Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-04 / 79. szám

Egy család, két nemzedék Egy család sorsa, élete, megpróbáltatása és sikere. Frontról frontra, harctérről harctérre, még békében is fegyverrel a kézben. Egy volt gazdasági cseléd hat év­tizedes krónikája, nem kevés gondokkal és örömökkel. És milyen a második nemzedék, a gyerekek sorsa: Lászlóé, Máriáé és Istváné? Mit ígér a jövő a harmadik nemze­déknek? Ékről szólnak írásom so­rai, szereplői. ★ —• A nevem Szőke István. Születtem 1918. október 19- én, Kápolna községben. Édesanyám Domoszlai Piros­ka, akinek szülei szintén cse­lédek voltak, édesapám gaz­dasági cseléd és vöröskatona volt, akit ezért 1920-ban úgy megvertek a csendőrök, hogy amíg élek, gyűlölöm őket. Iskolám befejezése után — hat osztályt jártam — a ká­polnai uradalomban summás- kodtam, majd gazdasági cse­léd lettem. 1939-ben besoroltak kato­nának, és 1940. február 1-én katonai szolgálatra vonultam be Nyírbátorba, a 12-es gya­logezredhez. 1941. október 1- én Ukrajnába, a megszálló csapatokhoz vezényeltek, itt voltam 1942. november 20-ig. Amikor hazakerültem Kápol­nára, megnősültem. Felesé­gem Kéri Rozália, az 6 édes­apja is gazdasági cseléd volt. Három gyerekem vám László, Mária és István. Tovább dolgoztam, mint gazdasági cseléd, 1944. feb­ruár 12-én SAS-os (Sürgős, Azonnal, Sürgős!) behívót kaptam. Bevonultam ismét a századomhoz. Március 10-én a határra vittek bennünket, majd március 19-én átléptük a magyar—lengyel határt. Kint voltam 1945. január 6- ig, ekkor 0.25 órakor huszwn- egyedmagammal — a pa­rancsnokságom alatt — el­hagytuk a magyar hadsereget és teljesen felszerelve, gép­puskák, puskák stb., a szov­jetek oldalára álltunk. Kel­lő kivizsgálás után a mis­kolci fogolytáborba kerültem, itt voltam március 10-ig. Ekkor felszólítottak bennün­ket: ki akar az új magyar hadseregben a németek ellen harcolni? Mi, akik huszon­egyen a szovjetekhez átszök- tünk, jelentkeztünk és kér­tük, hogy együtt maradhas­sunk. A jászberényi laktanyában szereltek fel bennünket. Áp­rilis végén és május 1-én már Szombathelyen voltunk, onnét pedig Bécsújhelyre mentünk, mint megszállók. A németek kapitulációja után, július 20-án kerültünk vissza Magyarországra, ahol Celldömölkön, Bobán és Ukk községben adtunk vasútőr- séget. Itt léptem elő őrmes­terré. 1946. október 1-én saját kérésemre leszereltem. Ha­zakerültem Kápolnára és a hat hold juttatott földemen dolgoztam. 1950 februárjában olvastam a Szabad Népben, hogy büntetésvégrehajtási őrnek lehet jelentkezni. Je­lentkertem, felvettek és há­romhónapos iskolai kiképzés után előbb Balassagyarmat­ra, majd Egerbe kerültem. Itt dolgoztam 1952. október 1-ig. Ekkor átkerültem a me­gyei államvédelmi hatóság­hoz — itt lettem tagjelöltből párttag 1953-ban — itt szol­gáltam, mint főtörzsőrmes­ter 1956. október 29-ig. Ezen a napon a megyei főosztály vezetője egy értekezleten ki­adta, hogy mindenki menjen haza tartós szabadságra. Hazamentem, Kápolnán dolgoztam 1957. március 1- ig. Ekkor megkérdezték, ho­vá akarok menni, a rendőr­séghez, vagy a büntetésvég­rehajtási őrséghez? Én az utóbbit választottam, mivel ehhez volt iskolám, és újból Egerbe kerültem, mint őrs- parancsnok. 1962. szeptember 1-én saját kérésemre lesze­relték, és elhelyezkedtem az egri Gárdonyi Géza Vadászi- társaságnál, mint vizsgázott vadőr. A vizsgámat három­éves levelezőn a balatoni Nagybereki Állami Gazda­ságban tettem le. 1965. november l-ével ax MSZMP kápolnai alapszerve­zete községi párttitkámak választott 1967-től 1973-ig tanácstag és végrehajtó bi­zottsági tag voltam. 1969-től községi csúcstitkárként dol­goztam és a helyi községi alapszervezet titkára voltam nyugdíjazásomig, 1973. au­gusztus 1-ig. Azóta pedig? Azóta pihen, vadászgat a nyugdíjas Szőke István. Hr* És a gyerekek? Hogyan alakult a sorsa a Szőke gye­rekeknek: Lászlónak, Máriá­nak és Istvánnak? László 1943-ban, a hábo­rús évék egyik nehéz nap­ján született, Mária 1946-ban, a tavaszt köszöntő március 21-ét követő napon, István 1952 őszén érkezett. Mind­hárman elvégezték a nyol­cadik osztályt, László Eger­ben, autó- és gépszerelő szakmát szerzett, a VOLÁN elődjénél volt tanuló. Mária 14 éves kora óta Sirokban, a Fémműveknél dolgozik, ott ismerte meg férjét, alti gép­kocsivezető. Sirokban élnek. Mária műszerész szeretett volna lenni, aztán úgy ala­kult, hogy maradt betanított munkás. István mezőgazda- sági gépész, traktort és ara­táskor kombájnt vezet a Ká­rolyi Mihály Termelőszövet­kezet földjén. Azon a földön, amelyen az apja annak ide­jén két tehénnel küszködött, István most az MT-Z 50-es szovjet géppel egy nap alatt 30—40 hektárt hengerez si­mára. (Szőke néni ugyancsak a tsz-ben dolgozik, baromfi­gondozó.) A volt cselédek gyerme­keiből tehát munkások let­tek az eltelt három évtized­be»! Lászlóék és Máriáék is új, három-négy szobás összkom­fortos családi házat építet­tek. István, aki még nőtlen, a szüleivel lakik. (Lászlónak a felesége betanított munkás, az ÁFÉSZ-nél tekercselő. Szereti, elégedett a munká­jával, a keresetével.) A lakás mindhárom családnál gépesí­tett, szépen, ízlésesen búto­rozott. Lászlóéknál két gyer­mek született: Ili hatéves, Katika, a kicsi négyhóna­pos. Máriáéknál a másfél éves Sanyika az utód. Ilike, ha megnő, óvónő szeretne lenni, Katika és Sanyika ter­mészetesen még nem »nyi­latkozhatott”. A család gyakran összejön, és ebben nagy segítségre van egy Polski Fiat, amely a „családi kocsi” büszke címet viseli: az veszi igénybe a családból, akinek éppen szüksége van rá. A három gyermeknek nincs különösebb szenvedé­lye, László a vadászatot és a kocsit, István a futballt és ugyancsak a vadászatot ked­veli. Ügy látszik, ezt mind­ketten apjuktól örökölték, aki ma is szenvedélyes va­dász. László, amíg Egerben tanult, az ejtőernyőzést „űz­te”, aztán, amikor hazake­rült, abbahagyta ezt a szép és nagy bátorságot igénylő sportot. Máriának mindene a gyerek, a kis Sanyika, aki a negyedik. Az első hármat nem tudta világra hoznL László járt már a Szovjet­unióban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, István ugyancsak Csehszlovákiában és Lengyelországban turistás­kodott .. íme, ez a Szőke család két nemzedékének élete, sorsa. A különbséget a gyerekek és a szülők, a két nemzedék élete között egy dátum: 1945. április 4. jelzi. És hogyan alakul, mit ígér a jövő, a harmadik nemze­déknek, Ilinék, Katinak és Sanyikénak? Még többet, még szebbet! Amikor a kong­resszuson elfogadott program megvalósul, ők még csak ti­zenévesek lesznek, előttük még szebb, még boldogabb program, élet áll. Erre koccintottunk az ün­nep előestéjén a Szőke csa­láddal. Papp János A szovjet híradóslányt * filmen láttam először, má­sodszor pedig — nem sok­kal ezután — a budapesti XI. kerületi nőtanácsnál rendezett baráti összejövete­len, ahol a főváros egyik nagyüzemének lapját képvi­seltem. Kedves emlékeim kö­zött őrzöm ma is a két talál­kozás élményét, hiszen a nagyszerű katonanő legendá­ja megkapott, magával raga­dott. A szamélyesen is meg­ismert hős pedig — akiről a nagy sikerű alkotás főszerep­lőjét mintázták — őszinte csodálatot, tiszteletet ébresz­tett bennem. Egy igazi harcossal beszél­getni önmagában is izgalmas, érdekes dolog. Hát még ha olyan emberről van szó, mint Ligyija Marticsenko, akinek történetét celluloidszalag őr­zi! Most is eszemben van: lo­bogó kíváncsisággal fogtuk körül s kifogyhatatlan ér­deklődéssel kérdezgettünk tő­le és egykori parancsnoká­tól, Marija Fortusztól a há­borúról, a felszabadításról. S természetesen Székesfehér­várról, a filmre ihlető város­ról. Sztori, amit elmondtak: az „Alba Regia” valósága..., — Kicsit más* naint a no­Sanyfka és Katika, ketten a harmadik nemzedékből. (Foto: Perl Márton.) Kevesebb le»* a ‘■ertéshűsf Másfélszeresére emeUett ez élelmiszer-gazdaság termelése Beszélgetés Kurunczi Istvánnal, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőjével — Bevezetőként arra kérném, hogy röviden fog­lalja össze az elmúlt esz­tendő tapasztalatait — A közvélemény elsősor­ban a látványos eredmények után ítéli meg a mezőgazda­ság helyzetét. Nos, az elmúlt esztendőben történtek látvá­nyos dolgok Heves megyé­ben is. A kalászosokból egy év alatt 15—22 százalékos termésnövekedést produkálta megye, kenyérgabonából mindössze 20 kilogrammal maradtunk el az országos át­lagtól. A másik oldalról rög­tön ide kívánkozik egy adat Az őszi betakarítási veszte­ségek a szőlőnél elérték a 35 százalékot. Ez igen komolyan érintette megyénket A nö­vénytermesztésben tehát je­lentős előrelépés történt a gabona-, a kukoricatermelés területén, a zöldség- és gyü­mölcsellátásban azonban nem léptünk előre. A gyümölcs­felvásárlási tervet mindössze 73 százalékra teljesítettük. Ez magyarul annyit jelent, hogy a lakosság sem mennyiség­ben. sem minőségben nem jutott hozzá az előirányzott és kívánatosnak tartott gyü­mölcshöz. Zöldségfélékből 91 százalékra teljesítette a me­gye a felvásárlási tervet Az időjárás miatt mintegy há­romhetes késéssel kerültek piacra a keresett árucikkek, különösen a friss zöldséggel való ellátással nem lehetünk elégedettek. — Minek köszönhető, hagy az élelmiszer-gazda­ság a nehézségek ellenére is jól zárta aa évet? — A már említett növény­termesztési eredményeken túl — gondolok itt elsősorban a gabonákra és .a kukoricára — az állattenyésztés eredmé­nyei is biztatóak voltak. A megye mezőgazdasági terme­lési értéke az 1968. évi válto­zatlan, árakkal számolva 3,7 milliárd forint. Ebből 1,3 mil- liáxdot hozott az állattenyész­tés. Nőtt az állatállomány. A szarvasmarha-létszám két százalékkal, azon belül a te­henek száma 1,8 százalékkal növekedett. A sertésállomány 1974. közepére 30 százalék­kal emelkedett az előző évi szinthez képest. — Ha már itt tartunk, hadd kérdezzem meg: mi igaz abból, hogy jelenleg csökken a sertéslétszám és a felívelő tendencia után baj van a megtermelt tej mennyiségével is? — Az első igaz, a máso­diknak semmi alapja nincs. Igaz, hogy a csökkenő felvá­sárlási kedv és az alacso­nyabb árak miatt a háztáji és kisegítő gazdaságokban le­vágták a kocák 33 százalékát. Ez egyszerűen hiba. Nem tör­téntek időben megfelelő in­tézkedésék. Amennyiben ezen gyorsan nem segítünk, így ismét visszaáll a sertéshús- termelésben, a ciklikusság. Nekünk pedig egyenletes ter­melésre kell törekednünk. Már beindítottunk egy akciót, amelynek keretében 1300 vemhes tenyészkocát helye­zünk ki a háztáji és kisegítő gazdaságokba. — Miért ken a háztáji gazdaságokra támaszkod­ni? A megépüli, korszerű, ipari rendszerrel dolgozó sertéstelepek nem tudják pótolni a kiesést? — Jelenleg nem. A háztáji gazdaságokra szükség van. Ügy ítéljük meg a helyzetet, hogy gazdaságosabbnak tart­juk, ha a háztájit is igénybe vesszük a népgazdasági cé­lok érdekében. Miről van itt szó tulajdonképpen? Arról, hogy a zárt rendszerű ipari sertéstelepek felépítése igen költséges, ezért javasoljuk, hogy a hagyományosan épí­tett sertéstelepeken se hagy­janak fel a sertéstenyésztés­sel, mert ezekre a telepekre, az általuk kibocsátott sertés­húsra egyszerűen szükség van. Visszatérve a tejkérdés­re. Jelenleg 47 millió liter te­jet ad a megye évente, a ter­melés bővülő tendenciát mu­tat, a következő tervidőszak végére csaknem duplájára kí­vánjuk növelni ezt a mennyi­séget. Nyolcvanmillió liter te­jet szeretnénk adni. Jelen­leg a megyei átlag egy tehén­re számítva évi 2300 liter. A tejtermelés 3000 liter fölött gazdaságos. Vannak termelő- szövetkezetek, ahol már a négyezres évi átlagnál tarta­nak, vannak ahol még az 1500 litert sem érik el. A to­vábblépéshez elengedhetetle­nül szükséges a szakosítás. A mai 24 ezres szarvasmarha­állományt — amely zömé­ben vegyes hasznosítású — a következő tervidőszak vé­gére 31 ezerre kell emelni, úgy, hogy egyharmada hús, kétharmada tejre szakosod­ban az állománynak. — Az elmúlt esztendő­ben igen sok termelőszö­vetkezet lépett az egyesü­lés útjára. Hogyan ítéli meg az osztály ezt a kér­dést? — Egyértelműen jónak tartjuk. Ezt, nem csupán. a zárszámadások bizonyították, hanem a jövő fogja még in­kább igazolni. Az egyesülé­seikkel ugyanis létrejöttek azok a gazdaságok, amelyek képesek a legmodernebb ter­melési eszközöket és terme­lési rendszereket befogadni és hatékonyan hasznosítani. Jelen pillanatban a megyé­ben, 65 termelőszövetkezet van. Főbb vonulataiban ki­alakultnak tekinthetők a nagyüzemi gazdálkodás kere­tei. Az állattenyésztésről szól­va még annyit szeretnék megemlíteni, hogy nagyon fontosnak tartjuk a juhászat fejlesztését Ez mind belföl­di ellátás szempontjából, mind pedig külkereskedelmi szempontból fontos. Ahol reális lehetőség van, rá, ott foglalkozni kell a juhászat- tal. Nagyon sok helyen indo­kolatlanul számolták fel ezt az ágazatot Nyugodtan el­mondhatom, hogy ezen a te­rületen negatívan hatott a gigán,tómánia, a mindenáron óriási mennyiségű termelésre való törekvés. Még egyszer art mondom, ahol tényleges lehetőség van a juhászaira, ott érdemes foglalkozni ki­sebb volumenben is a tartás­sal, tenyésztéssel. Az ötödik ötéves tervben egyébként nagyon fontos helyet foglal el az állattenyésztésen belül a juhászat. Megyénkben két helyen. iparszerű termelést kívánunk bevezetni. Egyiket bélapátfalvi, a másikat tar- naszentmiklósi központtal. — Sok szó esett a be­szélgetésben a mostani és az új, az Ötödik ötéves terv időszakáról. Milyen volt a fejlődés a negyedik ötéves tervben nálunk? — A negyedik ötéves terv­ben megyénkben átlagosan 13 százalékkal növekedett a mezőgazdasági termelés vo­lumene. Heves megye lénye­gében véve már teljesítette a negyedik ötéves tervre elő­irányzott fejlődést. Négy év alatt fejezte be az ötéves ter­vet. Ezalatt a négy esztendő alatt az élelmiszer-gazdasági termelés másfélszeresére nö­vekedett. Az idei esztendő tehát már úgy is felfogható, hogy egy év előnnyel indu­lunk az' ötödik ötéves terv­nek. Ért a megnyert plusz időt szeretnénk nagyon jói kihasználni. — Köszönjük a beszélge­tést. Szigethy András Találkozásom a híradóslánnyal vella — beszélte a hajdani őrnagy —, de bizonyára nem ártok vele a filmnek, ha el­mesélem. Tulajdonképpen az­zal kezdődött, hogy a pa­rancsnokság utasítására, minden tekintetben alkalmas személyt ' kellett keresnem Székesfehérvárott, egyik vál­lalkozásunkhoz. Kutatásaim, vizsgálódásaim eredménye­ként aztán rövidesen rá is akadtam dr. Hornyánszky Károlyra. Akivel közöltem elöljáróim kívánságát, mi­szerint el kellene rejteni egy híradóslányt. Hornyánszkyt meglepte a látogatásom, de csakhamar megnyugodott, s megértette a szándékunkat. Csupán az nyugtalanította, hogy a felesége, Sárika, eset­leg féltékeny lesz majd' a lakásban, bujtatott fiatal nő­re. Szerencsére elég gyorsan sikerült az ügyet tisztázni az asszonnyal, s így Ligyija be­rendezkedhetett a fürdőszo­bában. Egy ideig nem is volt semmi baj. Később azonban a doktorék kotnyeles kis háztartási alkalmazottja, Ili, gyanút fogott^ így félő volt, hogy az egyébként cseh ápolónőnek öltözött híradós­lányt esetleg elárulja. Ilitől tehát gyorsan meg kellett szabadulni. Visszaküldték a falujába, Sári pedig magára vállalta az összes házimun­kát­— Bármennyire is titkol­ták ottlétemet az orvosék — folytatta Ligyija a parancs­noka elbeszélését — a né­metek valahogy szimatot kaptak. A doktort egyre csak azzal zaklatták, hogy igazolja a kilétemet. S nem érték be annyival, hogy Sári ápolója vagyok, hanem a hivatalos papírokat is mind erélyesebben követel­ték. Hornyánszky egy dara­big tanácstalan, tehetetlen volt, mígnem egy mentő öt­lete támadt: merész elhatá­rozással állást vállalt a né­met parancsnokságnál, hogy a további molesztálásnak ele­jét vegye. S így annyira ösz- szemelegedett a „fritzekkel” hogy még az oly nagyon, kö­vetelt hivatalos igazolást is sikerült megszereznie tőlük a számomra,.. Már ment vol­na minden simán, ha idővel újabb kellemetlenség nem zavar bennünket. Az történt ugyanis, hogy az orvos házá­ba, teljesen váratlanul, egy német híradósegység is be­szállásolta magát, adásai pe­dig keresztezték az enyéi­met. S miközben egymás üzeneteit hallgattuk, nem győztünk dühöngeni. A né­metek nem sokáig bírták idegekkel: egy-kettőre meg­indították a hajszát, össze­vissza kutatták a környéket, de szerencsére eszükbe sem jutott, hogy ugyanabban a házban keressenek. Két és fél hónap telt el így, ilyen veszélyes körülmények kö­zött, míg végül is a város felszabadult, a szovjet had­sereg győzött, majd vége lett a háborúnak... Ligyrjából szanatóriumi dolgozó lett, Marijából pedig újságíró. Sohasem hittem volna eze­lőtt, hogy korunk hősei ilyen- félék. .ennyire mai embe­rek. Óvón5 Gyula 4ismsüsí§ 1975, április 1„ peatsk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom