Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-03 / 2. szám
Beszélgetés élményeikről, muukáiukról az egri idegenvezetőkkel Kedves, naiv kérdés. És ha olyanok szájából hangzik el, akik ebben a hiszem - ben érték meg az öregkort, őket bűn lenne kiábrándítani a valósággal. Hogy Vicus- kát nem a történelem, hanem az frói fantázia szülte ... — Bizony, előfordul Ilyen — veszi át a szót az egri idegenvese tője doyenje. Marton Laci bácsi. — Előfordul, de ellenkező példa is akad. Sok külföldi meglepően sokat tud az egri várról, történelmünkről és nagyon sokan olvasták a 16 nyelvre lefordított Egri csillagokat is. De hogy a sztorimnál maradjak: svájciak 30 tagú csoportjával sétálgattunk tavaly szeptemberben a várban Egyikük mellém szegődött, és olyan fantasztikus tájékozottságot árult el magyar történelemből, hogy az már egyenesen elképesztő volt. Nemcsak a különböző nevezetes dátumokat, de a legapróbb részleteket, kuriózumokat is: — Ne vegye tolakodásnak — mondtam neki —. de hadd kérdezzem meg, mivel foglalkozik? Gondolom, főiskolai tanár lehet... — Nem —» mosolygott a kedves svájci —, asztalos vagyok, de a magyar történelem, az különösen érdekel. Derülne!; a kollégák is Laci bácsi sztoriján, és azután Mjazovszki Albert is előrukkol eggyel: — Néhány éve történt: az osztrák közlekedési minisztert vártuk. A. forgatókönyv szerint a Hortobágyról kü- lönvonattal kellett Egerbe érkeznie. Ehhez a vonathoz külön menetrend is készült, ée a vonat teljes egy árát késett a menetrendhez képest. Végre befutottak, de mi közben már minden rosszra gondoltunk. Persze, hogy az volt az első kérdésünk, hogy mi történt, csak nem vált valami bajT — Nem, semmi — nyugtattak meg bennünket —, | így mulattunk Szilveszter 1974... „Ha az édesanyátoknak húsz leánya lenne, etop. Az a húsz nem érne annyit, mint ő egymaga stop.” A távirat soha nem adódott fel, mindig szóban mondó- dott, Uhu, a férj és atya által, az illetékes. Zelka, a feleség és édesanya jelenlétében, nagy családi társaság előtt. Két lányuk beleegyező- leg, jóváhagyólag hallgatott. Nem lett volna értelme érdemekben versengeni „mamival”. Uhu szereti kifejezni magát ilyesféle, unos-untig ismételt szövegben. Ma már, ha mondaná, csak így mondhatná: „Ha az édesanyátoknak húsz leánya lett volna stop Az a húsz nem érne annyit, mint amennyit ő egymaga ért stop.” ★ — Nem vagy fáradt? — kérdeztem néha, ha hazajöttem. — Mitől? — kérdezte őszinte bámulattal. — Mitől lennék fáradt? Hát, hogy takarított, mosott, vasalt, bevásárolt, főzött, rendben tartotta a házat, gyümölcsöt szedett, befőzött, meszelt, vagv elintézte az egész család ügyes-bajos dolgát- Már ez is fáradtság? Nek»m. nekünk. — Lásd el apádat — mondta a kórházban, amikor jobban volt. És én kimerültem benne abban a hétben. Ha beteg van a családban, felborul az élet. Rohanás a kórházba, amikor csak lehet. —t Nem hoztál kávét? — kérdi csalódottan a betegágyban. — Hát miért nem? Erre vártam egész nap ... — Mert azt mondták: nem szabad... De a hajpántodat hoztam- (Mert kérte. Mert hiú volt. Mert adott magára.) — fis cigarettát? — Azt sem ... Mert nem lehet. Nővértől, betegektől koldult cigarettát. A kávéért meg, amit előző nap vittem, közelharcot vívott a betegtársakkal, akik merő jószándékból elrejtették előle, pedig hiszen az orvos nem fülünk hallatára engedte meg. hogy „egy kicsit” ihasson!?-¥■ Kezdődött már előbb. Halkan, fájdalmasan a nevemen szólít. Mit akar? Láthatja, ágvazom. sietek, ki van számítva az időm, nem érek rá, mit akar? De azért me”vek a másik szobába, a hívásra Áll az Agy mellett és fogta a hasát: — Jaj. nem tudom mi ez —- mondia alig hallhatóén — Alulról lön tol fölé egv iszonvú tolás, ilyet én még nem éreztem Átfogom, de már hajlik le az ágyra, reszket, öklende- zik, hány és nem hallja, amit mondok, nem reagál. Uhu jön be valamiért, átadom neki őt és száguldók a telefonhoz. Orvost, orvost! Jönnek a mentők. Viszik egy ismeretlen kórházba. — Ezek ilyenek! — mondja Zelka. Arra. hogy tiltják a dohányzást, a kávét. Az 6 orvosa megengedte. Akkor is, amikor nagybeteg volt. Itt rosszul érzi magát. A betegeket nem bírja. Mind beleszól az ő ügyébe- fis annyi az orvos. — Bizalmatlan velünk — jegyezte meg a fiatal orvosnő. — fis úgy érzem, maguk is... Hogyne. Mikor nem csinálnak vele semmit. Fáida- tomcsillaoítókaf kap. meg nyugtátokat. Nézik tehetetlenül a szenvedését. „Egyetlen sansza van. Ha az idegsebészeten meg tudják operálni”. „Nincs rajta segítség” — közli kíméletlenül a főorvos az idegsebészeten. fin a kínlódó halált látom- Hallok a hatvanéves Roff- mann-néröl. Ebéd után kiment a kertbe, leült a fa árnyékéba Mire kimentek hozQ, •'áiriifcgg, kt75. wnnar 3„ pewtek. — Ez itt a török minaret, pajtások — magyarázza a fehér blúaos. egyenruhás úttörő „néni” á körülötte álló, szintén egyenruhás gyerekeknek az egyik meleg nyári napon — , látjátok, ez a híres török minaret. Mellette állt a miiezsin. de azt már lebontották... (Nem szólhattunk közbe, hogy pardon, tévedés: nem a müezzint, hanem a mecsetet!) A megmosolyogni való történetke egy kicsit arra is rávilágít, hogy nem árt az életben, ha egynémely dolgokról kissé alaposabban is tájékozódunk, mielőtt ismereteinket tovább adjuk. Akinek pedig egy kicsit hivatása, egy kicsit kedvenc időtöltése is az idegenvezetés, annak természetesen többet — és lehetőleg több nyelven kell — tudnia. Például hét nyelven. Mert az már igen. Aki hét nyelven beraél, az már em ber a talpán (félreértés ne essék: nem mintha kevesebbel vagy éppenséggel csupán csak eggyel nem az lehetne), s nem véletlenül szoktuk mondani egy s némely dolgunkra: annyira jó, hogy hét nyelven „beszél”. Ezek után nézzük: vajon hány nyelven beszélnek azok, akikről fentebb szóltunk — az egri idegenvezetők. Mi úgy gondoltuk, hogy mivel olyan szép munkát végeznek, biztosan ők is hét nyelven beszélnek. Ez még címnek is jól hangzik — véltük, de az „Eger Tourist” Heves megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetői tiltakoztak, mondván: ne legyen a riport címe; hogy „Hét nyelven beszélnek”, mert bizony az ő idegenvezetőik 14—15 féle nyelven képesek társalogni az Eger múltjával, jelenével megismerkedni akaró külföldiekkel, S mivel ez ténykérdés, nem volt helye a vitának, s módosult a cfltk címe, ennek megfelelően. De szükség is volt — s lesz ezután is erre —, hiszen az elmúlt évben, január 1-től december 15-ig a több mint 235 ezer belföldi vendég mellett 23 135 külföldi is megfordult Egerben, kellett tehát az idegen szót tudó, kellett nagyon. Valamennyiükkel természetesen nem beszélgethettünk, de dr. Kovács Gézáné, Marton László, Frank Péter és a kiváló idegenvezető címmel éppen napjainkban kitüntetett Mjazovszki Albert szakított időt egy kis beszélgetésre. Nem a munka nehezéről — arról amúgy is elég sok szó esik egész évben —, hanem inkább egy-egy emlékezetes momentumáról. — Számomra az idős tsz- tagokkal való találkozás a legkedvesebb — mondja dr. Kovács Gézáné. — Szinte hihetetlen, milyen érdeklődéssel, milyen elragadtatással jönnek a várba! Igaz, ha velük vagyok, nincs szükség angol nyelvtudásomra, de a pedagógusra annál inkább. Példaként csak egy esetet említenék — ez azonban ismétlődő. — Tessék mondani — kérdezték már sokan —, melyik az a folyosó, amelyiken a Cecey Éva jött? Ez az, ugye? csak a miniszter úr a vonaton ebédelt, és megálltunk, hogy ki ne lötyögjön a leves. Alig hangzik el az egyik derűs történet, máris jön a másik. Megtudtuk, hogy egyik német vendégünk arról kérdezte idegenvezetőjét, hogy/ járt-e már Augsburg- ban. — Én ugyanis oda való vagyok — magyarázta. A mi idegenvezetőnk igy válaszolt: — Nem, uram, még nem jártam ott. De az őseink ... Egy másik miniszter — borkóstoló utáni kitűnő hangulatban — arról tájékoztatta a Föszékesegyház előtt az idegenvezetőt, hogy ő egész életében összesen csak egyszer gyónt. Az idegenvezető nem késlekedett a Válasszal: *- fis tessék mondani, elég volt az az egy,..? Mondanunk sem kell, az ilyen és hasonló esetek kitűnő talajt biztosítanak jó baráti kapcsolatok kialakulásához. Marton László bácsit egy itt kötött barátság alapján hívták meg például egy emlékezetes svájci nyaralásra. ser. pedig valamennyi ükkel többször megtörtént már. hogy a világ legkülönbözőbb helyén megállította őket egy idegen: — ügye. Magyarországról tetszett jönni, Egerből? Onnan emlékszem, hogy a mi csoportunk vezetője volt... A soknyelvű idegenvezertők úgy mondják: ezek a legszebb pillanatok közé tartoznak. Ilyenkor érzik, hogy a sok fáradság megérte. Mert aki évek múlva is megismeri az idegenvezetőjét, az emlékezik az országra. a városra is. Ügy emlékezik, mint kedves, vendéglátó, barátkozni szerető emberek otthonára. Es ehhez hozzájárulni, ennek a stop folyamatnak részese lenni, az már több, mint egyszerű idegenvezetés. Ez már küldetés is. Becky Tibor A trombitások kórusban fújták óévet kergető nótájukat. (Folytatás az 1. oldalról) Hasonló hangulat uralkodott természetesen a közös szórakozóhelyeken is. A Park Szálló éttermében, vagy az Aranyfácán Étteremben, ahol az asztaloknál találkoztunk egy vidám salgótarjáni vendégcsapattal. Mint kiderült, a Nógrádi Szénbányák Vállalat aranykoszorús Vörös Csillag szociálista brigádja rándult át Hatvanba a családtagokkal, hogy itt szilveszterezzék. Több éves hagyománya ez a brigádnak, s ezúttal is hűségesek marad- tüSilc hozzá Érdeklődéssel látogattuk meg a cukorgyár! művelődési otthont, ahol a földszinti és emeleti termeket megtöltő vendégek jobbára a két üzem dolgozóiból jöttek ösz- sze. A Vörösmarty Művelődési Központban az Intézmény társadalmi munkatársai szilvesztereztek ugyanekkor, persze nem kevésbé emelkedett hangulatban. (moldvay) A Mátrában és Gyöngyösön Vidám szilveszterrel zárta az óévet, a Mátra is. A füredi patinás Benevár Étterem, a mátraházi Sport és természetesen a híres üdülő- terület számos szakszervezeti, valamint vállalati üdülője fogadott ismét jókedvű vendégeket. Gyöngyösön több helyütt is rendeztek nagyszabású szilveszteri mulatságot. A Kékes Étteremből, a Gyöngyösből, az Olympiából reggelig szállt a zene, a nóta, a vidám kacagás. A legvidázá a házból, halott volt. Könnyű halál. * Fekszik az ágyon. Most már nyugodtan. Nem tud felkelni és indulni haza, sietve — mert mi lesz a családjával, őnélküle. Fekszik nyugodtan, simán. Mellette az infúziós szerkezet, másik oldalán kivezetés a testből. Lélegzik. Szeme hunyva. Nem hall, nem szól. Szája sarkiban alvadt vér- A nővér jő, kis gumicsövei leszivatja. Láthatjuk, foglalkoznak azért vele. „Nem az volna a jó, ha hirtelen magához térne, felébredne? Azt jelentené, meggyógyult”. Összeborzadok. Jobb lenne? Így nem vesz tudomást a környezetéről. A szobában nők, férfiak, vegyest. Itt nem számit a nem. Legtöbbje fejét fehér pólya öleli. Fekszenek, szemet hunyva, görgősen, csövön, „pipán” lélegezve. Amott az a férfi, szeme nyitva. Kigú- vadt szemek. Néha forgolódik is. nyögA látogatók szólongatnak. „Ili, Ilikém!” „Imri, Imrus- kám 1” Fogom a kezét. Még 5. Simogatom. „Klárika! Itt vagyunk melletted ... Klárika! — mondja éneklősen Uhu, a menyasszonykor! nevén szólítva. A másik kezét fogja A látogatás két perc. őrző osztály. Rémületes- Intenzív osztály — mondják, akik ví gasztalni akarnak. De őrző osztály, ez van kiírva is. Át- ellenben egy asszony. Először férfinak véltem. A lánya mondja: édesanyám. Elesett az utcán, megütötte a fejét. Megonerálták. Zelkát meg se operálták. (Folytatjuk) mabb összejövetel színhe azonban ez alkalommal is hegyvidék „fővárosán; Mátra Szállójában volt. venlóglátóipari kombinátb megközelítően háromszáz — közöttük jó néhányan NSZK-ból, Ausztriából Jugoszláviából szórakozta kívilágos kivirradtig a sol féle finomsággal megrakó asztaloknál. (gyóni) 20.00. Felnőttek A második világhábor éveiben játszódik Jávor Ot tv-játéka. Egy vendéglőben katona és az artista beszél get. Az artista élpanaszolj, hogy a tehetséges fiatalo nem a színházi meghívót, ha nem a katonai behívót várják. A vendéglőben igazoltatás folyik. A katona tanácsát megfogadva, az artista kisfiád val együtt, Pestről vidékre készül, nagynéniéhez. Ütjük során egy vasutascsaiádná szállnak meg, ahol igazoltatják a németek. Az artista nem vonult be, mert nem kapott behívót, és mint mondja, a rendelet is elkerülte a figyelmét. A németek felszólítják, hogy produkálja magát. A mutatvány befejeztével rohadt lógósnak nevezik: „ilyen erős és ellóg a katonaságtól”. Az artistát elviszik. kisfia pedig türelmetlenül vár rá, hiába mondja a vasutasné: „Apuka csak reggel jön vissza”. Szereplők: Tomsnek Nándor. Németi Ferenc, Cászár Angéla, Szemere Vera. (KS) 1975. első pillanata az újévi malaccal... (Foto; Szántó Győr (Kétszer) hét nyelven beszélnek
