Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-01 / 281. szám

% A halárak aiaku ása Salvador Dali egy ameri­kai gyűjtőnek 5000 dollárért adta el egyetlen szál baju­szát. „Igazán baráti áron számí­tottam meg” — tette hozzá Egy interjú során, amikor megkérdezték: nem áhajt-e felhagyni a festészettel, hogy ezentúl a hajából éljen meg. az excentrikus katalán festő így válaszolt: „Igazán ke­csegtető perspektíva, de ehhez még várnom kell egy kicsit, amíg emelkednek a hajárak”. A tükör előtt A világhírű olasz karmes­tert, Arturo Toscaninit első New York-i sikere után ri­porterek hada igyekezett meginterjúvolni. Az egyik j újságíró a következő kér­dést tette fel: „Maestro, mit használ ön, ha borotválkozás közben megvágja az arcát?” Toscanini hevetve vála­szolt: „Mindenekelőtt az anyanyelvemet”. Iliiért nem nősült? A nagy német filozófust, Immanuel Kantét 70 éves korában megkérdezte gyer­mekkori barátja: „Mondd meg őszintén, miért nem nő­sültél meg soha?” — Ezt könnyen megma­gyarázhatom . — válaszolta Kant. — Fiatal koromban egy kedvem szerinti házas­sághoz nem veit pénzem, egy érdekházassághoz pedig nem volt kedvem”. ILLÉS ISTVÁN: RADNAI ISTVÁN: Dal Nem igazi a bor, se a mámor, szó se, a csók ajkamon. Szárnyát emeli a vándor, ezüstöt, hideget, csillogót. Emeli, száll, még nem igazi szárnyak... Ölelni karjukat az árnyak emelik, s a fák sötét ágak • Nem igaz a bor, se a csók, eldobott papír, s a ráfestett szók. A'ánlás Vándor vagy, átlépsz a köveken. TOLDALAGI PÁL: Az életem darabjai Féltenek, szidnak, vitatkoznak, De egyikük sem gondolja komolyan. Hogy én: a hosszúhajú, smirglizett farmeros, apáink örökségét átvenni jelentkezem. Hogy én: az aligszoknyás kis csaj, az „erkölcstelen”, anyáink helyébe jövőt szülni jelentkezem. Szövetségben az idővel. \ Ezek a lompos, álmos utcák, ezek a földbe süllyedő kis házak, az én életemnek darabjai. A fa, a kő s a vas szelíden összeálltak bennem is egyszer, ahogy itt vannak, ahogy a vén akácfa álltában megtámaszkodik a háztetőben, de a legszebb a szentjánosbogárnyi fény, ahogyan ide-oda repked az ablakoknak üvegén. NEM LEHET ELEG KORAN KEZDENI (Foto: L’Humanité Dímanchef 7C)lUnörSZúl(J álut Rokonszakmák Ä «rácuk Indiánsátort épí­tettek és most napok óta in- diánoedit játszanak. Ida dél­ben krétafehéren szédült be Hans a konyhaajtón. — Mi történt?! — -kiál­tott rémülten az édesanyja. — Csak nem kötöttek a kín- xócezlophoz? — Azt nem, de — dmív­tam egy békepipát. Az estélyen egy fiatalem­ber csatlakozik a Iegcsino- sabb ifjú hölgyhöz. — Képzelje el, milyen pechem volt az előbb, azt mondtam annak a csúf ker­titörpének, hogy a ház asz- szonya öreg kecskéhez ha­sonlít. Mire kiderült, hogy ő a ház ura. — Es mit válaszolt önnek az apám} A bíró csodálkozik: — Azt tudnia kellett vol­na, hogy a zsebébe idegen pénztárcát dugott! — De a pénz ismerősnek tűnt nekem Egy alpesi vendéglőben csodálkozva kérdi a vendég a pincért: — Miért számít két üveg bort, amikor csak egyet ren­deltem? — Bocsánat, az az átkozott visszhang... — Drágám, tudnál-e sze­retni egy gyereket? A lány boldogan felkiált: — Ezt kérdezni sem kel­lett volna! — Tulajdonképpen nem, de talán nem érdektelen, hogy van már kettő, nekem. — Beteg vagy? — Miért lennék beteg? — A patikából láttalak kijönni. — Jöttem én már ki a te­metőből is, és éppen azért, mert élek. — Már harmadszor vált belépőjegyet — csodálkozik a mozipénztárosnő. — Miért tesz ilyesmit? — Mintha meg lennék ba- bonázva. Ahogy belépek a sötét nézőtérre, valaki rám ront, kiragadja a kezemből a jegyet es eltépi. Végül is a huszadik napon sikerült akkora lyukat fúrnia cellája aljába, hogy fejét be­dughatta azon a sötétlő he­lyiségbe. Bekiáltott: — Jössz velem? — Hová, minek? — Gyorsan, indulás. En felveszem az ör kabátját, te az uniformisát. — Ennek semmi értelme. — Miért? Félsz? — lyem félek, csak az őr — én vagyok. — Klaas, gyere ide és adj szépen egy puszit a néni­nek. — De mama, ezt a