Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-21 / 117. szám
Honnan vegyünk új munkást? F AMI ALIG EGY ÉVTII CEDE még csak előrejelzés ! volt — sokak számára csupán ( komolytalan jóslat —, az ma 1 a gazdasági élet egyre sú- • lyosabb gondja: nincs szabad ‘ munkaerő. Megszűnt, elfogyott, mert úgy kezeltük, mintha kimeríthetetlen volna. A pillanatnyi és a várható munkaerőhelyzet például szinte soha nem szere- ’ pelt a gazdaságfejlesztési döntések megvalósítását alapvetően befolyásoló ténye- ’ zők között. ■ Ügy tűnik, hogy a 12 mil- ' liárd forint befektetésével korszerűvé rekonstruált textilipar munkaerőgondjait nemcsak a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő munkásnők távolléte okozza. Valóban nem volt, vagy nincs mód például arra, hogy két Ilyen nagy jelentőségű programot — a jórészt nőket foglalkoztató textilipar fejlesztését és a népesedéspolitikai Intézkedéseket — kölcsönhatásaiban is vizsgáljanak? Még akkor sem, ha a két program alapgondolata közel azonos Időben — a hatvanas évek vége felé született? El kell fogadni a munkaerő-gazdálkodással és a munkaerő-tervezéssel foglalkozó pzakemberek véleményét: gyakorlatilag semmit sem — vagy csak nagyon keveset — tehettek annak érdekében, hogy a rohamosan csökkenő munkaerő-tartalék felfrissüljön. A népesség száma annyi, amennyi. A nyugdíjasok foglalkoztatására minden elképzelhető intézkedést megtettek, ám a szövőgépek vagy más termelékenységű gépek mellé nem lehet nyugdíjasokat állítani. Bármelyik oldalról ig közelítjük a kérdést, be kell látni, hogy miközben minden lehetőt elkövettünk a munka- erőforrások bővítéséért, úgyszólván semmi sem történt a munkaerő ésszerű foglalkoztatósa érdekében. Leszámítva a nagy és elvi jelentőségű felméréseket. Mert felismertük például, hogy az embereket lehetőleg a gazdaságosság kritériumainak megfelelő termelőhelyeken szabad foglalkoztatni. Felismertük továbbá, hogy a vállalati és általában a- nép- gazdasági fejlesztésekkel kapcsolatos döntéseket nem szabad függetleníteni a mindenkori és a várható munkaerő- helyzettel. De mégis számo- latlanul gyarapítjuk a munkahelyeket, nagy elszántsággal fogunk hozzá a legmun- kaerőigényesebb iparágak fejlesztéséhez ég közben azon töprengünk; hogyan lehetne legalább napi néhány órára munkába állítani a kismamákat és egyáltalán érdemes dolog-e a 3 évig tartó gyermekgondozási szabadság? ANNYI SZÓ ESETT korábban a munkaerő-prognózisokról, hogy már csak ezért is — meg esetleg emlékeztetőként — érdemes felidézni a legfrissebb számítások eredményeit- Ezek szerint a következő 15 évben az aktív keresők száma minden eddiginél mérsékeltebb ütemben növekszik. A munkába állítás lehetőségeinek vizsgálatából kiderül, hogy 1976 és 1990 között összesen 130—140 Hyilt levél a miinkásokhoz Egy vállalat, 1531 lakás r A napokban kihelyezett ve- aetőségi ülést tartott Hatvanban a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat párt- szervezete, hogy megvitassa a XI. kongresszusból eredő feladatokat, illetve értékelje a lakásépítési program helyzetét. A tanácskozáson részt vett Varga Lajos vállalati ■ igazgató és Kiss László a városi pártbizottság osztályvezetője is. Mint az építkezésekkel kapcsolatos tájékoztatóbb! leszűrhettük, a kongresszusi és felszabadulási munkaversen y keretében 1975. június 30-ig 1531 lakást kell a vállalatnak elkészítenie megyénkben. A szocialista brigádok jó munkájának eredményeként — már most megítélhető! — ez a határidő egy hónappal előbbre kerül, vagyis a Tanácsi Építőipari Vállalat a negyedik ötéves terv ilyetén feladatainak példásan megfelel. Jól halad ugyanekkor a gyöngyösi 250 férőhelyes kollégium építése is, s amenv- nyiben problémamentesen megoldódik a kazánok beszerzése, szerelése, augusztus 30-án e munkát szintén átadja a vállalat. A pártvezetőség, tekintettel a nagyon súlyos hatvani lakáshelyzetre, kiemelten foglalkozott a Dózsa téri hú rom épülettömb 138 családi otthonának kérdésével, s igen pozitívan foglalt állást. Támogatja a vállalat gazdasági vezetőinek azon törekvését, hogy az A—B—G épületek, a földszinti üzlethelyiségek kivételével, ez év végére beköltözhető állapotba kerüljenek, s az ügy érdekében különböző munkaerő-átcsoportosításokat hajtsanak végre ideiglenes jelleggel. Érdemes foglalkoznunk a Dózsa téri építkezésen dolgozó szocialista brigádok nyílt levelével, amelyet megküldték a vállalat valameny- nyi munkáscsoportjának. Ebben kérik kőműves-, ács- és kubikostársaikat, hogy támogassák a hatvani célfeladatot, s ha átmenetileg több teherrel is jár, települjenek át ergs az építkezőre. Miként a áuhasz Janos, Szabó Károly, Vincze Miklós, Szalóki József, Handó István és Árvái János által aláírt levél befejező része fogalmaz: erre kötelez minden dolgozót a hatodszor elnyert kiváló vállalat cím, az üzem hírneve s az építőipari munkások több évtized áldozatával kivívott becsülete. Ügy véljük, a nyílt levélhez nem lehet sók szavunk. Legfeljebb nyugtázzuk az új stílust, s kívánjuk, hogy meglegyen a foganatja. Elvégre nem kis dolog, ha 138 család jut régen várt fedélhez az 1976-os esztendő küszöbén. (m. gy.) ezer fiatallal számolhatunk, akik jó esetben éppen csak pótolhatják a nyugdíjazás és a halálozás miatti létszám- csökkentést. Maradnának még — a szabad munkaerőként számon tartott — nők, de a népesedéspolitikai intézkedések hatásait is mérlegelve, nyilvánvaló, hogy a nők 1973. évi körülbelül 65 százalékos foglalkoztatási aránya számottevően nem emelhető. Ha a teljes foglalkoztatottság egyben hatékony foglalkoztatottságot is jelentene, akkor azt kellene mondanunk, hogy az egyetlen számításba jöhető munkaerőtartalék a nyugdíjasok, illetve a nyugdíjkorhatárt elérők körében kereshető. A hatékony foglalkoztatástól azonban még messze vagyunk. Erre utal a XI. kongresszus határozata is, amikor kimondja: „Javítani kell a munkaerő- gazdálkodást, következetesen erősíteni a munkafegyelmet. Gyorsabb haladást kell elérni az üzem- és munkaszervezésben .. Ez az egyetlen, — de nem kis — lehetőség, hogy a következő tervidőszak gazdasági feladatait teljesíthessük. Részben a gépesítéssel, a jobb munkaszervezéssel, a szakképzéssel és a továbbképzéssel, részben pedig a belső létszámtartalékok igénybevételével kell növelni a munka termelékenységét és csökkenteni a vállalatok túlzott munkaerőigényeit. A TERMELÉKENYSÉG KAPCSÁN egy megjegyzés még idekívánkozik: azt eddig is tudtuk, hogy a termelékenység növekedését a vál lalatokon belül kell biztosítani. De ideje észre venni hogy pusztán ettől az óhajtól a termelékenység nem javul. A vállalatok vezetőinek egyrészt konkrét ismereteket, információkat kellene adni a termelékenység gyorsabb ütemű növekedésének lehetőségeiről, másrészt még konkrétabb segítséget. Az ilyen lehetőségek feltárása nem csupán elméleti probléma. A termelékenység színvonala és növekedési üteme sohasem egyetlen tényezőtől függ, s nálunk még hiányzik az olyan intézményrendszer, amely képes e feladatok sok-sok ösz- szetevőjével (közgazdasági, műszaki, szakképzési, bérezési, munkalélektani és szociológiai problémáival) gyakor- lataiasan foglalkozni. V- Cs. Uj tejpor gyár Berettyó- újfaluban Berettyóújfalu régi tejporgyára már nem tudta feldolgozni a környék állandóan növekvő tejtermelését. 1974. tavaszán kezdték a csehszlovák gyártmányú tejporgyár szerelését, amely az ország egyik legkorszerűbb gyára lett. A próbaüzemeltetést befejezték. A régi és az új gyár együttes napi termelése 2 vagon tejpor lesz. Felvételünkön: az új gyár porítóüzeme, ahol naponta 130 000 liter tejet dolgoznak fel. (MTI-foto — Kozák Albert felv. — KS) Megvalósult tervek Termelőszövetkezeteink a IV. ötéves terv időszakára készítettek először középtávú fejlesztési tervet. Közeleg az ötéves terv vége, s az iránt érdeklődtünk, miként valósulnak meg az elképzelések? Korozs István, a tiszaná- nai Petőfi Termelőszövetkezet elnökhelyettese vaskos tervtanulimányt mutat: — A debreceni Agrártudományi Egyetem statisztikai tanszékén dr. Tóth József irányításával készült a középtávú tervünk. 15 variánsból választottuk ki a legjobbat, amely az itteni talaj- és éghajlati viszonyoknak megfelel. — Milyen újdonságokat terveztek? — Korábban nagyon sok növényt termeltünk, a bükkönytől a zöldborsóig szinte mindent. Most viszont kiválasztottuk a főbbeket. így maradt a jövedelmező búza, a cukorrépa és a kukorica. Az állattenyésztést pedig jól szolgálja a rét- és a legelő- gazdálkodás. Korszerűsítettük a termelést azzal, hogy beléntünk a nádudvari rendszerbe és a kukoricát, illetve a cukorrépát iparszerűen termeljük. Ezzel párhuzamosan nőtt a műtrágyafelhasználás. Tavaly már hektáranként 208 mázsát szórtunk a földekre. A növényvédelmet is biztonságossá tettük a repülőgép alkalmazásával. nmé’vet földi gépekkel egészítettünk ki. — Milyen beruházásokat valósítottak meg? — Több mint 20 millió forintért építettünk szakosított tehenészeti telenet, amelyet az Egyesült Államokból importált Holste in - Friz állománnyal népesítettünk be. 17,5 millióért vásároltunk erő- és munkagépeket, amelyek közül legjelentősebb volt az ipársze- rű termeléshez szükséges amerikai gépsor. Év végéig a lucemaliszt-készítő üzem építését is befejezzük, es korszerűsítjük a magtárat, ahol emberi kéz érintése nélkül gépekkel mozgatnak majd minden terményt, öt év alatt 100 millió forintot terveztünk fejlesztésre, melyet már meg is valósítottunk. — Mennyivel nőtt a közös vagyon? — Termelésünk 53 millióról 121 millióra, a közös vagyon pedig 89 millióról 158 millióra növekedett. Iránytű volt a középtávú terv — mondja Csáti Jónás, a komlói Május 1. Termelőszövetkezet főkönyvelője. — Közben néhány dolgon mégis változtatni kellett, mert új növényfajták jelentek meg, és bevezettük az iparszerű termelést is. . — Mi volt a legfontosabb feladatuk? — Elsősorban a szakosodás. Ezt a tervezett öt esztendő helyett négy év alatt megvalósítottuk. Fejleszési tervünket a Kompolti Növénytermesztési és Talajvédelmi Kutatóintézet munkatársai dolgozták ki. Építettünk egy sertéstelepet, amely évente 4 ezer állatot bocsát ki. Csökkent ugyan a növények száma, de továbbra is megmaradt fő terménynek a búza. Az volt a törekvésünk, hogy az állattenyésztés igényeit biztosító kukoricát is termeljünk. Ere és ásvány nyomában járnak □ 18 KILOMÉTERNYI KÉMLELŐLYUK □ ZEMPLÉN MEGLEPŐ VALLOMÁSAI □ BAKTÉRIUMOK BÁNYAMUNKÁN A munkájuk érdekes, izgalmas és szép: érc, ásvány nyomában járnak. A föld mélyét vallatják, évezredek, százezredek titkait fürkészik, kincseket vadásznak nap nap után. Vadászmezőjük úgyszólván az egész ország. Évente húsz helyen is dolgoznak, s „kíváncsiságuk” ezalatt legalább 18—20 ezer méternyi kémlelőlyukat fúr. S mindez csupán egy része annak a feladatnak, amelyet az Ofrszágos Érc- és Ásványbányák Kutató és Termelő Müveinek dolgozói végeznek. f Az egri vállalat ugyanis — mint a nevében benne van — bányászkodással is foglalkozik. Felnémeti üzeme esztendőről esztendőre félmillió tonna körüli meny- riyiségü nyers követ és őrleményt szállít a legkülönbözőbb felhasználásra. Cukorgyáraknak, kohóknak, útépítőknek, a gabona-, gumi- és vegyiparnak, hogy csak né- haaxyal, .eraútaunk a 200 legnagyobb megrendelő közül ... A megyénkben is kevésbé ismert tevékenységről Gyurkó László főmérnökkel beszélgettünk : Mit mondjak? Nem unatkozunk • .. — mondta mosolyogva a főmérnök. — Különösen az idei évtől, hogy már mi is 100 millió forint értéket termelünk. Ami nem éppen kis dolog. Különösen Ilyen tartÓ6 létszámhiánnyal, mint nálunk is van. Az embereinknek legalább a 10 százalékát nélkülözzük. Igazán csak csodálkozom, hogy ennek ellenére tavaly is egészen jó évet zártunk. Ahogy beszélte: izgalmas munkájukon belül is a legizgalmasabb talán a kutatás. Leggazdagabb vadászmezőjük pedig a Zempléni hegység, ahol számtalan kellemes meglepetésben volt már részük, több ritka természeti kincset találtak. Zeolitra. kovaföldre, higanyra, tűzálló, ínyagQkrg., tförgbre btifctoan-, tak itt, a vasáról ismert Ru- dabánya környékén pedig színesfémre is... Sajnos, egyi- kük-másikuk csak éppen hogy felcsillantja a reményt, az üzemnyitáshoz elenyésző. A kutatók szenvedélyét azonban a legkevésbé csillapítják: újra meg újra a munka folytatására ösztönzik valamennyiüket... S nem kevésbé érdekes persze a laboratóriumi munka is! A mélyből kiemelt magminták vizsgálata, elemzése, a szakma újabb technológiáinak kidolgozása. Többi között olyan eljárások kialakítása, amelyek során például az ércek kilúgozását baktériumokkal végeztetik: vegyi útról biológiai vonalra áthelyezve a folyamatot. Lehetővé téve ezzel — egyebek mellett — a meddők további hasznosítását •.. — Fokozódó megbízásaink — hallattuk — a gondjainkat is szüntelenüUszaporítják. Főleg Felnémet „szorít" ben - nüsáBsír eaynéezt további ró berendezéseivel, másrészt közismert környezeti ártalmaival Ez utóbbiak már eddig is jelentős áldozatokra késztettek minket, s a több millió forintos beruházás folytatódik. A nagy porképződés csökkentésére, megszüntetésére fokozzuk a villamosítást — növeljük a ven- tillációt —, fokozatosan áttérünk a zárt szállítórendszerek illetve tárolóhelyek használatára. Éppen most pályázunk a központi támogatásra, mert önerőből, sajnos nem sokra mennénk ... Műszaki fejlesztésünk során emellett a műszerezést szélesítjük, az automatizálást erősítjük termelő üzemünkben és központi laboratóriumunkban. A jövőben szeretnénk a jelenleginél nagyobb szállító- járművekkel ellátni bervai bányánkat, a fúrómunkáknál pedig a mélyfúró-berendezések mobilizációjára kerítünk sort. Ahol gazdaságos: átallunk a gyémántszerszám használatára. Míg a robbantólyukakhoz önjáró, nagy teljesítményű berendezéseket kívánunk mind általánosabban igénybe venni... Miközben a laboratóriumban a baktériumokat is bányamunkára szorítják... Ezért bekapcsolódtunk 4 nádudvari rendszerbe. Újdonság szövetkezetünkben a szójatermelés, amelyet az idén terven felül valósítottunk meg. Az jpari növények közül a cukorrépa területének növelését irányoztuk elő, s ezt is sikerrel teljesítettük. — Mennyivel emelkedtek a hozamok? — Legjelentősebb a búza, melybőd négy év alatt 21,7- rol 35,7 mázsára, kukoricából 15,1-ről 56,4 mázsára, cukorrépából pedig 243-rol 342 mázsára emelkedett a hektárankénti átlagtermés. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy talajtérképek alapján műtrágyázunk, iparszerűen termelünk és nem utolsósorban a feldolgozás tökéletesítésére is törekedtünk. Építettünk egy bábolnai szárítót, mellyel óránként 15 tonna búzát és kukoricát szárítunk meg. Enélkül ma már korszerű termelést megvalósítani nem lehet Négy év alatt megduplázódott a termelés a kere- csendi Aranykalász Termelőszövetkezetben. 30 millióra nőtt a bevétel az alig több mint kétezer hektaras gazdaságban. — Évente ötmillió forinttal növeltük a termelést — idézi Fodor József főkönyvelő. — Mindez az ésszerűen kidolgozott középtávú fejlesztési tervnek köszönhető. Ami legfontosabb volt, korszerűsítettük a szarvasmarhatelepet. Bevezettük a kötetlen tartást és hízómarhákat nevelünk. Ezzel párosul az öntözéses legelőgazdálkodás is. Az elmúlt négy esztendőben szövetkezetünkben csökkent a kenyérgabona-termelés Ehelyett inkább a borsó és a napraforgó került előtérbe, vetö- magtermelésre. Mindkettőt iparszerűen, a gödöllői, illetve a nádudvari rendszerhez kapcsolódva valósítjuk meg. — A fejlesztéssel párhuzamosan csökkent a kézi munkaerő? — Négy esztendő alatt s tagságnak csaknem fele kiöregedett. Ma már 96 « dolgozók száma, ami igen kevés. Ezért bátrán korszerűsíthettünk. Bevezettük az új technikát, sok gépet vásároltunk és nagy gondot fordítottunk az üzem- és munkaszervezésre is. A vállalatszerű gazdálkodással pedig az állami gazdaságokhoz hasonlóan ágazati rendszert valósítottunk meg. Tulajdonképpen elképzeléseink nagy részét, melyeket a középtávú fejlesztési tervben előirányoztunk, már meg is valósítottuk. Mentasz Károly Gyom Gyoka 137a. má jus &L, aZfcsá»