Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-17 / 114. szám
! Álláshirdetések tömege a lapokban, munkásfelvételt hirdető táblák a gyárak, az üzemek bejáratánál jelzik a létbiztonságot, hogy senkit nem fenyeget hazánkban a munkanélküliség veszélye. De jelzik a fokozódó munkaerőgondokat is. Hiány van szakképzett és betanított munkásokban, közép- és felsőfokú diplomával rendelkező szakemberekben és főleg segédmunkásokban. A munkaerőhiány jelentős társadalmi veszteségek okozója. Nem használhatják ki kellően az értékes, nagy teljesítményű gépeket, akadozik a kooperáció, nem elegendő mennyiségben, vagy késve készülnek el a keresett termékek. A túlórázás, a hajrámunka, a várakozás, a »orbanállás idegfeszítő. A munkaerőhiány néhol látszólagos, a szervezetlenség, a másutt levő felesleg tünete. Persze a rossz hatásfokkal. alacsony intenzitással foglalkoztatott többletlétszám nem „csenget” magától. De módszeres elemzéssel, hatásos anyagi ösztönzéssel, létszám-átcsoportosítással feltárhatók és mozgósíthatók ezek a rejtett belső tartalékok. A szervező munkának azonban még ezzel a mondhatnánk extenzív módszerével sem élnek eléggé. A munkaműveletek és a mozdulatok elemzéséig, a technológiai sor átrendezéséig, a termelőhelyek ésszerű kialakításáig pedig a legritkább esetben jutnak el a szervezők. Hogyan állandósítható törés, visszaesés nélkül a jelenlegi dinamikus fejlődés 1980-ig vagy az ezredfordulóig úgy, hogy a felhasználható munkaidőalap a jelenlegi szinten marad, sőt előreláthatóan csökken a 40 órás heti munkaidő majdani bevezetésével ? Csak a munka termelékenységének emelésével! Évi 6—7 százalékkal viszont lehet-e növelni hosszú távon a munka termelékenységét? Lehet is, kell is. De nem egyszerűen a begyakorlottság fokozására, a teljesítménykövetelmények szigorítására építve, hanem mindenekelőtt fejlesztéssel és szervezéssel. Nem utolsósorban a szocialista nemzetközi integráció kibontakoztatásával, a termékválaszték szűkítésével és korszerűsítésével, a tömegszerűség, a sorozatnagyság emelésével. Dolgozókat nem importálhatunk, vendégmunkásokra a jövőben sem számíthatunk. Ám a korszerű, termelékeny gépek és berendezések behozatalát fokozhatjuk főként a szocialista országokból. Különösen adókét, amelyekkel jelentős munkaerőt és időt takaríthatunk meg. A gépesítés lehetőségei rendkívül nagyok és még csaknem teljesen kiaknázatlanok az anyagmozgatásban. Jelenleg minden ötödik kereső. legalább egymillió ember foglalkozik az országban cipekedéssel, szállítással. Az anyagmozgatás gépesítése, jobb szervezése nem csupán a jjehéz fizikai munkát végzők tízezreit szabadíthatná fel, hanem egyben a termelőberendezések jobb kiszolgálását és folyamatos munkáját is lehetővé tenné. Sajnos, ma még gyakori, hogy a legmodernebb termelő berendezést hagyományos hórukk munkával szolgálják ki s nem alkalmaznak automatikusan adagoló futószalagot, konténert, silót vagy akár csak egyszerű emelőgépet, targoncát, rakodólapot. Ahol azonban az anyagmozgatás kényszerpályára kerül, nyomban egyenletessé és zavartalanná válik a munka. A különböző kisgépeket szintén joggal igénylik a dolgozók. Az ácsok, a parkettások, az épületasztalosok, a könnyű kis fűrészgépeket, a szerelők a mobil csiszoló, csavarozó, hajlító, vágó mechanizmusokat, a forgácsolók a gyors pneumatikus befogókat, ütközőket, készülékeket stb. A barkácsolók munkáját is napjainkban már számtalan ötlet, szerkezet, gép köny- nyíti meg, mert a szabad idő is drága. A nagyüzemekben, az építkezéseken viszont gyakran ma is régi kézműves módszerekkel „barkácsolnak”. Többet ésszel, mint erővel — tartja a közmondás. Többet géppel korszerű szervezéssel újítással mint munkaerővel — korunk parancsa ez. E követelménynek megfelelni műszaki, gazdasági, társadalmi és politikai feladat. A könnyebb, a termelékenyebb munkát, a néhol nyomasztó létszámhiány enyhítését szolgálják tehát a helyi fejlesztési eszközök, a hivatásos szervezők, a szerkesztők, a gyártáselőkészítők, a beszerzők, a beruházók éppen úgy mint az ösz- szefogott társadalmi erőfeszítések, a dolgozók kezdeményezései, az újítómozga- lom. Mert a legfőbb termelőerő, a legfőbb érték: az ember. A termelésbe állítható munkaerő létszáma véges, új munkásokat importálni nem lehet. Más választás tehát nincs, csak a meglevő munkaerő ésszerű hasznosítása, a drága és egyre inkább hiányzó munkáskezek gépekkel való helyettesítése, mindenütt, ahol . erre a lehetőségek megteremthetők. Kovács József — Eddig milyen tisztséget töltött be a mozgalomban? — Semmilyet. Egyszerű szakszervezeti tag voltam, fizettem a 28 forintot és semmi több. Néha kaptam üdülőjegyet, a nászúira is szak- szervezeti beutalóval mentünk. Egyébként én sokat nem tudtam a szakszervezetről. — Szívesen vállalta a megbízatást? — Igen. A műhelybizottság titkára néhány hónapja odajött hozzám és azt kérdezte: vállalnék-e szakszervezeti megbízatást. Azt mondtam, vállalnék, Pista bácsi. Erre adott néhány brosúrát, aztán meg nemsokára elküldték háromnapos továbbképzésre, ahol a mozgalmi munkáról volt szó. Amikor a választásra sor került, én is ott szerepeltem a jelöltek között. Hogy őszinte legyek, kissé meg is lepett, nemigen számítottam ilyesmire. Aztán az ottlevők mind megválasztottak, a műhelytitkár meg vezető bizalminak is javasolt. — Tudja, mi a feladata, funkciója? — Egyelőre még nem nagyon, de ahogy hallottam, hamarosan sor kerül ilyen tájékoztatóra. Én villanyszerelő vagyok, itt, az Egri Közúti Építő Vállalatnál öt éve dolgozom. Azelőtt a hajtó- múgyárban. meg egy Pécs környéki bányában volt a munkahelyem. Hogy miért mentem a bányába? Fiatal A BNV előtt Az IKARUS Karosszéria- és Járműgyárban Bóda Iván osztályvezető (képünkön baloldalt) tervei alapján elkészítették az IK 270 típusú biztonsági autóbusz prototípusát, amelyet a BNV-n láthat majd a nagyközönség. A társasgépkocsi sejtszerkezetes lökhárítója 25—30 km/ó sebességgel történő ütközéskor is megvédi az utasokat. A légkondicionált utasteret megemelték, igy az utasok a baleseti ütközési zóna fölött foglalnak helyet Május 21-en nyitja meg kapuit a tavaszi BNV. a beruházási javak szakvására. A vásarterületre javában érkeznek a kiállítási tárgyak, dolgoznak a dekoratőrök. Képünkön: az Egyesült Izzó kaposvári gyáregysége anódgyártó automata berendezését kicsomagolják. (AU'I Fotó — Bars, István felvétele — KS) J5 lakossá® foBb eTtátásáf« — Ötszáz hektáron Zöldség A pártunk XI. kongresszusán elfogadott gazdaságpolitikai feladatok kozott olvasható az is, hogy a következő években meg kell oldani a biztonságos zöldségtermelést és a zavartalan ellátást. E nagyszerű gondolat megvalósításához azonban sok munkára lesz szükség. Elsősorban a mezőgazdasági nagyüzemek kezdeményezőkészségére, nagyobb szervezettségre, jobb gép-, műtrágya- és növényvé- dőszer-ellátásra. A kezdeményezésről máris hírt kaptunk. A Hevesi Állami Gazdaság a régi tájha- gyományokat folytatva elhatározta, hogy a következő két évben ötszáz hektáron, ipar- szerűen termel zöldséget. Nem kis feladatra vállalkoztak a hevesiek, amikor ezt megvalósítják-. A hevesi zöldségfélék közül a legnagyobb múltú a paradicsom és a dinnye. Mindkettő jelentős, hiszen külföldre is sokat exportálnak belőle. Most az elképzelések szerint a paradicsom mellé felzárkózik a paprika is. Szinte egyedi az országban, hogy paprikát több mint ötven hektáron termelnek. De ennek is hagyománya van, hiszen már három esztendeje a Kertészeti Kutatóintézet irányításával megkezdték Hevesen a kon- zervpaprika kísérleti termelését. Az eredmények nem is maradtak el. A szerzett tapasztalatok alapján dolgozzák ki a paprikatermeles gépesítését Ebben segít a Csányi Állami Gazdaság által létrehozott TOMATOCOOP-társa- ság is. Elképzelések szerint a pap- rikatermelés vezető gazdasága a következő években a hevesi lesz. Az iparszerű • termelés gépsorait közösen alkalmazzák majd a paradicsom- és a paprikaföldeken. Már az idén, az őszi betakarításra egy szovjet és egy amerikai kombájnt várnak Hevesre, amely megkönnyíti az eddigi kézigényes munkát. Emellett augusztus közepére a Hatvani Konzervgyár, a Hevesi Állami Gazdaság és a helyi Rákóczi Termelőszövetkezet közös paradicsomátvevő központot létesít a nagyközség határában. Onnan tartálykocsikkal szállítják majd naponta a paradicsomot a konzervgyárba. Jövőre egy másik átvevőközpontot is építenek, s ezzel lehetőség nyílik arra, hogy az állami gazdaság és ia termelőszövetkezet teljes paradicsomtermé«. sét a határiban előkészítsék konzervgyári feldolgozásra. Az állami, gazdaságialt azt is tervezik, hogy 1980-ig Hevesen zöldségfeldolgozói, esomagolót es tárolót lért í- tenek. így a. betakarított termékeket néhány napig biztonságosan. tárolják, majd csomagolva hátökocsik’cal szállítják a piacokra. Ezzel a termeléstől a feldolgozásig egy teljes rendszert valósítanak meg A termelés azonban- továbbra is elsődleges marad. Amellett,, hogy a hevesiek bevezetik a modern technikát, a nagyobb terméshozamok eléréséért, öntöznek is a zöld- ségföldekjen. Egyelőre csak csőkutakkal, később várhatón 1980-ig, amikor megépül a Kiskörei Vízlépcső hevesi öntözőfürtje, elegendő vizet kapnak az öntözéshez. Ezenkívül, fóliaházakat is létesítenek, ahol előrehajtják azokat a paradicsom- és paprikafajtákat, amelyeket palántákról nevelnek. örvendetes tehát a hevesiek. kezdeményezése. / Mentusz Károly Nehéz a motorosoknak? Panaszolták, hogy — nehéz a motorosoknak ... Pontosabban: a leendő motorkerékpár-vezetőknek, akik történetesen Egerben szeretnének jogosítványt kapni. Nincs segítségük, így maguk készülnek a vizsgákra, amelyeken a bizottságok rendkívül "szigorúak. Ha a jelölt nem akar túlságosan sokat ismételni, kénytelen a köny- nyebb — de kevésbé szerencsés — megoldást választani: miután a vizsgabiztosoknak teljesen mindegy, hogy ki mivel jelentkezik próbatételre, a nagymotorosok is kismotorral vállalkoznak a feladatokra. Ami aztán — még sikeres szereplés esetén is — egy-kettőre megbosszulja magát a forgalomban. Talán ezért is van annyi baj a motorosokkal, annyi bosszúság, baleset az utakon.?! Mi az igazság? A kérdésre Elek Lászlónál, az Autóközlekedési Tanintézet egri iskolájának helyettes vezetőjénél kerestünk választ: — Tény, hogy számos leendő motoros egyénileg készül a vizsgákra. Sőt: egyedül, mert nem talál, vagy nem is keres olyan embert, akitől tanulhatna. Még a bizottság elé is kísérő nélkül érkezik, ami teljesen szabálytalan, s fölöttébb veszélyes. Ilyen előzmények után, mondani sem kell, nyilvánvalóan nem mindig kíséri szerencse a számadásokat. Az úgynevezett rutinvizsgán a jelentkezők 20, o forgalmi vizsgán pedig 40—50 százaléka megbukik, s gyakran alapvető hibák miatt... Bizonyára kedvezőbb képet mutatna a statisztikánk, ha a jelentkezők szakképzett, gyakorlott oktatók segítségével jutnának a bizottság elé. Iskolánkban ugyanis — jóllehet a nevében egyáltalán nincs szó' a motorosokról, — mód van erre. Sajnos, a motorosok túlnyomó többsége nem gondol erre, nem igényli a felkínált lehetőséget. Húzódozik a tanfolyamtól, amelyben 10 órás vezetési gyakorlat is van. Ügy érezzük, hogy sajnálják a 250 forintos díjat. Szívesebben nekirugaszkodnak akár többször is a 200 forintos vizsgáknak, mint hogy annak rendje és módja szerint a biztosabb utat választanák. Jellemző, hogy a megyeszékhelyen legutoljára talán két esztendővel ezelőtt indíthattunk tanfolyamot a motorosoknak is... — Ha tanfolyamnyi érdeklődő talán nem is gyűlik össze, néhány jelentkező bizonyára akad újra meg újra? Velük nem érdemes foglalkozni? — Szó sincs erről. Ilyen esetben is vállaljuk az oktatásukat: gyakorlatunk szerint besoroljuk őket az autósok valamelyik éppen kezdődő ,,B” tanfolyamára, ahol ugyanazokat a lehetőségeket biztosítjuk a számukra, mint a motorosoknak általában szeretnénk. Például Bélapátfalván, nemrégiben öt motorost is felkészítettünk így. — A kismotor, vagy a nagymotor használatára? — Mindenkit a sajátjára... Iskolánknak ugyanis nincs x6aját motorparkja. így mindenki a maga járművével vesz részt az oktatáson. Az más, hogy a vizsgán valóban mindkét típus használata engedélyezve van. Szóval: így állunk a motorosokkal. Gyakran, valóban nehéz a helyzetük, a sorsuk. Azonban észre kell venni azt is, hogy sokszor maguk teszik ilyen siralmassá. S leginkább talán éppen maguk könnyíthetnének rajta! (gyóni) A bizalmi voltam, kalandból is, meg érdekelt a munka. Különben én nem a legveszélyesebb részen dolgoztam, a kisegítő szinten, 1962 óta vagyok szak- szervezeti tag. — Sok ember tartozik a bizalmi-csoportjába? — Negyven-negyvenöt, különböző munkahelyen dolgozó ember. Itt a központi műhelyben nem sokan vagyunk, de én gyakran járok ki a munkaterületre, találkozom a szerelésen dolgozókkal. Három brigád tartozik a műhelyünkhöz. — Tagja valamelyik brigádnak? — Nem. Még nem hívtak egyikbe sem. Mi, villanyszerelők hárman vagyunk csak, külön brigádot nem alkothatunk, a másikakba, a lakatosokhoz, villanyszerelőkhöz idő kell, amíg befogadnak. — Miért nem jelentkezett, hiszen ez a szakszervezeti tisztség is azt mutatja. bíz nak magában a munkatársai? — Én nem megyek oda, hogy kérjem, bevesznek-e. önérzete is van az embernek. Ha hívnak, akkor megyek. Persze, hogy szeretnék brigádtag lenni. Az egyik munkatársamat különben nemrég hívták az egyik brigádba, most éppen bizalmi lett ő is. — Egyébként Pécsett, a bányában, ott mindenki brigádtag volt. Én még ezüstkoszorút is kaptam, pedig hát nemigen voltam értékesebb ember mint most. Furcsálltám is, hogy ott mindenki csak úgy tagja lehet egy közösségnek; itt viszont időnek kell eltelnie ahhoz, hogy valamelyik kollektívába bekerüljön az ember. Sok a jó brigád, gyakran kapnak jutalmat, persze, hogy megválogatják, kit vesznek fel. Gondolom, egyszer majd, ha jól dolgozom, rám, Bartók Csaba villanyszerelőre is szükségük lesz és felvesznek maguk közé. — A vállalat elismerte már valamilyen formában a munkáját? — Most, hogy elnyertük a kiváló vállalat címet, Kiváló dolgozó-kitüntetést kaptam. Meg hát ez is a dolgozók elismerése. hogy szakszervezeti bizalmi lehettem: ez szerintem megtiszteltetés. — Milyen feladatokat kell megoldania itt egy bizalminak? — Hát, nekem még ismerkedni kell az egész szak- szervezeti munkával. Áttekinteni a szervezetet, pontosan megismerni a jogokat, kötelességeket. Ügy gondolom, amit mi, munkások egymás között megbeszélünk, azt a kérést, kívánságot továbbítom a vezetőkhöz. üdülés, munka vedelem, jobb munkakörülmények dolgában lehet szavam. Hogy például az egyik munkahelyre szellőzőventillátorokra van szükség, meg ilyesmi. A jutalmazásoknál, ilyen szerencsére elég gyakran előfordul nálunk, szintén megkérdezik a bizalmiakat. Mi pedig képviseljük a dolgozókat; ne csak a tagdíjat fizessék, de ha szükségük van valamire, akkor megkapják a támogatást. — Milyen közösség alakult ki itt a műhelyben? — Nagyon jó. Többnyire régen itt dolgoznak, én négy év óta nem emlékszem, hogy valaki is elment volna innen. Ha én megkérek például egy lakatost, segítsen, biztos, hogy nem tagadja meg. En nem hagynék ott egy jó közösséget még akkor sem, ha azt mondanák, öt forinttal több órabért kapok, menjek máshova. Segítik itt egymást az emberek, azok is, akik nem brigádtagok. — Most majd szakszervezeti tanácstagokat választunk, annak előkészítésében már én is részt veszek. Az első hónapokban még csak tapogatózik az ember, aztán majd meglátjuk, mit, hogyan kell csinálni. Én mindenesetre szeretnék megfelelni a bizalomnak. .. Hekeli Sándor JiwtisMQ 1315, májas 11,, szombat Dolgozókat nem importálhatunk...
