Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-01 / 281. szám

»'»AMVA/i \ L eonardo Vinci ‘^AAAMA/w<AAAAAA,*iAAAA>AA|AAAAAf» •w^maaammaaa* *“ ^^aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa/waaaaaaA/vwvm körszínháza Kevesen tudják, hogy Leonardo da Vinci egyik kedvelt időtöltése volt, amikor a milánói Lodovi- eo il Moro udvarában ün• népi előadásokat szervez­hetett Amboise-ban a francia király számára is rendezett színijátékokat A — többek között — nagy rajzolóművész kü­lönleges színpadi struktű rák tervezésével is foglal­kozott. A francia királyi udvarbdn tartott előadó saihoz olyan színpad ter­vét készítette el, amely­nek építészeti és mecha­nikai koncepciója egészen eredeti volt. A'TOénk dó-rajzaik szerint a nyitott színház két forgó részből állt natna, amelyeket berendezés ágy lett képet elmozdítani, tökéletes kürt formáljam belőlük. Az 3a egyébként História Nateraiis-ában <• megtalálható, est azonban semmit sem olvashatunk a forgószínpad technikai rész­leteiről, A leonardói terv szerint a két félkört a bennük el­helyezett láncok forgatták volna. Az előadás megkez­dése előtt a színházat al­kotó félkörök egymásnak háttal helyezkedtek volna el (tehát nagyjából görbe X-alakban), s a nézőkö­zönség a két hajlott V- r észben elhelyezett illések­ben foglalhatott helyet Amikor az üléssorok meg­leltek, a láncok segítségé­vel összehúzhatták volna, f;az így képződött körbel- sSíében zajlott volna az előadási Lépnardo ds Vinci Ws* kés műszaki elgondolása megvalósítható: James & McCabe; a kéziratokban ta- laiható rajzok alapján nő­tte szította a forgószínpad makettjét, amely működő­képesnek bizonyult. Érdekes megjegyezni, hogy Bernardino Lethei olasz festő (141 i—1532) egyik képén egy kútié olyan játékot tori a kezé­ben, amelynek működési elve nagyjából megegyezik a Leonardo-féle, láncok se­gítségével forgatható vadévaL 30 évvel ezel5tt 1944. november 30-án halt meg Szomory Dezső, a nép­- j szerű iró, újságíró. Képünkön: Herman Lipót rajza egy halt meg étlap hátán: Keéri-Szántó Imre zongoraművész, Herman f» _ ** » LÁpótné, Szomory Dezső, Herman Lipót a Belvárosi Kávé­ozomory Uezso házban. (MTI-foto - reprodukció) Fizikusok keresik Kefren fáraó sírját Bat amerikai fizikus Kairóba érkezett, hogy ered­ményt érjen el azon a területen, amelyen eddig mindenki más kudarccal járt: megtalálja a három nagy gizehi pi­ramis közül a másodikban feltételezett „titkos sírkamrát’*. Technikájuk eltér elődeikétől: a piramist láthatatlan rövidhullámú impulzusokkal bombázzák, amelyek több «tát, láb mélységben „keresztüllátnak” a kemény sziklá­kon. * A munkálatok vezetője ifj. dr. Lambert T. Dolphin professzor elmondotta, hogy a csoport érdeklődése Keops fáraó fiának, Kefrennek sírja iránt Luis W. Alvarez pro­fesszor kaliforniai egyetemi tanár különben eredményte­len próbálkozásaiból indult ki. Alvarez 1967 óta igyeke­zett megtalálni ezt a feltételezett sírkamrát, amelyben egyesek Kefren fáraó múmiáját vélik felfedezhetni, eset­leg kincsek kíséretében. Alvarez detektort helyezett az 1800-as évek elején Giovanni Belzoni által felfedezett kamrába, hogy felfogja a 458 láb (143 méter) magas épít­ménybe hatoló kozmikus sugarakat. „Ha a tömör pirami­son belül van üres sírkamra — magyarázta Dolphin —, akkor annak irányából a berendezés1 valamivel intenzí­vebb kozmikus sugárzást kell hogy regisztráljon. Alvarez azonban ennek alapján nem jutott újabb sírkamra nyo­mára, úgy véli, hogy ilyen nincs is.“ Dolphin csoportja kis, hordozható, 90000 voltos ké­szüléket hozott magával. A piramis homlokzata előtt el­helyezett készülék rövid elektromágneses impulzusokat sugároz ki, amelyek kör alakbán hatolnak át a Belzoni által felfedezett sirkamrát övező sziklán. Ezek „visszhang­ja” a félszínen elhelyezett antennára sugárzik vissza. A rádióadást oszcilloszkóp rögzíti és kutatja a tömörség vál­tozását Jtz olyan, mint agy tűt megtalálni a szalmakazalban — mondotta Dolphin. — A rádióhullámok megtéveszthetik az embert, aki erősítést tételezhet fel ott ahol nem is volt és nem érez változást ott, ahol pedig kellene. Állan­dóan ki kell küszöbölnünk a tévedéseket” A fizikusok az etoö heti munka után megállapították, hagy készülékük működik és lehetővé teszi számukra, hogy „végigtapogassák” a piramist Zárt ajtók mögött Pangulov dokumentumre­génye a szovjet diplomácia tevékenységét mutatja be a német—szovjet háború kez­detétől 1943. novemberéig. A szerző, aki maga is szovjet diplomata volt bepillantást enged a szövetségesek tár­gyalássorozatába és felleb­benti a fátylat egy-egy meg­beszélés hátteréről, az angol, amerikai fél óvatos, és sok­szor túlzottan taktikázó ma­gatartásáról A könyvből megismerjük ss amerikai elnök (Roosevelt) és az an­gol miniszterelnök (Chur- cill), valamint Sztálin, Mo­lotov, Litvinov tárgyalást stílusát, A kerettörténetet fiktiv sze­mély, Jegor Ivanovics Be­ketov 'szovjet diplomata és családjának élete szolgáltat­ja. A esaládban, mint a szov­jet ország egészében vita fo­lyik a diplomáciai döntések helyességéről, a szövetségfe- sckkcl való viszonyról. A mű végén 1942. novem­berében —■ Sztálingrád kö- rülzárásakor —, felcsillan a remény, hogy következik a háború győzelmes szakasza. (Kossuth Kiadó.) Sárkány Oszkár válogatott tanulmányai i Tudományos hitelű tanulmányok ezek, gondos forrás­kutatással, problémák tisztázásával, következtetésekkel, mégis olyan, mintha történelmi regényt olvasnánk, mely­nek középpontjában magányos hősök helyett ilyen fogal­mak szerepelnek mint' Dunavölgye, Dunamedence, Duna- táj, Lenau, Palacky, Dobrowsky, közép-európai lélek. Ma más fogalmakat használunk e térség jelölésére, más di- • menziókban gondolkodunk. Szűk kis világ volt ez akkor, hegyek és mély medrű folyók közé ágyazva, különösen an* nak tűnik ma, amikor magyar államférfiak, tudósok, mér­nökök, gazdasági szakemberek járják a világot s Moszk­vában, New Yorkban, Üj-Delhiben, Havannában tárgyal­nak egy kitágult horizontú és oszthatatlan világ problé­máiról A tanulmányok részben a magyar—cseh kulturális kapcsolatokra vonatkoznak — „Magyar—cseh irodalmi és irodalmi kapcsolatok a felvilágosodás és reformkor ide­jén” —, részben összehasonlító kelet-európai kutatásokkal függnek össze. A befejező rész három útirajz, dunai, belg­rádi és romániai utazás emlékképei. Az első részben ír a magyar romantika cseh vissz­hangjáról és a fiatal Palackyról. Némileg elválik ettől a tárgykörtől a „Magyar tájszemlélet” című tanulmány, mely a magyar tájábrázolásokat elemzi Kisfaludy Sándor­tól Kemény Zsigmondig. S bár Kisfaludy előtt is .jelen van a táj Baróti Szabó, Ányos, Faludy, Dayka verseiben, mégis az élettel teljes dunántúli, alföldi és erdélyi táj­képek Petőfinél, Jókainál, Aranynál, Keménynél jelennek meg. Közelebb visz a cseh—magyar kapcsolatok megértésé­hez a Palacky-portré. Palacky a múlt század elején min­denütt ott van, otthonosan mozog a magyar nemesek vi­déki kúriáiban, Pozsonyban, magas államhivatalnokok kö­rében néha mint vendég, máskor mint ispán vagy inas. Együtt látjuk Gvadányi fiával a pozsonyi német színház­ban. Szlovák, magyar, szerb barátaival vitázik, újságot szerkeszt, verseket ír, afféle elkésett Rousseau, aki szereti a kertek és erdők magányát, de aki agitátor is, szerény tudós is. Palacky hazafisága a mi nemzeti törekvéseinken csiszolódott. „Megismerte Pozsonyban a magyarságot, el­sajátította a magyarositás módszereit és fogásait, átélte a nép nemzetté fejlődésének élményét... A cseh törté­nelem nemzeti jellegű kutatását tűzi ki feladatául, a nem­zeti jelleget akarta az irodalomban is megtalálni.” „A magyar történettudomány kelet-európai érdeklődése” már antifasiszta tanulmány és a Harmadik Birodalom pánger- mán tervei ellen irányul Itt is a magyar és cseh irodalom szellemi összetartozásának elemeit keresi, de már jelen van a magyar szupremácia eszméjének eihomályosulása. Sárkány Oszkár (1912—1943) tanár volt és irodalom- történész. Mint kommunistagyanús tudóst hívták be mun­kaszolgálatra. Tanulmányai a tudomány és politikum ösz-/ szefüggéseit példázzák egy olyan korban, amikor a nem­zeti önteltség tette elvakulttá a magyarság vezető rétegét. A kötet szerkesztője — Sziklay László — írja róla: „Ha ma élne, irodalomtörténeti szlavisztikánk élvonalában ha­talmas munkákkal gazdagíthatná a magyarság Kelet-Eu- rópa-ismeretét. így e tanulmányok csak azt dokumentál­ják, hogyan látta a magyarok s a szomszéd népek kultú­rájának viszonyát a harmincas évek, e nehéz esztendők fiatal kezdő tudósa.” Az egymás mellett élő népek közös sorsáról írt egy olyan korban, amikor a társadalmi és po­litikai feltételek erre nem adtak lehetőséget és amikor a körülmények nem kedveztek ezeknek a törekvéseknek. A háború egy részét büntetőszázadban élte át. A szokat­lan éghajlat, körülményes elhelyezés, élelmezési hiányos­ságok között megnyugvást jelentett számára az orosz klasszikusok, Lermontov, Tolsztoj, Turgenyev, Csehov, Puskin, Gorkij műveinek olvasása. Amikor meghaílotta, hogy pesti barátai haza akarják hozni, ezt írta feleségé­nek: „Nem akarom magam kivonni semmi alól, egyéni felmentésemet nem fogadom el. Nenn én vagyok az egyet­len, aki & zsidók sorsát osztja, nem én vagyok ~*'7 egyet­len, aki nemcsak osztja, de vállalja is.” Ut a szerkesztő jegyzetei egészítik ki (Akadémiai Kiadó) Ebergényi Tibor Vidor Miklós: Játszmák ás ki bicék L- ■ ■ i ■űJ^AAAM>MfiA^AMW^MAMAfiAAWM^fiíWWfifiMfi^MW)WAAMAAfiAAÁAAAAAAAAAAAAAAAA/SAAAA/VWVVV\AAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAőAAAAAAiv>|ivi|A*j^l v JmVlVlVlV/^AAiVV^^ Z. A hazárd A két fiatalember kényelmese» ballag ss Erzsébet-hidi villamos- j megálló (elé Nemrég jöttek ki a < hivatalból, a csúcsforgalom elöl ; behúzódtak egy féldecire, a most [ látszólag céltalanul megállnak a parton. — Sietsz? — kérdi a választott frlzurás és aggódóo kémleli a . 'ürke eget. — Miért? — Kibicel hétnél, míg megérke- >k Jutka. — A közeledő vUlamos- a sandít, aztán á társára. Hirtelen negragadja a karját: — Tudod, émes ez a nőkkel... A másik, jó homloknyiva! ma­gsabb; gunyoros arcú fiú. Figyel- nesen bólogat, mulat magában a üasztott hajún, micsoda egy ür- e, ez még a randevújára is kísé­rtei megy! Közben begördül egy villamos, nelyik meghozhatta volna a ínyt a Parlament felől, de nem lozta. Ök meg vitáznak. Arról iogy a női poiítatlanság sem egy­értelmű. Egyáltalán semmi sem az. Üj villamos bukkan föl — Ezzel már be kell futnia — nondja az érdekelt. De valahogy üányzik a hangjából a biztomsá& — És ha nem...? —Fogadjunk egy tízesbe! — kiáltja belé a zsúfolt kocsi dübörr gésébe, mintha a sorsot akarná kényszeríteni. A harmadik játszma már a híd alatt folyik, finoman szemerkélő esőben. Az unalmas ácsorgásból idegcsiklandó hazárd lett. A kísé­rőből partner. Igazában ellenszen- vés ez a kaján ellenszurkolás, tudja ő is, de fütyül rá. — Ez a nő nekem dolgozik, öregem — bólint a tovagördülő villamos után. — Mennyit késett eddig? A várakozó az órájára néz, s a húsz percből tízet letagad. Ha ma­gában kellene tovább strázsálnia, már elunta volna. De most már dacból is, csak azért is. — Dupla vagy semmi! — mond­ja, amint föltűnik a következő kocsi. A partner mulat: —^Neked más­képp már nem is nagyon érdemes. De nekem is csak akkor, ha ki­tűzzük a limitet Még három vil­lamosig tartom. — Ez és még három! — Ezzel együtt három! — a kes­keny, kihegyezett arc ugyanazzal a kopófigyelemmel mered a megál­ló betonjára, mint a randevúzó. Ebben a percben már nem lehetne megmondani, melyik vár a lányra. Leginkább a rulett-, vagy kártyás­asztaloknál látni ilyen arcokat. A villamosról leszállóknak sejtelmük sincs, hogy a két szempár úgy pörgeti végig őket, akár az érdek­telen lapok közt egyetlen ászt le­ső hazárdörök. Az utolsó osztás van már csak hátra. Húsz méternyire tőlük a . sárga kocsi, összevillan a szemük. A kaján ellenszurkoló elvigyoro- dik: — Laufot adok. Ha most lelépsz, ablakban a pénz. És ekkor a várakozó fiatalem­ber megpillantja a megállóba érő villamos üvege mögött a női ala­kot. Nem egészen bizonyos benne, de úgy érzi, ő az. Némán megráz­za a fejét. S a kinyíló ernyő alatt ráismer a lányra. A lány még a cukrászdában xsem érti, miért olyan kedves a fiú. Egyetlen szó szemrehányást sem kapott a késésért. Most kris­tályosodik benne világnézetté, hogy csak a bolondok pontosak. 2. Az ártatlan Este. fél tíz. Elcsöndesedik a Károlyi-kert. Nem pattog már a fejelők labdája, a homokozóban egy árva kislapát emlékeztet csak a délutáni várépítőkre. A libikó­ka lebillent, nincs ki meglovagol­ja. A kőlapú pingpongasztalt sem ugrálják körül a gyerekek. Az idősebb sportolók, a mun­kából idesiető ulti-parti bajno­kai is hazatértek már. Csupán egyetlen kőasztalnál folyik két ki­tartó sakkozó csatája. Dóka és Lo- dovics nem bír egymással. A vég­játék lelassul, mormolva mérle­gelnek magukban egy-egy lépést. Aztán Dóka győzelmesen csattant- ja egy mezőnnyel előbbre szabad gyalogját. Lodovics szinte lopako­dón csúsztatja útjába utolsó tiszt­jét. Ketten nézik még őket, mint a hadsegédek, bólogatva, komoran szurkolva fölfigyelnek egy-egy ke­mény hangra: — Sakk. — Hát aztán? — és Lodovics ki­lép a királyával. — Csakhogy akkor... ! — Dóka hadvezéri ujjongással vezeti to­vább gyalogját a végső sor felé. Markában érzi a diadalt, vadul szortyogtatja üres pipáját. — És most? — Most elhúzta magát — je­lenti be szerényen Lodovics, s az egyetlen logikus lépéssel elher- vasztja Dóka győzelmi mámorát. De Dóka nem bír beletörődni, hogyan is követhetett el ilyen szarvashibát? —- Lássuk csak... — dünnyögl fojtottam — Ha három lépéssel előbb itt befedezek.,. mert itt állt a vezérgyalog, itt a huszár és itt a maga futója, igaz? . ~ Dehogyis! Az én futóm nem állhatott a g5-ön — ellenkezik most már fölszabadultan Lodovics. Teljes hévvel vitáznak, átnyúl- kálnak a táblán, egymás kezéből szedegetik ki a bábukat, amint visszajátsszák a partit — Lehetetlen! Igenis, itt állt a futó! — De nem! Hát maguk is lát­ták ... — fordul Lodovics a kibi- cekhez. Egyikük hangosan érvelni kezd, de mindjárt el is hallgattatják. A Lodovics mellett ülő néma öreg­úrhoz fordulnak mindketten. Van valami emelkedettsége a pillanat­nak: — Maga a legrendesebb kibic, aki valaha lejárt ide. Soha nem beszél bele, nem húzkodja az em­ber karját. Hát most döntse el. És ekkor az öregúr, akinek ed­dig a hangját sem hallotta senki, megszólal: — Uraim, én nem ér­tek a sakkhoz. — Hogyhogy? Egész délutánokat üldögél itt velünk! — Mert szeretem a békességet — tárja szét karját tehetetlenül a kert legrendesebb kibice. — És odahaza a feleségem... — legyint. Aztán reménytelenül a táblára néz meg az oldalt heverő letarolt bá­bokra. Lassan fölemelkedik, sóhajt, kissé meghajol: — Mára vége a já­téknak, ugye? ArtA/VVWVVVVWVVWWVWvVWVWWVVWVWVVWWVWWVWVVVWWW/WVVWN/VVWVVVWVWSA wwwvwwawwvwwwsmwaw I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom