Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-10 / 8. szám

Ki, kivel, hogyan? Valljuk be őszintén'; ez a kis kérdéssor sokszor és sok kelyen hangzik el. Egyszóval — téma, nagyon gyakran „társalgási” téma, pikantéri­át pedig az ad neki, hogy mindig távollevő harmadik és negyedik személyről szól, nőkről és férfiakról, egymás­hoz fűződő tényleges vagy csak vélt kapcsolatukról. Kétségtelen: sokak számá­ra vonzó egy-egy ilyen be­szélgetés — olvasmánynak sem éppen rossz. Éppen ezért szükséges előre bocsátani, hogy az alábbiakban másról lesz szó. Tehát nem külön­böző személyek legszemélye­sebb, intim kapcsolatáról, hanem valamennyiünk embe­ri kapcsolatairól. Arról, hogy ki, kivel, hogyan — törő­dik. Manapság divat arról be­szélni, hogy tulajdonképpen senki senkivel. Mindenki csak a saját érdekeit nézi, má­sok dolgai nem érdeklik. Hogy jogos-e avagy jogtalan ez a megállapítás, ezúttal ne firtassuk, mert érv és ellen­érv bőven akad ebbgn a té­mában. Inkább érdemes oda­figyelni különböző hivatala­inkra, intézményeinkre, ame­lyeknek feladatuk az állam­polgárokkal való törődés, a gondjaikkal való foglalkozás. Csupán azt szeretném meg­kérdezni: kik ők, milyen em­berek, és hogyan foglalkoz­nak velünk, ügyfeleikkel? Csábító válasznak kínálkozik, hogy „rosszul”, vagy az, hogy — „sehogy”. Mivel azonban ez így egyszerűen liem igaz, maradjunk meg a realitás ta­laján. És az már nagyon igaz, hogy sokszor, sok eset­ben olyan emberek ülnek fontos hivatalok íróasztalai­nál, akik vagy nem értenek megfelelően az ügyfeleik ügyeivel való foglalkozáshoz, vagy esetleg szakmailag ér­tenek hozzá, ember*- szem­pontokból azonban alkalmat­lanok. Mindkettőre — különösen pedig az utóbbira — sok pél­dát tudunk. Mert kivel nem történt még meg, hogy hiva­talos fórumokon packáztak vele. lóhátról beszéltek vele, küldték — feleslegesen — Ponciustól Pilátusig...? Bi­zonyára nem kevesen dicse­kedhetnek efféle sikerrel. Sajnos. és legalább ennyire sajnos az, amikor a jóindulat meg­lenne, de hiányzik a hozzá­értés. Egy példával hadd vi­lágítsunk ez utóbbi esetre. Negyven körüli asszony ko­pogott be panaszával az „il­letékes” hivatalhoz. Az ügy­intéző, akihez küldték ti­230 millió forintos forgalommal fárta az óesztendőt a hatvani ÁFÉSZ Együttműködési szerződés Miskoiecal Hatvan kereskedelmi ellá­tásában döntő szerepet ját­szik az Általános Fogyasztá­si és Értékesítő Szövetkezet, amely a jelek szerint igen jó éveit zárt. Kiskereskede­lemben majdnem 116 száza­lékra teljesítette 1974-es tervét, míg a vendéglátóipari részleg hozama 114 százalék fölé került. Az ÁFÉSZ ösz- szérs forgalma egyébként meghaladta a 230 millió fo­rintot, s ebből a nyereség 5 millió forint körül mozog. Különösen decemberi érté­kesítési tervüket oldották meg várakozáson felül a szövetkezet üzletei, ami sok­ban köszönhető a bő áruvá­lasztéknak, továbbá a helyi árualapok feltárásának. Az elmúlt esztendőben né­mileg csökkent a város zöld­ségellátási gondja, s ez kapcsolatba hozható a Bol­dogon alakított — ^ immár száz tagot számláló — kis- árutermelő szakcsoporttal. Ez a csoportosulás 1975-re további javulás letéteménye­se, miután primőrökben a ta­valyi háromszorosát kívánja piacra dobni 5 millió forint termelési értékben. A húsel­látással szintén sokat törő­dött az ÁFÉSZ! Ennek tu­lajdonítható, hogy sikerült Hatvanban sertéstenyésztő és hizlaló szakcsoportot alakí­tani, amely az idei esztendő­ben mór produkálni fog. A szakcsoport tagjai az első fél évben ezer hízott sertést juttatnak a fogyasztási szö­vetkezet kiterjedt üzletháló­zatába. A hatvani ÁFÉSZ egyéb­ként minden vonalon a to­vábbi fejlesztést szorgalmaz­za. Erre vall az az adat is, amely szerint 1975-ben 7 százalékos forgalomfelfutást irányoztak elő. Tervük reá­lis alapokon nyugszik, s olyan gazdasági vállalkozá­sok jelentenek e tekintetben biztosítékot, mint például a miskolci Észak-magyarorszá­gi. Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat­tal kötött együttrhűködési megállapodás. A két aláíró fél ebben arra vállalkozott, hogy 1975. január 6-tól kö­zös üzemeltetésű boltként kezeli a Kossuth téri ABC- áruház méteres és konfekció osztályát. Ez a nagykereske­delem és kiskereskedelem közötti kapcsolat azért je­lent komoly előrelépést, mert az ÁFÉSZ jelentős pénzeszközét szabadítja fel a lakosság más irányú ellá­tására, a lakossági igények tökéletesebb kielégítésére. Mint egyébként a hatvani ÁFÉSZ illetékes szakvezetői kifejtették, a január 6-án életbe lépett fogyasztói ár­rendezés zökkenőmentesen valósult meg a helyi üzlet- hálózatban. Szombaton és vasárnap túlórában min­denütt elvégezte a személy­zet a leltározást, s a hét el­ső napjain már folyt a ki­szolgálás. A lakosság általá­ban megelégedéssel fogadta az árkorrekciókat, mert azok az alapvető fogyasztási, el­látási cikkeket nem érintet­tek, az egyéb áruknál pedig összhangban voltak a terme­lésre fordított többletkiadás­sal. tm. gg.) zenkilenc éves, természetesen egészen kezdő kislány volt. Neki adta elő az asszony a nagy gondját. Ennek lényege, hogy sokévi házasság után elvált a férjétől, annak dur­vasága, italozásai miatt. A bíróság természetesen neki ítélte a lakást, ahol közös gyermekükkel él, a férjet pe­dig kötelezték, hogy záros határidőn belül költözzék el. Ez nemcsak hogy nem tör­tént meg, de még romlott a helyzet, a volt férj a legvá­ratlanabb helyzetekben tört rá italos barátai társaságá­ban az asszonyra. A hivatalban a kislány szorgalmasan jegyezgette az adatokat, mígnem bevallotta őszintén: nem tudja, hogy ilyen esetben mi a teendő, nem tudja kihez továbbítani a panaszt, nem tudja, hogyan lehetne segíteni a tarthatat­lan helyzeten. Természetesen a kislány nem hibáztatható: szeren­csére fiatal és tapasztalatlan még az ilyen kérdésekben. Ezt még az ügyfél, a pana­szos is megérti, azt persze már kevésbé, hogy ilyen fontos — és sajnos sokak által keresett — helyen miért nincs egy ember, aki megmutathatná a kiutat. Mindehhez hozzátartozik még, hogy hajlamosak va­gyunk általánosítani az ilyen esetekből. Könnyen kimond­juk, hogy mindenütt így van, hogy lélektelen vagy hozzá nem értő emberek foglal­koznak számunkra fontos ügyekkel, nemegyszer súlyos gondjainkkal-bajainkkal. És ez természetesen szin­tén túlzás, még akkor is az, ha elkeseredésünk esetleg iga­zolni látszik túlzásainkat. Mert a kérdés még mindig időszerű és így jogos is: ügyes-bajos dolgainkkal hová, kihez fordulhatunk bi­zalommal? Vannak, akik a kérdésre fanyarul válaszol- nak: „segíts magadon...”, „csinájd magad!” Az elvált asszony is így fakadt ki el­menőben: „Hát akkor mit te­hetek!? Én vágjam fejbe a piszkavassal ?!” Ezt a megoldást viszont aligha javasolhatnánk. In­kább figyeljünk oda, hogy ki kivel törődik és — hogyan? (beeky) 20 millió forint értékű áru terven felül a Debreceni Konzervgyárból I A Debreceni Konzerv­gyárban nehéz gazdasági év ellenére december közepére teljesítették az 1974. évi négymilliárd-százmillió fo­rint termelési tervet. A gyár 60 szocialista bri­gád kollektívája a terven felül még 20 millió forint értékű árut is gyárt az MSZMP XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulójának tiszteletére indított munkaversenyben. Képünkön: a raktárban bőséges árukészletből folya­matos a szállítás. (MTI-foto — Kozák Albert) ■ y : ■ ■ .y-, . - 1 I' v * " ' xK A Magyar Közlönyben megjelent a Minisztertanács határozata a szakmunkás ké­pesítésű fizikai dolgozók fel­sőfokú tanulmányairól. A ha­tározat — az eddigi kedvező tapasztalatok alapján — töb­bek között kimondja: bizto­sítani kell, hogy a példamu­tató magatartást tanúsító fi­atal, szakmunkás képesítésű fizikai dolgozók, az erre a célra szervezett előkészítő tanfolyam sikeres elvégzése alapján, felsőoktatási intéz­mény nappali tagozatán olyan esetben is továbbtanulhassa­nak, ha középiskolai érettsé­gi vizsgát nem tettek. A fiatal szakmunkások fel­sőfokú továbbtanulásának rendszerét elsősorban azokon a területeken kell továbbfej­leszteni, ahol a végzettség megszerzése után a dolgozót a vállalat (szövetkezet) to­vább foglalkoztatja. Az olyan jellegű képzésnél, ahol erre nincs lehetőség, a továbbfej­lesztés fokozatosan történjék — a végzettség utáni megfe­lelő foglalkoztatás biztosíté­kainak megteremtése mel­leit. A jelentkezők a felsőfokú tanulmányok megkezdése előtt előkészítő tanfolyamon vesznek részt. Itt —■ általá­ban 12 hónapos — részben levelező rendszerű, részben egész napos intenzív jellegű oktatás folyik. Gondoskodni kell arról, hogy a továbbtanuló fizikai dolgozók az előkészítő tan­folyam idején megfelelő ta­nulmányi kedvezményekben, majd az azt követő felsőfokú tanulmányok egész ideje alatt átlagkeresetükhöz igazodó, tanulmányi eredményük és szociális helyzetük szerint differenciált pénzbeli támo­gatásban részesüljenek, illet­ve a mezőgazdasági termelő­szövetkezeti tagok részese­dést kapjanak. A pénzben! támogatást a tanulmányok ideje alatt a hasonló munka­körben dolgozók átlagkerese­te, illetve átlagjövedelme emelkedésének megfelelően emelni kell. n soros ügyésznél — ...mert tetszik tudni, ügyész úr, a feleségemet' is én temettem el. >. A saját nyugdijamból. Ezek meg egy fillért sem adtak... De tő­lem mindig pénzt követel­nek! AZ IDŐS EMBERBŐL ömlik a szó, a panasz. A so­ros ügyész, dr. Kisfaludy De­zső, egri járási-városi fő­ügyész, türelemmel hallgat­ja, aztán ő is szóhoz jut: — Most azt mondja el, bácsikám, hogy mit szeret­ne tenni? — Kérem szépen, én csak meg szeretném változtatni a szerződést. Átváltoztatni életjáradékra. Lakást Már szereztem, mert nem tudok ezekkel élni. Lassan kiderül, hogy a bácsi és felesége eltartási szerződést kötött egy fiatal házaspárral. A nemrégen öz­vegyen maradt, idős ember mostoha körülmények kö­zött él. Egy ilyen szerződést azonban csak úgy, egyolda­lúan nem lehet megváltoz­tatni, vagy felbontani. Ha­csak ... — Tudja, ügyész úr, ez az ember már azóta el is vált a feleségétől, és újra nősült. De az új asszony még any- nyit sem törődik velem. Az csak a pénzemet követeli... — Arról nincs szó a szer­ződésben — nézegeti a pa­pírt dr. Kisfaludy Dezső —, hogy maga fizet nekik. Az egyezséget a férfivel és elő­ző feleségével kötötte a bá­csi, most pedig már másik növel kötött házasságot. Így a körülmények megváltoztak, tehát kérheti a szerződés megváltoztatását maga is. De ez, tetszik tudni, nem az ügyészség feladata. Menjen el az ügyvédjéhez, és be­széljék meg a keresetet. • Nem volt rövid idő, amíg mindezt a panaszos és a so­ros ügyész megbeszélte. De nem is csoda, hiszen ki vár­hatja egy idős, elesett em­bertől, hogy otthonosan mo­zogjon a paragrafusok tenge­rében? Amikor a bácsi el­köszön. már sokkal nyugod- tabb, mint amikor bekopo­gott az ajtón. Ezt szóvá is teszem. Dr. Kisfaludy De­wcn hőlinfc — Az a feladatunk, hogy mindenki számára, aki hoz­zánk fordul, megadjuk a szükséges jogi tájékoztatást — a legegyszerűbb, legérthe­tőbb formában. Elmondjuk, hogy hova forduljon az ügyé­vel, amennyiben érdemes és lehet az elképzeléseit érvé­nyesíteni. TJ.TRA KOPOGTATNAK a soros ügyész ajtaján. Két fiatalember érkezik, eszten­dők óta húzódó ügyről szól a panaszuk. Az egri lajosvárosi ifjúsági lakásépítő szövetke­zetre panaszkodnak: olyan összegeket akarnak elszámol­tatni velük, amelyeket eny­hén szólva túlzottnak tarta­nak. — Ugyanakkor — mond­ják — semmiféle doikumentá- ció nem áll rendelkezésre, amellyel igazolhatnák az el­számolás jogosságát. Viszont követelik tőlünk a fenntar­tási költségeket. Ügy gon­doljuk, hogy addig nem fi­zetjük, amíg nem kapjuk meg a rendes elszámolást. — Nem egyedi ez a panasz — jegyzi meg az ügyész. — Sok hasonló érkezik hoz­zánk. De: a meghatározott fenntartási költséget a la­kóknak fizetniük kell, függet­lenül az elszámolástól. Az egy másik téma. Kérem, azért van a lakásszövetkezetnek szervezete, hogy a lakók szá­mon is kérhessenek. Kérjék az elszámolást, s ha ezt meg­határozott időn belül nem teljesítik, számadási pert in­díthatnak. A panaszosok megértik a tanácsot, érzik, hogy érdekeik mellett szól. Mi is kíváncsi­ak leszünk az ügy kimenete­lére. — Jellemző ügy, vagy ti­pikus ügyfél nem fordul meg a soros ügyésznél — mond­ja később dr. Kisfaludy De­zső. — Sokféle panasszal jönnek az emberek, a társa­dalom minden rétegét kép­viselve. Emberségre, türe­lemre van szükség —, de hát ezért vagyunk. S néha így meg is lehet győzni az ügy­felet, ha történetesen nincs igaza. Akad olyan is, hogy csak az utolsó, már búcsú­záskor véletlenül elejtett mondatából derül ki, hogy lehet valamit tenni az érde­kében. — Büntető jellegű témák­kal is jönnek? IGEN, BÁR MA fíPPEN elmaradtak — mosolyog az ügyész. — Ma „polgári na­punk” volt. De igaz, sokan jönnék büntető ügyekkel. Tartási kötelezettség elmu­lasztása, becsületsértés, rá­galmazás stb ... Ezekben azonnal tudunk intézkedni, felvesszük a jegyzőkönyvet és már továbbítjuk is a bíró­sághoz. Akad olyan eset is, amikor kissé megváltozik a végkimenetel. Egy nő jött azzal a panasszal, hogy hét férfi erőszakot követett el rajta. Azonnal telefon a rendőrségre, kihallgatás, a tettesek felkutatása, és így tovább... A dolog felgön­gyölítése után kiderült, hogy erőszakról szó sincs. Ellop­ták a nő rádióját. Igen, ez is büntető ügy, csak — más súlycsoport... . Kataí Gábor A felsőfokú tanulmányok folytatása idején megfelelő szakmai támogatást, valamint a végzettség megszerzését kö­vető munkába lépést a tanul­mányi szerződési rendszer keretében kell biztosítani, ★ Hírmagyarázónk írja: Alapvető társadalmi szük­séglet, hogy a munkásosztály vezető szerepének hatéko­nyabb érvényesülése érdeké­ben növekedjék a munkások műveltsége, ideológiai, poli­tikai felkészültsége, szakmai tudása. Az ennek érdekében született különböző intézke­dések sorában egyik legje­lentősebb az a több mint egy esztendeje megkezdett kísér­let volt, amely azt célozta: az érettségivel nem rendel­kező, legrátermettebb szak­munkás fiatalok a műszaki egyetemek, főiskolák nappali tagozatain tovább tanulhas­sanak. A kísérlet jó tapasz­talatokat hozott, s e rendszer más területekre történő ki- terjesztése nyomán közvetle­nül a munkásosztály soraiból kerülhetnek majd ki mér­nökök, közgazdászok, jogá­szok, mezőgazdászok és más szakemberek az ipar, a me­zőgazdaság, a kereskedelem és az államapparátus külön­böző területeire. Egyúttal könnyebbé válik a munkások vezető funkcióba állítása is. A „kísérleti” 1973—74-es tanévben a Budapesti Mű­szaki Egyetemen szervezett előkészítő tanfolyamon öt minisztérium felügyelete alá tartozó 42 vállalat 205 fiatal szakmunkába kezdte meg ta­nulmányait. Mindegyikük nagyüzemi munkás, s 90 szá­zalékuk fizikai dolgozók gyer­meke. Az átlagéletkor 24 év volt. A tanfolyam befejezését követően vizsgát tett 176 hallgató közül 160-an, beke­rültek a különböző felsőok­tatási intézményekbe. (A si­keres tanfolyami vizsgát tett hallgatók mintegy harmada egyetemre, kétharmada pedig műszaki főiskolára került.) Az üzemek többsége a hallgatók sikeres tanulmá­nyait sokoldalúan segítette. Ebben a tanévben a kivá­logatáshoz a vállalatoknak a tavalyinál hosszabb idő állt rendelkezésükre. Így jobban figyelembe tudták venni az üzemi munkáskollektívák véleményét. Most az előké­szítő tanfolyamon öt minisz­térium felügyelete alá tarto­zó 64 vállalat 247 fiatal szakmunkása vesz részt. Ezeknek a fiataloknak 90 százaléka fizikai dolgozók gyermeke és valamennyien nagyüzemi munkások. (MTI) MmmCl l&lä. januar ML, péntek Minisztertanácsi határozat a szakmunkás képesítésű fizikai dolgozók felsőfokú tanulmányairól

Next

/
Oldalképek
Tartalom