Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-26 / 22. szám

*Z*i

... hogy ismét rajtunk a sor: megvalósítani, végrehajtani valamit. Valamit, amit mi akartunk, s amit akaratunknak megfelelően, ha talán mindenben és mindenkivel nem is mindig egyetértőén, de megfogalmaztak helyettünk és nekünk. Arról van szó, hogy megszületett az új KRESZ. Milyen a „szeme”, „haja”? — nem tudjuk még. A rendeletek, az ismertetések csecsemőszobájában fekszik voltaképpen még ez az új közúti rendelkezés, majd egy esztendő kell ahhoz, hogy életbe lépjen.

Milyen lesz?

Engedelmes lesz-e nekünk és mi neki —, ezt ma még aligha lehetne megjósolni —, csak megmondani. Minekünk engedelmesnek kell majd lennünk neki — ilyen akaratos csecsemőről van ám szó! —, s akkor engedelmes lesz „ő” is nekünk. Ez a majdani és minden bizonnyal várható, sőt elvárható kölcsönösség szolgálja együttesen a közúti közlekedés biztonságának növekedését. Nem sok esztendővel ezelőtt aligha gondoltunk volna arra, hogy ennyi töprengésünk, bajunk, örömünk és ennyi tervezni, szabályozni valónk lesz a közlekedéssel. Nem sok esztendővel ezelőtt bármely községben egy kézen megszámolhatták a gépkocsi-tulajdonosok számát. De jószerint egy- egy kisvárosban is ismert volt az a néhány szerencsés gépkocsi-tulajdonos, akit irigyeltek, s akire gyanakodtak is: miből telt neki gépkocsira.

Igen jól emlékszem arra a mostanra hihetetlennek tűnő vitára a negyvenes évek végén(?), vagy az ötvenes évek elején (?), amely akörül forgott még sajtónk hasábjain is, hogy milyen legyen az új jelzés, ha a gépkocsi kanyarodni akar. A mai „gépkocsinyelven”: hogyan indexeljünk? S volt olyan vélemény, amely nyilvánosságot is kapott, hogy helyes lenne a fordulás, illetőleg a kanyarodás* irányába jelzésképpen a gépkocsi ajtaját megnyitni. (!) Azt már leírni sem merem, mert ma már "magamnak sem hiszem el, bár jól emlékszem rá: a szélvédőre nyomott tenyere a gépkocsivezetőnek mutatta volna a szembejövőknek, meg a közlekedési rendőrnek, fordulása irányát Ha a tenyér például jobbra fordulva tapadt volna belülről az üvegre, akkor természetesen jobbra fordult volna a gépkocsi

Képzeljük ej ezt ma.

Jártamban-keltemben azt is hallani véltem, hogy Egerben is sor kerül majd közlekedési lámpák felállítására, mint ahogyan már van ilyen villanyrendőr Gyöngyösön is, és van már régen nagyobb városainkban is természetesen. Nem múlt századbeli időket, sőt még csak nem is több évtizedest idézek, amikor a közlekedési rendészet az itt-ott ma is szükségképpen • feltűnő kar- és botjelzéssel irányító rendőrt állította a közlekedési csomópontokba. S az is a közelmúlt emléke, amikor Budapesten ez a közlekedési •rendőr lámpát kapott. Bizony: kapott. Nem kellett az út közepén állnia már a dobogón, hanem az út szélén, valamiféle műszerfalon nyomogatott holmi gombokat: piros, sárga, zöld.

Kézzel irányított automatika;

Ma morgunk, ha nem kapunk zöld sávot: éjijei és nappal. Igaz, ma százezres nagyságrendű a gépkocsiparkunk, s a fejlődés nem áll meg, a gépkocsiknak kell megállniuk, ahol például az elsőbbségadás kötelező. » . '

Ilyen tábla sem volt azelőtt.

Tehát, alig egy esztendő, megint jön az új KRESZ. Megint — mondjuk, s sóhajtunk is hozzá: mikor lesz végre végleges. Nos, i/tt már bátran jósolhatok, s hiszek is jóslatom erejébe ’és beteljesülésébe: soha. Soha nem lesz végleges KRESZ. Mindig lesznek alapvető szabályok, amelyek egyaránt fellelhetőek lesznek majd az elkövetkezendő módosításokban, az újabb rendelkezésekben, s mindig lesznek újak és megint újak, ahogyan a közlekedés, az ország testének ez a sajátos és varázsos érrendszere változik, fejlődik. Üj gépkocsitípusok, új gépkocsihajtq anyagok, új útrendszerek, változó, vagy megváltozott közlekedési morál, avagy csak egyszerűen a gép- kocsipark további növekedése új és ma még aligha látható gondokat teremt. S e még-megújuló gondok meg-megújuló rendelkezéseket követelnek meg.

A gépkocsitemetőben nincs szükség csak a KRESZ-re!

Hol van még a mostani legújabb? Messze. Még egy óv majdnem. Már csak egy év és nem több. , Vagy még annyi sem. Miért is ártana már jó előre begyakorolni az új KRESZ-t? December 31-én még nem használom, de január 1-én már igen? Ugye, hogy nevetséges és lehetetlen dolog lenne? Miért ne próbálhatnák már most ki a tehergépkocsik azt az új KRESZ-előírást, amelyet előírás nélkül is gyakorolhattak volna már évek óta és vannak akik gyakorolták is: olyan követési távolságot betartani, hogy még egy gépkocsi biztonságosan beférjen az előzése köz-, ben. Például. Hogy csak egyet említsek a számos és máris gyakorolható szabályból, amelyek egy év múlva lépnek majd életbe, de nem árt már ma is tudni, és amit lehet, alkalmazni is belőle.

Ki gondolta volna 30 évvel ezelőtt, amikor a romok között tébláboltunk, hogy egy fél emberöltő múlva arra kell majd szabályt hozni: hol lehet jobbra, vagy balra fordulni. Nem a politiká v a 1 é*- II, hanem a salát gépkocsinkkal?

Harcosok

Mi a különös a képen? Hogy a palesztin harcosok sivatagi öltözéke — nőket takar.

(Foto: Vie Nuove)

Munkások

Moszkvában

A

brigádyezeto

szereti

Magyarországot

ta szóba kerül Magyarország,

Ezúttal az esti nézelődés elmaradt. Vacsora után nyomban felmentem a szobámba és asztalhoz ülve türelmesen vártam1 Iván Vasai! je vies telefonhívását.

Halkan szólt a rádió.

Órámra nézve megállapítottam: még gyerek az idő, otthon csak hét óra. Ilyenkor kezdődik az esti krónika.

FValállok, járkálok, megpróbálom elképzelni szokat as embereket, akikkel holnap találkozom. Munkások.

Egyelőre annyit tudok, a Vörös Presznya kerületbe megyek, Moszkva forradalmi hagyományairól ismert, nagy múltú munkáskerületébe.

Csörög a telefon. Iván Var- sziljevics jelentkezik. „Holnap délelőtt tíz órára küldöm az autót, tizenegyre várják”. Megmondja a gépkocsi rendszámát és újból lelfcemre köti: munkásokkal feltétlenül beszélgessek. Megnyugtatom, ez a legfőbb óhajom.

Az imént még lakatos...

Ilyen előzmények után találkoztam a moszkvai Vörös Presznya kerületben az „1905-ös forradalom emlékére” gyárban Kvaszavin Germán lakatos brigádvezetővel, a magyar szakértővel. Átvergődve a hatalmas műhelycsarnokon, mindenre számítottam, csak arra nem, hogy egy zömök, 41 éves szovjet munkás felsőfokon ismeri hazánk irodalmát, művészetét, iparát, mezőgazdaságát, történelmét. A múhelyiroda csendjében egy sokoldalúan képzett, művelt ember portréja rajzolódott ki előttem, egy rokonszenves emberé, aki értelmiségi és munkás egyszerre.

Ilyen meglepetések százával értek a Szovjetunióban. Külsőre semmi sem árulja el, hogy Kvaszavin Germán kicsoda. Számomra mindenképpen rendhagyó, szinte meghökkentő, hogy valaki az imént még lakatosként dolgozott, s most ugyanő Bartók Béláról beszél, imponáló tárgyi tudással. ,

Kérdezzen, elvtárs!

Beszélgettünk. A lakatos hrigádvezető mindenekelőtt fontosnak tartotta bemutatni brigádját. Négyen dolgoznak együtt, a hatvanéves Sziszo- jev Nyikolaj, a 34 éves Tara- szov Anatolij és a 25 éves Tywin Alekszander. A nem szabvány berendezéseket

gyártják, s ez a munka átlag fölötti szakértelmet, mesterségbeli tudást igényéi. A brigád kommunista brigád. Először hirdette meg a jelszót: a munkapadoknál kezdődik, hogy Moszkva példás kommunista várossá váljék.

Igazán természetes: érdekelt hogyan élnek, milyen a közérzet.

— Kérdezzen, élvtárs! — biztatott a hrigádvezető.

— Nős, családos ember

maga?

—' Igen. Feleségem szintén dolgozik, két gyerekem van, iskolás korúak.

— Milyen a brigádtagak

lakáshelyzete?

— Jó. Az öttagú Taraszov családnak háromszobás lakása van, az enyéim szintén háromszobás, lyuriné kétszobás.

— Mennyi a lakbér és mennyi a havi kereset?

— Üjat nem mondok. Nálunk természetes, hogy a lakbér alacsony. 350 rubel a havi bevételünk, ebből tizenöt rubel a lakbér, 5—6 rubel a gáz, a villany, 2,5 rubel a telefon. De azért természetesen a pénznek százfelé van helye.

Ötven

magyar kötet

Kvaszavin Germán tizenhetedik éve, leszerelése óta dolgozik a gyárban, jól érzi magát, munkáját szereti, s őt munkatársai kedvelik, becsülik. A brigádban napon*

ilyenkor a brigádvezető a szóvivő. Ennek a magyarázata roppant egyszerű. Tizenöt éve tagja a Szovjet—Magyar Baráti Társaságnak, s minden érdekli, ami hazánkkal kapcsolatos. Moszkvában nincs olyan magyar vonatkozású bemutató, kiállítás, színházi előadás, amely nélküle múlna el. A brigád együtt nézte meg a magyar plakát- kiállítást Kvaszavin Germán büszkén újságolja: személyesen ismeri Kádár János elvtársat, s ehhez hozzáteszi, a moszkvai munkások körében nagy tisztelet övezi az MSZMP KB első titkárát.

A gőzkürtös és a hegesztőnők

„Magyar írók műveiből ötvea kötetnyi van otthon a könyvtáramban. Hidas Antal áll hozzám legközelebb, vele is találkoztam, személyesen ismerem. Szeretem Bartók Bélát, s nemrég megvásároltam azt a könyvet, amely Magyarország történetével foglalkozik. Megmondom őszintén, minden érdekel, ami Magyarországgal kapcsolatos, ami Magyarországon történik” — mondta a lakatcs brigádvezető.

Délután megmutatta a gyár múzeumát és könyvtárát Anni számi toltam, «alakit tomjfl

mellénk adnak kísérőnek, „idegenvezetőnek”. Tévedtem. Maga a brigádvezető kalauzolt, s oly otthonosan mozgott a könyvtárban, a múzeumban, mint a műhelyben. Az üzem múltját, jelenét úgy ismeri, hogy akár disszertációt írhatna e tárgykörből. Valamiképpen itt a könyvtárban és a múzeumban érezhettem legjobban, hogy a Szovjetunióban a munkásember üzemében pontosan azzal a tartással, méltósággal és jogkörrel házigazda, miként házigazda az igazgató. Mindez természetes.

A múzeumban, hosszasan néztem Grigorij Rozanov lakatos arcképét. 1905-ben ez a markáns arcú munkás szólaltatta meg a gőzkürtöt, jelt adva a Vörös Presznya kerület dolgozóinak, hogy a felkelés megkezdődött. Korabeli fényképek emlékeztetnék a Nagy Honvédő Háborúra. A férfiak katonának mentek, s feleségek álltak a a munkapadok mellé! Bulatnyikova, Murasova, ők voltak az első hegesztönők. Murasova elvtársnő nemrég, mint hegesztő ment nyugdíjba.

Holnap újra várnak

A munkások egy-egy csoportja kétezer járt Magyarországon. Az egyik múzeumi tabló ezt az utat örökíti meg fényképekkel. A vitrinben felfedezem a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége oklevelét, a gyár dolgozói kapták, a magyar- szovjet barátság ápolása terén végzett kiváló munkáért. Kvaszavin Germán ismerteti a több, mint száa éves gyár történetét Kezdetben vaganjavító vállalat volt, a 6zmolenszki terület vasútvonalaihoz épült 1960-tól az elektrotechnikai iparhoz tartozik.

Búcsúzóul Kvaszaidén Germán csendesen mondja: „Szeretem és tisztelem Magyarországot”.

Hóesésben értem vissza a Budapest szállóba, s nyomban telefonáltam Iván Va- sziljevics Szalimonnak, a Szovjet Írószövetség magyar referensének. Kértem, küldjön. másnap is kocsit, mert a Vörös Presznya kerület munkásai holnap újból várnak.

SZEÍIIUTT PETEK