Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-11 / 59. szám

iáfkesziiit a Heves iiiegyri tssek zámáiaadán gw»wi»^f»Lg» 12 százalékkal nőtt a tagság jövedelme Bár a mezőgazdaságban nár javában folynak a ta- 'aszi munkák, mégsem árt risszapillantani az elmúlt sztendő néhány fontosabb apasztalatára. Elkészült a termelőszö- 'etkezetek zárszámadásáról lz a gyorsmérleg, amelyben álaszt kapunk néhány lé- lyeges kérdésre. Heves megyében 89 ter- áelőszövetkezet készített árszámadási mérleget. A özös gazdaságok üzemi tyeresége 2,4 milliárd forint olt. Veszteséggel három ter- nelőszövetkezet zárta az el- aúlt esztendőt, a három tsz eszteségének összege 3,4 oillió forint. Az elmúlt évi :edvezőtlen időjárás ellemé- e — aszályos tavasz és endkívül csapadékos ősz — 6 eredményeket mondhat- ak magukénak megyénk srmelőszövetkezetei, áme­nek a 250 ezer hektáros lezögazdasági területből 180 zer hektáron gazdálkodnak. A zárszámadási közgyűlé­sit állást foglaltak olyan érdésekben, mint például z iparszerű termelési rend- zerek bevezetésének prob- smatikája. A termelőszö- etkezeti tagság egyértél- íűen kedvezőnek Ítélte meg rendszerek bevezetését, s termésmennyiség növeke- ése mellett a legfontosabb zempontlcént a jobb mun- aviszonyokat, az emberi gészségnek kedvezőbb kö­Búza Őszi árp* Tavaszi árpa Burgonya Cukorrépa Szőlő A termésmennyiségek Kukorica Cukorrépa Búza imlítésre méltó az a tény, ogy az összes közös kuko- icaterület 70 százaléka ipar- zerű termelési rendszerbe artozik, ez mintegy 12 ezer ektámyi terület. Kilenc ermelőszövetkezet 1600 hek- áron foglalkozik gépi rend- z$ru cukorrépa-termeléssel, z azt jelenti, hogy a termő- erület több mint felén fo- yik rendszer elvű répater- nesztés. Az egyre növekvő techni- ai-technológiai színvonal- tak köszönhető, hogy a rend­kívüli időjárás ellenére 1 záza lékkai növekedett az ■lmúlt évi szinthez képest a Lalmozott termelési érték, ’eltétlenül meg kell említe- d azonban, hogy a termelő- zövetkezeti dolgozók való- >an önfeláldozó^ és lelkiis- neretes munkája, valamint . segítségükre siető külső nunkaerő nélkül hiába lett 'olna a jó termelési eszkö­tök garmada a közös gazda- ágokban, az őszi termést íem sikerült volna betaka- •ítani. Tolna megyében, Sióagár- lon született Szokodi Ferenc, lz MSZMP Hatvan városi Bi- •ottságának első titkára, aki avaly ősz óta tölti be ezt a óntos tisztséget. Szülei cse- édemberek voltak, s néhány lold juttatott földön terem­ették elő a szükséges anya­giakat, hogy két gyermekük tljusson a főiskoláig. Aho- ;yan már gyermekvágyuk liktálta, mindketten tanári iiplomát szereztek, s Ferenc, t fiatalabb, egri tanulmá- íyai végeztével Tiszanánán lutott katedrához. Biológia ;s földrajz szakos volt, ám íem csupán fő hivatásának ílt. Párttitkárként kivette •észét a politikai munkából, a rözségi tanácsban a közügye­set szolgálta, s mivel min­iig vonzották a különböző ■nűvészetek, szívesen segítet­te a művelődési otthon éle­tének gazdagítását. — Nyolc esztendei pedagó­gustevékenység után, tanár­nő feleségemmel, Hevesre ke­rültem később, s tanulmányi felügyelőként, majd a járá­si tanács osztályvezető szé­kében igyekeztem a közokta­tás ügyét előbbre vinni — emlékezik beszélgetésünk al­kalmával az 1960-as évek vé­gére Szokodi Ferenc. — Köz­ben még újabb diplomát sze­reztem a szegedi József Atti­la Tudományegyetemen, a mozgalmi élet sűrűjében pe­rülményeket jelölte meg a rendszerek elterjedésével kapcsolatban. A termelőszövetkezetek egyesüléséről az volt a köz­gyűlések véleménye, hogy a műszaíki, területi és szelle­mi adottságok ésszerű kon­centrációját sikerült megva­lósítani a demokratikus út betartásával. A társulások értékelésénél a hozzászólók áltálában a negatív példákra hivatkoz­tak, amelyek nem, vagy még nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt. A zárszám­adási közgyűléseken a fel­szólalók többsége a jelenlegi mezőgazdasági nyugdíjrend­szerrel nem értett egyet, a termelőszövetkezeti tagok csaknem mindegyik közgyű­lésen felvetették a nyugdíj- rendszer egységesítésére vo­natkozó elképzeléseiket. A termelőszövetkezetekben a terület nagysága nem nö­vekedett, az elmúlt eszten­dőben a dolgozó taglétszám az 1973-as szinten maradit. A termésátlagok, a termés­mennyiség növekedése a technikai-technológiai szín­vonal emelkedéséből, a mun­ka termelékenységéből adó­dott. A szőlő a vártnál jóval gyengébb termést adott. Ez döntő mértékben a rendkí­vül kedvezőtlen, esős ősznek tudható be. A legfontosabb növények termésátlagai a következőképpen alakultak. 1974 29,8 q/hA 36,7 q/ha 30,7 q/ha 37,5 qha 28,6 q/ha 33,5 q/ha 120,2 q'ha 117,9 q/ha 278,4 q/ha 355,1 q/ha 63,5 q/ha 43,1 q/ha alakulása: 197J m* 45 700 tonna 72 300 tonna 55 000 tonna 71 800 tonna 141 910 tonna 181 420 tonna A nagy nehézségeket talán mindenné] jobban illusztrál­ja az a számadat, amely sze­rint 1974-ben — az említett időjárási viszontagságok miatt — 40 százalékkal emel­• T A megyei tanácsok ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági és építési osztályainak veze­tői árpolitikai kérdésekről és az árellenőrzés tapasztalatai­ról tárgyaltak tegnap Buda­pesten, a szakszervezetek Vá­ci úti nagytermében. Vallus Pál, az Országos Anyag- és Árhivatal elnök- helyettese tájékoztatójában elmondta, hogy az árellenőr­zések hatékonysága tovább növekedett, s a szankciók szi­gorúbbakká váltak. Az árha­tóságok folyamatosan vizsgál­ják a legfontosabb cikkek, dig a járási pártbizottság tag­jaként jártam. Annyiféle munka közepette természete­sen nagy megterhelést jelen­tett a tanulás, de úgy voltam vele. amíg nincs széles kite­kintésem, addig igazi érvény­nyel nem szólhatok bele sem­mibe. Pontosan ezért vállal­koztam arra is, hogy Moszk­vában elvégezzem a három­éves pártfőiskolát! Megkérdeztük, mit jelen­tett az alig negyven esztendős mozgalmi férfiúnak a kint töltött három esztendő? A pártépítés miféle új vonásai­val gazdagodott? S a meg­szerzett tapasztalatokat ho- / gyan sikerült új működési te­rületén hasznosítania? — Mondanom sem kell, rengeteg ismerettel gyara­podtunk a Szovjetunióban. S ez a megállapításom nem csupán a marxizmus—le- ninizmus tanulmányozására szorítkozik — folytatta Szo­kodi Ferenc. — Megfordul­tunk például gyárakban, szovhozokban, kolhozokban, hogy a munkaszervezés leg­jobb módszereivel