Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-16 / 64. szám

75 éve született Visnyevszkij

% világirodalom több •äyaa írót tart számon, aki tsupán egyetlen nagyhorderejű művet alkotott, de ez- ael örökre ismertté tette nevét. Ezek közé tartozik Vsae- volod Visnyevscskij is, az Optimista tragédia szerzője, bár Ű is, akárcsak világirodalmi jsarstársai”, a maga korában más írásaival szintén közfigyelmet keltett.

Munkássága egy periódust jelentett és fémjelzett, annak ellenére, hogy írói tevékenysége a szovjet irodaiam klasszikus karának végére s a fnár-már bontakozó új iró- dalxrü korszak hajnalára esett.

Yszevolod Vísnyevszkij hetvenöt évvel ezelőtt, 1900. március 21-én született Pé- terváron. A jömódú család gyermeke, a leendő cári katonatiszt, már ifjú emberként a forradalomhoz csatlakozott. Egyfelől mint a polgárháború hős katonája, másrészt mint szárnyait bontogató író érik férfivá és forradalmárrá. '

A balti- és a fekete-tengeri flottánál teljesített szolgálatot, a parancsnoki rangig vitte. közben egyre hevesebben hódol írói szenvedélyének. Remek riportjaiban, éleslátó cikkeiben egy jeles publicista képe sejlik fel. Irodalmi munkásságát újságíróként kendi. S ez a tevékenysége — kisebb-nagyobb megszakítással — egész életét végigkísérte.

Később a Pravda munkatársa lett, a második világháború alatt haditudósító, majd a háborús főbűnösök perében a szovjet sajtó egyik vezető képviselője.

Újságírói működése és szépírói tevékenysége szerves egységet alkotott az éppen fél évszázados élete folyamán. Bár 1920-tól jelennek meg írásai, a kilenc évvel későbbi drámájától Az első lovashadseregtől szokás a jelentékenyebb írók közé számítani.

Az 1932-ben elkészült főművének, az Optimista tragédia címet adta. A kitűnő dráma, amint Hegedűs Géza írja, „az expresszionizmust, a schilleri hagyományt és a középkori moralitások elemeit ötvözte

olyan új formává, amely alkalmassá lett a világtörténelmi jelentőségű polgárháború korának nagy hatású és tudatformáló erejű ábrázolására”.

Az Optimista tragédiának tragikus cselekménye van, az események középpontjában — az anarchisták és az ellenforradalmárok elleni harcban — Alekszej, az anarchistából kommunistává fejlődő matróz és a Komisszár, a le- züllött matrózok közé rendet tenni küldött vonzó és ke- ményakaratú asszony áll. Bár a bátor és elszánt nő, a Komisszár, az ádáz harc áldozatává vélik, odaadó munkássága, tragikus önfeláldozása nem volt hiábavaló. A matrózközösség rátalált a helyes útra. A gyorsan pergő jelenetek, az érdekes, megkapó epizódok, a maguk teljes tragikus szépségében kibomló emberi sorsok, a jól szerkesztett dialógusok — a mű néhány gyengéje ellenére is — felejthetetlenné és korszakos jelentőségűvé teszik a drámát.

Az Optimista tragédiát Tovsztonogov az 1950-es évek közepén meggyőző erővel és újszerű megfogalmazással állította színpadra, s ez a művészileg is bátor tett egyúttal a rendező fénykorának kezdetét is jelentette.

Hazánkban is több színház műsoréra tűzte az Optimista tragédiát. A legnevezetesebb bemutató 1957-ben a Petőfi Színház nevéhez fűződött.

A forradalom éveit megörökítő dráma trilógia után Visnyevszkij — részben az élesebb kritika hatására — hosszú évekre visszavonult, s főleg újságíróként tevékenykedett. Utolsó drámáját a háború után írta meg a Felejthetetlen 1919 címmel.

Az ötvenegy éves korában elhunyt Visnyevszkij még igazán fiatalnak számított drámaírónak és embernek egyaránt. A halála óta eltelt jó két évtized azonban minden kétséget kizárólag bebizonyította, hogy az Optimista tragédia kiállta az idők próbáját, s szerzője a modern dráma egyik érdekes típusát teremtette meg.

Dr. Hekti József

Egy új hangszer

A bulgáriai Kazan lak városában működő bolgár Cremona hangszergyárban elkészült egy új hangszer első példánya. Az „Arfa-akkord” nevű hangszert egy szófiai muzsikus, Petar Milev tervezte. Tervét szabadalmaztatta. A hárfák családjába tartozó új hangszernek 61 húrja, 12 billentyűje van, a hozzá juk tartozó húrok megszólaltatására.

A billentyűk segítségével egyidejűleg különböző skálák játszhatók. A hangszer hangja nagymértékben hasonlít az orgona hangjához. A 99 centiméter hosszú, 63 centiméter széles és 85 centiméter magas hangszer négy lábon áll, és a játék ülő helyzetben történik.

Az „Arfa-akkortP’ kísérő hangszerként szolgálhat kórusok, népi együttesek, vokális csöpögtök számára, de felhasználható zenekarokban is.

A cigány színház bemutatója

A moszkvai „Romen" színház nagy sikert aratott legújabb musicaljével. A világ egyetlen hivatásos cigány drámai színjátszó csoportja Moszkva egyik legszebb termében tartja előadásait.

A bemutatott mű szerzője, Iván Hrusztaljev. cigány költő és színműíró „cigányballadának” nevezte darabját. Benne a cigányok körében nemzedékről nemzedékre szálló régi legendákat és mondákat használt fel. A cselekmény szomorú és rövid tartalma az, hogy két fiatal szerelmes áldozatul esik két egymással harcoló cigány törzs ellenségeskedésének.

A musicalben sok a dal és a tánc, s a oigánydalla- mok kitűnően összeférnek a mai táncritmusokkal. Az előadást Szemjon Barkan rendezte, aki már negyedszázad óta vezeti az együttest.

Barkón elmondotta a TASZSZ tudósítójának: a színház művészeti tanácsa évente százszámra hallgatja meg a Szovjetunió minden sarkából Moszkvába érkező fiatal cigánylegényeket és -leányokat, és kiválogatja közülük a legtehetségesebbeket az együttes számára.

A színész művészetének megtanulása a színpadon folyik a próbák idején. A kezdőknek először kis szerepeket adnak, s rendszeresen fel kell lépniük a kórusban és a táncszámokban. így készültek fel a mostani előadásban szereplő fiatalok is.

A „Romén” színházat 1931-ben alapították. Egyik alapítója Ivan Hrusztaljev volt, aki a közeljövőben tölti be 70. életévét. Az együttes sok művészéhez és rendezőjéhez hasonló pályát futott be. A szovjethatalom biztosított neki lehetőséget a művelődésre, s színészi és koreográfiái adottsága a „Romén” színházban mutatkozott meg. Utóbb színdarabokat is írt, amelyek a színház műsorának jelentős részét teszik ki.

A „Romén” színháziban sűrűn játsszák az orosz irodalom és a világirodalom klasszikusait. A cigány színészek őszinte lelkesedéssel vesznek részt azokban az előadásokban, amelyék anyagát a magyar, a román, az indiai és más népek folklórjának motívumaiból állították Ö6sze,

Új könyvek

A Kossuth Könyvkiadó újdonságai Között találjuk Matthäus Klein, Erhardt Lángé és Friedrich Richter közös munkáját, melynek címe A marxista filozófia tör-, téneiéhez. A nagyszabású áttekintés a marxista filozófia németországi fejlődését vizsgálja, a Párizsi Kommüntől a Nagy Októberi Szocialista Forradalomig. Megjelent Maié György Ólorn, rizs heroin című dél-vietnami naplója. Zala Tamás könyve, Az Üj- világ próbatétele, a századforduló Amerikájának társadalomrajzát adja. A modernizmus című tanulmánykötet szovjet szerzők munkája; a kötet számtalan reprodukció kíréretében vizsgálja meg a fő modernista irányzatokat: marxista esztétikai elemzéssel.

Az Európa Könyvkiadó megjelentette Alexandre Dumas négykötetes regényét, amely Egy orvos feljegyzései címmel a Világirodalom remekei új sorozatában jelent meg. A Modem Könyvtár legújabb kötete Arvo Válton könyve, A hurok és más elbeszélések.

A Gondolat Zsebkönyvét sorozata új kötetének szerzője Kéki Béla, s a könyv Az írás története második, átdolgozott kiadása. Nagy Mária és Perendy Mária közös munkája a Biológiai önképző.

A Szépirodalmi Könyvkiadó újdonságai közül említsük meg Garai Gábor új verseskötetét, az Elégiák évadát. A kötet a költő új versein kívül tartalmazza a Petőfi Sándor Bolond Istók című elbeszélő költeménye nyomán írt verses hangjátékát is. Megjelent Jókai Mór egyik legnépszerűbb regénye, a Fekete gyémántok. Mesterházi Lajos Hármasugrás című kötete három kisregényét tartalmazza, (feten, méretre, Katonai babérjaim, Egy élenjáró termelőszövetkezet kimagasló eredményéi.)

jVVW^^>/yWVWWWyVVVVV/VVVVVVVVVSA'VVVVVVS*J^*'**^^

Dénes Géza:

A szabadságharc „Mária főhadnagya”

10AQ februárjában rendkí- vüli fagyhullám vonult végig hazánkon. Az országutakat vastag hóréteg borította, a fákon jégpáncélba burkolva lógtak a zúzmara-virágok, s hiába dugta ki néha a nap fehéren sziporkáló korongját, a csonttá fagyott levegőt a hideg fény nem bírta felmelegítem.

A debrecen—füzesabonyi országúton hótorlaszok is keletkeztek. Az út két oldalán elnyúló hortobágyi puszta olybá tűnt a hatalmas hóbuckáktól, mintha az ellenség keze hegyvidékké változtatta volna a nagy magyar „Szaharát”. Ezen az úton haladt egy 35 szekérből álló honvéd szállítóoszlop (trén). Élelmiszert, ruhaneműt és lőszert vittek Tiszafüredre és Debrecenbe. A trént harminc főből álló huszárszakasz kísérte; az istentelen hidegtől kezüket térdükhöz verve ugrándoztak a szekerek mellett a huszárok. Ezek edzett, öreg katonák voltak, parancsnokuk meg éppen ellenkezőleg: gyerekarcú, cingárhangú fiatal huszárhadnagy, kinek menetlevele Lebstück Károly, „Miklós huszárez- red”-beli hadnagy nevére volt kiállítva. Dél jóval elmúlt, amikor beértek Tiszafüredre. összefagyva, éhesen estek a már előre elkészített meleg leveses-húsos fazekaknak. A hadnagy, vagy ahogyan a huszárok nevezték: Károly hadnagy úr, evés után negyedórái pihenőt rendelt el, hogy aztán felmelegedve folytassák útjukat Debrecennek. Alig telt el azonban a negyedóra, sietve jött Tiszafüred bírája:

— Hadnagy úr, vitéz uraim! Jó fél órával ezelőtt jelentették nekem, hogy községünket kikerülve Egyek irányába, egy 25—30 főből álló osztrák lovasjárőr haladt el. Hát csak vigyázat, vitéz uraim, vigyázat!

A fiatal hadnagyot nem izgatta a bíró jelentése. Nyugodtan magához rendelte a harcsabajuszú, 45 éves Sárközi őrmestert, s a következő utasítást adta neki:

— Kimegyen kend négy huszárral egy egyeki útra, egészen a

Medgyesi csárdáig, s felderíti, hogyan áll előttünk az út.

Sárközi őrmester, teljesítve a kapott utasítást, jó óra múlva már jelentette is a szekerek előtt tipegő Károly hadnagy úrnak:

— Jelentem, a Medgyesi csárda kömyül egy csapat lovas oszterák!

A hadnagy nyomban határozott:

— Barkóczi őrmester négy huszárral kimegy az útra, s ha az ellenség még útjukban lesz, jelentést tesz, s akkor kénytelenek leszünk szétoszlatni. De addig semmi csetepaté! ! ! Megértette, öreg Barkóczi?

Sárközi őrmester vágott közbe;

— Dehiszen Károly hadnagy úr, nem kék azt még egyszer megnizni, hanem, izibe szétzavarni!

A hadnagy nem szólt rá. Ösz- szébbhúzta magán a bundát, s hátat fordított, ezzel is jelezve, hogy az ügyhöz nincs több hozzáfűznivalója. Az öreg Barkóczi meg magához vette a négy huszárt, s útnak indult.

A Medgyesi csárdához érve örömmel állapította meg, hogy a „dsi- dások” még mindig ott pipázgatnak, tereferélnek, de már lejjebb húzódtak a füzesbe. Jókedvűen fordult hát vissza a négy huszárral, s jelentette:

— Károly hadnagy úr, jelentem, mégiscsak lesz verdkedés! !!

A hadnagy 40 darab zsákot hozatott. Tíz lónak beköttette velük a lábát, a kilenc huszárt lóra ültetvén, ő maga élükön, megsarkan- tyúzta a lovát. Hangtalanul szökell- tek előre, a zsákokkal „felpuhított” lópatákon, csakúgy porzott a hó a nyomukban. A Medgyesi csárda előtt az aljban megpillantották az ellenséget Letértek az útról, s egy kis erdő fedezete mellett nyomultak előre. Az erdő túlsó sarka előtt leoldozták a lovak patáiról a zsákokat. Ebben a pillanatban nyomult előre lóháton négy dsidás osztrák Nádudvar irányából, majdnem a hátuk mögül. Észrevették a magyar huszárokat, s kiabálásba kezdtek. Nem volt mit tenni: a huszárok megcélozták a füzesben mit sem sejtő osztrákokat, s a hadnagy intézésére rájuk sütötték puskáikat Néhány osztrák elvágódott. A huszárok újra töltöttek, s lőttek. Az eredmény: nyolc osztrák dsidás bukott le. Harmadik töltésüket a lovakra célozták. Minden lövés talált: tíz ló dőlt oldalra. Ekkor kardot rántva, nagy hurrázással nekirontottak a még ottmaradt osztrákoknak, akik már nem is gondolhattak védekezésre. Kettőnek sikerült a szántás között bukdácsolva elfutnia Egyek Iránjába, de tizenegy dsidás tiszthelyettes, egy ezredes és nyolc lábán sérült ló esett fogságukba. i

Károly hadnagy úr két közlegényt magához véve visszavágtatott Tiszafüredre, az ottmaradottak meg lassan elindultak Debrecen irányába zsákmányukkal, hogy majd a csapat utoléri őket. Találkoztak is Balmazújváros és Látókép között. (Ez utóbbi nevét onnan kapta, mert innen látszott legtisztábban a délibáb.)

Debrecenbe késő estére értek be. A nagytemplom előtti téren állította meg Lebstück Karolj' hadnagy a szekereket, melléjük állította a huszárokat a foglyokkal, s elindult a parancsnok, Czillich alezredes Hatvan utcai szállása felé, hogy jelentését megtegye. Czillich alezredes azonban megelőzte. A templomhoz megfigyelőt állított, aki az érkezéskor azonnal értesítette. Az alezredes kilépett szállása ajtaján és a hadnagy elé sietett. Míg a fiatal hadnagy vékony hangjával jelentette a történteket, az alezredes arca hol derült, hol mogorva lett. A jelentés meghallgatása után parancsot adott, hogy a huszárok az iskola termében gyülekezzenek, ami be

van fűtve, s felséges disznópörkölt, megfelelő mennyiségű bor várja ott őket. Lebstück hadnagyot pedig berendelte az irodájába, ahol alaposan megdorgálta merészségéért, az osztrák megfigyelők megtámadásáért;

— Mit tudja maga, milyen baj lehetett volna ebből. Még jó, hogy Bolgárnál átkeltek az osztrákok Borsodba, s így nem jöhettek ezek segítségére.

C

zillich alezredes látva, hagy a hadnagy elérzékenyül, megsimogatta az arcát, s így szólt: — No jó-jó, Mária. Előbb meg kellett dorgálnom meggondolatlan merészségéért, most azonnal felterjesztem vitézségi érdemjelre és főhadnagyi kinevezésre jól szervezett, szerencsés kimenetelű tettéért, no meg az értékes zsákmányért.

— Nagyon köszönöm, — mondja a hadnagy, — csak arra kérem, ne szólítson engem az alezredes úr még bizalmasan sem Máriának, mert valaki meg találja hallani, s akkor oda a respektusom. Pedig a Miklós- huszároktól nem szeretném magam evégett áthelyeztetni más csapathoz.

így tudjuk meg tehát, hogy a szállítmánj't kísérő gyerekarcú, vékony hangú hadnagyot nem Lebstück Károlynak, hanem Lebstück Máriának hívták. 1830. augusztus 15-én született Zágrábban. Szülei jómódú kereskedők. Még nem volt 18 éves, amikor a bécsi forradalom kiütött. Szüleit meggyőzte, hogy írassák be őt a bécsi egj'etemre. Mint haladó szellemű egyetemista, azonnal jelentkezett az egyetemi századba. Harcolt a bécsi utcákon, barikádokon. Arcán megsebesült. A bécsi forradalom vérbe fojtása után Magyarországra szökött és beállt itt a „Bécsi Légió”-ba. Aztán a „Tiroli vadászokéhoz kérte magát. Már őrmesteri rendfokozatot ért el, amikor részt vehetett a branyiszlói ütközetben. Nem nézett ki gyönge leánynak: hatalmas mellkasa hihetetlen izmokat takart, combvastagságú karjával úgy forgatta a kardot, úgy lőtt puskával, mint egy

férfi. A branyiszlói ütközetben három vértes üldözőbe vette, s már- már elfogták, amikor ő visszafordult és a három közül két vértest levágott. így szabadult meg, s ezért a hőstettéért Dembinszky tábornok a helyszínen kinevezte hadnaggyá. Alig bírta vigyázz-állásban meghallgatni a tábornok rögtönzött díszbeszédét, a kitüntetés előtt ösz- szeesett. Kiderült, hogy súlyos fejsebet kapott, és a mellkasa is vérzik. De az is kiderült a vetkőztetéskor, hogy a vitéz Károly vadász bizony nem férfi, hanem hős lelkű, fiatal lány.

Felgyógyulása után bántotta, hogy ott tudják róla: ő „egyszerű” leány. Ezért áthelyezését kérte a „Tiroli vadászok”-tói a „Miklós huszárezredéhez. Azt a kérését is teljesítették, hogy itt titokban tartják, hogy nem férfi. Mindenki szerette, kedvelte és csak úgy egyszerűen „Károly hadnagy úrnak” nevezték. Egyedül Czillich alezredes tudta a titkot.

„Károly hadnagy úr”. Lebstück Mária sok ütközetben kitűnt személyes bátorságával. A debreceni sikeres útjáért kapott érdemjellel a mellén már mint főhadnagy vett részt Budavár bevételénél.

A szabadságharc vérbe fojtása után hathavi várfogságra ítélték. A fogságot az aradi várban szenvedte el. Hogy újra szabad lett, néhány hónap múlva feleségül ment egy Jónák nevű tüzérkapitányhoz. Újpesten éltek. Egy fiúgyermekük született. Férje korán elhalt. Az özvegyen maradt Jónáknénak, Lebstück Máriának, a szabadságharc legendás Károly hadnagy úrjának, majd Mária főhadnagyának ezentúl csak küzdés, nyomorúság volt az élete, aminek híre ment, S az Országos Honvéd Egylet „jólelkűen” megállapított részére havi nyugdíj gyanánt 25 forintot. Újpesten halt meg 1892. május 3-án, 62 éves korában. A hős szabadságharcos nőnek any- nyi vagyona sem maradt, hogy az ingóságok értékéből tisztességes temetést rendezzenek. Lerongyolódott ruhájában temették el.

C miéke minden szabadságot

*"■ szerető magyar előtt örökké éljen, még ha alig hallunk is e hős, a szabadságért férfiasán harcoló asszonyról,