Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-26 / 22. szám
DEMENT OTTO: Telet vár A tűben hullt makk szendereg. vzálaz rá az eső. Telet vár mohón a gyerek s a tél bóklászva jő. előkészítem gönceim én is komótosan, Via még eső, holnapra dér, s a fagynak körme van. Szelídítve magamhoz őt — se fiatal se vén — Még húzok ide s oda is. V szánkó és a szén. Siklani szikrázó havon, vagy veszteg ülni meg. Kuckó, kaland, fagy és parázs. Hideg láb, kézineleg. TOD AL ÁGI PÁL: Mélytengeri tisztás Valahol, az álomnak közepén, egy mélytengeri tisztáson lelt reá az egymás mellett alvókra — Az ének. úgy tetszett, mintha széjjelbontaná összefogott függönyét és aláhullt a hang, előle mégse rejtve el a mezíteleneket, kiket ájult szomorúsággal, hosszasan figyeli. Bámulta őket, addig nézte őket. míg egyikükké át nem változott, akkor aztán a szívéből kinőttek a legkülönösebb liliomok, olyan erősen Illatozva, égve, hogy ebódult s nem tudta, hova néz: egy no nyitott szemébe, vagy az égbe'/ s hogy mért olyan gyönyörű az egész'.’ Mi történt XVI. Laj'os fiával? XVII. Lajos titkának megfejtésével nagyon sokan megpróbálkoztak már. Ezzel a kérdéssel foglalkozik André Lmiigot, a Potsdami szfinx c. könyv szerzője is, aki mérnök létére felsorakozott olyan nagy nevű történészek és kutatók mellé, mint Louis Hastier, Georges Lenotre, Maurice Garcon, André Caste! őrt és Alain Decaux. 1795. június 8-én délután három óra néhány perckor hunyta le szemét a Temple egyik cellájában XVI. Lajos fia, mégpedig az igazat megvallva, meglehetősen zavaros körülményeit között. A beteg gyermekhez kihívott Pelletan doktort is meglepte a trónörökös halála, mivel előző napi vizsgálata során nem tartotta aggasztónak egészségi állapotát. A gyermek halálát egyébként két napig titokban tartották, majd éjnek éjszakáján temették el a Sainte-Margue- rite temető árkában. Néhány órával később a sirásó kiemelte a gyermek tetemét, és a legnagyobb titokban máshová temette, a sírt pedig kereszttel jelölte meg. Huszonnégy órával később a Convent elrendelte, hogy az ország valamennyi útján keressék a trónörököst Ekkor „született meg” a titok. amely azóta is egyre növekszik. A restauráció idején még élt Pelletan doktor, aki XVIII. Lajosnak felajánlotta a trónörökös szívét, amelyet állítólag a boncoláskor operált ki a holttestből. Egy másik orvos, Damont professzor felajánlott ygy hajtincset a királynőnek, amelyet állító- . lag a gyermek halála után / vágott • le. Mindkét ajánlatot elutasították. André Castelot felkérésére Locard doktor,' a neves kriminológus megvizsgálta a Damont doktor felajánlotta hajtincset a trónörökös nemzedékről nemzedékre tovább örökített, családi tulajdonban levő hajtincsével. Vizsgálata után meglepő dolgot jelentett ki: „A két hajtincs semmiképpen sem lehet azonos személyé”. Akkor hát mi történt? Számos történésszel együtt arra kell gondolnunk, hogy a Tempie-ban, gyermekcsere történt. Ha ezt a feltételezést elfogadjuk, felmerül egy további kérdés: mi történt az első gyermekkel? Egyesek azt állítják, hogy meghalt, mások amellett kardoskodnak, hogy túlélte a megpróbáltatásokat. A helyzetet tovább bonyolítja az a lény. hogy a forradalom után 70 trónkövetelő jelent meg a francia udvar-. ban. Hetven XVII. Lajos — en már egy kicsit sok. Nagyon sok trónkövetelőről igen rövid idő alatt kiderült, hogy szetnamos. Egyvalakire nem tudtak csalást rábizonyítani Naundorf fra. Naundorff 1833-ban érkezett. Párizsba a poroszországi Crossenből, ahol órásmesterként dolgozott Az a történet, amelyet Temple-ből való megszökésé *ül előadott, izgalmasabb és bonyolultabb Rocambole valamennyi kalandjánál. Egész Európában egyetlen ember vette komolyan elbeszélését: Le Coq, a porosz király tanácsosa, ösz- szeállított egy dossziét is Naundorff életéről. A koronaherceg fia, aki elolvasta ezt az összeállítást, egy percig sem kételkedett abban, hogy Naundorff tulajdonképpen XVII. Lajos. Sajnálatos módon Berlin bombázásakor ez a dosszié megsemmisült. Különös módon a királyi család semmit sem tett annak érdekében, hogy megtalálja a Temple kis halottjának testét, nem emelt síremléket a királyi gyermeknek. És különös az is, hogy az egyetlen Naundorff kivételével minden* trónkövetelő ellen eljárást indítottak. Naundorff esetében Lajos Fülöp megelégedett, az udvarból való kiutasítással. Ezután Naundorff letelepedett a hollandiai Delftben, ahol egy pirotechnikai intézet vezetője lett. Egyébként az ő nevéhez fűződik a srap- nell feltalálása. 1845. augusztus 15-én halt meg kagylómérgezés következtében. Halálával újabb zavart keltett. Vajon milyen néven temessék el? A város polgár- mesterének kérdésére — mondja könyvében André Louigot — az igazságügy-minisztérium elrendelte, hogy az elhunytat „Chárles-Louis de Bourbon, Normandia hercege, XVII. Lajos" néven temessék el. Vajon elképzelhető-e — teszi fel a kérdést a Potsdami szfinx szerzője —. hogy 1845-ben egy európai királyi udvar megengedje magának azt a luxust, hogy egy szélhámost nevezzen ki Francia- ország királyának? Nem, Vilmos király, Hollandia uralkodója nem követhetett el ilyen ballépést. Ö maga is tanulmányozta a Naundorff életéről összeállított dossziét, és minden bizonnyal tudta, kivel áll szemben. Ezt a post mortein elismerést azonban semmiképpen eem tekinthetjük bizonyítéknak. Csupán egy történelmi esemény a sok közül. Előfordulhat, hogy egyszer valaki egy padlás zugában rátalál a minden bizonnyal hiteles dokumentumra, amely azt tanúsítja, hogy XVII. Lajos valóban elhunyt 1785. június 8-án a Temple egyik cellájában. Zaiatnay turnéra készül Zaiatnay Sarolta taoi- dalénekesnő új nagylemeze „Szeretettel” címmel, március elején kerül az üzletekbe. A népszerű művésznő februárban Lengyelországban lép fel, márciusban a budapesti ORI- műsorokban szerepek majd április hónapban Kanadában és az Egyesült Államokban énekel. (MTI-foto: Bura István felvétele) A sebességváltó nem használ a szívnek Nero is gondolnánk, hogy a gépkocsivezetés mii- en „idegiáradjsággal” jár: ez a fáradtság bizonyos eseteikben komoly veszélyt jelenthet. Erre a megállapításra jutott Mario Tellini és Piero Angeletti professzor. Kutatómunkájukat a General Motors Italia finanszírozta, célja pedig az volt, hogy ellenőrizzék: az automata sebességváltó milyen mértékben csökkenti vezetés közben az energia- leadást A vizsgálatot tíz egészséges, önként jelentkező, 20—35 év közötti, megközelítőleg azonos súlyú és magasságú kísérleti alanyon végezték. Valamennyiüket előbb megvizsgálták normál sebességváltóval felszerelt gépkocsi vezetése közben, majd két nappal később ugyanolyan körülmények között kellett „vizsgázniuk”, csakhogy ez alkalommal automata sebességváltós gépkocsin. A különböző paraméterek közül — érverés, vérnyomás, a vér kórosan megnövekedebt nitrogéntartalma — legjelentősebbnek a vér és vizelet catecolamin-tartalmá- nak vizsgálata bizonyult. A mellékvese termelte caitecol- aminok (adrenalin, nőr-adrenalin, dopamin), jelentős mértékben befolyásolják a szimpatikus idegrendszer működését. A szimpatikus idegrendszer elsősorban akkor lép működésbe, amikor az embernek „harcolnia, vagy menekülnie” "kell és nemcsak sajátos fiziológiai körülmények (stressz, kimerülés, érzelmi reakciók) esetén jut szerephez, hanem bizonyos betegségek, elsősorban az érrendszeri megbetegedések kifejlődésében is szerepet játszik. A General Motors Italia felkérésére végzett vizsgálatok kimutatták mechanikus sebességváltó használatakor a kísérleti alanyok vérében sokkal magasabb a oatecol- amin-szinit, mint az automata sebességváltó használata esetében. . > Végre egy lakás* • r %rr igénylő A kerületi lakásgazdálkodási osztály vezetője bekapcsolta a B. 212-es gépet és a következő pillanatban kiadta az utasítási — Az új ügyfél most fordult be a sarkon. A komputer szerint négyszobás villalakást akar. Szegheő, maga veszi munkába. Kovács segíthet neki. Már hónapok óta nem tudtunk lakást■ kiadni, meg kell fogni az ipsét. Az ügyfél megérkezett. Szegheő puha karosszékbe ültette és megkérdezte: — Valami italt? Whisky, konyak, tokaji? — Calvados nincs? A másik kerületben azzal kínáltak, nagyon finom volt. Sajnos, a villa kertjében nem volt csörgedező patak, nem vettem ki. — Calvadósunk nincs, de van egy remek uj villánk patakkal. — Az jó lesz, de én nagyon szeretem a romantikát és a pataknak csak akkor tudok örülni, ha esténként békák ku- ruttyolnak benne. Vannak békák. — Még hozzá va- rangyosak! — vette át Kovács a szót. — Nagyszerű. És ha még őzikék is sétálnának a kertbeü, akkor biztosan kivenném a villát. — Őzikék? — csodálkozott Szegheő, de Kovács oldalba lökte és gyorsan megszólalt: — Két őzikét garantálhatunk. Előnyös szerződésünk van az állatkerttel és két napon belül szállítják. — Remek! A villa melyik utcában van? — Csodás helyen. Az Orchidea utcában. — Melyik végében? — A Rododendron utca sarkán. — Az baj. A közelben autóbusz-végállomás van. Nagy ott a zaj! A vezető igyekezett megmenteni a lakáskiadás ügyét és megnyugtatóan mondta: — Ez ne legyen akadály! Áthelyeztetjük az autóbusz végállomását. — Akkor minden rendben van. Még valamit, de ez már nem feltétel. Szeretném, ha csalogány vagy fülemüle énekelne a kertben. Lehet pacsirta is. — Nem garantáljuk, de igyekezni fogunk. — De mondja csak. nincs a szomszédban zongorista? — Dehogy van, kérem! — Kár! Nagyon örültem volna, ha esténként áthallatszana egy Chopin-, vagy Csajkovszkij-meló- dia. / — A szomszéd villa is kiadó, igaz, patak nélkül, de oda szerzünk egy zongoraművész bérlőt. Rendben? Akitor megköthetnénk « szerződést? Itt a villa fényképe. — Nem kell úgy sietni! Ragaszkodom hozzá, hogy a kert- ajtótól a villa kapujáig piros szőnyeget terítsenek fel. — Sajnos, lehetetlen. — Nem tudnak piros szőnyeget szegezni? — Hogyne tudnánk. De a kertben csöveket fektettek le és az árok még nincs befedve. — Fedjék be! — Nem lehet! Akik megcsinálták, azokat fontosabb munkára küldték. Hat-nyolc hét múlva folytathatják az árok befedését. — De akkor hogy menjek be a villába? . — Legalkalmasabb a tetőn keresztül. Onnan könnyű leereszkedni az előszobába. — Hiszen a tetőt cserép fedi. — Még nem. A tetőfedőket is fontosabb munkához irányították. De addig jót tesz önnek is egy kis testmozgás. Azonkívül, mire a tető elkészül, már a nagy árok is be lesz fedve, a kerti úton. Palásti László IrtsuK, vagy ne iitsuk? Egy magát nyelvünket szeretőnek mondó olvasónk meglehetősen ingerült hangú levelében azt kérdezte, mikor írok már olyan cikket is, amelyben „a jassznyelvi szavak egyértelmű kiirtását” javasolom. Leveléhez példatárt is csatol, s ebből kitűnik, hogy elsősorban ezekre a megnevezésekre gondol: csaj, pipi (leány), sóher (szegény), ki bér, hekus (rendőr, detektív), alma, almás (nem, nincs, semmi), buli, krapek, kégli, balhé, állati, haláli, strici, öreglány stb.) Levélírónk különösen elítéli azokat a költőket, akik a hadovát, tolvajnyelv! beszédet, a jassznyelvi szavakat versbeli szókká is tették. Szerinte nem lehet igényes költő az, aki ezeknek a kifejezéseknek. helyet ad költeményeiben. Hogy ebben a kérdésben tisztán láthassunk, és így igazságosan ítélkezhessünk, tekintetbe kell venni azt is, hogy a jassznyelv a magyar nyelvnek újabban egyre gyakrabban szerephez jutó eleme. Bárczy Géza a Közrevelex hasábjain (1975. jan. 10.) is azt tartja, hogy ennek a nyelvi formának szótári szókészlete is gazdagítja, táplálja nyelvünket, tehát egyetemlegesen nem ítélhetjük kiirtásra. Az igaz azonban, hogy a jassznyelvi szavak elsősorban az ifjúság, a diákság szóhasználatában gyakran feleslegesen jutnak nyelvi szerephez. De olyan jelenségnek is tanúi vagyunk, hogy azok a felnőttek, akik lépést akarnak tartani „a fejlődéssel”, s ifjak módjára kívánnak viselkedni, maguk is ajkukra veszik ezeket a megnevezéseket. A költők elsősorban a társadalmi háttér hiteles festése miatt környezetfestő szerepükben használják fel zsargonnyelvi szavakét Érzékeltetik velük a valósághátteret, amelyet még a nyelvi műveletienség is jellemez. Ladányi Mihály versrészlete is ezt példázza: „Állatin komplett ez a világ. Akad haver, akad csaj is, ismernek mind a hekusok’'. (Ladányi: Két song). Soós Zoltán éppen a jassznyelvi szavak segítségével jellemzi a helytelen útra tévedt anyagbeszerzőt, aki „a vál- lalartí buksza” terhére költekezik; „így mulat ez a kassa víg gyerek, s hogy meddig, csak ő tudja, s talán a kíberek” (Soós: Dal Pityuka úrról). Jól illenek a jassznyelvi szavak abba a versbe is, amelynek szomorú szereplői a galeri tagjai: „Kassa buli, haláli-jó buli, hülye krapek, aki nem érti eztet (Soós: A galeri balladája). Ha azonban nem sajátos közlő és kifejező szerepet vállalnak ezek a szavak, ne éljünk velük. Különösen kerüljük a jassznyelv idegen eredetű kifejezéseit. I)r. Bakns József i
