Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-09 / 34. szám
Meddő vita évek éta tr >• Kcadettől fogva állította a telep vezetője, Nagy Géza: — Nincs itt semmi rossz hangulat. Akad néhány ember, aki nem szeret dolgozni, ők elégedetlenkednek. Régebbi dolgokat pedig kár előhozni. Arról tudok, hogy 1972 előtt merült fel kifogás a művezető ellen, de akkor én még nem dolgoztam itt. Ezt is ketté kell választani. A művezető szakmailag kifogástalan. Amit rábízunk, mindent maradéktalanul elvégez. Emberileg pedig?... Legutóbb a vállalat jogásza vizsgálta az ügyet. Meghallgatott tíz asszonyt. Egyik sem állította, hogy előbb ő kezdte a csúnya, beszédet, és erre válaszolt hasonló módon a művezető. A telepvezetőnek tehát nem jutott a fülébe semmi olyan panasz, ami a művezető magatartása, modora, beszédstílusa ellen hangzott volna el. Mi tehát az igazság? Bánt- }a-e a rózsaszentmártoni műanyagipari üzem női dolgozóit a művezető durvasága vagy nem bántja? Miért uralkodik olyan felfogás az asszonyok körében, hogy a művezető tehet, amit akar. senikj sem szól neki érte? Valahol olyan „keresztapja” vari, aki még a fúvó széltől is megóyja: ezt mondják. O Nemrég került az üzem pártalapszervezetének élére Hegyi József. Azóta panasz hozzá sem érkezett a művezetőre. Amikor a korábbi idők emlékei között kezdünk el kutatni, annyit említ, hogy — igen, ő is hallott arról, hogy a művezető.- De nem egy munkahelyen dolgoznak, tehát személyes tapasztalata nincs az ügyről. Majd ezután jobban odafigyel. Az alapszervezet egyébként is elhatározta, hogy erőteljesebb politikai nevelómunkát végez, mint amilyen folyt eddig Igaz, a művezető nem párttag, de azért vele is törődik majd a pártszervezet valamelyik tagja. Hiszen egymásért felelősek mindannyian. A szakszervezeti titkár, Hordós Imréné arról beszél, hogy a nőknek legnagyobb hibájuk: szívesen elmondják egymás között a bajaikat, de ha mór „hivatalosan” kellene ugyanezt elismételniük, akkor félreállnak. — Én nem mondom, mondjad te! Ezért is van az, hogy másként beszélnek egymás között és megint másként, ha hivatalos személlyel állnak szemtől szemben. O A nők nyelve könnyen jár, szokták mondani. Egyesek azt is hozzáteszik: mindent felfújnak, érzékenyek, sok függ a hangulatuktól. Ezekben a megállapításokban sok az igazság. Ilyen a női természet, és ezt nem bántó szándékkal mondjuk. Teháf a mostani esetünknél vegyük ezt is figyelembe, mint az ügy egyik motívumát. De hiba lenne megfeledkezni a másik jellemzőről is, mégpedig: a rózsái üzem 180 dolgozójának túlnyomó többsége itt kezdte el az üzemi életet, hiszen azelőtt vagy nem voltak munkaviszonyban, vagy csak idényjelleggel, kampány idején a közeli cukor- és konzervgyárakban. Ha úgy tetszik, még nem szokták meg a „munkásgondolkodást”, még a tapasztalatlanságuk, bizonytalankodásuk az óvatosságuk az erősebb. — Könnyen beszélnek? Á, dehogy! Éppen az ellenkezője az igaz: alig szólalnak meg. Ott van a termelési' tanácskozás. No, asszonyok, most adják elő a panaszaikat. És mi történik? Meg sem szólalnak. Majd egy másik alkalomból a következő megállapítás hangzott ed: QJtiwwé£ ttű. február 1, twinm — Ha valaki szóvá tesz valamit, és azt tapasztalja, semmi foganatja, még választ sem kap, a következő alkalommal már hiába biztatják arra, hogy mondja el a véleményét. Mind a két megállapítás ezen a beszélgetésen hangzott el, csupán néhány perces eltérés volt közöttük. Még az is hozzátartozik a tényékhez, hogy mind a két megállapítást ugyanaz a vezető személy tette. Hol hát a megoldás kulcsa? © Lehet-e jól dolgozni abban az üzemben, ahol rossz a hangulat? A kérdés szinte magában hordozza a feleletet. — Amióta itt vagyok, az üzem a termelését szinte megkétszerezte. Ebben az évben a tervünk tízmillióval több, mint amennyi volt tavaly. Beszereztünk újabb gépeket, amik könnyíteni fogják a termelést. De emelkedni fog a dolgozók jövedelme is. Ügy számítjuk, hogy a nyereségrészesedésünk egyhónapi kereset körül mozog majd. Nálunk az asszonyok dolgozni akarnak. Jól keresnek, hajtják is magukat. Ez tény. De ez sem zárja ki a másik megállapítást: sérti őket az a bánásmód, ahogy a művezető kezeli őket. Erre a bántó viselkedési módra a Fővárosi Műanyag- ipari Vállalat központjában, a Szabolcs u. 29. sz. alatt tavaly november 29-én felvett jegyzőkönyv egyik részlete is utal: .goromba, durva” — olvashatjuk a megállapítást a művezetőről itt Ezzel ellentétes az a kitétel, ami a vállalat igazgatójának, Vajda Jánosnak az aláírásával ellátott fegyelmi határozat indoklási részében olvasható: a művezetőre „durvasága miatt nem tett egyetlen dolgozó sem vallomást”. Ügy látszik, a kör bezárul. Vagy mégsem ? © — Hogyan érzi magát, mint művezető? — Nagyon Jól. Az emberek szorgalmasak, mindent megcsinálnak. Megy a termelés. — Törődik azzal, hogy szeressék a beosztottjai? — De mennyire. Én arra nagyon sokat adok. 11. számú szolgálati cselédkönyv Kovács Béla gazdasági cseléd részére. Kiadta: 1928. december 28. napján a községi elöljáróság. Bejegyzések: Mindenben megbízható szolgálatot teljesített. .. Szolgálatának hűen megfelelt. .. Részlet a hord Kossuth Termelőszövetkezet 1975. január 30-án megtartott zár- számadási közgyűlésén elhangzott beszédéből Virág Károly, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkára: ... és most, kedves elvtársak, engedjék meg, hogy átnyújtsam a Mezőgazdaság kiváló Dolgozója kitüntetést Molnár Jánosnénak, Gál Istvánnak, idősebb Hartyáni Istvánnénalc és Kovács Bélának. A füves teret gyalogút hasítja ketté. Béla bácsi 65 eve* korában is sál nélkül jón. yairátú leátér »«nyak — Azt mondják, keményen bánik ve'tiik. Időnként durva. — Ennyi asszonnyal nem lehet másként bánni. Nekem kellett munkást nevelni belőlük. Én már itt vagyok a kezdet óta, mindet nagyon ismerem. Jól megvagyunk egymással. Nem hallucináció, tényleg így hangzott el a beszélgetés a művezetővel. A legilletékesebb maga fejtette meg a korábbi ellenmondásokat. Ezek után egy kissé értetlenül állunk feletteseinek korábbi véleményével szemben. Ugyan miért védték ők a mundér becsületét annyira. Vajon az ő magatartásuk nem játszott közre abban, hogy a dolgozók nem „akartak” megszólalni a különböző tanácskozásokon? Csak az új választás után oldódott meg a tartózkodásuk. Talán azért, mert új remény sarjadt bennük? © Szeretnénk pontot tenni az évek óta húzódó vita végére. Jó volna, ha minden vezető beosztásban levő személy : csapat- vagy csoport- vezető, művezető vagy részlegvezető — belátná, hogy nem tartozik a megbízatásához egyiküknek sem a durvaság. Még akkor sem, ha , giyelves asszonyok’ ’ a beosz- tottjaik. Akkor sem, ha rájuk bárki is durva szavakkal támad. Egyik üzem vagy műhely sem halpiac, ahol ordítozni, kiabálni és káromkodni lehet és talán kell is. A fegyelmezés kulturált eszközeivel minden vezető személy rendelkezik, használja is azt, na szükséges. Az emberek érzékenyek. Az üzemi munkás öntudata a múló idővel arányosan növekedik. Mindent meg lehet velük értetni, a norma karbantartását is, a túlmunkákat is, csak emberi hangon kell velük bánni. Nincs értelme annak, hogy egy olyan üzemben, mint amilyen ez a rózsaszentmár- tomi is, éveken át rontsa a hangulatot egyetlen ember modortalansága. Meg kell vele értetni, hogy a szigor nem egyenlő a durvasággal, a vezető úgy is lehet kemény, ha nem ordít és nem káromkodik. A világ legegyszerűbb dolga ez. Vagy: mégsem? (Fotó: Perl Márton.) villan ki a fekete ünneplőből, nem nylon, nem műszál, keményített vászon, mert az az igazi. Járás közben magához szorítja a vörös szegfűcsokrot, amit egy általános iskolástól kapott a zárszámadáson, aki azt mondta neki, hogy köszönjük az egész falu nevében, amit értünk tetszett tenni. Áthalad a téren, befordul a nyílegyenes utcába, ahol végig új házak sorakozna)-;, megáll a léckerítéses porta előtt. Mátra utca 10. Béla bácsi hazaérkezett. — Az első fizetségem? Hát arra már nem emlékszem, hogy- melyik esztendőben volt. Először Poroszlón szolgáltam cselédként, biztos ott volt. Azt pontosan tudom, hogy egy esztendőben hat mázsa búzáért szolgáltam és 25 pengőért, persze szállást azt kaptam az istállóban. Az istállóban laktam elég sokáig. Jó pár év után kaptam egr «Vári konyhai, akkor G. Molnár Ferenc Februári ta Puskás Anikó képes-riportja Tavaszt ígérő pillanatokat örökttett meg a fényképezőgép az egri Dobó téren. Napfürdő hármasban .,. Egy kis terefere . „ Kovács Béla számadása megnősültem. Aztán ott se sokáig voltunk, mert rossz is volt a hely, kevés is volt a bér. Átvándoroltunk Hatvanba. Ez volt 41-ben. Ott se találtam meg a számításomat, egy. év múlva elszegődtem Hort- ra, a Miklós-tanyára, Mech- wart Aladárhoz cselédnek. Ez volt az utolsó cselédségem. Négy hold földet kaptam a háború után. Ez volt az első föld a családban, mert nálunk még ilyen soha nem volt, hogy valakinek is földje legyen. Az apám cseléd volt, annak se volt semmije, meg neki az apja is cseléd volt. Szóval, négy hold földet kaptam. Amikor 1949-ben Horton kezdték a tsz-t mondogatni, hogy lesz, én először csak azon voltam magamban, hogy nem állok be, nem állok be! Szóval, nem szívesen álltam be, de mégis csak bementem. Akkor az első év nagyon rossz volt. Két láda kukoricát kaptam 1950-ben, meg 11 forintot az év végi zárszámadáskor. — Mi adott erőt ebben az időszakban a további munkához? — Én nem is tudóim — tűnődik, miközben a kalapját igazgatja , igazán nem tudom. Talán az, hogy én mindig annyira vágyakoztam, hogy rendes módon éljünk, de azelőtt sehogy nem sikerült. Mentem cselédnek egyik helyről a másikra. Egyik olyan volt mint a másik. Ebben a cselédségben telt el a fiatalsáacaa. — Ha most visszagondol, boldog volt-e az eddigi élete? — Nem. Az első feleségem meghalt 1955-ben. Három gyerek van tőle, a legidősebb már negyven éves. A mostani feleségemtől is van egy fiú, az 14 éves, őbenne van a legtöbb öröm. Nagyon jól tanul Lacika, csak rajzból van négyese, őbelőlemár biztos lesz valaki. Most is állandóan a könyveket bújja, karácsonykor is azt kért ajándékba. Ö már tovább fog tanulni. Nem tudom, majd mi lesz belőle, én már bizony öreg vagyok. Július 16- án leszek 65 éves. Nyugdíjba megyek. Ujjaival végigsimítja térdén a nadrágot és mint akinek csak most jut eszébe, ezt mondja. — Hogy elment az idő. A kalapot most veszi le a fejéről, gondosan ráhelyezi az ágyra. Mellé kerül. A Mezőgazdaság kiváló Dolgozója kitüntetés, a boríték, amelyben 3400 forint, egyhavi keresetnek megfelelő jutalom lapul. Lesimítja az ágyterí- tőt es mintegjr magának beszél. — Most lenne már jó. Tudom, hogy most jönne már a jobb idő, csak egészség legyen hozzá. A múlt nyáron kórházban voltam, ezért kevesebb is lett most év végére a munkaegységem, csak 580.' Igaz, így is kapok körülbelül 17 ezer forintot. Ilyen jó még soha nem volt év végén a pénz. Most már abban is megvan a bizalmam, hogy * nyugdíj is jobb lesz, min) ami évekkel ezelőtt volt. — Béla bácsi negyedszázada dolgozik a termelőszövetkezetben. Milyen munkát végzett ez alatt az idő alatt? — Tudja, én nem vagyok tanult ember, mindig fizikai munkát végeztem. A fejőüzemben vagyok már nagyon régen. Először úgy öthat évig kézzel fejtünk, de most már 10 éve gép van. Azzal én nagyon jól megvagyok. Azóta jól is keresek. Tíz éve már, hogy jó a pénz, amit megkeresek.. De ilyen jó még nem volt egyszer se a zárszámadás, mint az idén. összehajtogatja a fiókból előkerült cselédkönyvet, forgatja, nézegeti, aztán odateszi az ágyterítőre a kalap, a boríték és- a kitüntetés mellé. Az ablakhoz sétál és halkan ezt kérdezi: Miért nem lehetett ezt az egészet előbb csinálni? Részlet Kozsda Andrásnak, a horti Kossuth Termelőszövetkezet elnökének zárszámadási beszédéből: A könnyebb érthetőség kedvéért nevezzük így: a termelőszövetkezet vállalati nyeresége 12,3 millió forint, ami 50 százalékos növekedést jelent az előző esztendőhöz képest. Egy termelőszövetkezeti dolgozóra vetítve az átlagjövedelem 28 ezer 300 forint, az egy munkanapra jutó kereset százhuszonhárom forintnak felél meg. Szigethy András
