Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-07 / 286. szám

Ez a mi dolgunk Csak a cégtábla ran meg (Egymillió. Naponta! Eny­ayi ma az ország 19 megyei lapjának a péidányszáma. Ez a legóvatosabb becslé­sek szerint is több mint kétmillió napi olvasót je­lent: minden ötödik magyar állampolgár olvasója a me­gyei sajtónak. Am ez a szám sem pontos, hiszen a statisztika, ha nem jól bá­nunk vele, csalafinta jó­szág. Olvasni újságot ugyan­is csak olvasni már tudó emberek képesek. Iskolába még nem járók aligha, tgy mindenféle túlzás nélkül legalább négymillió rend­szeres olvasót számolhatunk bízvást a 19 megyei lap ol­vasói táborában. Ám ha eh­hez hozzáadjuk a szolnoki, a győri, a miskolci, a pécsi, a nyíregyházi rádió milliós nagyságrendű hallgatóinak a számát, hozzá az ország nagy üzemeiben megjelenő üzemi lapok olvasóiét, és Szeged. Pécs, Miskolc váro­si lapjainak immáron sok­éves hűséges barátait, ma már a fővároson kívül meg­jelenő sajtó nemes konkur- rense az országos lapoknak, a rádiónak. A szerénytelenség nemcsak tisztességtelen, de nevetsé­ges is. Az álszerénység meg 1 ostobaság. Bátran kimond­hatjuk hát, hogy amikor a megyei sajtó információ- szolgálata átfogja az egész országot, egy olyan forrada­lom tanúi vagyunk, amely a magyar sajtó történetének elnr esztendeit fémjelzi. Forradalom a példány­számban. A megyei lapok technikai színvonalában, for­radalom az olvasottság di­namizmusában! Valami ed­dig soha nem volt kapcso­lat alákult ki napjainkra a megyei 6ajtó, a rádió és az olvasók, valamint a hallga­tók között. A magyar sajtó aktív munkásainak majdnem a fe­le él és dolgozik vidéken, az ország kisebb és nagyobb megyéjében, kisebb vagy nagyobb lélekszámú megye- székhelyén. A megyei sajtó munkatársai nemcsak fele­lősségérzetben nőttek fel a nagy feladatokhoz, de fel- készültségük, rátermettsé­gük, politikai és közéleti ak­tivitásuk egyaránt méltán vívta és vívja ki az olvasók elismerő tiszteletét. A me­gyei sajtó munkatársának lenni ma nem áldozat, a szó olyan értelmében, mint volt akár egy évtizeddel ez­előtt is Megyei lapot szer­keszteni, vidéki stúdiókban dolgozni ma legalább olyan népszerűséget és ugyanany- nyi felelősséget jelent, mint dolgozni a sajtó, a tömeg­A spanyolországi Tarrago- héban tartotta a közelmúlt­ban az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete III. szőlészeti és borászati kormányközi csoportülését. Az öt tagú magyar delegáció tagja volt Dancz Pál, az Eger—Gyöngyös vidéki Pin­cegazdaság igazgatója is... — Mivel az' előző kor­mányközi tanácskozás — két esztendővel ezelőtt — Eger­ben volt, így aránylag már ismerősként érkeztünk erre az ülésre. — Mit tárgyaltak az egy­hetes rend ez vény sorozaton? — A szőlő- és bortermelés kommunikációs szolgálat bármely országos posztján. Az eltelt néhány esztendő — a már sok-sok évvel az­előtti politikai felismerésen túl, ami a megyei sajtó sze­repét illeti az agitáciÓ6 és propagandamunkában —, megteremtette korszerű ke­retét is, hogy a megyei, a városi lapok, a rádiók lé­pést tudjanak tartani a fej­lődéssel. A megyékben meg­jelenő újságok szerkesztő­ségei jó részében ma már jobbak a munkakörülmé­nyek, mint az országos nagy lapoknál dolgozó kollégáiké. A megyei sajtó, bár vidé­ken jelenik meg, de mind több olyan nyomda készíti az újságot, amely képes már a végrehajtott rekonstruk­ció során esztétikailag is korszerű és népszerű formát adni a leírt gondolatoknak. A telexhálózat, a képtávíró, a Magyar Távirati Iroda, a Központi Sajtószolgálat, az országos és helyi szervektől kapott információk gazdag­sága széles lehetőséget nyúj­tanak a szerkesztőségek szá­mára, hogy jellegüknek, sze­repüknek és olvasóik igé­nyének megfelelően válo­gassanak és egyeztessenek a lényeges országos és a nem kevésbé fontos helyi esemé­nyek között. De hát mi a megyei la­pok, try a helyi rádióadók népszerűségének titka? Miért oly jó és hasznos fegyver a megyei lap, a he­lyi rádió a helyi párt- és állami szervek kezében, mi­ért érzik magukénak oly­annyira a hallgatók és az olvasók? Gondoltán, elsősorban és alapvetően természetesen azért, mert jól szolgálják területük pártszerveinek el­képzeléseit, tevékenységük megfelelő kapcsolatot te­remt a helyi vezetés és a lakosság, a helyi jó elkép­zelések és a helyi lakosság aktív kezdeményező készsé­ge között. Ám az is feltét­lenül a népszerűség titka, hogy felgyorsuló életünk, a világot átfogó és a híreket mind gyorsabban szállító és ömlesztő kommunikációs rendszer keretein belül el­veszni érzi magát az em­ber, s tájékozatlan marad szűkebb pátriájával, a me­gye, vagy éppen a város mindennapi szorgos életé­nek eseményeiben. Vala­hogy úgy vagyunk — vagy inkább csak voltunk? — hogy többet tudtunk és tu­dunk arról, mi történik a távoli földrészeken, új meg új neveket, földrajzi fogal­makat tanulunk és isme­rünk meg, miközben nincs, világhelyzetét. A 35 or­szágból érkezett delegátusok megállapították, hogy az utóbbi néhány évben a szőlő- termelés és a borkereskede­lem mintegy 50 százalékkal nőtt a világpiacon. A föld országai közötti borexport nagysága ma már megköze­líti az egymilliárd 900 millió dollárt. Ebben elsősorban a szocialista országok állnak az élen, ahol az évi bor­export-növekedés 13 száza­lékos. A nagy szőlő- és bor­termelő országokban, főleg Franciaországban, Spanyol- országban és Olaszországban, továbbra is nőtt a fogyasz­tás. Ugyancsak jelentős a fejlődő országok, elsősorban az észak-afrikai államok borexportja is. — Bővült-e a borpiac új partnerekkel? — Az Egyesült Államok, Anglia és Japán új partner­ként jelentkezett a borvilág­piacon Ugyanakkor a Szov­jetunió is tovább növelte borimportját. Nagy jelentő­ségű volt, hogy a tagállamok állást foglaltak a minőségi borok védelme mellett. — Az üléseken milyen vi­ták voltak? — A különböző társadalmi rendszerű országokból érke­zett delegátusok felszólalá­saikban elítélték a közös piaci országok megkülönböz­tető politikáját. Ez a politi­ka néhány országot különö­vagy alig van tudomásunk saját városunk vagy éppen a szomszédos utca életéről. A Szovjetunióban, a szo­cialista országokban, de a fejlett nyugati, tőkés társa­dalmakban is ismét és újra nagy szerepe van és meg­növekedett érdeklődés kisé­ri a helyi sajtót. Nem túl­zás talán kijelenteni, hogy a megyei lapok konkrétan — a helyi sajtó általában — hu­manizálja, vagy még jobb megközelítéssel, „visszahu- manizálja” a hírszolgáltatás áradatában a hírek tulaj­donképpeni lényegétől, az emberi viszonyoktól elide­genedett embert. Nem szokás, nem is len­ne ildomos rendszeresen ar­ról írni, hencegni, vagy pa­naszkodni, hogy milyen ál­dozatkész, milyen sikeres, milyen nehéz, s mennyi buktatókkal terhes munkát végeznek az írott, vagy a hallható sajtó munkatársai. Más munkája is ilyen. De úgy gondolom, hogy egy esztendőben egyszer, éppen akkor, amikor az első, va­lóban a népért született új­ság, a Vörös Újság megje­lenésének évfordulóját ün­nepeljük, már nem illem, hanem kötelesség kérdése is elszámolni önmagunkkal a kegyelet és büszkeség egyál­talában nem mécses-sze- rénységű világánál. Ezt tet­tük most: emlékezünk és kissé elszámoltunk önma­gunkkal Nincs mód most arra és talán nem is szük­séges, hogy szót ejtsünk kö­zös — az olvasó és az új­ságíró — gondjainkról. Ar­ról, hogyan és mennyiben kell még jobban szolgálnia a magyar sajtó munkatár­sainak a párt és a nép ügyét; arról, hogy a kétség­telen eredmények, a jogos büszkeség mellett minden oka megvan az újságírónak az önbírálatra és minden joga az olvasónak a kritikai hangra is. Egy dologra azonban nemcsak mód nyílik, de kö­telesség is emlékeztetni ön­magunkat a nagy nyilvá­nosság előtt.. A felszabadu­lás 30. évfordulója, a párt XI. kongresszusa olyan szép és új feladatokat ró ránk, mint szembesíteni dolgozó népünket önmaga múltjá­val, jelenével és jövőjével. Jó katalizátornak lenni eb­ben a szembesítésben, hű tükörképet adni korunk és társadalmunk gondjainak, sikereinek és ellentmondá­sainak, írni, szólni szere­pünkről és helyünkről ba­rátaink között és a világban — ez a mi dolgunk és nem is kevés. sen sújt. Az algériai küldött például arról szólt, hogy or­szága 1971-ig a világ egyik legnagyobb borexportőrje volt. A közös piaci országok megkülönböztető politikája miatt — magas vám — vi­szont az utóbbi két évben nagyon lecsökkent a Nyugat- Európába irányuló borszál­lításuk. Az algériai felszóla­lóhoz több delegátus csatla­kozott, közöttük az Egyesült Államok és Magyarország képviselője is. Szó volt az egyhetes ülésen arról is, hogy az utóbbi években a növekvő borkereskedelemmel szemben csökkent a nemzet­közi piacon a csemegeszőlő felvásárlása. Ez nem kis gondot jelent, mert a fo­gyasztók világszerte igénylik a jó minőségű, ízletes gyü­mölcsöt. Az ülés résztvevői közül többen is javasolták, hogy a következő években egyre több országban ter­jesszék el a szőlőből ké­szült alkoholmentes és vita­mindús üdítő italokat. — Hogyan vélekedtek a kormányközi csoportülésen a magyar szőlő- és borgazdál­kodásról? — Az elmúlt években s magyar szőlő- és borgazda­ság nemzetközileg is elisme­rést szerzett. A hasai nagy­üzemi, magasművelésű sző­lők, a korszerű borászati berendezések méltó helyet Ott díszeleg a ház hom­lokzatán az eléggé nagy mé­retű cégtábla, amely tudtára adja mindenkinek, aki kí­váncsi rá, hogy a festő és mázoló mester lakása Gyön­gyösön van, a Zöldkert utcá­ban. De aki nem személye­sen akar vele kapcsolatot te­remteni, az telefonálhat is a 11-661 számon. De ahoi a cégtábla díszük, az Mátraszentimre, annak is a Széchenyi út 9. sz. háza. ★ A kulcs kívülről a zárban. A vékony függönyön át lát­ni, hogy tágas előtér vár a belépőre, ami olyan nagy minrleneshelyiség is lehet. Csupa ablak, akkora üveg­szemekkel beborítva, mint amekkorát a melegágyi ker­tekbe szoktak tenni. Az egyik fal mentén székek sora pihen feszes glédában. Még egy tűzhely is látható, mö­götte pedig a himzett fal­védő. Bent senki. A ház . tekintélyes méretű. Nézzünk hátra, hátha az ud­varban, a kis gazdaságban szorgoskodik a ház asszonya. A lejtős ösvényen az épület mögé kerülünk. Ólak, erre is, arra is, aztán a szuterén egyik, félig tárt ajtaján csí­pős füst tekereg elő: itt disz­nóból csinált finomságok ér­lelődnek. Még egy kutya sem vak­kant. A kerítésen túl már a má­sik utca, amelynek nyomós kútjáról vizet visz egy fej­kendős menyecske. De más emberfia sehol a közelben. No, itt is szépen várják a kuncsaftot. Gyerünk vissza a házba, itthon kell lennie va­lakinek, ha a kulcsot a zár­ban hagyták. ★ — Vagy négy évvel eze­lőtt kérdezte meg a Gyuri, hogy megengednék-e, hogy a táblát kitegye a fcázra. Ak­kor itt dolgoztak az üdülő­ben. Még állami ember volt, vagy ktsz-beli? Hogy mond­ják már, no? Elég az abból, hogy itt; lakott nálunk. In­nen volt az ismeretség. — Tehát nem rokonuk? — Á, dehogy az. De hát miért ne tettük volna meg neki, ha szépen kérte. — Itt nem is lakik soha? —t Nem, dehogy lakik. Van autója, ha munka akad, azzal jár fel ide. Aztán mi­ről lenne szó? Mert, tudja, van neki esze, kis munkát nem vállal. Csak az üdülő­ket meg a nagyobb épülete­ket. foglalnak el a világban. Elis­meréssel szóltak a delegátu­sok a FAO Magyar Nemzeti Bizottságának és a Magyar Népköztársaság kormányá­nak, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetét támogató munkájáról is. A FAO tisztviselői is szívesen gondoltak vissza Egerre, mél­tatták a barokk megyeszék­helyen eltöltött órákat, az ámyékszalai „pincevárost” és nem utolsósorban az egri borokat is... — A tanácskozás szüneté­ben bizonyára lehetőséget biztosítottak a spanyol mező­'gazdaság megismerésére is... — Valóban, jártunk a tör­ténelmi értékekben gazdag Barcelona és Madrid mel­lett, Prioratóban, a spanyol vörösbortermelés egyik köz­pontjában, Tarragonéban pe­dig megtekintettük a világ legnagyobb pezsgőgyárát. Ebben a hatalmas kombinát­ban jól kapcsolódik egymás­hoz a hagyományos és a leg­korszerűbb módszereken ala­puló pezsgőgyártás. Amit láttunk és az üléseken hal­lottunk, az egyaránt jól szol­gálta az országok közötti borkereskedelmi kapcsolatok további elmélyítését — mondta befejezésül Dancz Pál. McaUsssz EÁmly — Hol is lakik a mester? — A táblán ott van, de nem is tudom pontosan, mert, tudja. Sólymosról nősült. Az­tán mondta is egyszer, hogy: Bözsi néni, ha keresnek, ott a táblán minden. Tessék csak azt eloivasni. ★ Mátraszentimrén öten vál­tották ki az iparengedélyt. Egy ács, egy kőműves, egy cukrász, egy villanyszerelő és egy szobafestő. Hét sze­mélynek van működési enge­délye, ami azt jelenti, hogy ők csak javításokat végez­hetnek, alkalmazottat sem tarthatnak. Aztán van még három engedélyes: két fű- részes meg egy söprőkészítő. A fűrészeseknek traktor szál­lítja a szerszámjukat a tett­helyre, de a traktort más fu­varra nem lehet használni, még akkor sem, ha akarná a tulajdonosa, úgy van meg­szerkesztve a fűrészgép fel­szerelése. A működési enge­déllyel rendelkezők közül négy mellékfoglalkozásban ,.űzi az ipart”, ahogy a fű­részesek és a söprűkészítő is „rendes” foglalkozására néz­ve — bányászok. Két építő-ács és egy női szabó foglalkozik kizárólag a szakmával. Iparosokból ennyi van ösz- szesen Mátraszentimrén, ami tulajdonképpen hat telepü­lést fog egybe. ★ — Nálunk vannak ellátat­lan területek, azért is lehet itt könnyebben iparenge­délyt kapni. De a kikötés az, hogy itt legyen állandó la­kásra bejelentve. — Miért van akikor a fes­tő cégtábláján a gyöngyösi lakáscím? — Nyilvánvalóan ott tar­tózkodik, és csak esetenként jön ki a községbe. Az itteni munkájából nem tudna meg­élni. — Kapnak valamilyen ked­vezményt itt az iparosok? — Igen. Évi 48 ezer forint jövedelem alatt 60 százalé­kos adókedvezményben ré­szesülnek. — Hogyan tudják megálla­pítani, mennyi a jövedelme egy kisiparosnak? — Évenként „bevallást” kell adniuk. Vezetniük kell egy pénztárkönyvet, minden munkáról számlát kell kiál­lítania. Ezekből a dokumen­tumokból tudjuk ellenőrizni a forgalmát. — Feltehetően minden té­telt beírnak a kisiparosok? — Aligha. Naivak mi sem vagyunk. Esetenként tudjuk ellenőrizni a megrendelőnél, hogy mennyit kért a munká­ért. Ilyenkor ezt az összeget feljegyezzük, majd összeha­sonlítjuk azzal a bizonyos „bevallással”. Ha nem talál­juk meg benne, akkor tud­juk, hogy mi történt. A Kossuth Könyvkiadó a pártkongresszusra való ké­szülődés jegyében az idén téli politikai könyvnapokat szervezett, amelynek megyei megnyitóját tegnap délelőtt tartották meg az Egyesült Izzóban. A megjelenteket Krasznai Jánosné, az Izzó pártbizottságának titkára köszöntötte, többek között dr. Sípos Istvánt, a megyei pártbizottság titkárát, Ba­kács Istvánt, a Kossuth Könyvkiadó főosztályvezető­jét és Kádár Bélát, a gyön­gyösi városi pártbizottság titkárát. Ünnepi beszédet mondott dr. Sípos István. Bevezető­ként utalt a téli politikai könyvnapok jelentőségére, majd felelevenítette a har­minc évvel ezelőtti ese­ményt, amikor Szegeden 1944. december 10-4n meg­alakult az ország első de­mokratikus könyvkiadója, a Szikra, amelynek utódja lett 1957-ben a Kossutn Könyv­kiadó. — Ha tehát nem túlságo­san mohó a kisiparos, akkor nem is háborgatják? — így van valahogy — kaptuk a választ Stuller Andrástól, a községi tanács szakigazgatási szervének he­lyettes vezetőjétől. V ★ Ugyanebben a munkakör­ben dolgo7;k a városi tanács­nál Gyöngyösön Fábián Er­zsébet, aki csak néhány hó­nappal ezelőtt vette át ezt a munkakört. Neki a kisiparo­sok „bevallásáról”, a külön­böző könyvelési munkák el­végzésének szintjéről, ará­nyairól még semmi szemé­lyes tapasztalata nincs, de bizonyos értesüléseket már kapott a kollégáktól. — Nem könnyű dolog az ellenőrzés — vallja be kerte­lés nélkül. — Keresi a konfliktusokat vagy kitér előlük? — Ha már egyszer benne vagyok, akkor cselekednem kell. — Szigorú vágj7 megértő, humánus? Hogyan ismeri sa­ját magát? — Szigorú? Azt hiszem, az adott esetben, amikor el kell bírálnom valamilyen szabály­talanságot, akkor szigorú va­gyok. Ez a kötelességem is. De az ellenőrzés egyáltalán nem könnyű munka. Igyeki szem majd a KIOSZ helyi szervének a segítségét is igénybe venni. Két társadal­mi aktívára is támaszkodha- tom még, ez is igaz. Igazi mély viz: el kell kez­deni valamerre úszni. Még­hozzá nem is a könnyebb ellenállás irányába, az árral, hanem a sodrás felé. De hol vannak az örvények? ★ Fából vaskarika. Mindenki tudja, aki a kis­iparosok engedélyét kiadja, hogy az egész csak ürügy. Ha jó volna Mátraszentimre, akkor az engedélyezett nem lakna „ideiglenes” bejelentő­vel Gyöngyösön. Szembekötősdi. De csináljuk, mert állító­lag így az „ellátatlan” terü­letnek a gondján-baján tu­dunk segíteni. Ugyan mikor ellenőrzi majd a mátraszent- imrei hatóság a gyöngyösi munkáit annak a kisiparos­nak. aki — papír szerint — helybeli lakos, csak éppen nem ott van a lakása. — Biztosan fizet valamit annak, akivel megegyezett, hogy a cégtábláját kitegye a ház falára. Utóvégre neki itt „lakónak” kell lennie. A példa eléggé beszédes, a tanulsága is eléggé egyértel­mű. Két jelentősebb számada­tot említett annak igazolá­sául, hogy a Kossuth Könyv­kiadó az utóbbi néhány év­ben milyen fejlődést ért el. 1970-ben 800 ezer kötetet vá­sároltak meg az olvasók, az idén ez a szám várhatóan meghaladja a másfel milli­ót. A számok egyben azt is bizonyítják, hogy a társa­dalom különböző rétegeiben milyen ideológiai, politikai fejlődés ment végbe. — A megyei pártbizottság nevében gratulálok a Kos­suth Könyvkiadó megyei ak­tivistáinak — mondta dr. Sípos István beszéde befeje­zéseként. — Amikor meg­köszönöm önzetlen munká­jukat, további sikereket kí­vánok fontos tevékenységük­höz. Hmmraffia 1934a (Secesa&sß1 3U A magyar szőlő- és borgazdaság nemzetközileg is elismerést szerzett.:. 63. SSoÜBáí IFemsit: Téli politikai könyvnapok a is Ünnepi megnyitó az Egyesült Izzóban A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom