Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-02 / 77. szám
»Nem lenne szabad elküldeni őket?" A vendéglátás: két kő között Típnsétkezés és idegenforgalom=összeférhetetlenség Elhangzott a kérdés, és az üzletvezető válasza késik. Nagyon sokáig, hosszú másodpercekig marad adós a válasszal. Nyomasztóvá, már- már kínossá kezd válni a Csend. Aztán az oly soká fontolgatott mondanivaló életre kel az alábbi szavakkal: — Azt mondja, hogy ... Ügy néz ki... Szóval... Egyelőre azonban nem lehet tudni, mire is gondol Pittner Elemér, az egri Belvárosi Étterem vezetője. Két helyettesével továbbra is csendben ül az egyik sarok- asztalnál, némán keresgélve a választ egy lényegében egyszerű kérdésre: — Mi a véleménye arról, hogy a Panoráma Vendéglátó Vállalat éttermei, így a Széchenyi és a Belvárosi is — az idegenforgalmi szezon kezdetén sok előfizetéses vendég további étkezését felmondták. Ily módon a típusebédeket fogyasztók igen nehéz helyzetbe kerültek. Aki többet fizet... A válasz tehát késik, így alkalmam nyílik arra, hogy felidézzem azt a beszélgetést, amelyet ugyanebben a témában folytattunk Kazal Nándorral, a Széchenyi Étterem üzletvezetőjével. A barátságos fiatalemberen kívülről szinte semmi sem mutatja, hogy közel két évtizedet töltött már el a vendéglátó szakmában. Szavaival azonban ha akarná sem tudná leplezni ezt. — Először is — mondja — látni kell azt, hogy a vendéglátás és a közétkeztetés két külön funkciót tölt be. Az üzemi vendéglátás elsődleges célja a munkás lakta területek ellátása, ezek többnyire ilyen helyekre is települnek. A mienk, a Panoráma funkciója más jellegű: nekünk az idegenforgalom és a lakosság ellátása a feladatunk. Utóbbiakon természetesen nem a típusétkezőket, hanem az a’ la carte-vendégeket értem. Tehát azokat, akik étlapról rendelnék, nem előfizetésesek, hanem helyben — és sokkal többet fizetnek. De hallgassuk csak tovább, mit mond az üzletvezető: — Nálunk a déli kihasználtság maximális. A technikai felszereltségem pedig egyszerűen nincs meg, a konyhai kapacitás ehhez egyenlő a nullával, másrészt a KÖJÁL is behatárolja lehetőségeinket. Az étterem helyzetéről szóló fejtegetést azzal szakítom félbe, hogy megkérdezem — hány előfizetéses étkezést mondtak fel? — Szám szerint nem tudom — hangzik a válasz —, de akiknek felmondtunk, azokat úgy is vettük fel, hogy csak a szezonig. Azt hiszem, ez érthető. Mert igaz ugyan, hogy ők 8,70-ért másodosztályon kapnak jó ebédet, és hogy ez nekünk is biztos pénz lenne, de ezzel mi nem tudunk tervet teljesíteni. Én jelenleg is 400 személyre főzök, és ehhez jön még az a’ la carte-forgalom. Nekünk ötmilliós tervünk van, és ennek felét az idegenforgalom hozza. — A „felmondás” március 1-től érvényes. Megtudhatnánk-e valamit arról, hogyan alakult egy téli hét és egy mostani forgalma? — Szívesen. Délelőtt: vendég alig akad Kazal Nándor az irodába siet a kimutatásokért. Míg megérkezik, szétnézek a szép étteremben. Vendég alig van. Szinte hihetetlen, hogy alig egy óra múlva múlva micsoda forgalom kezdődik itt! De nincs több idő a tűnődésre, megérkezik az üzletvezető, hozza a pontos kimutatásokat. Találomra megnézünk egy hetet, azt, amelyik december 16-tól 21-ig tartott. Ezen a héten naponta 170-en fogyasztottak 8,70-es típusebédet. A forgalom további Vészét 230 vállalati, illetve vendéglátó központi dolgozó jelentette, akik — szintén kedvezményesen — a Széchenyiben ebédelnek, összesen tehát 400-an fogyasztottak típusebédet, az ebből származó bevétel összege 15 ezer 550 forint volt. Ugyanezen a héten a bevétel további részét a 12 896 forintos a’ la carte-forgalom adta. Megnéztük az ez évi februári forgalmat is: akkor naponta 430-an fogyasztottak típusebédet, most pedig, márciusban 340-en. Nyugdíjasok: igen, főiskolások: nem — Ezek szerint most, az idegenforgalmi szezon kezdetén 90 a kiesettek száma... — Igen — mondja Kazal Nándor —, kilencven. De ha azt mondom, hogy ebből a kilencvenből hatvan főiskolás, akkor nem is füllentettem. Ök csak annyiban kerülnék nehezebb helyzetbe, hogy fel kell járniuk a kollégiumba. De azt hiszem, hogy ennél sokkal fontosabb: nyugdíjast nem küldtem el, egyetlen egyet sem. ök 120— 140-en vannak, ők a legkisebb jövelelműek, nem lenne szívem elküldeni őket. Azt viszont mindenkinek be kell látnia — még a tanácsnak is, pedig ők hibáztatnak minket —, hogy 8,70-es ebédekből nem lehet ötmilliós tervet teljesíteni. Arról nem is beszélőt, hogy a pincéreink a típusétel után csak 1,7 százalék, az a’ la carte után pedig 3 százalék jutalékot kapnak, holott az előbbiekkel szinte több a munka. Azért az 1,7 százalékért nekem meg nem maradna itt senki. — Ezek szerint két kő között őrlődnek: egyik a típusétkeztetés, másik az idegenforgalom. Mindkettőt el kellene látni, de ez nem rriegy. Mint régi szakember, tudna-e valamit javasolni a probléma megoldására? Széttárja a karját, úgy válaszol: — Szükség lenne itt Egerben egy ezer személyes, tömegétkeztetést szolgáló étteremre, és nem is muszáj annak II. osztályúnak lennie. Ez viszont olyan beruházás lenne, olyan sokba kerülne, hogy az képtelenség, szinte lehetetlen... És most térjünk vissza a Belvárosi Étterembe, halljuk, mit mond Pittner Elemér. Belvárosi — 200-ra redukálni — Ügy néz ki, hogy nálunk a befogadóképeség hivatalosan 120 fő. Ezzel szemben a bent étkező létszám (típusétkezőkről van szó!) — inkább több, mint kevesebb 400-nál. Fél 12-től fél 3-ig a’ la carte-ebédelő vendég itt le sem ülhetett. Az étkeztetés színvonaláról nem is beszélve, mert az szinte nem is volt. Mi tudjuk a rendelkezést: olcsó étkezést biztosítani a lakosságnak, megkönnyíteni az asszonyoknak a máSodik műszakot stb., stb. De ez csak az egyik oldal. A másik az, megmondom őszintén, hogy olyan hatalmasan feszített a tervünk, hogy azt típusétkezésből nem tudjuk biztosítani... — Ezért szeretnénk 200-ra redukálni őket — veszi át a szót Vigh Tibor, az egyik helyettes. — Jelenleg még 300- an vannak, és mi úgy szeretnénk ezt megoldani, ahogy mondani szokás, hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon. Szóval fokozatosan. — Már elnézést: de ettől még a kecske sem lakna jól. Ráadásul most emberekről van szó. — Igen, igen, persze. De már annyit törtük a fejünket, hogy mit is csináljunk, azt szeretnénk, hogy valahogy több üzletben osztódjék el az a sok ember. Különben az tiszta sor, egyetértek vele, hogy étkezni akarnak, mi is azon törjük magunkat, hogy minél többnek adni tudjunk, de a tervet i s hozni kell, el kell látni a turistaforgalmat is, csak azt tudnánk, hogyan? Rejlett tartalékok? Más kiutat ők sem láttak, mint egy, esetleg több étterem építése. Rózsa László megyei kereskedelmi felügyelő a lépcsőzetes étkeztetés további bővítésében lát lehetőséget, valamint más éttermek bekapcsolódásában. Így például — mondta — teljesen indokolatlan, hogy a Strand étterem csak május 1-én nyit Hasonló a helyzet a Sörkerttel is, a belső rész ott is hamarabb bekapcsolódhatna a közétkeztetésbe. Országosan is ismert a Vörösrák Étterem. Itt is sok előfizetéses étkező van, de nem típus, hanem a’ la carte- ebédre. így itt az előbbieknél drágább az ebéd — általában 12—14 forint —, mégis nagyon sokan igénybe veszik, mert a 4—5 forintos vállalati hozzájárulással egészen tűrhető áron jutnak jó ebédhez. Varga Mihály, az étterem vezetője azt mondja, ők is érzik már a felmondások hatását: megnövekedett a Vörösrák forgalma is. — Mint kollégának, mint vendéglátóipari szakembernek, mi a véleménye a vendégek elküldéséről? — Nagyon nehéz a helyzet. És én meg is értem a gondjaikat, mégis azt mondom: nem szabadna. Egy üzlet soha sem mondhat le a törzsvendégeiről. Ez a kereskedelemben ábécé-nek számít, mindenki tudja. De hát, ez kényszerhelyzet, magam sem tudom, mit tehetnék, ha a helyükbe kerülnék, ám mégiscsak úgy gondolom, hogy ez így nem jó, nem helyes. Nem lenne szabad elküldeni őket. Mi is így gondoljuk. És azt is gondoljuk, elérkezett annak az ideje, hogy hozzáértő szakemberek magas szinten tanácskozzanak e tarthatatlan helyzet mielőbbi megoldása érdekében. Becky Tibor | Tubusgyártás — milliós értéhben Kozmetikai cikkek, konzervipari készítmények részére az idén 60 millió forint értékű tubus és koronadugó termelésére készül a Mátravidéki Fémművek füzesabonyi gyáregysége. Hídvégi Jánosné a koronadugókat gyártó gépsornál. (Foto: Puskás Anikó.) Megtakarítottak félmillió forintot Az országos mozgalommá szélesedett kongresszusi és jubileumi munkaversenyhez csatlakozott a Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalat hét szocialista brigádja is. Társadalmi munkaakciót indítottak és a mérnökök, technikusok, rajzolók asztalain az elmúlt hónapokban sokféle újdonság tervei alakultak ki. Ezeknek a vázlatoknak, rajzoknak nagy része azóta már valósággá vált Áldozatkész munkájukat siker koronázta, hiszen több mint félmillió forintot takarítottak meg és a tervek értéke meghaladja az ötmillió forintot. A társadalmi munkában különösen Pápai András és tervező csoportja járt az élen, akik az említetteken kívül részt vettek az egri Lajosvárosban épülő orvosi < rendelő és gyógyszertár tervezésében is. A falak azóta már állnak, jó ütemben halad az építkezés. Pápai András ezt így idézi: — Az egri Lajosvárosban az ifjúsági lakásépítő és fenntartó szövetkezet irányításával eddig 400 lakás épült fel. Ezeknek a lakásoknak a terveit vállalatunk kollektívája készítette. Jelenleg a dr. Berze Nagy János utcában épül hat kockaház, s ezzel lezárul a lakótelepi program. Az egy-két és három- szobás lakásokon kívül van már ott iskola, óvoda, ÁBC- áruház, csak éppen orvosi rendelő és gyógyszertár nincs. örvendetesen sok a gyerek, így az ottani tanácstagok jogosan vetették fel az egészségügyi szolgáltatás hiányát, mert a legközelebbi orvosi rendelő és gyógyszertár a Lenin úton, az állomás közelében van. Az ifjúsági lakásépítő szövetkezet és a MÉSZÖV lakásszövetkezeti titkárságának javaslatára az Egri Városi Tanács végrehajtó bizottsága úgy határozott, hogy a dr. Berze Nagy János utcában épülő két utolsó kockaház földszintjén felnőtt és gyermekorvosi rendelőt, valamint gyógyszertárat hoznak létre. Az eredeti építési tervet, amelyet ugyancsak mi készítettünk, tehát módosítanunk kellett. Tulajdonképpen két nap alatt gyors ütemben kialakítottuk a vázlatot, melynek bírálatában segítségünkre volt a KÖJÁL és a városi tanács egészség- ügyi osztálya is. Aztán hozzáláttunk a rajzoláshoz, és Kremzer Imre elektromos tervező, Czuczai Zoltán gépész, Horváth József statikus, valamint Ficsor Katalin és Kovács Ilona szerkesztők segítségével három hét alatt társadalmi munkában elkészítettük a tervmódosítást. Így az építkezés folyamatos volt, egy pillanatra sem szünetelt a munka. A tervek szerint szeptemberben pedig már át is adják a lakótelepieknek ezeket a régi hányt pótló egészségügyi szolgáltató létesítményeket. (mentusz) n XI. kongresszus megkülönböztetett figyelmet fordított a párt belső életének, munkastílusának és módszereinek további fejlesztésére. S ez nemcsak a párt tagjainak figyelmére érdemes. Ä párt vezető szerepének további erősítése, határozatainak következetes megvalósítása ugyanis az egész társadalomnak, az egész népnek alapvető érdeke. A vezető szerep gyakorlati érvényesülése pedig annak függvénye, hogy menynyire egységes, felkészült és fegyelmezett a párttagság, hogyan munkálkodnak a párt tagjai a határozatok valóra váltásán, milyen a pártszervezetek irányító, ellenőrző, nevelő tevékenységének színvonala. Az MSZMP az utóbbi években nagy gondot fordított a pártdemokrácia és a centralizmus maradéktalan érvényesítésére. Fokozódott a párttagok részvétele a döntések meghozatalában. A párt- szervezetekben a határozatok szabad és alkotó szellemű vitákban formálódtak, s a többség elgondolásait tükrözték. Erősödött a határozatok megvalósulásáért érzett személyes felelősség, a végrehajtásban való cselekvő és fegyelmezett részvétel. Mindennek döntő szerepe volt abban, hogy a Központi Bizottság a X. kongresszus határozatainak megvalósulásáról adhatott számot a XI. kongresszus küldötteinek. A jövőben Is ezen a bevált úton kívánunk járni. A XI. kongresszus ezért foglalt állást úgy, hogy a jövőben még inkább biztosítani kell a párt életében a lenini normák, a kollektív vezetés érvényesülését. Nagyon fontos, hogy a párttagságot továbbra is széles körben bevonják a határozatok előkészítésébe, a döntésekbe. Változatlan célok - magasabb követelmények A KB beszámolója bírálta azokat a pártszervezeteket, amelyekben nem tartják tiszteletben a párttagok jogait, nem igénylik, vagy figyelmen kívül hagyják véleményüket. De az is tény, hogy egyes párttagok maguk sem élnek eléggé jogaikkal, nem kívánnak kellőképpen a politika alakításának részeseivé válni. Márpedig nem elég a jogok érvényesülésének feltételeit kialakítani — élni is kell ezekkel a lehetőségekkel 1 A jog és a kötelesség a lenini típusú pártok életében mindig szerves egy-v séget alkotott. Így van ez a Magyar Szocialista Munkáspártban is. A XI. kongresszus ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, mennyire fontos a párthatározatok egységes értelmezése és következetes képviselete. „A demokratikus vitát döntés után, a határozatok egységes értelmezése alapján, a párt minden tagjára és funkcionáriusára kötelező a határozatok melletti elvszerű, érvelő kiállás és az egységes cselekvés. Az ettől eltérő magatartás minden esetben vonjon maga után kommunista bírálatot, számonkérést, felelősségre vonást” — mondja ki a kongresszus határozata. S bár a megemelt követelményszint a párttagok mindegyikére vonatkozik, de még inkább elvárható a vezető felelőssége. Tőlük fokozottabban megköveteli a párt a példamutatást, a politikai, a szakmai munkában, a magánéletben egyaránt. E lenini elv nyomatékos kiemelése, hangsúlyozása azért is szükséges, mert a szocialista építés jelenlegi feladatai nagyobb követelményeket támasztanak a párt tagjaival és szervezeteivel szemben. Talán még nem volt olyan kongresszus a párt történetében, amelyen ennyi szó esett volna a kommunisták kötelezettségeiről, a párttagokkal szemben támasztott követelményekről, mint a legutóbbin. Nem tagadható, hogy ebben a vonatkozásban vannak problémáink. Azonban a tények összegezése alapján a Központi Ellenőrző Bizottság arról adhatott számot a kongresszusnak, hogy a pártfegyelem tovább szilárdult, tudatosabbá vált a párt normáinak megtartása és vállalása, a tagok nagy többsége a párt normái szerint él és dolgozik. A jövő azonban még többet igényel, s ezért kíván a párt is többet mind jelenlegi tagjaitól, mind pedig a jövőben felvételre kerülőktől. Ennek megítélésében minden bizonynyal nagy szerepet játszanak maid a tagkönyvcserét kísérő beszélgetések, mint ahogy e célt szolgálják a szervezeti szabályzatban bekövetkezett módosítások is. S ok szó esett a XI. kongresszuson a párt irányító tevékenységének, e munka módszereinek és stílusának fejlesztéséről. A kongresszust megelőző — az egész párttagságot átfogó — vita tanulságait hasznosítva a KB beszámolója különösen felhívta a figyelmet a pártellenőrzés fontosságára. A határozatok megvalósulásé ban helyenként tapaszt?’ zökkenők is arra intene! hogy a pártellenőrzésnek l<i kell terjednie a társadalmi élet valamennyi területére. Ez nem valamiféle bizalmatlanság, s nem egyetlen, vagy legfőbb célja, hogy felfedje a hibákat és megbüntesse az ezekért felelősöket. „A pártellenőrzés lényege a határozatok végrehajtásának segítése, az adott terület helyzetének hiteles felmérése, megfelelő javaslatok kidolgozása a végrehajtás megjavítására, a jó tapasztalatok általánosítása” — mondotta a kongresz- szuson Kádár János. Az a pártszervezet dolgozik tehát jól — s ilyen irányban tartotta szükségesnek a kongresszus a munkastílus fejlesztését —, amely az eszmei-politikai nevelő tevékenységet össze tudja kapcsolni a határozatok végrehajtásának folyamatos szervezésével és ellenőrzésével. Ehhez viszont arra van szükség. hogy tovább erősítsük a pártmunka mozgalmi jellegét, s vessünk véget a helyenként jelentkező hivatalnoki stílusnak. A kongresszus hadat üzent a felesleges ülésezéseknek, az indokolatlanul sok papírmunkának, a párt- szervezetek erejét gyengítő túlzott szervezeti szétaprózottságnak. A következő évek egyik fontos feladata lesz, hogy ennek következetesen érvényt szerezzenek a párt- szervezetek és az irányító testületek mindennapi munkájában. n XI. kongresszus tehát a párt belső életében is kijelölte a további fejlődés útját. Az elhatározások valóra váltásával tovább erősödik majd a párt harcképessége — az egész nép, mindannyiunk javára. (KS) Mmm © 1974. ájMrilig 2* ward» f
