Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-12 / 10. szám
Kisköre, azután... A kiskörei duzzasztómű, • hajózsilip ünnepélyes felavatása — 1973. májusa — óta, valahogy, kevesebb szó ' esik a tiszai nagyberuházás- ' ról. Az évekig várt új létesítmények elkészültét tudomásul vettük. Gépiesen beillesztettük mindennapi életünkbe, ugyanúgy, mint any- nyi mást, meghökkentő eseményekkel, csodákkal teli korunkban. A vízlépcső sokak számára talán meg is szűnt téma lenni — legfeljebb a környékén kialakítandó üdülőterület táplálja még a kíváncsiságot. Valójában azonban érdekes, izgalmas munkák színhelye ma is a vidék, hiszen a tervezett programból számos feladat megvalósításra vár. Ha a vidék csendesebb is, mint néhány esztendeje, korántsem szunny adózik. Gépkocsik forognak a folyó körül, építők csapatai indulnak műszakról műszakra új próbákra. Műhelyzaj tölti meg élettel a kihaltnak vélt tájat, s ismerős, megszokott hangok szűrődnek ki az irodákból is. Kisköre krónikáját tovább írják... o o o o A VÍZÉP „főhadiszállásán” Kovács István főépítésveze- tő-helyettessel beszélgetünk: — Az emlékezetes avatóünnepség óta a beruházás I. ütemének befejező munkáival foglalkozunk — magyarázza —, s éppen a közeljövőben végzünk e megbízással. Egyidejűleg előbbre haladtunk a Il-es ütemben tervezett tennivalókkal, a jászsági és nagykúnsági főcsatornák, az öntözöfürtök építésével, illetve a belvízrendszer fejlesztésével. Ez utóbbiak során szivattyútelepeket is létesítünk: az egyik már a szerelőké, a másikat rövidesen szintén átadjuk, míg a harmadiknál márciusban foglalják el a helyünket • Ganz-MÁVÁG dolgozói. Az év folyamán mind a hármat üzembe helyezik. Mellettük a hullámtéri duzzasztómű — a kétnyomsávú üzemi híddal is ellátott 204 méter hosszú „műtárgy” — ad nagyobb munkát. Több mint félszáz millió forint értékű feladatot, amelynek jelentősebb részén már túl vagyunk. 1973. májusától egyébként 120—130 milliós megbízást teljesítettünk, az idén pedig — a tavalyihoz hasonlóan — 55 millió forintos megbízásunk van. Beszélgetésünkbe utóbb bekapcsolódik az OVIBER valamilyen ügyben éppen „átugró” kirendeltségvezetője. Karsai László is. Kiskörén messzi még a pihenés, az álmodozás ideje!... o o o-o » I Elkészült már az erőmű is, az elmúlt év december 17-én hálózatra kapcsolták mind a négy áramfejlesztőjét. A duzzasztóműbe süllyesztett energiaüzem a megye más erőműveihez — a lőrinci centráléhoz, főleg pedig a visontaihoz képest — jelentéktelen. Ám, mint Oláh János technikus büszkélkedik vele: elegendő egy Szeged nagyságú város ellátásához. — Sajnos, a gépek december 30-án dolgoztak utoljára — beszéli az üzemtechni- kus — azóta képtelenek ismét megindulni. A Tisza ugyanis erősen megáradt, s ilyen esetben nem működhetnek a csőturbinák. Legalább 1,5—2 métert kellene apadnia a víznek, hogy a feltételek újra kedvezőek legyenek. S ehhez optimális időjárás mellett is legalább egy hétre van szükség. Ilyen körülményekre azonban egyelőre alig van kilátásunk. o o o o A KÖTVIZIG. a Közép-Ti- sza vidéki Vízügyi Igazgatóság szakaszmérnökségének vízparti, elegáns központjában ötletes fali mozaiktérkép, ügyes kis makettek emlékeztetnek a Kiskörei Vízlépcső és Öntözőrendszer programjára, s jól felszerelt bemutatóterem vonzza az érdeklődőt még jobban megismerni az alföldi nagy vállalkozást. A vitrinsorban értékes házimúzeum a folyómederből meg a környékéről előkerült régészeti leletek sokaságával, a Tisza-szabályo- zás dokumentumaival, a Ti- sza-völgy fejlesztését szemléltető tablókkal, képekkel, rajzokkal. Aztán, természetesen van itt film is, vetítésre. Méghozzá kétféle: egy a régebbi, egy másik pedig a későbbi történetről, oroszul, angolul, magyarul. S külön egy diasorozat. — Csupán tavaly 10 828 bejelentett vendégünk volt — halljuk Lernyei Pétertől, a KÖTVIZIG üzemeltetési csoportjának vezetőjétől — az összes szocialista országból, aztán az USA-ból, Finnországból, Spanyolországból, s még ki tudja honnan: Tanzániától Brazíliáig: A székház persze korántsem valamiféle közművelődési intézmény — - hanem nyilvánvalóan más jellegű munkahely. A tulajdonképpeni üzemeltető cég képviselőinek helyi bázisa, ahol a legkülönfélébb feladatokkal foglalkoznak. Mint Rácséi Gyulától, a szakaszmérnökség helyettes vezetőjétől értesülünk: a duzzasztómű, a hajózsilip, a 80 kilométernyi töltés fenntartásáról, megóvásáról, a folyómeder megfelelő állapotáról, a főcsatornákról, az abádszalóki modelltározóról gondoskodnak. Rendszeresen vizsgálják a Tisza vizét, üzemeltetik a szivattyútelepeket, véderdőket ápolnak. Nem utolsósorban pedig gazdáik a lakótelepnek, a fűtőműnek. Kisköre „városrészében” éppen most építik már a bölcsődét, óvodát is, s hogy a környék még kellemesebb, vonzóbb legyen: 48 hektáron parkot nevelnek. A kertészek — akiket a feladat súlyának megfelelően szintén mérnökember irányít — koros fákat ültetnek, a pázsit talaját javítgatják, s vadonatúj üvegházaik birtokbavételével vannak elfoglalva ezekben a napokban. A tágas irodaházban a KÖTVIZIG dolgozói mellett másoknak is jutott hely. Innen irányítják például a hosszú nevű Tisza menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat kiskörei öntözési körzetének munkáját, amelyről a fiatal Szakács-házaspár mond érdekes adatokat: • — Tavaly már 8020 hektáros területet öntöztünk a felduzzasztott Tiszából, s a szerződésben álló 20 gazdaság, szervezet — közöttük a kiskörei Vörös Hajnal Tsz, illetve a Hevesi Vízgazdálkodási Társulat — együttesen 111 954 000 köbméter vizet kapott. o o o o Ahová csak bekopogunk, csupa fiatalember fogad bennünket, többnyire hasonló arcokkal találkozunk úton, útfélen, s délidőben az egykori üzemi ebédlőből már nyilvános vendéglátóegységgé változott étteremben is. A lakótelep terén babakocsis kismama, játszadozó apróságok vidám serege. Körös-körül minden az ifjúságtól harsog. Nem is illenék más jobban az új Kisköréhez! Gyóni Gyula JÓ utat! Az utak nem egyformák. Az életutak sem. Az övé göröngyös, kacskaringós és keskeny volt. Élete többször állt keresztút előtt. Majd 25 éve ismerem. Gyakran találkoztunk, hol a megye országútjain, hol valamelyik községben, később pedig utolsó munkahelyén, a megyei pártbizottság garázsában, ahonnét most, január elsejével vett búcsút. Életének egyik legjelentősebb szakasza lezárult. Az idő eljárt, következik a megérdemelt pihenés: Hadobás János garázsmester, műhelyfőnök, nyugdíjba vonult. Szülőföldje a megyeszékhellyel határos Egerszalók, ahol az első világháború első évében született, egy szegényparaszt házában. Sorsa, élete úgy indult, mint mindenkié, aki nem paplanos ágyban született. Volt cseléd, postai kézbesítő, dolgozott summásként, napszámosként, útépítőként. De sokat énekelte ő is legénytársaival együtt: „Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, a szegény legénynek utat mutassatok ...” Az égi csillagok azonban, bár nagyon szépen ragyogtak, utat nem mutatták. 1937-ben — amikor Európában már izzik az újabb háború parázsa — vonult be katonának, és ott ismerkedett meg a motoros járművekkel, szerzett gépkocsivezetői jogosítványt. Aztán leszerelt, van már szakmája, de nincs munkája, és egyre inkább fenyegeti a frontszolgálat. Egy jóakarója tanácsára, hogy a frontot elkerülje, állami szolgálatra jelentkezik. Csendőrnek nem kell, mert apja baloldali érzelmű ember, a posta nem válaszol kérelmére, végül is rendőrnek felveszik. Szolgálat Kolozsvárott és Egerben, ahonnét ÍJemetörszág felé vezénylik. Egyszer sikerül „lelépni”, másodszorra már nem. A németországi lágerból 1945-ben lopott Mercedesszel — amerikai jelzést festettek rá — sikerül hazajutnia társaival, és a fővárosban. a már átszervezőben levő demokratikus rendőrségnél teljesít szolgálatot. Egy hónap után kéri áthelyezését Egerbe, ahol leigazolják, és beosztják szolgálatra. Innét Demjénbe vezénylik, belép a Szociáldemokrata Pártba, és mint rendőr segíti a Földosztást. 1946-ban B-listázzák, mint létszámfölöttit. Ismét a napszámos hétköznapjai következnek, — Kirendeltségünkből időközben ugyan három újabb is alakult, hatvanas létszá- \ műnk mindössze kilencre apadt — újságolja — mégis, tavaly félmilliárdos beruházás valósult meg, s terveink ma sem jelentéktelenek. Éppen as idén indítjuk a töltéserősítési munkákat a tározótó felső szakaszán, Poroszló, Tiszafüred felett. Aztán szeretnénk meghosszabbítani a nagykúnsági csatornát is vagy négy kilométernyivel, természetesen ha újabb árvíz nem zavar bennünket. Tavaly ugyanis kétszer is megáradt a Tisza, s a kivitelezők kapacitását inkább a védekezés kötötte le. Emiatt késnek most a hullámtéri létesítmények is... Rásonyi Győző főépítésvezető éppen hogy csak beköszön. Az imént érkezett visz- sza Budapestről, s máris tárgyalásra várják a Ganz-MÁ- VAG képviselői. Szabadkozik, elnézést kér: nem akarja feltartani a kollégákat. A szomszédos szobákban írógépek kopognak, számológépek zúgnak: zárják a tavalyi évet, s nyitják az ideit. A folyosón jönnek-mennek az emberek, kurta utasítások, válaszok röpködnek. ma. jaw»» ÍZ* vasúaap Mike Craft-tal St. Avoid — francia kisváros a nyugatnémet határ közelében. Saarbrückentől nem messze — egyik kávéházában ismerkedtünk össze. ö is gyűrte az ezer kilométereket a vén Európa hátán vezető autó- utakon, én is. ö egy Morris Cooperral, én autóstoppal. Ittunk egyet a barátságra, aztán együtt utaztunk néhány száz kilométert tovább. Üt közben állandóan beszélt. Megállás nélkül sorolta a szocialista berendezkedés hátrányait. Amikor Párizs előtt kikászálódtam a kocsiból, kezébe nyomtam a címemet és azt mondtam: írjál és gyere. Nem írt és jött. A legrosz- szabbkor. Költözés előtt álltunk, teljes zűrzavar és ostromállapot uralkodott nálunk. Egész álló nap rohangáltunk, ügyet intéztünk, papírokat írtunk alá. Mike nem zavartatta magát. Járta a várost, figyelte az embereket, az árakat és miniket. Megnézte az új lakásunkat és megkérdezte, hogy menynyit kellett fizetni érte. Elébe raktam a hivatalos iratot. amelyen a számok félreérthetetlenül tájékoztatták mindenről. Mike sokáig pipázott a számok fölött és igazi angol hidegvérrel ezt mondta: — Láttam Pesten kitéve egy bundát. Hatezer forinttal több volt, mint amit nektek be kellett íiaetet. a -lakásért, Költözök Nagyon drága nálatok a bunda. Ennyit mondott, de az elkövetkezendő napokban íel- írta, hogy mennyibe kerül nálunk az óvoda, hogyan van az orvosi ellátás rendszere. Amikor elbúcsúztunk, keményen megszorította a 'kezem és azt mondta. — A múltkor, tudod, két éve, vagy három éve, amikor Párizs felé mentünk... Nos, igen. Szóval, azt hiszem, nem mindenben volt teljesen igazam. ★ Szóval, beköltöztünk az új lakásba, az új esztendő harmadik napján. A Diófakút utca 1. számú'ház előtt kora reggel elkezdtek gyülekezni az új lakók, hogy átvegyék a kulcsot. A lépcsőházak megteltek, az ajtók kitárultak, ablakok nyíltak. Kezembe nyomtak egy papírt, hogy tüntessem fel rajta az észlelt hibákat, közben egy testes férfiú barátságosan rázogatta a lrezem és biztosított róla, hogy ő a szövetkezet és a lakók érdekeit fogja mindig képviselni. Egyszóval, beköltöztünk. Január harmadikán. Január 8-án még mindig nem volt a lakásham. üjyanrvaenki nem vállalta a felelősséget, hogy megnyissák a vízcsapot, mert lefagyhat a vezeték a falban. Az senkit nem zavart, hogy 72 éve nem volt ilyen meleg Magyarországon, hogy teljesen tavaszi időjárás köszöntött be januárban, s nem utolsósorban a lakók több mint fele beköltözött, s aki nem költözött be, az is fűti a lakását. Fűti a város végéről hozott olajjal. Van ugyan egy hatalmas olajtartály a ház udvarán a föld alatt, de azt egyelőre még nem töltötték fel. Az ÁFOR állítólag nem vállalja azt a kockázatot, hogy saját költségére megtöltse a tartályt. Felmerült az ötlet, hogy minden egyes lakó fizessen be előre 1000 forintot. Ezután már csak azt várom, hogy az autósokat kötelezzék arra, hogy minden benzinkút feltöltése előtt, helyezzék letétbe a kívánt pénzösszeget, mert hátha nem fogy el a benzin a kút- ból. Valószínű attól tartanak az illetékesek, hogy ha feltöltenék a tartályt, a lakók azután is a Lenin út végére — kb. 5 kilométerre — járnának olajért, az udvari tartályban pedig ott feküdne holtan a beruházott pénz. Logika«, nemi időnként gépkocsivezetés egy maszek taxisnál. 1947 májusában a Szociáldemokrata Párt gépkocsivezetője lett, a két párt egyesülése után pedig a Magyar Dolgozók Pártja pilótája, 1956 után pedig a megyei pártbizottság szerelője, 'műhelyfőnöke. A csillag végül is nemcsak megmutatta az utat, hanem célhoz is vezette. A pártot, a népet többféleképpen lehet és kell szolgálni. Van, akinek magas tisztség, íróasztal, igazgatói pár- nás, — vagy nem pámás — szék jut. Van, aki utazik az autóban, és van, akinek ezt az autót kell vezetnie, ki mire képes, ki hol tud legtöbbet adni magából másoknak. Neki a rázós, csúszós utak jutottak, csillagos, vagy borús és ködös éjszakákon, zivataros, vagy napfényes időben — a gépkocsi kormányánál. Az ő kötelessége és feladata az volt, hogy eljuttassa utasait, a pártmunkásokat céljukhoz. És mert a pártmunkások élete soha nem tartozott — és nem tartozik ma sem — a kényelmes, nyugodt munkához, nem volt könnyű az ő dolga sem. Több mint egymillió kilométert vezetett, több mint százezer órát töltött a kormánykeréknél. Az 50-es évek elején volt olyan hónap, amikor 7000 kilométert vezetett, 1949-ben az iskolák államosítása idején egyfolytában 23 órát volt úton, és 1500 kilométert mutatott gépkocsijának kilométerórája. Szinte l minden típusú, forgalomban levő gépkocsit vezetett. Első kocsija egy amerikai dzsip volt. S mert az élet, az esemény nem vár, hát kopott gumikkal, üveg nélküli lámpákkal és csak két hengerrel működő motorral indult el Tiszafüredre; 1947 május elsején. És amíg a nagygyűlésen a jövőről folyt a szó. ő addig próbálta helyrehozni aizt, amit lehetett a kocsin. Hogy üzembiztos legyen. Amikor „leszállt” a kicsiről, hogy azután, mint szerelő dolgozzék Különben van még néhány észtomásztató rejtvény az új házzal kapcsolatban, amely a szükséges adminisztráció lebonyolítása alatt csaknem két hónapig állt lakatlanul. Ez a két hónap azonban nem volt elég arra, hogy beszereljék a konyhába a gázpalackokat. Most kell minden lakónak otthon maradnia, hogy el udják végezni azt a néhány perces munkát, amire két hónap nem volt elegendő. Logikus, nemi ★ Állok a konyhában és megigézve bámulom a hűtő- szekrényt, mint egy titokzatos afrikai szfinkszet. Sehogy nem megy bele abba a sötét kobakomba, hogyan lehetett a hűtőgépnek, amely a legszigorúbb szabványméret, olyan helyet kihagyni, ahová pontosan befér, csak éppen a konnektorba nem lehet beledugni az elektromos csati ákozót. Pontosan az nem fér be. Hogy tudták ilyen milliméter precízséggel kiszámolni? Rejtély! Azért ezeket most már elmondhatom Mike Craft barátomnak, mert biztos vagyok benne, hogy nem érti félre, hiszen a lényegről meggyőződött, s ezek részletkérdések. Igaz, bosszantóak; valahogy majd megtanulunk a részletekkel is foglalkozni az elkövetkezendő években. *■ SesgeÉhy Aadxm , tovább, Mercédest adott át utódjának, — csak azzal 216 ezer kilométert tett meg. Számos megyei vezetőnek volt a „pilótája”, sok-soK embert „fuvarozott’, balesete mindössze egy, sérülést nem okozó csúszás .volt, munkájával kiérdemelte a sztahanovista oklevelet és a jelvényt és az Éimunkás-ki- tüntetést. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy megvolt mindennek az ára, azokban az években kevés idő jutott a gyereknek. a családnak. Az utak nem egyformák. Az életutak sem. Az övé göröngyös, kacskaringós és keskeny volt. Élete többször állt keresztút előtt, míg végül is egyenesbe került. Soksok kilométer, számtalan óra és változatos élet után jutott el Hadobás János —, aki nemcsak jó gépkocsivezetőnek, hanem embernek is mindenkor „üzembiztosnak” bizonyult, — a hatvanadik évéhez, a megérdemelt pihenéshez. Negyedszázada ismeretó. így múlik az idő! Mintha tegnap találkoztunk volna. Én, egy öreg Zündapp, vagy Csepel nyergéből köszöntöm, ő a volántól integetve üdvözölt: jó utat! Ügy van: Jó utat! (papp) Több gyermekkocsi Sok-e vagy kevés tizenhétezer gyermekkocsi? Ennyit gyártott ugyanis 1974-ben a Miskolci Vasipari Vállalat és ez az országban készült összes mennyiségnek több mint a fele. Az elmúlt másfél évtizedben az alig több mint hétszáz fővel dolgozó vállalat nyolc-iiillióról negyvenöt millió forintra növelte termelési értékét. Az egyre növekvő igények kielégítésére a gyár _ most pályázatot nyújtott be a KQM-nek, amely szerint az 1980-ig tartó időszak fejlesztésének során mintegy tizenöt millió forintos költséggel évi harmincezerrel növelhetik a gyermekkocsi-gyártást. „Nyugdíjas" villamosok Szombathelyen az elmúlt év szeptemberéiben megszűnt a hetvenhét éve működő villamosvasút vállalat, amelynek egyik részlege ipari és lakossági szolgáltató tevékenységgel — villanymotorok, kereskedelmi és háztartási gépek javításával — is foglalkozott. Az illetékesek a vállalat megszüntetésekor úgy döntöttek, hogy maradjon együtt a már jól összeszokott kollektíva, s önálló egységként a GELKA szolgáltató és felújító üzemeként működjön tovább. A „nyugdíjba” küldött ezer milliméteres nyomtávú villamoskocsik közül az iker- kocsikat szótszerelték, s elszállították a MÉH-nek. öt egyes motoros kocsi viszont még a garázsban áll. Ezek várhatóan múzeumba kerülnek. Két kocsit igényeltek például az osztrákok, egyet a klagenfurti, egyet pedig a grazi közlekedési múzeum részére. A tervek szerint egy villamos helyet kap a szombathelyi Forradalmi Múae- -umban egy pedig á budapesti Ivözlekedési Múzeumban j®, ilyen nyomtávú villamosvasút hazánkban sehol nem üzeme!, A normál nvomtav ugyan» 1435 mnU* l