néni nem akarja. — Honnan tudod? — Már a papa megpró­bálta és kapott egy pofont. — Te szégyentelent — ki­ált a szobába törve a férj. — Mindent tudok! — Akkor mondd meg, hány kiló a kölni Dóm? Túlzsúfolj villamoson uta­zik a skót Megszólítja az egyik utast: — Lenne szíves a viteldí­jam egyik részét kifizetni? —* És miért tenném ezt? Nevetséges! — Akkor kérem, szálljon le a lábamról! A jávorszarvas a hegyipa­tak víztükrében szemléigeti önmagát: — Az erdők királya va­gyok — állapítja meg egy­szerűen. A medve kerül elő hirte­len és odacammog a jávor- szarvas mellé. — Mit mondtál? — Sokat lötyögünk, ha egyszer sokat ittunk — talál­ja fel magát a jávorszarvas. Még egyet szürcsöl a vízből, majd csuklásba kezd. — Hallottál Goethéről? — Nem, sohasem. — Igazán be kellene irat­koznod az esti iskolába. És Schillerről? — Róla sem. — Hallottál Heinz Schwarz- ról ? — kérdezi most a má­sik. — Nem, sohasem. — ö jár a feleségedhez, amikor esti iskolán vagy. Szép lábak kerestetnek Ismét berobbantak a Tiller-görlök A húszas és a harmincas években minden revü szük­séges kelléke volt egy szép lányokból álló együttes. Húsz vagy még több szép lábú, karcsú lány pompás, csillogó és kevés ruhában járta a táncot a színpadokon. A világot jelentő deszka, ahol a lányok táncoltak, keskeny ösvénynek bizonyult a nagy karrier és a nagyvá­rosi fertő között. Hollywood mágnesként hatott rájuk, a nagyobb és kisebb milliomosok pedig csekkfüzetekkel von­zották őket, de a revügörlök tánca gyakran valami gya­nús éjjeli lokálban ért véget A valaha számos tánccsoport közül csupán két együt­tes, a párizsi Blue Bell Girls és a londoni Tiller Girls él­te át az új zene okozta válságot és alkalmazkodott a leg­újabb, excentrikus ritmushoz. A londoni Tiller együttes még öt évvel ezelőtt is fellépett ugyan a brit televízió szó- rakozató műsoraiban, de hirtelen ók is letűntek a szín­padról Mégis, mintha ismét visszatérne a görjök kora. A vi­lághírű Tiller Girls nemrég váratlanul újra megjelent a tv képernyőjén és megint dicsőségesen szerepelt Nyilván­való, a 6zép lábú lányokat a közönség nosztalgiájának hul­láma dobta felszínre. Menedzserük, Robert Luft, a tán­cosnők sikerét ezzel a mondattal indokolta: „A nézők tor­kig vannak a modem irányzatokkal a tv-ben!" Nagy kér­dés maradt azonban, hogy a Tiller görlők visszatérésével újra visszatér-e a háború előtti időszak pompázatos ne­vűje? fyvwwywvwvywwwy/wwvsv/ A. KOCSETOV: Vt Gusztáv Adolf «véd király nemzetközi hírnévnek örvendő régész volt Egy jó­tékony célú rendezvényen bemutattak neki egy neves párizsi kozmetikust — Hiába töröm a fejem — mondta a király —, hogy valamiféle közös vonást ta­láljak a régészet és a koz­metika között nem jut eszembe semmi. — Pedig nincs nagy kü­lönbség a két szakma kö­zött — válaszolt a francia vendég. — Felséged feltárja, én pedig eltüntetem a régi­ségeket Szabad 0 szombat — Hidd el nekem, Roma, vakondok túr­ta fel. Vakondok... — mondta Zsora és leguggolva bedugta bütykös ujját a lyuk­ba. — Nem, nem, Zso­ra. Nézd, mennyi lyukat fúrt. Görény ez, ha mondom. Fá- jintos munka... — Oké, ha görény, legyen görény. Meg­fogjuk? — Oké. Hozz egy drótot. Kihajkurász- szuk a kéglijéből. Megkukkoljuk, hogy néz ki. Zsora elindult a szerszámért. Ezalatt Roma sem töltötte haszontalanul az időt. Rágyújtott és az eről­ködéstől kékre vált arccal befújta a füs­töt a lyukba. A dró­tot egymás után dugdosták a lyukak­ba, de az folyton megrekedt valahol a görény alagutjának közepén. — Ez így nem megy — törölte meg a sapkájával verej­tékben jürdő homlo­kát Roma. — Hozzál csak petróleumot meg egy lécet. Én addig krumplival el­reteszelem a lyukat, hogy a görény le ne léceljen. Csak kettőt hagyok szabadon ... Nem fogsz átverni... Most óvatosan bele­öntöm a petróleumot a lyukba, te meg a léccel állj a másik­hoz, és mihelyt meg­jelenik ökelme, vágd jól kupán. — Túró a füledbe. Roma, ez így nem megy. A görény se hülye. Mi lenne, ha meggyújtanánk a petróleumot? — Oltári jó gondo­lat. Nemhiába jártál suliba. Menő fej vagy. Vedd le a ja­kodat és tartsd ké­szenlétben. Dobd rá, ha kijön. — Roma, a fene a bocskorodba, így se mászik ki. — Vödröt ide — vezényelt Roma —, meg egy deszkát. És ami fő: egy darab húst. A húst betették a vödörbe és a lyuk mellé állították, a deszkából pedig hi­dat csináltak a lyuk 's a vödör karimája közé. — Most pedig po­fa bel Várunk... Ugorj el egy féllite­rért, addig én lesben állok. Vadászvodkát hozzál, ez illik a szi­tuhoz... A húsra feltétlenül ki kell jönnie. Kajolni támad kedve, és úgy kijön, mint a sicc! Mire a nap a ház­tető mögé bukott, két üres vodkásüveg hen- tergett a földön. Egy szétnyitott újságon kenyér- és uborkada­rabok, kolbászvégek hányódtak, kockasaj­tok ezüstpapírja csil­logott. A vadászok a fejük alá terített ka­bátjukon heverésztek és bambán meredtek a vödörre. — Na jó — mond­ta feltápászkodva Ro­ma. — Van még egy megoldás. Az utolsó, ámde holtbiztos. Hoz­zál csak egy ásót. Felforgatjuk az egész földet, de megkeres­sük « disznót. Moz­gás! Egy óra múlva az egész föld fel volt túrva. Ekkor jelent meg a házfelügyelő: — Jól van, fiúk! Most már ültethetünk füvet, bokrot. Csak még el kellene egyen­getni egy kicsit a földet. Rögtön kül­dök gereblyét. Ha már elkezdtétek, csi­náljátok végig. — Roma, frász az oldaladba! — bódult el Zsora. — Mi len­ne, ha a gereblyével próbálnánk meg ki­tapogatni ezt a gö­rényt? He?... ... Szabad szom­bat van. Mindenki úgy pihen, ahogy tud. Oroszból fordította: Zahemszky László „Feszült kocsi hely zet..”(?!) A címbeli nyelvi formát ebből a mondatból emeltük ki: „A napilapokból és a rádióból ismert feszült ko- ctthelyzetünk ellenére a me­zőgazdasági termények, va­lamint a tüzelőanyagok száV lításához igényelt vasúti ko­csikat ... biztosítjuk...” Az idézett mondat szerves része annak a hivatalos tájékozta­tásnak, amelyet mind az el- hivatalosított nyelvi formák felesleges használata, mind a megfogalmazás bizonyta­lansága egyformán jellemez. A ,Jeszült kocsihelyzet” jel­zős szerkezet nem segíti elő az egyértelmű fogalmazást, sőt inkább azt a szerepet szánta neki a hivatalos köz­lést megfogalmazó, hogy meg­kerülje vele a lényeget, és az egyenes mondandót határo­zatlanná, alakítsa. Valóban, ez a nyelvi for­ma nagyon elmosódott je­lentéstartalmú és szokatlan a használati értéke is. Elő­ször is: a kocsihelyzet össze­tétel utótagját tekintve egyáltalában nem illeszthető bele az alábbi jelzős kifeje­zések és összetett szavak sorábg: jogi helyzet, nemzet­közi helyzet, nehéz helyzet, kiváltságos helyzet, függő helyzet; beszédhelyzet, gól­helyzet, osztályhelyzet, kulcs­helyzet, világhelyzet stb. A kocsi előtaggal alkotott ösz- 6zetételek (kocsivizsgáló, ko­csikísérő, kocsiszín, kocsi­forduló stb.), a pontos, a tar­talmas fogalmak közötti egy­értelmű viszonyt jelölik. A kocsihelyzet összetétel fogal­mi értéke és viszonyt jelölő szerepe azonban homályos, határozatlan, így csak az egyenes mondanivaló kike­rülésére alkalmas nyélvi forma. Mikor és hogyan lehet a kocsihelyzet feszült? A fe­szült idegek, a feszült vi­szony, a feszült érdeklődés, a feszült nemzetközi helyzet stb... kifejezésekben szereplő feszült szóalak ebbe a ro­konértelmű sorba illeszthető bele szervesen: kifeszített, kiélezett, fokozott, nagyfokú, felcsigázott stb. Az ilyen rokon értelmű jelentéskör­ben egészen világos a jelző használati értéke. A feszült kocsihelyzet nyelvi forma azonban nem erőszakolható bele ebbe a jelentéskörbe se. A panaszra adott hivatalos válasz tehát nyelvi formá­jában nem célszerű, mert nemcsak az eleven, élő nyelv valóban értelmes és meg­győző erővel teli formáit nem találjuk meg benne, ha­nem szinte a tudatos elkö- dösítés, a mellébeszélés szo­morú példáját szolgáltatja, és leszoktatja az olvasókat az egyénileg formált gon- dnlkodásról, fogalmazásról is. Dr. Bakos József 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom