Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-17 / 294. szám

Levelek egy panasz ÓRA- ÉS ÉKSZER­KERESKEDELMI VÁLLALAT VEZÉR- IGAZGATÓMNAK BUDAPEST Alábbi jogos panaszunkkal lord ülünk Önhöz. 1972. év végén a Bánki Donát Mű­szaki Főiskola végzős hall­gatóival együtt mi is meg­rendeltük az iskola emlék­gyűrűjét, az Önök által kért adatok szerint (aláírás, sze­mélyi igazolványszám stb.). A gyűrűk átvételére az Önök által jelzett időpontban, 1973. április 24-én meg i6 jelen­tünk a miskolci óra-ékszer boltban, ahol sajnálattal kö­zölték velünk, hogy téves szállítás miatt az általunk megrendelt 13-as és 14-es méret nem készült el. Elné­zésünket kérték és közölték velünk, a tévedést korrigál­ják. értesítve bennünket az újabb átvételi napról. Az értesítést természete­sen nem kaptuk meg, azért augusztusban jelentkeztünk magunktól, s a boltban kö­zölték velünk, hogy a meg­rendelt gyűrűket — melye­ket mások tévedése miatt nem kaptunk meg időben — csak 40 százalékkal drágáb­ban adhatják most már. Kérjük, szíveskedjék kivizs­gálni panaszunkat, s részünk­re, a többivel együtt meg­rendelt gyűrűt, a többieké­vel egyenlő áron biztosítani, hiszen mi nem tehetünk a tévedésről. Kelt: 1973. augusztus 22. TISZTELT VEZÉR­IGAZGATÓ ELVTÄRS! Támogatását kértük leve­lünkben, ügyünk gyorsabb intézéséhez. Sajnos, levelünk­re egy-két soros választ sem kaptunk... Kelt, 1973. november 9. TISZTELT VEZÉR­IGAZGATÓ ELVTÁRSI Köszönettel vettük vála­szát, s az abban foglaltak szerint megküldtük panaszos levelünk másolatát. Eredeti levelünk ajánlási száma, kel­te stb... Kérjük szives intézkedését. Kelt: 1973. nov. 16. TISZTELT VEZÉR­IGAZGATÓ ELVTÁRS! Szíves elnézését kérjük, hogy immár negyedszer for­dulunk Önhöz, de érdemi választ a mai napig sem kap­tunk. Ismételten kérjük se­gítségét, kapjuk meg ml is olyan árban a gyűrűket, ahogy a többiek megkapták, hiszen' nem a mi hibánk volt a téves szállítás. Kelt: 1974. január 3. TISZTELT VEZÉR­IGAZGATÓ ELVTÁRSI Panaszosaink, Bállá Sán­ügyében dór, Eger, Várkoz 4. szám és Káló Béni, Füzesabony, Mátyás Király u. 30. szám alatti lakosok 1974. janu­ár 3-a óta várják legalább a válaszukat arra, miért nekik kell büntetéspénzt fi­zetniük mások — jelen esetben a hibásan szállító Pénzverde és a hibásan, fi­gyelmetlenül átvevő Óra- és Ékszerkereskedelmi Vál­lalat miatt. Arra is szeretnénk fel­hívni szíves figyelmét, hogy a Népköztársaság törvénye, az, amely szerint a pana­szos levelekre 30 napon be­lül választ kell adnia, min­denkire vonatkozik. Őszintén reméljük azt is, hogy most már valóban történik valami érdemleges intézkedés, közel két évvel a megrendelés és lassan egy évvel az utolsó pana­szos levél után. Tudjuk, hogy egy olyan hatalmas vállalatnál, mint az Önö­ké, nem nagy ügy két gyű­rű. De szíveskedjék elhinni, ennek a két embernek nagy ügye. E reklamáció önök­nél, a nagy számok törvé­nye szerint, a végzett jó munka mellett csak gram­mokban kifejezhető selejt. De ennek a két embernek 100 százalékos bosszúság és sérelem. Ezek figyelembe­vételével várjuk szíves in­tézkedését. Kelt: Eger, 1974. decem­ber 15. (deák) kölködött tanulságokban sem. Nincs ok az ijedtségre, egy kellemes, ötletes műsor­blokk ürügyén nincs szán­dékomban komor és a tele­víziózás egészét érintő, ta­nulmánynak is beillő tanul­ságok összegezésére. Jósze- rint nem is lennék képes az ilyesmire. A Párizsról, pon­tosabban Párizs „ürügyén'’ szóló kétórás program első és már nem is új tanulsága, hogy egy elegáns alapötlet, könnyed és nem tudóskodó összekötő szöveggel és a legkülönbözőbb műfajok férnek meg egy „ketrecben”, anélkül, hogy akár egymás­nak ártanának, vagy a né­zőt zavarba hoznák is. A másik, talán egy kicsit áltaiáno6íthatóbb tanulság, amit a műsoridő kényszere teremtett meg: neves művé­szek portréjának megrajzo­lásához nem okvetlenül szükséges egy óra, vagy még több. Értő kamera segítsé­gével, villanásnyi mozaik­kockák sorházasával percek­be sűrítve is bemutatható, ha nem is egy művész egész élete, pályafutásának teljes­sége — de minek is teljes­ségre törekedni annál, aki még alkot —, de művészeté­nek lényege, személyiségé­nek atmoszférája minden- kéippen. Mert a kevesebb gyakran mond és ad többet, mint a sok aprólékossága. Es nem lebecsülendő a szombat este harmadik ta­nulsága sem, amely ismét túllép egy hét végi műsor- blokk keretein. Éveken ke­resztül jogos panasz volt a vidéken élő, a vidéki szín­házakban dolgozó, alkotó színészeknek, hogy a film, a televízió, a szinkron nem az ő világuk, lehetőségük ahhoz alig, vagy elgyáltalán nincs. Eveken keresztül jogos volt a panasz, hogy a fővárosban élő, az ott dolgozó, alkotó színészek jelentős része agyonhajszolt, hajnaltól éj­szakáig járja a stúdiókat, a próbatermeket, a színháza­kat, s hogy ez a túlhaj­szoltság tönkreteszi a szí­nészben az embert, s az emberben a színészt. átlépni a köréje vont politi­kai börtönfalat, értésére ad­ják, hogy viselkedésével csak árthat magának. A gyűlölet, az eltökélt meg nem bocsátás természe­tesen kölcsönös volt. Szívós­ság, konokság dolgában Tán­csics soha nem szorult lec­kére. Nyolcesztendeí rejtőz­ködése alatt egész nemzedé­kekre való eltökéltség hal­mozódott fel benne az oszt­rák önkény ellen, noha eb­ből a tulajdonságából ko­rábban sem volt kevés. Lát­va a hivatalok amnesztia utáni engesztelhetetlenségét, fiatalosan lobogott fel min­den korábbi harcikedve. Szorgalmasan eljárt az egye­temi ifjúság körébe, s mű­ködésé nyomán komoly moz­galom született. Eleinte a nemzeti viseletét kedveltet- te meg, maga is példát mutatott. Csakhamar sok követője akadt, szemmel lát­hatóan elszaporodott a pasz- szív tiltakozást bizonyító ma­gyaros öltözködés. Ezt kö­vette az aktív tiltakozás: ar­ra bátorította az ifjakat, hogy követeljék az egyete­men a magyar nyelvű okta­tást, mégpedig minden tan­tárgyra kötelezően. Buzdí­tását siker követte, általá­nossá lettek az anyanyelvi előadások az 1859—60-as tanévtől. A pesti fiatalság egyre többet gondolt 1848-as elődeire, akik Táncsics agi- tációja nyomán a cselekvés­ben is példaképek lettek. Politikai tüntetésekre, tilta­kozó gyűlésekre került sor. Eltökélten munkálkodott Táncsics a komolyabb meg­mozdulások érlelődéséért. Forradalmi lehetőséget lát­va a rosszabbodó politikai helyzetben, közvetlen har­costársaival együtt fegyve­res felkelést tervezett 1860 húsvétjára. Még szuronyok készítéséről is tárgyalt VI- dacs Jánossal. A húsvéti szünetre szétszéledő diákok ­tegetődzött a televízió — hogy most házon belül ma­radjunk —, hogy a maga ré­széről igyekszik mindent el­követni, de a műsoregyezte­tés, a távolság, a vidéki színházak igazgatói... és a többi... és a többi, ám az ígéreten túL, hogy ezen vál­toztatni kell és akarnak is — nem jutottak a televízió illetékesei. Es most, azaz­hogy már éppen nem „most”, hanem már jó ideje egyre- másra bukkannak fel új és egyre másra az újból isme­rőssé is vált arcok: vidéken élő, dolgozó színészek kap­nak jelentős szerepeket a televízióban. Miskolc és Pécs, Szeged és Kaposvár, Szolnok és Győr, Debrecen és Veszprém színházai je­lentkeznek saját színházi produkciójukon túl, vagy azok mellett színészeik ka­merák előtti produkcióival is. Mint most szombat este is. 20.30: Elektra „Tragédia magyar nyel­ven a Sophocles Elektrájá­ból Pesti Bornemisza Péter deák által.” A XIV. századi Bornemisza Péter diák Szophoklész nyomán írt magyar tragé­diája az Elektra tv-változa- ta, amely a korabeli magyar viszonyok páratlan emléke­it őrzi — amellett, hogy a görög remekmű újraterem­tése. A kalandos életű Bor­nemisza Péter — a bécsi egyetem professzorának, Tanner Györgynek az át­kai akarta eljuttatni Forra­dalmi Kátéját az ország minden részébe, és a feltá­madási harangszó lett volna a jeladás a felkelésre. Amolyan erőfelmérő alka­lomnak tekintette március 15-ét. Kaas Ivorral, Rab Istvánnal, Pápai Ignáccal és az ifjúság más vezetőivel megállapodott, hogy a ne­vezetes évfordulón tüntetést rendeznek, tisztelegnek a Kerepesi úti temető honvéd- sírjainál és elszavalják Vö­rösmarty Mihály leghíresebb versét, a nemzeti imádság­ként tisztelt Szózatot. De mivel Táncsics és társai nem voltak sem stratégák, sem a nagyszabású szerve­zésben gyakorlott vezetők, számításaikat viszonylag könnyűszerrel áthúzták a hatalom erőszakszervei. Már 9-én megkezdődtek az óvin­tézkedések, motozások vá­rosszerte. Kaas Ivort és Rab Istvánt letartóztatták. 14-én este Pápai Istvánt is keres­ték lakásán, de nem talál­hatták meg, mert a bizton­ság kedvéért Táncsics Mi- hályéknál éjszakázott. Ez sem használt. A besúgók el­árulták tartózkodási helyét, és március 15-én hajnalban Táncsiccsal együtt bilincsbe verték. Amikor utcára lép­tek a kísérők között a de­rengésben. akkor látták, hogy az egész környéket el­lepte a rengeteg zsandár. Ennek ellenére lezajlott a tüntetés. Katonaság rontott a Kerepesi úti temető hon­véd sírjainál tisztelgő diák­ságra. Kézitusa, lövöldözés lett a szétzavarási kísérlet­ből. Sok sebesült bontotta a temetőárkot, köztük egy ha­lott, Forinyák nevezetű diák. Akit tudtak, letartóztattak, épeket, sebesülteket egy­aránt Táncsics Mihály visszake­rült ugyanabba a budavári börtönbe, ahonnan 1848. március 15-en este kiszaba M ü vész jelöltek az egri Bartók-teremben Ebben a karácsony előtti vásári-vásárlási forgatagban jó beülni a csendes, a város szívében is meghitt magányt árasztó Bartók-terembe és egy délelőtti óra erejéig el­merülni azokban a dallamok­ban, ritmusokban, amelyek a művészfiatalok képzeletét foglalkoztatják. Három mű- vészjelöít — zeneművészeti főiskolások — hívtak meg kontcertjükre, amelyen Sala- verde Suzanne un jour című darabját. Fasch Szonátáját, Weber Magyar fantáziáját és a Rondó című művét ját­szotta fagotton Vizsolyi Lí­via, aki az idén fog diplo­mát szerezni, Kovács Ilona. két Hftndei-áriát énekelt, majd Schumann-dalokat, míg Hernádi Hilda Schumann g- moll szonátáját adta elő. A műsor fámáiból Schu­mann áll hozzánk legköze­lebb dalaival. hangulatte­remtő erejével. Händel más Az Epervölgye Tsz énekkara Mezőkövesden Kórushangversenyt rendez­tek vasárnap Mezőkövesden, a város felszabadulásának 30l évfordulója alkalmából. Az ünnepi műsoron részt vett — t.zennégy Borsod megyei együttes mellett — az Eger- völgye Termelőszövetkezet énekkara is. Színes, változa­tos repertoárjukkal ezúttal is topább öregbítették megyénk kórusainak jó hírnevét: elő­adott dalaikról nagy elisme­réssel nyilatkoztak a koncert, rendezői és résztvevői. Szövetkezeti tisztúiítás Tisztújításra került sor az elmúlt hét végén Egerben, a Bútoripari Szövetkezetnél. A választás során három új tag — egy nő, két fiatal, va­lamennyi munkás —, került a vezetőségbe, s új taggal frissült a szövetkezeti bizott­ság is. Az elnöki tisztségre — további négyéves időszak­ra — ismét Palotás László kapott bizalmat. O MbímM 1*14. december VL. kedd kor, más stílus és mégis meg lehet állapítanunk, hogy Ko­vács Ilona mindkét szerzőt plasztikusan mutatta be. A drámai hangvétel fokozásai még merészségnek tűnnek előtte, de már érezteti az énekesnő, hogy felkészülő­ben van a hasonló méretű feladatokra. Orgánuma és éneklési fegyelme joggal biz­tatják a pályára. Vizsolyi Lívia meglepően kész fagottjátékos, jól gaz­dálkodik érzelmileg is a megszólaltatott művel. Tech­nikája átsegíti a bravúrosabb részleteken is. Érzelmileg leg­tisztábban és legtelítettebben Agyukat elöntötte a vér, ha csak a nevét hal­lották. Bosszúból lélegezni is alig engedték Táncsicsot. Naponta kihallgatásra pa­rancsolták, vég nélkül fag­gatták, hol bujdosott, kikkel állott összeköttetésben, lük­től kapott segítséget. Ami­kor nem boldogultak a ki­hallgatásokkal, adóhátra­lékkal zaklatták: — köve­telték rajta az adót arra az időre, amely alatt háza, tel­ke az állam kezén volt mellékbüntetésként! Mind­egy, a hátralékot ki kellett fizetni. Jókai Mór szerény gesztussal, feltűnés nélkül kiegyenlítette a diktált tar­tozást. Most bezzeg nem kellett unatkoznia Táncsics Mihály­nak. Azt sem tudta, merre kapkodja a fejét a záporo­zó zaklatások közepette. Nem szűnő rosszindulatát azzal toldotta meg a rend­őrség, hogy valóságos vesz- tegzar alá helyezte. Nem a Salaverde-darab szólalt meg nála. Hernádi Hilda a műsor szerint „csak” zongorakíséret­re vállalkozott, majd műsor- változás folytán Schumann g- moll szonátáját játszotta. Ma­gabiztosan, lendülettel, éret­ten, a lélekből és az idegek­ből kiszabaduló energiával. Az Egri Zeneiskola haza­járó művészei és művésznö­vendékei jó szolgálatot tesz­nek az anyaiskolának kon­certjeikkel, de ők is nyernek a pódium lehetőségével és azzal a közönséggel, amely figyeli és szívén viseli fejlő­désüket. (f. a.) rost. Rövidesen kiderült, a ha­talom részéről 6zó sincs a Táncsics iránti engedékeny - ségről. Bármihez kezdett, mindenben iparkodtak lehe­tetlenné termi, akár nyíl­tan, akár burkoltan. Lapot akart indítani a falusi la­kosság számára. Nem en­gedélyezték. Írásait rendre visszautasították a szerkesz­tőségek. Kényszerből álnevet vett fel, Andorlaki Máté né­ven próbált kiadni tanköny­veket, mivel a saját nevén szereplő valamennyi könyvét betiltották. Ügy látszott, An­dorlaki Máténak sikerül át­törnie a kordont. Több új tankönyvét kinyomatta, már a kötészetben voltak — itt csapott le rájuk az önkény. Az utolsó példányig mindet elkobozták. Kevesebb jelből is megérthette Táncsics Mi­hály, hogy az amnesztia nem azonos a bocsánattal. Gyűlö­lik, mint annakelőtte, ébe­rem vigyázzák minden moc­canását, • ha megpróbálja GERENCSÉR MIKLÓS: icsnsitnfi iuuunusitiG TÁNCSICS MIHÁLY életregénye volt szabad elhagynia a vá­Szombat esti tanulságok Sokszínűbb, frissebb, ele venebb lett így a televízi arca, s ugyanakkor nem i a vidéki színészeknek tel szolgálatot, hanem sají művészrepertoárját bővített ki tehetséges, jó hangú, ke! lemes megjelenésű színésze egész sorával. Jobb lett íg a televízió és beigazolódot amit már régen mond tűni hosszú ideje tudtunk, csa jó néhányan nem hittek: ak vidéken él. az még nem vi déki, s hogy a vidék kultú rája az ország kultúrája. Eltekint remélem most a olvasó attól, hogy a szóm bat este programját külön külön is méltassam. E ni hány kis tanulság, ügy ér zem, most többet monc mint az egyes műsorszá mok patikamérleg megítélé se. A felnőtt olvasó jobba megteszi ezt talán, min maga a kritikus. Gyurkó Géza mutatásai nyomán és tana csára fordította görögbő magyarra az Elektrát A rrv azonban nem egyszerű fo® dítás — jól tükrözi a kor szellemet és Bomerrüsz feudális nagyurakkal val szembeszállását Reformod és humanizmus ötvözete e a mű, amelynek címlapjá egy a bibliából választól mottó a zsarnoki fejedelme két fenyegeti és amelynej utószavában Bomerrüsz nyíltan politikai kérdésnej fogja föl Szophoklész szín művét: „Szabad-e szembe szállni a zsarnokkal, ami dón a haza durva válság ban senyved.” A görög szöveghez alko tó módon nyúlt Bomesniszi felvonásokra tagolta, ú szereplőket teremtett, i mondanivalójának új hang súlyokat adott. A főbb szerepekben Konc: Gábort, • Szénás! Ernőt, Kút völgyi Erzsébetet, Szemei Marit, Bessenyei Ference láthatjuk. Az előadás előtt Mészöl; Dezső mond bevezetőt. (KS dították. Szigorú motozásé« esett át, még a csizmája bé­lését is felhasogatták. Épi ilyen szigorú és hosszadat más volt a vizsgálati fogsá( is. Vajkay vizsgálóbíró nen akart kifogyni a kérdések­ből. Hónapokon át faggatfc és csak augusztus végéi kezdődött a tárgyalás. A. per székhelye a Bécsi kapi közelében, alig pár százmé térré volt a börtöntől, még is rendkíyüli óvintézkedése­ket tettek. Rajvonalhan áll­tak a katonák az út mind­két oldalán, a vádlottat zári kocsiban szállították, meg­bilincselve, szigorú őrizettel öt napig tartott a tárgya­lás, amelyet nyilvánosnak neveztek, ámbár az „érdek­lődő közönség”-et Igen gon­dosan megválogatták, csakis osztrák személyekből állt a hallgatóság. Mácsik állam­ügyész halálbüntetést kért a hatvankettedik életévét ta­posó vádlottra. 136>0. szep­tember 1-én hirdetett ítéle­tet a bíróság. Táncsics Mi­hályt tizenöt évi szigorított börtönbüntetéssel sújtotta. Amikor visszaszállították börtönébe a rabot, Vrancsics zárbiztos szíverősítő gyanánt megkínálta irodájában egy kupica pálinkával. Letartóz­tatása óta most volt alkal­ma először tükörbe nézni. Hófehér aggastyán tekintett rá vissza, holott márciusban még csak gyéren dcesedett haja, bajusza, szakálla. Alig ismert magára. A hirtelen és teljes megőszülés okát abban látta, hogy a vizsgá­lati fogság idején mindvégig Martinovics Ignác és társai jártak az eszében. Valószí­nűnek látta, ő is a sorsuk­ra jut. ítélethirdetés után az első jó hír, amit kapott, hogy Jókai Mór negyven fo­rintot küldött családja meg­segítésére. (Fotytatjmk) I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom