, belefolyt a tankok nyílásaiba, a halott kato­nák arcáról lemosta a sarat és a vért, a rozsdás drótokról vörösen csöpögött alá. Eljött hát a békás, a béke első napja. Ogyineev egyedül baktatott a balti német városka szélén a ten­gerparti úton. Nők haladtak el mellette. T.esze­get, t fejjel, mintha nem akarták volna látni a szovjet katonát. A sarkon, a gyógyszertár előtt féllá­bú katona álldogált. Egy pillanatra találkozott a tekintetük, de aztán egy cigarettacsikkért akart lehajol­ni a földre, a mankók miatt azon­ban a mozdulat nem sikerült. Ami­kor ismét felnézett, szemében gyű­lölet izzott. Ogyineev szótlanul kínálta meg cigarettával a rokkantat. Most döb­bent rá először, hogy ha vége van is a háborúnak, a németek közül sokan nehezen fogják megszokni az új helyzetet. Amint kiért a városból, megállt Szétnézett. A közelben valamiféle raktár lehetett, a gödrökben min­denfelé limlom, ócska vaságyak, üvegdarabok, rongyok halmaza. A távolban, a tengeren két német ha­jó még mindig égett... í Sátorlapját leterítette egy boró­kafenyő alatt és leült, hátát neki­támasztotta a fának. Egy darab ke­nyeret falatozott Dmitrij Oíztrov: A béke első napja Szeretett .vein* try kis időre egyedül csendben, nyugalomban maradni. Előtte széles mező terült el, agyonégetett lövészárok, távo­labb szétlőtt tankok. A sáros föl­dön német katonák holttestei he­vertek. Papírdarabokat sodort er- re-arra a szél. A halottak között hirtelen ész­revett két szovjet katonát is. Tan­kosok voltak, egymás mellett fe­küdtek, bőrsisakban, kezeslábasban — a háború utolsó napján. I egszivesebben rájuk szóit vol­na : „Mit csináltok itt, flűk! Ugorj átok talpra, béke van! Béke van!” ... Ebben a pillanatban géppisz­tolysorozat hallatszott. A kiégett tankok felől lőtt valaki. Hirtelen le­kapta a fejét és elkeseredetten vár­ta a következő lövést. Most nem az bosszantotta legjobban, hogy meg­ölhetik. A halált már természetes dolognak tartotta, de felháborította, hogy most lő rá valaki, a béke első napján, hogy esetleg itt kell meg­halnia, nem a csatában.*­Néhány perc múlva valóban is­mét lövés dörrent Aki lőtt, valahol a tankok alatt bújhatott meg, de most nem a századosra lőtt, hanem az úton motorkerékpáron közeledő katonára. Ez a sorozat hosszabb is volt, mint az első. Amikor a sorozat efbellflatott. Ogyineev megállapította, hogy baj- társának nem esett baja. A száza­dostól néhány lépésre hasalt le a lövészárokban, miután leugrott a motorkerékpárról. — Szóval, még lőnek... ? —■ kér­dezte Ogyineev. — Lőnek — felett a katona, — már kétszer próbáltak lelőni... pe­dig már béke van. Ez így szándékos gyilkosság! Nem így van százados eivtárs? — De igen... — válaszolt Ogyin­eev. — Kis híja, hogy le nem lőttek mindkettőnket. — És éppen ezen a napon... a béke első napján — folytatta ke­serűen a katona. Cigarettatárcát vett elő es rá­gyújtott. — Felháborít ez a dolog! Egyre csak azt hajtogatom magamban, hogy béke van, béke van... és ak­kor cgyszercaafc golyók fütyülnek a fülem mellett.. Felállt eldobta a cigarettáját és nehézkes léptekkel elindult arra, amerről a lövöldözés történt. — Százados elvtárs, legyen szí­ves nézzen a motoromra, én meg­nézem, ki lövöldözött A-'AAAtWVVWAWV — Veled megyek — men eh* Ogyineev és elindult a katona előtt. De a lába, mintha aarat taposott volna, nehezen mozdult Szinte hal­lotta saját szivének dobogását éa szájában_* halál közelségének ke­serűségét' érezte. Lassan, feazült fi­gyelemmel lépdeltek a sáros me­zőn, az aprószemű esőben. Elmentek mér egy darabig, ■* amikor rádöbbentek, hogy aki eddig messzebbről lőtt rájuk, most bevárj«, hogy közelebb érje­nek és biztos célpontként lóheti le őket. Levetették magukat a földre és kúszva haladtak tovább. Talán egy órája kínlódtak már a mezőn, benéztek a tankok nyílásain, meg­nézték a halottakat, kinyitották a gépkocsik ajtajait, de sehol nem találtak senkit. A katona azt ajánlotta, hogy pi­henjenek egy kicsit, de ő máris in­dult egy távolabbi tank felé. Át­lépett egy halott németet, aki nyi­tott szemével minha Ogyinccvet nézte volna. A százados egy gépkocsi lépcsőjé­re ült és várt Csakhamar pisztoly- lövést hallott és utána kiáltást: — Jöjjön, százados elvtárs, el­fogtam ! Futott a tankhoz, ahol a motor­kerékpáros katona guggolt, és vele szemben egy fiatal német hadnagy, kigombolt, sáros köpenyben. Hátát a tank lánetalpjának vetve, cípőt­len lábával nyomorultul nézett ki. Időről időre oldalra bukott. A katona megfogta erősen a vál­lát, egyik kezével üres hüvelyeket markolt fel a földről. — Itt a bizonyíték! Szagolja csak meg, még mindig füstszagú! A németre ordított: — Miért lőttél ránk? Vége a há­borúnak! Felállt, néhány lépést tett hátra. J] A német rémülten könyörgő tekin­tettel nézett Ogyincevre. — Várjon! — parancsolt a kato­nára. — Hagyja, hadd térjen magá­hoz! — Jól van, várok. De azt mondja meg, hogy miért lőtt ránk? Talán nem tudja, hogy már béke van? Ki parancsolta neked, hogy ránk lőj- jél? — fordult ismét a katonához. Felemelte a pisztolyát, de nem lőtt. — Még nem volt elég a vérből? Ha kevés volt neked,' áldozd fel a magadét! Én is tudok lőni... I\e leéngedte a pisztolyát. Egv ” ideig szótlanul álltak, majd a katona szólt rá a nemetre: — Gyerünk! Elindultak. Elkísérték a foglyot az egyik egységhez. Amikor az át­adás megtörtént, megálltak a folyó partján. Lehúzták a csizmájukat és térdig gázoltak a vízbe. Olyan jól esett a friss víz, mint valamikor gyermekkorukban. Hosszan, alapo­san megmosakodtak, mint valami nagyon nehéz és nagyon piszkos munka után. Talán észre sem vet­ték, hogy elállt az eső. Amikor fel­öltözködtek, rágyújtottak és elszív­tak egy cigarettát a nagy csöndes­ségben. Még mindig alig tudták el­hinni, hogy véget ért a háború. Antalfy István fordítása t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom