Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-28 / 23. szám
Törvényesen, demokratikusan A tsz-ek egyesülése nem cél, hanem eszköz AZ IDEI TÉL, az országban sok helyen a termelőszövetkezetek egyesülésének az Időszaka is. Az érintett közös gazdaságokban a zárszámadó, vagy a tervtárgyaló közgyűléseken döntenek a szövetkezeti gazdák arról, hogy a jövőben „egyedül”, vagy a szomszédos szövetkezettel, szövetkezetekkel közösen, földjeiket, erdőiket egyesítve gazdálkodnak-e? Napjainkban országosan mintegy 500 termelőszövetkezetben foglalkoznak a vezetők és a tagok az egyesülés gondolatával, előkészítésével. Mennyi valósul meg az idén ebből? Az eldől a közeljövőben. De azt a kérdést is erdemes feltenni: nemtől gyors-e az egyesülések üteme? Kellően megalapozott-e minden egyesülés? (A mező- gazdasági tsz-ek száma 1974- ben 1923, területük pedig átlagosan mintegy 2900 hektár volt) Az egyesülések számszerö- Bégéröl sem a felsőbb párt-, sem az állami szervek nem döntöttek, tehát nincs úgynevezett „irányszám”. Viszont az elmúlt években történt egyesülésekkel kapcsolatban sok tapasztalat halmozódott fel. Ezek összegezése alapján alakította ki a párt ismételten azokat az elveket, amelyek érvényesítéséért a pártszerveknek és — szervezeteknek következetesen kell munkálkodniuk, nagy felelősséggel állást foglalniuk ebben a kérdésben. Ez pedig nem könnyű feladat, hiszen a szövetkezetek egyesítését sok körülmény indokolhatja, de ugyanakkor számos olyan tényező is lehet, amely ellene szól A PARTSZERVEK és-szervezetek döntéseiknél azt vegyék alapul, hogy napjainkban nem a termelőszövetkezeti egyesítés, hanem a termelés hatékonyságának a növelése van napirenden. Ennek egyik eszköze lehet két-három termelőszövetkezet egyesítése is. Nem szabad azonban összetéveszteniük az esziközt a céllal. Nem az a cél, hogy nagy területű gazdaságok jöjjenek létre, hanem az, hogy az adott területen, most és a jövőben minél kisebb ráfordítással, minél nagyobb eredményeket érjenek el. Az is igaz viszont, hogy a területi koncentráció a hatékony gazdálkodás egyik eszköze. Az egyik, de nem az egyedüli. Napjainkban a szövetkezeti vezetők körében kevés szó esik az anyagi erők koncentrálásának egyéb formáiról, a társulásokról, a szövetkezetek közötti kooperációról. Pedig a nagy tömegű, iparszerű termelés számos esetben csak több szövetkezet együttműködésével, anyagi erejük egyesítésével valósítható meg. Az eddigi egyesülések is azt bizonyítják, hogy a pártszervezeteknek már a gondolat felmerülésétől kezdve valamennyi szakaszban, sőt azt követően is megvan a maguk tennivalója. Lehetséges persze az is, hogy éppen a pártszervezetek kezdeményezzék az egyesülést. Valamennyi termelőszövetkezeti egyesülés csak a törvényesség — az önkéntesség és a demokratizmus — betartásával történhet. Ehhez azonban az szükséges, hogy minden termelőszövetkezeti tag megfelelően tájékozott legyen, tehát meggyőződéssel szóljon mellette, vagy ellene. Az olyan általános szólamok hangoztatása, hogy „együtt könnyebb”, „az összefogásban van az erő”, a tagok lebecsülését, döntésre való érettségük semmibe vevését ‘jelentik. A pártszervezetek nyomatékosan igényeljék a gazdasági vezetőktől, hogy az egyesülés előnyét, szükségességét, lehetőségét gazdasági számításokkal bizonyítsák. A pártszervezet is csak ezek és a tagság véleményének ismeretében dönthet arról hogy támogatja-e az egyesülést vagy sem. Döntésül megértetése érdekében pedi; végezzenek jó érveket felső rakoztató politikai íelvilágo «ito munkát. AZ EGYESÍTÉS megfelelő politikai előkészítése azonban nem merülhet ki a tagok közötti agitációban. Elég sok tapasztalat bizonyítja: néha a legnagyobb nehézséget nem a tagok meggyőzése, megnyerése jelenti, hanem a gazdálkodás folyamatosságának biztosítása. Az, hogy ne akadozzon a közös szövetkezet „gépezete”, ne késsenek meg olyan munkákkal, amelyek a termelés biztonságát, eredményességét tekintve nélkülözhetetlenek. Éppen ezért a pártszervezetek arra törekedjenek, hogy még az egyesülés előtt készüljön el a gazdaság belső szervezetét, működését szabályozó tervezet, fordítsanak gondot a vezetés szervezetének — a területi, kombinatív, ágazati vezetésrendszernek — a helyes kialakítására. A szövetkezetek egyesülésével nagyobb termelőegységek jönnek létre. Súlyos hiba, ha az egyesülés után kezdenek gondolkodni azon, hogy milyen irányba fejlesz- szék tovább a gazdálkodást. Nem egy szövetkezetben okozott súlyos gondot az első évben, hogy az egyesülést megelőzően nem rendelkeztek megfelelő termelésfejlesztési programmal. A párt- szervezeteknek is be kell kapcsolódniuk ezek készítésébe. Nem az a feladatuk, hogy úgynevezett szakkérdésekben döntsenek, hanem az, hogy biztosítsák: az üzemek programja — a helyi lehetőségek maximális kihasználására építve — vegye figyelembe a népgazdaság érdekeit; ne tervezzenek olyan beruházásokat, amelyek meghaladjá.k a szövetkezet teherbíró képességét és nagy összegű állami támogatást igényelnek; lépjenek fel az ellen a káros szemlélet ellen, hogy a nagy területtel rendelkező szövetkezet már okvetlenül korszerű, fejlett nagyüzem. Ezzel a jelszóval ki akarják selejtezni az eddig használt gépeket, eszközöket, épületeket, mielőtt az újak beszerzésének, létesítésének feltételei létre jöttek volna. A termelés színvonalának fenntartása, sőt növelése azt követeli, hogy amíg nincsenek korszerűbb, nagyobb kapacitások, addig a kisebbeket, az elmaradottabbakat maximálisan ki kell használni. Nagyon fontos, hogy már az egyesülések előkészítésének időszakában segítsék és ellenőrizzék a pártszervezetek a párt gazdaságpolitikai céljainak érvényesülését. Ez egyben ugyanis a szövetkezeti tagokról való gondoskodást is jelenti. Többek között azt, hogy jövedelmük, élet- és munkakörülményeik mihamarabb növekedjenek és javuljanak. A szövetkezeteik egyesítésével kapcsolatban sok-sok személyi kérdés is előtérbe kerül, s nem csupán a vezetők, hanem a tagok széles körében is. Ezek megnyugtató rendezése időt, nagy türelmet és körültekintést igényel ugyan, de a problémák elmérgesedését megelőzendő halasztást nem tűrő feladat. Egyértelmű és kézenfekvő hogy az egyesülés után kevesebb tsz-elnökre, főkönyvelőre, főagronómusra stb lesz szükség, mint korábban Az elmúlt évek tapasztalata azonban arra intenek, hág: számos szövetkezetben a ve zetők kiválasztása nem a pár káderpolitikai elvei szerin történt. Fő feladatnak a vol szövetkezeti vezetők „állás szerzését” tartották, nem pe dig azt, hogy az új, a na gyobb szövetkezet élére legjobb vezetők, szakembe rek kerüljenek. A pártszerve zetek olyan vezetőket java soljanak, akik emberileg t szakmailag képesek a ne gyobb szövetkezetek irány fásával együtt járó nagyob feladatok megoldására, a fi ! lelősség vállalására. , A PARTSZERVEZETE azonban ne csupán a vezető : személyi kérdéseivel fogla * kozzanak. Nagyon fontc hogy legalább ilyen gondd kezeljék, képviseljék a ts tagok személye* éedeke ügyelve arra, hogy minden ember a képességeinek, képzettségének megfelelő munkabeosztásban dolgozhasson, vagy az új beosztáshoz szükséges képzettséget mielőbb megszerezhesse. M. S. Pártértek ebietekről jelentjük Kommunisták számvetése a illatra vidéki Fémművek nél „Az elmúlt négy évben az alapszervezetek tudatosabban, folyamatosabban foglalkoztak a párttagságra való felkészítéssel. Ez idő alatt 121 új párttagot vettünk fel, s főleg az utóbbi két esztendőben sokat javult a fizikai Nyolc hatvani vizsgálat nyék biztatóak. Valamennyi vizsgált egység, szerv elfogadta a bírálatot, a hibák megszüntetésére tett javaslatot. Néhány esetben kellett csupán a felügyeleti szerveket megkeresni, hogy a gondokat gyökeresen kiirtsák az érintett munkaterületeken. Elsősorban a vendéglátóiparra vonatkozik az utóbbi megállapítás, mivel a vizsgált üzletekben, éttermekben az alapellenőrzés óta sem kielégítő az egészségügyi előírások betartásának állapota. Ami az idei esztendő feladatait illeti, nyugodtan leírhatjuk: lesz tennivalójuk ismét a népi ellenőröknek. Hét különböző, igen nagy (szakértelmet igénylő célkitűzés szerepel ugyanis a városi NEB tervében. S elképzelhető, hogy megyei szintű vizsgálatnál is igénybe veszik a bizottság társadalmi munkatársait. A megoldandó feladatok élére a gyermek- és ifjúságvédelem hatvani helyzetének vizsgálata kívánkozik fontos társadalmi vetü- lete miatt EGYÉBKÉNT jóleső érzéssé li nyugtázták a NEB tagjai, hogy korábbi kirívó esetektől eltérően a munkahelyeken megszűnt a panaszosok, közérdekű bejelentők „tetem- rehívása”. Ma már a munkahelyi vezetők is segítő társat Iáinak azokban, akik a különböző lazaságokra, mulasztásokra felhívják a figyelmet. A népi ellenőrzési bizottságot pedig a rendeltetésének, társadalmi súlyának megfelelő tiszteletben, megbecsülésben részesítik. (moldvay) ÜLÉST TARTOTT a Hatvan Városi Népi Ellenőrzési Bizottság, hogy megvitassa az elmúlt év munkájának eredményejt, s határozatot hozzon az 1975-re vonatkozó tervekről, feladatokról. Mint az elnöki beszámolóból megtudtuk, a bizottság száznál több olyan társadalmi munkást tart nyilván, akiknek a közreműködésére, különleges képesítésére bármikor számíthat. Közülük az 1974-es esztendő nyolc nagyobb vizsgálatában 52 népi ellenőr vett részt, s mintegy 150 napot töltött el különböző jellegű ellenőrző munkával. Érdemes megemlítenünk, mennyire sokoldalú volt az egy esztendő tevékenysége, s az élet milyen fontos kérdéseinek boncolgatására került sor! Vizsgálták a népi ellenőrök a Hatvanban élő cigánylakosság helyzetét, foglalkoztak a nőpolitika helyi érvényesülésével, a termelőszövetkezetek és vállalatok szerződéses kapcsolataival, s a tanácsi intézmények költségvetési gazdálkodásával. Korábbi panaszok nyomán visszatértek a népi ellenőrök a Münnich Ferenc-lakótelep- re, hogy az új lakások minőségi hibáinak kötelező javítását szemrevételezzék, utó- vizsgálatokat folytattak a vendéglátóiparban, különös tekintettel az egészségügyi követelményekre, tájékozódtak az intézményes üdültetés helyzetéről, majd a magánkereskedők és kisiparosok értékesítési tevékenységét nézték meg közelebbről. Természetesen a különböző észrevételek, tapasztalatok feltárása a jelentkező hibák megszüntetését célozta, s ilyen tekintetben az eredmédoiáozók aránya’’ — hangzott el a pártbizottság beszámolójában, amely ei. Sulyok Zoltán, az üzemi pártbizottság titkára terjeszteti elő a Mátravidéki Fémműveknél vasarnap tartott partertekez- lt.en. A vállalat kommunistáinak négy év munkáját értenem tanácskozásán jelen volt Gubán Dezső, az egri járási pártbizottság első titkára. valamint Kiss Sándor, a megyei KISZ-bizottság első titkára is. A beszámoló részletesen elemezte a gazdasági munka javításában teljesített pártfeladatokat, a dolgozók szociális helyzetének alakulását. Az összes foglalkoztatottnak több mint a fele nő, és mintegy 35 százaléka harmincévesnél fiatalabb. Ez természetesen különös hangsúlyt ad a nőpolitikái, illetve az ifjúságpolitikai határozatok vállalati végrehajtásában. Négy éve még az egyik legalacsonyabb átlagbért fizető vállalat volt a fémtömegcikk- iparban a Mátravidéki Fémművek. Azóta alaposan megváltozott a helyzet: az 1970- ben a 21 ezer forintnál alig több évi átlagbér 1974-ben 28 819 forintra emelkedett, a személyi jövedelmek évi átlaga pedig 31 780 forint. Emö- gött jelentős műszaki fejlődés és a termelés nagyarányú növekedése áll. Mint ismeretes, a múlt év végére érte el a vállalat az egymil- Iiárd forintos termelési értéket; az esztendőt a nyereség- terv túlteljesítésével, a termelékenység további javításával zárták. Kiemelkedő — és ez szintén az elmúlt négy év eredménye — a vállalatnál az üzemegészségügyi szolgálat. Az egészségügyi kombinát folyamatos szakrendelései, a munkaegészségügyi laboratórium munkahelyi vizsgálatai jól szolgálják a dolgozók egészségvédelmét. Nagy szerepet vállaltak a népesedéspolitikai határozat megvalósításában is: megszervezték a rendszeres nővédelmi ta-' nácsadásokat, tájékoztatásokat. A tubusgyáregységben a terhes anyák foglalkoztatására kismamaüzemet létesítettek. A párt irányításával eredményed munkai végez az ifjúsági mozgalom, megmuiütközik ez a vidnökségvái’.a i- sokban. A társadalmi és Ti- megszervezetek jó közdoset két teremtő politikai munkájáról, az egyre szélesedő specialista brigádmozgal nv ol szintén elismeréssel szólt a beszámoló. Ebben az évben még nagyobb szükség lesz a dolgozók lelkesedésére, aktivitására, a 332 párttag példám tató munkájára. Számos külső körülmény — anyaghiány, piaci változások — teszi nehézzé az idén a feladatok, a vállalások teljesítését. A beszámoló után Fónad Sándor szervező titkár, a kongresszusi irányelvek, illetve a szervezeti szabályzat tervezetével kapcsolatban a taggyűléseken elhangzott véleményeket foglalta össze. A javaslatokban többek között elmondta: szigorítsák az eddigieknél jobban a gazdasági egységek pártellenőrzését, legyen szigorúbb a felügyelet a rendelkezések végrehajtásának ellenőrzésében. Ezt hangsúlyozták egyébként a hozzászólások is, Sebestyén Zoltán technológus például arra hívta fel a figyelmet, hogy jó lenne felülvizsgálni a külkereskedelmi vállalatok érdekeltségi rendszerét, ezeknek a vállalatoknak a tervei ugyanis gyakran nem egyeznek a hazai gyártó partnerek érdekeivel. A vitában felszólalt Gubán Dezső is, elismeréssel szólt a pártszervezetek elmúlt években végzett munkájáról, arról az áldozatkész politikai neveíotevékenységről, amelyet 1973-ban a vállalat élén bekövetkezett vezetőváltás után kialakult helyzetben végeztek. A pártértekezlet második részében került sor a következő öt esztendő tisztségviselőinek megválasztására. Az üzemi pártbizottság titkárává ismét Sulyok Zoltánt választották. (hekeli) A sok fától — látni kell az erdőt Pénzbe kerül-e a takarékosság? H. — Azt szeretném, ha elöljáróban tisztáznánk egy lényeges dolgot. Történetesen azt, hogy a spórolás és a takarékos gazdálkodás közé még véletlenül se tegyünk egyenlőségjelet, mivel a kettő nem ugyanaz. Ezt döntő fontosságúnak érzem, mivel az emberek a hétköznapi élet során általában a két fogalmat annyira együtt használják, hogy elmosódik a kettő közötti nagyon lényeges különbség. E bevezető után térjünk rá a takarékos gazdálkodás értelmezésének lehetőségeire a mezőgazdaságon belül. Beszélgető partnerünk Kom- játi Károly, a horti Kossuth Termelőszövetkezet főkönyvelője. — Miért tartja ennyire fontosnak a takarékosság és a spórolás közötti különbség hangsúlyozását? — Nagyon jól tudom, hogy az utóbbi időben az emberek milyen információáradatot kaptak az olajválságról és az ezzel összefüggő kérdésekről, így tehát reálisan fennáll az a veszély, hogy ez az információ a legelső helyre kerüljön az átlagember, de még a különböző részterületek szakértőjének tudatában is, ha kiejtik ezt a szót: takarékosság és rögtön az üzem- anyag-soórolásra gondol. Volt nálunk egy megbeszélés, amelyen többek között én is felszólaltam és arra kértem a szakembereket, nehogy a tervezésnél az üzemanyag-fogyasztás csökkentésének a bűvöletébe kerüljenek, és ez legyen a központi téma» — Tehát az üzemanyaggal való spórolás nem lényeges? — Ezt nem mondtam. De gondoljunk bele; az egész magyar mezőgazdaság a kőolajon alapuló hazai üzemanyag-fogyasztásból mindössze 6,5 százalékot mondhat magáénak. A mi termelőszövetkezetünkben a 65 millió forintot elérő bruttó termelési érték előállításához 1 millió 900 ezer forintnak megfelelő mennyiségű üzemanyagot használunk fel. Szóval ezért mondom én, hogy ne kerüljön nálunk az üzemanyag-fogyasztás csökkentése fő műsorként az első helyre. Vannak ennél sokkal inkább megoldásra váró kérdések. — Például? — Például a műtrágyafelhasználás kérdése. Ez igazi kulcskérdés. A műtrágya ára, ha jól emlékszem, egy év alatt ötszörösére emelkedett a világpiacán, s mégsem vigyázunk eléggé arra, hogy a legmegfelelőbb módon használjuk fel a modem mezőgazdaság e nélkülözhetetlen kellékét. Nagyon kevés az a termelő- szövetkezet. ahol megfelelő talajtani, agrokémiai vizsgálatok előzik meg a műtrágyázást. s £gy sok esetben fölöslegesen szórják ki az igen drága vegyi anyagot. A műtrágya azonban már akkor veszt az értékéből, amikor tárolják. A meg nem felelő raktári körülmények miatt körülbelül tíz-tizenöt százalékos veszteséggel lehet számolni nálunk is. Mi egy évben hatmillió forintot költünk műtrágyára, de ebben benne van az állami tamoftatáe is. Támoeaitás nélkül körülbelül tízmillió lenne ez az összeg. Ha figyelembe vesszük a raktározás és a tudományos vizsgálatok hiánya miatti veszteséget, ez egyedül meghaladja összes üzemanyag-fogyasztási költségünket. — A műtrágya felhasználása, illetve raktározása tehát már valóságos probléma, ebben meg lehet jelölni a takarékos gazdálkodás egyik elemét. — Igen, egyik elemét. A takarékos gazdálkodásnak azonban nem szabad kampányfeladattá süllyednie, hanem éppen abban rejlik az igazi lehetőség, ha ezt általános szemléletté sikerül tenni. Ugyanis sok mindent ide lehet sorolni. A takarékosság címszava alá tartozik — legalábbis megítélés kérdése az egész — az emberi munkaerővel való takarékosság kérdése is. — Véleménye szerint takarékos gazdálkodás folyik-e a mezőgazdaságban, ha főkönyvelői szemmel nézzük a dolgokat? — Szerintem egy nagyon fontos alapkérdés nincs tisztázva. A magyar mezőgazdaság egyre többet és egyre jobb minőségű termékeket állít elő. Természetesen ez nem megy ingyen, drága műtrágyát, drága technikai eszközöket használunk fel az egyre jobb termés elérésének érdekében, a megtermelt értékkel pedig pazarlóan bánunk. Ez komoly ellentmondás. Itt van például konkrétan a búza esete. Évek óta nagyon jó a termés Magyarországon, de a betakarított gabonát kényszertárolókban, fólia alatt, « ponyva aU&t, Kkaftleoa* sa»e, badtéri raktárakban tároljuk. Kiszámította azt már valaki, hogy mennyit veszít így az értékéből a tárolt gabona? Most egy lehetetlen dolgot mondok, de így köny- nyebb talán igazán megérteni ennek a kérdésnek a legmélyebb közgazdasági lényegét. Lehet, hogy a búza annyit veszít tárolás közben az értékéből, hogy nem is érdemes annyi műtrágyát és technikai eszközt ráfordítani a megtermelésére, mivel értékében, elveszti mindezt a tárolás alatt. — Kiélezett példának feltétlenül jó, de valószínű nem ez a járható út. — Persze hogy nem. A megoldás ilyen esetekben az, hogy — véleményem szerint — az igazi takarékos gazdálkodás érdekében nem szabad félni a pénzkiadástól, jelen esetben a műtrágya- és terményraktárak megépítésétől, mert ha itt akarunk spórolni, akkor előbb-utóbb ráfizetünk. A takarékos gazdálkodást biztos. hogy nem értelmezi mindenki egyformán, ha valaki a minden áron való spórolásra törekszik, köny- nyen előfordulhat, hogy a sok fától nem látja majd az erdőt. Még egy konkrét példát hadd említsek. Ez közvetlenül érinti az üzemanyag-fogyasztást. Mi meglehetősen sok pénzt költöttünk nagy teljesítményű gépekre. Ezek az óriás gépek azonban végső soron kevesebbet fogyasztanak, mint az apró gépek, mert jobb a kihasználtságuk, kevesebb a leállás, újraindítás, gyorsabban. hatékonyabban és nagyobb területen dolgoznak. Egyszóval a pénzkiadás még nem mond ellent a takarékos szemléletnek, csupán azt kell nagyon jól megválasztani, hogy mikor és mire költjük a pénzt. Szifiethy András
