Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-12 / 85. szám
Befejezte munkáját az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) Javulásról és kielégítő eredményről még nem lehet számot adni. Annak ellenére, hogy egyes szövetkezetekben már vannak kedvező tapasztalatok. A fékező tényezőik között szükséges megemlíteni, hogy a gazdálkodás jel- ügyeleti és belső ellenőrzésének fejlesztéséről szóló kormányhatározat a szövetkezetek tekintetében — az állami vállalatoktól eltérően — nem tette egyértelművé a függetlenített belső ellenőr alkalmazását, hanem azt a szövetkezetek adottságaihoz igazodóan írta elő. — Több esetben az ügyészi intézkedés perindítás nélkül is eredményt hoz. Például egy sajtócikk nyomán figyeltünk fel arra az esetre, hogy az egyik ingatlankezelő vállalat egy tizenkét gyermekes családdal szemben visszamenőleg több ezer forintos jogtalan lakbérköveteléssel lépett fel és annak behajtására végrehajtást kezdeményezett. Az ügyész felhívására az ingatlankezelő vállalat megállapította. hogy a követelés alaptalan és a sokgyermekes családnak a közel 10 000 forintos kárát megtérítette. — Az ügyészi intézkedéseknek hatékony eszköze a törvényesség biztosítása az első fokú bírói határozatok elleni ügyészi fellebbezés. Az elmúlt évben az ügyészek 1930 fellebbezés bejelentésével segítették a törvényesség érvényesülését — A jogerőre emelkedett határozatok ellen törvényességi óvás benyújtásával van módunk a törvényességet biztosítani. Törvényességi óvásaink — amelyeknek száma évenként 300 körül van — néhány ügy kivételével eredményesek voltaik. Az óvási eredményesség is mutatja, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak és a Legfőbb Ügyészségnek a törvényességi kérdésekben kialakított állásfoglalása általában egyező. Benyújtott törvényességi óvásainknál elsősorban a jogpolitikai irányelvek érvényesülését tartottuk szem előtt. Így például egy munka közben teljesen megrokkant bányász érdekében háromszor emeltünk törvényességi óvást, amíg hozzájutott az őt megillető teljes kártérítéshez. A büntetőjog területére áttérve dr. Szénási Géza mindenekelőtt megállapította, hogy e szakágban is a stabilitás a jellemző a szocialista törvényesség megtartásában. Alaptalanul senkit sem vonnak büntetőjogilag felelősségre. — Az 1974. évben Ismertté vált 76 308 bűnelkövető közül 8148 (az összes bűnelkövetők 10,7 százaléka) felelősségre vonását indítványozták az ügyészek bírósági eljáráson kívül. Számokkal, adatokkal is érzékeltette dr. Szénási Géza az ügyészi nyomozás törvényességi felügyelete keretében végzett munka mennyiségét és súlyát: — Az ügyészi szervezet 1974-ben 89 761 lenyomozott ügy anyagát vizsgálta felül, és , (az összes ügy 6 százalékát jelentő) 4528 ügyet küldött vissza pótnyomozásra, 953 ügyben pedig (az ügyek 1,1 százalékában) maguk az ügyészek folytattak le bizonyítás kiegészítéseket. Az ügyészek az összes (7175) felülvizsgált ügy 8 százalékában változtatták meg a rendőrség határozattervezetét, illetve vádemelési javaslatát. 6298 ügyben (az összes felülvizsgált ügy 7 százalékában) kellett a rendőrség vádemelési javaslatát az eljárás megszüntetésére változtatni. Szólt a legfőbb ügyész a bűnözés helyzetéről is. — 1974-ben az ismertté vált összes bűncselekmények száma 111825. Az ismertté vált bűnelkövetők száma 76 308 volt. A bűncselekmények 56 százalékát a nagyobb jelentőségű és súlyú cselekmények, a bűntettek 44 százalékát a vétségek tették ki. — Ezek alapvetően megnyugtató számok, mert az összbűnözés 44 százalékát kitevő vétségek társadalmi veszélyessége nem nagy, ezek «»ran teem társadalmi renDr. Szénási Géza: beszámolóját tartja. dűrtk lényeges elemei ellen irányuló cselekmények. — Az ismertté vált vagyon elleni bűnözés az összbűnözés 56.0 százalékát jelenti. A nagyobb kárt okozó bűncselekmények aránya 10 év óta első ízben 1974-ben a társadalmi tulajdon területéről eltolódott a személyek javai irányába. — Amíg a társadalmi tulajdonban bűncselekményekkel okozott kár az 1974. évben 1973-hoz képest 23 százalékkal csökkent, addig a személyek javaiban a bűncselekményekkel okozott kár ugyanebben az időszakban 19 százalékkal növekedett. Beszéde befejező részében hangsúlyozta: — Eddigi munkánk irányvonalának következetes folytatása mellett a jövőben is fokozottabb figyelmet fordítunk a gazdasági bűncselekményekre, a társadalmi tulajdon és az állampolgárok javai védelmére, a közbiztonságot érintő bűncselekményekre, a jogpolitikai elveken alapuló differenciált felelősségre vonásra, s nem utolsó sorban a bűnözés, illetve a törvénysértések általános megelőzésére. Ezt a sokrétű és bonyolult munkát azonban csak akkor tudjuk hatékonnyá tenni, ha minden állami, társadalmi szerv és állampolgár felismeri a szocialista törvényesség érvényesüléséhez, és a bűnözés megelőzéséhez fűződő érdekek jelentőségét, és alkotmányos elveinknek megfelelően közreműködik a maga területén a törvényesség biztosításában, illetve megtartásában és az állampolgári jogtudat fejlesztésében. Ügyészi tevékenységünk során a törvények és jogszabályok betartására irányuló kötelezettségeinken túl a Magyar Szocialista Munkáspárt. XI. kongresszusának határozatai alapján teljesítjük feladatainkat. Kérem a tisztelt ország- gyűlést, hogy beszámolómat elfogadni szíveskedjék! —fejezte be beszédét dr. Szénáéi Géza. Az országgyűlés módosította az alkotmányt Dr. Szakács Ödön beszámolója után határozathozatal következett. Az országgyűlés a Legfelső Ügyészség vezetőjének és a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját egyhangúlag tudomásul vette. Ezután a napirend szerint az alkotmány egyes rendelkezései- mek módosításáról szóló törvényjavaslat előterjesztése következett. Cseterki Lajos, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára bevezetőjében arról szólt, hogy az Elnöki Tanács alkotmányunk egyes rendelkezéseinek módosítását javasolja. A törvényjavaslat azt indítványozza, hogy az országgyűlés megbízása, az általa választott egyes tisztségviselők és a tanácsok választása ötéves időtartamra szóljon. Nem kerülte el figyelmünket az a tény, hogy a most működő tanácsok rnogházása 1977- ben lejár. Ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választása a jövőben egybeessék, a jelen törvényjavaslat az első paragrafus (2) bekezdésének hatályba léptetését külön törvényre bízza, ezzel lehetővé teszi, hogy az illetékesek megfelelő javaslatot dolgozzanak ki az átmenet megoldására. Alkotmányunkban megfogalmaztuk, hogy társadalmunkat a marxista—leninista párt vezeti és a párt kongresszusait ötévenként tartja. — Az alkotmány egyes rendelkezéseinek módosításáról beterjesztett javaslatok törvénybe iktatásával a tisztelt országgyűlés az élet követelményeihez igazítja a választott testületi szervek működését. Az Elnöki Tanács meggyőződése, hogy e döntés tovább erősíti szocialista államunkat,, jobb összhangot teremt a politikai és gazdasági feladatok következetesebb valóra váltásában. — Az Elnöki Tanács nevében tisztelettel kérem a törvényjavaslat elfogadását — mondott^ befejezésül Cseterki Lajos. Ezután határozathozatal következett. Az elnöklő Apró Antal szavazásra szólította fel az országgyűlést. A beterjesztett törvényjavaslatot a képviselők egyhangúlag elfogadták. Ezzel az országgyűlés tavaszi ülésszakának tárgysorozata véget ért. A tanácskozás befejeztével az elnöklő Apró Antal ezeket mondotta: Tisztelt országgyűlés! Kedves képviselőtársaim! Az 1971. április 25-én megválasztott országgyűlés a mostani ülésszakkal befejezte munkáját. Ügy gondolom, valamennyiükkel egyet- értésben mondhatom el, hogy az eltelt négyéves időszakban országgyűlésünk eredményes munkát végzett, megfelelően gyakoi'ol- ta az alkotmányban előírt jogait. \ Jó érzés mindannyiunk számára, hogy országgyűlésünk munkáját partunk XI. kongresszusa elismeréssel méltatta. A-z országgyűlés állandó bizottságai jelentős munkát végeztek, üléseiken több mint háromszáz témát tűztek napirendre. A négy év alatt 23 törvényt alkottunk, amelyek közül kétségtelenül az 1949. évi alkotmány módosítása volt a legfontosabb. Csak példaként említem a szövetkezetekről, az ifjúságról, a nép- gazdasági tervezésről, az egészségügyről, a külkereskedelemről, a családjogi törvény módosításáról és a társadalombiztosításról szóló törvényeket, melyek egyben szocialista jogrendünk jelentős alkotásai. Az országgyűlés nevében megköszönöm választóink bizalmát, azt, hogy képviselői munkánkat támogatták. Engedjék meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront, az Elnöki Tanács, a kormány és az országgyűlés tisztségviselői nevében megköszönjem önöknek odaadó, lelki- ismeretes képviselői tevékenységüket. A Magyar Népköztársaság országgyűlése 1971—75. évi ciklusának utolsó ülésszakát ezennel berekeszteni — mondotta Apró Antal. (Munkatársunk telefonjelentése) : Megszavazták a társadalombiztosításról szóló törvényjavaslatot. Ez így egyszerűen hangzana, de a képviselők, a miniszterek, az újságírók, vagy éppen a vendégek gondoskodtak arról, hogy ne csupán egyszerű tény maradjon mindez. Az Országház Gobelin-termében dolgozunk a kollégákkal, külföldiekkel és magyarokkal, akik már kommentálnak. Az asztal végén a berlini rádió tudósítója diktálja magnóba tapasztalatait. Szép szavakkal ecseteli a törvény jelentőségét, a gondoskodás minden életkorra kiterjedő, szocialista dokumentumát. Így kezdődött véleményekkel, következtetésekkel a ciklus .utolsó munkanapja. ★ A határozathozatal után a szünetben Fodor lstvánnéval találkoztam. — A szavazás egyhangú volt... — Ez természetes, hiszen ez az új törvény kifejezi szocialista társadalmunk nagy ■igényét és célját: az emberekről való gondoskodást. Mint kerettörvény, szerintem számtalan lehetőséget biztosít ahhoz, hogy az illetékes szervek sokrétű tartalommal töltsék meg és — mint a cikluszáró törvény: azt hiszem, ezzel nagyszerű pontot tettünk az eltelt négy esztendő végére. Dr. Novák Pálné, úgy is mint e témakör szakembere, arról beszélt, hogy a négy év törvényhozó munkájára egy képviselő sem „panaszkodhat”. — A területemen is, akár az egészségügyről, akár a tanácsi munkáról van szó, olyan lehetőségek származhatnak ebből a legutóbbi törvényből, amelyek a fejlődés szempontjából szinte beláthatatlan folyamatot indíthatnak el. Ügy érzem, hogy az eddigi eredmények jó alapot adtak a társadalombiztosítási törvény megteremtéséhez. ★ Ahogy eddig is észrevehette az olvasó, akad visszapillantás bőven, zárszámadás a képviselők részéről — bizonyítvány négy esztendő munkájáról. — Nagyszerű érzés olyan vitában részt venni — mondta Vadkerti Miklósáé képviselőnő —, amelyek jó és fontos célok érdekében zajlanak. Tagja voltam a mezőgazda- sági bizottságnak, s most látom a viták, majd az ezt követő határozótok jelentőségét, akár éppen a zöldségprogramról és a szarvasmarhaprogramról volt szó. Tiliczky József, aki mögött három országgyűlési ciklus áll már, ugyancsak elégedett. — Az eredményt a területemen, a selypi medencében jól le lehet mérni. Gondoskodtunk a bányászokról, egyenesben van már a nagyüzem, a Qualitál végleges telepítése, s olyan szép társadalmi összejogás jelzi a la. kosság lelkesedését, mint a gyermekintézmény-hálózat dinamikus fejlődése. — Ügy érzem — kapcsolódott a beszélgetésbe Pusztai Lászlóné —, hogy erőnkhöz mérten több jó eredményt elértünk a négy év alatt, amelyek a választók igényeiben fogantak. . — Mit érez a legnagyobb eredménynek? — Azt, hogy felfigyeltek az egri pincerendszer problémájára, amellyel egy felszólalásban foglalkoztam. ★ Kissé — szilveszter is volt most... Persze a szónak abban az értelmében, ahogy a négy év munkáját értékelve néha vidám csengésű beszélgetésnek is tanúja lehetett a krónikás. Keserű Jánosné könnyűipari miniszter kávézott a szünetben két képviselőnőnkkel. Valaki — természetesen egy férfi — odaszólt hozzájuk, s ő tudja miért, megjegyezte: — Persze„ könnyű maguknak, nőknek... A válasz frappáns volt: — Könnyű? Hiszen a művelődésügyi tárcát a köny- nyebbség kedvéért kettéválasztották és az új minisztériumokat is férfiak vették át! Bezzeg, a könnyűipar, a maga sokfélé feladatkörével, egyetlen nő kezében maradt! ★ Most, hoav a ciklus végére értünkt nem árt egy kis ouu ölvén éve történt A Magyarországi Szocialista Munkáspárt alakuló gyűlése 1919 AUGUSZTUSA után a hazai munkásmozgalom forradalmi szárnya a legmélyebb illegalitásba szorult. Itthoni tagjait a fizikai megsemmisítés veszélye fenyegette, az emigrációban pedig a tipikus kór, a frakciózás betegsége támadta meg a kommunisták sorait. Kemény vitákban mégis egyre inkább bebizonyosodott, hogy a pártnak, illetve tagjainak legális működési lehetőséget kell keresni és találni. Erre a célra leginkább a szakszervezetek látszottak alkalmasnak, de a velük szorosan összefonódott szociáldemokrata párt is kezdetben lehetőséget adott forradalmi munkára. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt reformista, a Bethlen-kormány-zatlal le- paktáló és a 19-es hagyományokat elvető vezetésével szemben egyre növekedett a munkástömegek elégedetlensége. Ez lehetővé tette, hogy a párton belül ellenzéki mozgalom induljon meg, sőt a hivatalos pártpolitikával szembehelyezkedő Intéző Bizottságot is létrehozták. A Kommunisták Magyarországi Pártjától irányított és Vági Istvántól vezetett mintegy 30 főnyi ellenzéki csoport az 1923-as országos pártgyűlésen már önálló programmal lépett fel. Az SZDP vezetői és az ellenzék közötti küzdelem az utóbbiak kizárásával és a Bethlen—Peyer paktum kényszerű nyilvánosságra hozatalával — ez óriási nemzetközi felháborodást okozott! — zárult. Mivel az SZDP-n belül így mindenfajta forradalmi munka lehetetlenné vált, a baloldali szocialisták, a kommunisták és a szimpatizánsok úgy döntöttek, hogy önálló és legális pártot alapítanak. A külföldi KMP- vezetők beleegyezésével tehát 1925. áiprilis 14-én Vági István, Hajdú Henrik, Há- mán Kató és mások vezetésével megalakult a Magyarországi Szocialista Munkáspárt, az ellenforradalmi korszak első és egyetlen legális marxista—leninista pártja — a kommunisták hazai fedőszerve. Éppen a konspirációs követelmények miatt a vezetők többsége nem volt „bejegyzett” vagy ismert kommunista, s a program a közvetlen és a stratégiai célokban több kompromisszumot tartalmazott. szefoglaló sem. Erre Hevér Lajos, a képviselőcsoport vezetője vállalkozott: — A négy esztendő alatt, úgy érzem, itt, az országos fórumon is, de más helyeken is jól képviselte a csoport a vállalatok érdekeit. Mindenki felszólalt, s nem is egyszer. Heves megyéből a négy év alatt 19 felszólalás hangzott el az országgyűléseken. Amellett, hogy javasoltunk, e javaslatokba beépítettük a választókerületek elképzeléseit, igényeit is. Nagy segítséget nyújtottak mindezekhez a csoportülések, ahol alapos tájékoztatást és jó ösztönzést kaptunk a következő ülésszakra a helyi vezetőktől. A témaköröknek megfelelően számos „kihelyezett” ülést tartottunk, s ez a tájékozódást még jobban segítette. Ügy is mondhatnám: sokat javult a képviselői munka színvonala, hiszen, különösen az illetékes szervek vezetőivel együtt és közösen a választópolgárokkal is, sikerült jól megvitatni a kérdéseket. Jó módszernek bizonyultak az üzemlátogatások, a választókkal történt gyakori találkozások. Közérdekű és egyéni panaszok elintézése képviselői feladat. Válasz nélkül nem maradt semmi a mi részünkről sem, de mi is hamar és kielégítő válaszokat kaptunk az országos, vagy a helyi szervektől. Így lehetett jól dolgozni, s így lehet majd a következő ciklusban is az új képviselőknek jól képviselniük választóik érdekeit. Rátái Gábor AZ ÜJ MUNKÁSPÁRT — a nehéz körülmények ellenére — az. év közepére már háromezer tagot számlálhatott, a Szocialista Interna- cionálé pedig (a Komintern- hez való csatlakozás egyértelmű lelt volna a betiltással) meghívta a marseille-i kongresszusra. Azonban még a megalakulás évében a KMP-vezetők perével (az úgynevezett Rákosi-perrel) együtt az MSZMP vezetői ellen is pert indítottak a hírhedt 1921: 3. t c. alapján. (Ez volt az ú. n. Vági- per.) A tárgyaláson követett taktika, amely szerint a legalitás érdekében az MSZMP tagok elhatárolták magukat a KMP-től, bevált s az ítélet is lényeges különbségeket hangsúlyozott. A legális munkáspárt fennmaradt, sőt Huber István vezetésével újjászerveződött. S hogy ez mennyire sikeresnek bizonyult, ezt mutatja 1926-ban a 9648-as taglétszám. Ugyanakkor azonban a párton belül kijegece- sedtek az egymással szembenálló vélemények, s a frakcióharcok is megindultak. Egyes likvidátorok túlbecsülték a legalitás körülményeit; mások a KMP politikájának népszerűsítése helyett az MSZDP tagjainak elhódításában látták a pártalakulás értelmét (ez termé-* szelesen kihívta a jobboldali szociáldemokrata vezetők határozott ellenállását is); megint mások álforradalmár szólamokat hangoztattak. Vágiéknak — a helyesebb, a legalitás érdekeit és a marxizmus—leninizmus elveit összehangoló irányvonal képviselőinek — 1926 végére sikerült visszaszerezniük a párt irányítását. Vezetésükkel az MSZMP agrárprogramot dolgozott ki, az elsőt, amelyet magyarországi munkáspárt meghirdetett. (Ez bizonyos fokig az elbukott Tanácsköztársaság tanulságainak figyelembevételét jelentette.) MEGERŐSÖDVE ÉS önbizalmában megnőve' készült a párt az 1926-os decemberi választásokra. A hatóságok azonban minden eszközzel akadályozták, lehetetlenné tették a párt jelöltjeit, illetve indulásukat A KMP decemberi plénuma a választások tanulságait elemezve szektás, egységfrontellenes következtetésre jutott. Ez a következtetés annál inkább is helytelennek bizonyult, mert 1926 végén, 1927 elején a működés feltételei is kedvezőtlenebbekké váltak: az ellen- forradalmi rendszer konszolidálódott, bel- és külpolitikai sikereket ért el, kiszélesítette tömegbázisát és elég erősnek érezte maigát egy újabb kommunistaellenes perre. Így került sor — újra a hírhedt paragrafus alapján — Szántó Zoltán és társai perére, amely voltaképpen az egész MSZMP vezetést érintette. Bár a per folyamán most sem sikerült az MSZMP-t mint a KMP fedőszervét elítélni, a két párt kapcsolatából sok mindenre fény derült. A per nyomán és a viszonyok változásának következtében is a kommunista befolyás csökkent az MSZMP- ben, ami azt is eredményezte, hogy a szervezetek rövid idő alatt szétforgácsolódtak — a párt megszűnt. Emlékén kívül azonban fennmaradt történelmi érdeme is: legálisan hirdette a KMP egyes céljait, demokratikus jelszavakkal küzdött a soron levő demokratikus feladatokért, elsőként adott agrárprogramot a munkáspártok közül s harcolt a fasiszta diktatúra veszélyének elkerüléséért. P. Zs. l&la. április ÍZ, *
