Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-01 / 101. szám

Utánpótlás, overallban

Mit ér a munkás, ha művelt?

Tizennégy, tizenöt éveseik.

Gyerekemberek, akik tanítás, üzemi gyakorlat után önfeledten hajkurásszák a labdát, forgatják a kalandregényeket, kedvelik a legújabb beal-számokat, s derülnek egymás csínytevésein.

Két-három év múlva ifjú szakmunkások lesznek, akikre felelősségteljes munka vár a munkapadok mellett. Számítanak rájuk, sokat, várnak tőlük.

Érthető is, hiszen belőlük ioborzódik a munkásosztály utánpótlása.

Három év alatt kell szakmailag jól képzett, széles körűen tájékozott emberekké válniuk, akik hittel vallják magukénak korunk leghaladóbb világnézetét: a marxizmus— leninizmust.

Nem is követelmény, mert a munkásöntudatig vezető út hosszú, s olykor buktatókkal, kitérőkkel tarkított, s csak tapasztalt mesterek, hivatástudattól vezérelt nevelők Irányításával lehet végigjárni.

9

Államunk nem fukarkodik az anyagi segítséggel, s évről évre többet áldoz a korszerű szakmunkásképzésre, az intézetek fenntartására, fejlesztő- lére,

Ékről tanúskodnak a statisztikai adatok is.

1973-ban 127 000 diák tanú« valamilyen szakmát Képzésükre ékkor 910 millió forintot költöttek. Ebből a megye Iskoláira 32 millió jutott

Noha a következő évben csökkent a tanulók létszáma, a támogatás összege mégis 81 millióval nőtt Az Is sokatmondó, hogy kulturális és sportcélokra 20 milliót kaptak a megyei tanácsok.

Az is biztató, hogy . az ötödik ötéves terv még többet ígér: elsősorban jelentős iskolahálózat-fejlesztést, s jobb tárgyi feltételeket.

A milliók azonban csak akkor kamatoznak, ha a pedagógusok élnek az adottságokkal, s gyümölcaöztetik a lehetőségeket

Vajon miként sáfárkodnak a rájuk bízott talentumokkal 7

Erre kereset választ egy széles körű felmérés, amely azt szondázta, hogy hol tart a nevelés a szakmunkásképző intézetekben.

s

Az ügyesen összeállított kérdőív segítségével szerették volna feltérképezni a tizenéves tanulók érzés- és gondolatvilágát.

Íme, néhány kifejező kérdés.

Eredetileg milyen szakmára jelentkeztél? Szakma- választásodnál mi volt a fő meghatározó? Sikeres vizsga után hol akarsz elhelyezkedni? A fizikai vagy a szellemi munkát becsülöd-e többre? A

szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után szerenél-e továbbtanulni? Milyen társadalmi osztályok léteznek ma hazánkban? Milyen, a munkás érdekét szolgáló párthatározatot vagy állami intézkedést ismersz? Van-e munkahelyeden olyan szakmunkás, akit tisztelsz, becsülsz? Baráti köröd kikből tevődik össze ?

20.00:

Önök kérik,

— mi teljesítjük

A televízió — hasonlóan a tavalyi május elsejei esti műsorhoz — jó háromórás kívánság* tfftä, május U csütörtök

Elmondod-e javaslataidat, véleményed az intézetben, az

üzemben?

S miről tanúskodnak a válaszok?

Pontosan tükröződtek a beiskolázás, a pályaválasztás eredményei és gondjai. Az ipari szakmunkásképzőbe elsősorban a hivatásszeretet vezérelte a fiatalokat: kétharmaduk határozott elképzelésekkel jelentkezett. Egyhar- maduk az egyik ledivatoaabb szakmát, az autószerelést ostromolta, s csak sikertelen próbálkozás után kötött ki másutt A lányok álma a fodrászkodás, a kereskedelem, a vendéglátóipar és a gyors- és gépírás. Az igényeknek azonban határt szabtak a lehetőségek, s a csalódottak zöme a mező- gazdasági szakmunkásképző intézetbe került Az egri iskola diákjainak csak ötven százaléka választotta eredetileg is jelenlegi szakmáját.

így aztán nem csoda, ha ilyen megjegyzésekkel indokolták elhatározásukat: „Nem volt más lehetőségem.“ A szakmaszeretetre szavazott a a kereskedelmi és vendéglátóipari tanulók kilencven százaléka, s az egri ipari szakmunkásképzőben megkérdezett fiatalok kétharmada.

Mindez azt jelzi, hogy a döntéseknél csak mellékmotí- Vum volt a több kereset reménye. Az általános iskolák sokoldalú pályarányítását jelzi az önálló elhatározás.

A mm tizenévesei többségükben maguk döntenek sorsúkról, s nem szülői rábeszélésre hallgatva mérlegelnek. Ismerik a lehetőségeket, s azok közül voksolnak a képességeikhez legközelebb állókra.

Az is kifejező, hogy úgyszólván mindannyian a szakmában óhajtanak elhelyezkedni. Ez akkor is biztató, ha a leendő munkások egy része túlontúl diplomatikusan kerüli a nyüt színvallást.

A képzettség ma is rangot jelent. A tanulók hetven százaléka — jórészt fizikai dolgozók gyermekei — a fizikai és szellemi munka egyenrangúsága mellett kardoskodott, s olyanok is akadtak, akik a munkapad elsődlegességét hirdették...

a

Hatvanöt százalék számára a. szakmunkás-bizonyítvány nem végállomás, hiszen tovább óhajtanak tanulni, vállalva az esti vagy a levelező tagozattal járó nehézségeket Ez a szándék azt bizonyítja, hogy a pedagógusok felkeltették bennük az ismeretszerzés vágyát, a szellemi gyarapodás tiszteletre méltó igényét

A világnézeti tájékcraottság és a közéleti érdeklődése terén bizony akad még tennivaló. Egy megkérdezett se ismerte a munkások érdekeit szolgáló párt. és állami határozatokat, s az sem megnyugtató, hogy többségek nincs tisztában a munkás— paraszt szövetség lényegével, valódi tartalmával.

Érdekes a példaképválasztás. Sok fiatal büszke a kék overall becsületére, az egyre rangosabb eredményeket produkáló szocialista brigádmozműeorr»l szórakoztatja a nézőket. De eltérően a korábbi Önök kérték-műsoroktól — ez alkalommal nem archív, a tv-ben már sugárzott anyagokat, láthatunk. Elő adásból a stúdióban jelentkező művészek és két fővárosi színházba kapcsolással oldják meg a kérések teljesítését.

22.00:

Magyar

tudósok

MARX GYOU~_

AKADÉMIKUS

.A sorozat ezúttal a neves fizikushoz, gondolkodóhoz látogat. Marx professzortol arra kémek választ a műsor szerkesztői, hogy mit értünk ma a fizika fogalmán. Bonyolult világunkban, amikor a tudományok Bzerepe, hatása egyre jelentősebb a társadalom életében, amikor az egyes tudományágak áthatlák egymást — hol a helye a fizika tudományának. Marx György beszél arról is, hogy a fiatalok romantikus „felfedezésvágyít”, I vonzódását a természettudományos kutatás iránt, hogyan lehet Goteeltani. . , _ I

gátlómra, • szeretne as igyekvő, a nap, mint nap helytálló tisztességgel szorgoskodó felnőttek nyomdokába lépni.

Baráti körük nem zárt világ. Nemcsak egymáshoz kötődnék, hanem szakközépiskolás, gimnazista társaikhoz is. Méghozzá az egyesrangú partner öntudatával. Érthető Is, hiszen a szakmunkásképzés nem zsákutca: a továbbhaladás útja minden Ipari tanuló számára járható, ha benne él a magasabb iskolai végzettség megszerzésének vágya, az ismeretgyarapítás szándéka. A ma hiányossága holnap pótolható. Természetesen csak akikor, ha nem hiányzik a törekvés, a kitartás.

0

Jól vizsgáztak a nevelők. Lelkiismeretességüknek, szakmai felkészültségüknek, hivatásérzetüknek köszönhető, hogy a stafétaváltó nemzedék felelősségérzettel készül leendő életpályájára.

Gondok azért akadnak, s tennivaló is van még bőven. Elsősorban a nevelés terén!

Célszerű lenne az eddiginél is jobban koordinálni a család, a KISZ, a kollégium, az iskola, a tanműhely hatás, rendszerét Méghozzá tudatosan törekedve a tervszerű irányításra.

Sokkal hatékonyabbá lehetne formálni az osztályfőnökök tevékenységét, az osztályfőnöki munkaközösségek működését.

Nem könnyű a szakmunkástanulók egyéniségét kiformálni, hiszen az osztályfőnök ritkán találkozik diákjaival. Magas a heti óraszám — olykor meghaladja a heti harmincat is —, sok az időrabló adminisztratív teendő. Néha a módszerek sem a legkorszerűbbek. Akadnak tanárok, akik felolvassák jegyzetüket, megfeledkezve az érzelmi ráhatás rendkívüli erejétől.

Az osztályfőnöki. óráknak az ember- és jellemformálás igazi iskolájává kell válniuk, ahol a pedagógus hittel, szív- vél-lélekkel munkálkodik.

Pécsi István

B

ér a címben föltett kérdés fölöttébb egyszerű választ sugall, mégsem

könnyű pontosan megfogalmazni rá a feleletet. Nyilvánvaló: két munkás közül a műveltebb ér többet, de ezt persze, nagyon nehéz a számok nyelvén kifejezni. Egyszerűbb volna, ha ki lehetne mutatni azt, hogy a munkás műveltsége mennyivel teszi értékesebbé mindazt, amit nap nap után a gyárban csinál. Más szóval: műveltsége mennyi hasznot hajt a közösségnek.

Erről nem sokat tud a statisztika. Igaz, szovjet közgazdászok kiszámították: a

Szovjetunió nemzeti jövedelmének körülbelül 30 százalékát tulajdonképpen a dolgozók szakképzettsége „termeli”. Ebben a számban természetesen benne van az általános műveltség is: nélküle ugyanis semmiféle szakismeret nem létezhet. Mennyi az ő része abból a bizonyos 30 százalékból? Sok vagy kevés? Azaz gazdasági szempontból számottevő-e a haszna vagy sem?

A pontos választ ugyan

ezúttal sem ismerjük, mégsem kell bizonygatni: a

„szakbarbár” munkás sokkal kevésbé képes gazdasá- gilag-társadalmUag hasznossá válni, mint műveltebb társa. A munkás ugyanis csak akkor képes alkotó módon dolgozni, ha nemcsak a munkadarabot és a gépet látja maga előtt, hanem arról is fogaimat tud alkotni: miféle szálak kapcsolják őt gépével, munkadarabjával együtt a gyár, a vállalat, az egész termelés rendszeréhez, a társadalmi viszonyokhoz.

Ebben az értelemben — közgazdasági szóhasználattal élve — az irodalom, a zene, a képzőművészet is termelőerővé válhat József Attila, a költő, Bartók a zeneszerző, Derkövits a festő, olyan készségeket olthat az emberbe, amelyek kihatása az élet minden területén mindenkinek javára válik. Gondoljunk például arra: a tudományos és technikai forradalom korában mennyire nélkülözhetetlen az a szellemi felfokozottság, amit a művészet ad. Éneikül a munkás aligha képes a rohamosan változó világgal lépest tartani. Márpedig ismeretei a mai körülmények között 10—15 év alatt hasznavehetetlenné •

öregszenek. Ennyi időnél tovább ugyanis nem fog tartani a szakmák többségének „élettartama”. Csakhogy évtizedenként új szakmát elsajátítani szinte képtelenség annak, akiből hiányzik a fogékonyság, a szellemi készenlét a friss ismeretek befogadására.

Mindezek alapján kézenfekvő: új munkástípus van kialakulóban. Ez a folyamat, persze csak papíron fest ennyire egyszerűen. A valóságban korántsem. Egyelőre sokkal többet sejtünk, mintsem tudunk róla, hiszen

1973-ig a magyar szakmunkásképzésnek nem volt tudományos-pedagógiai gazdája. A többi között épp ez indokolta a Szakoktatási Pedagógiai Intézet létrehozását, így ma .már — a Munkaügyi ( 'Minisztérium irányításával

— tudományos munkatársak sorát foglalkoztatja a *aak- munkásnevalés korszerűsítésének. ezernyi gondja.

Aligha véletlen: a legkülönfélébb reformelképzelések egytől egyig az általános műveltség emelésének szükségességéhez kapcsolódnak. Közhelynek számít, hogy anélkül nem lehet a fokozódó szakmai követelményeknek eleget tenni. Enélkül képtelenség az úgynevezett alapszakmák ismeretanyagának oktatása, s ingataggá válik az a speciális — az előbbinél jóival szűkkörűbb

— tudás is, amely egy-egy szakma sajátja. Ritkán esik róla szó, pedig rendkívül lényeges: a fönt emlitett alaptudás tulajdonképpen ez év szeptemberétől kezdve válik a hazai szakoktatás általános jellemzőjévé. Az 1973— 76-os tanévtől ugyanis egységes lesz a szakmunkásképzés. Valamennyi iskolatípusban azonos elvek alapján történik az oktatás. Erre 1884, azaz a kötelező tanonc- oktatást előíró első törvény életbe léptetése óta nem volt példa.

A Szakoktatási Pedagógiai Intézet munkatársai az Akadémia tudósaitól kezdve, irodalmárok, nyelvészek, történészek sérégétől kértek tanácsot, segítséget a tantervek összeállításához. A többi között figyelembe vették azokat a svájci tapasztalatokat is, amelyeket az iskolából kimaradt, bukott diákokkal végzett kísérletek során szereztek. Egyik csoportjukkal nem a szokásos módon

sajátíttatták et a szakmunkássá váláshoz szükséges ismereteket, hanem sajátos módon leegyszerűsített tan- terv alapján.

. A javarészt tizenéves fiatalok csak a legszükségesebbeket tanulták meg iskolaszerű körülmények között. Minden mással tapasztalatok útján Ismerkedtek meg, javarészt játékos-ötletes gyakorlati feladatok megoldása során. Még az irodalmi és történelmi ismereteket is igyekeztek lehetőség szerint valamiképpen összekapcsolni a gyakorlati feladatok során szerzett tapasztalatokkal. A kísérleti csoport tagjainak kétharmada beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és semmivel sem lett kevésbé képzett szakmunkássá, mint azok a nem bukott diákok, akik iskolavégez lével szintén szakmát tanultak, ám a hagyományos módon.

Ez a kísérlet azért volt figyelemreméltó. mert bizonyos fokig nálunk is hasonló a helyzet. Az általános iskolát befejező diákok közül azokból lesz munkás, akik — elsősorban tanulmányi eredményük miatt — nem tanulhatnak tovább. Elgondolkodtató helyzet. Keli-e bizonygatni: a mai fiatalok alkotják majd az ezredforduló tájékán annak a modem gépekkel, automatákkal dolgozó munkásosztálynak a derékhadát, amelynek mai értelemben úgyszólván műszaki értelmiségi feladatokat kell elltánia. Szakmunkás - képzésünk tehát nem^BSa godhat bele abba, hogy a ma még gyönge tanulók gyöngék is maradjanak. Meg kell találni a módját: mi-' ként hozhatják be — egyebek között éppen a munka emberformáló hatásának segítségével! — elmaradásukat

Másrészt a mi támsadal* V inunkban, a munkásnak korántsem csupán gazdasági értéke van. A szocialista állam számára a munkás sokkal több, mint értékteremtő erőt Q mindenekelőtt a nemzet vezető osztályának a tagja. Mind keze munkájának, mind élettapasztalatának, világszemléletének társadalmi kisugárzása fölbeasülhetetlen jelentőségű, mert meggyorsíthatja történelmi utunkat, a fejlett szocializmus építését.

Veszprémi MlKUe

A háború végnapjai

Réssietek és dokumentumok

3 i

G. K. ZSUKOV:

Emlékek,

gondolatok

(Részlet)

Május 8-án korán reggel Berlinbe érkezett A. J. Visinszkij. Magával hozta a Németország kapitulációjára vonatkozó okmányokat és közölte a szövetséges főparancsnokságok képviselőinek névsorát.

Aznap reggel sorban érkeztek meg Berlinbe a világ valamennyi jelentős újságának és folyóiratának tudósítói, fotóriporterei, hogy megörökíthessék azt a pillanatot, amikor jogi formát ölt a fasiszta Németország szétzúzása, amikor visszavonhatatlanul beismerik valamennyi fasiszta terv csődjét, valamennyi népellenes és gyűlöletes cél bukását.

A nap közepén a Tempel - hofi repülőtérre megérkeztek a szovjet csapatok főparancsnokságának képviselői.

A szövetséges csapatok főparancsnokságait Arthur W. Tedder, az angol légierő marsallja, Spaatz tábornok, az Egyesült Államok hadászati légi erejének főparancsnoka. de Lattre de Tassigny tábornok, a francia hadsereg főparancsnoka képviselte.

,A repülőtéren megjelent iogadéeufam helyettesem. V.

D. Szokolovsxkij hadseregtábornok, Berzarin vezérezredes, Berlin katonai parancsnoka. Bokov altábornagy, a hadsereg haditanácsának tagja és a szovjet hadsereg több más képviselője is. A repülőtérről a szövetségesek Karlshorstba indultak, ahol a napirend szerint átveszik a német katonai vezetőktől a feltétel nélküli megadásról szóló okmányokat.

Ugyancsak a Tempelhofí repülőtérre érkeztek meg angol tisztek őrizete alatt a német főparancsnokság képviselői, Keitel tábornagy, Friedebufg tengernagy és Stumpf repülő-vezérezredes, akik Dönitztői felhatalmazást kapták Németország feltétel nélküli fegyverletételének aláírására. Itt, Karlshorstban, Berlin keleti negyedében, egy kétemeletes épületben, a német katonai-műszaki tiszitiiskola Volt éttermében készítették elő a jegyzék ünnepélyes aláírását.

A fáradságos út után rövid pihenőt tartva, a szövetséges főparancsnokságok képviselői jmegjelentek nálam, hogy megbeszéljük e jelentős aktus lebonyolításénak kérdéseit.

Még arra sem volt időnk, hogy a megbeszélésre kijelölt helyiségbe belépjünk, amikor az amerikai és angol újságírók hada mér körülvett bennünket, és azonnal ostromolni kezdtek, kü- lönboaö kérdésekkel. A szövetséges csapatok nevében barátságzászlót adtak át nekem, amelyre arany betűkkel hímezték rá az amerikai csapatoknak a Vörös Hadsereghez szóló üdvözlő szavait.

Miután az újságírók elhagyták a megbeszélésre kijelölt termet, sok olyan kérdés megvitatásába kezdtünk, amely összefüggött a hitleristák fegyverletételével.

Keitel tábornagy és kísérői ezalatt egy másik épületben tartózkodtak. Tisztjeink jelentették, hogy Keitel és a többi német küldött rendkívül Ideges. Környezetének Keitel a következőket mondotta:

— Berlin utcáin áthaladva mélyen megrázott a pusztulás látványa.

Erre a mieink megkérdezték:.

— Tábornagy úr, az a látvány nem renditette meg, amikor parancsára a szovjet városok és falvak ezreit törölték el a föld színéről, és ezek romjai alatt a szovjet állampolgárok milliói, a gyermekek tízezred lelték haladukat?

Keitel elsápadt, Idegesen vállat vont és semmit sem

válaszolt.

Amint már előzőleg is megegyeztünk.. 23 óra 45 perckor a szövetséges hatalmak katonai vezetői Tedder, Spaatz és de Lattire de Tassigny, A. J. Visinszkij,

K. F Tyelegin, V. D. Szó kotousúeij m aaáe vssaaSSk

az én dolgozószobámban gyülekeztek, amely a feltétel nélküli fegyverletételről szóló okmány aláírására kijelölt terem szomszédságában volt.

Pontosan 24 órakor léptünk be a nagyterembe.

Mindnyájan helyet foglaltunk a falra erősített szovjet, amerikai, angol és francia nemzeti lobogó alatt elhelyezett asztalnál.

A teremben a zöld posztóval borított hosszú asztalok mellett helyezkedtek el a Vörös Hadseregnek azok a tábornokai, akiknek csapatai a legrövidebb idő alatt zúzták szét Berlin védelmét és térdre kényszerítették a büszke fasiszta tábornagyokat, a fasiszta vezetés főkolomposait és az egész fasiszta Németországot. Jelen voltak a teremben a szovjet és külföldi újságírók, valamint fotóriporterek is.

— Bennünket, a Szovjet Fegyveres Erők Főparancsnokságának és a szövetséges hataltnak Főparancsnokságának képviselőit — je- 1 öntettem ki az ülés megnyitójában — felhatalmaztak a Hitler-ellenes koalíció kormányai arra, hogy átvegyük a német főparancsnokság képviselőitől a Németország feltétel nélküli fegyverletételéről szóló okmányt. Hívják be a terembe a német főparancsnokság képviselőit.

(FrHyimiftm