Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-23 / 46. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk AZ ESEMENYEK KRÓNIKÁJA BBTrO: Gromiko szovjet és Kissinger amerikai külügyminiszter Genfben tárgyal — Magyar és csehszlovák állásfoglalás Ciprus ügyében — Moszkvában fontos megállapodások aláirasaval befejeződik a szovjet—brit csúcstalálkozó — Az afrikai egységszervezet miniszteri tanácsülése KEDD: Berlinben összeül az Európai Kommunista ét Munkás­pártok értekezletét előkészítő szekesztő bizottság — Waldhelm közel-keleti körútja SZERDA: Bissau-Guinea magasszintü küldöttsége « szovjet fővá­rosban — Heves harcok Erttreában CSÜTÖRTÖK: Nicosia és Athén kérésére a Biztonsági Tanács megkezdl a ciprusi vitát — Portugáliában közzéteszik az első képviselőjelöltek névsorát PÉNTEK: A szovjet vezető szervek egyetértenek Moszkva és London párbeszédének eredményeivel — Mexikóvárosban tanácskozik a chilei junta bűneit vizsgáló bizottság: egy hét alatt 25oo letartóztatás Chilében SZOMBAT; \ . \ Súlyos összecsapások a kambodzsai főváros körül így látta a hetet hírmagyarázónk, Réti Ervie: A Biztonsági Tanács pat­kó alakuló tárgyalóasztalánál megkezdődött a Nicosia és Athén által sürgetett ciprusi vita. A hivatalos megbeszélé­sek némi halasztást szenved­tek, Waldheim főtitkár ugyanis éppen a válságos térségben tett látogatást A késedelemnek haszna is volt, a tanács tagjai nem hi­vatalos keretek között ta­nácskoztak, próbáltak közös nevezőre jutni. Időközben több fontos állásfoglalásra került sor, közzétették kor­mányuk véleményét is, amelyben — híven eddigi politikánkhoz — ismét hitet tettünk Ciprus függetlensé­ge, egysége és el nem köte­lezettségének tiszteletben tartása mellett Az ENSZ-ben zajlő cipru­si vitára azonban eleve ár­nyékot vet, hogy egyes NATO-körök manővereikkel „kész helyzetet” akarnak te­remteni a szigeten. A héten folytatódott a ciprusi úgyne­vezett „török szövetségi ál­lam” további .szervezése; el­nököt és minisztereket jelöl­tek ki, a történteknek végle­ges színezetet szeretnének adni. A bonyodalmak súlyo­sak, hiszen gyakorlatilag ket­tészelték az országot, a lakos­ság 19 százalékát kitevő tö­rök népközösség a terül«!: 40 százalékát birtokolja, erő­szakos áttelepítések menték végbe. A feszültség újabb hulláma fenyeget s nyilván vannak körök, akik egy „ket­tős enoziszra” számítanak, Enozisz alatt korábban Cip­rus Görögországgal való egyesítését értették, a dup­lázódás a két részállamnak Athénhez, illetve Ankarához történő sodródását jelentené. Vagyis a brit támaszpontok­kal együtt három atlanti ha­talom jelenlétét a tömböktől távol maradni kívánó sziget­országban. A legfőbb ideje, hogy a Biztonsági Tanács a helyzet komolyságához és veszélyes­ségéhez mérten foglalkozzék a ciprusi krízissel. Csakhogy óhatatlanul felvetődik a kér­dés: miért nem lehetett ezt előbb megtenni? A Szovjet­unió és a szocialista orszá­gok már a múlt év nyarán határozottan síkraszálltak amellett, hogy a ciprusi kér­dést nem lehet „NATO-bel- ügy”-nek tekinteni, nem at­lanti családi viszályról van szó, hanem megfelelő nem­zetközi fórumon kell vitat­kozni és határozni, például a Biztonsági Tanácsban! A nyugati hatalmak akkor meggátolták az ésszerű ja­vaslat realizálását, járható utak helyett tévutakra vitték a problémát A világpolitika gyakorlatában azonban vi­szonylag hamar bebizonyoso­dott, hogy a szocialista állás­pont jogos volt, végül mégis a Biztonsági Tanács elé ke­rült Ciprus ügye. De milyen további terhelésekkel, új válsággal a válságban —. a ezt el lehetett volna kerül­ni. Az utak és tévutak kérdése nemcsak Ciprus esetében vető­dik fel, hanem a közel-kele­ti kibontakozás vonatkozásá­ban is. Újból időben hangzik el a figyelmeztetés: a genfi békeértekezlet az egyedül hivatott testület, hogy a jól­ismert elvek alapján, ren­dezze a krízist. Az Egyesült Államok és Izrael által szor­galmazott „kis lépések”, a osapatszétválaeztások a meg­szállt területeknek mindösz- sze három százalékát juttat­ták vissza az arab államok­hoz. Viszont annál nagyobb reményeket táplálnak egyes imperialista körökben, hogy szembeállíthatják egymás­sal az arab országokat, el­szigetelhetik a palesztin nem­zeti mozgalmat, s az arab erőket eltávolíthatják ter­mészetes szövetségesüktől, a Szovjetuniótól. Ezek a törek­vések azonban kudarcra van­nak ítélve, s a közel-keleti rendezésre irányuló diplo­máciai tevékenységnek vé­gül is vissza kell kanyarod­nia Genfhez. Minderről éppen Genfben tárgyalt a hét elején Gromi- ko szovjet és Kissinger ame­rikai külügyminiszter. A hí­rek szerint öt jelentős téma­kört érintettek: Ciprus és a Közel-Kelet mellett a SALT- tárgyalások folytatását, az európai biztonsági konferen­cia meggyorsítását, valamint a kétoldalú kapcsolatokat, amelyekre kedvezőtlenül na- tott az amerikai kereskedel­mi törvény körüli hercehur­ca. A külügyminiszteri ta­lálkozóról kiadott közö6 köz­leményből kitűnik, hogy van lehetőség az enyhülésre, de az is nyilvánvaló, hogy Wa­shingtont a jövőben is csak következetes és határozott harccal lehet rávenni a bé­kés egymás mellett élés nor­máinak elfogadására. Ebből a szempontból nem kevés tanulsággal szolgált a moszkvai szovjet—brit csúcs- találkozó okmányainak köz­zététele. Az állandó politikai konzultáció megvalósítása, a kooperációs módozatok messzemenő kihasználása, a csaknem két és fél milliárd dolláros hitelkeret-szerződés csattanóé figyelmeztetésként hatott a reakciós amerikai kongresszusi körök, s mind­azok felé, akik fanyalogtak a szovjet kereskedelem hal­latán. (A kereskedelmi tör­vény hírhedt beavatkozási függelékének ihletője. Jack- son szenátor, aki elsőként dobta be kalapját az elnök­választási harcba, most meg­próbál bűnbakot keresni a fiaskóért és főként Kissin­ger külügyminiszterre szór­ja szitkait. Igaz, Jacksont ta­lálóan jellemezte a New York Times: olyan ember, aki »minden esküvőn táncolni akar”, tehát önjelölt válasz­tási indulóként most elsősor­ban beszéltetni akar magáról. Moszkvában és Londonban egyaránt igen elégedettek voltak a megbeszélésekkel és megállapodásokkal, ilyen ér­telemben nyilatkoztak együt­tes állásfoglalásukban a szov­jet vezető szervek is, jóvá­hagyták a Leonyid Brezs- nyev vezette küldöttség tevé­kenységét Más világrész, más téma. de szervesen illeszkedik a hét krónikájába: első ízben ült össze Latin-Amerika föld­jén a chilei junta bűneit vizsgáló nemzetközi bizott­ság. A neves jogászokból, politikai személyiségekből alakított testület tanácskozá­sát Ecchevaria, mexikói el­nök nyitotta meg, s jelen voltak a népi egység vala­mennyi pártjának képviselői. Az élet tragikus módon bi­zonyította a szolidaritás fo­kozásának szükségességét, a hét folyamán egymást kö­vették a razziák Santiagóban, 6 hét nap alatt 2500 letar­tóztatás történt Mexikóvá­ros azonban bizonyítja: a világ nem feledkezik meg, nem feledkezhet meg Chile népérőL Befejezte munkálat a chilei junta bűntetteit vizsgáló bizottság Király Ferenc, ax MTI tu­dósítója jelenti: „A világ országainak kor­mányai szakítsák meg a dip­lomáciai és kereskedelmi kap­csolatot a fasiszta juntával” — mondja a chilei junta bűn­tetteit vizsgáló nemzetközi bizottság Mexikóvárosban pénteken este befejeződött négynapos ülésszakának fel­hívása. A bizottság négy napon át ülésezett a mexikói főváros­ban. 35 ország több mint 150 neves jogásza, politikusa, a népi egység több volt minisz­tere, a junta börtöneiből sza­badult hazafiak tárták a világ elé Pinochet katonáinak ke­gyetlenkedéseit, az emberi jo­gok semmibe vételét, elemez­ték és tények alapján meg­állapították az USA kormá­nyának a CIA-nak a szerepét és felelősségét a chilei puccs előkészítésében, végrehajtá­sában. Az utolsó napon Victors Mareles, a Népi Egység tavaly márciusban meggyilkolt alel­nökinek, Jósé Tohának az öz­vegye arra hívta fel a figyel­met, hogy „a fasiszta chilei sajtó mindig hangos kam­pányba kezd, ha meg akar­nak gyilkolni egy hazafit. Most újból Luis Corvalánt, a Chilei Kommunista Párt fő­titkárát vették célba. Ez intő és figyelmeztető lehet szá­munkra, akárcsak az, hogy átszállították a ritoquei kon­centrációs táborba, a junta leghírhedtebb börtönébe. Pi­nochet terrorja nem ismer ha­tárt” — mondotta. A latin-amerikai országok lapjai, rádióadásai kivételes figyelmet szenteltek Sergio Mendez, mexikói katolikus püspök felszólalásának. „A Chilében elkövetett bűnök — idézik a püspököt — a vallás és az emberi méltóság arra késztet bennünket, hogy kér­jük a pápát, ítélje el szent­beszédében a juntát, s szakít­son meg vele minden kap­csolatot A meggyilkolt elnök özve­gye, Hortensia Bussi, megkö­szönte a chilei nép igazságos harca iránt megnyilvánult szolidaritást „amely — mon­dotta — újabb erőt ad továb­bi harcunkhoz.* A havannai rádió a pénte­ken befejeződött ülésszakot „mérföldkőnek” nevezte a chi­lei nép melletti szolidaritási akciósorozatban. A ciprusi kérdés vitája Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa péntek este folytatta a vitát a ciprusi török „szövet­ségi állam” kikiáltása nyo­mán kialakult helyzetről. Kurt Waldheim ENSZ-fótit- kár a pénteki ülésen beszá­molt az ankarai és athéni kormánnyal tartott legutóbbi tanácskozásairól és felszólí­totta a Biztonsági Tanácsot, hogy szavatolja a ciprusi kér­dés tartós rendezését A főtit­kár rámutatott: a Biztonsági Tanács és a közvetlenül érin­tett feleik kötelessége, hogy erőfeszítéseket tegyenek a ciprusi kérdés gyors és tar­tós rendezése érdekében. Hangsúlyozta, hogy mindad­dig, amíg az ENSZ ciprusi ha­tározatai alapján nem sike­rül tartós rendezést létrehoz­ni, komoly veszély fenyegeti a Földközi-tenger keleti tér­ségének békéjét és biztonsá­gát. Waldheim állást foglalt amellett, hogy az ENSZ vál­laljon tevékeny szerepet a cip­rusi kérdés rendezésében. A főtitkár után Denisz Ka- rajannisz, Görögország ENSZ­képvisedóje emelkedett szólás­ra és visszautasította a török küldött által a csütörtöki ülé­sen hangoztatott vádakat. Görögország képviselője után Glavkosz Klerldesz, a ciprusi parlament elnöke kért szót. Indítványozta, hogy a világ- szervezet küldjön külön bi­zottságot Ciprusra. A ciprusi küldött szintén hangsúlyozta, hogy a ciprusi kérdés rende­zésében az ENSZ-nek tény­leges szerepet kell vállalnia, majd támogatásáról biztosí­totta a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy a ciprusi vál­ság megoldására az ENSZ keretén belül hívjanak össze nemzetközi értekezletet. Nagy figyelmet keltett a ciprusi küldöttnek az a ki­jelentése, hogy kormánya kész a Nemzeti Gárda felosz­latására, amennyiben a meg­szálló török csapatokat kivon­ják a szigetről. Kleridesz után Törökország ENSZ-küldötte mondott rö­vid beszédet, majd az ülést berekesztettók. A Biztonsági Tanács hétfőn, közép-európai idő szerint 21 órakor folytat­ja a ciprusi kérdés vitáját. Közel-Kelet — viharszünetben Kairói kommentárunk Mit hoz a tavasz a Közel- Keleten? Erre a kérdésre biztonsággal válaszolni még Gromiko és Kissinger utazása után, a szovjet és az ameri­kai külügyminiszter genfi megbeszéléseinek alapján sem leheti Valamit javultak ugyan a tárgyalásos rende­zés kilátásai, de még rend­kívül sok a bizonytalansági tényező. Az egyik egyiptomi újság a mostani béketapoga­tózásokat a tűzszerészek munkájához hasonlította: egy rossz mozdulat elég, és felrobban a gyutacs. Márpe­dig szakértők véleménye sze­rint egy újabb háború a ko­rábbiaknál nagyobb pusztí­tással járna, hiszen tétje — az 1973-as korlátozott céllal ellentétben — nem volna ki­sebb, mint eldönteni az év­tizedek óta eldöntetlen hely­zetet. Éppen emiatt a térség­ben élők aggódva és re­ménykedve figyelnek minden — a béke irányába ható — próbálkozást. A rendezési kísérletek leg- látványosabbja (és a legin­kább vitatott} $ Kissinger« misszió. A „szakaszos rende­zés” koncepciója a konflik­tus lépésről lépésre történő megoldását jelenti. Eszerint, az elmúlt évi csapatszétvá­lasztás volt az első lépé6, ezt újabb hasonló megállapodás­nak kell követnie, ezután következne egy harmadik szakasz, és így tovább. Lé­nyegében kétoldali egyezmé­nyek halmazából kívánja előbbrevinni a közel-keleti béke ügyét. Mindezt pedig a már szokásossá vált Kis- singer-féle ingadiplomácia keretében. Miért bírálták a szocialis­ta országok részéről ezt az elképzelést? Nem azért, mint­ha lépésről lépésre non le­hetne a célhoz elérni, ha a cél valóban a konfliktus ál­talános rendezésé. Hanem azért, mert a Kissinger- misszió jelentkezésekor azon­nal látszottak annak negatív következményei. A lépésről lépésre megoldás nem tartal­mazott semmi alapvetőt: a közel-keleti béke nemzetkö­zi garanciák útján történő biztosítását, az ENSZ-iiatár»; zatok végrehajtását, a Palesz­tinái nép jogainak helyreállí­tását, a megszállt arab terü­letek kiürítését. Ehelyett az általános rendezést a távoli jövőre hagyta és megpróbál­ta a Szovjetuniót (azt a nagy­hatalmat, amelynek garan­ciája feltétlenül szükséges a végleges rendezéshez) politi­kai játszmájából kihagyni. Ugyanakkor nagyon is nyilvánvaló volt ennek az elképzelésnek az a célja is, hogy megbontsa az Izraelt körülvevő arab frontot. Tel Aviv változatos taktikát dol­gozott ki: Libanont erővel fenyegette, Szíriával szem­ben egy tapodtat sem volt hajlandó előrelépni, Jordá­niával megpróbált szót érte- Egyiptommal pedig olyan megállapodásra törekedett, hogy lehetőleg minél keve­sebbet kelljen adnia, minél nagyobb politikai árérti Ebben a helyzetben hozott változást Rabat, az egységes arab kiállás azért, hogy a palesztinaiakat a Palesztin Felszabadítási Front képvi­selje — méghozzá Genfben. Husszein király bejelentette, hogy nem kíván részt ven­ni egy esetleges genfi konfe­rencián, hiszen azon a pa- lesztinaiak képviselőjének kell majd a Jordán folyó nyugati partjáról tárgyai­mé . ........................................ K atonafestők müvei Az SZKP és a szovjet kormány vezetői Moszkvában negtekintették a szovjet katonafestők müveinek a győze- em 30. évfordulója alkalmából megrendezett kiállítását. t képen balról jobbra: Grecs :o honvédelmi miniszter, Leo- lUid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Alekszej Koszi- miniszterelnök a kiállításon. m____ __ (Népújság te le foto — TASZSZ—MTl—KSj ü auu ntu.ujuü eauiucny&TÓ- nikánkat azzal az örömhírrel, melyet szerdai lapszámunk­ban fényképpel is illusztrál­tunk: hozzákezdtek a Füzes­abony—Eger közötti vasútvo­nal villamosításához. Nagy dolog ez, hiszen ezzel a mos­tani korszerűsítéssel a törté­nelmi város, Eger, újabb ér­párokkal kapcsolódhat az or­szág vérkeringésébe. Van elegendő vetőmagunk — tettük közhírré az egri. Technika Házában tartott saj - tótájékoztatón hallott bejelen­tést. Az Eszak-magyarországi Vetőmagtermeltető Vállalat megfelelő mennyiségben és minőségben biztosítja a kalá­szosok vetőmagjait, s ez év­től kezdve ellátnak minden iparszerű kukoricatermesz tési rendszert is. Elhangzott e tájékoztatón egy igen-igen megszívlelendő figyelmezte­tés; el kell terjeszteni a rö- videbb tenyészidejű kukori­cafajtákat, amelyek •nincse­nek kitéve az őszi időjárás vi­szontagságainak. Mindnyájan emlékezhetünk arra, micsoda veszteségeket okozott az el- múlt csapadékos ősz. Fontos eseménye volt a hét­nek a megyei tanács végre­hajtó bizottságának ülése. Nem kisebb téma volt napi­renden, mint a lakásépítések céljára történt kisajátítások törvényességi helyzete. Nos, ez a helyzet cseppet sem meg­nyugtató. Míg néhány száz négyszögöl sorsát rendezik, több kilóra meghízik az ak­ta. Az előírások annyira bo­nyolultak, hogy nem könnyű a „végére járni”, s legtöbbször a bíróságnak kell kitennie a pontot, levágva az adminiszt­ráció tekergő kígyójának a fejét. A héten olvashattunk arról, hogy végre megtört a jég az egri ifjúsági park ügyében. Kijelölték sok tusakodás után a park helyét a Csebokszári lakótelep közelében, ahol ál­landó nyári szórakozási lehe­tőséget kap a város ifjúsága — tornak érttel, kosár-, röp­labda- és futballpályávah, te-í repsakkal, lengétekével és természetesen nem fog hiá­nyozni innét a „táncplacc” sem. ' Szombatra zászlódíszbe öl­tözött Eger városa. Megkezd­te kétnapos munkáját me­gyénk kommunistáinak leg­magasabb fóruma, a megyei pártértekezlet. A X. kongresz- szus óta eltelt négy esztendő, a dolgos, szorgos hétköznapok eredményeit, tapasztalatait veszik itt számba, gondjaink­kal és tennivalóinkkal együtt. A számok és tények ezreit sorolják fel itt a több mint 22 ezer kommunista képviseleté­ben tanácskozó küldöttek. S a reális értékelések alapján olyan célokat fogalmaznak meg, amelyek — bizton állít­hatjuk — újabb lendítő erőt adnak majd holnapjaink al­kotó tevékenységéhez. (pataky) Gromiko és Kissinger hely­zetfelismerő látogatásai meg­mutatták: Genf — amennyi­ben a cél valóban a béke a Közel-Keleten — megkerül­hetetlen. Amellett, hogy csak itt találkozhatnak Izrael és a PFSZ képviselői (addig azonban még sok nehézség­gel kell megküzdeni), csak itt lehet nemzetközi garan­ciákkal biztosítani egy eset­leges békeszerződést. Izrael csak ilyen békeszerződéstől várhatja, hogy az arab álla­mok elismerjék. Ennyiben tehát Tel Avivnak érdekében áll elmennie Genfbe. Es ha a lépésről lépésre koncepciónak van létjogo­sultsága, akkor csak az, hogy Genf előtt segítsen a biza­lom légkörének megterem­tésében. Az azonban bizo­nyos, hogy tartós béke csak akkor lesz a térségben, ha az Egyesült Államok és a Szov­jetunió közösen vállal fele­lősséget a konfliktus megol­dásában és a béke garantá­lásában. A közel-keleti dip­lomáciai mozgás folytatódik. Az ENSZ-erők mandátumá­nak tavaszi lejárta, a fel­halmozott katonai potenciál és a még csillapítatlan fe­szültség azonban nagyon is véges időhatárt szab a dip­lomatáknak. —Vi Kereszt® András f I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom