Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-01 / 101. szám

rr • rr Jovo idő ' — Nézd, írd meg nyugod­tan. Igen, el kell mondanom, nyugodtan leírhatod, hogy nem teljes meggyőződésből írtam alá a belépési nyilat­kozatot. ■ • I ■ A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága kongresszusi zászlóval tün­tette ki a nagyfádéi Szőlős­kert TermelöSzovetkezet kol­lektíváját. A kitüntetést Hu­szár István, a Miniszterta­nács elnökhelyettese adta át F recska Sándornak, a terme­lőszövetkezet elnökének. ■ ■ ■ ■ — Három hetes kemény agitáció folyt a faluban, ott, ahol több mint kétezer par­cel,! ban volt a málna meg a szőlő. Jól emlékszem azok­ra az időkre. Esténként a házak ablakai sötétek voltak, a villanyt leoltották, mintha nem lenne otthon senki, ne­hogy betérjenek az agitáto­rok. — Nem ünneprontás ezt, ilyenkor emlegetni? — Nem. Soha ne felejtsük el. hogy honnan indultunk és honnan jutottunk él • má­hoz. — Az ebtók honnan in­dult? — Hat elemivel kerültem a teeszbe gondnoknak — mondja Frecaka Sándor. A főiskolai végzettségem Zsám- békon szereztem meg. Két mondatban ennyit rólam. Ezt is csak azért mondom, mert jő arra példának, hogy érzékelni lehessen a gyors Ütemű fejlődést. Amikor megalakultunk 1959-ben, még jóformán elképzelésünk sem volt, hogyan csináljunk nagy- gazdaságot kétezer kis par­cellából. Nagy szerencse, hogy olyan emberek voltak, akik jövő időben tudtak gon­dolkodni. Egy év alatt táblá­éi toltuk a málnát. 1902-ben már nekifogtunk a nagyüze­mi szőlők kialakításának, és tisztáztunk egy lényeges »lapelvet. A végtermékig való feldolgozásban láttuk a jövő útját gyümölcsnél, sző­lőnél egyaránt Ez a szemlé­let határozta meg a gyors előrehaladást — Ne soroljuk most fel a fejlődés állomásait, inkább arra volnék kíváncsi, hogy saját magadon, a munkamód­szereden, hogyan tudod le­mérni a fejlődést? — Az első időkben — 1968- ban lettem elnök — minden­hol ott akartaim lenni. Ki­mentem megnézni, hogy ren­desen palántáznak-e. Ma már ez egyszerűen nevetséges volna. Minden ágazatnak megvan a felelős irányítója, akikkel egyeztetjük a főbb feladatokat. A termelőszövet­kezetben huszonhat mérnök van, a szakvezetésen belül 30 év alatti az átlagéletkor. A kollektív vezetési, döntésho­zatali rendszer híve vagyok, nem tartom szükségesnek az egyszemélyi vezetés előtérbe kerülésé^ ■ ■ ■ ■ Üvegajtók nyílnak előt­tünk. A folyosó fehérre me­szelt fala kalauzol bennün­ket Kivés János irodájáig. A hűtőhöz vezetője éppen tele­fonon beszél, a titkárnő át­kísér bennünket a tárgyaló­ba. Mindenhol egyszerű, si­ma vonalak. A modern be­rendezés nem szereti a haj­latokat. Megérkezik a hűtőház ve­zetője és minden bevezető nélkül rátér a témára. Hiá­ba, az elveszett pénzt még meg lehet találni, de az el­veszett időt soha. — Teljes nevünk hűtő- és hajtatótelep. Sajnos, a ma­gyar nyelv nem tud megfe­lelő különbséget tenni hűtő­ház és hűtőház között. Ne­künk minden hűtőház. Pedig ez nem így van. Megkülön­böztetünk klímatárolót — amiben csak tárolás folyik — és úgynevezett hfltőgyá- rat. Nálunk gyártás is folyik.- Amellett, hogy a gyümölcsö­ket — egrest, szamócát, meggyet —• csomagoljuk és fagyasztjuk, félkész zöldség­félékkel segítjük a házáasz- azanyok dolgát. — Hogyan született a* Sá­lét, hogy egy viszonylag ki^ tebb termelőszövetkezet za­ját hütőházat építsen? — Nekünk fő profilunk a szőlő. Ezen belül jelentős szerepe volt mindig a szőlö- oltvány-készítésnek, ehhez pedig feltétlenül klímatároló kellett. Amikor eldöntöttük, hogy létrehozzuk a szőlőolt­ványoknak a ki ima tárolót, akkor teljesen világos volt, hogy ezt a beruházást így egyedül nem szabad megcsi­nálni. Rögtön hozzátettünk egy mélyhőmérsékletű táro­lót. A kerítés, az út, a víz­mű, az anyagmozgató targon­ca mind kellett és nagyon rossz lett volna a kihasz­náltság ha mindez csak a szőlőoltványt szolgálja ki. Mi duplájára emeltük a kihasz- náltsági százalékot, emellett vannak olyan gépi berende­zések, amelyek közösen, il­letve felváltva állnak a klí­matároló, illetve a mélyhő­mérsékletű tároló rendelke­zésére. Egyszóval tervezni csak így volt szabad, mivel így az olcsóbb. — Meghozta-e a befekte­tést a beruházás? / — .Tavaly a termelőszövet­kezeti eredmény 36 millió forint volt, ebből a hűtőház eredménye 14 millió. Gondo­lom. ez megfelelően érzékel­teti a hűtőház szerepét A hütőházat 1973. júniusában helyezték üzembe, még ugyanebben az esztendőben 12 millió forint értékű tőkés devizahitelt visszafizettünk. Még eben az évben zöldbab- „gyártásra“ akarunk áttérni, ehhez ismét Nyugatról kell beszereznünk hegyvágó és szeleltető gépet Ez 136 ezer dán koronába kerül és még kell vennünk egy speciális targoncát, ez hatezer angol font, számításaim szerint eb­ben az'évben viasza fogjak fizetni a devizát En pedig biztonságos és óvatos számí­tásokat szoktam végezni. Jú­niusban még 1200 tóim* be- fogadóképeségű új tárolóte­ret helyezünk üzembe, ez je­lentősen megnöveli * hűtő­ház kapacitását Ismét előbb­ié lépürik­— Mi az a nagyrédei szem­léletben, ami ön szerint több mint szükséges és jó gazda­sági szemlélet? — Szerintem nem több. Minden jól gazdálkodó he­lyen ugyanazt csinálják. A mát a holnap szemével né­zik. Csak jövő időben lehet és szabad gondolkodni. Szigethy András Mit jelent brigádvezetőnek lenni..? — Kiss Sándor vagyok. Alapítója a nagykökényesi szövetkezetnek, amely janu­ár óta egyesült a herédiek- keL 1959-ben lettem brigád­vezető. Emellett huszonöt esztendeje vagyok tanácstag és öt éve pedig társadalmi tanácselnök Nagykökénye­sen. kig agitáltunk, de a jó szó, a sok beszélgetés mégiscsak megtette hatását. Mert a bri­gádvezetőnek bánni kell tud­nia 02 emberekkel, segíteni problémáik megoldásában. Kiss Sándor nemrég az egyesült heréd! szövetkezet gépcsopartvezetője lett, azonban megmaradt brigád- vezetőnek is. — Az egyesüléssel nőtt a brigádunk létszáma a koráb­bi húszról huszonhatra. Van­nak benne szerelők, gépko­csivezetők és kétkezi munká­sok. Velük foglalkozni nem a legkönnyeob feladat, de mégis szép dolog. Tizenegy esztendeje áll a traktorosbrigád élén, a hat­vani Lenin Termelőszövet­kezetben. Alapítója a gazda­ságnak. — Tizennégy éves korom­tól „olajos“ szakmában dol­gozom — mondja az ősz ha­jú Filcsik Rudolf. — Autó­motor szerelőből lettem bri­gádvezető. — Hányán vannak a kit közösségben? — Huszonhármán és Dó­zsa György nevét vettük fel. Ilyen népes társaságot vezetni elég nehéz. Különö­sen kezdetben voltak prob­lémák, amikor össze kel­lett kovácsolni a gárdát. Megértetni az emberekkel, Kte* Sándor — Hogyan szervezte az el­fő brigádot? — Amikor megalakult a szövetkezet 1200 holdon gaz­dálkodtunk. Eleinte csak né­hány fogatunk volt a földek műveléséhez viszont ‘gépek kellettek. Akkoriban még nem volt' önálló gépparkunk, hanem a horti gépállomás traktorosai jártak hozzánk, ök szántottak, vetettek és arattak bérmunkában. A brigád szervezése az én fel­adatom lett Ahogy megerő­södött a gazdaságunk, gépe­ket vásároltunk, a traktoro­sok egy része pedig hazajött a faluba dolgozni és beállt közénk brigáditagnak. — Mi volt a következő te­endő? — A brlgádtagck mezőgaz­dasági szakiskolába mentek tanulná. A munka mellett is­merkedtek a növénytermesz­tő gépész szakmával, és va­lamennyien képesítést sze­reztek. Ezek az emberek ma is megbecsült tagjai gazda­ságunknak. Persze, nem volt könnyű meggyőzni őket, hogy itthon jobb lesz, meg, hogy szakma nélkül nem maradhatnak. Sokszor hete­Ftlcsik Rudolf hogy a munkában egymá­sért vagyunk és egymást se­gítenünk, támogatnunk kell. A meggyőzés nem ment ggyik napról a másikra, de türelemmel, megértéssel si­Ugye, ti nagyon szeretitek egymást — mondta bizonytalanul a fiú, mert nem tudta, vajon illik-e tegezni a nőt és a férfit, akik csak az imént kérték, hogy leülhessenek az asztalához. Ók azt válaszolták, hogy igen. na­gyon szeretjük egymást, és ezért a fiú is sze­retni kezdte őket, akárha barátai lennének. Már nagyon régen nem érzett ilyet, és akkor a váratlan öröm melegében megnyílt a szí­ve, virágot nyílt. Szép virágot. Semmi, csak a csend ahogy később rágondolok, hogy én minden reggel látom ezt a szépet, egészen jól érzem magam. Még Feriről is elfeledkezem, hogy ő már nincs és nem is lehet mert nyáron egy vonat elütötte. Nemigen járok én vendéglőbe vacsorázni, mert kevés a fizetésem. Inkább veszek vala­mi hideget, azt eszem meg, ha este hazame­gyek. Es az nem te rossz, inkább azt mond­hatni, hogy jó, habár csak kis szoba a szo­bám, nem is a rendes házban, hanem csak úgy odatoldva a ház végében a falhoz. Az ud­varról kell bemenni, felfelé néhány lépcsőn, de én szeretem, mert senki más nincs ott, csak én egyedül. Jó kis albérlet, négyszáz fo­rintot fizetek érte és olyan rendben tartom, hogy sokan biztosan lányszobának néznék, és kinevetnének érte. Nálam mindig tisztaság van, és az asztalon áll egy ponár, abba virá­got szoktam vinni, és a rendtől, meg a virág­tól jól érzem magam. Munka után haza is megyek mindig a gyárból. Már régóta mindig haza megyek. Azelőtt nem így volt, azelőtt estére néha a srácokkal maradtam, mert azt szerettem vol­na, hogy legyeu^-egy barátom, akivel mindig mindent megbeszélhetek. Mint amilyen Feri volt, olyan barátra vágytam én. de sehogyan sem találok ,olyat már, hiába keresnem. Es biztosan nem. te volt ott senkinek olyan jó barátja; mint ő énnekem.. Mostanában különösen sokat gondolok"- rá, talán mert már a rayár közeledik. Reggel, amikor megyek be a gyárba, olyan jó és tisz­ta a levegő. Szeretek nagyokat szívni belőle, és néha még' a karomat is felemelem, hogy- mélyebbét tudják lélegzeni. Nyugodtan tehe­tem. mert kevesen járnak olyan kora reggel, és ők sem engemet néznek. Ilyenkor olyan szép zöld a parkban a fű, hogy mindig azt hiszem, én még nem is lát- ystm ilyet. És ahogy. átmegyek melleitek és Elhallgatott, és mintha bocsánatot kórt volna, úgy nézett új barátaira a fiú. És soká­ig nem volt több szó, sokáig nem volt semmi, csak a csend. Eljöttem otthonról. Minálunk a faluban, az én szakmámban nincs sok lehetőség. Nekem meg keresni kell, dolgozni muszáj. Igaz, vala­hogy meglehettem volna otthon, csakhogy nem is maradhattam volna már. Azért nem. mert ott volt Ilonka, az, ami vele történt. Ö olyan lány volt, olyan, hogy nagyon jól kijöt- üink egymással, de akkoriban minden rosszul sikerült. Pedig mindenről tudtunk beszélni ve­le, és szép arca volt, olyan szép, amilyen ne­kem tetszik. Miatta biztosan maradtam volna otthon, de egy baj mindig másikat hoz. Eljött a tél arra a nyárra,1 és akkor én. már másfél éve jártam Ilonkával, és úgy elképzeltem magam­nak. Aztán egy este eltűnt az édesanyja té­len, és hiába kerestük. Csak reggelre talál­tunk rá. Senki sem tudja, hogy került oda, egy kertbe, csali éppen ott volt és megfa­gyott. i _____________ E lült a hab a pohár sörön. A szomszéd asz­talnál kapatos férfiak ültek. Nőkről beszél­lek, akik szeretik őket, és verekedésekről, győztes pofonokról. Ilonkával történt valami azon a teli reggelen. Korháziba kerüli, valami mtemibe. vagy hág? is mondják az ilyen helyeket. Elhagyta Hon­kát a józan esze, és úgy mondják, nem is le­het már kigyógyítani. Nem maradhattam otthon, ide jöttem a városba, pedig beteg az édesanyám te, a szí­ve beteg. Nagy ragaszkodásom van hozzá, és mindig rá gondolok. Munka kökben is rá gondolok, és már félek, még bajom esik a géppel, egyszer elkaphatja a kezem, de egy-, re csak az jár az eszemben, hogy ha már ő sem le6z, hogy akkor én teljesen egyedül ma­radok. Mert hiába jöttem én a gyárba te, és hiá­ba volt, hogy a munkásszálláson kaptam he­lyet, nem lett nekem barátom egy sem, nem tudtam elfelejtetni velük Ferit és Ilonkát, és azt, hogy meghal az édesanyám te. Gondol­tam, ha velük vagyok, ha megyek együtt a fiúkkal, megölelnek engem is, és hátba vere­getnek, mint ahogy egymást szokták. De csak az van, hogy néha rendelek nekik, és csak addig tart az a barátság, ameddig a pénzem. Pedig olyan akartam lenni mint amilyenek ők. Próbáltam utánozni még a hangjukat is, meg a mozdulataikat. De érzem, hogy nem jó, hogy rosszul áll, hogy rossz ez nekem, N nem én vagyok az, aiki velük tart. Munka köziben is ezek járnak a fejemben, meg az édesanyám, hogy előbb-utóbb nélküle mara­dok. És arra gondolok, csak arra vágyók, hogy találjak már valakit. Az én. el képzel ésemben van egy lány, képzeltem én maiamnak egy arcot, egy szépet, és az nem is számítana, hogy kövér-e vagy sovány, csak olyan szép legyen, amilyennek én gondolom, és érte­ne meg engem. Lenne valahol egy lakásunk, nem nagy, csak egy olyan kis egyszerű, és es­ténként néznénk a tévét és lenne gyerekünk is. Egyik térdemen a kicsi ülne, a rr^ásikon meg ő, a feleségem. Néznénk a filmet a tele­vízióban, és elmondaná nekem, hogy ne tö­rődjek senkivel. Megmondaná, hogy nem lesz már majd nemsokára édesanyám sem, mert olyan nagyon beteg a szíve. Azt akarom, hogy mondja meg nekem, és nagyon szeret­ném. érte. és esténként a térdemre ültetném őket a ©'erekkel, és ringatnám a térdemen. Sack; Tibet került Ma már szívesen segítjük egymást nemcsak « napi munkában, hanem a magánéletben is. Jelenleg öt brigádtagunk építkezik, s a hétvégeken valamennyi­en segítünk. — Mennyire tartják szá­mon a brigádot a szövetke­zetben? — , A múlt évi munkánk elismeréseként. megkaptuk az ezüstkoszarús jelvényt Ezzel együtt pénzjutalom­ban is részesültünk. Reggel fél négytől tal­pon van. A csányi határ­ban, a tanyán építik a szarvasmarhatelepet. Húszán vannak, 1969 óta egy bri­gádban dolgoznak. Vezető­jük Kecskés József tanya- gazda. — Sok problémával, ée ugyanakkor örömmel te jár ez, kérem — jegyzi meg nevetve. — Korábban külö­nösen fizetéskor voltak vi­ták. A brigádtagok végzett munkáját ugyanis én tar­tom számon. Előfordult, hogy többen kevesellték a pénzt. Azttán, ahogy telt a idő, egyre jobban összeszok­tunk. Nőtt a felelősség az emberekben, így csökkentek a súrlódások. Persze azért most te akad probléma, mart például nincs telefonunk a tanyán. Ha valami elintézni való akad, ami elég gyako­ri, altkor naponta többszer te bekerékpározok szövet ­kezetünk központjába. Az én 59 éves koromban ez már nem olyan könnyű. Nem panaszként mondom, hiszen még életemben sem voltam beteg, de a jobb munkakörülmények itt te el­kelnének. ' — Mégis mivel több ez • brigád a többitöl? — Nagyon összeszoktunk •z évek során, hiszen vala­mennyien alapítói vagyunk a Búzakalásznak. Megszok­tuk egymást, mert ezen a telepen nincs szombat és vasárnap, karácsony vágj' húsvét, itt mindig van mun­ka, ügyelni kell az állatok­ra. — A telep mellett van egy melegedőhelyiség. Reg - gelente munkakezdés előtt itt jövünk össze rövid idő­re, üyenkor mindig élőké - rül valamilyen aktuális kér dés. Legtöbbször a nyugdíj került szóba. Nagy volt az öröm, hogy a kongresszusi Kecskés József (Fotó: Szabó Sándor) határozatok szellemében le­szállítják a nyugdíjkorhatárt a szövetkezetekben, Ez mindannyiunkat érint, hi­szen nem vagyunk már fia­talok ... Középvezetők. vaiameny- nyien a napi munka pa­rancsnokai. Nem könnyű a feladatuk, de mégis szíve­sen csinálják, mert a kö­zösségért, az emberekért te­szik. Mentusz Károly níimsw ft nm.

Next

/
Oldalképek
Tartalom