Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-07 / 80. szám

Egyenrangú partnerek A népképviselet krónikájából Ak hasé példája , \ Nyolc község mecénása A FELSZABADULÁS a maga új és erős igazságával kezdte kiépíteni, hallatlanul nehéz munkával az igazság­szolgáltatás új rendszerét. A harcok idején teljesen fel­bomlottak a bíróságok is, mi­ként a közigazgatás, meg­semmisültek az iratok, mert a kényszerű háborús körül­ményeknek kiszolgáltatva az épületek hol kórházakká, hol parancsnokságokká „alakul­tak” ót... Innen kellett új­ra elindulni, hogy mihama­rabb segítséget kapjanak ügyes-bajos dolgaikban az emberek, hogy a rend meg­szilárduljon. Ezekre az idők­re emlékezett beszélgeté­sünkkor dr. Fülöp Andor, a megyei bíróság elnöke, aki szinte kezdettől Heves me­gyében tevékenykedett — Felmerült a kérdés — mondta —, hogy a múlt rendszer bírói kara (már aki itt maradt közülük) el tud­ja-e Látni a forradalmi át­alakulás idején az ítélkezési tevékenységet? Bizonyos bűn­cselekmény-kategóriákat te­kintve egyedül még átmene­tileg sem lett volna alkal­mas. Ezért is vált szükséges­sé 1945-ben a népbíróságok felállítása háborús és népel­lenes bűncselekményeik elbí­rálására. Ez a bírói testület egy szakbíróból és az akkor működő pártok egy-egy dele­gátusából állt. Más bűncse­lekmények esetében járási és megyei szinten a korábbi jogszabályoknak megfelelően folyt az igazságszolgáltatás. Ez a kettősség jellemezte a megyében is kezdetben a bí­rósági munkát. A legfontosabb tehát az volt, hogy az új rendszerben végre valóban helyet kapjon az igazságszolgáltatásban is a népképviselet. A későbbi­ek során, amint az élet meg­követelte, más, speciális sze­rep is várt az új bíróságok­ra. 1946—47-ben az ország akkori gazdasági helyzete alkalmat adott a spekuláció­ra, a burzsoá elemek káros gazdasági „tevékenységére”. — Ezek ellen szervezték meg az úgynevezett munkás- bírőságokat. öttagú testület — szakbíró plusz ülnökök — látta el ezt a feladatot, e ta­pasztalatból mondhatom, hogy becsülettel, lelkiisme­retesen dolgoztak. Az ülnö­kök természetes igazságérze­te nagy segítséget jelentett. VOLT EGY ESET, amikor valaki lányának esküvőjére készülve több kiló cukrot tartott otthon. A vonatkozó jogszabályok szerint a bíró­nak el kellett volna ítélnie az illetőt, az ülnökök azon­ban leszavazták, s így fel­mentő Ítéletet kellett hozni. Más példa: nagyarányú liszt­panamát lepleztek le a me­gyében. A fővádlott ítélete: 8 hónap börtön, az iparenge­dély megvonása, kitiltás örök időkre a megyéből, ötévi hi­vatal- és politikai jogvesz­tés ... Rendet kellett csinál­ni! — Érdekes jelenség volt — folytatta dr. Fülöp Andor — a szervezeti fejlődést szolgá­ló új lépés 1949-ben, amikor a kormány létrehozta az ügyész-bírói akadémiát. A hallgatók minden előkép­zettség nélkül kerültek ide, 6 másfél év múlva már jöt­tek bíráskodni, vádat emel­ni. Munkájuk közben a leg­rátermettebbek leérettségiz­tek, majd a jogot is elvégez­ték. Sokan vannak közülük, — nálunk is, de még a Leg­felsőbb Bíróságon is—, akik ma is a testület tagja, s szép munkát végeznek az igazságszolgáltatásban. Ami­kor Hatvanban dolgoztam, velem is volt két ilyen fia­tal, akikről nyugodtan el­mondhatom: felnőttek a fel­adatukhoz, felismerték, hogy ez a megbízatás a társada­lom részéről mit jelent. — A mai ülnöki rendszer­nek megfelelő forma mikor alakult ki? ilnnuir/w WU, április 7-, héttő — 1949 végén, 1950 elején hozták létre a népi ülnökbí­ráskodást. 1950-ben általában a büntető ügyszakban foglal­koztatták az ülnököket, a mai konstrukciókhoz hason­lóan: a járásbíróságok taná­csa egy szakbíróból és két népi ülnökből állt. Nagy ese­mény volt, amikor a megyé­ben Hatvanban először, meg­kezdte munkáját az ülnök­bíróság. A munkakezdés előtt nagy ünnepséget rendeztünk a bíróságon: ott volt a me­gyei bíróság elnöke, a párt képviselője, beszédek hang­zottak el, majd kezdetét vet­te a népi demokratikus el­veknek megfelelő ülnökbírás­kodás. 1952-ben már a polgá­ri perekben i6 ott voltak, tárgyaltak, tanácskoztak a népi ülnökök. Korábban a fellebbviteli ügyekben is te­vékenykedtek, de az új for­mákban erre már nem volt szükség; a másodfokú bírósá­gok ettől kezdve 3-as. szak­bírói tanácsban tárgyalnak. Más szóval: 5—6 esztendő elégnek bizonyult, hogy a bí­rói kar átalakuljon, kiegé­szüljön új erőkkel, alkalmas­sá váljék a szocialista bí­ráskodás gyakorlására. Hoz­zá kell még tennem, hogy az ötvenes években létrehívott ülnöki rendszer politikai el­lenőrzést is jelentett, amel­lett, hogy a nép részvétele a szocialista forradalom vele­járója — a laikusok, a dol­gozók igázságérzetét, politi­kai meggyőződését viszik az igazságszolgáltatásba. AZ ELLENFORRADAL­MAT követő években a szo­cialista törvényesség megszi­lárdult, elismerten gyorsabb, alaposabb lett az ügyintézés, lehetőség nyílott a bírói munka további korszerűsíté­sére. Ezt az utat jelezte a polgári perrendtartás 1972- ben, majd a büntetőeljárás 1974-ben bevezetett módosí­tása. — A népképviseleti rend­szer természetesen megma­radt, azzal, hogy meghatáro­zott polgári ügyekben, a büntető szakban pedig vét­ségek esetében a bíró népi ülnökök közreműködése nél­kül vezeti az eljárást. így vált lehetővé, hogy az ülnö­kök olyan perekben vesznek részt, amelyekben életisme­retüket, élettapasztalataikat valóban hasznosíthatják, sze­repük tehát így semmikép­pen nem formális — amint az néhány ügyben korábban volt. Bonyolult, a társadalom védelme szempontjából ki­emelkedően fontos bűntetti perekben a megyei bíróság, mint első fokú bíróság az új eljárás szerint ötös tanács­ban dolgozik: egy tanácsve­zető bíróval, egy szakbíróval és három népi ülnökkel. Eb­ből látszik, hogy a népkép­viseletnek továbbra is hang­súlyozottan fontos szerepe van a szocialista igazság­szolgáltatásban. — Befejezésül kanyarod­junk vissza még egyszer az időben; kezdetben milyen jogszabályok állhatták a bí­róságok rendelkezésére? — A jogfejlődés a felsza­badulás után még nem tu­dott lépést tartani a politi­kai igényekkel. Az új jog­rendszer kialakításáig nehéz munka volt a bírói gyakor­latban a régi jogszabályokat új politikai tartalommal al­kalmazni. Apróbb, például a gazdasági rendet, fejlődést biztosító szabályok rendeleti úton Láttak napvilágot; pél­dául a közellátást sértő bűn- cselekményekre hozott ren­delet a maga keretjellegé­vel az élet legkülönbözőbb területem alkalmazható volt. (Fekete vágás, tiltott borszál­lítás, a mezőgazdasági mun­kák elhanyagolása stb.) Né­ha a túl szigorú alkalmazás visszájára is fordult, példa erre az 1952-es esztendő, amely emlékezetesen roppant csapadékos év volt. A kulákok a megtorlástól annyira fél­tek, hogy lóhátról vetették a búzát a sárba, míg a pártbi­zottság le nem állította ezt a valóban a nép kárára végzett „munkát”. Aztán — sok borjú elhullott... A feketén levágott állatot pedig szép pénzért értékesítették, ki­használva az országos, ag­gasztó húshiányt. Volt úgy, hogy a kukoricásban trancsí- rozták és osztották szét a borjút. Az ilyet mindenkép­pen meg kellett akadályozni. Túlkapások? Lehettek volna, de ezek egy része már a vizsgálati szakaszban leszű­rődött, s ami még fontosabb, hogy megyénkben a népkép­viselettel megerősített bíró­ságok olyan magas fokon vé­gezték munkájukat, hogy törvénytelenül nem ítéltekéi senkit. A NÉP KÉPVISELETE az igazságszolgáltatásban tehát nem gyengült az elmúlt har­minc esztendőben, hanem el­ismerésre méltó, minőségi változáson ment keresztül. Akiket e megtisztelő és szép társadalmi funkcióra megvá­lasztottak, egyenrangú part­nerként és eredményesen vesznek részt a hivatásos bí­rák oldalán a szocialista tár­sadalmunk rendjét védő igaz­ságszolgáltatásban. Kátai Gábor — Szívesen vesszük a patronálást... —, mondta Molnár Lászlóné tanácstit­kár. — Szűcsiben kétezer ember él, tehát a kisebb te­lepülések közé tartozunk, így a községfejlesztésből, a tanács költségvetéséből nem sok pénz jut egy-egy na­gyobb tervünk megvalósítá­sára. A segítség ezért min­dig jól jön. Az elmúlt év­ben például a Mátraalji Szénbányák Vállalat, vala­mint a helyi termelőszövet­kezet adott összesen 110 ezer forintot az óvoda bőví­tésére; 18 gyereknek ennek ellenére 6em tudtunk helyet biztosítani a kis közösség­ben. Most kaptuk a hírt, hogy az elhelyezési gondja­inkról tudomást szereztek az Izzó gyöngyösi gyárának ve­zetőd is. A pipishegyi nagy­üzembe innen egyébként 40 —50 nő jár be dolgozni. Véleményem szerint még többen is munkát vállalná­nak a gyárban, ha tudnák hol elhelyezni, kire bízni a gyermeküket... Bizonyára ezért is nyújtanák az idén anyagi segítséget az óvoda felszerelésének, berendezé­sének a korszerűsítéséhez az üzemiek... 0 0 0 3 Szűcsi, Domoszló, Kisná- na, Márkáz, Karácsond, Gyöngyöshalász. Nagyrétté és Gyöngyössolymos — ezek­ből a községekből járnak be a legtöbben dolgozni az Iz­zó különböző munkahelyei­re. S a műszakkezdésre ér­kező autóbuszokból több­nyire fiatal lányok, asszo­nyok szállnak ki. Naponta kétezren kétezerötvenen... Megy es István szb-titkár: — A legfrissebb létszám­nyilvántartás szerint agyár­egység dolgozói közül 2595 a nő. Jelenleg 453-an van­nak közülük szülési-, illet­ve gyermekgondozási sza­badságon. Sokan jártak már benn eközben a gyárban, vagy üzenték a munkatárs­nőikkel, hogy már most, a három év letelte előtt szíve­sen visszajönnének dolgozni, ha a gyereket felvennék az óvodába. A fejlett, egész­séges kislányok, kisfiúk ha­mar hozzászoknának a kö­zösséghez; kétévesen is he­lyük lehetne a kiscsoport­ban, ha a községi óvoda nem lenne túlzsúfolt, ha csak néhány férőhellyel is bővíteni tudnák... Tulajdonképpen ezek a vélemények, üzenetek adták a tippet az Izzó vezetődnek, hogy a szakszervezeti bi­zottság tagjai végiglátogas­sák a környező községek óvodáit, felkeressék az el­helyezési gondokkal küszkö­dő tanácsokat. A „helyszíni szemle” a dolgozó nők, asz- szonyok véleményét tá­masztotta alá: egy kis se­gítséggel biztosítani lehetne az Izzóban dolgozó szülők gyermekeinek az óvodai el­helyezését. — A tények és az érvek meggyőztek bennünket, az üzemi szakszervezeti tanács egyhangúlag amellett dön­tött, hogy az idei nyereség­ből nyújtsunk támogatást az érintett községek óvodái« nak. Nem nagy összeg ju­tott egy-egy helyre, ezt mc is jól tudjuk, ám abban bí­zunk, hogy a legmegfelelőb­ben használják majd fel a forintokat o o o o A gyöngyössolymosi óvo­dát eredetileg hetvenöt kis­gyermek elhelyezésére, el­látására tervezték. Regge­lente azonban kilencven ap­róságot fogadnak a feliéi köpenyes óvónénik. — Az elmúlt hónapokban még az okozta a legnagyobt gondot — mondta Keret Tivadar, a községi tanács titkára —, hogy harmincö gyermeket nem tudtunk fel vermi az óvodások közé. t. környék üzemei azonban •< segítségünkre siettek. A bá nyásaok, az erdészeti dolgo zók, az AFÉSZ-esek, vala mint a termelőszövetkezet tagok adtak támogatást, íg’ a tanácsház épülete mögött igaz, szükségmegoldásként létrehozhattunk egy újabl csoportot. Szükségmegoldás ként, mert o tervünk oí hogy jövőre megkezdjük > korszerű, 50 gyermek ellá tására tervezett óvoda épí tését a Jókai, a Lenin és Fecske utca végén. Ehhe kapcsolódik az Izzó idei tá mogatása. Az eljáró mun kasok közül a legtöbben gyöngyösi gyárban keresi meg a kenyerüket, ezért e az üzem ad majd legtöbbe Az átutalt pénz, s az itt él gyáriak társadalmi munkáj óriási segítséget jelent már is, nem beszélve az épít ke zés megkezdésének idejérő Akkor igazi mecénásunk lei az Izzó ... © o o o Nyolc községben fogai maznak így: igazi mecéná sunk az Izzó gyöngyösi gyá ra. Az üzemben viszor nem mecénásságnak tartja a dolgozók lakóhelyének tá Riogatását, inkább sürget — kötelességnek! Szilvás István Karcagi kerámiák Hatvanban Foto: Szabó Sándor. Ismét pusztított a víz Egerben Hat épület életveszélyessé vált, háromból kitelepítették a lakókat A Hatvani Cukorgyár művelődési otthona érdekes, hasznos kezdeményezéssel igyekezett gazdagítani a város felszabadulási ünnepségeinek sorozatát. Klubtermében, egymást követően, olyan fiatal művészek munkáit állította ki, akik egyidősek a megújhodott országgal, a felszabadu­lással. Az első szereplő ebben a sorban ifjú Szabó Mihály karcagi fazekas népművész- Ami megállapítható a sokrétű kiállítási anyagból, a tárlaton szereplő kancsókból, korsók­ból, tálakból: ifjú Szabó Mihály vállalta ősei, közelebbről az apai műhely örökségét, szívesen igazodik a század első haimadában kialakult kerámiakultúra fő vonásaihoz. De ugyanakkor azt is észrevehetjük, hogy zománctechnikáia egyéni törekvésekre utal, s színezésben igen gazdag skáláját bontja ki a barnának, zöldnek, ami ilyen irányú elmélyült kísérletezésről tudósít. A cukorgyári művelődési otthonnak pedig köszönet, hogy a fiatal művésszel megismertetett bennünket, s vállal­ta a szép missziót. Az esőzések, s a feltörő ta­lajvíz miatt ismét veszélybe került Egerben több alápin­cézett lakóház. Néhány hete a Ceglédi utcában nyilvání­tottak életveszélyessé több lakóházat, egy épületből pe­dig kiköltöztették a lakókat. Szerencsére, mert a napok­ban lezúdult csapadék any- nyira átáztatta az ezen a területen húzódó pincerend­szert, hogy a ház összeom­lott. .. Tegnapra virradóra ismét a Ceglédi utcából je­lentettek veszélyt: meglazult, majd leszakadt egy hozzáve­tőlegesen 10—12 méter ma­gas, természetes támfal. Az aláhulló kövek betemette egy használatban levő prés házat, s megrongálták a Cég lédi utca és a Fügedi utc sarkánál levő lakóház háts oldalát is. Ezen a része egyébként senki sem tartói kodott, így személyi sérüld nem történt. Ennek elkerüld se érdekében — mivel ere sen átázott a Fügedi utca 3 —34-es ház alatti pince, s közeli támfal is — háror házból kiköltöztették a lakó kai A környéken hat házé nyilvánítottak életveszélyes sé. P. N. Barannyikov: Nevek as emlékműn Dokument-írás 4. Később elvégezte a kraszno- dári építészmérnöki főiskola esti tagozatát. Építészmérnök lett. Szintén részt vett a hon­védő háborúban, s akárcsak a fiam, mérnök-kapitányi ran­got viselt. Jó nevelőapja volt Igornak. Szerették egymást, jó barátok voltak. 1940-ben, amikor Igor még csak huszonegy éves volt, megszerezte építészmérnöki diplomáját. 1941. április 5-én építésvezető-helyettesnek ne­vezték ki az egyik krasznodá- ri vállalat építkezésén. Július 16-án bevonult katonának. Nyomban a Kujbisevi had­mérnöki akadémiára vezé­nyelték. A gyorsított tanfo­lyam elvégzése után, már 1942-ben, Igort Sztálingrád térségébe vezényelték. Többé nem láttam. Bajtár- sai a következőiket. írták ne­kem róla. Okrugin kapitány: Barát­ságunk még Sztálingrádnál született. Két és fél éven ke­resztül egy takaró alatt alud­tunk, olykor egy tányérból ettünk. Nekem elesett két fi­vérem, de miattuk nem kese­regtem annyit, mint Igor ha­lála miatt. Szerettem, mert ki­apadhatatlan életöröm áradt belőle, mert igazi emberi tu­lajdonságokkal rendelkezett, s nemcsak egyedül én voltam így vele. Mindenki, aki is­merte. Sztyepanov alezredes: Meg­hitt jóbarátom volt, finom lelkületű, rendkívül becsüle­tes fiú. Még az Akadémián ismerkedtünk össze, s együtt vezényeltek ki minket Szitá- lingrád alá. Semmilyen hely­zetben nem vesztette el a fe­jét, pihenőben pedig vidám­sága, lelkes hangulata átra­gadt mindenkire... Igornak rengeteg barátja volt. Több tucat nevet említ­hetnék. önt valószínűleg az érdek­li, hogyan emlékszem én Igor- kára. Megpróbálom szavak­kal megrajzolni portréját. Magas, derék fiú, amikor be­vonult, sovány volt, de az utolsó felvételekből ítélve, megvállasodott, kissé meg­hízott. Mindez annak az ered­ménye, hogy megférfiasodott. Szőkehajú, kifejező kék sze­mei hol mosolyogtak, hol ra­vaszkásan csillogtak, hol fünkészők és töprengők vol­tak. Ilyenkor szürkének tűn­tek. Nyílt arc, magas hom­lok. De egészében véve arcvo­násai nem voltak szabályo­sak: ajka telt, orra lefelé ki- szélesedett, „ukrános”, ahogy családunkban mondták, fülel kicsik. Igorom nem volt szép fiú, de mindenki, aki ismer­te, érdekes fiatalembernek tartatta. Közvetlenül a háború kitt rése előtt, 1941-ben kiderül hogy Igorkámnak nagyszer tenorhangja van... Fiam jólelkű, figyelmes fi volt, mindenben, amiben tv dott, mindig segített társa nak. A nagyra vágyás teljese hiányzott belőle. Állandóa mosolygott. Én szidom csínytevései miatt, ő me csak mosolyog. Nem járt földön, hanem valóságg: röpködött, mintha sietett vő. na élni. Holt táncolt, hol éne kelt, hol meg a pianinóhc ült, és valami vidám daloc.' kát játszott. Mindig csak vi dámat. Az én emlékezetemben még mindig kisfiú. Sok jel legzetes, számomra nagyo kedves epizódot őrzök ebbe a korából. EMLÉKEK IGORRÖI Igorka 12 éves. Késő ősz var hajnali fagyok. Fiamnak má haza kellene jönni. Kinéze az ablakon, s látom, hog Tyimka nevű barátja cipe a hátán, nincs rajta cipő. Ki derült, hogy cipőjét sürgő sen beadta a javítóba, pajtá sa pedig így segített rajta. (folytatjuk^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom