Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-01 / 281. szám
% A halárak aiaku ása Salvador Dali egy amerikai gyűjtőnek 5000 dollárért adta el egyetlen szál bajuszát. „Igazán baráti áron számítottam meg” — tette hozzá Egy interjú során, amikor megkérdezték: nem áhajt-e felhagyni a festészettel, hogy ezentúl a hajából éljen meg. az excentrikus katalán festő így válaszolt: „Igazán kecsegtető perspektíva, de ehhez még várnom kell egy kicsit, amíg emelkednek a hajárak”. A tükör előtt A világhírű olasz karmestert, Arturo Toscaninit első New York-i sikere után riporterek hada igyekezett meginterjúvolni. Az egyik j újságíró a következő kérdést tette fel: „Maestro, mit használ ön, ha borotválkozás közben megvágja az arcát?” Toscanini hevetve válaszolt: „Mindenekelőtt az anyanyelvemet”. Iliiért nem nősült? A nagy német filozófust, Immanuel Kantét 70 éves korában megkérdezte gyermekkori barátja: „Mondd meg őszintén, miért nem nősültél meg soha?” — Ezt könnyen megmagyarázhatom . — válaszolta Kant. — Fiatal koromban egy kedvem szerinti házassághoz nem veit pénzem, egy érdekházassághoz pedig nem volt kedvem”. ILLÉS ISTVÁN: RADNAI ISTVÁN: Dal Nem igazi a bor, se a mámor, szó se, a csók ajkamon. Szárnyát emeli a vándor, ezüstöt, hideget, csillogót. Emeli, száll, még nem igazi szárnyak... Ölelni karjukat az árnyak emelik, s a fák sötét ágak • Nem igaz a bor, se a csók, eldobott papír, s a ráfestett szók. A'ánlás Vándor vagy, átlépsz a köveken. TOLDALAGI PÁL: Az életem darabjai Féltenek, szidnak, vitatkoznak, De egyikük sem gondolja komolyan. Hogy én: a hosszúhajú, smirglizett farmeros, apáink örökségét átvenni jelentkezem. Hogy én: az aligszoknyás kis csaj, az „erkölcstelen”, anyáink helyébe jövőt szülni jelentkezem. Szövetségben az idővel. \ Ezek a lompos, álmos utcák, ezek a földbe süllyedő kis házak, az én életemnek darabjai. A fa, a kő s a vas szelíden összeálltak bennem is egyszer, ahogy itt vannak, ahogy a vén akácfa álltában megtámaszkodik a háztetőben, de a legszebb a szentjánosbogárnyi fény, ahogyan ide-oda repked az ablakoknak üvegén. NEM LEHET ELEG KORAN KEZDENI (Foto: L’Humanité Dímanchef 7C)lUnörSZúl(J álut Rokonszakmák Ä «rácuk Indiánsátort építettek és most napok óta in- diánoedit játszanak. Ida délben krétafehéren szédült be Hans a konyhaajtón. — Mi történt?! — -kiáltott rémülten az édesanyja. — Csak nem kötöttek a kín- xócezlophoz? — Azt nem, de — dmívtam egy békepipát. Az estélyen egy fiatalember csatlakozik a Iegcsino- sabb ifjú hölgyhöz. — Képzelje el, milyen pechem volt az előbb, azt mondtam annak a csúf kertitörpének, hogy a ház asz- szonya öreg kecskéhez hasonlít. Mire kiderült, hogy ő a ház ura. — Es mit válaszolt önnek az apám} A bíró csodálkozik: — Azt tudnia kellett volna, hogy a zsebébe idegen pénztárcát dugott! — De a pénz ismerősnek tűnt nekem Egy alpesi vendéglőben csodálkozva kérdi a vendég a pincért: — Miért számít két üveg bort, amikor csak egyet rendeltem? — Bocsánat, az az átkozott visszhang... — Drágám, tudnál-e szeretni egy gyereket? A lány boldogan felkiált: — Ezt kérdezni sem kellett volna! — Tulajdonképpen nem, de talán nem érdektelen, hogy van már kettő, nekem. — Beteg vagy? — Miért lennék beteg? — A patikából láttalak kijönni. — Jöttem én már ki a temetőből is, és éppen azért, mert élek. — Már harmadszor vált belépőjegyet — csodálkozik a mozipénztárosnő. — Miért tesz ilyesmit? — Mintha meg lennék ba- bonázva. Ahogy belépek a sötét nézőtérre, valaki rám ront, kiragadja a kezemből a jegyet es eltépi. Végül is a huszadik napon sikerült akkora lyukat fúrnia cellája aljába, hogy fejét bedughatta azon a sötétlő helyiségbe. Bekiáltott: — Jössz velem? — Hová, minek? — Gyorsan, indulás. En felveszem az ör kabátját, te az uniformisát. — Ennek semmi értelme. — Miért? Félsz? — lyem félek, csak az őr — én vagyok. — Klaas, gyere ide és adj szépen egy puszit a néninek. — De mama, ezt a néni nem akarja. — Honnan tudod? — Már a papa megpróbálta és kapott egy pofont. — Te szégyentelent — kiált a szobába törve a férj. — Mindent tudok! — Akkor mondd meg, hány kiló a kölni Dóm? Túlzsúfolj villamoson utazik a skót Megszólítja az egyik utast: — Lenne szíves a viteldíjam egyik részét kifizetni? —* És miért tenném ezt? Nevetséges! — Akkor kérem, szálljon le a lábamról! A jávorszarvas a hegyipatak víztükrében szemléigeti önmagát: — Az erdők királya vagyok — állapítja meg egyszerűen. A medve kerül elő hirtelen és odacammog a jávor- szarvas mellé. — Mit mondtál? — Sokat lötyögünk, ha egyszer sokat ittunk — találja fel magát a jávorszarvas. Még egyet szürcsöl a vízből, majd csuklásba kezd. — Hallottál Goethéről? — Nem, sohasem. — Igazán be kellene iratkoznod az esti iskolába. És Schillerről? — Róla sem. — Hallottál Heinz Schwarz- ról ? — kérdezi most a másik. — Nem, sohasem. — ö jár a feleségedhez, amikor esti iskolán vagy. Szép lábak kerestetnek Ismét berobbantak a Tiller-görlök A húszas és a harmincas években minden revü szükséges kelléke volt egy szép lányokból álló együttes. Húsz vagy még több szép lábú, karcsú lány pompás, csillogó és kevés ruhában járta a táncot a színpadokon. A világot jelentő deszka, ahol a lányok táncoltak, keskeny ösvénynek bizonyult a nagy karrier és a nagyvárosi fertő között. Hollywood mágnesként hatott rájuk, a nagyobb és kisebb milliomosok pedig csekkfüzetekkel vonzották őket, de a revügörlök tánca gyakran valami gyanús éjjeli lokálban ért véget A valaha számos tánccsoport közül csupán két együttes, a párizsi Blue Bell Girls és a londoni Tiller Girls élte át az új zene okozta válságot és alkalmazkodott a legújabb, excentrikus ritmushoz. A londoni Tiller együttes még öt évvel ezelőtt is fellépett ugyan a brit televízió szó- rakozató műsoraiban, de hirtelen ók is letűntek a színpadról Mégis, mintha ismét visszatérne a görjök kora. A világhírű Tiller Girls nemrég váratlanul újra megjelent a tv képernyőjén és megint dicsőségesen szerepelt Nyilvánvaló, a 6zép lábú lányokat a közönség nosztalgiájának hulláma dobta felszínre. Menedzserük, Robert Luft, a táncosnők sikerét ezzel a mondattal indokolta: „A nézők torkig vannak a modem irányzatokkal a tv-ben!" Nagy kérdés maradt azonban, hogy a Tiller görlők visszatérésével újra visszatér-e a háború előtti időszak pompázatos nevűje? fyvwwywvwvywwwy/wwvsv/ A. KOCSETOV: Vt Gusztáv Adolf «véd király nemzetközi hírnévnek örvendő régész volt Egy jótékony célú rendezvényen bemutattak neki egy neves párizsi kozmetikust — Hiába töröm a fejem — mondta a király —, hogy valamiféle közös vonást találjak a régészet és a kozmetika között nem jut eszembe semmi. — Pedig nincs nagy különbség a két szakma között — válaszolt a francia vendég. — Felséged feltárja, én pedig eltüntetem a régiségeket Szabad 0 szombat — Hidd el nekem, Roma, vakondok túrta fel. Vakondok... — mondta Zsora és leguggolva bedugta bütykös ujját a lyukba. — Nem, nem, Zsora. Nézd, mennyi lyukat fúrt. Görény ez, ha mondom. Fá- jintos munka... — Oké, ha görény, legyen görény. Megfogjuk? — Oké. Hozz egy drótot. Kihajkurász- szuk a kéglijéből. Megkukkoljuk, hogy néz ki. Zsora elindult a szerszámért. Ezalatt Roma sem töltötte haszontalanul az időt. Rágyújtott és az erőlködéstől kékre vált arccal befújta a füstöt a lyukba. A drótot egymás után dugdosták a lyukakba, de az folyton megrekedt valahol a görény alagutjának közepén. — Ez így nem megy — törölte meg a sapkájával verejtékben jürdő homlokát Roma. — Hozzál csak petróleumot meg egy lécet. Én addig krumplival elreteszelem a lyukat, hogy a görény le ne léceljen. Csak kettőt hagyok szabadon ... Nem fogsz átverni... Most óvatosan beleöntöm a petróleumot a lyukba, te meg a léccel állj a másikhoz, és mihelyt megjelenik ökelme, vágd jól kupán. — Túró a füledbe. Roma, ez így nem megy. A görény se hülye. Mi lenne, ha meggyújtanánk a petróleumot? — Oltári jó gondolat. Nemhiába jártál suliba. Menő fej vagy. Vedd le a jakodat és tartsd készenlétben. Dobd rá, ha kijön. — Roma, a fene a bocskorodba, így se mászik ki. — Vödröt ide — vezényelt Roma —, meg egy deszkát. És ami fő: egy darab húst. A húst betették a vödörbe és a lyuk mellé állították, a deszkából pedig hidat csináltak a lyuk 's a vödör karimája közé. — Most pedig pofa bel Várunk... Ugorj el egy félliterért, addig én lesben állok. Vadászvodkát hozzál, ez illik a szituhoz... A húsra feltétlenül ki kell jönnie. Kajolni támad kedve, és úgy kijön, mint a sicc! Mire a nap a háztető mögé bukott, két üres vodkásüveg hen- tergett a földön. Egy szétnyitott újságon kenyér- és uborkadarabok, kolbászvégek hányódtak, kockasajtok ezüstpapírja csillogott. A vadászok a fejük alá terített kabátjukon heverésztek és bambán meredtek a vödörre. — Na jó — mondta feltápászkodva Roma. — Van még egy megoldás. Az utolsó, ámde holtbiztos. Hozzál csak egy ásót. Felforgatjuk az egész földet, de megkeressük « disznót. Mozgás! Egy óra múlva az egész föld fel volt túrva. Ekkor jelent meg a házfelügyelő: — Jól van, fiúk! Most már ültethetünk füvet, bokrot. Csak még el kellene egyengetni egy kicsit a földet. Rögtön küldök gereblyét. Ha már elkezdtétek, csináljátok végig. — Roma, frász az oldaladba! — bódult el Zsora. — Mi lenne, ha a gereblyével próbálnánk meg kitapogatni ezt a görényt? He?... ... Szabad szombat van. Mindenki úgy pihen, ahogy tud. Oroszból fordította: Zahemszky László „Feszült kocsi hely zet..”(?!) A címbeli nyelvi formát ebből a mondatból emeltük ki: „A napilapokból és a rádióból ismert feszült ko- ctthelyzetünk ellenére a mezőgazdasági termények, valamint a tüzelőanyagok száV lításához igényelt vasúti kocsikat ... biztosítjuk...” Az idézett mondat szerves része annak a hivatalos tájékoztatásnak, amelyet mind az el- hivatalosított nyelvi formák felesleges használata, mind a megfogalmazás bizonytalansága egyformán jellemez. A ,Jeszült kocsihelyzet” jelzős szerkezet nem segíti elő az egyértelmű fogalmazást, sőt inkább azt a szerepet szánta neki a hivatalos közlést megfogalmazó, hogy megkerülje vele a lényeget, és az egyenes mondandót határozatlanná, alakítsa. Valóban, ez a nyelvi forma nagyon elmosódott jelentéstartalmú és szokatlan a használati értéke is. Először is: a kocsihelyzet összetétel utótagját tekintve egyáltalában nem illeszthető bele az alábbi jelzős kifejezések és összetett szavak sorábg: jogi helyzet, nemzetközi helyzet, nehéz helyzet, kiváltságos helyzet, függő helyzet; beszédhelyzet, gólhelyzet, osztályhelyzet, kulcshelyzet, világhelyzet stb. A kocsi előtaggal alkotott ösz- 6zetételek (kocsivizsgáló, kocsikísérő, kocsiszín, kocsiforduló stb.), a pontos, a tartalmas fogalmak közötti egyértelmű viszonyt jelölik. A kocsihelyzet összetétel fogalmi értéke és viszonyt jelölő szerepe azonban homályos, határozatlan, így csak az egyenes mondanivaló kikerülésére alkalmas nyélvi forma. Mikor és hogyan lehet a kocsihelyzet feszült? A feszült idegek, a feszült viszony, a feszült érdeklődés, a feszült nemzetközi helyzet stb... kifejezésekben szereplő feszült szóalak ebbe a rokonértelmű sorba illeszthető bele szervesen: kifeszített, kiélezett, fokozott, nagyfokú, felcsigázott stb. Az ilyen rokon értelmű jelentéskörben egészen világos a jelző használati értéke. A feszült kocsihelyzet nyelvi forma azonban nem erőszakolható bele ebbe a jelentéskörbe se. A panaszra adott hivatalos válasz tehát nyelvi formájában nem célszerű, mert nemcsak az eleven, élő nyelv valóban értelmes és meggyőző erővel teli formáit nem találjuk meg benne, hanem szinte a tudatos elkö- dösítés, a mellébeszélés szomorú példáját szolgáltatja, és leszoktatja az olvasókat az egyénileg formált gon- dnlkodásról, fogalmazásról is. Dr. Bakos József 1
