Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-04 / 79. szám

„EGÉSZ MAGYARORSZÁG FELSZABADULT”

«« ■.< r »«■> t <♦

tf< ft'&fettM tAJUfcÓ

„Késő éjszaka kaptuk a hivatalos jelentést — közli a Szabad Nép 1945. április 5-i száma —, mely szerint immár Magyarország egész területe felszabadult a német iga alól. A Vörös Hadsereg diadalmas csapatai teljesen megtisztították hazánkat a a hitlerista német hadseregtől és nyilas csatlósaiktól, akik rendetlenül vonulnak vissza Ausztria fővárosa: Wien falai alá, ahol azonban a jelek szerint, szintén nem számíthatnak tartós megállásra, mert úgy látszik, ott is forró már lábuk alatt a talaj.

Egy pillanatra meg kell állnunk e hírnél, Történelmi pillanat ez: 400 év óta várva- várt pillanat, amely a németek Magyarország feletti uralmának végét jelenti. A felszabadulás a Vörös Hadsereg diadalmas harcai közepette következett el. El kell

A felszabadult ország ünnepel. Sebeit gyógyítja, iszonyú veszteségeit veszi számba. Dalnoki Miklós Béla miniszterelnök és Gyöngyösi János külügyminiszter Voro- silov marsallnak, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökének, a Budapesti Nemzeti Bizottság Sztálin kormányfőnek, a Vörös Hadsereg legfelsőbb főparancsnokának tolmácsolja a magyar nép háláját és köszönetét.

„Felemelően szép ünnepség zajlott le vasárnap, április 8-án délelőtt a Nemzeti Múzeum előtti téren — számol be olvasóinak a történtekről a Szabadság — A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai a kormány képviselőinek részvételével nagygyűlést tartottak abból az alkalomból, hogy a diadalmasan előrenyomuló Vörös Hadsereg felszabadította

ismernünk, hogy a magunk erejéből viszonylag csak kevéssé járultunk hozzá ehhez a felszabaduláshoz. De hogy ez a felszabadulás tartós legyen, az most már a mi kötelességünk lesz.”

„Magyarország földjét nem tapossa többé egyetlen terrorlegény csizmája sem” — hirdeti a lap aznapi, Szabad Ország című vezércikke.

Az európai helyzet a végéhez közledik. a harctéri események gyorsvonat-sebességgel követik egymást. Az április 4-én éjszaka kiadott szovjet hivatalos jelentés szerint a 3. ukrán arcvonal csapatai elfoglalták Badent és még 30 helységet Bécstől délre-délkeletre, 8 km-re állnak az osztrák fővárostól. A

2. ukrán front csapatai ostrommal vették be Pozsony városát. (Szabad Nép—Kis Újság, 1945. április 5.)

„A nyugati front Németország kellős közepén halad át” — adja hírül a Népszava. „Konyev marsall egységei rövid időn belül általános támadásra indulnak Kelet felöl a német főváros ellen.” (Szabad Nép, 1945. április 14.). „Kénytelenek vagyunk bevallani: katonai vereségünk lehetségessé vált” — hangoztatja Himmler lapja, a Das schwarze Korps.

„A felszabadulás előtt álló Bécs proletariátusát elvtársi együttérzéssel köszöntjük — írja a Népszava. — Sokan élünk itt, a felszabadult Budapesten, akik 1919 után közöttük éltünk és láttuk a Vörös Bécs csodálatos kialakulását, láttuk a bécsi proletariátus felejthetetlen építőmunkáját”. (1945. április 6.)

A „tengely” órái meg vannak számlálva. „Április végére egész Jugoszláviát megtisztítjuk a németektől” — jelentette ki a Moszkvába érkezett Tito marsall. (1945. április 6.)

QJ&rofe

IKK, április 1« péntek

fel nem építettük a szabad, boldog és demokratikus Magyarországot. A Csepel felszabadításában elesett orosz hősöknek díszsírhelyet építünk a hála és az örök emlékezés kifejezéseképpen.” (Szabad Nép, 1945. április 7.)

Szabó Pál felszabadulás utáni első cikke Solohovot köszönti: „Most megírom elsősorban is, hogy Te, Solohov Mihály csodálatosképpen idetartozol közénk, magyar írók közé. S mi odatartozunk hozzád. Mintha csak ugyanazon folyó ugyanazon égtáj ringatta volna bölcsőinket... Egy kicsi, de irgalmatlanul sokat szenvedett nép köszönetét tolmácsolom Hozzád. Egyszer majd találkozunk mi ketten, vagy itt, vagy ott — valamelyik folyó mentén, boldog parasztok között, mint népünkben és népeinkben élő, nagy hitet valló író emberek.” (Levél a Tiszától a Donhoz. Szabad Szó, 1945. április 15.)

Illyés Gyula „A Dunántúl népéhez. A felszabadult cselédekhez, napszámosokhoz, summátokhoz, a földtelenek- hez és a ki spar osztókhoz” intézi szózatát: „A sok rossztól első pillanatra szinte még a jót sem látni. Pedig van az is. A rengeteg akadálytól szinte alig látja az ember • lehetőséget. Pedig van és olyan óriási, hogy azt mondhatjuk, azért érdemes volt még apáink tenger szenvedése is. érdemes lesz nekünk is fáradnunk, Üj Magyarország épül.” (Szabad Szó, 1945. április 5.)

Ro6sz — a fasiszta múltból eredően bőségesen akadt. A főváros ellátása akadozik (Mikor lesz a városnak kenyere? Szabad Nép 1945. április 4.) Járványveszély kísért. (Védekezzünk a járvány

..... • M -V/y

Magyarország egész területét.”

„Történelmünk során — állapította meg beszédében Kállai Gyula, nemzetgyűlési képviselő, a Magyar Kommunista Párt szónoka — nem először szabadul fel az ország idegen elnyomók uralma alól, de most fordul elő először, hogy az ország fe.lszabadulá- saval felszabadultak a magyar nép milliós tömegei is. A nemzet függetlensége ma egyet jelent a nép szabadságával.” (1945. április 9.)

Hallatja szavát a Vörös Csepel 'is: „Mi, Csepel dolgozói, nemcsak szavakban, de tettekben is kifejezzük halónkat és köszönetünket a Vörös Hadsereg hős csapatainak és nagy vezérének, Sztálin marsallnak. A mai történelmi napon ünnepiés fogadalmat teszünk, hogy méltóan a Vörös Hadsereg harcosaihoz. minden erőnket és tudásunkat latbavetve, a kitűzött határidő előtt végrehajtjuk a Vörös Hadsereg megrendeléseit, hogy mi is hozzájáruljunk a döntő harcokhoz. Kíméletlenül folytatjuk a belső bitangok elleni harcunkat^ mindaddig amíg

ellen. Népszava, 1945. április 7.) Egymásért aggódó hozzátartozók keresik megrendítő hangú hirdetésekben egymást: „Keresem férjemet, dr. Nemes Miklóst, aki 1944 júniusban bevonult Kiskörére. Keresem édesanyámat, Fürst Lajosnét, 1944 júliusában Tamásiból a gettóval elvitték. Keresem édesapámat, Fürst Lajost, 1944. május 19-én Sárvárról, mint internáltat elvitték. Értesítést kérek dr. Nemes Miklósné, Fürst Erzsi. IX. Ranolder u. 30.” (Népszava, 1945. április 8.).

Harcostársakról, elvtársakról szállonganak ellenőrizhetetlen hírek: Bajcsy-Zsilinsz- ky Endrét meggyilkolták? (Népszava, 1945. február 18.) „Rajk László megmenekült?” (Szabad Nép, 1945. április 14.) De egyre több a szomorú bizonyosság is: „Felesége és

szülei értesítik mindazokat, akik ismerték és szerették, hogy Szerb Antal, Balf-für- dőn, munkatáborban, 1945. január 27-én, 43 éves korában végelgyengülésben rnsp- halt.” (Népszava, 1945. április 134.

hadsereg pusztítva rohanta meg a Szovjetuniót és a Szovjetunió bosszúállás helyett kenyeret ad nekünk. Kővel dobtuk meg. kenyeret dobott vissza. Ez a bibliai mondat mai értelme. Az éhezők részére húszezer tonna élelmet küldött, traktorokat indított útnak, hogy felszánthassuk földjeinket, üzemmsm

A sebek gyógyításában a

barátok is segítenek: „Országunk és nemzetünk — írja a debreceni Néplap — felszabadításán kívül mást is kaptunk a nagy Szovjetuniótól: segítséget. A magyar fasiszta

.isss iHH mu«

anyagot adott, hogy gépeink

dolgozhassanak. És legutóbb azt a hírt kaptuk, hogy az előző százmilliós kölcsön után most újabb kettőszázötven milliós kölcsönt folyósít országunk felépítésére.”. Felszabadult Magyarország, 1945. április 6.).

„Északi iparvárosaink életéről Budapest alig tud valamit — olvashatjuk a Szabad Szó: Salgótarján a „magyar sztachanovisták” bölcsője című cikkében. Pedig kemény munka folyik mindenfelé, melynek eredményét nemsokára az egész ország élvezni fogja. (1945. április 15.).

„Jó hírek jönnek az ország minden részéből — nyugtázta a gazda jóleső örömével Darvas József — hatalmas ütemben folyik a földosztás, s hetek, néhol csak napok kérdése, hogy a felosztandó birtok utolsó holdja is a parasztság kezére kerüljön. Az ezer és tízezer holdas tagokon, ahol nemrégiben még a kastélyok, az „úri lakok”, gőgje, s a majorok, a cselédlakások jobbágy-alázata, vagy lápi fűzként lappangó lázadása feszült egymás ellen, két kibékíthetetlen végletként, most frissen levert munkáskarók sorjáznak.” (Szabad Szó. 1945. április 15.).

„Ismét Budapest a magyar politikai élet központja” — adja tudtul 194§. április 15-én a hírt a Szabad Nép, amikor az ideiglenes kormány Debrecenből áttelepül. A Magyar Kommunista Párt a következőket jelöli budapesti és Pest környéki képviselőül az

ideiglenes nemzetgyűlésbe;

„Apró Antal festő, Drahoi Lajos vasas, ifj. Fock Jenó műszerész, Házi Árpád szabó, Horváth Márton újságíró, Jászt Ferenc fodrász, Kádár János műszerész, Kállai Gyula újságíró, Kiss Károly cipész, Kovács István kárpitos, Köböl János famunkás, Lukács György, Mód Aladár újságíró, Major Tamás színész, Orbán László jogász, Rudas László, Ratunovszki János textilmunkás, Ratkó Anna textilmunkás, Somogyi Miklós ács, Váradi József textil- munkás, Veres József lakatos és dr. Weil Emil orvos”. (Néplap, 1945. április 6.)

Külföld haladó magyar körei osztoznak az itthoniak örömében: „Az angliai magyar tanács — írja a Szabadság —, mely Károlyi Mihály elnöklete alatt állt, fölhívást adott ki, melyben kifejti, hogy a világ magyarságát örömmel, megelégedettséggel és hálával tölti el, hogy a diadalmas Vörös Hadsereg »> utolsó német és magyar fasisztát kiverte Magyarország területéről. A német biraia- lom roskadozik a Keletről és Nyugatról reá zúduló súlyos csapások alatt. A magyar fasiszták rettegve várják a rohamosan közeledő órát, amikor számot kell adni gaztetteikről. A magyar népnek most két fő feladatra kell összpontosítania minden erejét: Tevékenyen részt kell vállalni a németek elleni küzdelemben, hozzájárulni a nácizmus és fasizmus kiirtásához. Másodszor töretlen elszántsággal hozzálátni az újjáépítés nagy munkájához, a föld, a kenyér és a szabadság biztosításához. (1945. április 7.).

A két munkáspárt Májusi Kiáltványa,” amely az első szabad május elsejét ünnepli, már a jövőhöz ad programot, amikor leszögezi: „nem lehet újjáépíteni az országot a munkásság és a parasztság szoros szövetsége nélkül... A munkásság és a parasztság megbonthatatlan szövetsége a biztosítéka a magyar demokrácia végső győzelmének.”

összeállította:

Miklóssy János

W4 ÍÍ &miM 4*

1945 áprilisa a korabeli lapokban

A