Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-23 / 19. szám

■ mtVCWTT ígéretes műsornak tűnt a Magyar remekírók-han Vö­rösmarty Mihály költészeté­nek bemutatása, amit két­szer is sugárzott a rádió. A? ember első pillanatra azt hitte, hogy mindez szinkron­ban van az elmúlt évben megjelent háromkötetes Vö- rösmarty-kiadással vagy hogy a rádió már a januárt fel­használja három Vörös- marty-évforduló emlékeztető­jeként, A harmincperces műsor azonban igen keveset muta­tott meg abból a költőből, aki három évtizeden át a magyar közvélemény alakí­tója. Ott látjuk a megyék nemesi függetlenségi harcai­ban, 18-18—49 napjaiban és a nemzeti öntudat ébresztge- tője az ötvenes években. „A füredi szívhalászat’’ és a „Fóti dal” nem a legjellem­zőbb Vörösma rty-mű véle. A szereplők — Banffy György, Császár Angéla, Fazekas László — mindent megtettek ennek a bágyatag elbeszélés­nek a megjelenítése érdeké­ben. Persze, Vörösmarty még a rádióváltozatot is elbírja. A csalafinta szívhalászatnál érdekesebbek voltak az „éj- szakamerikai-’ szavai,a Ba­latonról, amely mellett már 1837-ben is úgy ógyelegtek a magyarok „mintha ez a vizek öregapja volna. Környéke olyan mint egy derült arc, melynek nyílt, felhőtlen homlokát borág koszorúzza, * ez a Balaton, kettéosztva félszigete által, a legtisztább szem, mely valaha egekbe tekintett” A Kajári-Virgi­nia szerelem csak lehetőség volt arra, hogy rámutasson a gazdag és deli Rontó bu­kására és az örök szerelem diadalára, a tájkép pedig ar­ra, hogy elmondhassa véle­ményét a lánglelkű hazafiak­ról, akik vajmi keveset tet­tek a haza felvirágoztatá­sáért Vörösmarty költő. Mégis írt regényes történeteket azért, hogy az irodalmi la­pok novellainségén enyhítsen, másrészt pedig azért, hogy a korabeli novellairodalomba derűt és új színt hozzon. A füredi szívhalászat egyike az 1837-ben írt elbeszéléseknek. Valószerűtlen, romantikus történet ez is a kor divatos alakjaival, lélektani moti­váltság nélkül. Egy pillana­tig sem gondoltam, hogy az annyira gazdag és sokszínű költői pálya összefogható aikár másfél órás műsor ke­retében, de Vörösmarty en­nél több. Nem kisebb Euró­pa romantikus költőinél és a mai ember számára is van számtalan szép üzenete. Ö a modern költői nyelv megte­remtője, a modern asszociá­ciók költője. Ezt igazolta Szauder József szép és tö­mör bevezetője, amelyben érintette a pálya csúcsait a Zalántól a Csongor és Tün­de, a Szózat, a Gondolatok a könyvtárban ormain át a nemzeti gyászig, 1855-ig. A hallgató azt várta, ha szik­ráját is, de visszahallja ezeknek az alkotásoknak va­lamelyikét vagy azok egy részletét. ■ ■ ■ ■ A Gondolatnak, a rádió irodalmi folyóiratának januá­ri száma mór a megújulás jegyében született. Azok a milliók, akik az elmúlt két évben hallgatták ezt a mű­sort, érezhették, hogy a szer­kesztők szándéka a korszerű irodalom népszerűsítése. A folyóirat fontos szerepet töl­tött be a két kongresszus kö­zötti időszak művelődés- és irodalompolitikái feladatai­nak megvalósításában. A műsorban fejtette ki vé­leményét Garoi Gábor a hall­ható irodalomról. Utalt ar­ra, hogy az ország legna­gyobb folyóirata a rádió. Is­meretterjesztő, irodalmi mű­sorainak gazdagsága a vers­től a tragédiáig, a szépiroda­lomtól a tudományos műve­kig olyan széles skáláját mu­tatja meg a hallgatóknak, amelyre más folyóirat nem képes. A hang egyébként is a művészi közlés legősibb, könyvnyomtatás előtti for­mája, s a mai ember a rá­dióval pótolja azt, amit nem olvashat el. Ezért is látja fontosnak regények (nem adaptációk) bemutatását, de fontosnak tartja, hogy a rá­dió is ápolja az író és ol­vasó kapcsolatokat. Az író­olvasó találkozók pillanatké­pei kordokumentumok, fok­mérői egyfajta műveltségi szintnek, az író és olvasó közelségének. — Erre mutatott egyéb­ként a Kaleidoszkóp múlt heti műsora is. amelyben Ke­resztúri Dezsőék, írók, elő­adóművészek emlékeztek az 1945—46-os országjárásokra, a demokrácia kultúrnapjaira. Akkor, harminc évvel ez­előtt az volt a cél, hogy az újjáépítésen fáradozó embe­reknek megmutassák a kul­túra, az Irodalom, a zene és a képzőművészetek értékeit. Palotay Erzsi részleteket ol­vasott fel A falu jegyzőjéből, Déry Tibor egyik megrendí­tő novelláját olvasta fel: A kisfiú és az atombomba, Ily- lyés Gyula és Weöres Sándor verseit mondta el, Vaszy Vik­tor elmesélte, hogy Szegeden a Hacsaturján-szimfónia ős­bemutatójára 1946-ban a ta­nyákról, falvakról és Makó­ról 900 ember utazott be a városba. Kadosa Pál lehan­golt zongorákon és pianinó- kon, Bartók- Schönberg- és Hindern ith-műveket játszott Sok helyen még nem volt vil­lany, de az előadók petró­leumlámpák rivaldafényében Adyról, József Attiláról, Eg- ry Józsefről beszéltek. Volt nap, amikor három helyen is felléptek. A gorkiji hitek és áldozatvállalások kora volt ez. Azt hiszem, előbbre jut­nánk, ha lehetővé válna a műsoridőnek akár másfél órára történő kibővítése és az adások idejének rögzítése. | (A 168 órát a Hang Kép ! magazint munkájukat meg­szakítva milliók hallgatják.) Mindez nem is jelentene kü­lönösebb megterhelést a lap szerkesztőinek, csak a bét fo­lyamán a legkülönbözőbb időkben sugárzott műsorokat kellene egy-egy számban egyesíteni. Így fogná össze a Gondolat a Versszínpadat a Magyar Múzsát, az Írószobám egy-egy részletét a szerkesz­tők kritikáit és recenzióit, Hársing Lajos Irodalmi ki­rándulásait Valóban irodal­mi folyóirattá, néplappá vál­hatna. Ebergényi Tibor Új tr-ndó l\u^j d* unissan Nagykanizsa szomszédságában átadták rendeltetésének hazáiik legújabb televízió-adóállomását. A. Posta Rádió és Televízió Műsza­ki Igazgatóság mintegy US mil­lió forintos költséggel építtette fel a 172 méter magas vasbeton tornyot és a hozzá tartozó adó- épületét. (MTI Foto Jóssal Csaba fetv. —KS> 21.34: Gép indul... Irkutszk A Gép indul — sorozató im. Azok a színes, jó szórakozást ígérő útifilmek kerülnek kép­ernyőre, amelyeket a Magyar Televízió egy forgatócsoport­ja készített a Szovjetunióban Az AEROFLOT szovjet légi- társaság és a Szovjet Televí­Húsz év a munkásszínjátszásért Pintér István: ★1 FEJÍUTEKANACYAR " FECmm ELLENÁLLÁS TÖRTÉNETÉBŐL A Magyar Front (Tudósítónktól): Mindössze 100 példányban látott napvilágot a 20 éves jubileumát ünneplő Gyön­gyösi Játékszín „Emlékal- bum”-a, amelyet á Művelő­dési Központ adott ki Szí­vós József szerkesztésében. Lehetetlen volt minden ese­ményt összesűríteni a mind­össze 26 oldalas kiadvány­ban, csupán keresztmetszetet adhatott a csoport két évti­zedes tevékenységéről, sike­reiről és gondjairól. 1955. március 20-án a He­ves megyei Népújság hasáb­jain jelent meg egy rövid hír, amely szerint a gyön­gyösi MÁV kitérőgyár szín­játszó csoportjának gárdája Egerben előadja Schubert— Berté Három a kislány című művét. Az előadáson a diós­győri Vasgyár szimfonikusai is közreműködtek. A csoport később sem lett hűtlen — a sokat vitatott operett műfajához. Büszkén elmondhatta mór akkor, hogy színházpótló szerepet töltöttek be. ,1961-ben Kiss Manyi Kós- súth-díjas művész vendég- szereplésével mutatták be Fehér Klára Nem vagyunk angyalok című alkotását 1962-ben a Liltomfi, 1966- ban a Janos vitéz bemutatá­sa következett, mind jelen­tős közönségsikerrel. 1068-ban a gyöngyösi ze­nei hetek keretében színre vitték a Parasztbecsület c. operát, amelyben jelentős érdemeket szerzett a Játék­szín is. Rendező Jankovits Jenő, a színjátszók vezető­rendezője voít Hagyománv- nyó vált, hogy a csoporttal rangos, országos művészek vállaltak közös fellépéseket Megfordult Gyöngyösön töb­OJWS/ »as& jtonár Dt wtMJu (ü bek között Bodza Klára, Barta Alfonz, Moldován Ste­fánia, Tamási Gyula is. Prózai színpadi művek szintén szerepeltek reperto­árjukban, de jelentős volt a szatirikus és irodalmi össze­állítások száma. Az ismer­tebb szerzők közül csak Hel- tai Jenő, Végh Antal, Mark Twain, Nagy Lajos, Csehov, Karinthy Frigyes. Molnár Ferenc és Hans Sachs nevét említjük meg, akiktől a cso­port egy-egy művet színre vitt az elmúlt 20 év alatt. Tevékenységükért több­ször részesültek különböző kitüntetésben: 1950-ben a Szocialista Kultúráért, 1974- ben a Heves megyei Tanács nívódíja kitüntetést kapták meg. A kiváló együttes cí­met két alkalommal, 1982- ben és 1967-ben érte el a színjátszó csoport. Csak a gyöngyösi járás községeiben 182 alkalommal lépett fel a Játékszín gárdá­ja, de az ország számos te­rületűn, városában is meg­fordultak a 20 év alatt Jankovits Jenő a megala­kulásától fogva vezetője, rendezője, szerkesztője és szereplője a Játékszín cso­portjának. A 20 éves sikeres munkának talán a leglelke­sebb és legkitartóbb egyé­nisége volt. A csoportot ma már a Váltó- és Kitérőgyár- tó mellett a városi-járási művelődési központ ia tá­mogatja, segíti. A csoport ünnepi társulati ülésére és a 20 év dokumen­tumaiból készült kiállítás megnyitására január 25-én kerül sor a Művelődési Köz­pontban. Ezen a napon mu­tatják be Szakonyi Károly A két róka, valamint Szűts Dénes A reprezentáció című darabját, A közeljövőben sorra kerülő miskolci minő­sítő bemutatóra ezzel a két mii sorszámmal nevezett be a /Játékszín. A német megszállást köve­tően a magyar nép üldözött vad, szabad préda lett saját hazájában. A demokratikus pártokat, mindenekelőtt a SZDP-t és a náciellenes szer­vezeteket feloszlatták. Ezrek kerültek néhány nap alatt börtönökbe, internáló tábo­rokba. majd a zsidóellenes rendeletek megjelenése után százezrek (a rendelkezéslinkre álló adatok szerint 450 ezren) a náci halál táborokba, főként az auswitzi koncentrációs tá­borba. Néhány hót után a ga­líciai frontra dobták a rosz- szul felszerelt, szedett-vedett 1, magyar hadsereget is, hogy fegyver híján testével alkos­son „élő sövényt” a Vörös Hadsereg előnyomulása elé. Voltak — bár kevesen —, akik már ekkor fegyverrel el­lenálltak, köztük Bajcsv- Zsilinszky Endre, és a sátor­aljaújhelyi börtön kommunis­ta foglyai. Utóbbiak kitörését a fasiszták kegyetlenül meg­torolták. Több mint ötvenen estek el a gépfegyverek füzé­ben és tizenegyen a börtön udvarán ácsolt bitón fejezték be életüket I A német megszállás után, ellenállásukkal elsőként is­mét a kommunisták jelent­keztek. Röpirataikban a meg­szállás katasztrofális követ­kezményeire hívták tel a nemzetek, majd a munkás- osztályhoz, a parasztsághoz, a hazafiakhoz szólva új sza­badságharcra hívták az egész népet, összefogásra, egy kö­zös harci front megteremtésé­re szólítottak fel minden tett- rekész, bátor hazafii a német megszállók és magyar cinko­saik éllen. A felhívásra első­ként a Szakasits Árpád körül tömörült baloldali szociálde­mokraták vállalták az együtt­működést. Az egy nyelven beszélők gyorsan megtalál­ták a kapcsolatot a német­ellenes harcot latolgató pol­gári csapatokhoz. Így jött lét­re 1944 májusában a Magvar Front, a kommunisták, a szo­ciáldemokraták, kisgazda, a nemzeti parasztpártiak és né­hány polgári csoport Hitler- ellenes közös szervezete. „Nem nézhetjük tétlenül, ölbe tett kézzel, hogvan so­dor bennünket végső rom­lásba a németek oldalán né­hány elvakult kalandor és megvásárolt renegát — hang­zott a Magyar Front kiáltvá­nyában. —■ Néhány hetünk, legfeljebb hónapunk van, hogy együtt harcolhassunk A nők helyzete a felsőoktatási intézményekben Miként érvényesülnek a felsőoktatási intézményekben azok a határozatok; amelye­ket a párt, a SZOT és a Pe­dagógusok Szakszervezete hozott a nők helyzetének ja­vítására? Ezt vitatták meg legutóbb összevont ülésükön a Szakszervezet Felsőoktatá­si Tanácsának szakbizottsá­gai. A beszámolók azt tanúsí­tották, hogy a felsőoktatás­ban dolgozó pedagógusnók eredményesen és jól végzik munkájukat az oktatásban, a nevelésben, ám a tudomá­nyos kutatómunkájúkait to­vábbra is hátráltatja a ház­tartás, a gyermeknevelés sok­rétű feladata. A kutatómun­ka különösen tetemes időit, elmélyült koncentrálást, fo­lyamatos továbbképzést fel­tételez, s ez természetesen teljes embert kíván. A maga­sabb tudományos fokozat megszerzése hasonlóképpen hosszabb időt igényel. A szakszervezeti szervek éppen, ezért szorgalmazták, hogy az állami testületek a nők számára fokozottan gon­doskodjanak a tudományos munka feltételeiről. A szegedi József Attila Tu­dományegyetem oktatóinak táborában jelenleg öt nő ez aspiráns. Ugyanitt külföldi tanulmányúton 1971-ben még zió hat városba, hat belföl­di járat egy-egy nagy állo­másira kalauzolta a magyar kollegákat. A hatszor félórás műsor keretében a nézők megismerkedhetnek a szov­jet utasszállító repülőgépek 'elföldi útvonalaival, a repü­li terekkel, a pilótákkal, ste- wardesekkel, no és persze az utasokkal és úti céljukkal. Ez a film a távoli Irkutszk vá­rosát mutatja be. A repülő­teret, ahová percenként ér­keznek és indulnak repülő­gépek, ás ahová Moszkvából öt óra a repülőút. Mégis, a Moszkvába délben induló gép éppen délben érkezik meg — mert a két város kö­zötti időkülönbség éppen öt óra. Megismerkedhetnek a modern szibériai város for­galmas utcáival, az Angara­part sétányával, a hangula­tos terekkel, parkokkal. szabadságunkért a jugoszláv, a lengyel, a francia és a többi leigázott néppel... Éppen ezért ml... az ország föld alá szorított pártjai, új szabad­ságharcot, új népháborút hir­detünk.” A Magyar Front hetek alatt vonzási központja a különbö­ző Hitler-ellenes baloldali és polgári erőknek és motorja az ellenállási mozgalomnak. Erre utalnak többek között a belügy-, a vallás- és közok­tatásügyi minisztérium, a honvéd vezérkar főnökének jelentései. A csendőrség által kéthetenként kiadott összesí­tő jelentések augusztusban már arról írnak, hogy a Ma­gyar Front befolyása hétről hétre mind nagyobb töme­gekre terjed ki. 1944 szeptemberében Ma­gyarország maradt Hitler utolsó csatlósa. Körülöttünk mindenütt magasra csaptak a szabadság máglyái. Augusz­tusiján a román, majd a szlo­vák, szeptember elején a bol­gár és a finn nép rázta le a fasiszta igát A magyar kom­munisták tömegsztrájkra, tüntetésekre és a fegyveres harc megkezdésére szólítot­ták fel a nemzetet. A kom­munista párt reálisan érté­kelte a kialakult helyzetet. A magyar nép nem elég erős ahhoz — olvashatjuk felhí­vásában, hogv önerejéből ké­pes volna Hitlerrel szembe­szállni, ezért a legszélesebb körű. a vezető rétegeket, esetleg még Horthyt is ma­gába foglaló nemzeti összefo­gást kell megteremteni, hogy nemzeti szabadságharcunkat sikerre vievük. Ugyanakkor a Magyar Frontnak is na­gyobb erőfeszítéseket kell tennie, hogy a dolgozókat „a szervezett tömegakciók és tö­megharc útjára" vigye, 1944 szeptemberéin a Ma­gyar "Front Intéző memorandummal fordult Horthyhoe és javasolta bogs' * alig vett résat női oktat azóta azonban már *3 i Ugyancsak 1071 óta eredmc nyes nyelvvizsgát tette 46-an, és öten részesültek al kötői szabadságban. A tanácskozáson több ho? zászóló megjegyezte: nag előnyben vannak a gyermek télén, hajadon nők, valamin azok, akiknek a családjába a nagyszülők vállalják a ten ntvalók jelentős részét. Ezé az aránytalanságon sokat se gíthetne a szolgáltatóipar fo kozott fejlesztése. Az intézmények vezetésé ben valamelyest javulit a poi aránya. A pedagógusképp alma materekben ma má egy főigazgatói, két igazgatói négy főigazgatóhelyettesi nyolc igazgatóhelyettesi á hét gazdasági igazgatói állás töltenek be a nők az egyete­meken azonban váltazatl&nu igen kevés a női vezető. Nem létezik nő a Sopron Erdészeti és Faipari Egyetem vagy a Miskolci Nehézipar: Egyetem tanszékvezetői, il­letve docensei között sem. A felsőoktatási intézmények­ben az oktatónők többség* ma is tanársegéd, illetve ad­junktus. A szaícszarveaeti bizottsá­gok jelentős figyelmet fordí­tanak az oktatónők bérezési helyzetére, mégis megállapít­ható, hogy az „egyenlő mun­káért egyenlő bér” elve r r mindig érvényesül marudcK- talanul. A nőoktatók bérének javítására jó példa a Pécsi Tanárképző Főiskola, ahol 1974-ben 53 nőoktató közül 30 (57 százalék) kapott átla­gosan 256 forint fizetéseme­lést. A Jászberényi Tanító­képző Intézetben a nők 87.7 százaléka részesült fizetés- emelésben. Az összkép mégis azt mutatja, hogy például a négy tanárképző főiskolán 1974-ben a női tanársegédek havi 46, az adjunktusok 175, a docensek pedig 154 forint­tal kaptak kevesebbet, mint a férfi oktatók. Továbbra is jelentősek a lakásgondok. A szakszerveze­ti bizottságok lakásakciói és egyéb kezdeményezései távol­ról sem jelentenek kielégítő megoldást. Hasonlóképpen alapvetően megoldatlan, hogy az intézmények többségében nem létezik a bölcsődei és óvodai „szolgáltatás”. (MTI' szomszédonszágokhoz hason­lóan: a Magyar Front, a had­sereg és a németekkel szakí­tani kész uralkodó csoportok erőiket egyesítve, a Vörös Hadseregre támaszkodva forduljanak szembe Hitlerrel. „Magyarország számára elér­kezett az utolsó pillanat, ami­kor a magyar földön előre­nyomuló orosz i hadsereggel egyesülve megakadályozhat­juk, hogy országunk földje hadszíntérré váljék” szögezi le az emlékirat, amely egyben követeli a munkásság fel­fegyverzését is. 1944 szeptemberében Horthy is belátta: a „játsz­mát” elvesztette, tenni kell valamit. Tárgyalt tehát a Ma­gyar Front képviselőivel, Szakasits Árpáddal és Tildy Zoltánnal és megbízottja Rajk Lászlóval, a kommu­nista párt titkárával. Fegy­verszüneti delegációt küldött Moszkvába, tájékoztatta meg­bízható főtisztjeit is kiugrási szándékáról, de a döntő pil­lanatban meghátrált. Hitler és magyar lakájai, a nyilasok ezt kihasználták és 1944. ok­tóber 15-én átvették a hatal­mat. „Horthyék belátták ugyan a háború továbbfolytatásá­nak nemzetgyilkos Jellegét... katonailag ki is akarták ve­zetni az országot a háború­ból, de politikaiing féltek a Vörös Hadseregtől és a ma­gyar nép demok’attkus erői­től... Ez okozta szánalmas bukásukat..." — állapította meg találóan a kommunista pártnak a magyar néphez In­tézett nyílt levele. Ehhez csu­pán azt tennénk hozzá: ezzel magukkal rántották és lehe­tetlen helvzetbe hozták azo­kat a politikai és katonai ará­két, akik r unrs'k k.nt >- ”. hanem politikailag is s a tani ».karfák »• németekkel, és a múlttal la. (roíírfst/tiíó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom