Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Hazánk és a világgazdaság ““ u HAZÁNK — KÜLKERES­KEDŐ ORSZÁG. Korántsem újkeletű jellemzője ez gaz­daságunknak; ismeretes, hogy a lábon ballagó ex­port — a határainkon túlra hajtott szarvasmarha —■, amelyet évszázadokkal ez­előtt élt exportőreink, a haj­lók, tehát a hajdúk serege kísért, nem csekély mérték­űén befolyásolta történel­münket A históriai előz­mény azonban mindössze ml kép, napjaink külkereske­delme aligha hasonlítható korai előtörténetéhez. A külkereskedelmi forga­lom száguldóim gyors emel­kedése, egyszersmind szer­kezetének minőségi változá­sa, az utóbbi évtizedek vi­lággazdasági folyamatainak jellegzetes vonása, A külke­reskedelmi forgalom — min­denekelőtt az iparilag fejlett vagy iparukat éppen kiépí­tő kis és középméretű or­szágokban — általában lé­nyegesen gyorsabban nőtt, mint a nemzeti jövedelem. Ez az irányzat jellemezte a mi fejlődésünket is: az ötve­nes évek első felében a nemzeti jövedelem átlag 1,25 százalékos, majd a hatvanas évtizedben 1,84 százalékos növekedése jutott. Közismert, sokszor idézett arányszám, hogy a nemzeti jövedelmünk mintegy 40 százaléka a kül­kereskedelem közvetítésével keletkezik, ami népgazdasá­gunk rendkívül erőteljes vi­lággazdaság-érzékenységét fejezi ki. Szükségképp következik m, abból, hogy a gyors ipari fejlődés nagymértékben nö­velte az ország gép és anyagbehozatalát, amit ter­mészetesen — a külkereske­delmi mérleg egyensúlya ér­dekében —megfelelő mér­tékben növekvő exporttal kellett fedeznünk. Ehhez még hozzátehetjük, hogy hagyo­mányos export áruink — ag­rártermékeink — a hatvanas évtized elejéig szűkösen áll­tak rendelkezésünkre, ré­szint a gyorsan növekvő ha­zai fogyasztás, részint a me­zőgazdasági termelés vi­szonylag lassú fejlődése-' miatt S. bár a hatvanas évtizedtől mindmáig növek­vő mennyiségben exportá­lunk mezőgazdasági termé­keket, gazdasági fejlődésünk import igényeit ezzel termé­szetesen aligha fedezhetjük. A külforgalomból származó legfontosabb — nevezetesen: ipari — bevételi lehetősé­geinket, némi egyszerűsítés­sel, így jellemezhetjük: ke­vés a nyersanyagunk, ener­giahordozónk, következés­képp, abból élünk, hogy anyagot vásárolunk, okosan, gazdaságosan feldolgozzuk és a munkáskezekkel, szellemi tőkénkkel értékesebbé gya­rapítóit árut késztermékként itthon és külországban el­adjuk. Ám éppen ez az, a pont, ahol a tőkés világgazdaság mind súlyosabb válságtüne­tei érzékenyen hatnak a mi gazdaságunkra is. Az anyagbehozatal és a készter­mék kivitel teljességgel meg- 'illent árarány-helyzete okozza" a bajt — de mielőtt erről részletesebben szól­nánk, célszerű néhány váz- atos körvonallal ábrázol­nunk világgazdasági helyün­ket és helyzetünket, külke- •eskedelmi kapcsolatrendsze­rünket. KÖZTUÖOMÄSÜ, hogy ülgazdasági kapcsolatain­kat, a nemzetközi munka­megosztásban betöltött sze- repüftket alapvetően a KGST együttműködés, az erőtelje­sen kibontakozó szocialista integráció határozza meg. A Központi Bizottság kongresz- szusi irányelvei erről szólva hangsúlyozzák: „Előrehala­dásunk alapvető feltétele a szocialista nemzetközi gaz­dasági összefogásban rejlő lehetőségek teljesebb kiak­názása. A Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának keretében segítjük a szóda- lista gazdasági integráció ki­bontakozását, a komplex rogram vaióraváltását. Fő- ' ént a termelési együfctmfi '-’■ást és kooperációt, vala- a szakosodást és a tu- ’ ny os-műszáki együtt- ködést szélesítjük, min­u ekelőtt a Szovjetunióval es a KGST többi tagálla mával". Fontos múl »éta tatnunk ax integrációé prog­ram fokozatai megvalósítá­sának folyamatára, az ebből származó előnyökre. A tervek egyeztetése ugyanis nyilvánvalóan növeli a gaz­dasági előrelátás megbízha­tóságát, stabilitást és folya­matosságot ad, hozzájárulva a termelőerők hatékony ki­használásához. SOKRÉTŰBB® VÁLTAK a KGST-országokkal kiépí­tett termelési kapcsolataink is. A közelmúlt években, a világpiac változásaival ősz- szefüggésben, előtérbe ke­rültek a nyersanyag és ener­giaszükségletek kielégítésé­nek új módszerei. Megje­gyezhetjük hogy’ a mi ipari fejlődésünk nézőpontjából különösen fontos ez; külke­reskedelmi forgalmunk áru- szerkezete, amelyben az anyagjellegű termékek beho­zatala mintegy 50, kivitele pedig mindössze 20 száza­lékkal szerettei, jól érzékel­teti ezt A kiépülő új, közös fejlesztésre irányuló kapcso­latok mindenekelőtt azokra az energiahordozókra és nyersanyagokra összponto­sulnak, amelyekből így lehet a távlati szükségleteket is kielégíteni. Ilyen. — szá­munkra elsőrendű jelentősé­gű ■— program az orenburgi gázvezeték megépítése; a KGST-döntés, hogy o szcn>- jetunióbeli Vinnyica és Al- bertirsa között 750 kilóvoVtos távvezeték épül; együttmű­ködésünk a vastartalmú nyersanyagok és egyes íerro- ötvözetek kitermelésének, előállításának közös fejlesz­tésében, a cellulóz és papír­ipar anyagellátását célzó üzem építésében. Kapcsolataink új vonásait jellemzi, hogy 1973 decem­berében három KGST-mére- tű nemzetközi vállalkozás létrehozásáról írtunk alá egyezményt; a textilgép gyártást, az atomerőműépí­tést és elektromosipari ter­mékek előállítását szervezik ezek az együttműködő — s iparunknak megrendelést, il­letve korszerű gépeket, be­rendezésekéit szállító ~ nemzetközi vällälközäsök. ‘ *'j' Mindez — ha. csupán kör­vonalakat ábrázolva is —, érzékelteti, mit jelent az a folyamat, amely a hagyomá­nyos áruforgalmi együttmű­ködést mind széleskörűbben meghaladva, népgazdasá­gunkat, termelőerőinket kor­szerű külgazdasági, munka- megosztási szálakkal fűzi a világ leggyorsabb ütemben fejlődő-növekvő gazdasági integrációs tömörüléséhez. Ha ért pontosan értjük, érzékeljük: csak akkor kö­zelíthetünk valósághűen azokhoz a gondokhoz, ame­lyek a tőkés világgazdaság válságtüneteiből hozzánk is átszüremlenek. Ez a gond, amint már utaltunk rá, ab­ból származik, hogy bár kül­kereskedelmi forgalmunknak csupán a harmada köt ben­nünket a nem szocialista vi­lághoz, az úgynevezett cse­rearány számunkra hátrá­nyos változásai jelentős vesz­teségeket okoznak. A csere­arány-mutató közelebbről azt jelenti, hogy exportált ter­mékeink áremelkedése sak­kal mérsékeltebb, mint a behozott áruk drágulása, e két árszínvonal tehát hátrá­nyunkra változott. E VÁLTOZÁSOK jelle­gét hadd szemléltessük né­hány ténnyel. Bár nyers­anyag és energiahordozó igényeinket csali csekély arányban elégítjük ki tőkés importtal — a nyersanyag- árak viharos növekedése így is nyomasztó többletkiadáso­kat okoz, hiszen az alapvető nyersanyagárakat összegez­ve jelző, úgynevezet Reuter - index (amely 1931. szeptem­ber 18-i alapon már az ak­kori tőzsdei jegyzések ár- szintjét tekinti 100-nak), 1971 januárjában 549-en állt, 1973 decemberében 1357-re szökött fel, majd 1974. ja­nuárjában 1415-ös lázgörbe- növekedést mutatott. Gondjaink tehát a világ­irányzatból következnek, amely a cserearányokat egé­szében a nyersanyagok javá­ra és a feldolgozott termé­kek kárára módosította. Ez — tényszerűen —■ azt jelen­ti, hogy tőkésirányú külke­reskedelmi passzívumunk­nak az idén mintegy 80 szá­zaléka a cserearány romlá­sából származik. Ezt a hatást — jól tudjuk — sokáig a költségvetés véd­te ki, ám bizonyos mértéken túl ez aligha folytatható. Nyilvánvaló, hogy végül is a költségvetésből folyósított tá­mogatás szintén a nemzeti jövedelem része — másrészt: ilyen módon a vállalatok kevéssé érzékelik a valósá­gos körülményeket, s nem is igazodnak eléggé azokhoz. A ' megőíöás, következésképp, csak az lehet, amire . a Köz­ponti Bizottság december 5-í üléséről szóló közlemény utal: a termelési szerkezet átalakításának gyorsításával, a gazdálkodás hatékonyságá­nak javításával, gazdaságo­san értékesíthető exportáru- alapok növelésével kell iga­zodnunk a világgazdasági fo­lyamatokhoz, másrészt, le­hetőségeinkhez képest erő­sítenünk kell a KGST-orszá­gokkal való együttműködést a szocialista integrálódás ki- teljesedését. Tábori András A korszerű munkásszállításhoz Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár székesfehérvári gyáregységében elkészült « 211-es kisautóbusz nullszériája. A buszok motorját és fődarabjait KGST-kooperációban az NDK szállítja. Az új konstrukció 34 személyes, s főleg a hazai munkásszállítás kor­szerűsítésére hozták létre. A székesfehérvári gyár dolgozóinak kongresszusi munkafel­ajánlása tette lehetővé, hogy az új autóbuszok közül az első 50 darab már az idén elké­szülhetett. Jövőre mintegy 400 darabot kívánnak összeszerelni. (MTl-fota — Jászai Csaba) A megye jobb ellátására Száz vagonnal több burgonyát, zöldségét es gyümölcsöt tároltak a téli raktárakban Sikeres esztendőt zárt He­ves megye legnagyobb szö­vetkezeti közös vállalata, a SZÖVTERMÉK. A tavasszal hozott minisztertanácsi ha­tározat alapján tízmillió fo­rintot kaptak a költségve­tésből á lakosság zökkenő­mentes burgonya, zöldség és gyümölcsellátására. A támogatás jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy e fontos közszükségleti cikkek, fogyasztói ára a tervezett három százalék helyett csak 2—2,5 százalékkal emelke­dett. Ezzel szemben a felvá­sárlási árakat 8,5 százalék­kal növelték. Ennek köszön­hető, hogy a vállalat az el­múlt tizenkét hónapban 250 vagonnal több zöldséget és gyümölcsöt értékesített, mint tavaly. Így a tervezett 150« vagon heyett összesen 1880 vagon áru került a piacok­ra Patkó József, a vállalat igazgatója elmondta, hogy a kedvezőtlen esős, őszi idő­járás megnehezítette az áru- beszerzést Különösért bur­gonyából nem tudták ele­gendőt vásárolni, ezért a Német Demokratikus Köz­társaságból és Lengyelor­szágból 300 vagonnal szerez­tek be. örvendetesen növekedett a téli raktárban elhelyezett áruk mennyisége is. Az időjárás nehézségei ellenére szeptembertől folyamatosan 630 vagon zöldségfélét, gyü­mölcsöt és burgonyát tárol­tak a megye ellátására, amelyet most az utóbbi egy hónapban kedvező piacku­tatással további száz vagon­nal növeltek. Ezek közül is 12 féle terméket, főleg bur­gonyát, g^ökérzöldséget, ká­poszta-féléket, hagymát, al­mát, szőlőt és déli gyümöl­csöket helyeztek el a táro­lókba. Így bő választék ke­rül ezekből a téli piacok­ra, ahol most valamennyi terméket olcsóbban árulnak, mint tavaly ilyenkor. A Vállalatnál már meg kezdték a jövő évi felkészü­lést A tervek szerint 320d vagon burgonyát zöldséget és gyümölcsöt értékesítenek majd megyerikben. Ebből 1700 vagon árura már mosí év végén szerződést kötöt­tek a termelő gazdaságok­kal. Elképzelések szerint a termékek fogyasztói árát jö­vőre sem emelik három szá­zaléknál többre. (—túsz) Korszerűen, vagy hagyományosan...? Válaszút előtt a juhtenyésztés Az elmúlt években fur­csa helyzet alakult ki a ju­hászati ágazatban: a piaci (főként külföldi!) igények és árak egyre növekedtek, a juhállomány pedig állandó­an és jelentős mértékben csökkent. Szükségtelen, ma­gyarázni, hogy ennék a fo­lyamatnak éppen ' ellenkező módon kellett volna alakul­nia, ami az állomány minő­ségét és mennyiségét illeti egyaránt. Arról nem is be­szélve, hogy a kereslet igen hosszú távúnak ígérkezik, s a tejes- és a pecsenyebárány a fontos „valutatermélő” áru­ink egyike... Még mindig baj van. Nemrég készítette el a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya a me­gye élelmiszer-gazdaságának hosszú távú, 1990-ig szóló fej­lesztési tervét, amelyben a többi között a juhtenyésztés jelenlegi helyzetét és várha­tó Jövőjét is elemezték. Saj­nos alig léptünk valamelyest élőre ebben az ágazatban, a juhászat fejlesztése érdeké ben hozott kormányintézk? désék ellenére. Juhtenyésztc síinket — állapítja meg a említett dokumentum — to- . vábbra is a szétszórt elhe­lyezess m extenzív tartás jel­lemzi. Következésképp az ál­lomány termelési színvona­la mind a gyapjú-, mind a hústermelés tekintetében ala­csony. A hagyományos elhe­lyezési-tartási körülmények között az élőmunka-ráfordí­tás igen magas. A távlati fejlesztési terv megállapításai szerint az ága­zat fejlesztése érdekében szükségessé válik a szakosí­tott telepek kialakítása a ju­hászaiban is, s meg kell gyor­sítani a szakosodás ütemét. Csakis így válik lehetővé a létszám növelése, a termelés fokozása, s az intenzív hiz­lalás általános alkalmazásá­vá — a gazdaságos tenyész­tés-tartás megteremtés». Az első kezdeményezések Megyénk hegy- és domb­vidéki közös gazdaságai, va­lamint a pély—kiskörei „szi­kes-zugban” gazdálkodó ter­melőszövetkezetek voltak ért­hető módon az elsők, ahol a kormányzati ösztönzésre fog­lalkozni kezdtek a nagyobb arányú és korszerűbb juhá­ratok kialakításával. A bél- 'oátfalvi termelőszövetkezet­ben egy, másfél évvel ezelőtt elkészült egy tanulmányterv, amely szerint megnégysze­reznék a meglevő anyaállo­mány létszámát. Terveiket megpróbálták összeegyeztet­ni a környező, ugyancsak juhtartó termelőszövetkeze­tekkel, hiszen a tervezett ta­karmány táp-keverő és -tá­roló telep megépítése csakis a kapacitás teljes kihaszná­lása mellett gazdaságos. Ez a terv most a Bélapátfalva' Egercsehi, Szűcs, Bekölce, Mikófalva, Balaton és Nagy- visnyó községek termelőszö­vetkezeteinek egyesülésével konkrét valósággá válik. A megye déli, kedvezőtlen termőhelyi adottságú gazda­ságai közül pedig a pélyi és a volt tamazsadányi terme­lőszövetkezet terveztetett egy - egy ezerkétszáz férőhelyes, új juhhodályt, mélyeknek a kiviteli terveit a megyei AG- ROBER Vállalat már el is készítette, s Molqfa Jenő igazgató szerint ezek kivite­lezési költségei alig több mint egymillió forintba ke­rülnek. Tamazsadány azóta „belépett’ a nagy „Tama mente” egyesült tízezer hek­táros termelőszövetkezetbe, most már bizonyos fokig „át kell fogalmazni” ezeket a „kisüzemi” terveket. Pélyen semmiféle változások nem történtek, s minden bizony­nyal rövidesein hozzálátnak a tervek kivitelezéséhez. Ellen­ben a szomszédos Tama- szentmiklóson minden eddig említett juhászat fejlesztési elképzelésnél nagyobb dol­got válósí tanak meg már 1975 tavaszán: 22 millió fo­rintos beruházással egy komplex juhászati telepet építenek. Ebben a tervben szerepel a meglevő ezer fé­rőhely mellett egy teljesen korszerű -háromezer férőhe­lyes kombinát létrehozása. A beruházáshoz tartozik majd 1140 hektár gyepfejlesztés, amelyből 569 hektár új le­gelő telepítése. Ugyanekkor 400 hektáron öntözéses lege­lőgazdálkodást vezetnek be.. J És a tenyésEanyag...? A fejlesztés, az előbbrélé- pés körvonalai érzékelhetően kialakulóban vannak me­gyénkben is, s ezáltal olyan terméketlen és a szarvasmar­ha-tenyésztés számára is kedvezőtlen területek válnak hasznossá, .amelyek eddig ki­estek és kiesnek a haszno­sításból. Ez mindenképpen megnyugtató előrelépés. A szakemberek a gazdaságok vezetőinek körében azonban máris felmerült az a kér­dés: lesz-e elegendő tenyész­tésre alkalmas „alapanyag”, amelynek utódai mind hús-, .mind gyapjútermelés tekin­tetében megállják a helyü­ket a piacon? Egyértelmű igennel, vag> nemmel nem lehet jelenleg erre a kérdésre válaszolni. Annyi bizonyos, hogy a Fü­zesabonyi Állami Gazdaság­ban évek óta kitartó szívós­sággal folyik a tör^stenyész­tés, ahonnét már most is vá­sárolhatnak az érdekelt kö­zös gazdaságok „fajtajavító” tenyészkosokat. Előbb a ma­gyar fésűs merinót keresztez­ték egy szovjet fajtával, s így egy elsősorban gyapjút termelő állomány alakult ki. A jelenlegi mintegy 2100-as létszámú anyaállományt az NS2,K-ból és ed NDK-ból vásárolt hústípusú kosokkal fedeztetik, s a megszületett utódok máris igazolták a vá­rakozásokat: a jerkék 13—14 hónapos korban elérik a 47 kilogrammot,! Ez a súly az­előtt csak 20—22 hónapos korban alakult ki. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy le­dőlt egy biológiai korlát, ko­rábban születnek a bárányok — gazdaságosabb a terme­lés. A dilemmát tehát egyértel­műen eldöntik a felsorolt té- nvek: lehet, érdemes kor­szerű juhászati telepeket épí­teni. És csakis korszerű tele­peket, mert mind a tartási, mind a tenyészanyag-után- pótlas feltételei csak így biztosítottak. Falud! Sándor NwjiUQ 1975, január L» A I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom