Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-23 / 46. szám
I Brigádélet a Finommechanikánál VizsgcrzncrV a Tendeletek Hatóság, az ifjúságért... y AZ ÉV ELEJE a számvetések ideje a versenymozgalomban, a brigádéletben is. Mint tapasztalhatjuk rezekben m heteikben, napokban me- gyeszerte „merlegre teszik” mindazokat az eredményeket — és hibákat —, amelyek tavaly mutatkoztak. Kritika és önkritika hangzik el, vélemények, ellenvélemények csapinak össze a vitákban. A közelmúltban magam is tanúja voltam az értékeléseknek, a Heves megyei Finommechanikai Vállalat 1. számú egri telepén. Ott, ahol tulajdonképpen két üzem — az autójavító és a készárutermélő egység — dolgozik, s a csapatok a vállalatnál mindinkább kialakuló gyakorlat alapján, a végleges döntés előtt önmaguk „osztályoznak”. Amolyan családias jellegű összejövetelek ezek műszák után,, ahol természetesen az sem feszélyezi a brigádta- gokat, ha néhány „kívülálló” — üzemi, telepi, vállalati vezető, vagy éppen egy újságíró — is jelen van! 'Miről beszéltek a telepi brigádqjt? Nos, olyasfélékről például, hogy — s öröm volt t ékről már a bevezetőkben hallani — gazdasági terveiket kivétel nélkül messzi túlteljesítették. Korántsem, mintha a normák annyira lazák lettek volna, hanem sokkal inkább azért, mert feledtetni akarták a korábbi, sikertelenebb évet. SZERENCSÉSEN kilábaltak a „hullámvölgyből” — munkájuknak becsületet szereztek a hazai és külföldi megrendelők előtt egyaránt, hiszen az itthon iáktól alig kaptak reklamációt, az export ellen pedig egyetlen kifogás sem érkezett. Ami persze nem volt éppen könnyű. Ugyanis — mint több brigád tagjai is szóvá tették — bármennyire is új a telep s újak az üzemek, ina sem korszerű - minden szerszáyi, minden gép, eléggé terhes a múltbéli örökség. Emellett például a Korvin Ottó nevét viselő ezüstjelvényes szocialista brigádhoz tartozó karosszéria-javítóknak a létszáma is 1944. szeptember 20. Ha három élete .lenne, Franka József vasúti szolgálatvezető akkor sem felejti el ezt a dátumot. — Még a régi házban lak-' tűrik, légiriadó volt, kevéssel tizenkét óra után jöttek ránk a Mátra irányából a Liberátorok. Többször megtették, de jobbára megúszták bombázás nélkül. Ekkor azonban elkezdték szórni. Morajlott egész Hatvan, s reszketett felettünk az épület, aminek a pincéjében megbújtunk a családdal... Amikor elmentek, fölmásztam a kazal tetejére. A cukorgyárnak állt az egyik kéménye, a szárítóüzem azonban vastagon füstölgött. Majd az állomás irányában egyre több helyről csaptak fel a lángok... Talán néhány órán múlt az én életem is, mert nem sokkal dél előtt értem haza szolgálatból. S ki tudja, hol lenne azóta az asszony, a leányom, meg a két unoka, akikkel most együtt lakunk a Tabán utcában! Vagon a toronytetőn Mint minden épkézláb ember, s mint a vasút különböző szakágazatainak valamennyi alkalmazottja, negyed órával később Franka József is ott van a mentők, elsősegélynyújtók között. — Már a Zagyvánál ösz- szefaesarodott a szívem a látványtól. Egyik bombatölcsér a másik mellett, ég a posta, égnek a forgalmi épületek, közelebb érve pedig feltárta sebeit a pályaudvar. Ép vágány sehol, a sínek összegubancolódva, két vagon, a víztorony tetején, sisteregnek a lánggal lobogó szerelvények, s mindezt áthatja, . elnyomja a haldoklók, sebe-. meglehetősein kevés a közismerten nagy igények kielégítéséhez: ha nem vállalkoznának olykor az erejüket meghaladó feladatokra is, bizony az ügyfelek ugyancsak elpártolnának tőlük. Legalább ilyen jólesett hallani arról, hogy a tanulást, a szakmai, politikai képzést, továbbképzést is csaknem ilyen komolyan, veszik. Talán csak a készárutermelők „Béke” szocialista brigádja az, amelyről nem mondható el ugyanez, de mentségükre szolgáljon valamelyest, hogy sok itt a családanya, akiknek az otthoni „második műszaktól” szinte alig jut valami másra is idejük. KIVÉTEL NÉLKÜL vállalták a telepiek tavaly is a társadalmi munkát. Kommunista műszakokban vettek részt, óvodákat, iskolákat patronáltak, segítettek a mezőgazdaság őszi nagy betakarításában, az üzem csinosításában —, hogy csak néhányat idézek az önvallomásokból —, sőt, például Kocsis Lásxlóék két brigádtag lakásfelújításából is részeltek. Törekszenek az együvé tartozás üzemen kívüli kifejezésére, a munkatársi, baráti kapcsolatok műszakon túli erősítésére is. Nem ritkaság egy-egy tanulmányút, kirándulás, családias összejövetel, a festők és villanyszerelők „Kandó Kálmán” aranyjelvényes szocialista brigádjának például színházi bérlete van. Néha beneveznek egy-egy sportvetélkedőre is: a készárutermelők „Kossuth” szocialista brigádja — 9z egyik legkisebb csapat — annyira belelendült, hogy például a háromtusa-bajnokságban a vállalatnál és a szakma megyei döntőjén egyaránt legjobbnak bizonyult. Persze — kiderült ez is — koránt sincs minden rendben. Még az aranyjelvényes Bánki Danát szocialista brigádnál is előfordul késés, s hallatszott olyanról, hogy néhol nemcsak a másik brigáddal, hanem a másik brigádtaggal sem egészen „szent a béke”, hogy csupán néhány hibára utaljak. sültek százainak a jajongá- sa... Volt ott, kérem, mindenféle ember. A Kassának, Losoncnak tartó személyvonatok kevéssel a légitámadás előtt futottak be az állomásra. Éppen bevagonírozták a németek, meg a mieink is... Nehéz elmesélni a szörnyűséget, ami bennünket fogadott. Két nagy bunker, ahová az utasok bemenekültek, telitalálatot kapott. Jóformán senki sem maradt életben. Egy harmadikban találtuk meg főtávírászrfhkat, Erdélyi bácsit. Halott volt. A többieket szintén falhoz kente a légnyomás. Láttam derékban kettészakadt honvédet. Épségben maradt karórája 12 óra 55 percet mutatott. Akkor állt meg. A futballpálya futóárkait ugyancsak beforgatták a bombák. Onnan megint tucatjával ástunk ki áldozatokat. .. S aztán a következő napok! Négyszáz koporsó a Horváth Mihály úti temetőben. Német, magyar katonák közös tömegsírban. Rónaszéki fuvaros úgy hordta kocsiján a tetemeket, mintha zsákok lennének. Fel voltak tornyozva. Front és vasút A bombatámadást követően nem sokáig kellett várni a szovjet csapatokat, amelyeknek hadmozdulatairól, harci sikereiről naponta értesültek a moszkvai rádió magyar nyelvű adásából. Egyszer a későbbi közlekedési minisztert, Bebrics Lajost is hallgatták Franka Józse- fék. Hogy mi jellemezte itt a felszabadulás első napjait? Megbénult forgalom, de megfeszített; lázas íömesmunka, Jóllehet ez — minit bizonygatták — csak „átmeneti jelenség”, s tesznek érte, hogy mielőbb megszűnjön. Mert tu<iják már, hogy például csupan a késések megszűnése hat százalékkal javíthatja az évi 120 millió forint termelési értékű vállalat munkájának hatékonyságát. Ami már a jövő. Egy seregnyi más elképzeléssel, említsem közülük? Melyikvággyal, tervvel. Melyiket kel kezdjem? VALAMENNYI tiszteletre méltó, dicséretes. A „Március 21” szocialista brigád „DH-felhívással” fordult a telep, a vállalat csapataihoz: dolgozzanak — ha nem is teljesen hibamentesen, mindenesetre — kevesebb hibával, hatékonyabban, mint eddig. Az egyes brigádok elvégzett munkáját kísérje valamiféle „névjegy”, amolyan minőségi bizonyítvány: kik teljesítették a megbízást, hol reklamálhatnak, ha az igyekezet ellenére esetleg mégis hiba csúszott valamibe. S amellett, hogy az élénk visszhangra talált felhívást természetesen magukra nézve is kötelezőnek tartják a továbbiakban, szeretnék a csapatot úgy megosztani, hogy két műszakban is dolgozhassanak. Jobban kihasználhassák berendezésüket, másrészt sokkal inkább igazodjanak a megrendelők igényeihez. A „Korvin Ottó” szocialista brigád ugyanekkor a lakossági szolgáltatásokat akarja jelentősen fokozni, a „Csonka János” szocialista autójavító brigád tagjai a futóműjavításokra szerveznek külön brigádrészt, a készárutenmélők festőcsapata számottevő anyagmegtakarításra vállalkozik. SZIMPATIKUS a versenyző szocialista brigádok ilyesfajta számvetése, tervezgelé- se, józan önértékelése, őszinte véleménynyilvánítása, a vezetőknek közvetlenül elmondott kérése, javaslata. A brigádértekezletek alkalmával kialakult egészséges vita, az, ahogyan az üzem a telep, a vállalat képviselőinek bírálatára, válaszára, kívánságára reagálnak. Gy. Gy. hogy két sínpár legalább keresztbe szelje a fölszaggatott hatalmas pályaudvart. Amikor ez elkészült, folytatták az építést Nagybátony irányába, január végén pedig eljutottak Aszódig. — Persze, azért is nehéz volt a meló, mert akkoriban nagyon gyengén táplálkoztunk. Idehaza napról napra görhe az asztalon, kint a városban meg alkalmanként egy pohár bor reá ja — emlékezik a harminc év előtti időkre a MÁV váltókezelője. — Es azok az utazások egyik munkahelyről a másikra! Szén egy deka se. Talpfát hánytunk a mozdony gyomrába, hogy gőz legyen. Egyszer egész napba telt, míg Gödöllőről hazavergődtünk. Fizetség meg semmi. Csak később az egyre romló pengő, amit vidáman gyömöszöltünk a kopott aktatáskába, hogy Muzsikék kocsmájához érve elfancsalodjék az átará- zatunk. Fél liter vinkót nem tudtunk vele megváltani... Az orosz parancsnok azért volt jobb, mert kiszedett talpfában osztotta a napi keresményt. Legalább tudtunk mivel fűteni, nem vet meg bennünket az isten hidege. Máskor tányér bableveseket adtak ráadásnak. Ez már ünnepnek számított, s igen megemeltük a kormos, olajos, vasutassapkát az irányító lityinántnak. Tizenharmadik Ez az állomásfőnökök száma, akiknek keze alatt Franka József szolgált azóta, hogy A statisztikai adatok elszomorítóak. Az egri gyámhatóságnál évről évre több ügyirat sokasodik. Megannyi keserű adalék az emberi felelőtlenség, a szülői lelkeüenség kórtörténetéhez, s megrendítő vallomás a szeretette vágyó, riadt tekintetű apróságokról, s magányba menekülő vagy éppen vakvágányra siklott tizenéves életekről, olyan fiatalokról, akik nem érezték a kötődés örömét, a remény ízeit Vádoló akták, igaz érvek a minden kaipcsolatot összekuszáló, megrontó alkoholizmus, a kritikátlan poha- razgatás ellen. Néhány irat olyan, embereket idéz, akik az árnyékosabb oldalra szorultak, s akiket megpróbáltatások sora juttatott anyagi krízisbe, olyannyira, hogy gyermekeik neveléséről sem gondoskodhattak, mert a legszükségesebbre sem futotta a kevés pénzből. Az elmúlt évek során nem egy ilyen esettől beszélgettem Bolyki Andrásné gyámügyi főelőadóval, aki olykor-olykor nekikeseredett Különösképp, amikor azt érezte, hogy munkatársaival — lehetőségek híján — keveset tehet a garázda szülők ellen, s hiába érvel, kilincséi a tragikus sorsú fiatalok érdekében. Legutóbb, amikor a tavaly megjelent új gyámügyi és családjogi törvény tapasztalatairól kérdeztem, már nyoma se volt az egykori pesszimista hangulatnak. — Több lett a Madat, de jóval többet is segíthetünk. S ez az, amiért mindig szívesen vállaljuk a pluszmunkát Nem maradt adós sem az érvekkel,- sem a példákkal, felvillantva az emberségre 6zamjúhozók arcélét is. Az apa és az anya egyaránt dolgozott, szeretett volna minél többet nyújtani két gyermekének. Mégsem így lett, mert gondra baj halmozódott A takarítónői harmincöt évvel ezelőtt elszegődött a MÁV-hoz. — Milyenek voltak? Hát hogy is mondjam. Én mindig megbecsültem a helyemet. Pályamunkásként, kocsikísérőként, váltóőrként, szolgálatvezetőként egyaránt. És ha így gondolkodik az ember, tulajdonképpen mindenféle főnökkel kijön. Amikor már forinttal fizettek, különösképpen sokra tartottam a helyet. Prémiummal, plusz szolgálattal mindig kerestem úgy, hogy az asszonynak a házi munka, a leány- nevelés maradt. S közben rendesen öltöztünk, táplálkoztunk. Lassacskán pedig félreraktunk annyit, hogy hét esztendővel ezelőtt beköltözhettünk ebbe az új házba, noha sokáig három öreget is tartottunk... Hogy meddig még? Ha jól számolom, kedvezménnyel négy év múlva nyugdíjba mehetek. Persze, az a négy esztendő még sok izgalmat, felelősség- vállalást rej téget. Mert nem könnyű negyedmagammal végigcsinálni a tizenkét órákat. Ügy kezelni a váltórendszert, hogy semmiféle hiba ne csússzék a munkába. Élet és vagyon forog a kezünkön, figyelmünkön. Lekopogom, fordult ugyan elő baleset, kisiklás szolgálatomban, de mi, váltókezelők, mindannyiszor tiszták maradtunk... Amit mond, az arcára van írva Franka Józsefnek. Homloka sima, tekintete derűsen áttetsző. Pedig mi minden történt csak azóta, hogy elmentek a Liberátorok. Moldvay Győző Harminc év emlékezete Amikor elmentek a Liberátorok fizetésiből nem sokra jót, különösképp, ha a súlyos és hosszan tartó betegség a férjet ágynak dönti. De sok jogos kívánság, egészséges gyermeki óhaj nem teljesülhetett ebben a családban, ahol minden forint számított Kijárták a beosztás kényszerű iskoláját remélve, hogy túljutnak a nehézségeken. Nem így történt, s végül, utolsó megoldásként, húzódozva ugyan, de csak a hatósághoz fordultak. — Szerencsére nem hiába, mert nevelési segélyt — ez rendszeres, havi pénzbem támogatás — kaptak, méghozzá gyermekenként 530 forintot. Korábban erre nem volt lehetőség, s a szülőknek meg kellett válniuk szeretteiktől, akiket állami gondozásba vettünk. Elszakítva őket a megszokott környezettől, összekuszálva lelkivilágukat, elkeserítve azokat a szülőket, akik maguk szerettek volna gondoskodni fejlődésükről. Nem tehettünk mást, pedig a pedagógusokkal együtt jól tudtuk, hogy az otthon légkörét nem pótolhatja semmi, s a lelki károsodás olykor egy életre kihat. Ez a helytelen gyakorlat már a múlté mert a juttatást addig biztosítjuk — a Heves megyei Gyermekes Ifjúságvédő Intézet fizeti — amíg az anyagi körülmények nem rendeződnek megnyugtatóan. Imrét és Jóskát — akárcsak annyi társukat —nemhiába várják haza nap mint nap... Kilencen. szorongtak a mindössze egyhelyiséges kalyibában, ahonnan még a legszükségesebb bútordarabok is hiányoztak: a férj, a feleség és a hét apróság. A legkisebb még be sem töltötte a másfél évet, mégis kegyetlen leckét vehetett nemcsak a durvaságból, hanem a nélkülözésből is, mert a munkakerülő, iszákos apa még az asszony fizetését is elvette, s azonnal nyakára hágott valamelyik kocsmában vagy pincében? Amikor hazatámolygott, borgőzös bódulatban ütlegekkel bizonygatta. ki az úr a portán. A feleség menekült az éjszakába, s menekítette rosszul öltözött övét is. — Sajnos, évről évre nő az ilyen esetek száma, s a borairól híres Eger, az országos „ranglistán” így is az elsők között áll. Régebben rendkívül nehéz helyzetben voltunk, hiszen a bírósági eljárás, a közveszélyes munkakerülésért kiszabott börtönbüntetés. éppen azokat sújtotta, akiken segíteni kellett volna. Tavaly június óta azonban a védő és óvó tézkedések köre bővüli Ma már arra is jogunk van, hogy kezdeményezzük az iszákos szülők — bizony « poharazgato anyák száma is növekszik — elhelyezését a szegedi munkaterápiás intézetben, ahol nemcsak hatásos elvonókúrán vesznek részt — méghozzá több hónapig —, hanem becsületesen keresnek is, s a fizetést megkapják az otthoniak. Ezt az Elnöki Tanács 1975. január elsejével életbe lépett rendelete tette lehetővé. Régi óhaj teljesült, hiszen a korábbi intézkedések nesm oldották meg a kérdést, s az egyre több visszaeső alkoholistával nem tudtunk mit kezdeni. A mostohán, kegyetlenül nevelt hét apróság duhaj apja is előreláthatólag a Tisza parti városba kap „beutalót”, s az sem elképzelhetetlen, hogy idővel gyógyultan tér haza. De sokszor jött az asz- szony, s nem fogyott ki a panaszból. Részeges férje egyedül hagyta három gyerekkel, s ráadásul a tartásdijat sem fizeti. Megpróbálkozott mindennel, mégsem bukkant nyomára, mert ismeretlen helyen tartózkodott. A rendkívüli segély hamar elfogyott, mert any- nyi mindenre kellett a pénz. — Az ő gondja is megoldódott, mert az új családjogi törvény kisegítette a bajokból, hiszen a gyerek- tartást átvállalta, s folyósítja az állam, addig is, amíg a lelketlen apa előkerül, s felelősségre nem vonják. Az is előbbre lépés, hogy a magára maradt szülő a bírósághoz fordulhat, s onnan hivatalosan beszerzik a kereseti igazolást, s ennek alapján kötelezik a vállalatokat, hogy a férj havi jövedelmének húsz vagy annál több százalékát /rendszeresen küldjék az anyának. Korábban mi léptünk közbe, s vállaltuk az utánajárást ... Egy rendelet és egy törvény vizsgázik a gyakorlatban. Méghozzá jól, hiszen az alapvető cél megvalósul, s a hatóság egyre többet tehet a felnövekvő nemzedék egészséges fejlődéséért, a mások hibájából hányatott sorsú ifjakért. Igaz, a statisztikai adatok ma is elszomorítóak, s az ügyiratok száma sokasodik. Mégis: egyre több riadt tekintetű, magányba menekülő fiatal jut révbe.. . Pécsi István Lomb :ls n o vén vek Az MTA Szegedi Biológiai Központjának Növényélettani és Genetikai Intézetében több munkacsoport kísérletezik izolált növényi sejtekkel és szövetekkel. \A munkacsoportnak már sikerült 1in. mutáns sejtekből bizonyos anyagokkal szemben ellenálló dohánynövényeket felnevelnie. Képünkön: a klímakamrában ellenőrzik a lombikokban növekvő dohánynövényeket. (MTI foto: Danis Barna fektéül* — K3)
