Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-26 / 22. szám
\ Tíz éve Kait meg Bokros- Birman Dezső i < $ Tíz éve, 1965. január 34- > én halt meg Bokros-Bir- * man Dezső Kossuth-díjas 5 szobrász és grafikus. Ké~ < nőnkön Fekvő női .akt cí< mű szobra látható, melyet ^ 1917-ben alkotott. I (MTl-foto: \ Mezó Sándor felvétele) Mély köpönyegében Takács Tibor regénye Mikes Kelemenről Mondások, aforizmák Egy kis csésze kávés» gyakran addig kell türelemmel várni, amíg betelik a pohár J. Nyifcotafcti Az előadó elaludt — nem tudta végighallgatni saját magát. V. Szolovjov A munka alól felmenthetik az embert — de a semmittevés alól soha. S*. Markov „Ha valaki csupa igazéletű emberrel dolgozik — ; mondta az angyal —, ehhez pokoli türelem kell.” D. Rudii Aki dicshimnuszokat zeng — annak te megcsuklik néha a hangja. A. Caemov Ostobaság egy regényen nyolc hónapon át dolgozni, amikor minden könyvkereskedésben két dollárért megvásárolható. Mark Twain Anekdoták FRANK SINATRA *5S AZ ISMERETLEN Egyszer Frank Sinatra a sivatagban filmet forgatott. Megállt tankolni egy benzinkútnál. A benzinkutas ránézett, majd kijelentette: — Azt hiszem, hogy már láttam önt valahol... — Talán a moziban? — sietett a segítségére a népszerű színész. — Meglehet ön melyikbe Jár? AZ ÍRÓ ES KOLLEGÁJA Philippe de Jonas francia^ író elküldte írótársanak. Andre Frossardinak „Randevúm Érásszal” című új könyvét. Frossardi hamarosan visszaküldte a könyvet a következő megjegyzés kíséretéből: „Kedves barátom, mindannyiunkkal előfordul olykor, hogy a randevú nem sikerül...” ŐSZINTE POLGÁRMESTER Winston Churchill egyszer részt vett egy manchesteri fogadáson. Amikor a banketten már behozták a kávét a polgármester közelebb hajolt hozzá és odasúgta: — Engedjük, hogy szórakozzanak még egy kicsit a* egybegyűltek, vagy már el akarja mondani a beszédét? SZÖKRATESZRÓL Szókratész egyszer az athéni piactéren sétált amikor arra lett figyelmes, hogy lélekszakadva elrohan mellette egy szegényesen öltözött ember. Valamivel később felbukkant egy másik ember bottal a kezében, aki azt kiáltozta: — Fogják meg! Fogják meg! Platón tanítómestere a füle botját sem mozgatta. Az üldöző megrökönyödött. — Süket vagy?! — förmedt rá a bölcsre. — Miért nem álltad útját annak az embernek? Hiszen gyilkos! — Ki a gyilkos? — kérdezte Szókratész. — Furcsa kérdés. Gyilkos az az ember, aki öl. — Ügy, szóval a mészáros? — Dehogy, az az ember, aki megöl egy másik embert. — Már tudom. A katona! — Az az ember, aki megöl egy másik embert békeidőben! “ — Vagy úgy; a hóhér? — Ugyan már, vén bolond! Gyilkos az, aki megöl egy másik embert az illető saját házában. ....... — Most már értem! — Az orvos! — kiáltott fel Szókratész. Művészeti, irodalmi hírek Ac ólam filmkritikusoknak a legjobb hazai és külföldi rendezőnek ssánt dijával Federico Fellinlt, illetőleg Ingmar BergmanI tűntették H. ★ Párizsban ezen a télen immár a második nagy kiállítás nyílt meg a Grand Palais-ban. „Az lmpresfizlonhs- AMs száz éve” kiállítás után most a „Dávidtól Delacroix* lg” (David 1748—1825. Delacroix 1798—1863) kiállítás várja a látogatókat február 3-1*. A bemutatott 200 kép közűi igen sokat szovjet, lengyel és amerikai múzeumok, valamint amerikai magánosok kölcsönöztek, ★ Az ez idő merint a Broadway-on sikert arató színdarabok egyharmadát Londonból importálták. Ezek egy részéve! az eredeti londoni szereposztásban ismerkedhetett meg először a New York-i közönség, angol színházak gyakori vendégjátékai alkalmával. _ ★ Otven kötetben jelennek meg Marx és Engel« művei angol nyelven. „Nem csupán a brit publikációja marxista Irodalom, de az egész angol könyvkiadás mérföldköve ez” — írja január 8. számában a londoni Morning Star. Az első kötet már « hónapban megjelenik a könyvesboltokban. Régtől nyílt ütőit, hogy Mikes Kelemen sorsában egy nagy regény rejlik. A köztudat leginkább Lévay József szép verőéből ismeri Mikes Kelement. Azt már kevesen tudják,, hogy Komáromi János is írt könyvet a rodostóiakról, Zá- gon felé címmel. Gy. Szabó Béla tíz fametszetével együtt a Pásztartűz 1934. 12—24. számában jelent meg folytatásokban ez az opálos hangulatokat őrző regény. Ma már az idősebbek számára is homályos emlék csupán. A regényt belepte az idő láthatatlan pora. Szép írói szándék, emberileg jelentős mondanivaló nem kapott művészi szempontból hiteles formát, nem is ad maradandó élményt a ma olvasójának. TV-filmet is láttunk az örök bújdosóról, színvonala közepes volt, de jelentősége így te mérhetetlenül nagy: közelebb hozta számunkra a bujdosók sorsát, a „Rodostó-élményi,” Veres Dántól írta Mikes Kelemenről a legjelentősebb művet: egy két részben játszódó, utójátékkal záruló történeti drámát. Az ember- láttatás szándéka vezette az írót Nem a romantika köd- köntösébe burkol ód zó szám- kivetetteég keserű búsangása, hanem az elkötelezett ember emberarcú hűsége, tragikuma. „Végsó leheletemig, Kelemen fiam, s ha lehet, példámmal azután is...” — visszhangzanak Rákóczi szavai Mikes léikében, aki 69 évesen írta meg a 207-dk levelét, életét télnek, nem is egy* nek, hanem négy télnek érezve. Eszméi orra buktak, a kurucok szabadsága rabságra változott. Akik hűségesek maradtak, számkivetettek lettek, megfosztották őket a visszatérés utolsó reményétől is. Meghalt a fejedelem, akinek szolgálata még a száműzetésben te tartalmas életcélt jelentett. Kőszeghy Zsuzsika, az egyetlen nő, akit Kelemen szeretett, más asszonya lett Ezek a Mikes-sors legfőbb összetevői, ennek • megjelenítése hitelesíti a* epilógusban, a dráma legszebb monológjában elhangzó szavait: „Elveszett minden, ami értelmet adott életemnek”. Nem is a dráma, hanem a regény foglalkoztatta inkább az írókat. Veres Péter szerint „Regényt, nagy regényt kellene írni róla”. ö Tamási Áront biztatgatta a megírásra: „neki való ember, szíve szerint való ember Mikes Kelemen”. Nem készült el a Mi* kas-regény Tamási édes realizmussal csorduló tollán. Takács Tibor vállalkozott a régóta vajúdó Mikes-regény megírására. Személyesen felkereste Rodostót, a Rákóczi - házat, mielőtt íráshoz látott Mikes életének egy fon to» epizódját állította regény® középpontjába. 1739-ben m szultán Mikes Kelement é* Zay Zsigmondot Jászvásárra küldte. Erdély köpönyege, mellett, a Kárpátok Erdélyt övező hegykoszorújándk. * közelében mentek el, mindössze egy napi járóföldre « szülőfalutól, Zágontó L Erdély katonai kormányzója cselt vetett a bujdosóknak, akik megvívtak a rójuk törő ellenséggel. De ennél is nehezebb küzdelmet folytattak önmaguk lelkiismeretével. Nem engedtek az újult erővel felszakadó honvágynak, kitartottak eszméik mellett, hűségesek maradtak Rákóczi emlékéhez. Takács Tibor könyve szép, igen hasznos, nagyon szükséges könyv, amely történelmi tudatunk egy fontos részét segíti elevenen megőrizni. Az egri, a Heves megyei olvasók számára különösen kedves lehet ez a könyv, Íriszen Egerben őrzik Mikes Kelemen Leveleskönyvét' De a nagy Mikes-regény továbbra is megírásra vár. Takács Tibor fontos vállalkozása ellenére is. (Móra.) CS. VARGA ISTVÁN r JV%nAAACJVWVVWV\AAACü-LriarLrLrin.-VV-|C^fírJ-|J-irLri-ü-||-C.-f--- — iJ K ’ éső délután történt a villamosban, abban az órában, mikor az utcai lámpák sora föllobban, végig a folyóparton. Néhány utas lézengett a kocsiban. 'János kényelmesen leülhetett volna, de szívesebben maradt a szellős peronon. Társaságból jött, most hazafelé vitette magát, nem sürgette az idő. Kifelé bámult a jól ismert városképre; a hidak, az idényenként színt váltó gesztenye- sor, itt volt diák, itt nőtt fel. Ahogy arca egy pillanatra befelé fordult, a szembeeső, szimpla ülésen vette észre a rokonszenves, fiatal nőt. Fiúsra vágott frizura, metszett arc, intellektuális alkat, nem túlságosan uralkodnak el rajta a női jegyek. Le nem vette szemét az ablakról, fejtartása merev, minden vonása feszült egyensúlyban, a szeme párás csupán. Először azt hitte, visszafojtott ásítástól. Agyondolgozta magát a könyvtárban, laboratóriumban vagy az inspekción. Mulatni kellett rajta, hogy rögtön hátteret kerekít, mindennapokat álmodik egy véletlenül elékerülő archoz. A nő kezét elrejtette a retikül, felső ujjpercei bújtak csak ki fölötte. Kíváncsi lett volna, visel-e karikagyűrűt, aztán a következő pillanatban már el is resteilte masát a felszínes férfttéiZVo • ’ Vidor Miklós: Künny csepp kisasszony Akkor pillantotta meg, hogy a nő egyenes orrán legördül egy páros könnycsepp. Szabályos orra volt — ez az arc úgy viszonylott a nő eleven önmagához, mint egy pontos, de jellegtelen fénykép. Akár szép is lehet, ha egy pillanatra fölragyogtatja. De most küszködve őrzi az unatkozó utas látszatát Ajka összepréselve alig-alig rezdül az erőfeszítéstől, szeme alatt fényes ösvényt vájtak a könnyek. Mozdulatlan arccal kifelé fordul, mintha roppantul érdekelné az utca — és mintha szüntelen esőben bámulná, az egész összefolyik előtte. Könnyek esője mossa ezeket a házakat, egy-egy alakot, amint elvillan a kis tér bejáratában, vagy a part menti sétány rácsa mellett. Néz és nem lát. Odakinn történik valami, amiből ő végképp kimarad. Föl sem tűnik neki, hogy valaki figyeli. TP őprengett, ki lehet ez a nő. ■ Évei szerint valahol a huszonöt és harminckettő közötti la■n ská’év bárhol: ° nincsen kom, csak. biológiai állapota És most épp rajtakapta életének szabályszegő epizódján. Illetéktelenül belesett egy kulcslyukon. János beharapta ajkát, mintha egy bonyolult számításon kellene eligazodnia, s rájönne, hogy hiányzik belőle a rátermettség. Vitatkozott önmagával. Nem, ez nem az a fajta, aki vadidegenek előtt sírva fakad. Egy megállóval a férfié előtt ki a kocsi belsejéből, természetellenesen elfordított arccal, kesztyűs bal keze átfutott szemén, mintha beleröpült volna valami. És most sem törődik a körülötte levő világgal. Nem figyeli, s azt hiszi, ezzel elbújhatik előle. De meg kell bűnhődnie: alighogy a villamos lefékezett, már lép is le, sietősen, mint aki túl akar esni a céltalan utazáson — s cipősarka beléakad a rácsos lépcsőbe. Ha nem veszi észre a kinn ácsorgó nyúlánk férfi, menthetetlenül előrevágódik. Jánosnak még éppen sikerült utánakapnia. Megfogta könyökét, míg egyensúlyát vissza nem szerzi, aztán ő is leszállt vele. — Köszönöm — suttogta a nő. •záporán pillogott, hogy elrejtse avaros szemét A férfi csaknem szigorúan rá- meredt — Szedje össze magát, semmi értelme... * Ott álltak a megálló járdacsík- jan, mindketten kissé restellkedőn es tanácstalanul, hiszen egyikük sem tervezte el, ami történt. — Ne haragudjon... — szólalt meg végre a nő, s már nem bírt hová nézni. — De igenis haragszom. Haragszom, ha felnőtt ember sír. Pláne nyilvánosan. — Megint beharapta alsó ajkát, aztán folytatta: — Senkinek semmi köze hozzá, hogy maga szerencsétlen, vagy becsapták, vagy mit tudom én... Titkolja el. Magánügy. Mire számít? Részvétre? — Megingatta fejét s gúnyosan elmosolyodott: — Az embereket legföljebb a szenzáció érdekli, és velük született tapintatlansággal túrkálni kezdenek a könnyei között. No, jöjjön, kiszellőzik az alsó rakparton, míg rendbe nem jön, így nem állíthat be sehol: /“* sak bámult az idegenre, az- tán ellenkezés nélkül elindult mellette, ijedtében a sírásról is megfeledkezett. Nyugodt sétalépésekkel indultak el a lefelé vezető lépcsősoron. János meg föl lélegezve. hogy végre olyasvalaki előtt mondhatja el á magáét, akihez nem köti semmi, tágasan, otthonosan fordult felé: — A sírás a gyerekkor előjoga, mikor még elérhetünk vele valamit: új mackót a szétnyúzott helyett, engedélyt a cirkuszba menésre. Akkor még csupa olyasmiért szokás sírni, ami emberi erővel nagyjából jóvátehető. De később. .. — sóhajtott legyintve: — Rossz beidegzés, ostoba motorizmus. És kínos helyzetet teremt Lelkifurdalást próbál kelteni ott, ahol esetleg nincs is lelkiismeret. Vagy éppen túlteng, akkor meg... Eh! Sírni magányosan kell, elbújva, bezárkózva — állítólag megkönnyebbít. De villamoson! — Hirtelen meghitt hangra váltott. — A női könnyek a terror szaloneszközei. .. ne nyúljon ilyen nemtelen eszközökhöz, úgysem hiszik el magáról, hogy védtelen... A fiatal nő megállt egy tömzsi kikötőcölöpnél, s végre magára ébredőn, meglepetten rábámult: — De hát... kicsoda maga egyáltalán, .. és... ? — Oly mindegy. Én sem kérdeztem, hogy maga kicsoda. Nem is érdekel. — Hátrasimította haját, fújt. egyet. — No, jobban van, Könnycsepp kisasszony? A felpuhult arc álmélkodó volt, de a szeme már teljesen száraz. Egy ideje komolyan fürkészte a férfi keményen kirajzolt vonásait. Aztán végre megszólalt: — Azért magát sem vetheti föl a boldogság. János furcsán, torokból nevetett. — De nem is sírok. —• Sebesen kezet nyújtott. — No, minden jót! — Köszönöm. És magának is. E gySzerre fordultak meg. Vit~ ték a másik előtt ismeretlen sorsukat.
