Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-18 / 65. szám

Az MSZMP XI. kongresszusáról jelentjük {folytatás a 4. oldalról) már — egy sor intézkedés eredményeként — a születési aranysíam 17,8 ezrelék, ami európai viszonylatban már masas átlag. — A már megtett és a ter­vezett intézkedések egész so­ra könnyíti a családok hely­zetét. Az V. ötéves tervidő­szakban néhány éven belül miden három- és több gyer­mekes családot önálló lakás­hoz juttatunk. A mostani Öt­éves tervben az óvodai férő­helyek száma jelentősen, 60 ezerrel gyarapszik. A hetve­nes évek második felében Budapesten, az öt nagyváros­ban és az ipari központokban megközelítően kielégítjük az óvodai igényeket Növeljük a családi pótlékot a gyermek­gondozási segélyt Ez hozzá­járul a családi jövedelmek közötti különbségek mérsék­léséhez. A következő 15—20 évben fokozatosan megte­remtjük annak feltételeit hogy minden család és min­den családot alapító ifjú pár önálló lakáshoz jusson. — Nagy vívmányunkat nemzetközileg is elismert tár­sadalombiztosítási rendsze­rünket egységesítjük, nyug­díjrendszerünket lehetősé­geink szerint fejlesztjük. Így 1975. július elsejével 1 millió 100 ezer személy nyugdíja, illetve nyugdijjeUegű ellátása fog — Társadalompolitikai el­veink szükségessé, gazdasági építőmunkánk eredményei le­hetővé teszik, hogy a termelőszövetkezeti ta­gok nyugdíjkorhatára azonos legyen a munká­sokéval és az alkalma­zottakéval. Ennek megfelelően a férfiak nyugdíjjogosultságának hatá­rát náluk is 60 évben, a nő­két 55 évben állapítjuk meg. A korhatár egyszerre történő leszállítása azonban a terme­lőszövetkezeti gazdaságokban súlyos munkaerőhiányt okoz­hatna. Ezért helyeseljük azt az intézkedést, hogy a korha­tárt öt év alatt fokozatosan, 1976. január 1-től kezdődően evenként egy-egy évvel szál­lítják le. — Továbbra is alapveti követelmény, hogy a fogyasz­tói árak az életszínvonal-po­litikai célokkal összhangban alakuljanak. A dolgozók életszínvona­lát alapvetően érintő fo­gyasztói árszínvonalat a jövőben is központilag kell szabályozni. és azokon esők központi el­határozás alapján lehet vál­toztatni Az ár-, bér-, jövede­lem és szociálpolitika együt­tesen szolgálja a dolgozók, a lakosság életkörülményeinek javulását. — Hazánkban az eljöven­dő 15—20 évben az egy főre jutó nemzeti jövedelem a mostaninak két-két és félsze­resére, az ipari termelés vo­lumene két és fél-háromszo­rosára, a mezőgazdasági ter­melés másfél-kétszeresére, az építőipari termelés két és fél- háromszorosára emelkedhet. Az anyagi termelés bővülését teljes egészében a munka ter­melékenysége növelésével kell és tudjuk fedezni. — Pártunk politikája feje­ződik ki a fejlett szocializ­mus építése 15—20 évre szóló programnyilatkozatának az életszínvonal fejlesztésére vo­natkozó lelkesítő célkitűzésé­ben is: — Az egy főre jutó fo­gyasztás érje el a mai színvo­nal két-két és félszeresét oly módon, hogy az iparcikkek aránya az összfogyasztásnak legalább egyharmada legyen. 1,5—2 millió lakást kell épí­teni, növelve a többszobás la­kások részarányát, javítva a lakások minőségét és fejleszt­ve a lakáskultúrát At kell térni az ötnapos, 4.0 órás mun­kahétre. — A fejlett szocialista társadalom építése során megteremtjük végső cé­lunk, a kommunizmus építésére való átmenet műszaki-gazdasági alap­jait. nr. növelteden a marxizmus-leninizmus befolyása, fejlődön a szocialista kultúra A beszámoló követkeaő ré- sae az ideológia, a tudomány, a közoktatás és a kultúra kér­déseivel foglalkozott. A Központi Bizottság úgy ítéli meg, hogy a beszámolá­si időszakban társadalmi vi­szonyaink fejlődésével, "gaz­dasági építőmunkánk ered­ményeivel összhangban növekedett hazánkban a marxizmus—ieniniz­mm befolyása, erősödött a társadalomban a szo­cialista közgondolkodás, szélesebb körben tudato­sodtak a szocialista er­kölcs és életmód normái, újabb sikereket értünk el a szocialista kulturá­lis forradalom eredmé­nyeinek gyarapításában. — A marxizmus—leninié­in us eszméinek, a szocialista világnézetnek újabb térhódí­tása örvendetes, nagy ered­mény. Ezt látva sem feled­kezhetünk meg azonban ideo­lógiai munkánk fogyatékossá­gairól, az e téren még előt­tünk álló nagy feladatokról, arról, hogy a társadalmi tu­dat szocialista átalakulása csttt egy egész korszak alatt mehet végbe. — Az utóbbi időben kettős folyamat ment végbe. A fő irányzat az, hogy erősödött, széles körben teret hódított a szocialista közszellem, amely nagyszerűen megnyilvánul a termelőmunka nagy sikerei­ben, a szocialista brigádmoz­galomban, a szocialista mun­kaversenyekben, a kommu­nista szombatokban, a lakó­helyi önkéntes társadalmi munkában, az elemi csapások idején megmutatkozó töme­ges, példás helytállásban. Egyidejűleg társadalmunkban jelen vannak, sőt időnként még meg is élénkülnek a szo­cialista elveinkkel, céljaink­kal, erkölcsi értékrendünkkel össze nem egyeztethető jelen­ségek is. Igen fontos, hogy er­ről beszéljünk, különösen a mostani helyzetben, amikor az anyagi jólét növekedésével a „miből éljünk” nagy társa­dalmi kérdése mellett mind­inkább szerepet kap az is, „hogyan éljünk”. ] — A tudomány, az oktatás, a közművelődés, a művésze­tek, az ideológia és a propa­ganda területén dolgozók nagy és eredményes munkát végeztek, de még nagyobb feladatok várnak rájuk. — A pért ideológiai mun­káját a marxizmus—lenlniz- mus általános érvényű tanítá­sainak terjesztése, alkotó al­kalmazása, elméletünk gaz­dagítása jellemzi. A két kong­resszus közötti különösen a kongresszusra' való felkészü­lés időszakában a párt szá­mos elvi jelentőségű kérdés­sel foglalkozott. — A beszámoló időszaká­ban tovább növekedett a pártpropaganda hatékonysá­ga, szocialista szemléletfor­máló szerepe. A két kong­resszus közötti évi átlagban több mint kétmillió ember vett részt szervezett politikai oktatásban. Tovább növeke­dett és javult a sajtó, a rádió és a televízió szerepe a köz­vélemény tájékoztatásában, a politikai nevelő munkában és a közművelődésben. — A társadalom szocialista jellegének erősítése megkö­veteli az ideológiai területen dolgozó valamennyi párt-, társadalmi és állami szerv jól összehangolt munkáját Kü­lönösen nagy szükség van a párttagság ideológiai képzett­ségének, a párt eszmei egysé­gének szüntelen erősítésére. Ideológiai kérdésekben is nélkülözhetetlen az iga­zunkba, igazságunk meg­győző erejébe vetett ren­díthetetlen hit, a forra­dalmi éberség, a nyílt kiállás nézeteink mellett, a vitakészség csakúgy, mint az érvelés, a meg­győzés és bizalom az emberek iránt. — A X. kongresszus állás­foglalásainak megfelelően tervszerűbbé váltak a tudo­mányos kutatások, javult összhangjuk a társadalmi igé­nyekkel. Tudományos kuta­tásra és fejlesztésre jelenleg a nemzeti jövedelem 3 szá­zalékát fordítjuk; ez a nemze­ti jövedelem növekedését meghaladó ütemben emelke­dik. — Eredményekről szólha­tunk a társadalomtudomá­nyokban, — elsősorban a tör­ténettudomány, a közgazda­ságtudomány területén — ab­ban a tekintetben, hogy mun­kájuknak jobban középpont­jába kerültek fejlődésünk leg­fontosabb kérdései: a társa­dalmi fejlődés és a gazdasági építés, a tudományos és tech­nikai forradalom hazai ki­bontakoztatásának lehetősé­gei, a szocializmus távlati fel­adatai. Az igény az, hogy még tevékenyebben vegyenek részt a szocialista tudatformálás­ban. — A párt szilárdan vallja a tudományos kutatás sza­badságénak elvét — szögezte le a beszámoló *— és a jövő­ben is arra törekszik, hogy ezt a maga eszközeivel érvé­nyesítse. A tudomány műve­lőitől viszont azt kívánja, hogy ésszerűen használják fel a rendelkezésre álló erőket és eszközöket, vegyék figyelem­be a szocialista építSéi tényle­ges szükségleteit. Kádár János ezután a köz­oktatás feladatairól beszélt, kiemelve az általános iskolai és a szakmunkásképzés fej­lesztését. A szocialista társa­dalom növekvő igényeinek megfelelően 15—20 éven be­lül általánossá kell tenni a felnövekvő nemzedék közép­fokú iskolázottságát. Hang­súlyozta: a társadalom továb­bi felemelkedését szolgáló cél­jaink szükségessé teszik, hogy erőteljesen fejlesszük közmű­velődési rendszerünket. — Művészeti életünket is eredményes alkotómunka jel­lemzi — folytatta. — A párt nagyra értékeli az irodalom­ban, a művészetekben elért eredményeket. Az írók, az al­kotó művészek társadalmi fe­lelősségüknek megfelelően hozzájárultak társadalmunk jó közérzetének kialakulásá­hoz, a szocialista nemzeti egység kibontakozásához. Műveikkel segítették né­pünket kulturális színvona­lának felemelésében. — A párt a valóságból in­dul ki. amikor megállapítja, hogy politikai egyetértésünk az alkotókkal örvendetesen erősödik, de irodalmi és mű­vészeti közéletünk világnéze­tileg. eszmei’eg még nem egységes. Egyrészről e terü­leten is növekszik a szocializ­mus eszmélnek befolyása, másrészről a szocializmus ha­zai építésének új kérdései, a nemzetközi munkásmozgalom, a külpolitikai helyzet egyes problémái nyomán az iroda­lomban, a művészetekben, az alkotásokban nálunk is tük­röződik egyes személyek, cso­portok, rétegek távlatveszté­se. Ez megmutatkozik mind a témaválasztásban, mind a fel­dolgozás módjában. — Ezeken a területeken és ezekben a kérdésekben a tisz­tázódásnak elsősorban ideoló­giai vitákban kell történnie. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy azok, akik az iro­dalom, a művészetek terén eszmei vitapartnereink, az esetek nagy többségében po­litikai szövetségeseink. Ez a politikai szövetség nem zár­ja ki, sót igényli az ideológiai vitát. A vitákat olyan mód­szerekkel kell folytatnunk, hogy közben a politikai szö­vetség erősödjék. El kell ér­ni, hogy szövetségeseink a marxizmus—leninizmus esz­méi alapján az ideológia te­rületén is közelebb kerül je­nek hozzánk. — A párt továbbra is mm dent megtesz szocialista ha­zánk irodalmi, művészeti éle­tének fejlesztéséért. Kulturá­lis, művészeti életünkben to­vább kell erősíteni a politikai es az ideológiai egység irá­nyába ható tendenciákat. Nö­velni kell a kommunista, szo­cialista közéi etiség erőit. — Továbbra is biztosítjuk 07. alkotói szabadságot Ugyanakkor a pártnak, a munkásállamnak jogában áll, hogy a művek között, társa­dalmi és művészi értékük sze­rint válogasson. Az idők fo­lyamán szüksé^zerűen vál­toznak a kifejezési fonnák is, művészeinknek meg kell azonban érteniük, hogy a forradalom elsősorban néma művészi formákban, hanem a társadalomban megy vég­be. Az alkotók azonosuljanak a néppel, a művészeti alkotás sok érthetően és valóban a népről, a néphez szóljanak, a szocializmust építő magyar nép életét, munkáját, harcát fejezzék ki. — Minden humanista ér­téknek továbbra is helyt ad­va, elutasítjuk mind a dog­matikus müvcszetszemléle- tet, mind a társadalmi kér­désektől elforduló, vagy a hi­bákat hamisan általánosító negatív álláspontokat. Azokat a műalkotásokat pártfogol­juk, amelyek a valóságot szo­cialista elkötelezettséggel, pártosan. magas művészi színvonalon ábrázolják. — A nemzetközi életben végbemenő változások, a bé­kés egymás mellett élés poli­tikájának és vele együtt az ideológiai harcnak előtérbe kerülése is megkívánja a cél­tudatosabb, következetesebb ideológiai munkát. — A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének vi­szonyai között ideológiai és kulturális téren is növeljük aktivitásunkat. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy ac ideológiai hare front­ján nincs békés egymás mellett élés: aa állami kapcsolatokban partne­rek lehetünk, a kapita­lizmus és a szocializmus ideológiája azonban két egymással szembenálló, kibékíthetetlen ideológia. Az ideológiai nevetórnimka különösen fontos feladata a szocialista hazafiság és a pro­letár internacionalizmus erő­sítése. — A nemzetközi helyzet is szükségessé teszi, hogy fej­lesszük együttműködésünket testvérpártjainkifcaJ ideológiai területen is. A testvérpártok ideológiai együttműködése az elmúlt éveikben már szép eredményeket hozott, hozzá­járult a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének erősíté­séhez, a marxistái—leninista ideológia befolyásának nö­vekedéséhez a világ minden részében. — Fő célunkat abban fog­lalhatjuk össze, hogy tovább erősítjük társadalmunkban a marxizmus—leninizmus esz­méit, a szocialista világnézet befolyását, a tömegek szocia­lista tudatát, a szocialista er­kölcsöt. — Mindenekelőtt azt a szemléletet kell erősíteni, hogy a társadalom létalapja a munka, a termelés. Eddig is azok voltak többségben és a jövőben is azoknak a tábora növekszik, akik munkájuk­kal. személyes felelősségválla­lásukkal, küzdeni tudásukkal, életmódjukkal azt bizonyít­ják,, hogy az egész nép és benne az egyén boldogulása is csak a szocializmus út­ján, munkával és a kö­zösséggel együtt érhető eL Társadalmunkban ma már milliók gondolkodnak így. De ha mellettük csak ezrekre vagy tízezrekre tehető is azoknak a száma, akik a munka könnyebb végét fog­ják meg, akik a közösség ro­vására próbálnak élni, ebbe sem lehet belenyugodni, mert az ilyenek magatartása súlyos erkölcsi kárt okoz a társada­lomnak. — Pártunknak az az állás­pontja, hegy az elet minden területén növelni kell a szo­cializmus aktív híveinek meg­becsülését, a szocialista mó­don végzett munka, a szórna - lizmus ügye iránt elkötelezett magatartás tiszteletét. Erősí­teni kell azt a közszellemet, amelyben a társadalom pozi­tív erői, a szocializmus hívei a hangadóik, amely nem tűri el a társadalomellenes maga­tartást, a fegyelmezetlensé­get, a cinizmust, a közösség megkárosítását. Arra törek­szünk, hogy társadalmunk közszelle- mét illetően is a munka társadalma legyen, a végzett munka értéke szerint osszon erkölcsi és anyagi elismerést. ». Társadalmunk életében érvényesül a párt vezető szerepe A párt vezető szerepe teljes mértékben érvényesül társa­dalmunk életében. Pártunk, mint a mun­kásosztály politikai párt­ja, megtestesítette és ér­vényesítette a munkás- osztály vezető szerepét, egyben kifejezte az egész nép érdekeit, ame­lyeknek szolgálatát a legfőbb kötelességének tartja. A párt eleget tudott tenni kö­telezettségeinek, mert eszmei, politikai és szervezeti egysége mindvégig töretlen volt. A beszámolási időszakban a Központi Bizottság és a párt­tagság, a párt és a munkás- osztály, a nép egysége, össze- forrottsága tovább szilárdult. Ez sikereink legfőbb forrása. — A X. kongresszus óta el­telt négy esztendőben meg­felelő módon folyt a pártépí­tő munka, A párt — létszá­mát és szociális összetételét tekintve — egészségesen fej­lődött. A pártnak a X. kong­resszus idején 662 000 tagja volt, 1975. január 1-én a tag­létszám 754 000 volt. Ez kife­jezi pártunk élcsapat és tö- megpárt jellegét, társadal­munk fejlettségét. — Javult a tagfelvételi munka, növekedett a pártban a termelésben közvetlenül résztvevő, mindenekelőtt a nagyüzemi munkások aránya. Jó politikai munkával to­vábbra is el kell érnünk, hogy az új párttagok között a munkások és a termelőszövet­kezeti parasztok, a fizikai dolgozók országosan többség­ben legyenek. A pártba való belépés egyéni elbírálás alap­ján történik. Minden olyan dolgozót, értelmiségit, alkal­mazottat is fel kell venni a pártba, aki megfelel a párt­tagság követelményeinek. — A pártegysóg a két kong­resszus közötti időszakban kiállta a gyakorlat próbáját. A követelmények szüntelen növekedése miatt, az új kér­dések és feladatok tisztázásá­nak menetében, a pártegysé­get elvszerű vitákkal, a párt álláspontjának védelmével, a téves nézetek elleni szünte­len harccal magasabb szín­vonalra kell emelnünk, még szilárdabbá, megbonthatat- lanná tennünk. A Központi Bizottságnak és a párt 24 000 alapszervezetének, minden tagjának mindenkor egy irányba és együtt kell lépnie. — Pártunk tevékenységé­ben a legutóbbi négy évben is tovább erősítettük a de­mokratikus centralizmust, a párt felépítésének és műkö­désének lenini alapelvét. A demokratikus centralizmus fejlődését tükrözi a kollektív vezetés és az egyszemélyi fe­lelősség elvének egyidejű és fokozottabb érvényesítése a pártszervezetek tevékenysé­gében minden szinten. — Mégsem lehetünk elége­dettek a helyzettel. Előfordul, hogy egyes helyeken megsér­tik a centralizmus elvét, nem mindig szereznek érvényt a kötelező párthatározatoknak. A tapasztalatok azt mutat­ják, különösen fontos, hogy a mindennapi munkában nagyobb figyelmet for­dítsunk a párthatároza­tok egységes értelmezé­sére és következetes képviseletére. (folytatás a 6. oldalon.) Elkészült a Kiskörei Vízlépcső NmüsM& 1975. március 18., kedd I

Next

/
Oldalképek
Tartalom