Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

« Időgépet, amely legyőzve

nr. idő és a tér nehézségeit, lehetővé teszi, hogy ellátogasson egymáshoz a XVI. és a XX. század. Remek, fantasztikus téma. S, ha ezután még az is kiderül, hogy egy Bunsa nevű házmester rémesen hasonlít Rettegett Tvá llra, a cárra, — s ez több félreértés forrása lehet —,

bizonyosak lehetünk abban, hogy a fantasztikus történet a vidámság, a nevetttetés, a groteszk ábrázolásmód számos lehetőségét rejti magában. A mű néhány vonása is elgendó lenne a sikerhez, pedig feltehető itt az irónia, s helyenként jelen van a szatíra is.

Kétségtelen, hogy az utóbbi időben felfedezték Bulga- kovot. Az olvasók, a színházi rendezők, dramaturgok, s most már a filmesek is. Leonyid Gajdaj jó érzékké^ ragadta meg a Budapesten is nagy sikerrel játszott Bulga- kov-komédiát, az Iván a rettentő lehetőségét, s igyekezett a film nyelvére lefordítani, s ezzel mozgalmassá s egyben látványossá tenni a képtelenségeket.

A néző remekül szórakozik a jó ütemű és századokat átlépő történeten, amelyet a rendező bohózati elemekkel tarkítva vitt filmre. De nemcsak a rendező művészetét, egyben játékos kedvét is bizonyítja ez a film: tele

i'an jobbnál jobb képi és zenei ötletekkel A közön- jég nagyszerűen érti ezeket a rendezői képtelenségeket. Amikor például a fogorvos páciense fölé hajolva megindítja a fúrógépet, egy légkalapács robaja hangzik fel a cári udvarban beat-zenére táncol a csinos cárnő és udvarhölgyei, a tatárok ellen vonuló XVI. századi sereg pedig modern katonadalt

.ekei, de sorolni lehetne a remek optikai trükköket is, amelyek soha nem öncélúak, hiszen hozzá tartoznak a film stílusához és segítik a mondanivaló kibontakozását.

Ismétlem, nagyszerű játék és igazi jó szórakozás ez a film. Talán ennél a véleménynél maradok, ha nem láttam volna az eredeti komédiát. Igaz, nem szokás számonkérni a filmtől egy színházi produkciót, hiszen a rendezőnek nem muszáj túlzottan tisztelni a szerzőt, joga van változtatni a történeten. Gajdaj meg is tette ezt a változtatást: aktualizálta a mesét, s a 30-as évek Moszkvája helyett a mába

Az előzményekből , annyit, hogy ezelőtt néhány esztendővel a bútorgyár vezetője egyik napról a másikra elbocsátotta egyik munkatársát. A munkatárs tiltakozott, a pártszervezethez, a szakszervezethez fordult, végül egyeztető bizottsághoz. Hiába. Mennie kellett.

Boldogult, de a tüske bent marádt a szívében. Szerette a szakmáját, szerette a bútorgyárat, s fájt, hogy másutt kell dolgoznia. Most, hogy a Dunaparton sétált, megpillantotta a vezetőt. Az is sétált *

— Áh, áh. Kovács szaki, hát magát is lehet látni?

— Ha olyan fontos lett volna, hogy lásson, Takács kartárs, akkor nem rúgott volna ki, — felelte Kovács.

— Még mindig ezen rágódik?

— Az igazságtalanság

miatt.

Takács kartárs az állát dör- zsölgette, úgy kérdezte:

— Maga szerint tehát igazságtalanság történt. Kovács szaki?

Amaz bólintott, hogy úgy van, az történt.

— És a részletekre emlék- . szik?

— Kérem, igazgató kartárs, én sohasem tagadtam, hogy hibát követtem el.

— Átvett egy nagy tétel műbőrt, pedig bőrt rendeltünk, s a kereskedelem is börhumtos garnitúrákat várt tőlünk. Ebből rengeteg kár és 'ellemetlenség származóit. ' Hndenki reklamált, nem

yőztünk mosakodni.

— Sajnos, az a színtiszta igazság, a hibás én vagyok.

Halló,

itt Iván cár!

Szovjet vígjáték

helyezte a történetet. Ez eddig rendben is van. Csakhogy, az aktualizálás következtében úgy tűnik, kissé megszelídült Bulgakov szatírája. A rendező csak egy bizonyos határig megy el a szatirikus ábrázolásban, s csupán egy-egy jelenség, vagy magatartás fricskájára vállalkozik.

Mindezt azért említem, mert többször tapasztalható, hogy napjaink fonákságainak bemutatása, ironikus ábrázolása nem sikeredik úgy, mint a múlt társadalmi, vagy magatartás hibáinak megjelenítése. így van ez a magyar filmek esetében is. De most maradjunk ennél a szovjet filmnél, amely jó érzékkel és sok humorral nevetteti ki a kispolgári magatartáskülönbözőformáit: agyűjtögető, minden értéket felvásárló, de lakbért nem fizető fogorvost, a kommersz filmek kivagyiságban szenvedő, pöffeteg rendezőjét, akinek egyetlen intésére keblére borulnak a szerepre áhítozó színésznők. Nem nélkülözi a szatirikus ábrázolást az a szituáció sem, miszerint a technika korszakában a sóikat tudó időgép egy egyszerű tranzisztor hiánya miatt mondja fel a szolgálatot és szegény feltaláló hiába futkároz üzletről üzletre — itt ebédelnek, ott leltároznak, amott meg éppen tataroznak —, míg végül egy maszek feketézőtől kell megvásárolnia a nélkülözhetetlen alkatrészt.

Az aktualizálásért azonban elég nagy árat fizet a film, mert így amikor Bún- sáról van szó, rögtön megcsorbul a rendezés szatirikus éle. Bulgakov színpadi komédiájában arról van szó, hogy a házmester Bunsának kiskirálykodó, jelentgető hajlamai vannak, olyan ember ő, aki szinte felügyeli a ház lakóit, s épp e magatartása miatt már szinte kezdi jól érezni magát Iván cár trónján, s könnyen beletanul az uralkodásba. Igaz, a mai szovjet valóság más, mint ami évtizedekkel ezelőtt volt, de az is igaz, hogy a rettegett és kellemetlenkedő házmesterből egy veszélyteházgortdnok lett csupán.

Az '^'izálásnak persze vanua.. eionyei is. A rés múltból a mába sodródott Rettegett Ivánt például modem eszközök veszik körül, a lift, a telefon, a magnetofon, amelyekkel elég gyorsan megbarátkozik, csupán a furcsa erkölcsökben nem ismeri ki magát a nagy uralkodó. Nem beszélve arról, hogy a jelen levegősebb, tetszetősebb helyszíneket kínál. Az operatőrök igazán szépen és látványosan fényképezték a mai Moszkvát, mégpedig úgy, hogy maga a cár is gyönyörködik benne. Bár ez cseppet sem logikus, hiszen nem valószínű, hogy egy középkori uralkodónak tetszik a modem város. De- hát ki tudja: Rettegett Iván mindig vonzódott a technika iránt.

A sikeres szereposztás jól szolgálta a bulgakovi hangulatot és rendezői elképzelést. A házgondnok, valamint a cár szerepét Jurij Jakovlev alakította sok humorral. Főleg Rettegett Iván szerepében formált sokszínű jellemet, míg Bunsa alakjában inkább csak a helyzet- komikum lehetőségeit használta ki. A feltaláló vázlatosra sikerült szerepét Alek- szandr Gyemjanyenko alakította szimpatikus vonásokkal. Natalja Zseleznyeva kedves és tehetséges volt a feleség szerepében, a fogorvost játszó Vlagyimir Etus pedig jól jellemzett egy kispolgári magatartást. Nem tudom miért, de a néhány évvel ezelőtti színházi előadás és most a film egyik legjobb alakja Zsorzs, a vagány betörő, aki őszintén örül az időgépnek, mert azzal nemcsak a történelmet, hanem a falakat is el lehet mozdítani. Már-mór a közönség szimpátiája kíséri ezt a vagányt, s ebben bizonyára része van Leonyid Kuravjov kedves és tehetséges játékának. De valószínűen annak is, hogy maga az író némi rokonszenvvel formálta ezt a negymenőket dézsmáló betörőt

Szergej Polujanov és Vi- talij Abramov képsorai, valamint Alexandr Zacepin zenéje is hozzájárult ahhoz, hogy végeredményben a közönség örömét és szórakozását szolgálja ez a szovjet film, amelyben a komédia, s a jó mulatság keretei között felvillannak a gondolatok is.

Márkusz László

Január l—tl: Országos népességősszeírás

Az Állami Népességnyilvántartó Hivatal tájékoztatója

A aépességnyüvámtartás

bevezetéséről és a január 2-án kezdődő népességösz- szeírásról az alábbi tájékoztatást adták az Állami Népességnyilvántartó Hivatal illetékesei az MTI munkatársának:

— Az Elnöki Tanács 1974. évi 8. sz. törvényerejű rendelettel intézkedett az állami népességnyilvántartás bevezetéséről. Az intézkedés egyenes következménye és egyik megjelenési formája az államigazgatás korszerűsítésere és fejlesztésére vonatkozó, korábban megjelent és ma is érvényes párt- és kormányhatározatoknak.

— Az álampolgároknak a közügyekben való növekvő részvétele, jogaik egyre szélesedő gyakorlása, kötelességeik aktívabb teljesítése megköveteli, hogy a hivatalos ügyintézés során fokozottabb mértékben mentesüljenek a közbeeső adminisztráció, az oikiratbemutatási kötelezettség alól, hatékonyabb legyen a szervek közötti ügyintézési és kötelező adatszolgáltatási kapcsolat.

— A rendszer kiépítésére és működtetésére létrejött a Központi Statisztikai Hivatal elnökének irányítása és felügyelete alatt működő Állami Népeségnyilván tartó Hivatal, alapadatainak felvételére a Minisztertanács rendeletére a választási összeírással egybekötött egységes népességösszeírást kell tartani.

— Az összeírás teljessége érdekében előzetes intézkedések és felmérések történtek, ennek eredményeként az ország államigazgatási beosztásának megfelelő térképek, utca, házszám- és lakásjegyzékek készültek. A tanácsi szervek mintegy 3200 településről, sok ezer utcáról, több mint 2 100 000 épületről, a bennük levő 3 100 000 lakásról, valamint minden egyéb lakás céljára szolgáló létesítményről — intézményről, felvonulási építményekről — illetőleg a bennük lakó több mint 10 300 000 személy területi, lakás szerinti megoszlásáról készítették el az előzetes jegyzéket.

A fővárosban és a megyékben 30—50 fős csoportokban, előre elkészített oktatási tervek és tematika alapján képezték ki az összeírásban résztvevőket.

— Az összeírás január 2- án kezdődik, az összeiróbiz- tosok január 2—22. között keresik fel a körzetükbe tartozó valamenyi lakást, intézményt, valamint a lakásként használt létesítményeket: összeírják azokat a személyi igazolvánnyal rendelkező magyar állampolgárokat, illetve, az állandó lakhatási engedéllyel rendelkező külföldi állampolgárokat és hontalanokat, akik a felkeresett lakás (intézmény)

— állandó vagy ideiglenesen bejelentett lakói, továbbá bejelentés nélkül huzamosabb ideig (72 órán túl) ott tartózkodnak, ha másutt még nem írták őket össze, valamint

— az emli tettek 15 éven aluli — személyi igazolvány- nyál, vagy lakhatási engedéllyel nem rendelkezők — gyermekeit.

— A népességösszeírás valamilyen formában — okirat alapján, vagy anélkül — mindenkire kiterjed. A népességnyilvántartásba azonban csak azoknak az adatai kerülhetnék, akiket az előírt érvényes okirat alapján vesznek fel a listára.

— Az összeírás azokra az országban állandó lakosként bejelentett személyekre terjed ki, akik személyi igazolvánnyal, vagy állandó lakhatási engedéllyel rendelkeznek, illetve olyan 14 éven aluli gyermekekre, akiknek adatai az előbbi személyek igazolványában szerepelnek.

Az összeíróbiztosok az ideiglenes személyi Igazolványt is elfogadják. Ha esetleg valamely anyakönyvi adat rendezése miatt vált szükségessé az ideiglenes igazolvány kiadása, a kérdéses adatot utólag rendezik a népességnyilvántartásban.

— A gyermekeket a szülő, elsősorban az anya személyi igazolványa alapján írják össze.

— Ezúttal lényegesen kevesebb adatot írnak össze,

Kolozsvári Grandpierre Emik

A nyagismeré

— Nohát, — tárta 1 szét a karját a vállalatvezető.

— Csakhogy nem minden esetben könnyű felismerni a műanyagot. Különösen rna- napság, amikor több a műanyag, mint az igazi.

Takács körülhordazta tekintetét, majd a szeme megállapodott a Margit-hídon.

— Ha van egy kevés ideje, mindjárt bebizonyítom magának, Kovács szaki, hogy a műanyagot felismerni gyerek dolog. Emberi mrtelem sem szükséges hozzá.

— Bebizonyítja? — állott meg Kovács harciasán. — Hát arra igazán kíváncsi volnék.

— Akíoor jöjjön velem.

— Bocsánat, — mondta Takács, felmarkolt a földről néhány kavicsot, majd betért egy boltba, aztán két másikba Még néhány perc s a hídon állottak. A víz fölött, a főpillér körül sirályok röpködtek.

— Ide nézzen, Kovács kartárs, — mondta a bútorgyár vezetője, zsebéből zsemlét vett elő, a letört darahkákat a levegőbe dobta, a karcsú hamvastollú madarak vijjogva vetették magukat a zsákmány után. Volt aki elhibázta, behúzott szárnnyal zuhant lefelé, s az utolsó pillanatban kapta el a zsemledarabot, még mielőtt a vízbe csobbant volna.

— Micsoda remek akrobaták! — jegyezte meg Kovács

— Azok, — bólogatott Takács, — de nemcsak azok, hanem az anyagismeretük is kitűnő. Mindjárt meglátja.

Néhány kavicsdarabot vett dór« a aarnnledarabkákkal

együtt a levegőbe dobta. A sirályok odarepültek, a zsemlét elkapták, a kavicsot hagyták a vízbe hullani.

— Jó vicc, — vonta meg a vállát Kovács, — épp elég kavicsot láttak. Megtanulták, hogy a kavics nem ennivaló.

— Igaza van. Kovács kartárs. Próbáljunk mást.

Ezzel dugótörmeléket kevert a zsemledarabok közé. A sirályok ezúttal sem tévedtek.

— Dugót is láthattak, — vélte Kovács.

— Ha máshol nem, hát azokon, melyekbe utolsó üzenetét zárta egy süllyedő hajó kapitánya, vagy szakácsa.

— Ahogy mondja.

— És a radirgumit?

— Ahogy így röpdösnek a *Duna mentén, s bepillantanak a hivatalok ablakán, dögivei láthatnak radírt.

— Jó, — nyugodt bele a bútorgyári vezető, — akkor radírral nem is próbálkozom. Rátérek a műanyagra. Tessék most darabokra töröm ezt a bakelit hamutartót. Hadd lám, felismerik-e a sirályok, vagy átejtem őket, mint ahogy magát is átejtették a bőrutánzattal. Kovács szaki. Hadd lám.

Azzal a levegőbe szórta a hamutartó maradványait. Minden darabhoz odarepült egy sirály, rápillantott, s unottan elfordult.

— Látja, — mondta Takács, — ezek nem tanultak anyagismeretet, mégsem tévednek.

— Ezzel azt akarja mondani ...?

— Azt, hogy magával nem történt igazságtalanság, Kováét kariázt. Mert mű csinál

egy sirály, ha ismeretlen anyaggal találkozik, ránéz, s a másodperc egy ezreléke alatt megállapítja, hogy hösznáha- tatlan. A kutya vagy a macska hasonló esetben nézegeti, szagolgatja, de a végén eldönti, hogy megfelel-e céljainak « kérdéses

anyag,

vagy sem. Egyedül maga nem képes erre, Kovács kartárs. Ez nem szégyen, de nagyon nyomatékos figyelmeztetés arra, hogy változtasson pályát. Amihez én hozzásegítem. No, Isten vele, remélem, most már megnyugszik, hogy nem bántunk magával igazságtalanul

— Ha nem nagyon siet, az igazgató kartárs, megkérném maradjon még egy percig. Hadd tegyek én is próbát ezekkel a mindentudó sirályokkal.

— Kérenn... — mondta, s szokásához híven az állát dörzsöl gette. közben bólogatott, mintha valakinek igazat adna.

— Pillanat, — mondta a hajdani alkalmazott, a zsebébe nyúlt, s a vállalatvezetőnek hátat fordítva matatott Aztán kinyújtotta tenyerét a másik orra elé tartottsu A tenyerén barna bőrdarabkák, Takács a derékszíja végét áldozta föl a próba kedvéért.

— Ide nézzen igazgató kartárs!

Azzal széles mozdulattal a levegőbe szórta a bőrdarabkákat. A sirályok szinte undorral fordultak el a zsákmánytól. Kis híján tiltakoztak, hogy tovább szórakozzanak velük.

— Na? — kérdezte várakozón.

— Hát igen, — kezdte vállalatvezető a maga lassú módján, — azt bebizonyította, hogy a sirályok éppúgy nem tudnak különbséget tenni műbőr és igazi bőr között; mint maga, szaMkám. És tudja, milyen következtetést szűrök le én ebből a kísérletből? Azt, hogy protezsál- hatja bárki, sirályt nem szerződtetek mnyagbeszerzőmint a népszámláláskor, de nem bemondás, hanem okmánnyal történő igazolás alapján. Minden összeírt személy az adatfelvételi lappal azonos sorszámú igazoló lapot kap, amelyet az össze- íróbiztos aláírás ellenében a helyszínen ad át. Az igazoló lap a családi és utónéven kívül tartalmazza a személyi igazolvány sorozatát és számát, valamint az állandó lakóhelyi adatokat. Az ösz- szeírást igazoló lapnak több célja is van. Egyrészt kontrollja annak, hogy az összeírásból senki ki ne maradjon, másrészt ezáltal elkerülhető, hogy ugyanazt a személyt kétszer, vagy esetleg többször is összeírják.

;— Az igazoló lapot bevonják akkor, amikor az állampolgár a végleges személyi számot megkapja. A már említetteken kívül a betűjel és a 6 jegyű sorszám további jelntőséget ad az igazoló lapnak. Az említett sorszám a számítógépes nyilvántartás fontos eszköze, s egyben lehetővé teszi az átmeneti időszakban az adatok folyamatos karbantartását. Ezt később a felvett személyi adatokra alapozott és részben azokat tartalmazó, számító- gépes eszközökön képzett ti jegyű személyi szám váltja fel, amely 1978-ig lesz folyamatosan bevezetve. A személyi szám tartalmazza a születés Időpontjára, az állampolgárságra. a nemre vonatkozó adatokat.

— Az igazoló lapot a személyi igazolványban kell

•tartani. A 15 éven aluli, személyi igazolvánnyal nem rendelkező gyermekek igazoló lapját 3 szülő, illetve a törvényes képviselő köteles megőrizni, ezeket azonban nem kötelező a személyi igazolványban tartani. Elvesztését, illetve megrongálódását jelenteni kell az illetékes helyi népességnyilvántartó szervnél.

Az igazoló lapot az államigazgatási eljárások során a személyi igazolvánnyal e- gyütt fel kell mutatni.

— A 14 éven aluli gyermek állandó lakóhelyének a törvényes képviselő (szülő, gyám) állandó lakóhelyét, az állami gondozásba vett gyermeknél az intézetet kell állandó lakóhelynek tekinteni. A gyermek akkor változtat állandó lakóhelyet, ha törvényes képviselője is állandó lakóhelyet változtat, új törvényes képviselőt jelölnek ki, más intézetbe költözik vagy örökbe fogadják. Minden más lakóhely csak ideiglenes lakóhelye lehet a gyermeknek.

— Az újszülött gyermek első állandó lakcímét a születést bejegyző anyakönyvvezető, a lakcímének további változását a törvényes képviselője (szülő, gyám, intézeti vezető) köteles a helyi népességnyilvántartó szervnél bejelenteni. Ha a gyermek törvényes képviselőjével érkezik ideiglenes lakóhelyére — 15 napon túli tartózkodás esetén '— a szülővel egyidőben kell a bejelentést teljesíteni. Ha egyedül tartózkodik ideiglenes lakóhelyén, három hónapon túli tartózkodás esetén, a szállásadó köteles a gyermek ideiglenes lakóhelyét bejelenteni.

— A 14 éven aluli magyar állampolgár gyermekek bejelentésére négyféle, egy szelvényből álló bejelentőlap készült: az állandó lakcímre vagy megszűnésére —< fekete nyomással — kétféle, az ideiglenes lakcímre vagy megszűnésére — piros nyomással — szintén kétféle. A bejelentőlapok január 1-től kaphatók a postahivatalokban és a kijelölt dohányboltokban.

Az összeírásról a 14 éven aluliak is kapnak igazoló lapot. amelyen az állandó lakóhely Is szerepel. A további lakóhelyváltozást, vagy ideiglenes lakóhely létesítésé* a lakcím bejelentési ügyintéző szervek, az igazoló láp hátoldalára aeaaüfc ai.

Január L, szerda