Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

.0) N »>, « C bo 5 E vö ­s o TJ 3 «•»* s 0 M '<!> Jé! * te ‘<D N 50 <D S 8ASS ER\T' '♦ Or«um Őrzöm a csónakot a láthatatlant ahogy araszol siklik ahogy kiköt a parton és megáll mellette az éjszaka királya a Hold őrzöm a csendbe keretezett láncot az evezőkön a tenyerek szorítását a bámuló halszemeket őrzöm a csónakban felejtett reményt az eltaposott cigarettavéget valakit aki visszajött t és kézenfogta a lányt a barna szeműt őrzöm a vizekre hulló örömöt s a távoli szigetet a hullámok hajnali horizontján SIMÁI MIHALI: Csönd és szó között Holdsarlő hangon, pontosan olyan ívben mint a farktollaik, elsőt kukorékolnak * a korahajnali kakasok Szaggatott, súlyos tarajukat hátravetik, szárnyuk néha beleakad a félhomályba, verdesnek csönd és szó között, de végül percenként pirosabbakat robbanva, újra meg újra szétveti csőrüket a szivükből-szakadt kiáltás. Mert kell. hogy fölpirkadjanak egyszer a brunzba-zárt arcok. s hogy a virradat lovai hasig harmatban és kalászban gázoljanak át a gyönyörű búzaföldön. UCumőrs zolqádal Whisky Szicíliai történet. A temp­lomi előtt kis téren két le­gény beszélget: — És nem volt meglepet­ve Sdgnor Bartulozzi, ami­kor megkérted a lánya ke­sét? » — Már hogyne lett volna. A revolver is kiesett a ke­zéből ... — Szeretném, ha a fiam pedagógus lenne — mondja az egyik mama. — És van rá hajlama? — Ezt még nem . lehet megállapítani, mindenesetre nagyon szereti a hosszú is­kolai szüneteket... — A ml üzemi konyhán­kon ebben az évben három vezetőt váltottak le, két könyvelőt és bárom szaká­csot. Csak az étlap maradt változatlan... Es hogyan érzitek ma­gatokat a szép új, modern lakásban? — Nagyszerűen. Eddig még egyszer sem veszeked­tünk a feleségemmel. — Csakugyan? — Egyikünk sem akarja megkockáztatni, hogy az aj­tó a fejére essék... .4 férj megkérdezi a fele­ségét: — Mit szeretnél a 15. há­zassági évfordulónkra: egy irhabundát, 'vagy egy bul­gáriai utazást? — Utazzunk el Bulgáriá­ba. Hallottam, hogy ott ol­csóbbak az irhabundák. Házastársak egymás kö­zött: — Nem engedem, hogy le­vágasd rövidre a hajad! — Te sem kérted a bele­egyezésemet, amikor elkezd- tél kopaszodni... A bíróságon. —• Ez hihetetlen! Vádlót, hogyan jutott az eszébe, hogy, tisztes öregember lé­tére, 80 éves korában lop­jon autót? — Tudja, bíró úr, as?, én fiatalkoromban még nem voltak autók >., — Foglalkozása'! — Imitator vagyok. — A cirkuszban, a varie­tében, vagy a televízióban? —. Nem, lapáttal dölgo­— Mondja és tegnap is megpofozták a kocsmában? — Meg bizony. — Es mit csinált? — Amit máskor. Boroga­tást tettem rá. A főnök a beosztottjá­nak: — Sajnálom, de nem te­hetek kivételt. Ha szabad­napot adok önnek, minden dolgozó megköveteli, mi­helyt négyes ikrei születnek! Hét író beszélget. — Darabot írok. Két fel­vonást már meg is írtam. A harmadikban szeretném, ha a bűnös meghalna, csak nem tudom, hogyan. — Nagyon egyszerű.. Add oda neki elolvasni az első két felvonást! Társaságban. Az egyik férj panaszkodik a másiknak: — Rettenetesen fáradt va­gyok. De előbb még flörtöl­nöm kell egy szép asszony­nyal, Hogy á feleségem végre felkeljen és hazamehessünk. A katona jelentkezik az orvosnál. Az orvos megvizs­gálja, majd megkérdezi tő­le: — Mondja, ha civilben lenne, akkor is orvoshoz menne ezzel a panasszal? A katona gondolkodik, majd kijelenti: — Az igazat megvallva, nem. Az orvost hívnám ki a lakásomra. Egy asszony panaszkodik a panelházban: — Miért olyan vékonyak ezek a falak, ha az ember aludni akar és miért olyan vastagok, ha hallgatózni? — Mama, a papa már me­gint részeg! — Honnan tudod? — A fürdőszobában bo­rotválja a tükröt. Egy férfi az újságárusnál 200 koronással akar fizetni. — Nem tudok visszaadni, majd holnap kifizeti — mondja az újságárus. .— És ha holnapra megha­lok? — Mondja már, az a pár ’"íróim... — Fiú, mozogj már, ne állj itt olyan ostobán, mint­ha vendég lennél! — figyel­mezteti a föpincér a kis»-, gítő pincért. éhínség Azt mindenki tudja, hogy sört és számos más szeszes italt ga­bonafélékből állítanak elő. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy az amerikaiak elfogyasztot­ta italmennyiséghez felhasznált gabonával körülbelül 40—50 mil­lió embert lehetne táplálni. Ezt az adatot a Harvard egyetem táplálkozástudományi tanszéké­nek munkatársa, Jean Mayer hozta nyilvánosságra. Felszólítot­ta honfitársait, hogy csökkent­sék a szeszesital-fogyasztást, hogy több gabonát juttathassanak a rászoruló országoknak. „Termé­szetesen nem a szesztilalom Is­mételt bevezetése a célom — Je­lentette ki.'— Csak egy kis mér­tékletességet kérek. Csodaszer lenne egészségünk, ^zsebünk és elsősorban lelkiismeretünk szá­mára*’. > Jó üzlet a najvmania divatja Milánóban, a La Goccia boltocskában a múltat árusít­ják. Mindazok, akik nosztalgikus vágyat éreznek a har­mincas éves divatja után, megtalálhatják a boltban a mind ez ideig fiókok mélyen porosodott viasz próbababákat, pu­hatestű, porcelanfejű hajasbabákat, díszvázákat, szecesz- sziós stílusú plakátokat, stb. És milyen jó áron kelnek el a múltnak ezek a ma­radványai. Az árak elképesztőek. Egy rongyos szélű plakát ára 15 ezer líra. Szanehagyott, ónozott doboz 10 ezer líra. A hajasbabákat 70—200 ezer líráért árusítják. Egy 1939-ből való rádió 20 ezer líra. Egy szecessziós stílusú aranyozott, fémszobrocskát potom 150 ezerért vásárolhatnak az érdeklődők. A milánói butik tulajdonosának véleménye szerint olyan nagy az érdeklődés a harmincas évek divatja iránt, hogy csakhamar elfogy minden fellelhető apróság. Külön­ben mi mindennek lehet pagy árat szabni, ha vevő akad rá! New Yorkban egy árverésien az egyik első Coca Cola- reklám 5 millió lírának megfelelő összegért cserélt gazdát. Uram, megengedné, hogy kiraboljam? New Yorkban a Manufacturers Hannover Bank egyik fiókjába belépett egy elegáns, középmagas úr, hóna alatt egy szivardobozzal. Az igazgatóval akart beszélni, aki nyomban fogadta is. Amint a hibátlan eleganciával öltö­zött úriember helyet foglalt, a legnagyobb udvariassággal felkérte az igazgatót: írjon alá egy csekket 86 ezer dollár­ról és az összeget fizesse ki nyomban készpénzben, tekin­tettel arra, hogy „a szivardobozban időzített bomba van és másik két bombát már korábban elhelyeztem a bank épületében”. Az új Arséne Lupin hihetetlen nyugalom­mal várakozott körülbelül egy órán át, míg a pénztáros az igazgatónak-összeszedte a kívánt összeget Ezután ud­variasan megköszönte a tökéletes kiszolgálást, majd sen­kitől sem zavartatva nyugodtan kisétált a bank épületéből. — Mész U fe utá­na,! — mormogtam dühösen, amikor vég­re magamra marad­tam a megmaradt fél kesztyűvel és szó nélkül kivágtam az ablakon az átkozot­tat, mert az igazság az, hogy fogalmam sincs, hogyan és mi­ként veszthettem el a fél pár kesztyű­met. Más rendes ember elveszti az egész párat Én csak a felét... — Jó napot, uram — mondta a küszö­bön álló férfi, ami­kor a csengetésre aj­tót nyitottam.., Tessék! — nyomtaa markomba a fél pár kesztyűt, amit az imént dobtam ki az ablakon... — Tes­sék. Tegnap a ko­csiban tetszett hagy­ni. Visszahoztam — mondta mosolyogva 1 és távozott. Mint az l őrült rohantam , le ■ az utcára. Az abla­■ kon kidobott másik ' fél pár után. Már I nem volt meg. Elvit- ’ te valaki. t liehet, hogy egy t balkezes ember, aki t a jobbon hord kesz- f tyűt, s hallal fog ke- % zed? Más is lehet > zseni, nemcsak én. \ (egri! kesztyű Á kesztyű fekete volt. Főbb jellemzői: kettő darab, azaz egy pár volt. Fekete volt. És volt. Ma reggel keresem a kesztyűimet, csak a kesztyűm találom. Az egyes és a töb­be szám viszonya itt tragédiát takar. Volt egy pár kesz­tyűm és marad egy darab balkezes kesz­tyű. — Már megint el­vesztetted? — Mi az, hogy megint? Kikérem magamnak ezeket az otromba célzásokat a szenilitásomra. Ta­valy vesztettem el utoljára egy pár kesztyűt, de az már annyira rongyos volt méltatlankodom, hogy feleségem kan­di szemmel és alig leplezett örömmel, hogy ni, megint os­tobának bizonyult a férje, s az ilyesmi a nőket néhány évi há­zasság után igen boldoggá tesz, szó­val, hogy a felesé­gem kandi-boldog szemmel lesi, mint matatok a kesztyű után. — Hol vesztetted el? — Egyáltalában miből gondolod, hogy elvesztettem? Egyelőre még kere­sem. Aki keres, az talál. A fene egye meg, itt sincs-... — Nem is hiszem, hogy a kesztyűd fe­le a farzsebedben lenne. —• Hát vedd tu­domásul, hogy nem is vesztettem el. Meguntam. A jobb kezemre való kesz­tyűmet egyszerűen meguntam. Állandó­an lehúzni a kézfo­gásnál, aztán vissza, megint lehúzni és megint vissza. Fog­tam és eldobtam. Most, ha jön vala­ki és kezet nyújt, egyszerűen odaadom az erre készen tar­tott kesztyűtlen ke­zem, míg a másikon ott a kesztyű... Hát így és ezért — mondtam lelkesen. — Zseniális, ugye? — Te nem vagy normális — jegyez­te meg nejem döb­benten. mert soha nem volt érzéke « finom és megkapó ötletek, az egyéniség sajátos varázsa, s a találékonyság iránt, ha azok ' bennem voltak. (egri) Titkosnapló Nyelvművelő rovatunkban nem véletlenül írunk Gár­donyi Géza titkosírással fel­jegyzett és a napokban meg­jelent könyvéről. Akik szere­tik anyanyelvűnket, és arra törekednek, hogy minél ár­nyaltabban fejezzék ki gon­dolataikat, haszonnal for­gathatják e kiadvány lapja­it. A címe megtévesztő, mert, nem „tusokkal” terhes ez a könyvecske: nincsenek ben­ne valóban titkos, eddig nem ismert közlések, adatok. Hogy rovatunkban külön is felhívjuk olvasóink figyel­mét erre a kiadványra, an­nak ez a magyarázó oka: Gárdonyi titkosnaplójának közleményei között sok olyan gondolatot, szempontot és gyakorlati jellegű példasort találunk, amely napjaink korszerű nyelvművelő mun­kájában is jól gyümölcsöz- tethető. Különösen sokan ta­nulhatunk azokból a bejegy­zésekből, amelyekben Gár­donyi arról szól, hogyan kell bánni gazdaságosan a nyelvi- formákkal, hogyan kell vá­logatnunk a gazdag rokon- értelmű szósorból, hogy a legmegfelelőbb szó vállalja a beszédhelyzethez, a nyelvi valósághoz legjobban illő közlő és ábrázoló szerepet. Figyeljük meg, milyen gaz­dag példatárt kínál pl. Gár­donyi számunkra a szólás, a beszélés különböző árnyala­tainak, formáinak kifejezé­sére: beszél, szól, motyog, sziszeg, susog, suttog, sus- mog, sesesusál, sepeg, rebeg, rebesget, handabandáz, sza­val, szónokol, sápítozik, har­sogtad A gyermek; gagyog, gügyög, gőgicsél, pöntyög, csacsog. A vén: rekécsel, rekedez, hákog stb., stb. A legkorszerűbb retorikai, közléselméleti vizsgálat és gyakorlat számára is talá­lunk e kiadványban jól használható tanácsokat. Most csak azokat a példákat idéz­zük, amelyek a tömör, a gazdaságos fogalmazásra tö­rekvésünkben nyújthatnak számunkra valóban használ­ható szempontokat. Gárdonyi szerint hagyjuk el mindazt írásunkból, beszédünkből, ami nem lényeges. Különö­sen fogjuk rövidre a beve­zető mondatokat A,gazdasá- gos fogalmazással együtt jár a stílus könnyűsége, világos­sága, elevensége, áttekinthe­tősége és kereksége. Arra is törekednünk kell, hogy a mondanivalót érdekesen fo­galmazzuk meg. Gárdonyi ezt a nyelvi formát gyakran használja-: „telegrafikus rö­vidség”. Arra utal vele, hogy a. gazdaságos, tömör fogal­mazásban ne legyen több szó mint mondanivaló. Ha fizetnünk kell minden szó­ért: meggondoljuk, mi ma­radjon benn a távirat szöve­gében, Jó gyakorlati tanáé*: érdemes megfogadnunk. Dr. Bakos József tífCÍH

Next

/
Oldalképek
Tartalom