Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-10 / 8. szám
Múlt és jelen a címerpajzson Beszélgetés Kovács Bélával, a megyei levéltár igazgatójával Eger Varo« Tanácsa legutóbbi ülésén rendeletet alkotott a megyeszékhely új címeréről és zászlajáról. v A téma régóta foglalkoztatta mindazokat, akik_ ragaszkodnak barokk műemlékeiről. nagymúltú váráról híres szűkebb pátriájuk fényes tettekben gazdag históriájához, sikerekben bővelkedő jelenéhez. A legjobb tervezeteket bárki megtekinthette. Érdeklődőben nem is volt hiány, s az is tény, hogy akadtak olyanok is, akik többnyire jóhiszemű konzervatívizmustól vezérelve inkább a régihez, a megszokotthoz vonzódtak, nem is gondolva az egykori címer valódi tartamiára, s az új kifejező jelképrendszerére. Erről a ma is sokakat foglalkoztató kérdésről beszélgettünk Kovács Bélával, a megyei levéltár igazgatójával, aki szakemberként részt vett az előkészítés munkájában. — A korábbi címert 1695 óta használtak. Hallhatnánk keletkezéséről, történetéről? — Hadd kezdjem visszatekintéssel. Egykori — s lényegében ma is helytálló — meghatározás szerint a címer „bizonyos szabályok szerint meghatározott mázokból és alapokból formált kép, amelyet megkülönböztető, vagy ismertető jélvélny gyanánt használnak azok, akiket megillet”. Először csak magánszemélyek, majd később testületek, államok is készíttették. Eger hajdani magisztrátusa, sajnos, nem valósíthatta meg eredeti elképzeléseit, mert a história keserű realitása közbeszólt A régi címer azután született, hogy véget ért a török hódoltság. Ekkor a visszaszerzett területek sorsáról a bécsi udvar érdekelt szolgáló Királyi Űjszeraemélyi Bizottság rendelkezett, s a kincstár birtokába sorolta Dobó hősi harcának színte20.00. rét is. A város 1687. december 17-én szabadult fel, s ezt követően a Neoaquistica Comissio képviselői összeírták a házakat, számbavetíék a polgárok vagyonát. Egy év múltán Egerbe érkezett a hajdani püspök, Fenessy György is elsősorban azért, hogy szétnézzen. A városatyák elérték azt, hogy adó- mentességet kapjon minden Egerbe települő ember. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a megyeszékhelyt szabad királyi városként kezelték. A gondok akkor kezdődtek, amikor a megye a nagyösszegű hadiadó egy részét a városra testálta. Brayern Kristóf hadbiztos szót emelt a barokk város érdekeiért: 1690. március 18-án kelt levele erről tanúskodik. Az is tény, hogy 1692-ben már szabadon választották a bírót is. A püspök azonban nem hagyta annyiban, feudális, földesúri jogaira hivatkozott, s tényekkel érvelt, bizonyítva, hogy az egyház a hódoltság időszakában is beszedte az adókat, ö győzött, s 1694. augusztus 14-én született meg I. Lipót végleges döntése, amely lezárta a több évig tartó vitát, megállapítva, hogy Eger püspöki város. A leirat megtiltotta a szabad királyi város titulus használatát. Egy évre rá a magisztrátus egyezséget kötött Kassán a püspökkel s lemondott korábbi pecsétjéről, megalkotva — közös megegyezéssel — az újat Eger Püspöki Város pecsétje felirattal. Ez lett aztán a címer, amelyet 1903-ban a belügyminiszter megerősített s egészen máig tanúskodott a hajdani kényszerű kompromisszumról, az egyház fennhatóságáról, és a „kettős földesuraságról”. Ezt jelezte a pallost tartó egyszarvú, s János evangélista kiterjesztett szái-nyakkal lebegő sasa. Olyan S2ámbólum-rendszer ez, amely idejét múlta, teljességgel idegen korunktól. — 'Milyen eikepzelések nyomán született az új, a már elfogadott változat? — Egyet mindjárt tisztázni kell: nem feudális hagyományokat akartunk feltámasztani, hiszen a címer ma is lét jogosult, mert egy meghatározott közösséghez tartozást fejez ki, tanúskodva a tanácstörvényben rögzített önkormányzati jellegről is. Alapvető célunk az volt: múlt és jelen egészséges összhangját tükrözzük. A tervező által készített vázlatokat a címertant ismerő szakemberekből toborzott bizottság véleményezte, s a legsikerültébbeket a lakosság is megtekinthette. Ügy érzem: Sínlca Mátyás grafikusművész megvalósította az eredeti elképzelést. Üj címerünk szabályos, számmetrikus szerkezetű, színhatása kellemes, s jelképrendszere egyaránt utal a barokk város történetének nemes tradícióira, s napjainkra. A tizenhat ágú fél napkorong Eger kulturális légkörét, iskolaváros jellegét, a hármas bástya a leeresztett csapóráccsal a hősi múltat, a szőlőfürt a világszerte híres borokat idézi. Az arany, kenetbe, foglalt vörös csillag a nagyipari munkásosztály létének, harcának, a szocialista építésnek tradicionális jelképe. Ügy érzem, nem túlzók, ha azt mondom, hogy a mának és a holnapoknak szóló, múltunk hagyományait tisztelettel őrző címer született, amelyre joggal lehetnek büszkék a minket követő nemzedékek is. (pécsi) Fiatal anyák klubja az egri művelődési központban Az egri Megyei Művelődési Központban ebben a hónapban kezdődik a fiatal anyák klubja. A klubtagok előadásokat hallgatnak arról, hogyan lehet ízlésesen berendezni a lakást, megtanulják a szabás-varrás „titkait”, s szó lesz a filmről, zenéről, színházról is. Az orvosok, pszichológusok és pedagógusok a gyermekneveléshez adnak tanácsokat a fiatal mamáknak. Amíg a foglalkozás tart, főiskolai hallgatók teljesítenek pótmamái szolgálatot, s mesével, filmvetítéssel, játékkal szórakoztatják a klubtagok gyermekeit. A Finomkerámiai Mi vek Csiszolókorong és Kő edény Gyárában fajans háztartási edényeket; Iá nyérokat és csészéket, tá lakat és étkészleteket ké szitenek. Részlet a festőműhely bői. (MTl-foto: Fehér Józse felvétele — KS N6 a lányok aránya Csaknem 62000 fiafali várnak a szakmunkásképző iskolák első évfolyamára A népgazdasági terv az 1975-ös évre 61 300 szakmunkástanuló felvételét irányozza elő. Ebieknek az első éveseknek a zöme az általános iskolát júniusban elvégző 122 ezer 800 fiatal közül kerül ki. A Munkaügyi Minisztérium szakoktatási és továbbképzési főosztályán biztatónak ítélik az új tanév felvételi kilátásait. Ezt egyébként a múlt évi kedvező tapasztalatokra alapozzák, amikor az általános iskolát végzettek közül csaknem ötezerrel több első évest vettek fel a tervezettnél. A szakképzett munkásnők arányának további növelése érdekében most 19 600 leánytanuló felvételét vették tervbe, az előirányzott összléfcszám 32 százalékát. E5z a célkitűzés ugyancsak összhangban van azzal a kedvező tendenciával, amely már az elmúlt tanévet megelőző kiválogatásnál is érvényesült: tovább javult a leányok aránya a szakmunkásképzésben. « A megyei tanácsok a területi igények és a lehetőségek egyeztetése után elkészítették felvételi javaslataikat. Ezek szerint például előreláthatólag az országban összesen több mint 1500 hegesztő és kohász, csaknem 2300 csőhálózat- és berendezésszerelő, 3000-nél több gépi forgácsoló, több mint 4500 gépszerelő és szerszámkészítő, továbbá három és fél ezer szerkezet- és karosszérialakatos tanuló felvételére lesz szükség. Szép számmal, két és fél ezerrel többen pályázhatnak sikerrel a villanyszerelő, valamint ugyancsak több ezren a különféle műszerész szakmákra, és csaknem 2000 olyan fiatalt várnak, aki asztalos szeretne lenni. Több mint 7000 első évre jelentkezőt igényelnek az építőipari szakmák. A textilipar mintegy 2500, a ruházati ipar pedig 2700 főnjú utánpótlást vár a szakmunkásképző intézmények első évfolyamára, s csaknem kétezren nyerhetnék felvételt a vegyes- és szolgáltatóiparí szakmákra. Előreláthatólag mintegy 2700 növénytermesztő, több mint 900 állattenyésztő és körülbelül 1700 élelmiszer- ipari tanulót tudnak felvenni az idén az első évfolyamra. Mintegy hat és fél ezren számíthatnak felvételre a kereskedelmi és valamivel több mint háromezren a vendéglátóipari szakmákban. A Munkaügyi Minisztérium szakoktatási és továbbképzési főosztályán elmondották azt is, hogy ha-nem is sikerül minden, úgyneve zett nehezen beiskolázható szakmára elég tanulót felvenni, de az ismert kormány- intézkedések hatására a jelentkezők számának 1972-ig tartott csökkenése megállt. Föltehetően ez a kedvező irányzat érvényesül az idei felvétel során is. Az 1975—76-os tanévben egyébként a szakmunkástanulók öeszlétszáma várhatóan eléri a 166 ezret. (MTI) Hazai esték A félidején túl járó kvízsorozat helyszíne ezúttal Dunaújváros és Tatabánya. Első szocialista városunkat az eddig már szép sikereket elért szegedi főiskolások mutatják be. Tatabányát az egri főiskola tanulóinak kalauzolásával ismerhetjük meg. Mint ismeretes — ebben a vetélkedőben elsősorban honismeretből vizsgáznak a főiskolások és a városok — de velük együtt a néző is. Hiszen már eddig is sok értékes, érdekes ismeretet nyújtott a Hazai esték — nemcsak az ország tv-nézői- nek, hanem az érintett városok lakóinak is — a hazafias érzések táplálásának egészséges módját választva. A főiskolások kutatómunkája nyomán értékes kultúrtörténeti, történelmi tények, adatok kerülnek ezúttal is a képernyőre. Dunaújváros ugyan nem rendelkezik hagy múlttal — mégsem könnyű a bemutatás — vélekednek a szegedi főiskolások, hiszen a 20—30 évvel ezelőtti eseményeknek még sok a szemtanúja, résztvevője. Persze Tatabányán a hagyományok és az új alkotások megismertetése sem sokkal könnyebb feladat. (KS) QjimMM »»75, január Ml. »éntok A negyedik emeleten lakott. ha a szoba ablakából lenézett az tucára, úgy érezte, felhők között él, a nyüzsgő világ felett lebeg, a forgalmas utca fölött úszik, olyan illúziót talált ki, hogy most bármire képes lenne, de tudta, hogy ez csak kecses illúzió; ha a konyha ablakából bámult le a betonozott udvarra, más érzése támadt, magányos toronyban ül, ahol az omladozó várfalakkal szemez, boldog repülésre képtelen, ám belül, a lélekben mintha megtáltosodna, bátrabb embernek hiszi magát és nem akarja tudni, hogy ez illúzió. Minden este éjfélig fent maradt, amikor szülei elaludtak, kivonult a konyhába, könyveket tett maga elé, Arisztotelész Poétikáját, Omurtag bolgár kán üzenetét, amely a tirnovói kőoszlopon olvasható, de csak addig olvasta a könyveket, amíg az agya mozgásba jött, arra nem is törekedett, hogy a szöveget megértse, csak arra a belső örömre vágyott, amelyhez napközben nagyon ritkán jutott: az élet, a pezsgés. a gondolkodás látszatát kereste. És nem tagadta le maga előtt azt a tényt, hogy a látszattal pótlékot kap, de ez még mindig jobb, mintha pálinkával vagy más ópiummal bolondítaná magát. — Ki hajította le est?! A házmesternő éles hangja riasztotta fel, aki a szűk betonudvarból a bezárt ablaktábláknak kiáltott. Senki nem válaszolt. Óvatosan az abl ajkhoz lépett, halkan kinyitotta, a csend egyre nagyobb lett, a szomszédban már a televíziót is lezárták,- az ablak mégis nyikorgóit, erre leoltotta a lámpát, hogy a sötét megvédje a kíváncsi tekintetektől. Kihajolt. A házmestemő eltűnt az udvarról, kintről kellemes meleg jött be, még augusztus közepe volt, az ősz közeledését semmi nem mutatta. Vajon mit dobtak le? Újra csoszogást hallott, megint kidugta a fejét, a házmestemő újra sepert, nyugodt tempóban dolgozott. Gondolatai visszatértek Arisztotelészhez, mert egy mondat túlságosan felkavarta, de szemét közben nem vette le a házmesternő hajlongó hátáról. Azt írta a filozófus, ha az utánzók cselekvő embereket utánoznak, vagy kiválóknak, vagy hitványaknak kell lenniük, ö is utánzó, de valahogy nem cselekvő embereket utánoz és ezért félő, hogy se hitvány, se kiváló nem lehet. A szemben levő emeleten ■ középső ablak megviláfpsodott, a délutáni műszak után hazaérkeztek az albérlő lányok. Erre felkapta a fejét és csak a lányokra figyelt. akik este tíz óráig dolgoznak, de kapuzárás előtt mindig befutnak, talán félnek felcsöngetni a házmesternőt. A három lány szövőnő, fél éve költöztek ide, egy özvegyasszonytól bérelik a szobát, aki egyetlen vendéget sem enged be hozzájuk: úgy védi az erkölcsüket, hogy elzárja őket a világtól. A lányok jámboran engedelmeskednek. A konyha ablakából régóta figyelte a lányokat, talán azért választotta a toronyőr szerepet, mert ennek az utánzásnak volt valami értelme, kíváncsiságtól hajtva őrizte a lányokat, ha azok nem is tudtak róla, hogy még sincsenek teljesen elzárva az élet szeretetétől, hiszen egy huszonöt éves ifjú állandóan gondol rájuk és lélekben barátságot vállal velük. A lányok estéi egyformán telnak el, túlságosan is egyformán, soha nem járnak szórakozni, időnként rádiót hallgatnak, elvétve képeslapokat olvasgatnak, amelyeket valószínűleg otthonról kaphattak, de a lapok üzenetéből áradó biztatás legalább megnyugtatja őket. Most is lerakták a táskáikat, ledobálták magukról a blúzt és a szoknyát, kombtnéban ültek fel a középső, legszélesebb ágyra. Így talán szabadabbnak, könnyebbnek érezték magukat. A legidősebb lány a táskából elővett egy nagyobb zacskót, amelyből kigurultak a kemény zsemlék. A zacskó papírját széttépték szalvétának, a zsemlék közé felvágottat, vékony szeletekre vágott párizsit tették. Nem lehettek nagyon éhesek, mert csak csipegettek a zsemlékből, de közben nagyokat nevettek, el-eldűltek a széles ágyon. Mindig túlzottan jó a kedvük, véletlenül sem sírnak, még veszekedni is elfelejtenek. Könyökölt az ablakban, együtt nevetett a lányokkal. Jobb kedve kerekedett, mint a kapkodó olvasás közben. A legkisebb lány ugrott fel elsőnek és énekelni kezdett, a rejtett kémlelőállásból őt tartotta a legszebbnek. A barátnői eldőltek az ágyon, úgy nevettek és tapsoltak. Ez a lány mókamesternek született, majdnem minden este táncolt, hajlongott, bolondozott, hogy a két barátnője felviduljon. Olyan lánynak látszott, aki csal? azzal törődik, hogy másoknak derűs hangulatot csináljon, de nem csak azért, hogy a saját szomorúságát elfelejtse. Most is vidáman ugrált, a falitükör előtt forgolódott, a másik két lány valamivel csúfolhatta, mert cserfesen félrecsapta a fejét, levette a melltartóját is és dalolva emelgette kemény, hegyes mellét. Boldognak látszott. — Lánc, lánc eszterlánc... — énekelték. Már mind a hárman táncoltak, megfogták egymás kezét, úgy forogtak az ágyak között, a másik két lány nem bújt ki a kombinéból, de ők is hátra vetették a fejüket, olyan átszellemülten ringatták magukat, mintha a szerelem nászát járnák. Ha nem szereti őket senki, legalább magukat szeressék, ha más nincs, legalább utánozzák a szerelmet. Az is lehet, hogy így sokkal boldogabbak, mintha füstös étteremben ismeretlen férfiak lehelnének rájuk. Hirtelen elfáradtak lehuppantak az ágyakra, mindenki a sajátjára. Ijedt mozdulatokkal levetkőztek, mintha látná őket valaki, látszott rajtuk, hogy nagyon szégyenlősek. Talárt a táncot is most szégyellték. Jókedvük elfogyott, gyorsan bebújtak a paplan alá, csak a szemük látszott ki. Az ablak elsötétedett. Mosolygott. Omurtag bolgár kán üzenete jutott az eszébe: ember, ha dúskálsz is, elhalálozol, s helyedbe más fakad. \ Háztartási keiámiák
