Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-16 / 64. szám

\ 7őunwrs zölqálat — Ormek semmi baja sin- cnert, Rösnemé aszony ■* „méltatlankodik” az orvos.— ön teljesen egészséges, és a pulzusa is úgy ver, mint az óramű. — Ez lehetséges, doktor úr — mondja a páciensnő —, de mindenesetre vegye el az ujját a karórámról. ★ — Halló! A gyermekorvos- sál beszélek? Csak azt sze­retném mondani, hogy a fi­am lenyelt egy vadásztöl­tényt. Mi a teendő ilyen eset­ben? — A gyónnék feküdjék nyugodtan, mig oda nem jö­vök, de semmiképpen sem fordítsák senki felé, ★ — Ä talált gyűrűt mért nem adta le az irodán? ■— kérdezi a bíró szigorúan. — Miért adtam volna le, hiszen be van vésve a gyű- rűbé: „Örökké a tiéd”, ★ .4 professor felszáll a vil­lamosra. Udvariasan feláll egy kislány és áladja a he­lyét. — Derék dolog — mondja •magindultan a professzor. — És hogy hívnak téged? — Brigittának, édesapa. ★ A skót vegetáriánus étte­rembe tér be. Hosszan tanul­mányozza az étlapot, majd megszólítja a pincért: „Iga­zán különös, hogy a rizs mazsolával két shillingbe ke­rül, viszont rizs mazsola nél­kül három shillingbe. Nincs itt valami tévedés? — Semmi tévedés nincs, uram — mondja a pincér —,' gondolja meg, hogy milyen keserves munka kiszedni a rizsből a mazsolákat. ★ Az egyik skót. kereskedő megkérdezi a másiktól: „Igaz, hogy rövidesen a te cégednél gyűjtést kezdenek jótékony- sági célra?" — Természetesen. — És a magad részéről te személyesen mennyit adtál? — Én adtam az engedélyt. ★ — Doktor úr, tudna raj­tam segíteni? A nevemet is elfelejtettem... — Természetesen Hogy hívják;! — Van önnek beszélő pa­pagája? — érdeklődik a vá­sárló az állatkereskedésben. — Természetesen. Például ez a világoskék, ötven dol­lárba kerül. — Nem túlságosan sok ez? — Ugyan, uram, hiszen száz szót ismer! — Es az a zöld? — Az száz dollárba kerül, mert kétszáz szót ismer. — Hát a sárga, amelyik a szélén ül? — Annak az ára háromszáz dollár, de figyelmeztetem: egyetlen 6ZÓt sem tud. — Alikor hát miért ilyen drága? — Mert az a másik két pa­pagáj főnöke! ★ — Signor, arra kérem, ad­jon nekem ezer lírát: reggel óta egyetlen falatot sem et­tem. , — Én sem. — Akkor adjon kétezret és meghívom önt, vacsorázzunk együtt 1 + A söntósben egy férfi a pultra támaszkodik és buz­gón küldi le a torkán az italt: egy pohár, két pohár, három pohár, négy pohár. Majd hirtelen a földre zu­han, akár a zsák és egy szempillantás alatt elnyomja az álofn. A csapos nyugodtan jegyzi meg: — Ebben a vendégben kü­lönösen az tetszik nekem, hogy mindig pontosan isme­ri a mértéket. ★ — Fiam, a te bizohyüvá- nyod sok kívánnivalót hagy maga után... — Ügy? Akkor én vil- lanyvasutat k Ivánok. ★ — Asszonyom, az önök kávéja igazán csodálatos. — A férjem hozta üzleti útjáról. Brazíliából. — És még mindig forró! ★ A természetben semmi sem ismétlődik, magyarázza a professzor és hozzáfűzi: „a természetben semmi sem is­métlődik’’: ★ Két ivópajtás támolyog hazafelé a kocsmából. — Láttad azt „ a pompás órát a csapos csuklóján? . — étem, Mutasd! Szentenciák, márciusról Március hó a római Mars istenről nyerte nevét. A Kin­cses Kalendárium ezenfelül még három elnevezését isme­ri: Kos hava, Tavaszelő, Böjtmás hava. Március 31 napja alatt a nappali időszak i óra 44 perccel növekszik az éjszaka rovására. A hónap legneve­zetesebb napja pedig 21-e: erre a napra esik a tavasz kezdete. A százéves naptár szerint március 21-ig zordon az idő­járás, 22, és 23. igen hideg, végre enyhül, de reggelen­ként fagy. A magyar nép márciushoz fűződő regulái — évszázados tapasztalatok alapján — így szólnak: Március hó még akkor sem jó, ha zsákban viszik keresz­tül a határon (a regula ezen a falu határát érti), mert a hóesés ebben a hónapban ár­talmas a veteménynek. Ha bőjthava száraz (azaz márciusban nem esik), Szent György hava (április) nedves, pünkösd hava (május) hűvös: bő bor, búza lószeru Mennyi köd lészen ebben a hónapban, annyi záporeső lészen a nyárban; Mennyi harmat húsvét előtt, annyi fagy lészen húsvét után. Gergely napja ritka, ha jó, Hideg, szeles, sokszor van hó. Sándor, József Benedek Zsákkal hozza a meleget. Virágvasárnapján, ha szép az idő: a gyümölcsfának hasznos, ha pedig rút — ár­talmas. Bach és Casals Egy televíziós interjú ke­retében Isae Stern hegedű­művész megkérdezte az ak­koriban 88 éves Pablo Co- sal st: — Ha módjában ónná, hogy az egész emberiséghez szóljon, mit mondana? Pablo Casals így válaszolt: — Megkérdezném az em­bereket: akartok-e háborút? És biztos vagyok benne, hogy a sok millió ember azt vála­szolná: nem! Én pedig a nagy békeszerződés megpc- csételésére eljátszanám Jo­hann Sebastian Bach egy művét. MATTA5 FERENC: Tükörben Kócsag száll fői a nadas tokéi, fehér vitorla-szárnya lebbea, emelkedik véle a táj is. táncol a nád dárdás seregben. Erdőmből egy sármány kiittesr- dallam&t a tó veri vissza, tisztább, mint ahogy fülem hallja, — a sármány ősibb folklorista. Dada vár,., mama hív..« jelzi csöpp csőrkürtjén felém megriadva, harmonikus zengés most a csönd, kondid a nyár rozsdás harangja. Füstben, zajban megfáradt var«« irtóeatából szabadultam, ide a tóhoz, mint eszelős, Hogy benned vadon tnegrogodzam. A mezőn virágok bonsongnak; földre kényszerült csillagképek, — az ősz torlódó hullámain szeptember kék gyertyái égnek. Alkonyba zuhan a bronzlollú nap, mint egy lelőtt fácánkakas, rénytolla rögökre hull, hogy majd éjszaka rőzsetüzet rakass. S száfl a képből a kócsag, csalja új nyár, — mint e parasztlányka itt, e tóba engem. Még nem látja tükrében vén arcom ráncaik uidrogUkbosz ? Nem véletlenül kérdője- ieztük meg a címbeli szóala­kot Egy olvasónk az alábbi kérdésekre kéri válaszunkat: melyik a helyes írásmód és kiejtési forma: hidroglóbusz vagy hidroglóbus. Van-e megfelelő magyar szó az ide­gen kifejezés kiiktatására? A mindennapi élet nyelv­használatában valóban két változat is szerephez jut Gyakran olvashatjuk és hall­hatjuk az s-ező formát, s így írják és ejtik: hidrogló­bus. Űjabban egyre inkább terjed az az-szel ejtés és írás. Miért van ez a kettős­ség? A hidroglóbusz összeté­tel görög, illetőleg latin ere­detű. A hidro- görög szó­rész, az összetételek előtag­jaként arra utal, hogy a vízzel kapcsolatos fogalmak, tárgyak megnevezésére szol­gáló összetett szóval állunk szemben, s így a következő idegen szósorba illeszthető bele szavunk: hidrofor (víz­tároló), hidro fóbia (víz­iszony), hidrobiológia (víz­ben élő szervezetek életiével foglalkozó tudományág), hidrográfia (vízrajz) ash, stb. A gMms latin eredetű «eo A klasszikus latinban az ej­tés: glóbusz. A magyaror szági latinsághan saoriber, általánosabbá vált az s-sei való ejtés, e így ejtését te­kintve szavunk ebbe az ej­tési sorba illeszthető bele sors, fundus, juss, legátus, iskola stb. Ennek az ejtés­nek a tipikus példája az eg­ri nép ajkán felhangzó ser- vita ejtés a szervita helyett A kétféle ejtés ma még har­col egymással. A jelek azon­ban azt mutatják, hogy az sz-ező ejtés válik általáno­sabbá. írjuk és ejtsük tehát szavunkat így: hidroglóbusz. Van-e megfelelő jó ma­gyar kifejezés erre az ide­gen megnevezésre? Ennek s görög—latin szónak magyar megfelelői: tűzgömb, vízgo­lyó. Valóban a hidroglóbusz azt a mezőgazdasági üze­mekben, községekben egyre jobban elterjedő, fémből ké­szült, gömb alakú s a víz tárolására készült tárgyat nevezi meg, amelyre egysé­ges magyar megnevezésiünk még nincs. A víztorony, » víztároló, a víztározó sza­vak nem fedik teljesen a megnevezett dolog lényegét használati formáját. Van ezeknél a megneve- j zéseknél életrevalóbb, rövi- debb is, s ez a szó megér­demli, hogy általános meg­nevezéssé váljék. Eltűntek falvainkból a gémeskutak, s megjelennek helyettük a fémből készült, modern gömbkutak. Rövid és nagyon szemléletes ez a szó. Ve­gyük pártfogásunkba, s he­lyettesítsük ezzel a megne­vezéssel a görög—latin ere­detű hidroglóbuKst. Dr. Bakos József Csuda m r JO világ Pisti, bár nyolc­éves, a hatalom me­sés szőttesét szövi. Azt kérdeztem tő­le, hogy mit csinálna, ha ő lenne a világ ura és elnöke. — Először is min­den kóbor kutyának otthont találnék. Nem lenne gazdátlan, éhes kutya — mondta a cukrászdában két szörpölés közben. Málnaszörpöt ivott és krémest majszolt. — Aztán? — kér­deztem. — Aztán megrónám azokat a mosolygó orvosokat, akik vicce­ket mondanak és az injekciós tűt a hátuk mögé dugják. — És aztán? — faggattam tovább. — Minden gyerek­nek egy doboz cso­koládét hozna napon­ta a posta. — Nekem nem? Anyádnak sem? — Jó, nemcsak gye­reknek, hanem min­denkinek. És min­denki kapna még egy lemezjátszót, egy magnót és egy színes televíziót. Senkinek se kellene dolgoznia. És persze, bezárná­nak minden iskolát-. — Mi lenne az is­kolaépületekkel, meg az irodákkal? ■— Az iskolákból cukrászdák lennének, a gyárakból, irodák­ból tornatermek, ját­szóterek. Mindenki egész nap játszhatna, zenélhetne. Nem len­ne csengő sem. Sen­ki se csengetne. — Az ajtón se? — Nem. Kopogná­nak. — Még milyen in­tézkedéseket tennél, Pisti? — Nem- engedném meg, hogy szappant csináljanak, mert ak­kor nem parancsol­hatnák meg, hogy gyakran mossam meg a kezemet. 4 — És még ? — A szegény pos­tások sokat járkálnak a levelekkel. A pos­tás is játsszék! 1— De akkor hogy kapnád meg minden­nap a csokoládét? — Postagalamb hozná. — De Pisti, a ga­lamb nem bír el egy Bűvöletben.m (Puskás 'Anikó felvétett] — Nem kell se > autó, se autóbusz. > Mert mindig vigyáz- ? tii kell és ontják * | benzingőzt. — Jó, hogy te fe !; gondolsz a környezet- <; védelemre. De a leg- nagyobb gyár Cse- pelen van, ha helyé- i be egy óriási játszó- < tér kerül, akkor olyan messzire nehéz S lesz kigyalogoni, — Igazad ran, am- í tóbusz kell Meg vil- < lamos is. I — A doktor bácsik- . na sem szabad hara­gudnod, Pistikém. Amikor beteg voltál, meggyógyítottak. — Azt akarod, > hogy megmaradjanak < az orvosok? j — Azt. > — Jó, de akkor az < injekciós tűt ne dug- < ják a hátuk mögé! > — Olyan sok étik- < rászda nem is kell, i viszont idővel belá- < tód, hogy mégiscsak ? szükség van iskola- s ra is. < — Akkor nem is I érdekel az egész. Nem í akarok a világ ura < és elnöke lenni — < fejezte be Pisti a | csuda jó világról szó- s ló elképzelését, még- S pedig mély meggyö- > zőCéssel S Palásti Lászbö * egész dobog esőfeoife­dét! — Persze, persze. Aklcor a postást meg­hagynám. — A szappannak fe maradnia kell — Szóval, meg kellene mindig mos­nom a kezemet? — Nemcsak azért feell a • szappan, ha­nem a csokoládé mi­att is. Csak tiszta kézzel szabad csoko­ládét készíteni. — Hát akkor ma­radjon a szappan is. — Arra sem gon­doltál, hogy a csoko­ládé gyárban készül, tehát nem lehet mindegyikből torna­termet csinálni? — Na jó, de a leg­nagyobb gyárból nagy játszótér legyen. — És hogy képzeled el a közlekedést? 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom