Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-09 / 34. szám
0 (/fatá?A^ ... hogy becsapni senkit sem jó, önmagunkat pedig ostobaság. S ha még csak ostobaság lenne: de önveszélyes is. Különösen akkor, amikor fellapozzuk történelmünk legutóbbi harminc esztendejének lapjait és elszörnyülködünk az elsőn, elámulunk az utolsón: egy koraszülött csecsemő és egy sugárzó szépségű harminc éves asszony. Hogy költői legyen a hasonlat, de legalábbis ihletett! # A baj ott van, hogy az eszmék és gazdaságok nagy nemzetközi versenyében az ihletettségnek vajmi köze van a realitásokhoz és a dolgok önmagukkal való Ö6Z- szehasonlítása, bármilyen legyen is az eltérések nagysága, mégsem mutat mindenben hiteles képet. Helyünket a világban például az efféle képzeletbéli album lapozgatás aligha határozza meg pontosan és kiérthetvén, sőt inkább félre is vezet: uram ég, mit tettünk meg a semmitől egy ilyen ország megteremtéséhez. És paradoxon: éppen az igazság vezethet félre bennünket. Az önmagunkhoz való mérés hitelessége, esal- hatatlansága. Azt mondjuk például és igazunk van, hogy Magyarországon a termelés növekedésének évi üteme 5—6 százalék körül mozog. Nagyszerű. Ez is immár évek óta a termelékenység növekedéséből adódik. Még nagyszerűbb! Hát hogyne lenne az, amikor — emlékezzünk csak vissza —, a gazdasági élet vezetői valósággal csárdást táncoltak örömükben, hogy a termelés- növekedés már 70—75 százalékban a termelékenység gyarapodásából adódott. Hát igaz ez, vagy nem igaz? Igaz és mégsem az. Negyedszázada például az a bizonyos évi 5—8 százalék termelésnövekedés kétségkívül jó, sőt elismerésre méltó lett volna. Ma? Ugyan, kérem: Spanyol- országban ennyi az évi termelésnövekedés. Hazánk iparának termelékenysége csak harmada, fele a fejlett országokénak. És az is az igazsághoz tartozik, hogy a termelékenység növekedését az összes (0 ráfordítás biztosítja. Ha csak az úgynevezett elevenmunka-ráfor- dítást, azaz egyszerűen szólva az egyes ember keze alól szaporábban és jobban kikerülő terméket vizsgáljuk, a kép nem teljes. Legfeljebb ffl. És egy kettészakított fényképből csak következtetni lehet arra, lsogy ki as illető, de bizonyost is mondani arról, hogy ki, sőt hogy milyen, már aligha lehet A valóság ugyanis az, hogy az anyagmegtakarítás egyetlen százaléka többet ér, mint az eleven munka sokszoros százaléka — ebben az elképzelt egyenletben. Nálunk és manapság ott tartunk még, hogy minden 1000 forint érték létrehozásához 62 forint értékű anyagot használunk fel. Átlagosan természetesen és országosan. És így bizony a kép már korántsem olyan, hogy ne kellene valóban és őszintén szembenéznünk saját magunkkal: szép dolog, jó dolog a dicsőség, még szeb- * bek az elért sikerek, de a volt sikerekből, a szerzett dicsőségből megélni holnap már aligha lehet. Jószerint már ma is nehezen. Nemcsak azért vannak gondjaink, amelyek vannak, mert megdrágult az olaj a világpiacim. Azért i s. Hanem azért elsősorban, mert a megdrágult olaj, a megdrágult energia egyszeriben felszínre hozta, vagy legalábbis határozottabban értésünkre adta termelésünk fogyatékosságait. A rendkívül magas anyagfelhasználást például! Az kétségtelen, s ezen csak az idő, az évek változtatnak, mint ahogyan változtattak már az elmúlt esztendők is: a magyar munkásnak alacsony még a termelési tapasztalata. Jó része nem hozta „hazulról” a munkásszellemet, gyerekkorában nem a gépek, az üzem, a fegyelem légkörében, nem „olajszagban” nőtt fel. Az azonban már nem objektív dolog, hogy tíz-, tizenöt éves normákkal dolgoznak üzemeink jó részében, hogy a vezetés, a szervezés, s ennek nyomán az ember és a gép hatásfokának megfelelő kihasználása is igen sok kívánnivalót hagy maga után. A kisebb- nagyobb üzenlek vezetőinek nem elhanyagolható százaléka „zsebből” vezeti a gyárat, a mára gondol, s legfeljebb a holnapig lát, ahelyett, hogy nagyobb távlatokban gondolkodna, és tervezne, hogy nemzetközi ösz- szefüggéseket vizsgálna, s ahelyett, hogy a csoport- és a társadalmi érdek összhangjára törekedne. Vezeti az üzemet? Irányítaná inkább! Lehet, hogy a kép most meg sötétebbre sikerült a valóságosnál, sőt az is lehet, úgy tűnik: talán a harminc esztendő eredményeit akarja megkérdőjelezni e sorok írója? Vagy egyszerűen idomtalanságnak vélhetné valaki, hogy ilyen ünnepi készülődés idején önmagunk dicsérete helyett önmagunk becsmérlésére vetemedünk. Vetemedem — pontosabban. De hát mit ér az olyan ünnep, amelyre felkészülve, éppen a jó, célszerű és a hasznos készülődést nehezíti az oktalan tapintat, az önmagunk félrevezetése? A mi ünnepünk, ünnepeink sokkal, de sokkal többet érnek nekünk, éppen annyit, hogy megérdemlik: tisztességgel készüljünk rájuk. És a tisztesség nem bírja el -az önbecsapást. O zibéria, óriási „mesébe illő, kincs”. Az Uraitól keletre 7000 kilométer hosszúságban egészen a csendes-óceáni vízválasztóig terjed, észak-déli irányban „csupán” 3500 kilométer. Olyan hatalmas terület — 10 millió négyzetkilométer — hozzávetőleg akkora, mintáz Egyesült Államok, hogy a geográfusok kénytelenek voltak két részre — Nyugat- és Kelet-Szibériára — osztani. Az emberiség „nagy történelme” hosszú évszázadokig elkerülte Szibériát. E, Reclus francia földrajztudós a következőket írta: „A Jenyiszej — Szibéria legnagyobb folyója — a történelmen kívül folyik.” Pierre Rondiere mai francia újságíró Szibériában járva benyomásait elég találó módon így fogalmazta meg: ez az a táj, amely a világ egyensúlyát a jövőben felborítja. Vajon miért? Olajbányászok. Szibéria „meghódítása” „Ebben az országban arra a kérdésre, hogy „hol a kincs?” bárki tüstént toppanthat a lábával, ott, ahol feltették neki a kérdést és megadhatja a választ: Itt! És ha elkezdenek ásni azon a helyen, valóban mesébe illő, óriási kincsre bukkannak” — írta egy utaz). Mihail Lavrentyev akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozatának elnök« értői így nyilatkozik: — A szibériai szénkészletek másfélszeresen meghaladják. valamennyi tőkés ország készleteit; Ny ugat-Szibéria bolygónk legnagyobb kőolaj- és földgáztartalmfc térsége; Kelet-Szibéria potenciális kőolaj- és gázkészletei még nagyobbak; Szibériában található a világ tőzeg-lelőhelyéinek egyhar- mada; Szibéria energetikai potenciálja párját ritkítja a világon... Itt összpontosul a Szovjetunió energetikai erőforrásainak kilenctized része, gáz- készleteinek 60 százaléka, szén- és fakészleteinek 80 százaléka. Utat törni a kincsekhez Nyikolaj Nyekraszov akadémikus, a Szovjetunió Állami Tervbizottsága mellett működő, a termelőerők tanulmányozásával foglalkozó tanács elnöke, Szibéria egy másik szakértője szerint „A Szovjetunióban kitermelt szénmennyiségnek több mint kétötöde, a földgáznak egy- harmada, a faanyagnak körülbelül egyharmada az Uraitól keletre fekvő körzetekből származik. Itt termelik az országban előállított villamos energia több mint negyedrészét, a cementnek több, mint egynegyedét, itt takarítják be a Szovjetunió gabonatermésének több mint negyedrészét...” Jelenleg a Szibéria! évi népgazdasági beruházások elérik az 1951—1955 közötti egész tervidőszak beruházásainak összegét. Szibériában a villamosenergia- termelés 1940 és 1970 között 48-szoro- sára emelkedett A legutóbbi húsz esztendőben négyszeresére nőtt a vasúti szállítás teherforgalma. Százával nyitottak meg új ásványi lelő-, helyeket. Hatalmas gépipari központok jöttek létre, szerszámgépeket, kombájnokat, hidrogenerátorokat, termikus műszereket, traktorokat stb. gyártanak itt. A keleti körzetek kincseit azonban még távolról sem aknázzák ki teljes mértékben. A Buda és Pest között feszülő új hidak, Buenos Aires villamosvágányai, '"atsóbrr, a Tudomány és Kultúra Palotájának, Moszkvában a Palotájának váza, az Asszuáni-gát armatúrája és az osztankinod tv-torony árboca egyaránt szibériai fémből készült Szibéria „vaskorszaka” a Kuznyecki Kohászati Kombinát üzembe helyezésével vette kezdetét: az első nagy- olvasztóból kikerült szibériai fémet 1932 áprilisában csapolták. A Nagy Honvédő Háború éveiben a fasiszta Németország elleni küzdelemben részt vett minden második harckocsit kuznyecki acélból gyártottak. A vaskorszak A harmincas években begyújtották a kohászati vállalatok olvasztó kemencéit Norilszkban, Novoszi birsekben és Krasznojarszkban, amelyeket az amerikai sajtóban „tajmiri orosz csodáknak” neveztek. A Kuznyecki Kombinát tőszomszédságában nőtt ki a földből a nyugat-szibériai üzem, a kohá%ati vállalatoknak ez az általánosan, elismert példaképe. Három évvel ezelőtt itt kezdte meg munkáját a Szovjetunió legnagyobb, 3000 ’ köbmétérés olvasztókemencéje, 1974. tavaszán pedig üzembe helyeztél* a 2. számú konvertert, amely ugyanannyi acélt ad majd,, mint amennyit jelenleg a Kuznyecki Kombinát. Novo-Kuznveckben ott van még az alumíniumgyár és a ferroötvözet-üzem, megépült a Belovszki Cinkgyár és több más vas- és fémkohászati vállalat. Távolabb Keleten elkészültek a bratszki, a krasznojarszki, az irkutszki alumíniumgyárak és más ércfeldolgozó és kohászati vállalatok. Az SZKP XXIV. kongresz- szusának irányelveiből idéz-; zük: „Szibériában biztosítani kell az energiaigényes vas- és fémkohászat fejlődésének gyors ütemét...” Az irányelvek emögött az egyetlen sora mögött Szibéria „vaskorszakának”, a XX. század Szibériájának már megépült tucatnyi vállalata sorakozik feL Honnan veszi Szibéria az ércet és a szenet, hogy fémet olvasszon? Szénkészletek dolgában mind Nyugat-, mindpedig Kelet-Szibéria párját ritkítja. Különösen sok szén van a Kuznyecki- medencében, ahol mintegy 100 bánya, s több hatalmas külszíni szénfejtőhely működik. Azokban az esztendőkben, amelyekben a forradalom előtti statisztika még adatokkal szolgált (1850— 1917-ig), a kuznyecjd bányák 23 millió tonna szenet adtak. Most az 1971—1975. évi ötéves tervben a szénkitermelés 139 millió tonna less. Az érc a tastagoí! bányákból érkezik a konászaftt (teamekbe. Tastagolnak nevezik az új várost, amely a Kuz- nyecki-medence legdélibb részén nőtt ki a földből. A Tastagol-Novokuznyeck vasútvonalat tartják Szibéria legmegterheltebb vasútjának, de még így ^m tud megbirkózni a két kohászati óriásnak szükséges érc szállításával. Néhány évvel ezelőtt csaknem hozzáférhetetlen helyeken megépítették a Novokuznyeck—Abakan-Taj- set közötti dél-szibériai vasútvonalat Ezen szállítják Zseleznogorszkból és más, kelet-szibériai ércbányákból a fémet a K uzny eeki - m ed en- cébe. Ennek a vasútvonalnak a folytatása lesz a Bajkál és az Amur közötti 3200 kilométeres fővonal, amely a Léna partján fekvő Uszty- Kut városától egészen a Csendes-óceán partjáig, Vány i no kikötőig vezet majd. Szibériában évről évre növekszik a megnyitott lelőhelyek száma. Jakutiában például a feltárt vasérckészletek már meghaladják a 60 milliárd tonnát. Fémtartalmúk eléri a 70—77 százalékot. A vasércek gyakran rezet, titánt, kobaltot és mo- libdént is tartalmaznak. Ezek a vasércmezők az ötödik helyet foglalják el bolygónk gigantikus vasércmedencéi között. Csupán a kurszki mágneses animália, az .afrikai Taamak-Transvaal, a Felső-tó közelében fékvő észak-amerikai és a nyugat- .szibériai medence- előzi meg őket. Az ötvenes és a hatvanas években olyan fémáradat indult meg Szibériából, hogy ma már a hagyományos „vad”, „erdős” jelzőkhöz egy újabb is csatlakozott. Egyre több szó esik a fémgyártó SzibériáróL Az évszázad íelledezése „Az oroszok óriási kincseket fezdeztek fel Nyugat- Szibéria északi részén, de nem képesek azokat kiaknázni.” Mintegy tíz esztendővel ezelőtt még ez volt a nyugati sajtó véleménye, amit sok — bizonyos mértékben tárgyilagosnak tűnő — okkal támasztott alá. Igen, az „évszázad felfedezése” — a szibériai kőolaj és földgáz — olyan helyen történt, ahol az ipar még csak most kezd kialakulni, A kincsek hasznosításához korszerű, nagy teljesítményű gépek és csövek óriási meny- nyiségére lett volna szükség, de az igényeket az ipar nem tudta kielégíteni. így az új városokban megépítendő iparvállalatok százaira várt a feladat A tyummr! kődaf efjő 2060 tonnájának felszínre hozatala óta mindössze kl- Itttc «ntoatf telt d. Jsfev leg az Ob középső folyása mentén húzódó olajmezők mélyéből évente több kőolajat emelnek ki, mint ameny- nyit az ötvenes évek közepén az egész ország termelt. Voltaképpen nem egészen két ötéves tervidőszak alatt létrejött itt a hatalmas energetikai bázis, amely meghatározóvá vált az ország tüzelőanyag-ellátásának fejlődésében. Az olajfolyam sok kilométer hosszúságú csőhálózaton áramlott'Keletre és a központban egységes mederbe ömlött a Barátság-csővezetékek rendszerével. Azt tervezték, hogy a kőolaj-kitermelést 1975-re 120 —125 millió tonnára növelik. Most pedig egészen reális feladatként jelölték meg a kőolaj 140—143 millió tonnás és a gáz 50 milliárd köbméteres kitermelését. A kőolaj- és földgáz-lelőhelyek száma már till jár itt a kétszázon. Az országban feltárt 19 billió köbméter földgáz-készletnek kétharmad része Tyumeny terület északi részén van. — Nyugat-Szibéria természeti kincseinek gondos gazdasági. elemzéséből kitűnt, hogy e készleteket hozzáértő módon felhasználva, hatalmas ipari komplexumot lehet létrehozni — mondja Nyikolaj Nyékraszov akadémikus. — Éppen ilyen komplexum alakul ki a kilencedik ötéves terv (1971— 1975) éveiben. Az ötéves tervidőszakban, megépülnek a nyiasnyevar- tovszki, a pravgyinszki, a Juzsno-Balik-i gázfeldolgozó üzemek. Az ország hatalmas petrolkémiai vállalatává válik a tobolszki és a tomszki komplexum. Létrehozásuk lehetővé teszi az öSsz^szövet- ségi szerves műanyagipar áttelepítését, a nyersanyagforrások ésszerű kihasználását. Szurgutban elkészült a Szovjetunió legnagyobb olyan regionális erőműve,' amely az olajkitermelő helyekről származó kísérőgázzal működik. Teljesítményét 2,5 millió kilowattra tervezik. Tobolszkban, Szovjetszk- ben, Nyaginszkban ipari komplexumok épülnek a faanyag teljes vegyi-mechanikai feldolgozására. A nyersanyag-kitermelésen, a petrol- és gázkémián, az energetikán és a fafeldolgozáson kívül fejlődik a gépipar és a hajóépítés, a szállítás és az építőipar, a könnyű-, az élelmiszer- és a halipar, a vadászat és a mezőgazdaság. A Szovjetunió gazdasági térképén új, sokoldalúan fejlett övezet jelenik meg, amely felvonulási területül szolgál más térségek meghódításához. Üj városok, települések, közlekedési útvonalak épülnek azokon, a valaha elhagyott földeken. Észak-Szibéria tehát fontos területként illeszkedik be a Szovjetunió egységes népgazdaságába. Az „évszázad felfedezése” azonban nem korlátozódik csupán Tyumeny területére. Nemrég kőolajat találtak Krasznojarszk határvidék északi részén, Evenkiá- ban is. Korábban itt, a Taj- mir-félszigeten tíz földgázlelőhelyet nyitottak meg. De Tuhuranszk város környéke is rejt kőolajat és a tudósok úgy vélik, hogy a határvidéken esetleg egy „második Tyumeny” születik. Gazdag kincsek rejlenek Kelet-Szibéria mélyében, a zord Jakutiában is. Igaz, hogy e távoli vidék gázkincsét a tudósok csak fele akkorának becsülik, mint amilyen a nyugat-szibériai. így is meghaladja a 30 billió köbmétert. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy Jakutiában negyed évszázad alatt 300 000 folyóméternél alig több feltáró fúrást végezték, míg Nyugat-Szibé- riában egy év alatt kétszer ennyit, akkor itt is nagy geológia sikerre „harmadak. Tyvmeuyre” lehet számítani,