ismerked­jünk. Bejártuk a legkülönbö­zőbb fekvésű közlársaságo­kedett a tedotgaaott tízórás munkanapok száma. Az egy tagra jutó átlagjövedelem az 1973. évi 21 ezer forintról 23 700 forintra növekedett, ez azt jeleníti, hogy egy esz­tendő alatt 12 százalékkal nőtt a termelőszövetkezeti tagság jövedelme. Ebben két­ségtelen nagy szerepet ját­szott, hegy az őszi betaka­rítások során sokkal több munkát kellett elvégezni, mint ahogy azt előre elter­vezték. A rossz körülmények tük­röződnek a biztonsági alap felhasználásában is. Közös gazdaságaink az 1973 évi szinthez képest két és fél­szeresét használták fel a biztonsági alapban levő ősz­szegnek. Egyértelműen örvendetes viszont az a tény, hogy fej­lesztési alapra 21,8 százalék­kal többet tettek félre ter­melőszövetkezeteink. Ez már magában véve is bizonyos mérvű garancia a technikai színvonal további növeke­désére, s ami ezzel szorosan összefügg: a jobb termelés­re. Jósolni még nagyon korai lenne erre az esztendőre. A tavaszi munkák jó ütemben folynak. Egyelőre az időjá­rásra sem lehet panasz, de hol van az év vége? Az elmúlt évről készült zárszámadási mérleg azon­ban egyértelműen bizonyít­ja, hogy ha maradéktalanul nem is tudja mezőgazdasági termelésünk függetleníteni magát az időjárás szeszé­lyeitől, annyit nyugodtan el­mondhatunk, hogy a jelen­legi műszaki színvonal, a termelőszövetkezeti tagság és vezetőség, a fizikai és szel­lemi dolgozók felkészültsé­ge, munkamorálja lehetővé teszi, hogy kivételesen rossz körülmények között is to­vább bővítse a termelést, egyre több és jobb minősé­gű terméket tegyen a közös asztalra. Sz. A. például a gyermekruházati cikkek,’ a zöldség-gyümölcs árait, a központi árintézke­dések végrehajtását, a lakos­ságnak nyújtott szolgáltatá­sok helyzetét. Az elnökhe­lyettes rámutatott, hogy az ellenőrzéseket még szélesebb körre kell kiterjeszteni. Van­nak ugyanis olyan vállala­tok, amelyek betartják ugyan a nyereségképzés szabályait, mégis népgazdasági kárt okoznak pazarló magatartá­sukkal, a szervezetlenséggel. Az árellenőrzésnek erre is fel kell figyelnie. (MTI) kát, Üzbegisztántól Belorusz- szláig, s mindenütt a párt irányító tevékenységét, egyre épülő demokratizmusát ta­nulmányoztuk. — Ezekből nyilván fonto­sabb, jellemzőbb vonások emelkedtek ki. A friss be­nyomásokból mi hatott Szo­kodi elvtársra leginkább? — A párt- és a tömegszer­vezetek, a párt és a dolgozó tömegek kapcsolata! Ez egy olyan élő, eleven valami, amihez közvetlen értesülések, információk révén jut a ve­zetés, s így sakkal hívebb a kép, amelyet egy-egy mun­katerületről, emberi közös­ségről alkot. Magyarán szól­va ez a módszer annyit tesz, hogy a Szovjetunióban peri­fériára szorul a párt tömeg­kapcsolatainak hivatali jelle­ge, a papírízű munka, s he­lyükbe lép az emberközelség. Apparátusunk tevékenységé­ben én most ezt a szellemet szeretném meghonosítani, természetesen a viszonosság elve alapján. Vagyis a jelzé­sekre, felgyűlt gondokra azon­nal válaszolunk, keressük a megoldást. S ez nem csupán a hibák hánytorgatásával vi­Országos tanácskozás az áreilenőrzésről A kongresszusi küldött Szokodi Ferenc Tanulságos história a lakótelepről Veszélyben a kémények - és a lakók Ne« mindennapi történet, amelyről ezúttal beszámo­lunk az olvasónak. Nem mindennapi — szerencsére. A megyeszékhely Csebokszá- ri lakótelepéről van szó, s azokról a házakról, amelye­ket három éve az elsők kö­zött adtak át egy nagysza­bású program kezdetén. Novemberben történt, hogy a 19-es számú lépcsőház egyik lakásában fürdés köz­ben rosszul lett egy kis­gyermek és az édesanyja. Kórházba kerültek Az orvo­sok javaslatára megvizsgál­ták a fürdőszoba gázkészü­lékeit, ellenőrzést kértek a TIGÁZ-tól és a kéménysep­rő vállalattól. A vizsgálat aztán kiterjedt több lakásra is, mert kisebb rosszullétről mások is panaszkodtak. A mérések pillanatnyilag is folynak s a szakvélemények szerint: életveszélyes a gáz­készülékek működtetése. Nem megfelelő a huzat és kimutatható az égéstermé­kek visszaáramlása. Mindezeket a Cifrakapu ntca 19—23. szám alatti ház­ban tapasztalták. A mellette levő három másik ház ugyanakkor, ugyanazzal az eljárással éipült. Legalább ezer emberről van tehát szó. Meg az életveszélyről. Ez in­dított bennünket is „nyo­mozásra”. Engedjék vagy ne engedjék? A lakók meglehetősen zak­latott állapotban fogadtak. Bizonytalanság s érthető in­gerültség; már egymással is vitáznak, nemcsak az illeté­kesekkel. Mert — bár nem akarunk a dolgok elébe vág­ni — az ügy eddig csak vi­tákat termett. Megoldást nem. — Két családban fordult elő rosszullét, amiről mi tu­dunk, de arról is hallottunk, hogy a gázszerelők egy la­kásban azt mondták: nem lehet egyszerre használni a bojlert, a falimelegitőt, mert elfogy a levegő — fogadott t Grégász Jánosné a 21-es számú lépcsőház második emeleti lakásában. — Korábban nem hallot­tak arról, hogy a kémények­kel valami probléma van? — Nem szóltak nekünk, csak azt tudjuk, hogy az át­adás után hónapokkal ké­sőbb költözhettünk be, mert nem volt fűtés. Február 19- én volt a beruházási válla­latnál egy megbeszélés és este minden értesítés nélkül kijöttek a gázszerelők és el­kezdték lezárni a készülé­keket. Azt hiszem, 12 lakás­ban voltak, máshová nem engedték be őket Hozzánk nem jöttek. Forgó László szintén egy második emeleti lakásból: hét célhoz, hanem a jó pél­dák kellő felsorakoztatásá­val, széles körű népszerűsíté­sével is! Szokodi Ferencet a megyei pártértekezletünk küldöttnek választotta a XI. kongresszus­ra. Kíváncsiak voltunk, mennyire érzi már Hatvan és környéke problémáit? — Örömmel fogadtam el a hatvani pártmegbízatást, s első perctől a helyi viszonyok mind mélyebb megismerésé­re törekedtem — válaszolt kérdésünkre a pártbizottság első titkára. — Benyomásaim igen jók, rengeteg találko­zásra épülnek. A városban szinte minden jelentős üzem­ben, vállalatnál jártam, ered­ményeik és gondjaik ismer­tek előttem, s azt is leszűr­tem magamnak, hogy az em­berek döntő többsége szere­ti városát, kész áldozni éret­te. Nyugodt lélekkel készü­lök tehát a kongresszusra. S hogy magánemberként milyen tervek, gondok fog­lalkoztatják Szokodi Feren­cet? Egyelőre „ingázik” He­ves és Hatvan között. Csalá­dostól a nyáron akarnak át­települni. Később rendezni szeretné a Szovjetunióból ho­zott nagy hanglemezgyűjte­ményét. Majd jön a szépiro­dalom friss termése, amire ma még kevés ideje jut. tmoldvay) — Kérem, itt csak a teljes megoldás lehetséges. Lebon­tani a kéményeket s a lakó­kat addig máshová költöz­tetni. Itt már a bizonytalan helyzet miatt többen adtak be lakáscsereigényt, szeret­nének megszabadulni ettől. A tanács határozata szerint tűrnünk kell a helyreállí­tást, de ha itt lyukak lesz­nek az emeletek között, ho­gyan lehet itt lakná? . Halasztó hatálya nincs..." A várost tanács műszaki osztálya: — Szövetkezeti és tanácsi bérlakások vannak az emlí­tett épületekben — tájékoz­tatott Zámbori Ferenc osz­tályvezető. — A kéménysep­rő vállalat szakvéleménye után február 11-én határo­zatot hoztunk, amelyben a Heves megyei Beruházási Vállalatot intézkedésre kö­teleztük, a lakókat pedig ar­ra, hogy tűrjék a helyreál­lítást. Március 15-i határidőt adtunk a kémények műsza­ki vizsgálatára és kijavítá­sára. A határozat megfel­lebbezhető, de tekintettel az életveszélyre, halasztó hatá­lya nincs a fellebbezésnek, amelyet egyébként a lakók a beruházási vállalat s a tervező vállalat a LAKÓ­TERV egyaránt benyújtot­tak. Ezeket most a másodfo­kú építési hatósághoz, a megyei tanácsra továbbít­juk. — SzüJcség lehet-e a la­kók kileöltöztetésére? — Ha a kivitelező válla­lat úgy nyilatkozik, hogy csak altkor tud dolgozni, ha kiköltöztek, mi elrendeljük a költöztetésit. Azonban ép­pen a lakók érdekében én nem tartom célszerűnek, hiszen ez még több kelle­metlenséggel járna, mint el­tűrni a javítást. Szerintem egy-egy lakásban egy-kót . napnál nem dolgoznak to­' vább az építők kellő szer­vezettség esetén. 'Mi a véleménye a Heves megyei Kéményseprő Vál­lalatnak? Erről Szabó Béla műszaki vezetőt kérdeztük: — Mi a korábbiaknál is szigorúbban vizsgáljuk a kémények esetleges hibáit, mert az utóbbi időben sok a panasz a hibás kivitelezés miatt, s ezekkel mindig hozzánk fordulnak a lakók. Ha viszont már az építés­nél jobban odafigyelnek, sok későbbi kellemetlenséget ke­rülhetünk eL — Mit tapasztaltak a most folyó vizsgálatoknál a Cifrakapu utcában? — Több helyütt elcsú­szott, nem függőleges a ké­mény s az előírt szabvány sincs betartva. A termofor kémény belső átmérőjének a földszinten 17.5 centiméter­nek kell lennie és fölfelé bő­vülni az előírt módon. Ez itt nincs meg. Találkoztunk olyan esettel is, hogy belóg­tak a csatlakozóhüvelyek a kéménybe, elzárták azt. Ezeket itt el is hoztuk ab­ból a lakásból, ahonnan az első rosszullétet jelezték. Ott egyébként nem gázmér­gezés történt, a lakás leve­gőzése nem volt megfelelő, oxigénhiány következett be. Azt is megállapítottuk vi­szont. hogy felfelé haladva a szénmonoxid egyre több a légtérben, legfelül már négy­szerese a megengedett meny- nyiségnek. Ez szintén veszé­lyes. — Önök nyilván megvizs­gálták ezeket a kéményeket három éve, az átadáskor is... — Igen. Én még nem vol­tam ugyan a vállalatnál, de birtokunkban van az erről készült nyomtatvány máso­lata 1971. október 4-i kelte­zéssel. Kicsit lejjebb csú­szott a vonal, de át van húzva az „alkalmas” szó. Az építésen dolgozó művezető­nek elmondták, mi a hiba a kéményekben. A néhány hónappal később tartott mű­szaki átadásra már nem hív­tak meg bennünket. A mi véleményünk szerint egyéb­ként le kell bontani a rossz kéményt. Amíg viszont a munkák elkezdődnek... Következő állomásunk a T1GAZ egri üzemegysége. — Részünkről egyértelmű az álláspont ’ — mondta Kun Lajos, az üzemegység igaz­gatója. — A készülékeknél nagy, a visszaáramlás, s amíg a helyreállítás meg nem történik, lezárjuk a gázvezetékeket az érintett lakások fürdőszobáiban és konyháiban. Ha nem enged­nek be, hatósági segítséggel kell bemenni a lakásokba; utasítást adtam, hogy jelez­zék, ha valahol akadályoz­zák az intézkedésünket. Ilyen jelzést még nem kaptam. „Mondják meg, mit kell tennünk" A kivitelezést annak ide­jén a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói végezték. Mányoki Péter lé­tesítményi főmérnök: — A február 19-én tartott közös megbeszélésünkön, ahol a beruházási vállalat, a kéményseprő vállalat, a TI- GÁZ és a mi vállalatunk képviseltette magát, az volt az álláspontunk: most ne azon vitázzunk, ki mikor követett el hibát. Ennek az ügynek úgyis lesz folytatá­sa, s a felelősség mértékét majd megállapítják minden­kinél. Most az a lényeg, hogy mondják meg, mit kell tennünk, mi gyorsan nekifo­gunk a munkának. A kivite­lezésből adódó esetleges hibák kijavításához addig is hozzá­kezdünk, amíg az Építésügyi Minőségvizsgáló Intézet szak­emberei ellenőrzést tartanak és szakvéleményt adnak. A kéményeket egyébként a terv szerint készítettük, ahhoz ad­tak építési engedélyt, s a terv­ben pedig nem fölfelé széle­sedő, hanem egyforma át­mérőjű termofor elemek be­építését írták elő. A kört a Heves megyei Be­ruházási Vállalatnál zártuk. Bóka Sándor igazgató és Bikái Tamás főmérnök nyi­latkozott. ** ” * t 7- ** — - -«i- ■ - rm ml M — A dolog pillanatnyilag úgy áll, hogy a felelősség minket terhel, hiszen letelt a garanciális idő, elfogadott tervekről van szó. Hogy ki milyen mértékben felelős, majd eldől, de addig is ten­ni kell valamit. Részletes szakvéleményt kértünk a kéményseprő vállalattól és az Építésügyi Minőségvizsgá­ló Intézettől. A városi tanács­tól kértük rendelje meg és finanszírozza a munkákat ad­dig, míg kivizsgálják, ki mi­lyen hibát követett el. Ké­sőbb a pénzt úgyis behajtják a vétkeseken. Egyelőre nem kaptunk választ. — Újra hangsúlyozzuk: csak közösen, az érintett szer­vezetek együttes munkájával tudunk gyorsan cselekedni. Erre van most szükség, s nem a felelősség kérdésének magyarázására. ★ Mindenkinek az álláspont­ját, az egymással ellenkező véleményeket is, igyekeztünk hűen bemutatni. Bár nagyon kíváncsiak vagyunk, ki mi­lyen felelősséggel tartozik az ügyben, most mégsem ez ér­dekelt bennünket. Hanem ki­zárólag az, hogyan lehetne gyors, egyértelműen jó meg­oldást találni. Mert többen és nyomatékosan kijelentették: életveszélyről van szó! A lakók nagy része nem érzi jól magát a sok hibával épült házakban; többen cse­reigényt adtak be. Gyors, igazságos döntésekre van szükség, mert az ügy még újabb bonyodalmakkal bő­vülhet. A kérdezettek vála­szairól az a véleményünk: sok idő telt el eredményte­lenséggel ... Hekeli Sándor 1975. március 11, kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom