Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-27 / 98. szám
... hogy nagy dolog tudást hinteni szét az emberek között, még nagyobb dolog a tudást, sót a több tudást szolgálni. De a legnagyobb mégiscsak az, ha az ember tudja is, hogy mit csináljon egy olyan nyomtatvánnyal, amely a tudás saéthintésének dokumentuma és a felhalmozódó tudás mennyiségének je- lentólapja lenne. Egyébként a „Jelentőlap" is a neve annak a tíz számozott fő rubrikából és külön még öt, az í^ár betűkkel jelzett, sőt fémjelzett alrubri- kából álló izének, amelyet a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat bocsát azok rendelkezésére, akiket az a megtiszteltetés ért, hogy a TIT keretében előadhatnak valamit és az a szerencsétlenség, hogy erről jelentőlapot kell nekik kitölteniük. Minden tiszteletem a számítógépeké, minden alázatom a statisztikai nyilvántartásoké, amelyek nélkül talán még azt se tudnánk, hogy milyen társadalmi rend van nálunk. De minden csodálatom legcsodálatosabb csodálata azé a Jelentőlapé és természetesen azoké is, akik kitalálták ezt Mióta ezt a lapot megláttam, azóta hs rémülten nézem, mint valami víziót, liátha tévedés ez, valamiféle maradványa csak oly kornak, ahol nem az volt a fontos még, hogy mit ad elő az előadó, és hogy jól ad-e elő az előadó, hanem az, hogy az előadás körülményeiről minél bonyolultabb, részletesebb és feleslegesebb jelentést állítsanak elő. Volt ilyen időszak, igaz, akkor még nem volt nálunk számítógép. Most van számítógép és a TIT előadója valamiféle programozóvá lépett elő, kiszolgálójává egy molochnak. amely úgy nyeli az adatokat a kódszamokat mint a kacsa a nokedlit Magánügy lehetne az egész, szót sem érdemelne — bár ki tudja? Van, amikor a magánügy igenis közügy! —, ha ilyesfajta jelentőlapok, statisztikák, aláírások gyűjtésére, kitöltésére nem kerülne sor nap mint nap ezer és ezer helyen és példányban. Mert a keserűségben az az édes, hogy nap mint nap ezer és ezer helyen tartsanak jó vagy közepes, sikeres, vagy kevésbé sikeres előadásokat a TIT megbízott előadói. Más szóval: tízezrek hallgatnak végig, rendszeresen olyan tudományos ismeretterjesztő, politikai előadást, vagy előadássorozatot amelynek segítségével, ha csak egy icipicit is, de feljebb léphetnek a tudás végtelen magasságába nyúló lajtorján. fis kizártnak tartom, hogy a lajtorja fokai a Je- lentőlap rubrikáiból állanának! Mos. eleget morgolódtam már úgy általában a Jelentőlap kapcsán, itt az ideje, hogy eme írásom témája a maga teljes, vagy legalábbis a teljességet valamelyest is megközelítő valóságában az olvasó elé lépjen. A Jelentől ap fejlécén, azaz az első oldalán, felül tizenkettő (12!) kérdésre keH válaszolni, illetőleg ennyi rovatot kell kitölteni. Így kezdi! S ez még csak a fejléc. Most jön az első oldal arab egyes, azaz 1-es számú rubrikája. Ebben az egyetlen rubrikában 35 kérdés van. igaz, hogy ;,Az ismeretterjesztő rendezvény formája” milyen, arra csak egy feleletet kell adni 00-tól (nem én találtam ki a két zérót) 90- lg. Aszerint, hogy egyes előadás, vagy előadássorozat résztvevője e Jelentőlap boldog kitöltője, vagy aszerint, hogy az előadás komplex — nem tudom itt mit jelent ez —, vagy vegyes, vándorgyűlés-e, vagy szakkör. laborgyakorlat-e, vagy filmklub... És így tovább. Az 1-es rubrikát illetően. És még kilenc ilyen van, összesen kereken száz, azaz 100 rovattal, amelyekbe ismét vagy 00-val, avagy 3-mal, avagy 23-as számmal kell válaszolni. Köztük olyan kérdésekre, hogy mely népgazdasági ágazathoz tartozik az intézmény, ahol az előadás megtartatott, hol tartják a megtartott rendezvényt, meg olyanra is, hogy milyen szemléltető eszközt alkalmazott az előadó, értsd: a saját tulajdona volt-e az, avagy a TIT által biztosított, avagy éppen a megrendelő szerv által. És ez még csak az első oldal. Mert a másik oldal A-tól F-ig terjedő .majd újabb félszáz kódkérdésére még hátra van a válaszadás lehetősége. Ilyenekre kell ott ugyanis válaszolni, ismét csak a példa kedvéért: milyen volt a résztvevők érdeklődése, aktivitása az ismeretterjesztő rendezvényen? A válasz lehet élénk; közepes, csekély; És sekély e kéj, ha erre válaszolni tud az előadó! Vagy, hogy milyen az előadás résztvevőinek életkormegoszlása. Mert milyen lehet? Ilyen: 10—14; 15—18; 19—25; 26—40; 41—60 és 61 év fölött. Arra nézve semmiféle megbízható módszert a Jelentőlap meg nem ad, hogyan különböztesse meg a szerencsétlen előadó a 18 évest a 19 évestől például! És végül egy kissé hosszabb idézet, de e sorok előadója állítását igazolandóan ezt az idézetet közreadni el nem mulasztotta. Tehát: „A jelentölap kitöltése „X” jelek elhelyezésével történik. (A 7., 8. és C részben számmal, illetve betűvel.) A 2. és F részeknek egyszerre több adathelyre is beírható „X”-jel, ha a rendezvényt csak több jellemző jeggyel lehet pontosan meghatározni.. . A jelentölap kitöltése kötelező...” \ Sic itur ad astra? így jutunk a csillagokba? Az idegosztályra inkább. Nos lám, csakugyan igaz: nagy dolog és mázsás feladat tudást hinteni szét manapság, ha az ember lelkiismeretes akar lenni a TIT-tel és a Jelentőlappal szemben. Hendrick Terbragghen: Pipára gyűjtő M Kovács Károly: (Mám táj flú val és smmárral Ahogy belépünk, mindjárt Dáviddal találkozunk. Az ifjú hőssel, aki szembeszállt a hetvenkedő, a rettegett Góliáttal, s le is győzte a félelmetes óriást. I A XVIII. századi bolognai festő, Guido Cagnacci műve a nagy tusa utáni pillanatot örökíti meg, a művészet varázslatával tisztelegve a gáncsnélküli, a megtorpanást nem ismerő fiatalság előtt. A másik alkotást az Alfonso d’Este, ferrarai uralkodó udvarában dolgozó Dosso Dossi, az olasz festészet egyik kiemelkedő egyénisége formálta karakterisztikus ízű, 1 jó kompozícióvá.~ ^V. , lí Az érdeklődő1 sokáig időzik Hendrik Terbrugghen festményénél, a Pipára gyújtó fiúnál, amely az egri képtár legfigyelemreméltóbb darabja. A mester Caravaggio tanítványaként, követőjeként is újat adott nemcsak olaszosan élénk színeivel, hanem eredeti jellemábrázoló készségével is. Ráadásul bravúrosan használja .ki a mesterséges világítás adta lehetőségeket is. Modelljét ki tudja merre vitte a sors. Három- százotvenkét év távolából ez nem is érdekes. Sokkal inkább az, hogy a pillanatkép ma is élő a teremtő erő érve a múlandóság ellenében. Nem hiányoznak a XVTI. századi német és németalföldi mesterek alkotásai sem. Felvillannak a piktorok olaszországi tanulmányútjainak emlékei: az antik romok, az idilli, tájrészletek. Vászonra kerültek a nagypolgári interieurökben lejátszódó jelenetek, selyemben páváskodó nőkkel és gavallérokkal, zenével foglalatoskodó ifjú hölgyekkel. Hendrik Verschuring egy útszéli kocsma előtti rabló- támadást, Jakob Toorenvliet egy holland halászt örökített meg. A negyedik terem érdekessége egy zsáner-portré, amelynek szerzőjét nem ismerjük. A téma, a piros ruhás, zöld sapkás, a vörösboros poharat, s a szaimafo- natos kulacsot tartó ínyenc önmagáért beszél, tanúskodva a névtelen mester kiváló megfigyelökészségéről, iskolázottságáról, festői kvalitásairól. Barabás Miklós Pyrker János László egri érsek arcképével gazdagítja az anyagot. A festményt az egri városatyák rendelték meg 1842- ben, a főpap hetvenedik születésnapja alkalmából. A művésznek háromszázötven ezüst forintot fizettek, s ráadásul megajándékozták egy ezüst palettával is. ■ ■ ■ B Sajnos korábban szűkmarkúak. kicsinyesek voltak, s elszalasztottak egy soha w/vwwwsvav.wwv.v-,-vvissza nem tero lehetőséget. ß*RINCSER 9 KÉPTÁRON Az érsek velencei patri- archa korában bekapcsolódott az itáliai művészeti életbe. Nem afféle úri dilettáns módjára, hanem jószemű kritikusként, az igazi tehetséget kutató gyűjtőként. Egerben tervekkel felvértezve érkezett, s magával hozta a százkilencvenkét darabból álló, kizárólag remekműveket tartalmazó házi képtárát. Pyker a barakk várost művészeti központtá akarta fejleszteni. Igazi mecénásként felajánlotta az értékes anyagot, s azt is vállalta, hogy ennek elhelyezésére palotája déli szárnyára emeletet huzat. A magistrátus nem nagyon lelkesedett, sokalta á képtár fenntartási költségeit. Így aztán az ajándékozó meggon- ' dolta magát, s az európai szinten is jelentős gyűjteményt 1836-ban az épülő Nemzeti Múzeumnak adta át. A késő bánatot jelző Ba- rabás-portré mit sem változtatott a tényeken. Nem Eger adott otthont az ország első képtárának... ■ ■ ■ ■ Az' egykori elhatározást mégsem felejtették el. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága 1868-ban Dobó városában tartotta közgyűlését, s ugyanebben az évben kezdődtek meg az első várbeli ásatások is. Valószínűleg a műemlék- védelem éledő gondolata késztette Bartakovics Béla érseket arra, hogy múzeumot, illetve képtárat létesítsen. Aszlay József átadta testvére, Aszlay László kanonok gyűjteményét. Az egyházlő négyezer forintért megveszi Plank Ferenc ügyvéd régiségeit, s elfogadja unokaöccse, Bartakovics Flóris ajánlatát is, s harmincezer forintért vásárolja meg képeit, szám szerint ötven alkotást, köztük a Cagnacci, a Verschuring, a Toorenvliet műveket. S jelentkeztek a szó nemes értelmében vett lokálpatrióták is, akik nem felejtették ei • hevesi táj örökségét. Kovács Mihály, aki parasztgyermekből lett neves festővé a képtárra hagyományozta műveit, százhárom képet, amelyeket özvegye újonnan keretezhetett, s vállalta a szállítás költségeit is. A múzeumba került Pánthy Imre magángyűjteménye, s annak büszkesége, a Pipára gyújtó fiú. A telje« anyag 1950-ben került állami tulajdonba, s ma a várban várja az érdeklődőket. ■ ■ ■ ■ A gyűjtemény szakértője, gondozója, az egri és az észak-magyárországi barokk piktúra kutatója, Eodomé Ladányi Gabriella művészet- történész így értékeli a jelent: — Büszkék lehetünk ezekre a kincseket érő képekre, még akkor is, ha jó részük nem élvonalbeli mestereik alkotása. Érthető is, hiszen ízelítőt adnak az elmúlt korok, az egyes iskolák törekvéseiből, dokumentálják a festészet fejlődésének lényegesebb fordulóit. Vidéken, nagyobb értékekkel csak az esztergomi képtár dicsekedhet. Az is sokatmondó, hogy raktárainkban számos mű vár felfedezésre. — Miért nem láthatjuk ezeket? — Kiállítóhelyiség kellene, mert itt a várban bizony szűkösen vagyunk. Ez a gond jó, ha az évtized végére megoldódik. Ekkorra előreláthatólag megkapjuk a megyei tanács épületének műemléki részét, a Barkóczy-számyat. Ha valóban ideköltözünk, megszűnik a raktári zsúfoltság, s a nagyközönség megtekintheti a közel nyolcszáz festmény és szobor közül a legjobbakat. — Nélkülözhetetlen a restauráló munkája, s fontos az anyag fokozatos gyarapítása is. Miként teremtik meg az anyagi fedezetet? — Sajnos nem bővelkedünk pénzben. Képző- és iparművészeti, alkotások vásárlására évente mindössze ötvenezer forintot fordíthatunk. Ez igen kis összeg, s nem sokra futja belőle. Egykét művet azért csak megveszünk, elsősorban azért, hogy teljesebbé formáljuk a gyűjteményt. Szerencsére a Képzőművészeti Főiskola vezetői megértik nehézségeinket, s a végzős hallgatók, a leendő művészek vizsgamunkaként varázsolják az eredeti színeket a megkopott vásznakra. ■ ■ ■ ■ Sokan bírálják a képtárt, helytelenítik, hogy nem ad otthont a. kortárs alkotók műveinek. Érvelésük így fest: száműzzék a kiállításról a negyed és ötödrangú alkotásokat, s legalább egy ter»no- ben kapjon helyet a ma piktúrája. M3 erről a művé- > szettörténész véleménye? *fc — Az esztergomi után m ország második vidéki kép- tára vagyunk, amely a régi korok mestereit mutatja be. A jelen illusztrálásához alap- gyűjteményre lenne szükség, ez azonban hiányzik. így hát nem bővíthetjük a profilt. Mégis — a gótikus palota klubtermében — rendezünk , időszaki tárlatokat, ahol napjaink a szűkebb pátriánk festőinek biztosítunk nyilvá- ^ nosságot, érzékeltetve a múlt és a jelen megannyi ősze- függését. Járom a termeket, s here- '£ sem az érdeklődőket, a látogatókat. Annál is inkább, mert Eger diákváros, s ha- vonta turisták tízezrei látogatják. Hiányzanak a tanulók, akik az órákon a műalkotások elemzésével foglalkoznak, s csak jól-rosszul sierült reprodukciókról — többségük nem is színes — próbálnak bepillantani az ábrázolás, a világlátás műhelytitkaiba. S a vendégek? Ök is inkább a bástyákat, a kazamatákat járják. Egyszer c részt vettem egy barokk hangversenyen, amelyet stílusos környezetben, a képtárban rendeztek. Ezt az él- ményt aligha lehet feledni. A termekben mégsem tolonganak az érdeklődők. Vajon miért? — Az érdektelenség bántja a szakembert, különösképp azért, mert szívesen segítene. Sajnos, ilyen igénnyel mindössze két középiskolás diák jelentkezett, a tanáruk küldte őket. A többi pedagógusnak is fel kellene fedeznie a lehetőségeket. Hiányos a propaganda. Nem tehetünk róla, hiszen nincs pénz különbőz» népszerűsítő reklámanyagokra. A főiskolán fiatalok sora tanul a rajz tanszék irányításával. Rájuk 1 is hiába vártunk, pedig nemegyszer kopogtattunk. Talán most majd jönnek néhányan és segédkeznek a raktári anyag felmérésénél. Mindez tény, ám az is az. 1 hogy a gondok összegzésén túl kell lépni. Sokat tehetnek a hivatásos népművelők, j népszerűsítve a képtár fo- - rintban nem is mérhető kin- > cseit, kulturális kínálatát, j Mecénásokra is szükség len- - ne, hogy túljussanak az oly- >_ kor filléresnek tűnő nehéz- a ségeken. Jobb kapcsolatokat : lehet és kell formálni a ke- -- zépiskolákkal, az egri főis- ■: kólával. 1 i Aki egyszier betévedt, s elidőzött Terbrugghen festménye előtt, az átérzi a művészet örök varázsát, amely kihívás a múlandóság ellenében. Az Alkotó porondra lép. s legyőzi a félelmetes Góliátot .. Pécsi István
