Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-01 / 101. szám
Sokat ígérő távlatok f A GAZDASÁGI haté; KONYSÄG fokozása hazánkban nem új, de mind sürgetőbb követelmény. „Központi Bizottságunk a helyzetet megvizsgálva. alapos elemzés után arra a következtetésre jutott — idézzük a kongresszusi beszámolókból —, hogy a külső nehézségek ellenére elérhető, hogy népgazdaságunk a következő években is az előző évekét megközelítő ütemben fejlődjék és az életszínvonal is tovább emelkedjék. A megoldás egyrészt a jobb munka, hazai erőink és lehetőségeink jobb kihasználáséi, másrészt a szocialista gazdasági együttműködésben rejlő, nagyszerű lehetőségeknek az eddiginél sokkal jobb hasznosítása.” Nem teljesíthetetlen feladatról van szó. íme bizonyságul egy széles körben ellenőrizhető — tegyük hozzá — követhető példa. Tizenhat éve készítenek háztartási hűtő- szekrényeket Jászberényben. E tartós fogyasztási cikk választéka bővült, minősége, kivitele jobb és szebb lett s az ára sem emelkedett. Sőt kisebb mértékben csökkent. Könnyű a jászberényieknek — mondhatnánk — hiszen időközben gyártmányuk luxustermékből tömegcikké vált. Valóban, ugrásszerűen növekedett a sorozatnagyság: évi 20 ezerről több mint 400 ezerre. De nem automatikusan. Céltudatos fejlesztő munkával, licencvásárlással megteremtették a versenyképesség feltételeit. Ezért nem okoz különösebb gondot számukra az importált hűtőszekrényekkel való verseny, az idei 50 ezer darabos szocialista behozatal. A baráti országok magúk is 70 ezer darab Lehel hűtőszekrényt vásárolnak 1975-ben, a tőkés piacokon pedig 120 ezret értékesítenek a jászberényiek. A VERSENYKÉPESSÉG, a siker képlete: minden piacon értékesíthető korszerű olcsó termék. A képlet egyszerű, a feladat bonyolult. De megoldásához nagy lehetőséget és sok segítséget kapnak a vállalatok szocialista államunktól és a KGST-országoktól. Az 1976—1980-as időszakra szóló tervek nemzetközi egyeztetése befejezéséhez közeledik. Máris megállapítható, hogy hazánk külkereskedelmi forgalma a KGST-országokkal — változatlan áron számolva — 40— 45 százalékkal lesz magasabb 1980-ban az 1975. évinél. Ha figyelembe vesszük, hogy ennek még mintegy 10 százalékos túlteljesítése várható, akkor megállapíthatjuk: a vállalatok többségének legfőbb értékesítési, beszerzési gondjai sok évvel előre megoldottak. A szocialista tervgazdaság központilag gondoskodik a vállalatok nyersanyag- és energiaszükségleteinek megfelelő kielégítéséről. A Szovjetunió 1980-ban már várhatóan 7,5 millió tonna kőolajat, egymillió tonna kőolajipari terméket • szállít hazánknak. A szovjet földgáz-, villamosenergia-, vasérc-, koksz-, színesfém-, fa-, papír-, cellulóz-, vegyianyagszállítások abszolút mennyisége és növekedése szintén jelentős lesz 1976— 1980-ban. A szocialista anyag- és energiaimport, párosulva a hazai erőforrások jobb hasznosításával, az ésszerű takarékossággal, szilárd alapokra helyezi a magyar népgazdaság ellátását és fejlődését a következő öt esztendőben A hazai szükségletek és a KGST-országok várható igényei a feldolgozó üzemek, vállalatok termelő kapacitásainak legalább 60—70 százalékát öt évre előre leterhelik. Ez megbízható alap a gazdálkodás, a fejlesztés stabilitásához. A vállalatok szellemi energiáit ugyanis nem aprózzák szét a piacszerzés, a máról holnapra élés gondjai, így minden erőt és figyelmet a versenyképesség fokozására, a minőség javítására, a termékösszetétel korszerűsítésére, az olcsó, gazdaságos munkára — a jövő megalapozására — összpontosíthatnak. Hogy még biztosabb és szélesebb alapokra kerüljön a szocialista nemzetközi munkamegosztás, hogy növeiked" jék a valamennyi piacon előnyösen értékesíthető termékek aránya, hogy javuljon a népgazdaság egyensúlyi helyzete. A SZOCIALISTA INTEGRÁCIÓ kibontakoztatásának időszakában élünk. Erőfeszítéseink, eredményeink napról napra erősítik az egyes iparágak, vállalatok helyét, növelik szerepét, lehetőségeit az intenzív nemzetközi munkamegosztás rendszerében. A fejlesztési erők és az anyagi eszközök olyan célszerű összpontosítása szükséges, amely lehetővé teszi a már elért pozíciók megszilárdítását, kiszélesítését és új területek feltárását. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok elmélyítésében meghatározóak a kormány- szintű döntések, a két- és sokoldalú államközi megállapodások. A közös beruházások a szovjet nyersanyag kincsek kiaknázásában, az azbeszt, a cellulóz, a foszfát, a földgázellátás javítását szolgálva. A nemzetközileg ösz- szehangolt központi fejlesztési programok, amelyek optimális nagyságú kapacitásokat hoznak létre nagyszabású kooperációkkal a vegyipari termékek, vagy a számítógépek gyártásában. Hamarosan hosszú lejáratú államközi megállapodások rögzítik majd azt is, hogy mennyi almát, baromfit, konzervet, ruhát, cipőt, alkatrészt, szerelési egységet, gépet, berendezést, felszerelést szállíthatunk a baráti országoknak 1980-ig több milliárd rubel értékben. Mindez nagy biztonságot teremt, megalapozza a jövőt, de nem szülhet kényelmet. A vásárlók, a partnerek bizalmát újból és újból lelkiismeretes, gondos munkával, előrelátó fejlesztéssel ki kell érdemelni. Csak így tudunk helytállni, új, kedvezőbb pozíciókat teremteni az egyre szigorúbbá váló versenyben, a tőkés üzleti világ előnyös ajánlataival, kedvező szállítási és hitelfeltételeivel szemben. Így szűkíthetjük a milliónyi féle termékből álló hazai gyártmányválasztékot elsősorban a gép- és finom- mechanikai iparban, hogy a magyar márka tömegszerűsége, minősége, eredetisége, műszaki megoldása és gazdaságossága közelebb kerüljön a világszínvonalhoz, következésképpen a „konvertálható” piaci lehetőségekhez. A „jobb munka, hazai erőink és lehetőségeink jobb kihasználása” megannyi szállal kötődik tehát külgazdasági kapcsolataink * fejlesztéséhez, elmélyítéséhez, a szocialista integráció kibontakoztatásához. A magyar népgazdaság töretlen dinamikus fejlődése, a hatékonyság fokozásának mind határozottabb követelménye feltételezi, hogy munkánkat a termelés, a fejlesztés, az irányítás valamennyi szintjén és posztján az igényes nemzetközi mércéhez igazítsuk. A sorozatnagyságban, a gyártás tömegszerűségében, az alkalmazott technológiában és a termék műszaki jellemzőiben. A világpiac nem igazodik a kis országok sajátosságaihoz. Szerencsére nem vagyunk magunkra utalva, a KGST nagyszerű lehetőségeket kínál számunkra. AZ ÜJ KELETŰ világgazdasági változások hatására a hatalmas és gazdag tőkés országok fejlődésükben megtorpantak, s új utak és módok keresésére kényszerülnek, hogy kilábaljanak a stagnálás, a visszaesés, az infláció és a munkanélküliség zsákutcájából. S ebben a korban, rövid és hosszabb távon egyaránt a szocialista nemzetközi összefogásra építve tette közzé az MSZMP programnyilatkozatát, amely szerint hazánk a következő 15—20 évben „a fejlett szocialista társadalom műszaki és gazdasági bázisnak megteremtésével gazdaságilag fejlett országgá válik.” És minden nap értelmes, eredményes munkája, a negyedik ötéves terv sikeres teljesítése közelebb hozza e lelkesítő, sokat ígérő távlatokat. Kovács József Peschka Alfréd, a budapesti Városépítési Tudományos Tervező Vállalod osztályvezetője — a LAKÚTERV korábbi munkatársa —, mint a sajtó nemrégiben hírül adta: Ybl-díjat kapott az egri Centrum Áruházért. A negyvenöt esztendős építészt sokfelé ismerik az országban, hiszen egyedi tervezésű épületei a fővárost, Bonyhádot, .Éelsőnyárádot, Nyíregyházát, Paksot, Pécset, Salgótarjánt, Százhalombattát egyaránt díszítik. Kecskeméten egész városrészt rendeznek az elképzelései szerint s három ház is őrzi már alkotó művészetét a hamar híressé vált Alföldi Áruházon kívül. S megyénkben sem csak a Centrumhoz kötődik a neve, miután korábban Peschka Alfréd elgondolásai alapján épült az egri, Kertész utcai szakmunkás- képző intézet, * a mérnök dolgozott Gyöngyösnek is. — A Centrum tulajdonképpen egy áruház-sorozathoz tartozik — vallja budai. Gellérthegyi úti irodájában. — Megelőzően ugyanis már több szupermarketet, ABC-t terveztem különböző helyekre. Persze, az egri, egészen más... — Hogyan született? — Nehezen, lassan. Ahogyan az újság is írta... Sok mindent kellett figyelembe vennem: a város történelme, sajátos hangulata, a műemléki környezet, az ország egyik legszebb tere nagy fe. lelősségré, egész sor tennivalóra kötelezett. S eközben bele-bele is szóltak a munkámba, kerül-fordul változtak a kívánalmak, követelmények. Viták voltak hol a beruházási költséggel, hol pedig az építő- vagy díszítőanyaggal kapcsolatban. S persze meg kellett hallgatnom a közlekedésrendészeti kívánságokat is — amelyek köztudomásúan nem utolsó szempontok az egri belvárosban. — Szerencsére: Egert rég-, óta kedves városomnak tartom, jártam már itt előzőleg is többször. Mindig érdekelt a múltja, szívesen olvasgattam róla a könyvekből, újságokból. Így aztán könnyű volt mélyebbre is „merülnöm”, alaposabban is búvárkodnom benne. Iparkodtam még jobban széttekinteni az utcáin, a házai között — vázlataimhoz úgyszólván körülfotóztam a főteret — s belelapoztam néhány korabeli okiratba is. Mondani sem kell, hogy így sokkál többet is sikerűit megtudnom, mint egyébként akartam. Aminek természetesen roppant örülök, mert a város még közelebb került hozzám... — Munkám során különös hatással volt rám egyrészt a vár és Dobó szobrának, másrészt pedig a régi piactérnek a közelsége, amit aztán iparkodtam is kifejezésre juttatni. Az egykori — véleményem szerint: sajnálatosan eltűnt — piaci hangulatot, tereferére csábító énületelbe- lyezéssel, kis utcai pavilonokkal próbáltam visszalopni Készül a betonból öntött szálló Mátrafüred egyik „látványossága” mostanában az Avar Szálló betonváza, amely olyasfajta képet nyújt, mint egy lecsupaszított csontváz. A szemlélődő sür- gefcné már, ha tehetné, hogy erre a vázra mielőbb ráaggassák, ráterítsék a „húst”, az „izmokat”, hadd alakuljon ki a végleges, külsőre is vonzó, mutatós forma. Éppen ez az, ami minket is serkentett: megtudni, mikorra lesz kész az épület egyáltalán, elkészül-e a határidőre ? Néhány hét oda A tájékozódásunkban az iránytű szerepét az a programterv tölti be, amely pan- tosan mutatja, hogy 3% p-aPtári időkben a különböző munkáknak milyen mennyiségével kell készen ..enniük az itt dolgozóknak, a fővállalkozónak és az alvállalkozóknak is. Amikor ezt a tervet összevetjük a valósággal, akkor kiderül, hogy itt-ott két-három hét mar elveszett. Nincsenek meg a helyükön a homlokzat, részén az ajtóik és az ablakok, de nem készült el a asö^dése "*? ahogy a CSŐSZER sem végezte el a ra váró teendőket. A késésnek egyik oka az anyaghiány. Ez vonatkozik az úgynevezett műemlék- Palará például. A nyergesu.ifalui Eternit Művek egyszerűen nem szállít, legfeljebb akkor, ha a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, a fővállalkozó, ad neki munkásokat. Pedig a szerződést megkötötték annah idején. A CSŐSZER a korábbi sürgetésekre még csak nem is. válaszolt. Neki is el kel- lett volna már végeznie a munkát, de csak a közeli időkben jelezte, hogy a második negyedévben rendezi dolgait. Novemberben kellett volna hozzálátnia a szereléshez. Miatta a tanácsi építőknek a sorrendet keltett felcserélniük, és emiatt a csatlakozások pontosságát kockáztatják. Egyes munkáknál így odaveszett már néhány hét. Vita is akad Havonta tartanak megbeszélést az érdekelt felek. Ezek a tanácskozások nagyon sokat segítenek az adott nehézségek elhárításában, tehát nagyon kellenek az összejövetelek. Néhány kérdésben azonban naég így sem lehet rövid úton egyeztetni az éltéa múltból. Másrészt pedig az áruház teraszán létesített bazárokkal. Ez a felső szint egyben kicsit „varszerű” is, hiszen amolyan mellvéd öleli, s az apró üzletek meredeken kiemelkedő tetőzete „bástyákra” emlékeztet. Amelyek védelmében hajdanán valamikor a szokásosnál biztonságosabban kínálgatták portékájukat a kalmárok... Örülök, hogy az elképzeléseim találkoztak az egriek kedvével, az átruház a Dobó tér új dísze lett s mint hallom: kedvenc találkozó-, tartózkodási helye is a városiaknak. Sokan az épület előtt, vagy benn az áruházban adnak egymásnak randevút, szívesen besétálnak az üzletbe, ellesekednek akkor is, ha egyébként a vásárlás eszükben sincs. A tetőterasz pedig — jóllehet, hogy kis helyiségei még mindig nem bazárok, a lehetőségeket csak kevésbé használja ki a kereskedelem — a remek kilátás miatt is felcsalogatja az embereket tavasztól őszig... S mi tagadás, boldog vagyok, hogy az áruház — amely oly sokára született — nemcsak a helybelieknek, hanem az ide látogató idegeneknek is tetszik. Olyannyira, hogy megkaptam érte életem eddigi legnagyobb kitüntetését, az Ybl-díj IX. fokozatát... — Amit persze kitűnő munkatársaimnak — például Pózna Erzsébetnek, Jáne^ sa Istvánnak vagy PálfiM nő véleményeket. Most csak az uszoda ügyét nézzük meg. A terv szerint olyan megoldást kellene alkalmazni, amire itthon nincs ember. Külföldről, dollárért kellene hozni szakirányítót. Ki fizesse a munkabérét és miből? A tervező még mindig ragaszkodik az eredeti elképzeléséhez, amit viszont a megrendelő és a kivitelező ajánl, azt erősen megkérdőjelezi. Az építkezésen „összefutottunk” a generáltervezővel, Kovách Istvánnal. Tőle is érdeklődtünk, és a válasza az volt, még mindig az első tervet ajánl ja, mivel az látszik technikailag is meg- ■ bízhat ónak. Arra a kérdésünkre, hogy a fővállalkozó bizonyos területeken nehézségeket lát, éppen azért, mert nem tud a tervezővel megegyezni, esetenként bizonyos változásokat elérni, azt válaszolta. ez semmi különöset nem jelent. A vállalkozónak kötelessége megfelelő súllyal előterjeszteni a gondjait, .mintegy felnagyítva is azokat, de a jó együttműködés a megoldás lehetőségét is biztosítja. Hogy a tervben szereplő egyes anyagok nem kaphatók, a tervező szerint erről aligha tehet bárki. Mégnem Is olyan régen a most hiányzó anyagok felhasználását szorgalmazták az építési hatóságok. Közben ezeknek a gyártásában nehézségek támadtak, ami miatt a tervezőt nem lehet elmarasztalni. Szinte együtt jár az építkezéssel ez a vita, különböző külső okok miatt, vélte a tervező. Megérdemelt dicséret A tanácsi építőkről csak csupa jót hallottunk. Dicsérte őket a megrendelő és a tervező is. Jó partnerek, precízek, értik a tervet, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy annak szellemében munkálkodnak, de a munkájuk minősége is elismerésre méltó. Ritka alkalom, amikor az építőket nem szidják, hanem dicsérik. Bár azt sem titkolták a megkérdezettek, hogy kezdetben sok volt a nézeteltérés. A tanácsi építőknek ez a feladat nem tartozott a megszokott munkáik sorába. Nekik is „tanulniuk” kellett az új feladatot. bornak — is köszönhetek. A kollégák ugyanis egytől egyig kitűnően oldották meg a feladataikat, alkotó közreműködésük nélkül aligha lehetett volna ilyen sikeres az egri vállalkozás. Az új Ybl-díjas családjából egyedül választotta a pályát, s konok kitartással szerezte meg oklevelét az egyetemen. Rátermettségét, nem mindennapi szaktudását igazolta, hogy már a diploma- munkája külföldi kiállításra került, s a kezdő építészmérnököt mindjárt a jó nevű Lakó- és Kommunális Épületeket Tervező Vállalat alkalmazta. majd tartotta magánál húsz esztendeig. Az építész — aki különben óraadó adjunktus is az egyetemen — a' tavalyi ősszel csak azért változtatott munkahelyet, mert más is érdekli, mint megszokott feladatai. Egyéniségének, alkatának sokkal iskább megfelel egy olyan intézet, ahol tudományos alapossággal művelheti a szakmát. S úgy érzi, hogy meg is találta itt a helyét. Reméli, hogy eljuthat távoli céljához: az egyedi tervezések, a városrendezési munka után valamikor valamilyen önálló telepet, esetleg valamiféle városkát is „alkothat”. Jelenlegi osztályán — amelyet az ENSZ is támogat — máris olyan szép, izgalmas és nagy megbízatások vfoglal- koztatják. hogy régi álmainak beteljesülése talán nincs is olyan messze. Gyónj Gyd» Nehezíti a munkájukat az is, hogy az országos sorrendben nem a kiemelt cégek között szerepelnek, tehát a megrendeléseiket csak a „második lépcsőbe” sorolják. Akkor jut rájuk a sor, ha . a „nagyokat” már kielégítették. Ez sokszor akadályozza őket a teendőik végzésében. Ezek ellenére, illetve: ezekkel együtt is lelkiismeretesen végzik azt, amire vállalkoztak. De hogy végezhessék, nekik több erőfeszítésre van szükségük, mint az „első sorban” levő építőipari • vállalatoknak. Teljesítményük mértékét tehát a nehézségek csak növelik. Végül: a határidő A kivitelező optimista. A megrendelő már kevésbé az. Nem látja biztosítottnak a szilveszteri nyitás lehetőségét. Mert úgy volt, hogy az 1976-ot köszöntő éjféli gong szavát az Avar Szálló vendégei már itt hallhatják, a szálló összes termeiben rendezett szilveszteri mulatságon. Az építők azt mondják, rajtuk semmi sem múlik. Programjuk szerint erre a lehetőség mé| adott, csak az utolsó hónapokban, a befejező munkálatokkal együtt meg kell kezdeni a szálló berendezését is. Ehhez azonban kellene még a CSŐSZER pontos munkája, a műemlékpala, kellene még egy sor technikai berendezés, ami egyelőre még sehol nincs. És ha a módosí tások at el is rendeli a tervező, kérdés, a most feladott megrendelést elfogadják-e rövid határidőre? Aligha. A pesszimistáknak lenne igazuk? Bizony, "jó volna egy kicsit feszesebben kezelni ezt az építkezésű azoknak Is, akiknek közreműködése nélkül csak helyben topogás lehet az építők legjobb szándékából is. G. Molnár Ferenc Magiad, uram... Nem mindennapi látványban volt része annak, aki kedden estefelé az egri Hadnagy úti lakótelepen, pontosabban a Tittel Pál utcában járt. Seperték, mosták, gereblyézték, meg amit még el lehet képzelni az utcát, vígan, lelkesen. A rövid története a dolognak: Mucsi Sándor tanácstag kérte a választók nevében a tanácsi építőket, hogy a szomszédos építkezés során felhordott koszt, szemetet, sarat legyenek szívesek eltakarítani. Meg is jelent néhány ember, s a kéréshez képest csupán egy tenyérnyi helyen takarítottak, de az utcán ez mit sem változtatott. A tanácstag, a népszerű Sándor bácsi egyik idős szomszédjával erre munkához látott. Először csak egy lakó kérdezte meg, hogy mit csinálnak, s a válaszra azonnal lesiettek. Rövidesen már mindenki seperte, mosta az utcát, olyan lelkesen, hogy az ember már azt varia, fel is vikszelik. A hangulat leírhatatlanul jó volt, amilyen jó csak lehet egy spontán valóban társadalmi munka közben. S ha a lakók azt mondják, hogy május 1-re ez a legszebb utcája a megyeszékhelynek, hát — igazuk is van! v k (7JHmmQ 4935. május L, ssütértüir fl ..Centrum” Ybldffzsa
