Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-26 / 22. szám
Koreai jegyzetek 3. Kum Szoncr traktor pb batáta •jt ----»t-jj----- —-—J ellegzetes falusi házsor (ében. A gyár európai mércével mérve is lenyűgöző nagyságú és modem szervezésű, részben félautomata gyártásra berendezve. A Kum Szong kétféle terméke, a 28 lóerős „Csollima” és a 75 lóerős „Pungjon” traktor keresett márka az észak-koreai mező- gazdasági nagyüzemekben. Az első Pungjon-t 1973. június 26-án indították útjára, előzőleg csak kisebb gépeket gyártottak. Ez a kisebb ' is nagy ajándék volt azonban a háború dúlta mezőgazdaságnak az ötvenes évek végén, a hatvanas évele elején, mivel a nagy pusztítás után igavonó állat alig maradt. A gyári újság szerkesztője, Hong Gu Szó kísér, kalauzol bennünket a gyár hatalmas csarnokaiban, szállítószalagjai, szerelőállványai, automata gépsorai és vezérlőberendezései között. Elmondotta, mi és mennyi maradt meg az egykori kis vegyiüzem helyén a bombázás, ágyúzás után, hogyan kezdődött 1957-ben a traktor- gyártás, mekkora öröm volt 1960-ban, amikor az évi 3000-es gyártási nagyságot elérték, hogyan vált nagyüzemmé a kis Csollima-gyár. a S nemcsak a gyár, hanem a szomszédos városka is, a Kum Szong munkásainak lakónegyede üzleti hálózattal, iskolákkal, bölcsődékkel, napközikkel, egészségügyi intézményekkel. Néhány adat: a gyár munkásainak átlagos életkora 30 év alatt van. Ifjú gyár — mondja Hong Gu Szó. Eszak-Hvanhe tartomány egyik ötszáz brigád tömöríti a • dolgozókat kis közösségekbe, a munkásoknak kb. 60 százaléka vehet részt (megtisztelő kitüntetés!) a Csollima-moz- galomban. A mozgalom lényege, — mint azt a neve, a szárnyas táltos paripa elnevezés is jelzi! — termelj többet, gyorsan, ésszerűen. A legjobb munkások kitüntető jelvényeket kapnak, munkájukról ír az üzemi újság, az ország legszebb vidékein berendezett üdülőkben pihenhetnek. Ami pedig a Kum Szong „végtermékeit” illeti, a fő* várostól délre fekvő egyik téeszben kifaggattuk a látogatás alkalmára odaérkezett járásiakat és a gazdaság országos hírű elnökasszonyát, mi a véleményük a gépekről. Azt mondták, jól beváltak. A téesz 150 hektáros gyümölcsösében, 400 hektár szántóján és kb. 150 hektár öntözött rizsterületén 32 traktor dolgozik, s hat vontatójuk van. A szíves vendégfogadás alkalmával körülültük a szövetkezeti . iroda alacsony asztalát, ottani szokás szerint törökülésben a szőnyegen, s végigkóstoltuk a gazdaság termékeit: datolyát, mogyorót, almát, édesburgonyát (a batátát). Ez utóbbiból 130 hektárnyit terqielnek, egy hektáron átlag 30 tonnát, s mivel rendkívül sokoldalúan felhasználható (egyebek között gyógyszernek és cukornak is feldolgozható), fontos gazdasági növénynek számít. Ami az ízét illeti, a gesztetermelőszövetkezeti közsé- (A szerző felvétele) nye, a sült tök és a sült burgonya íze keveredik benne, megítélésem szerint — szerencsésen. Mint a lexikonban olvasom, ezt a növényt Dél-Amerikában termesztik és ismerik leginkább. Nekem „csak” Koreáig kellett érte mennem. Mezőgazdasági szakemberek figyelmébe ajánlhatom, nem járnánk vele rosszall. — Természetben, vagy pénzben kapja a tagság a részesedést? — kérdezzük az elnökasszonyt. — A munkanapok arányában, a szocialista elosztás elvei szerint természetben és pénzben. — Van-e háztáji gazdaságuk? — Egy kis kert a ház körül. Harminc—ötven négyszögöl a családtagok száma szerint... — Kapnak-e támogatást a munkából kiöregedett tagok? — A közös alapból minden rászoruló idős szövetkezeti tag kap segélyt. A segélyalapra bevételeink öt százalékát tartalékoljuk. Megtudtuk még, hogy adót nem fizetnek, a KNDK-ban eltörölték az adót, feles terményeiket beszolgáltatják az államnak. Egyik rizstáblára elkísértek bennünket, s bemutattak a palántázógépek működését. Fürge kezű gépkezelők irányították a gépeket a térdig érő vízben. Ezen a táblán már megszűnt a nehéz haj- ladozás, a pocsolyataposás. Bertalan Lajos (Vége) Betetőzött ígéretek Az újabb időpont: április 4-e Két éve már. Akkor kezdődött, akkor hangzott el először az ígéret: a télre befedik Gyöngyösön a strand egyik medencéjét. Sátrat húznák fölé, hogy az időjárás ne akadályozza az úszni vágyókat. Legutóbb a gyöngyösi úttörők juttattak el egy feljegyzést a városi tanács elnökéhez, Berényi Józsefhez, amelyben a város felszabadulásának harmincadik évfordulója alkalmából köszöntik a felnőtteket, és mindjárt néhány kérésüket is megfogalmazzák. Többek körött azt, hogy szeretnének megtanulni úszni az iskolai év alatt, de hát erre nincs lehetőségük — egyelőre. — Azt mondtam a szakigazgatási szerv vezetőjének — jegyzi meg a tanács elnöke —, hogy jntézkedjék: még a nyári szezon előtt készüljön el a medence befedése. Min múlik ennek a célnak az elérése? ★ A helyszín olyan, mintegy hangyaboly. Nyüzsgés, látszólagos káosz, feltört beton és szétrakott vascsövek, pu- fajkás munkások és kék köpenyes, fázó takarítónők, sziszegő hegesztőpisztoly és habarcskanál, kusza kábelindák és míniumpiros kazánok: valóságos felfordulás, aminek azonban megvan a célszerűsége. ha a laikus számára mindez nem is tűnik annak. De itt mindenki tudja és teszi is a dolgát. — Nekünk el kell ma mennünk, Márton elvtárs, azt mondta a főnökünk. — Készen vannak már? — Még fel kellene szerelni két szelepet, de az nincs itt, aztán volna még más tennivaló is. Hegesztés is. — Az isten áldja meg, ne hagyjanak már itt addig, amíg be nem fejezték. Mit csináljak, ha maguk elmennek? — Szólni kell a Balogh elvtársnak. Az erőmű központját kell felhívni, ők kapcsolják. A párbeszéd színhelye a kazánház, amely látszólag teljesen kész. Később kiderül, hogy van még tennivaló, de az nem volna már sok. Az erőműkarbantartó azonban vinné már a négy emberét, Márton Béla viszont, a vízmű gyöngyösi üzemének vezetője, aki ennek az egész társadalmi munkának a fő összefogója, ugyancsak megriad, amikor ezt meghallja. , * Társadalmi munka. Nagyon szépen hangzik, igaz is, de magában hordja a legfőbb nehézséget: mindenkitől csak kérni lehet, senkinek nem illik az orra alá dörzsölni a határidőket sem, ahogy a létszám sem az igény szerint szabható meg. így folyik az építkezés már két éve. Ha van egy „kis pénz”, akkor gyorsan kerítenek vállalkozót, aztán még gyorsabban szervezik hozzá a brigádokat, hogy a félmillióból kihozzanak, kifacsarjanak — másfelet. A másik baj — ahogy ezt Márton Béla megjegyezte — az, hogy társadalmi munka van, de társadalmi anyag nincs. A kétméteres vascsőért is fizetni kell, ahogy a cementért és a metlachi- lapokért is. Hogy hányán vállalkoztak mégis az itteni munkákra? A jelentősebb erőket kapásból felsorolva: a külfejtés, az erőmű, a honvédség, a kitérőgyár, az* BMASZ, a vízmű, az állami és a tanácsi építőipariak. A pénz pecfig? Míndenéfe- előtt a városi tanács, aztán a bánya és az erőmű, de a vizmű is hozzátette a maga forintjait. — Töb!^ milliót takarítottunk így meg, hogy összefogással oldottuk meg az építkezést. Ha ez a szokásos beruházás módján megy, akkor ugyancsak sokba került volna — magyarázza Márton Béla. Ebben teljesen igaza van. De lehet-e ilyen mértékű építkezést társadalmi munkában irányítani, szervezni? — Ha nem ott nőttem volna fel a gyöngyösi strandon, ha nem lenne közöm az úszószakosztályhoz, ha nem lennék a vízmű vállalatnál, soha nem álltam volna kötélnek — mondja mély meggyőződéssel, enyhe keserűséggel Márton Béla. Meg lehet érteni. Ebben its teljesen igaza van. ■ A gépházban * hány* emberei szorgoskodnak. Számolgatják, meddig tart még itt a munkájuk. Az is kiderül, hogy a kábelok miatt nem tudnak majd hegeszteni, tehát előbb a kábelokat kellene arrébb tenni. De az ÉMÁSZ emberei meg addig nem tudják a kábelok bekötését elvégezni, amíg a szerelők foglalják el a helyet előlük. — így megy ez mindig és mindenütt — panaszolja a társadalmi „főépítésvezető”. — És akkor mindent fejbe tartani: hová kell egy cső, hová két szelep, a helyére tették-e már a kapcsolót, felszerelték-e a falikutat és még ezer mást. Estére már zúg a fejem. Gyors számvetést csinálunk. Az öltöző épületében már majdnem kész a központi fűtés bővítése. Ez is úgy készült el, hogy kaptak fűtőtesteket, amikről kiderült, hogy nem elégségesek. Mit tehettek? Megtoldották. Hozzáhegesztettek még egy csövet minden fűtőtesthez. A kazánházban a szerelés, a villamosenergia bekötése, a gépházban is a hasonló munkák, aztán a külső vezetékek, no, meg a többi „apróság’*: februárt még kiteSZÍ. Próbafűtés, a sátor felállítása, a műszaki átadás, mindez tehát április 4-re elkészülhet. Ha a bánya, az erőmű, az ÉMÁSZ... ne folytassuk! Mindenki tudja a dolgát, a fontos az, hogy tegye is. Most már az utolsó szakaszban egy kicsit jobban figyeljenek ezekre a munkákra és az ígéreteikjre is. Igaz, hogy a tél elmúlik sátor nélkül, de még április-május megmarad a gyöngyösi kisdiákoknak arra, hogy tornaórákon megtanuljanak úszni. Nem is akármilyen alkalom lenne az április 4-i. A felszabadulásunk harmincadik évfordulójára — szó szerint Is — be lehetne tetőzni a kétéves ígéreteket. G. Molnár Ferenc Farsang, farsang, három napi farsang Itt is adnak, ott is adnak ÍGY KEZDŐDIK az egykori egerbocsi farsangi köszöntő. Ilyen és ehhez hasonló versezetekkel vezették be a farsangot megyénkben ki tudja már mióta. A farsang megtartása Európa kultúrtörténetének őskorába nyúlik vissza — elődei a római szaturnáliák. A római irodalomból tudjuk, hogy a szatumáliákon nagy népünnepélyek voltak, ahol polgárok, rabszolgák egyaránt táncoltak, szórakoztak. Ez a szaturnália a keresztény Európában is megmaradt és január 6-tól, Vízkereszttől, a húsvét előtti 40 napig, azaz hamvazó szerdáig tartott. A farsang a középkorban a húsvéti nagyböjtöt vígsággal, evéssel, ivással megelőző időszak volt, ősi formája különösen Itáliában él tovább, de ismerik egész Európában. Ekkor már számos népszokás fűződik hozzá, amelyek mindegyikének közük van a pogány kori tavasz váró és termékenységet kérő szertartásokhoz. A középkorban Európába« farsang idejében falvakban, városokban az egykori szaturnáliák mintájára mulatságok, táncos rendezvények voltak. Különösen emlékezetes a farsangutója, a húshagyó kedd. Ez tulajdonképpen OíÜÉ IJŐÉL ißttüäS M Farsang, hevesi farsang búcsú a szórakozásteli farsangtól, amelyre különösen jellemző a maskara, az álarcos mulatság. A jelenlévők sok tréfa mellett temetik a farsangot, sajánlkoznak annak elmúltán, annál is inkább, mivel utána á hosszú nagyböjt szigorú napjai következnek. MAGYARORSZÁGON a keresztény és feudalista társadalom kialakulásával együtt honosodik meg minden divatos szokás, így a karácsony és a farsangi ünnepség is. Még egy évszázadddal ezelőtt a Heves megyei falvak farsangi rendezvényei régen várt ünnepek voltak és sok kedves régi szokás fűződött hozzájuk. A farsangi mulatság „három napokkor”, „bőt fogadó” vagy „száraz” szerda előtt megyeszerte divik. Elkezdik a táncokat farsangvasárnap mise után és három napon keresztül szakadatlanul folyik. Felnémeten farsang harmadik napján, „húshagyó” kedden, 10—12 legény rendezi az „ivót”. Ezek hamvazó szerdán jelmezbe öltözve, mindazokat a házakat1 bejárták, ahonnét a lányok részt vettek a mulatságban, és innen szalonnát és tojást szedtek össze. Ebből. azután rántottat készítettek a falu kocsmájában és egészen csütörtök reggelig lak- mároztak belőle. Apcon meg az volt a szokás, hogy a legények „száraz” szerdán harmonika mellett tepsiverés és kolompolás között „búcsú” módjára keresték a farsangot. A heuas, nógrádi* borsodi palócok között sok népszokás őrzi a farsangi vidám napokat. A kántálók házról házra járnak és farsangkor karneválherceg nevében üd- vözlik a lakosokat, különösen a fiatalokat. A FARSANG ősi hagyományok szerint a párválasztás időszaka és a különböző játékok is a párválasztást segítik elő. A legények összebeszélnek, jelmezt, álarcot vesznek és bekopogtatnak a kedvük szerinti lányos házhoz, hogy megnézzék odahaza a leányt, olyan takaros-e, mint a bálteremben volt. Ez a nősülendő fiatalember részéről titkos érdeklődés, hogy minden követelménynek megfelel-e a farsangi bálteremből megismert leány. A farsang végét a remélők, a kántálók zárták le, akik az utolsó „kövér héten”, „zabáló csütörtök”-ön végigjárták a falut. A farsang kiemelkedő napja a húshagyó kedd, amikor a legények muzsikaszóval vonulnak végig a falun, maskarába öltözve bekopognak a lányos házakhoz. A farsang végét a bojt és a farsang párviadala — Ciberének és Koncnak, a böjt és a telt fazék megszemélyesítőinek küzdelme zárja be. Amíg a falvak lakói között hagyományos és ismétlődő szokás szerint zajlik a farsang, addig a városi polgárság másként ünnepel. Remenyik Zsigmond. a közismert író egri visszaemlékezései szerint ilyenkor megtelt a kaszinó, a nőegylet egymás után hirdette összejöveteleit. zsú rókát rendeztek társadalmi hajlandóságú hölgyek és mindenki készülődött a téli szezonra. Télen egyik bál követte a másikat, a nőegylet bálja, a kaszinó bálja, a tiszti bál és jogászbál, ezenkívül még néhány improvizált összejövetel és teadéluitán. Ismerkedtek a fiatalok és a felnőttek is megjelentek, hogy — különösen a nők — megcsillogtassák egymás és a város szine előtt káprázatos ruházatukat és szánalomra méltó életük kicsinyes fordulataival egymásnak eldicsekedhessenek. Efféle' alkalmak. bálok, összejövetelek és házi zsúrok, teák igien alkalmasak voltak arra a célra, hogy egymás életét keserítsék a polgárok, hogy kibéküljenek és haragot ültessenek, összemelegedjenek és egymástól elhidegüljenek. Fiáker érkezett időben a hós- tyai és külvárosi házakhoz, hogy a miderbe szorított hölgyeket és a frakkba öltözött urakat az ünnepély színhelyére szállítsa, kiáltozó kocsissal a bakon és sán- tikáló öreg lovakkal a kocsi előtt. NAPJAINKBAN a farsang is modernizálódott. Az egész világon megünneplik és például a riói farsang, amely több napig tart, a világ leghíresebb farsangjai közé tartozik. De a középkori farsangi szokások erősen tovább élnek Olaszországban és többé-kevésbé minden európai országban Magyarországon szintén népszerű, kedves, meghitt ünnepségsorozat ez, amely éppen ezért még hosszúhosszú ideig megőrzi létjogosultságát Jtatsa iöttOÁ Hatékonyabb ismeretterjesztő tevékenység 1975-ben Dr. Vonsik Gyula nyilatkozata 1975 jelentős esztendőnek ígérkezik a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat munkájában. Mint dr. Vonsik Gyula főtitkár elmondta az MTI munkatársának, az idei év eseményeit, rendezvény- sorozatait felszabadulásunk 30. évfordulója jegyében bonyolítják le. — A következő hónapokban tovább kívánjuk erősíteni ismeretterjesztő tevékenységünket az üzemi munkások, s a mezőgazdasági dolgozók sorúiban — mondotta. — Az egész ország területére kiterjesztjük a komplex ismeretterjesztést, amelyet eddig 700 helyen vezettünk be. Elsősorban a szocialista brigádmozgalomhoz csatlakozva akarjuk népszerűsíteni azt az új, bevált tudománynépszerűsítő formát, amely az élet által felvetett valamennyi kérdésre sokoldalúan, elmélyülten igyekszik vála- szolni. — Felszabadulásunk évfordulója tiszteletére az elmúlt három évtized legfontosabb történelmi, gazdasági, kulturális eseményeit magában foglaló, mintegy 250 kockából álló diasorozatot jelentettünk meg, amelyet jól fed lehet használni majd <4 különböző ismertetőkhöz, előadásokhoz, szemléltetésképpen. Egy másik kiadványunk a felszabadulás utáni magyar líra termésében válogat. — 1975-ben megnövekedett feladat vár a TIT-klubokra. Az elmúlt két évben főleg kísérlet-munka folyt itt, most megpróbáljuk központi irányítás alapján megvizsgálni., hogyan lehetne fokozni a hatékonyságot, s az értelmiségei jobban beswoná a tadrv mány-népszerűsítésbe. Űj lehetőségeket jelent számunkra a helyi TIT szervezetek, csoportok számának növelése, munkájának kiterjesztése is. Tavaly megkezdett akciónk során 400 ilyen kis TIT-cso- port alakult. Eddig ugyanis csak járási szinten volt szervezetünknek kiépített rendszere. Most arra a kérdésre szeretnénk választ kapni, hogyan lehetne ezeket jobban hasznosítani, hogyan lehetne az akciók tervezésébe, szervezésébe az eddiginél jobban bevonni őket. — Az idei évben tovább növekszik nyári egyetemeink száma. Nyíregyházán honismereti, Zalaegerszegen néprajzi, Salgótarjánban ifjúságkutatási nyári ismeretterjesztő tanfolyam kezdi meg munkáját. A következő hónapokban ezekre a rendezvényeinkre az eddiginél több külföldi vendéget, érdeklődőt várunk. Több mint 30 külföldi előadó, elsősorban a baráti szocialista országok, ismert szakemberek — főleg az NDK-ból, Csehszlovákiából — tartanak szervezetünkben előadást. — 1975 érdekessége számunkra, hogy az idén kapunk először teljes, átfogó, hiteles képet munkánkról, ugyanis áttértünk adataink gépi feldolgozására. A régi, nehézkes statisztikák szerint csupán 30—35 százaléka volt hallgatóinknak munkás, illetve paraszt. Az új adatfeldolgozó rendszer árnyaltabb kimutatásai egyöntetűen megállapítják, hogy munkánk 65—70 százalékát fizikai dolgozok között végezzük. arm )
